Nemzeti Ujság, 1923. április (5. évfolyam, 74-97. szám)
1923-04-15 / 85. szám
Vasárnap, 1923 április II. NEMZETI ÚJSÁG A gyors cselekvés parancsoló szükség a tisztviselői fizetések kérdésénél Elegendő és méltányos-e a rendkívüli segélyek újabb emelése . Csak május elsején esedékes az emelés (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Az alábbi adatok áttekintő képet adnak arról a sivár és életemésztő küzdelemről, amelyet az állami és a magánalkalmazottak folytatnak a megélhetésért. A küzdelem eljutott már odáig, hogy sem a személytelen állam, sem a személyekben kifejezhető kormány és törvényhozás nem nézheti tovább a dolgok folyását tétlenül. Ki kell jelentenünk, hogy a közalkalmazottak vasárnapi nagygyűlésének betiltása — bármily egyébként tiszteletreméltó rendőri szempontokból fakadt is az intézkedés — nem megoldás. Sőt rossz megoldás. Nemvalószínű, hogy a magyar társadalom ’ tetsférflelmezettebb gondolkodása" elemei felforgató szándékokkal akarnak összegyűlni, ellenben nagyon valószínű, hogy a tilalom fentartásával csak forróbbá vált indulatok parázslanának az elfojtott szavak hamuja alatt. Éppen ezért reméljük, hogy a belügyminiszter még az utolsó órában megváltoztatja a rendőrség határozatát és gyűlés megtartására engedélyt ad. Amikor utalunk lapunk vezető helyén a tisztviselői kérdésben kifejtett álláspontunkra, ezen a helyen élesen kívánjukhangsúlyozni, hogy minden halogatás, vagy félmegoldás súlyos hiba volna. Hangsúlyozzuk az egyenlő elbánás elvét minden közalkalmazottak között, tehát az állami, vármegyei és városi státusban levők között s különös nyamalékkal kívánunk rámutatni a bírák, ügyészek, azoktató személyzet (állami, városi és hitfelekezeti) és a nyugdíjasok nyomasztó helyzetére... ! A magántisztviselők ügye logikai bizonyossággal alkalmazkodik a köztisztviselőkéhez. A teendők, a gyors cselekvések mérhetetlen perspektívája tárul fel szemeink előtt. Mi feltárjuk ezt a képet, hogy akiknek látniok kell, azok lássanak. És cselekedjenek. Gyorsan, véglegesen, amíg nem késő. Hatvan százalékkal emelték a köztisztviselők rendkívüli segélyét A fokozódó drágaság miatt néhány héttel ezelőtt a Közalkalmazottak Nemzeti Szövetsége memorandumot adott át a miniszterelnöknek, amelyben helyzetük javítását kérték. Kállay Tibor foglalkozott a KANSz kérelmével és a tegnap esti minisztertanácson terjesztette elő javaslatát az alkalmazottak újabb illetményemeléséről. A minisztertanács hosszabb megbeszélés után elhatározta a közalkalmazottak rendkívüli segítségének felemelését. Felhatalmazta a minisztertanács a pénzügyminisztert, hogy az eddigi rendkívüli segélyeket 53-szorosról 80-szorosra emelje fel. A pénzügyminiszter az emelés gyakorlati keresztülvitele és adminisztrációja miatt a felemelt segítséget május 1-től kezdve folyósítja. A rendkívüli segélynek az eddigi 53-szorosról 80-szorosra való emelése azt jelenti, hogy az összes alkalmazottak eddig élvezett havi rendkívüli segélyét hatvan százalékkal emelik fel május 1-től kezdődőleg. A rendkívüli drágasági segély a közalkalmazottak fizetésének a leglényegesebb része. Egy helyettes államtitkár például eddig havi 1160 korona törzsözetést, 1300 korona lakáspénzt, 3.500 korona réhdvicsi drágasági segélyt, 900 korona drágasági segélyt is 400 korona háborús segélyt kapott. Az újabb illetményemelésnél az összes eddig élvezett járandóságokon kívül az eddig kapott 57.500 koronás