Nemzeti Ujság, 1922. november (4. évfolyam, 249-273. szám)
1922-11-01 / 249. szám
Szerda, 1922 november 1. NEMZETI ÚJSÁG November 1-én a rési közüzemi pótlékot kell fizetni A pótlék mai formája a belterületi háztulajdonosoknak kedvez . Tárgyalások a közüzemi pótlék teljes eltörléséről (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Azáremelésnek ebben a lavinájában, melyet ez a szerencsétlen november elseje érnt a főváros közönségére, külön kell megemlékezni a közüzemi pótlékról, amelyet, mint a Nemzeti Újság már jelentette, kerek ötszörösére, azaz az 1920 május elsején fizetett lakbér háromszorosára akarnak emelni. A múlt szerdai közgyűlés a tervezet átdolgozására utasította egyhangúlag a főváros tanácsát, melynek részéről Folkusházy alpolgármester tegnap délelőttre ankétot hívott egybe a központi városháza tanácstermébe. Az ankéton Borvendégh főjegyző előadásában letárgyalták a vizlij emelését és arra az eredményre jutottak, hogy a vizdíjakat okvetlenül emelni kell. sőt az is bebizonyosodott, hogy az ipari vizdíjnál a tanács által elhatározott emelés még nem is fedezi a deficitet, úgy hogy itt még további emelésre kell gondolni. A tárgyalást pénteken folytatják, amikorra is Borvendégh főjegyző előterjesztést fog készíteni, hogy hogyan lehetne a közüzemi pótlék sokat vitatott és mindenki előtt ellenszenves emelését elkerülni. Tegnap ahelyett, hogy a közgyűlés száraz és unalmas napirendjét hallgatták volna, a társalgókban a közüzemi pótlékról vitatkoztak a bizottsági tagok. Pártkülönbség nélkül az volt a városatyák véleménye, hogy a közüzemi pótlékot teljesen el kell törülni és más után gondoskodni a közművek deficitjéről. A megoldási módozatok között a legérdekesebb Petrovácz Gyuláé, aki szerint a megoldás az, hogy a közüzemi pártikok, és annak alkotóelemet, a vizdijat, a ház köznmyiségeinek világítását, a kéményseprési dijac t"- n sZámít’’H”»-c»A«l illeték?» fggetleniteni kell a lakbértől, mivel ezeknek a szolgáltatásoknak ára ima • • 'itt.el army ban. A ki fogyasztás nem 7 takb’C függ nénlfüggetlenül a lakbér magasságától fogyasztják a lakók a vizet aszerint, hogy hányan laknak a lakásban, van-e fürdőszobájuk, vízvezetékük, vagy nincs. A kéményseprési díjat illetőleg van olyan kétszobás lakás, amelynek három kéménye van, viszont nem egy olyan fűszobás lakás van, amelynek nincs egynél több kéménye. A ház közhelyiségeinek világítását illetőleg pedig különbség van a belvárosi házak villannyal világított előcsarnokai és a külvárosi házak petróleumlámpás szegényes folyosói között. Nem igazságos tehát Petrovácz szerint, hogy teljesen irreveláns szám, amely a bel- és külterületen lakásoknál majdnem ugyanaz, a házbér nagysága szabja meg a közüzemi pótlék nagyságát. Mert azt, hogy a közüzemi pótlék mai rendszere aránytalanul kedvez a belterületi háztulajdonosoknak, de viszont ráfizetésre kényszeríti a külterületi kis házak tulajdonosait, igazolván ezzel a pótlék antiszociális voltát, letagadni nem lehet. A belvárosi házak magas házbérei és milliós üzletbérei után fizetendő közüzemi pótlék jelentős hátbéremelést is magában foglal, mert a háztulajdonosok által fizetett közüzemi pótlék fizetése után is nagyöszszegű maradvány mutatkozik a háztulajdonosok javára. Így például a tegnapi bizottsági ülésen találomra elővették egy Friei utcai ház statisztikai