Nemzeti Ujság, 1922. december (4. évfolyam, 274-297. szám)

1922-12-01 / 274. szám

2 A háztulajdonosok is egyenlő jogokat kérnek- írta­ Kund Elemér belügyminiszteri osztálytanácsos. A­ háború befejezése utáni ötödik esztendőben, azt hiszem, elérkezett a végső ideje annak, hogy a hábo­rús viszonyok által kikényszerített kivételes intézke­déseket a háztulajdon terén is megszüntessük. Lehe­tetlen, hogy az állam a társadalom valamelyik réte­gét huzamosan arra kényszerítse, hogy vagyonát harmadik személynek megfelelő ellenérték nélkül át­engedje. Jogállamban az állampolgárok ingyenes szolgálatokra csak az állammal szemben kötelezhetők, de nem kötelezhetők arra, hogy mások könnyű meg­élhetését vagyoni romlásukkal segítsék elő. Ha az állam a gyöngéket támogatni akarja, úgy ennek költ­ségeit közteherviselés alapján az egész társadalom­mal egyenlő arányban kell viseltetnie, így van ez minden polgári társadalomban! A háztulajdon a magántulajdon integráns része, épp­úgy, mint a föld, a bútor, vagy az üzleti va­gyon. Megilleti tehát mindaz a jog, amely a tulajdon fogalmát meghatározza. Ennek sine qua non-ja: a szabad rendelkezés. Természetes, hogy rázkódtatások elkerülésével ezt ma már csak fokozatosan lehet visszaállítani. A nor­mális jogrend visszaállításának azonban előre meg­határozott terv szerint kell történnie, hogy a közön­ség és az építeni akaró tőke tudja magát mihez tar­tani. Mindenekelőtt azokat a helyiségeket kell fel­szabadítani a korlátozások alól, amelyek nem kizá­rólag lakás céljaira szolgálnak. Ide tartoznak az üzlethelyiségeken kívül a raktárak, műhelyek és irodák is. Ezek azok a bérlemények, amelyek bérlő­iknek nem csupán hajlékot adnak, hanem megélhe­tésüket is biztosítják. A mezőgazdaság, kereskedelem és ipar ma már teljes belső gazdasági szabadságot élvez,­ nyilvánvaló tehát, hogy helyiségeik bérének a háztulajdon rovására való megkötése az egyenlő elbánás elvébe ütközik. Az üzlethelyiségek szabadforgalmának helyreállt­a A Nemzeti Újság mint megírtuk, állandóan felszínen akarja tartani a lakás­kérdést, hogy egyfelől ennek az első­rendű fontosságú problémának minden oldalról való objektív megvilágításával, másfelől pedig a gyakorlatban tapasztal­ható hibáknak és visszaéléseknek nyilvánosságra való ho­­vatalával az illetékes köröket kétségkívül nem irigylésre, méltó munkájukban támogassa. Ez a cikk a háztulajdonosok álláspontját — a szabadforgalom felé való fokozatos átme­netet — fejti ki. (A szerk.)­tásával a kereskedők nem válnak hajléktalanná, mert ma jóval több üzlethelyiség és iroda van, mint há­ború előtt volt Új üzlethelyiségek keletkeztek és számos lakásból lett iroda. De ettől eltekintve, már csak abból az egyszerű okból sem válhatnak hajlék­talanokká, mert a háztulajdonosok a saját érdekük­ben is óvakodni fognak attól, hogy teljesíthetetlen bérköveteléseik folytán az üzlethelyiségek üresen maradjanak. Az üzlethelyiségek bérének szabad meg­állapítása a forgalmukhoz mérten indokolatlanul nagy terjedelmű helyiségek megosztásán kívül egye­dül azzal a következménnyel fog járni, hogy bérük ismét abba az arányba fog jutni a forgalommal, mint amelyben a háború előtt volt, mert a keres­kedő és iparos percentuális nyereségre dolgozván, haszna a korona belső értékével arányos. A kereske­dők állandóan Zürich után igazodnak, összes árujuk aranyértéket képvisel, és ha koronánk külföldi érté­kelése a legcsekélyebb csökkenést mutatja, úgy ez árjelzéseiken nyomban érezhetővé válik. De az üzle­tek felszabadítása állam- és városháztartási szem­pontból is felette kívánatos, mert óriási