Nemzeti Ujság, 1923. június (5. évfolyam, 122-145. szám)

1923-06-10 / 129. szám

yéW, jf Lt Jh Lf cw kH MÚMIÁM) ét —püS nA'iv íj . is ilrin«v ti v \ -- / V. évfolyam 129. szám. Ára hétköznap 5© K., vasárnap ^©LK. ' R Vasárnap, 1923 junius IQ. NEMZETI ÚJSÁG Szerkesztőség és kiadóhivatal: Budapest, V., Előfizetési ár: Egy hónapra 1000 korona, Honvéd u. 10. Tel.: 127—46, 127—47, 127—48. KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP negyedévre 2800 korona. — Egyes szám ára 127—49 és 1.06.Fiókkiadóhivatal:IV„l mna n.650 korona. — Ausztriában hétköznap 1500. Tel.: 128—08 és Teréz-körut 62. Tel.: 121—49 is szerkeszt]: Túri Béla. « felelős szerkeszt«! Tóth László dr. vasárnap 2000 osztrák korona. — Hirdetések Reklamációk: Telefon 19—25 milliméteres díjszabás szerint. KZm A magiyar és az olasz horitánvsz is írta: Zelensky Róbert gróf. Az alábbi közleménynek, amellyel a magyar agrárpolitika kiválósága ezúttal is felkereste lapunkat, készséggel adunk helyet, mert véleményünk szerint a figyelemre méltó egyéni álláspontot, az aktuális kérdések minden oldalú megvilágításának szempontjából ismertetni közérdek. A minapi lapokban olvasom, hogy a kormány kinyilatkoztatta volna: ha kell, erőszakhoz is nyúl a spekuláció rendszabályozása érdekében. Helyes, de akkor tegye ezt az egész vonalon és kezdje meg a fedezetlen tőzsdei spekulációnál és ne korlátozza tevékenységét kizárólag a búzára és a cukorra, miután ezeknek ára csak azért emelkedik, mert korlátlanul folyik az értékspekuláció és ész nélkül nyomtatják a magyar bankjegyet. 1921 őszén a magyar korona harmadfél centiménél többet ért. Egy budapesti tőzsdejátékos 25 millió papiroskoronát dobatott a zürichi piacra colti mécs árfolyamon és az üzletet haszonnal bonyolította le, miután a nagy kínálat folytán ennél olcsóbbá is vált a magyar korona. Akkoriban, október hó 1-én, a következőket írtam a Köztelekben: „Könnyű lenne kipuhatolni, ki az az üzér, aki megbízást adott Zürichben .25 millió koronának eladására 1 centimeos árfolyamon és azt, mint hazája elleni merénylőt, fegyházra kellene ítélni. Egy ilyen példa és lényegesen csökkenne a játék“. Ezt ismételni kellett volna, ahányszor egy hazai üzér magyar koronákat adatott volna el külföldön és máskép állana most valutánk. Hol vagyunk már a koronának harmadfél, sőt egy centimeos árfolyamától, mely már egytized centimera sülyedt! Nagyon meredek lejtőn csúszik le a korona értéke. 100 koronáért fizettek: 1919 jan. 14-én 50.50, 1920 jan. 26-án 3.90, 1921 május 2-án 2.85, 1922 jan. 4-én 0.87, jelenleg pedig 0.10 svájci frankot. Az egész idő alatt nem történt semmi intézkedés a takarékosság érdekében, a legveszedelmesebb ellenség, a spekuláció ellen? A Devizaközpont felállítása a semmivel körülbelül egyenértékű, sőt némely vonatkozásban még kártékonyan is hatott. Mit kellene tenni? Törvényesíteni azt a tőzsdetörvényjavaslatot, melyet 1908 június 10-én benyújtottam a főrendiházban és mely csak az elnök szavazatával bukott meg, kiterjesztve azt természetesen ama visszaélésekre is, melyek a koron a rontásból származnak és amelyek akkor majdnem ismeretlenek voltak és a törvényt szigorúan végrehajtani. Mit kellene még tenni? Nem erőszakosan folytatni az úgynevezett földreformot vagy a mezőgazdasági termelést mesterségesen csökkenteni 400.000 holdon és a készülő novella szerint még nagyobb területen, hanem tanulmányozni, mit művel a világnak legzseniálisabb miniszterelnöke, Mussolini és őt utánozni. Legelőször meg akarja egészen helyesen szüntetni a budget deficitjét. Ennek érdekében minden állami üzemet elad vagy bérbead. Megszünteti például a képtelen állami biztosítást és visszaadja a biztosítási ügyet a társaságoknak, a szövetkezeteknek, visszaadja a magánvállalkozásnak a vasutakat, a telefont. A magyar államvasutak eladásával vagy bérbeadásával, ha tisztességes embert bíznak meg ennek keresztülvitelével, igen hathatós lépést tenne az ország deficitjének megszüntetésére. Érdekes tudni, hogy a szociáldemokrata kormányzás alatt még osztrigakereskedővé is vált az olasz kormány. Ugyanis, mint a Fusara-tó birtokosa, ennek osztrigáit árusította. Mi lehetett az állami osztriga előállítási ára? De nemcsak elad és bérbead az olasz miniszterelnök minden állami üzemet, mely deficittel jár, hanem erősen apasztja a hivatalokat. Például Signor Prez-zolini egy nemrég