adatait, amelyből kiderül, hogy a közüzemi pótlék emelésén a háztulajdonos évenként negyedmillió koronát keres. Ezzel szemben a külvárosi háztulajdonosok ráfizetnek a közüzemi pótlékra, mert a tömeglakások aránylag olcsó házbérei után beszedett közüzemi pótlék még a felemelt vízdíjakat sem fedezi. A helyzet e pillanatban teljesen vigasztalan és a khaoszból alig látszik kivezető út. Az bizonyos, hogy a közüzemi pótlék és ezzel a házbér emelésének ódiumát a Keresztény Községi Párt nem veszi magára, főleg nem ama demagóg játék után, amelyet az ellenzéki pártok a közüzemi pótlék letárgyalására kiküldött albizottságból való távolmaradásuk révén tanúsítottak. Általános a vélemény, hogy a közüzemi pótlékot mai formájában el kell törölni és a közüzemi díjakat valamely más után, de mindenesetre az erős progresszivitás jelszavával beszedni. A sokféle terv között van egy, amely nyílt házbéremelés engedélyezését javasolja a közüzemi pótlék teljes eltörlésével és a békebeli rendre való viszszatéréssel. Ez a terv amennyire egyszerűnek látszik, annyira antiszociális, mert a lakbérek újabb felemelését igazán nem bírják el Budapest portájai és hogy a háztulajdonosok étvágya mennyire mohó, mi sem mutatja jobban, mint a lakbérmegállapító perek tízezrei. Az az idea, hogy a házra eső közüzemi terheket a lakók lakbéreik arányában fizessék, azért is veszedelmes, mert a lakók és háztulajdonosok közötti elszámolást és a házbizalmi rendszer visszatérését jelenti. A Halál kapujában írta: Angyal Béla Az óra száll... . . . Nem, hiszen dallal tele még szívem! Nem, hisz még vágyam, vágyam van ezernyi! Az én napom lobog, lobog még! Hisz édes még ölelni, óh, ölelni! . . . S az óra száll és véle száll örökre Minden, mi szép, mi hitet ad, mi éltet, És virágos, napfényes ifjúságom Viszem, viszem valami nagy sötétnek . . . Nász A vaksötét, komor, halottas estben A szivünk halk, fájó zenébe lüktet . . . ... A Végzet jön és összeköti lassan Mi széttiport, szegény kis életünket. És élni vétek, és meghalni vétek, A rettegés reánk fagyasztva árad . . . ... És rongyainkba betakarjuk egymást. Mi koldusok, didergő emberárnyak. Az aquincumi amfiteátrum — A régi Buda történetéből — Írta: Váradi Antal Aki nem volt nyaralni, az sétáljon ki valamelyik napos őszi délután az új gázgyár költőin szép vidékére, át a nagy Dunán, át a két hídon és nézzen szét a nagy hegyek körötte szép vidéken. Stájerországban fogja találni magát. Én odajárok, végignézni a tündérszép hegyláncot, a római fürdőből előrohanó széles vizet, az aquincumi romokat, és az amfiteátrumot. Igaz, hogy utána véres verítékkel érdemeljük ki a hazatérést, de itt-ott meglegyint bennünket a távoli hegyek szellője, az őszi fák lombozata és azt hisszük, hogy a régi boldog években vagyunk s járunk a távoli alpesek tündérvidékén és gyűjtjük az erőt egy uj, fáradalmas esztendőre. Most már tán nem is kell gyűjteni. Mire gyűjtsük? Aquincum romjai évezredes emlékei egy nagy római kultúrának, amely itt ragyogott a mai Pest szomszédságában. Az amfiteátrum a maga hatalmas körfalaival, rekeszeivel, kavernáival, színkörével még most is beszél a régi helytartók hatalmáról, akiknek történetét a tudós Stadler Endre doktor írta meg s akinek nyomán én böngészem a római múlt beszélő köveinek sorát. Szent hajdankor! Mit nem hagytál te ránk — s mit nem olvasunk mi ki