adótöbble­tet jelent. Szociális szempont pedig az üzlet- és iroda­­helyiségek bérkorlátozásának megszüntetésénél szóba sem jöhet, legfeljebb a háztulajdonosok javára, mert ebben az országban egyetlen üzletes sincs, akinek jövedelmi viszonyai az utolsó nyolc esztendőben ösz­­szehasonlíthatatlanul kedvezőbbek ne lettek volna, mint bármely háztulajdonosé. Az üzlethelyiségek szabadforgalmának helyreállí­tása az árak kialakulását az Országos Árvizsgáló Bizottság elnökének kijelentése szerint legfeljebb egy százalék erejéig befolyásolhatná, bár a gyakor­lat még ezt is megcáfolja, mert az új épületekben szabad megegyezés alapján bérbevett üzletek tulaj­donosai áruikat egy fillérrel sem adják drágábban,, mint a szomszédos régi házak jelentéktelen bért fizető ü­zletesei. Békében az üzletesek forgalmuknak 5—6 százalékát fizették üzletbér fejében. A szabadkézből kiadott bérleteknél az arány ma is ugyanez. Ennél maga­sabbra tehát szabad forgalom esetén sem mehetnek a bérek egyszerűen azért, mert nem akad majd bérlő, aki azt megadja. Ez üzleti kalkuláció! A kereskedők magatartása ebben a kérdésben egye­nesen visszatetsző, mert ez a kapitalista társadalmi osztály a legkevésbbé jogosult arra, hogy forra­dalmi eszközökhöz nyúljon akkor, amidőn a magán­­tulajdon elismerése és a forgalom szabadságának visszaállítása céloztatik. Ez a normális jogrend, amelynek az egész vonalon való mielőbbi helyreállí­tását a társadalmi és gazdasági élet konszolidációja egyaránt szükségessé teszi. NEMZETI ÚJSÁG Péntek, 11­22 december 1. A nemzetgyű­lés elfogadta az Akadémiáról szóló javaslatot Klebelsberg beszéde a tudománypolitikáról . Elhalasztják a törvény­hatósági választásokat (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A nemzetgyűlés mai ülését Scitovszky Béla elnök féltizenegy órakor nyitotta meg. Az Akadémia segélyezéséről szóló ja­vaslathoz elsőnek Szakács Andor szólal fel. A javaslatot elfogadja, a segélyt kevésnek tartja. Jánossy Zoltán örömmel üdvözli a javaslatot, de a 32 milliót kevésnek tartja, indítványozza, hogy emeljék föl az évi segélyt 24 millióra. A­ kultuszminiszter beszéde a tudományról Klebelsberg Kuno gróf kultuszminiszter. A pártok ■Szónokai megkönnyítették a helyzetet, mert mind­annyian elfogadták a javaslatot. De mégis válaszol­nia kell több momentumra. Szakács Andor nem vele, hanem felsőbükki Nagy Pállal polemizált, így hát neki nem is válaszolhat. Jánossy Zoltánnak a renais­sance kultúrával kapcsolatban tett kijelentéseire válaszol és azt mondja, hogy jó katolikus, de egyet­len egy felekezettel sem elfogult. Kéri, hogy ugyan­ezt az elfogulatlanságot a katolikusokkal szemben is tanúsítsák. Az Akadémiát állandóan és több oldalról támad­ják, de a támadók nem tudják, hogy mekkora nehéz­ségekkel küzd az Akadémia. Vázolja a tudományos munkásság nagy nehézségeit és felsorolja azokat a kiadásokat, amelyeket a különböző kulturális intéz­mények működésének fenntartásáért kellett vállalni. Nagy köszönettel tartozik a pénzügyminiszternek, hogy lehetővé tette a tudományos munkák kiadását azzal, hogy 10 millió koronát utalványozott papiros beszerzésére. Több képviselő figyelmébe ajánlotta a Szent István­ Akadémiát és a többi irodalmi társaságot. A legna­gyobb örömmel hajlandó erre vonatkozólag előzetes tárgyalásokba bocsátkozni és már most készségét jelenti ki a tudományos intézetek állami támogatá­sra. Ezután rátért az ifjúságnak a Városi Színházban Az áldozat előadásán tanúsított magaviseletére. Hangsúlyozta, hogy nem szabad rögtön pálcát törni az ifjúság felett, meg kell gondolni, mi minden