megjelent cikkében írja, hogy az olasz nemzeti élet a napokban nagy lépést tett jó irányban: számos prefektúrát megszüntettek kevesebb rázkódtatással, mintha a szociáldemkorata kormányok idejében egyetlenegyet is megbolygattak volna. Igen érdekes Faginoli tanárnak nyilatkozata, aki közgazdasági tanácsadója H. E. de Stefani pénzügyminiszternek: „Az előbbi szociáldemokrata kormányok politikájának célja volt a tőkét elnyomni (terhes progresszív jövedelmi és örökösödési adók, mint nálunk), a vagyont konfiskálni (nálunk az ezer holdon felüli birtokoknak egyötödrészét minden kárpótlás nélkül elvinni a földreform ürügye alatt) és az államból egy nagy és mindenre kiterjedő vállalkozót alkotni. Ez az irány nem eredményezhetett mást — folytatja —, mint a heréknek és tehetetleneknek terhét az értelmes, szorgalmas és munkásembereknek vállaira rakni. Ennek eredménye csakis destrukció lehetett, nem pedig konstrukció. A fascizmus gyökerestől kiirtván a legyőzött szociáldemokrata mentalitást, súlyt fektet a javak termelésére, nem pedig a vagyonok elosztására (határozott elítélése az úgynevezett magyar földreformnak), sürgeti a különböző osztályok részvételét a termelésben és különösen fontosnak tartja az akarat és fegyelem fejlesztését.“ Mikor nemrég, Olaszországban jártam, láttam, mivé fejlődött egy pár hónap alatt ez az ország, mely Mussolini nélkül az anarchia prédájává vált volna. Itáliának nagy jövedelmi forrása például idegenforgalma. Múlt ősszel alig mert külföldi oda utazni. Mussolini miniszterelnöksége óta telve van az or, Paris, június 6. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Holnaptól kezdve Franciaország valamennyi városában és községében ez a falragasz lesz olvasható: „A kamara el van tökélve, hogy a köztársasági intézményeket megvédelmezi és bízik a kormányban, hogy a polgárok szabadságát megőrzi és a bárhonnan jövő erőszakosságokat megtorolja.“ A falragasz szövege nem más, mint az a napirend, amelyet a képviselőház a június 3-iki viharos ülés után nagy szótöbbséggel megszavazott, azután pedig a híres védőügyvéd képviselőnek, Moro Giafferri-nek az indíványára kinyomatni és plakátoztatni elrendelt. Franciaországban nem szokatlan, hogy a törvényhozó testület valamely határozata a házak falára kerül, de rendszerint csak fontos, az egész nemzetet érdeklő kérdésekben tartják szükségesnek, hogy a legeldugottabb falu is értesüljön a képviselőhöz akaratáról. Ezúttal a királypárt erőteljes támadása indította a köztársasági többséget a határozat meghozatalára és kiplakátozására. A királypárti szervezkedést kinyomozták Mint a táviratok már jelentették, az Action Francaise ligához tartozó „camelots du roi“ — („a király rikkancsai“) — a város különböző negyedeiben csúnyául inzultáltak két ismert radikális képviselőt és egy volt honatyát, akik egy gyűlésre készültek menni. Az egyiket, Marius Mautet-t, aki Caillauxnak az ügyvéde, bekenték kátránnyal és a szájába ricinusolajat, töltöttek. Marc Langniert, aki a trianoni szerződés egyik referense volt, megbotozták, Violette volt képviselőt pedig tintával leöntötték és többszörösen felpofozták- Az egyidejű támadás kétségtelenné tette annak szervezettségét és a rendőrség az elfogott „Királyi rikkancsok“ lakásán tartott házkutatás alapján megállapította, hogy az Action Francaira ligája nemcsak Parisban, hanem Franciaország minden részében meg van szervezve. Szervezete körülbelül olyan, mint az olasz fascistákés tagjainak legnagyobb része volt katona és felsőbb iskolai tanuló, akik mind szélső nacionalisták és halálos ellenséget a nemzetközi szocialistáknak. Komoly politikusok véleménye szerint a királypárti, mozgalom a háború befejezése óta lényegesen ■megerősödött, de ez időszerint egyáltalán nem jelent veszedelmet a köztársaságra. Hogy a képviselőházban félreverték a harangokat, annak más az oka. Tudni kell, hogy Poincarét Németország elleni intranzigens politikájában legerősebben a királypárt sajtója támogatja s hogy a royalisták alig husz fószág idegenekkel, akik olyan szabadon mozognak, mint a háboru előtti időkben. Ottlétemkor értekeztem mezőgazdasági és politikai kérdésekről egy földbirtokossal és volt képviselővel. Említettem neki, hogy Magyarországon minden 1000 holdon felüli birtokból minden kárpótlás nélkül elveszi (hogy nagyon szelíd kifejezést használjak) az állam a területnek