rendkívüli segélynek még 60 százalékát fogja kapni. A mostani emelés előtt egyes fizetési kategóriákban havonként a következő illetmények voltak: Az elsőosztályú műszaki altisztnek a törzsfizetése megegyezik a XI. fizetési osztályba sorolt tisztviselőkkel. A napibéres dijnok 5—8 K napidijat, 100 K lakáspénzt, 10—12.000 K rendkívüli drágasági segélyt, 350—700 K drágasági segélyt és 80 K háborús segélyt kapott havonként. A szolga illetményei így alakultak: 3.50—5.60 K napibér, 60 K havi lakáspénz, 8900 K rendkívüli segély, 300—600 K drágasági segély, 50 K háborús segély és 52 K családi pótlék. A rendkívüli segélynek mostani 60 százalékos emelése után tehát egy IV. fizetési osztályban levő helyettes államtitkárnak körülbelül 95.000, egy VI. fizetési osztályban levő miniszteri osztálytanácsosnak 52—53.000, egy VIII. fizetési osztályban levő miniszteri segédfogalmazónak, vagy tanárnak 31—35.000, egy XI. fizetési osztályban levő számtisztnek, irodatisztnek 27—28.000 K fizetése lesz havonként, a természetbeni ellátáson kivül A napidíjas dijnok 17—18.000 K-t, a szolga pedig 13—14.000 K-t fog kapni elsejétől kezdve. Fizetési Lakás-Rendkívüli segély Drágaság! segély Háború* Törzs-Családi osztály pénz segély fizetés pótlék IV. 15600 57000 900 4800 14000 16000 12 12 12 12 VI. 10400 30000 850 3200 6400 1600 12 12 12 12 Vili. 6760 20000 800 2500 3600 1600 12 12 12 12 XI. 4160 16000 800 1400 1400 1600 12 12 12 12 — Kölniednek atyafia? . . . Ne nézzék! . . . És hát mifajta ember? Igaz, hogy olyan nevettes. Matyi vállat vont. — Hát annyi igaz, hogy nem hummi félbolond ember. — Nem? — De nem ám! Mert egészen bolond! Vótamán pedig tanító is a kollégyomban, de kitettük a szülit, mert borozni járt a gyerekikkel a nagyerdőre. — Jaj! Hát iszik is? — Csak ha van mit, besz az! Ha nincs, akkor szomjazik. Manca fokozatosan gurult dühbe a Matyival való beszéd alatt. Már ekkor olyan piros volt a haragtól, mint a karmazsin, hogy hát íme, ilyen csúful felsült ezzel a Csokonaival: nem való még arra se, hogy Matyit féltékennyé tegye. — Nahát jó, hogy tudom! — szólott kiegyenesedve. — Most már jöhet Csokonai uram, de el is megy, fogadom! Matyi szelíden rázta a fejét. — Nem kell azt azír bántani, szegényt! Tisztességtudó ember az azír, ha félnederes is. — Hát akkor hogy meri a szemét énrám vetni? — Ki mondta azt a lyányasszonynak ■ — Tercsi némám. Ferberné. Matyi legyintett: — Olyan szófia beszéd az csak. Nem igaz abból semmi se. — Hát mért jönne akkor? — Tudja a szösz! — felelte a legény. — Ki tudhatná azt, hogy Mihály mit mit csinál? Jön, hogy Bédiné asszonyommal tudós társalkodást folytasson. Mert tud ám az is mindent. Nagyon szép esze van. Maga Budai Ézsaiás professzor uram mondta idesapámnak, mert hogy a csizmáját idesapám szokta neki varrni mindízig, hogy aszondja, ez a kelmed öccse, Csillag uram, ő tudósabb minden professzoránál, csak az a bár, hogy dolgozni nem akar, csak aludni, korhelykedni és örökkétig csak beszélgetni . . . Manca elgondolkozott és mint afféle született rendes kis fehérnép, aki messze jár mindenféle ábrándtól, de nagyon jól ismeri a pénz értékét, azt kérdezte: — Miből él hát, ha se pénze nincsen, se nem dolgozik? Matyi meghökkent. Olyan probléma volt ez, amely messzire meghaladta az ő becsületes civil-fantáziáját s csak úgy tudott rá választ adni, hogy felhúzta előbb mind a két vállát a füléig. Hanem akkor aztán mondott valamit, aminek mégis