Nemzeti Ujság, 1923. január (5. évfolyam, 1-24. szám)

1923-01-03 / 1. szám

Szerda, 1923 január 3. NEMZETI ÚJSÁG Petőfi százéves ünnepe Szilveszter éjszakáján Százezrek zarándokút­ja a költő szobrához — A kivilágított város — Harangzúgás, ágyudörgés Ünnepi beszédek — Az erétt ország ünnepelt (A Nemzeti Újság tudósítójától). Szilveszter éjszakáját, amelynek az évfordulós titokzatos pillanata amúgy is­ ünnepélyességet kölcsönöz, méltóságteljes, hatalmas nemzeti ünneppé avatta, hogy száz évvel ezelőtt ennek a rejtel­mes éjszakának titokzatos fordulópontján pat­tant az égre az a magyar kométa, amelynél tündöklőbb, káprázatosabb járású égi vándor kevés szántotta meg az irodalom firmamen­­tumát. A hálás nemzet s az ország szive Budapest, méltóképpen akarta megülni nagy fiának szá­zados ünnepét. Az egész napot reggeltől késő éjfélig Petőfi emlékének szentelte és megadott az ünnepnek minden belső melegséget és min­den hatásos külső effektust is. És azt az ünnep­lést nem a hivatalos programszerűség tette naggyá és impozánssá, hanem az, hogy olyan általános volt, annyira minden szívben fellán­goló, mint valamikor Petőfi neve. Megmozdult az egész Budapest. Reggeltől késő éjfélig öm­lött az emberáradat a Petőfi-térre, a költő szobra elé. Ezren és ezren hódoltak az ércszo­bor lábánál. Hangos volt a város Petőfi nevé­től. Az újságok homlokán mindenütt az ő ne­­vének hat betűje ragyogott. És külön eseménye volt a napnak a Nemzeti Újság, amely teljesen Petőfi emlékének szentelve, a legteljesebb har­móniával illeszkedett bele a nagy nap hangu­latába. De nemcsak Budapest ünnepelt,­­ünnepet ült az egész ország: városok, falvak, ahol Petőfi megfordult, amelyet egy-egy szép emlék szála fűzött a nagy költőhöz. Pedig Petőfi csaknem az egész országot bejárta s a maga korában éppen úgy mindenütt ismerték személyesen, mint ahogy ma is mindenütt ismerik a ver­seiből. A Petőfi-Társaság díszgyűlése­ tekeik lelki fejlődését ne zavarják korni Idegen nyelvek tanításával, csak akkor tanítsák őket Ide­gen nyelvekre, amikor a magyar nyelv már elvégezte a létektanító, jellemfejles­ztő munkáját. A futár, áttért Petőfi halain misztériumának megfejtésére. Petőfi, annyira összeforrott, annyira egy volt a magyar üggyel, hogy mikor a magyar ügy elbukott, Petőfi­nek is el kellett esnie. A sora űzte szeges korbáccsal a halálba és most kérjük őt, hogy ismét álljon elénk e legkeservesebb időben, amely sokkal szomorúbb, mint az ő ideje volt, és szavalja el újra a Múzeum lépcsőjéről a Talpra Magyar­t. Viharos éljenzés között fejezte be beszédét Rákosi Jenő és a közönség percekig ünnepelte az ősz Írót, aki után Grill Lola Szabolcskának „Petőfi lelke" cím­ű költeményét szavalta el, Várady Aranka Pető­-ver­­seket szavalt. A Budai dalárda Liszt és Hubay Petőfi­­szerzeményeit énekelte el. Jakab Ödön saját ünnepi költeményét mondta el, Palló Imre és Medek Anna Petőfi-dalokat adott elő s Kiss Ferenc és Jászai Mari szavalt Petőfi-verseket. Az újságírók Petőfi-ünnepe Vasárnap délután a Magyarországi Újságírók Egyesülete az Otthon Körben tartott díszgyű­lést Az egyesület felkérésére az ünnepi beszédet itt is Rákosi mondta: „Petőfi világító tű­zoszlopa volt a magyar kultúrának, amelynek mi, újságírók szintén fáklya­hordozói vagyunk —­ kezdte beszédét. Majd így foly­tatta — Petőfi a magyar lélek prototípusa, im­pul­­zív, merész, bátor, szemérmes és jó. Ha bejárjuk Pe­tőfi költészetének pompázó birodalmát, egyetlen ha­zugságot sem találunk benne. Ez teszi őt olyan el­lenállhatatlannak minálunk, ezért ünnepli most őt az egész világ. Rövid huszonhat esztendő alatt olyan tüneményes pályát futott be Petőfi, aminőt alig talá­lunk a világirodalom történetében. Petőfi ünneplése