belőled!? Az amfiteátrum arénájában hány gladiátor és hány mártír vérzett el? s felújulnak előttem a mártírhalált halt régi komédiások emlékei . . . Mert voltak a komédiások között is vértanuk és szentek . . . íme, mikor Diokletianus korában egy nagy cirkuszi előadás folyamán a játszó színészt elfogta a borzadály, mert egy keresztény misztériumot gúnyoltak ki a komédiások — s bár jelen volt a caesar is —, Gszius hirtelen ihlettségtől megkapatva — kereszténynek vallja magát és ott, a caesar előtt szenvedi a mártiromságot. A negyedik században, Alexandriában, két színész, kémikus mind a kettő — Ardellone és Porphyrios — vallottak hitet, — az ötödik században pedig Pelágia szűz, Antiochia ünnepelt művésznője vette föl a keresztséget, elosztogatta összes javait, férfiruhát öltött, elzarándokolt Jeruzsálembe és ott töltötte élete hátralevő részét, az Olajfák hegyének oldalán egy barlangban, bűnbánatban és vezeklésben. Ki tudja, hogy az aquincumi amfiteátrum színkörében hány keresztény vértanú halt meg s a régebben felfedezett, csodálatosképpen megmaradt kis kapun, a ,J Porta Libitiná'-n, hány haldoklót vittek ki a véres arénából? mialatt a tapsoló közönség orditva hívta a győzelmes gladiátorokat!? Aquincumnak hírneves helytartói voltak. Lucius Neratus Priscus és Lucius Ulpius Marcellus voltak többi között Aquincum helytartói. Mind a kettő híres jogász, s kiváló műveket irt. A provinciák, a vidéki helytartóságok voltak Róma oszlopai a messze távolban, ezért válogatták meg a császárok a vidékre küldendő helytartókat. Marcellus egyike a legjelesebbeknek. Sőt Neratus Priscus komoly jelölt ■volt a császári trónra. Akkor azonban Hadrianus lett caesárrá. Róma későbbi urai sokszor a vidéki helytartóságok székeiből kerültek a császári trónra. Hadrianus is Aquincum katonai tribunja, később császári helytartója volt, mielőtt a Caesarok trónjára került. Septimius Severus császár is Felső Pannónia kormányzói székéből került a római császárok trónusára.^ ^Császári helytartó csak az lehetett a provincián, aki Rómában már magas tisztségeket viselt. Consul volt, vagy praetor. Hivatali címe: ,Legatus augusti pro praetore.“ C. Septimius Castinus, akinek emlékköve beszél erről a korról, a hivatalok egész skáláján ment föl a helytartó trónusáig. Ilyen római nagyurak voltak Aquincum területén C. Valerius Pudens, Caecilius Creporianus és Septimius Julius Castinus. Aquincum egyik keskeny mellékutcájában megvan még az a széles kőlap, amely valamikor az utcakövezet része volt s amelyen az arrajáró szekerek vas-sine vágott mély nyomokat. Ezen az utcán jártak az amfiteátrumba. A propraetorok meg a proconsulok szekerei vésték ki azt a széles sávot a kőben, amely fölött valamikor— kétezer esztendőnek előtte — a római nagyurak kocsijai robogtak. Az amfiteátrumban állatviadalok, de komédiák is adattak elő. Gladiátori vívások is mulattatták a város lakóit. Hogy micsoda színdarabokat játszhattak? könnyű kiböngészni ... csak a régi Róma klasszikusainak a komédiáit. Tesserák ugyan nem maradtak, nem tudom ugyan, hogy a múzeum gyűjteményei között nincs-e a régi színkör belépőjegyeinek egyike vagy másika? a pompeji színkör romjai közt találtak ércből vert belépőjegyeket. — a Plautus „Captivi“-jának az előadására szólottak a jegyek, de az óbudai szinkör jegyeiről nem tudok. Van azonban a régi római komédiásoknak egy érdekes emléke a múzeumban. Ott van a nevezetes oltár, amelyet a régi színkör egyik színésze, a súgó, valami Cajus Flavius nevezetű, állíttatott, valószínűleg a pályától való megválása alkalmával — a helybeli színészek géniuszának: „Genio scenicorum loci.