hozzávetőleg egyötödrészét, mire rémülten mondta: „Hát ez az úgynevezett tulajdon szentsége? Hisz ezzel a cselekedettel tönkreteszik a virágzásnak indultmagyar mezőgazdaságot és erősen csökkentik a termelést! Ilyet még a volt szociáldemokrata uralom se mert volna Olaszországban lenni! És ezt szótlanul tűrik a magyar birtokosok?ayi parlamenti csoportjának vezére, Léon Daudet volt az, aki kíméletlen támadásaival a múlt esztendőben visszalépésre kényszerítette a mérsékeltebb fölfogást! Aristide Briandt és újból nyeregbe segítette Poincarét. Ennek fejében Poincaré és kormánya nem akadályozták a royalista propagandát. Ha a vezér nincs otthon A múlt heti események ennélfogva kapóra jöttek Poincaré ellenfeleinek, a Clemenceau-csoportnak, amelynek élén Tardieu és Handel állanak, azonkívül Caillaux egykori pártfeleinek, a radikálisoknak és köztársasági szocialistáknak, hogy a ,,Köztársaság , veszélyben“ van kiáltással falhoz szorítsák a kormányt. A vita napján Poincaré távol volt, Elszászban járt a köztársasági elnökkel együtt, a pillanat tehát kedvezőnek látszott a megbuktatására vagy legalább is a jobboldallal való viszonyának teljes kompromittálására. Taraion intézte a rohamot, kérdőre vonván Maunoury belügyminisztert, hogy miféle rendőrsége van, ha csak most szerzett tudomást a királypárt országos szervezkedéséről? Hogy a törvények érvényesüljenek, a kormánynak kormányoznia kell, ezt azonban a mostani kabinet nem cselekszi. A támadás ügyes volt, a bloc nationalhoz tartozó képviselők azonban észrevették, hogy Tardieu és az előtte nagy beszédet tartó Herriot (a radikális köztársaságiak vezére) tulajdonkép nem a köztársaságot akarják védeni a királypárti akció ellen, hanem a kormányt szeretnék megbuktatni. Ezért mellőzték Herriot napirendi javaslatát, amely szerint maga a képviselőház gondoskodik a köztársasági rendszer és a „polgárok szabadságának“ megvédelmezéséről s helyette elfogadták azt, amely most a falragaszokra kerül. A Bourbon-palotában egyelőre elsimult a mesterséges vihar, de a tapasztalt meteorológusok szerint a kormány feje fölött még inkább megsűrűsödtek a fellegek. Úgy vélik, hogy a Ruhrkérdés és a jóvátétel probléma rendezése után Poincaré nem maradhat sokáig kormányon. „Plutarch hazudott"? Ez a címe Jean de Pierrefeu szenzációs könyvének, amely a közvéleményben egyre növekvő hullámokat ver és már politikai gyűlésekre alkalmat szolgáltatott. Pierrefeu a háború alap a hivatalos közlemények szerkesztője volt és ebben a könyvében nemcsak kritikát mond a hadvezetésről, de azt a kérdést is fölveti, hogy a győztes tábornokok dicsőségéből mi az igaz és mi a valódi érdem? Képzelhető az érdekelt tábornokok és egyáltalán a sovén publikum elképedő megbotránkozása a könyv ama végső következtetésén, hogy a modern Plutarch hazudik, ha Taxollétében meg akartán buktatni Poincarét a hírasiparnal egész Ezör,de országoon megszerveztél. - A frandó Ruperter és Rosse«»« megrovás! holanyja - Egy frencia író megtépázta a lecornoiroft babárait Az osztrák kereskedők újabb nagy kedvezményeket kapnak Franciaországtól Mikor kerül sor a magyar-francia kereskedelmi kapcsolat kiépítésére? (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Franciaország és Magyarország között ismeretesen még sem gazdasági, sem pedig kereskedelmi jellegű egyezmény nem jött létre. Ez a körülmény nagyon érzékenyen érint több magyar iparágat és kereskedő céget, amely Franciaországgal kereskedelmi kapcsolatot óhajt teremteni. Legújabban több kereskedő memorandummal fordult a budapesti Magyar-Francia Kereskedelmi Kamarához és arra kérte a kamarát, tegye meg a lépéseket a magyar és francia kormánynál a két ország közötti kereskedelmi egyezmény kiépítésére. A kereskedők a metmorandumbal hivatkoznak arra a körülményre, hogy Ausztria, amely már megkötötte a kereskedelmi egyezményt Franciaországgal és ennek folytán a kedvezményes autonóm vámtarifát élvezi, legújabban értesítést kapott a francia kormánytól, mely szerint Franciaország hajlandó az osztrák kereskedők előtt még az eddiginél is mérsékeltebb tarifa mellett határait megnyitni. Az Ausztriának ilyenformán juttatott kedvezmény több, mint száz százalékos. A Magyar-Francia Kereskedelmi Kamara pártfogásába vette a kereskedők kívánságát és ilyen értelmében beadványt intézett a magyar minisztériumokhoz és a francia kormányhoz.