dicsősége az egész magyar népnek, amely nem ma­radt hatástalanul. De Petőfi nemcsak szóval val­lotta azt, amit hitt, hanem szavait tetteivel és ha­lálával is megpecsételte, nemcsak költő volt, hanem hős­­e, nagy magyar volt és vértanúja is a magyar ügynek és mi, újságírók büszkék lehetünk rá, hogy újságíró is volt“. Százezrek zarán­dok útja a költő szobrához A délelőtt és délután folyamán az egyesületek, kö­rök és társaságok százai emlékeztek meg Petőfi szü­letésének százéves fordulóján. Minden ünneplés kö­zött a legimpozánsabb volt az, amely a dunaparti Petőfi-szobor körül folyt le. A székesfőváros kora reggel zászlódíszt öltött a nagy költő emlékére és főútvonalain egész napon át hömpölygött az ember­­áradat, hogy letegye hódolatát a Petőfi téren a költő ércszobrának lába elé. A csaknem tömött csapatban vonuló meneteket színessé tették a kis nemzeti zász­lók, melyeken Petőfi arcképe, vagy verseiből vett idé­zet ékeskedett. Délután öt órakor lobogó fény gyu­­ladt ki a szobor lábánál. A nyitott gázlángok, mint pompás kandeláberek vették körül a feketén felma­­gasuló szobrot. A környező paloták ablakaiban min­denütt kigyuladt a fény, úgyhogy a Petőfi-tér való­ságos nappali világításban úszott Hat órakor a te­ret sűrűn ellepő tömeg között megjelent az egyetemi ifjúság fáklyász­enete. Itt hazafias beszédeket mond­tak és számos verset szavaltak el. Azután megkoszo­rúzta Petőfi szobrát az ifjúság, melynek ünneplése a Himnusz és a magyar Hiszekegy eléneklésével ért véget Hét órakor az összes harangok megkondultak a nagy magyar költő emlékére. A körutak és nagy útvonalak komor házsorának minden ablaka kigyul­ladt Az útkereszteződéseknél rendkívül hangulatossá tette e képet a gázkandelár terek lobogó kék fénye, a szürke és szomorú Budapest, egy pillanatra, mintha átváltozott volna és helyette egy boldog, fényes vá­ros tündökölt ezen a nagy Szilveszter-éjszakán. A színházak hódolata Este valamennyi színházban díszelőadás volt Pe­tőfi emlékére. Az Operaházban a zenekar Erkel ün­nepi nyitányával kezdte a műsort azután Paulay Erzsi szavalta el Vojnovich Gézának ez alkalomra írt prológját. Majd az énekkar, Medek Anna, Né­­methy Ella, Bazalidesz Mária, Palló Imre és Székely­hídi Ferenc énekeltek Petőfi-dalokat, végül a Bánk bán első felvonását adták elő Környey felléptével. A Nemzeti Színházban Jászai Mari szavalt nagy hatással két Petőfi-verset, azután Herczeg Ferencnek ünnepi színdarabját adták elő, majd a Petőfi-dalokkal felfrissített Tü­ndérlak Magyarhonban zárta be a dísz­előadást. A Vígszínházban Ocskay brigadérost ját­szották, amely előtt Gőthné Kertész Ella szavalt Pe­­tőfi-verseket. A Párosi Színházban a Petőfi költemé­nyéből készült Bolond Istókot adták elő és itt is al­kalmi prológus előzte meg az előadást A Magyar Színházban, a Belvárosi Színházban a Blaha Lujza­ Színházban és az Andrássy­ úti Színházban Em­őd Tamásnak ez alkalomra írt költeményét szavalták el az előadás előtt. Legimpozánsabb és legkiemelkedőbb a Király Színház díszelőadása volt. Itt éjfél után kezdődött az előadás és a Petőfi pompás költeményéből írt János vitézt adták elő, amelynek zenéje, Kacsóh Pongrác dallamos, könnyed, magyar lüktetésű dalai oly pom­pásan simulnak Petőfi költészetének egész alaphang­jához. Előadás előtt Fedők Sári, aki a János vitézt előadások százainak során diadalra vitte, nagy hatás­sal szavalta el a fiatal, tizenötéves Sándor György ünnepi prológusét. A színházat zsúfolásig megtöltő lelkes közönség a hajnali órákig ü­lt együtt és a szinte percről-percre felzúgó taps a leggyönyörűbb ünneplése volt a magyar géniusz legtündöklőbb ela­­dójának. Éjféli ünneplés Petőfi szobránál A Petőfi-ünnepség legbensőbb és legmeghatóbb része az