“ Azt sejtem, hogy mikor hosszú pályája után nyugalomba vonult, emelt egy kis oltárt a helyi színészek védő szellemének. A súgó egyúttal ügyelő is volt, tán segédrendező is és ha úgy fordult, egyszer-egyszer a koburnust is a talpa alá kötötte. A régi színészvilágban nem voltak olyan válogatósak, kivált a provincián. Sokszor, mikor végigjárom a régi római város utcáit, a kétezer esztendős falak mentén keresem, kutatom annak a nyomát, hogy hol lakhatott az a szegény öreg komédiás, a súgó Cajus Flavius, s merre járhatott az amfiteátrumba? Lehet, hogy a színkör egyik kavernájában lakott . . . fiát nem laktak a mi régi 3 Kiváncsiak vagyunk az ad hoc bizottság pénteki ülésére, hogy hogyan tudja szétvágni a gordinei csomót. Az az egy azonban már most bizonyos és ez nem kis részben a Nemzeti Újság érdeme, hogy november elsején még a régi közüzemi pótlékot fizetik Budapest lakóinak százezrei. A világpolitika helyzete és eseményei Az olasz fascizmus kormányra jutása nemcsak az európai közvéleményben kelt izgalmas érdeklődést, hanem élénken foglalkoztatja a nagy- és kisantant kormányait is. Európa kérdőjel előtt áll: milyen magatartást fog követni Olaszország a nemzeti szellemű új rendszer vezetése alatt a külpolitikában, módosul-e viszonya a szövetségesekkel? Különösen a délszlávok között nagy a nyugtalanság, mert a fascisták eddig fennen hangoztatták, hogy elvetendőnek tartják a Jugoszláviával létrejött egyezményeket és megvalósítani akarják Olaszországnak az Adriai-tengerre irányuló aspirációit. E tekintetben Mussolini teljesen egyetértett D’Annunzióval, aki tudvalevőleg árulóknak nevezte a rapalloi egyezmény aláíróit. Mussolini azonban most már nem csupán pártvezér, hanem a felelős kormány feje és számos példából tudjuk, hogy az ellenzéki vezérek, ha hatalomra jutnak, módosítani, felfüggeszteni vagy mérsékelni szokták programpontjaikat. A fascizmus megteremtőjéről tegnap megírtuk, hogy heves temperamentumú néptribun, de egyszersmint belátásos, logikus fej, aki számot tud vetni az adott helyzettel és a lehetőségekkel. Épp ezért valószínűnek látszik, hogy ha intranzigens marad is az ország belső ügyeiben, — jelszava a haza ellen vétőkkel szemben: két szemet egyért, két fogat egyért — a külpolitikai kérdéseket kellő óvatossággal és megfontoltsággal fogja kezelni. Olaszország ezidőszerint sem gazdaságilag, sem pénzügyileg nincs abban a helyzetben, hogy szövetségeseire való tekintet nélkül fölléphessen legsajátabb céljainak megvalósítása végett. Mussolini bebizonyította, hogy tud szervezni és előkészíteni; föltehető, hogy az olasz nemzet külpolitikai törekvéseinek megvalósításához is csak előkészület után, a kellő időpontban fog nyúlni. Római jelentések szerint Mussolini kijelentette egy párisi lap tudósítójának, hogy minden kalandtól mentes külpolitikát fog követni és a képviselőházat, amely november 7-én ül össze, csak az esetben fogja haladéktalanul feloszlattatok ha kormánya kisebbségben marad. Azt is kijelentette, hogy elismeri a Jugoszláviával szemben vállalt kötelezettségek teljesítését