tör­tént az elmúlt években és mi mindenen mentek át a gyermekek. Gondja lesz rá, hogy akik az előadáson vidámak voltak, az érettségin is vidámak legyenek. Kijelentette, hogy amint befejezte a tudománypoli­tikai javaslatokat, azonnal előáll az oktatásügyi ja­vaslatokkal, amelyeknek gerince a népoktatás lesz. A külföldön levő magyar tudományos kutató inté­zteket­­ támogatni akarja. A kultuszminiszter beszédét zajosan megtapsolták, majd egyhangúlag elfogadták általánosságban a ja­vaslatot. Jánossy indítványát mellőzték. Vita a törvényhatósági választásokról Farkas Tibor személyes kérdésben szólal fel. Fog­lalkozik Rakovszky Iván belügyminiszternek a sze­mélyére vonatkozó hírlapi nyilatkozatával. Rakovszky Iván válasza után Az elnök az ülést öt percre felfüggeszti. Almássy László elnök szünet után újból megnyitja az ülést. Következik a vármegyei alkalmazottak lét­számviszonyaira vonatkozó törvényjavaslat részletes tárgyalása. Az elnök felolvastatja Fáy Gyula indítványa értel­mében beiktatandó két új szakaszt, amelyek a tör­vényhatósági választásoknak a közigazgatási re­formig való elhalasztását célozzák. Szilágyi Lajos visszautasítja Fáy Gyula indítvá­nyát. Felhasználja az alkalmat, hogy Bihar várme­gye közállapotairól megemlékezzék. Nem akarja az ottani szégyenteljes állapotokat a nyilvánosság elé hozni, de kéri a belügyminisztert, akinél feljelentést is tett, hogy döntsön igazságosan ezekben az ügyekben. Rothenstein Mór is ellenzi Fáy Gyula indítványát. Kéri a nemzetgyűlést, hogy ne fogadja el azt. Rakovszky belügyminiszter azt bizonyítja, hogy minden képviselőnek joga van indítványt beterjesz­teni. Nincs szó egyébről, minthogy a fennálló hely­zetet meghosszabbítsuk. Készséggel hozzájárul ah­hoz, hogy az indítványt a bizottságokhoz utalják, hogy az ellenzék tanulmányozhassa. Szilágyi Lajosnak azt válaszolja, hogy nem vál­lalkozik arra, hogy forradalmi rendszer alapján az elébe került panaszt rögtönösen, egy kézjeggyel el­intézze. Ezt csak rendes vizsgálat után teheti meg. Az elnök ezután szavazásra tette fel a szakaszt, me­lyet a nemzetgyűlés elfogadott. György Imre a 20. szakasznál, amelynél ismét Fáy ajánlott módosítást, kifogásolta, hogy incidentálitól hoznak ide javaslatokat. Rassay Károly azt hangoztatja, hogy a törvényha­tósági és képviselői választás törvénybe van iktatva és a kormány csak a választás időpontjára intézked­hetik. A módosító indítvány a választások megtartá­sát akarja elodázni a közigazgatás reformjáig. Mi lesz akkor, ha 23 évig nem csinálják meg a refor­mot. Kéri a belügyminisztert szögezze le álláspont­ját e tekintetben a törvényes rendelkezéseknek meg­felelően. Szilágyi Lajos kéri a belügyminisztert, nyilatkoz. zék abban a tekintetben, elismeri-e a nemzetgyűlés kompetenciáját a közigazgatási reform megvalósítá­­sára, vagy sem. Szakács Andor azt mondja, hogy a mai törvényha­tósági bizottságokat fel kell oszlatni és új választá­sokat kell kiírni. Rakovszky Iván jövőre ígéri a közigazgatás reformját Rakovszky Iván csak röviden akar válaszolni. A leghelyesebb megoldásnak azt tartaná, ha a törvény­­hozás intézkedne, hogy zavar ne álljon elő. Az 1915. évi VI. t.