volt egy kevés értelme. — Hát tudja a leányasszony-----szólott —, úgy íl az istenadta, mint télviz idején a pacsirta. Se mag nincs, se bogár . . . oszt a pacsirta mégse vész el éhen, így íl Mihály is. Ezen még el lehetett volna beszélgetni egy darabig, de nyílt a kapuajtó ismét s három fiatal leány lépett az udvarra. Ezek voltak a Bédiné asszonyom tanítványai, akiket főkötővarrásra oktatott. Mert a derék asszonyság csak azóta keveredett barátságba a Múzsákkal, mióta az ura hízásnak indult és jobban érdeklődött a nemes város közügyei, mint a hites felesége iránt. A Múzsákkal való társalkodás azonban nem foglalta le annyira a Bédiné idejét, hogy elhanyagolta volna miattuk azt a foglalkozását, ami olyan nagy népszerűséget szerzett neki Komáromban, vagyis a főkötővarrást. Minden menyecske, aki adott a módira, Bédinével varratta a főkötőjét, a leányok meg, amint menyasszonysorba jutottak, már szaladtak hozzá, hogy megrendeljék nála a tekintélynek ezt a külső szimbólumát, amellyel majd felcseréljék pártájukat. A nemes versirónő alig győzte a sok igényt kielégíteni s igy jutott eszébe, hogy főkötő-varróiskolát nyisson, ahol ingyen oktatást adott a jelentkező leányoknak, de viszont a munka egyszerűbb részét elvégeztethette velük. Hiába tanult azonban nála akárki leánya, egy sem akadt köztük, akiből versenytársat tudott volna magának nevelni. Mindenki csak az ő kezéből kikerült főkötőben akart járni azután is, lévén azok olyan csinosak és ügyesek, annyi kellemmel és könnyed gráciával kitűnőek minden egyéb főkötők közül, amit mások varrtak. Mert hát az ízlést, azt nem lehet megtanulni, azzal születni kell. Hiába próbálta más a „Mode Journaléból lemásolni a legékesebb főkötő-mintát, abból mindig valami esetlen holmi lett ahhoz képest, amit Bédiné csinált. Mint ahogy a házatája is, de a maga ruhája is mindig takaros volt és tetszetős, különb és ízlésesebb minden más asszonyokénál, akik pedig se nem verseltek, se másnak nem varrtak s egész nap takaríthattak, vagy szépíthették magukat a tükör előtt. Vannak ilyen tündérujju asszonyok, akik amellett, hogy ezermesterek, még rá is érnek mindenre. És bizony az is megesik, hogy egyikmásik közülük egy-egy csizmadiamester portáján éli végig az életét, amiből aztán az a veszedelem szokott származni, hogy a többi csizmadiamester mind őt emlegeti példaképpen a felesége előtt, a csizmadiánék viszont mind őt szólják és szaptdják egymás között, kigyót-békát kiabálva rá és meggyanúsítva mindennemű erkölcsi hibával, még akkor is, ha nem szép ábrázatú, ha meg szép, akkor annál inkább. Bédiné asszonyom nem volt ugyan szép, de csúnyának se lehetett mondani. A képe egy kicsit barnácska volt ugyan, sőt néha, mikor a fejfájás kínozta, ami elég sűrűn megesett vele, sárgásbarna, de okos, nagy bogár szeme ragyogott és akivel beszélt, azt mindig le tudta venni a lábáról. Mostanság azonban már hervadni kezdett s különösen bántotta az a szomorú eset, hogy a fogát ki kellett kuzatni elől, ami nagyon elrontotta eladdig olyan kellemetes nevetését. A mostoha leányával jól megfért mindig, pedig neki magának is volt két gyereke, de azok sokkal kisebbek voltak. Éppen, mert eddig nem volt semmi összetűzése Mancával, szeget ütött a fejébe annak a mai kifakadása és hogy kettősben maradt Ferbernével, erre tért rá a szóval. — Hidd el lelkem — mondta —, valaki biztatja ellenem! Valamelyik asszony, aki kisebbíteni szeretne. Ferberné