éjféli ünneplés volt Petőfi szobránál. Pontban éj­félkor mintegy harmincezer főnyi tömeg jelenlétében kondult meg először a görög templom harangja, amely után a város összes harangjai zúgni kezdtek és a Gellérthegyen öt ágyudörgés jelezte Petőfi Sán­dor születésének percét. Ekkor a Gábor Áron Szö­vetség tagjai, jórészt székelyek, léptek a szobor elé s miután a szövetség zászlóját meghajtották a szo­bor előtt. Sikolya Lajos, a szövetség elnöke mondott lelkes beszédet. Azután a II. Rákóczi Ferenc ifjúsági szövetség és a Hollós Mátyás bajtársi egyesület ki­küldöttei elszavalták a Talpra magyart-t és Petőfinek Élet vagy halál cím­ű költeményét, majd a Szózat és a Kossuth Lajos azt üzente című dal eléneklésével az éjféli ünnepség véget ért, de a sokaság még sokáig ott állt, a szobor körül ég csak éjféli egy óra után kezdett las­an oszladozni. A Magyar Dalos Szövetség ünnepe Újév napján, délután három órakor az Országos Dalos Szövetség kötelékébe tartozó dalárdák vonul­tak ki Müller Károly országos karnagy vezetése alatt a Petőfi-szoborhoz és Petőfi-dalokat énekeltek. Az ünnepségen a székesfővárost Lobmayer Jenő tanács­nok, a Petőfi-Társaságot pedig Pekár Gyula képvi­­selte. Ünneplések a vidéken A vidéki ünneplések közül kiemeljük Petőfi szülő­városának, Kiskőrösnek kegyeletes ünnepét. Délelőtt tíz órakor a városházán ünnepi közgyűlés volt, fél­­tizenkettőkor a város főterén levő Petőfi-szobornál tartottak népgyűlést, az ország legrégibb Petőfi­­emléke előtt. Itt Szávay Gyula, a Petőfi-Társaság fő­titkára mondott ünnepi beszédet, a nép egyszerű fiai szavalták el a költő verseit. Éjfélkor fiklyásmenet vonult a Petőfi-házhoz és innen Petőfi szobrához. Fél­egyháza közönsége ugyancsak meleg szeretettel em­lékezett meg Petőfi Sándor születéséről. A Piac­téren felállított segesvári Petőfi-szobor fényesen ki volt világítva, a szobor előtt Kalmár Gyula szavalta el Petőfi szülőföldjén című költeményét, Pest főgimná­­ziumi főigazgató pedig szép beszéd kíséretében he­lyezte el a szobor lábánál a daloskör koszorúját. Újév napján délelőtt tizenegy órakor folytatták az ünnep­séget, amikor Szerelemhegyi Károly dr., a Petfifl­­szoborbizottság hatalmas koszorújával ékesítette fel a költő szobrát. Székesfehérvárról jelenti tudósítónk: A viharzó lelkű költő hányattatásaiban az ős Fehér­vár színházában is fellépett, amikor is első szerepét játszotta. A kultúra és művészet iránt mindig fogé­kony város ezért mélyebb ben­sőséggel, rezonálóbb lélekkel hirdette Petőfi magyarságát, világra kiható jelentőségét. A m. kir. főreáliskola rajztermében Petőfi-kiállítást rendezett a székesfehérvári és fejér­­megyei Múzeumegyesület közreműködésével, bevonva a kiállított Petőfi-religuiák közé egyes magánosok kezén levő emlékeket is. A Petőfi-gyűjtemény kiállí­tását Bezdek József dr. igazgató nyitotta meg va­sárnap délelőtt, méltatva Petőfi kimagasló egyénisé­gét. Balassa Sándor főjegyző a Petőfi-kultusznak a népre ható jelentőségét körvonalazta, Prohászka Ot­tokár dr. megyés püspök megkapó vonásokban vetí­tette ki Petőfi életét, magyar szeretetét, és értelmezte a szabadságharc költőjének isteni küldetését. Petőfi 1818—49-nek volt a forradalmi költője, a nemzet élni­­akarásának korán elhunyt szabadságharcosa, de semmi esetre sem az 1918-as országveszejtő gyászma­gyarok tündöklő fényben elsuhant előhírnöke. Este a Vörösmarty­ Színház Szávay Gyula és Géczy István színdarabját „Fetőfi“-t hozta színre nagy sikerrel. — Megünnepelték Tetős emlékét Békéscsabán és Gyulán. Nagyon bensőséges ünnepet rendezett Sza­badszállás. ki ünnepség szónoka Baksay Árpád volt. Elhatározták, hogy a község főutcáját Petőfi-utcának nevezik el s hogy emléktáblával hódolnak a költő