­c. imperative intézkedik a törvényhatósági választásokról. A fővárosról külön törvény intézke­dik. Lehetetlennek tartja, hogy az 1914-iki alapon válasszanak ma is. Hiszi és reméli, hogy 1923-ban el­készül a közigazgatási reform. Szilágyi Lajosnak azt válaszolja, hogy a kérdésben azzal, hogy itt ül, el­ismeri a nemzetgyűlés teljes jogkörét. Az elnök ezután szavazásra tette fel az eredeti szö­veget, amelyet elfogadtak. A napirendi indítvány elfogása után az ülés 2 óra­kor véget ért. A világpolitika helyzete és eseményei A lausannei békekonferencia a tengerszoro­­sok ügyét holnap veszi tárgyalás alá. A hár­­m­asantak­t tegnap éjjel juttatta el az orosz küldöttséghez Rakovski jegyzékére a választ, amely szerint a küldöttség a tengerszorosokat illetően nemcsak a tanácskozásban, hanem a döntés­b­en is résztvehet és a tengerszorosokkal kapcsolatos kérdésekben kifejtheti nézeteit. Az oroszok, akik szombatra várják Csicserin kül­ügyi népbiztos megérkezését, kétségkívül bő­ven fognak élni­ e felhatalmazással. Egyes kül­földi lapoknak az a híresztelése, hogy a konfe­rencia tanácskozásait előreláthatóan meg fog­ják szakítani, börzespekulációra vezethető vissza. • A balkáni szövetség létrejötte meghiúsultnak tekinthető. A Lausanneban időző Benes, akit a terv apjának lehet tekinteni, kijelentette a Reuter-ügynökség tudósítója előtt, hogy nagy jelentősége van a balkáni államok megegyezé­sének, de ebből nem következik, hogy politikai szövetséget alkossanak. Az, akadályokat e sze­rint nem sikerült elhárítani az érdekelt álla­mok között. Benes megnyugtatásul hozzátette, hogy „a kisantant nagyon erős, tehát Közép- Eu­rópában semmi kedvezőtlen esemény nem jö­het közbe.“ • A görögországi volt miniszterek kivégzése, amely — Szovjet-Oroszországot kivéve — pél­dátlan az újabb kor történetében, az egész mű­velt világon megdöbbenést keltett. Az atoni forradalmi kormány eljárásában tíz a felhábo­­rító, hogy a megvádolt államférfiakat nem a rendes bíróság elé állította, ahol a védelem jo­gaival élhettek volna, hanem­ katonai bíróság által ítéltette halálra. Bollati szenátor az olasz felsőházban joggal nevezte ezt a kivég­zést igazi gyilkosságnak, s az egész sajtó egy­hangúlag kárhoztatja a görög kormány eljárá­sát, amelyet a képviselőházban is szóvá fog­nak tenni. A megbotránkozott Európa azonban tehetetlen az aténi kormánnyal szemben, mert ami Görögországban történt, az a nemzetközi jog szempontjából belügy. A franciák rögtön erre az álláspontra helyezkedtek és így Anglia diplomáciai megtorló akciója (az angol követ, mint már említettük, kivette útlevelét és el­hagyta Atont) valószínűleg izoláltan marad. Bonar Law miniszterelnök, akit az alsóházban emiatt meginterpelláltak, kijelentette, hogy ezt az intézkedést az angol kormány alaposan megfontolta és jogosnak tartja, mert a kivég­zés nem egy kormánynak, hanem egy forra­dalmi komiténak volt a ténykedése. London­ban nyugtalansággal tekintenek András görög herceg, György király nagybátyjának sorsa elé, akit szintén letartóztattak és néhány nap múlva haditörvényszék elé állítanak. A herceg, mint Battenberg Alice hercegnő férje, közel­­rokonságban áll az angol királyi családdal. Venizelosz, akinek a hívei ülnek most a ha­talmi polcon Görögországban, Pilátusként a kezeit mossa és óvakodik nyilatkozni a T­au­sanneban levő h­írlaptudósítók előtt. • Clemenceau amerikai útja kudarcot vallott, s az öreg „tigris“ csalódottan lesz kénytelen visszatérni Franciaországba. Azt az egyébként is csekély kilátást, hogy Amerika megköti a garanciaszerződést Franciaországgal, Clemen­­ceau kihívó föllépése semmivé tette. Egyes ki­jelentései, így például, hogy Angliát a francia militarizmus mentette meg, a londoni politikai körökben kellemetlen benyomást keltettek. Azt az állítását, hogy Anglia már teljes biztonsá­got szerzett magának a német flotta elsülyesz­­tésével, a washingtoni brit nagykövetség meg­cáfolta azzal, hogy a német hadihajókat maga a német személyzet sül­yesztette el

Next