sohasem mondott ellent ilyenkor, hogy valamiképpen a bizalmas közléseinek útját ne vágja. Legfeljebb segítő kérdéseket vetett közbe, mint most is, ilyenformán: — De hát ki lehetne az, kedvesem? — Valaki azok közül — felelte Bédiné —, akik egyebet se tudnak, mint tyúkot ültetni 3 Az újabb lakbéremelések miatt rövidesen rendezik a közalkalmazottak lakbérét is. Miből élnek a tisztviselők ? Amennyiben ez a mai viszonyok között lehetséges és némileg is visszaadja a valóság képét, a legszerényebb számítások alapján állapítsuk meg azt az összeget, amelyre a legelemibb szükségletek fedezése céljából egy magános, egy nős és egy kétgyermekes tisztviselőnek havonta szüksége van. 1. Magános tisztviselő. Reggeli: kávé zsemlyével, szerény borravalóval 120 korona; ebéd: leves, főzelék feltéttel, két kenyérrel 225 korona; vacsora: főzelék feltéttel, egy kenyér 1650 korona, összesen tehát 510, havonta 15.300 korona. Lakás 5—25.000 korona. Mosás, vasalás (egy ing mosása és vasalása 280 korona) ,s legalább 3000 korona. Ez a három tétel tehát összesen 23.600 korona. Miután azonban a közalkalmazottaknak több mint ötven százalékának összes havi járandósága nem tett ki ekkora összeget, a további számítás teljesen illuzórikussá válik és már itt meg kell állapítani, hogy az a magános tisztviselő, aki nem a szüleinél vagy hozzátartozóinál lakik és étkezik és magánvagyona sincs, tisztviselői jövedelméből semmi körülmények között nem fedezhette kiadásait. A 23.000 koronában ugyanis még nincs benne a ruházkodás, borotválkozás, divatárus, cipész és cigaretta. A békés állapotokat véve tehát alapul, az a IX. fizetési osztályba tartozó tisztviselő, aki 110 forint havi fizetéséből körülbelül 210—250 kilogram húst vásárolhatott, a mai összes jövedelmévela legjobb esetben 15 kilogram húst vehet. Szembeötlőbb az aránytalanság a ruházkodásnál és azután luxusdolgoknál, amit egyszer-kétszer hónaponként a legszerényebb igényű tisztviselő is megengedhetett magénak. 2. Nős tisztviselő háztartással. A hangsúly a háztartáson van, mert számítás csak ezen az alapon képzelhető el. Ha a tisztviselő állami alkalmazott, kap kiló literer kiló ggirt/két kiló cukrot, fűtőanyagot, burgonyát kedvezményes áron. Szüksége van ezenkívül naponként fél liter tejre, még tíz kiló lisztre, még egy kiló cukorra, fűszerre, húsra, zöldségre készpénzben kifejezve tehát — hogy a legkisebb összeget mondjuk — 25—28.000 koronára. Mosás 4000, higiéniai és piprecikkek 1500. Marad még a villany, a gáz, a ruházkodás, a szórakozás, a hátbér és külön a feleség ruházkodása. Az előre nem látott kiadások, az orvos, a patika stb. elesnek. 3. A tisztviselő két gyermekkel. Ha a tisztviselői közalkalmazott kap havonta 32 kilogramm lisztet, 4 kilogram zsírt, négy kilogram cukrot, fűtőanyagot burgonyát kedvezményes áron. Ugyancsak IX. fizetési osztályú tisztviselőről lévén szó, az ugyanakkora havi jövedelmet megterheli még a két gyermek. A szükséglet tehát a következőképpen alakul: naponta másfél liter tej, még 8 kiló liszt, még két kiló zsír, még két kiló cukor, valamivel több fűszer, most már legalább kétszer hetenként hús, lényegesen több zöldség, fehérnemű, ruha, cipő, készpénzben kifejezve tehát körülbelül negyven-ötvenezer korona, tehát mintegy háromszor annyi, mint amennyi jövedelme a családfőnek összesen van. Az iskoláztatást, a heti kismosásokat, az elkerülhetetlen orvosi kiadásokat ismét csak nem számíthat