emlékének és nevére iskolai alapítványt tesznek. Külföldön is megünnepelték Petőfi születését. A bécsi Neue Freie Presse külön mellékletben hódol a költő emlékének. A finn nemzet legrégibb irodalmi egyesülete pedig üdvözlő táviratot küldött a Petőfi­ Társaságnak. Az ünneplések sorozatát a Petőfi­ Társaság kezdte tetg, amely vasárnap délelőtt féltizenegykor a Zene­akadémia nagytermében ült össze. A díszgyűlésen megjelent Horthy Miklós kormányzó családjával, Ipponyi Albert gróf és közéletünknek számos kivá­lósága. A Budai dalárda éneke után Pekár Gyula élünk megnyitó beszéde vezette be az ünnepséget, amely valóságos ünnepi óda volt Petőfi nagyságáról, jelentőségéről és szellemének hódító erejéről, amely pajzsnak az ellenünk támadt gyűlölség és harag vi­harában, akkor, amidőn az egész művelt világ velünk ünnepli Petőfit. A megnyitó beszéd után Móra Fe­renc, a Petőfi­ Társaság tagja olvasta fel ünnepi köl­teményét, utána Rákosi Jenő tartott előadást Petőf. életéről és jelentőségéről. Petőfi élete, szerinte két nagy misztérium közé ékelődik be, születésének és halálának misztériuma közé. Petőfi, aki nem magyar eredetű szülőktől származott, valóságos megtestesü­lése a magyar faj erényeinek és tulajdonságainak. A magyar géniusznak káprázatos csodája ő. És az a hatalmas erő, amely Petőfiben a magyar lélek incar­­nációját megteremtette, a magyar nyelv volt. Ebből kiindulva intelmet intézett az anyákhoz, hogy gyer­se meg nem német, eltéríti a forradalmi mozgal­maktól , rábírja, hogy térjen hazájába vissza. A mű legérdekesebb része a Heinrich von Sachsen Altdorffal való beszélgetés, amely fel­tárja a kért ország közötti végtelen differencia hát Ennek a kimutatása az író igazi célja, és ezt juttatja kifejezésre abban a kétféle termé­szetű szerelemben is, amit a hős egy francia és egy német nő iránt érez. Girandoux határozottan nagy iró és főleg szé­les látókörű iró. Ha regényét olvassuk, érez­zük, hogy olyan ember áll előttünk, aki meg­fordult mindenütt, ismeri az embereket, a né­peket, harmincszor körülutazta a földgolyó­, a Pacifikon úgy érzi magát, mint hazájában és úgy utazik az Orient-Expresszen, mint mi a Metrón vagy a villamoson. Sőt ez a minden­tudása néha egy kicsit erőltetettnek is látszik. Néha egyenesen az a benyomásunk, hogy bizo­nyos dátumokat csak azért citál, bizonyos té­nyeket csak azért említ meg, hogy bebizonyítsa nekünk, hogy ő mindent tud, mi pedig nem tu­dunk semmit. Girandoux humorista tulajdonképpen, s mint humorista nagyszerű. Csak néha van az a bi­zonytalan érzésünk, hogy egyes helyeknél nem tudjuk, komolyan beszél-e vagy csak gúnyo­­lódik. Kritikusai főhibájául azt róják fel, hogy im­presszionista és hogy nincs logikája és kompo­zíciója. De nem is akar komponálni, és nem is akar logikus lenni. „Számomra — írja — min­den dologban s minden lényben sokkal fonto­sabb a szín, mint az alak.“ Ő csak helyzeteket akar adni, eszméket, ideákat akar feltárni, az esztétika szigorú szabályaival nem törődik. Regénye a legszínesebb, a legkáprázatosabb írás, amely tíz év óta nyomtatásban megjelent: Dr. Szusza István. 3 Harrington tábornok elhagyja konstantinápolyi állását London, január 9. (A Nemzeti Újság tudósít­ójának telefo­njelentése Berlinen át.) Hivatalosan közölték, hogy Harrington tábornok, a konstantinápolyi angol főparancsnok az év közepe táján egy angliai parancsnokság vezetését fogja átvenni. A tábornok már többször nyilvání­totta azt az óhajtását, hogy mostani állásából vissza­vonulhasson s ennek megfelelően a lausannei konfe­rencia befejeztével távozik Konstantinápolyból. A NEMZETI ÚJSÁG ELŐFIZETÉSI ÁRA: Egy hóra............. 400 korona Negyedévre . . . 1120 korona * -Nemzet» rítyá«*-“ kiadóhivatala.

Next