Nemzeti Ujság, 1923. május (5. évfolyam, 98-121. szám)

1923-05-20 / 113. szám

18 NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1­923 május 20. Aznap nagy sütés-főzés volt Komárom váro­sában, nagyobbrészt a nemesi kúriákon, ahol környékbeli atyafivendégek szálltak meg, de az „Arany sas“ fogadóban is, ahol meg egy sereg legényember ütötte fel a tanyáját, akik előbbre valónak véltek egy kis ivást meg filkó­­játékot holmi családi kedveskedésnél. Mihály Csepyékhez volt hiva, ahol azonban neki csak az asztal vége felé jutott hely, mert tele volt a ház úri vendégekkel. Ott volt Laky Mihály, akit a nap hőseként ünnepeltek, ott volt Zay Sámuel, a doktor és ott volt egy pár vidéki nemes úr családostul, köztük Jókay Sámuel ó­ gyallai komposszesszor úr, aki a fiát is elhozta, egy Jóska nevű tizenhatéves sihe­­dert. Ez a fiu ült Mihály mellett. Az ebéd soká tartott és egyik felköszöntő a másikat érte. Mondtak ott tósztot a felséges királyra, a nemes vármegyére, a házigazdára, Laky Mihályra, a háziasszonyra, a vendégekre, a jelen való dámákra, az insurrektio sikerére, mindenre és mindenkire, csak éppen Mihályra nem. Jókay Jóska, aki egy szót se szólt egész ebéd alatt, csak lelkes csodálattal bámulta a költőt, végre megemberelte magát egy kérdés erejéig. — Kegyelmed szerté azt a versezetet, ugy­e Csokonai bátyám uram, amit Laky bátyám uram ma a gyűlésen előadott! Mihály ránézett a gyerek lelkes arcára és el­mosolyodott: — Én, öcsém. Minek kérded! — Akkor hát miért mégis, hogy senki fel nem köszönti bátyám uramat! Hiszen a poéta csak előbbrevaló, mint aki megtanulja vagy elolvassa a verseket! Mihály hosszan nézett a kis­fiú kék szemébe, aztán megsimogatva annak szőke haját, csen­des hangon mondta: — Ezt te már sejted, az utánad jövők tudni fogják, a huszadik század boldog gyermekei pedig el se fogják hinni, hogy volt idő, mikor másképpen is lehetett. De ma még ezt ne mondd senkinek, mert kinevetnek vele. Jóska csodálkozva meredt rá a költőre, majd azt mondta: — Mi a kollégiumban mind ismerjük Cso­konai uram poémáit. Magam is leírtam belőlük egy egész sereget. Ezt is leirnám, ha megkap­hatnám. Aimik­e Mihály belenyúlt a zsebébe és oda­adta neki azt a példányt, amit a gyűlés alatt meglehetősen összegyűrögetett: — Nesze öcsém, — szólott, — ezt neked adom. — Aztán elgondolkozva tette hozzá: — Méltóbb helyre úgy se került egy se a száz exemplár közül, jól tudom! Estefelé elballagott Mihály a Gombai-sorra, Bédiékhez, ahol csaknem mindennapos vendég volt, mióta először ott járt Gergely­ékkel. Eleinte csak azért ment oda, mert remény­kedett, hogy találkozhatik Vajda Julissal, aki­ről tudta, hogy Mancának barátnéja, közben azonban szívből megkedvelte Bédinét, akiben a nemzeti litteraturáért való lelkes rajongása révén rokonlelket érzett. Bédiné felolvasta neki mindennap, amit összekábált, de ha ezen túl­estek, akkor viszont nagy odaadással tudta hallgatni, sőt tódítani a Mihály ábrándos ter­veit, amelyek a komáromi tudós társaság és Péczeli Mindenes gyűjteményének feltá­masztása körül forogtak. Mihály pártfogókról álmodott, Fábián Juliánná pedig arról, hogy rendes munkatársa lesz a folyóiratnak. Néha-néha az is megesett a Csillag Matyi nagy nyugtalanságára, hogy Mihály szóba ereszkedett Mancával, aki azóta, hogy tudta róla, hogy nevezetes személyiség, aki úri há­zakhoz is bejáratos, már nem nézett rá olyan ellenséges szemmel, mint mikor először lépte át a küszöböt. Sőt, ha fel mernék ilyesmit té­telezni egy tisztességes hajadonról, még azzal is meggyanúsítanám a leányasszonyt, hogy kacérkodott egy kicsit Mihállyal . . . No no! Nem egyébért, csak hogy Matyit fél­tékennyé tegye és ilyen módon bírja vallo­másra, ami azonban sehogysem akart sike­rülni, mert Matyi olyan konok és megátalko­dott, debreceni észjárású legény volt, hogy minél inkább gyötörte a féltékeny szerelem, annál inkább iparkodott ebbeli érzelmeit el­rejteni. Mindössze Bédi János uram előtt mon­dott egyet mást Mihályról, amivel, úgy vélte, sikerül annak a puskaporát eláztatni. — Hát csak furcsa egy dolog ez — szólott —, hogy az ilyen messzirül jött embernek mi min­den szabad, amire otthon hiába kacsingódz­­nék. Lám, ez a Mihály is, akivel otthon nem is állt szóba jóféle ember, itt ki bejárkál az úri portákon. Bédi János kezében megállt a dikics egy pil­lanatra : —­ Mert nem álltak vele szóba odahaza! Matyi vállat vont: — Mer kicsapták a kollégyomból, oszt meg­tiltották a diákoknak, hogy beszéljenek vele. Mán­oszt a diákoknál meg csak nem akart alábbvaló lenni senki se!­­ — És miért csapták ki! Mit vétett! — Korhely vót! De nemcsak, hogy a maga korhelykedett, hanem még a gyerekiket is rá­szoktatta az italra... Bédi János elmosolyodott: — Hát, az még nem olyan nagy dolog! Matyi lehalkította a hangját: — Oszt... azt is beszélik, hogy nem tudott elszámolni az eklézsia pízivel... _ Bédi uram összehúzta a szemöldökét: — M­a, ezt már kötve hiszem. Ha ez igaz volna, Édes tiszteletes uram nem, hogy ide­hozta volna hozzánk, de maga se barátkoznék vele... Matyi a fejét lóbálta: — Csak kérdezze meg, maiszter uram, a tisz­teletes urat... Én nem tudom, hogy vót, de valami vót, mert tudom, mikor Sára néném, az a édesanyja, tíz után szaladgált. Oszt az is igaz, hogy nem lehet a derék ember, akinek semmiféle mestersége sincsen. Mert mi­t? Se pap, se tanító, se jurátus, semmise! Bédi uram bólintott: — Hát az igaz, hogy csak olyan éhenkórász, de jeles poéta és az is valami, ha nem is hoz a konyhára. Matyi nevetett: — Aszonta nekem, hogy annyi pize van neki, amennyit akar. Meg hogy olyan urak párt­fogolják, hogy csak úgy válogat köztük, mint marha a füvek között. Majdnem el is hittem neki, de nem hiszem, mer a gúnyáján ugyan nem látszik, hogy sok a pize, de még a csizmá­ján se. Arra is ráférne egy fejelés. Bédi uram nem sokat törődött vele, hogy a felesége poéta-barátai miféle szerzetek, de az afféle dolgokat, amikben az eklézsia pénzét emlegették, nem szerette. Ez már több kettő­nél, gondolta és eltökélte, hogy alkalomadtán meg is kérdezi Édes Gergelyt, van-e valame­lyes alapja ennek a pletykának. Minthogy azonban a tiszteletes úr már elutazott Komá­romból, egyelőre nem lehetett vele beszélni, meg kellett várni, míg visszakerül. " Mihálynak, bár a kollégiumi szerencsétlen­sége óta általában gyanakodó, bizalmatlan és zárkózott volt az idegenekkel szemben, nem jutott eszébe se, hogy ebben a gázban is ellen­séget szimatoljon. Különben is, mióta akkor este megpillantotta Vajda Julist ott a Tó­ utcai ház előtt, minden gondolata csak a leány körül szállongott s a vágy, hogy újra láthassa, irányította minden cselekedetet, ő rá gondolt szüntelen, de be­szélni nem mert róla senkivel. Többször meg akarta kérdezni Bédinétől is, Mancától is, hogy Vajdáék nem szoktak-e hoz­zájuk eljárogatni, de valahányszor nekifohász­kodott, érezte, hogy zavarba jön s a szó torkán akadt. Ezért nem tudhatta meg, ami pedig nem lett volna titok semmiképpen, hogy Vajda Juli azért nem látható mostanában, mert ki­ment Duna-Almásra az édesanyjával a szőlő­jükbe. (Folytatása következik.) A #»TETRA'®| [Férfiingek ' .... hyg,en,k"8 SKf- Lukács és Pásztor „ eJ csecsentekelensye és pelenka a legkedveltebb, mert 1 m I * t ' “ kitűnő felszívóképességfl, Nffl KM AD «t! könnyen mosható, Ifi U1 11H LH I \®\ való jartts KtWken­wim’O. nagyon tartód jQU ^31 FriedlM, 2' BA 8, 111) nagyon tartós. Alakításokat a legdivatosabb \ISfl (Óvakodjunk ntlnaazoktol.) m V X ”________formákra elvállalok. Kaphat« mi nden elükeld fehérnemű- és kelengyeözletekbel. _ _ _ _ _ WBH \ -»»• háló*, angol ebedld- JLJS®) berendezéseket G 6scf00^alI'felszerelés HÜLLER LAJOS m k^i’e'r*Dohfay-S«' sT.^alm! I I utcai Sí sportoli­tő-újdonságok I I ^ ^ —------------------------------------ L VESZELY, Váci-utca 9 J ------------------\0/J 7V A 1—- szabadalmazott rugaanval, nyara­­m , — ............ W Ha % *1” jGT Cg y SLMfL. lóknak különösen alkalmaz 83.000 * Ej ■ f korona és mindennemű Elsőrangú m a AnhaH b 300 személyes konyhája Kla V190- “ .f kaphatók helybeli II B S V »• «III II részére korén lehetőleg hasonló I ^i| BIW MM S ZelSel* Jeszenszky »utalóinál , “"T g |#(?l VHll P főszokácsot és hazcasszonyt francia irodalom ünnepelt testvérpárját, a két '«*»«•** 6M7» jeliére m­eekner j. I .| ' ríj 1 „ír 1 Tharaud testvért, akik a realizmus mesteri hitnezejéb«, ív. k.r., semm.i«.i...t.a «. •«­ kéretnek, hold­oszt fcllal elhirtUlnik, hűségével rajzolják meg ezt a világot­­.1—.. . i ■ ..................... . ... n,.­..­, x.„1AI„ BÉRFIÖLTÖHYT VÍG! FELÖLTÖT Elegáns fehérneműek H PrPCTV ast BT kósattek mérték után 32.000 koronáért finóm szövetek- fj_r «■»IS'Si ■®Bo!BIBl«l’B»fi%t I1B1 BBtiPabl Hl II jfdnCB H Ml. Hozol- kelmék elkészítését ölesénél vállalom. Vereeny not­, leni­' **»b«sAgr. Bndaseat. VII.. Rottenbiller-ntro é/a és gyermek- | VrCf@aC® ^ a.Ma,'». - ; — j # Villa Leányfalun «Zlutoin j«ná­. Cf J VA ntez 2. szín. PzorvVa-tér sarok. Ara 215 korona. 2 szoba, konyha, cselédszoba, I |-' - -■» Kapható minden könyvkereskedésben. kamra, kerttel május hő 15-től I ES AS A I A IVE ELB | ET v ' ...... ...111 .........­­ szeptember hó 15-ig kiadó» ■BW W hHJAE |y| VEI sorain ■■■ xamta. ma- a— »Icadn «■ 101 e ah r, - j. . éa mindennemű lakkáiut RIJTQE|TAndrássy­ at52 \Bovebhet telef°non: 3*-47. ^ n ■ W OLCSÓ, JÓ kiszolgálás NEUMANN LAJOS Mal­ify BOu­lSH, szalonok 85 U á gim GÁSPÁr.­ba?i°tca 9 Erik­a lakka és kencsflyár Nagy választékban. Vidékre csomagolás teljes LAKBERENDEZÉSEK hálók ebédlők VI­, Frangepán^tca^7L^szám — Telefon: 186—76.

Next