Nemzeti Ujság, 1923. július (5. évfolyam, 146-170. szám)

1923-07-21 / 162. szám

Szombat, 1923 Július 21. NEMZETI ÚJSÁG Mi idézi elő a hőhullámot? Elektromágneses viharok a Napban — A mesterséges eső — „Ködmagok", ha találkoznak — Minden energia forrása a napsugár .A Nemzeti Újság tudósítójától.) Némi ingadozás mellett változatlanul szilárd irányzatot mutat nemcsak a pesti tőzsde, hanem a hőség is. A múlt heti rettenetes kánikulai forróság még el sem múlt, máris emelkedik a hőmérő. A múlt hajnali zivatar annyira sem verte el a meleget, mint az öntüzőautomobil a pesti port. A reményt sugárzó felhők szépen eltisztultak az égről a nap könyörtelen razziája elől és most megint dől a hőség a lángoló égből. A levegő olyan száraz, hogy rá lehetne gyújtani a legfrissebb drágulás előérzetében nyomtalanná vált trafik helyett. A forróság Európaszerte dúl. Párisban elolvadnak a padok és a színházak, amelyek még nemrég a nyári szünet nélkül akarták kihasználni az idegenforgalmat, egymásután csukják be kapuikat. A hőhullám nálunk is versenyre kelt a drágasághullámmal és a rövid zsiró-szünet után most fokozott hévvel lát hozzá a hőfolyamok felhajtásához. Ágyúzás a Napban :Tudományos szempontból vizsgálni az idők járását, rendkívül érdekes jelenség, hogy a legtöbb változást mindig a légköri elektromosság idézi elő. A természetben úgyszólván mindenütt fejlődik villamosság. A villamosság majdnem olyan járuléka az anyagnak mint a súlya. Hiszen minden anyag legkisebb részeiben ott vannak az elektronok, amik aránylag könnyen elválaszthatók a testtől s ez máris villamosságot jelent. A földhöz surlódó szél, a mozdonyból kisistergő gőz, a partjait ostromló tenger mindmegannyi forrása a villamosságnak. De nem ezek adják a levegőben lebegő elektromosság főtömegeit. A nagy villamforrások között előkelő szerepet játszik a rádium. A föld felső rétegeiben mindenütt van több-kevesebb sugárzó anyag: urátrium, rádium vagy tórium. Ezeknek gázalakú bomlástermékei a levegőbe kerülnek és ott tovább sugározva, állandó villamforrásokat alkotnak. Mindezek azonban elenyésznek jelentőség tekintetében fő energiaforrásunk, a Nap mellett. Azok a minden képzeletet felülmúló viharok, amik a Nap százezer kilométer vastag, sok ezer fokon izzó légkörében lejátszódnak, hihetetlen mennyiségű villamosságot fejlesztenek. Ennek nagy része a villamos taszítás törvényeinél fogva kirepül a világűrbe. S amikor ezek a parányi részecskék 150 millió kilométer hátrahagyásával Földünk közelébe érnek, ennek óriási elektromágneses tere a sarkok felé irányítja őket, ahova csodaszép tűzijátékot produkálva, a sarki fény alakjában hullnak le. Amikor szép a sarki fény, nagy vihar dühöng a Napban. Különösen a napfoltokat kísérik rettenetes elektromágneses viharok, olyan villamos forgószelek, amiknek hatására még itt, az irdatlan távolságú Földön is megreszket a mágnestű, sőt nem ritkán a titokzatos erő hatására rémülten imbolyog, mintha láthatatlan ellenség elől menekülne. Az ibolyántúli fénysugarak De még ez se volna képes a légkör pompás tűzijátékát szolgáltatni. A fő, és következetesen mindig jelen levő hatalmas villámfejlesztő a mindm energiák kútforrása: a napsugár. A napsugár, amely a finom éterhullámok szárnyán átsuhan a világűrön s fennakad Földünk felszínén. Az éterrezgés nagyobb része a levegőn is átsuhan, s csak lenn a Föld színén végzi termékenyítő áldásos munkáját, de a legfinomabb rezgéseket már a levegő se képes elbocsátani. Fennakadnak azok a levegőrészecskéken s ahol fennakadnak, ott dolgoznak is. Ezeket a rendkívül finom rezgéseket az emberi szem már nem érzi meg; azért is nevezték el őket ibolyántúli fénysugaraknak. Annál is inkább megérzik azonban a levegőnek és a benne lebegő egyéb anyagoknak apró részecskéi, atomjai és molekulái. Minden atom magában véve egy egész kis világ, tele még sokkal apróbb részecskék bonyolult rendszereivel. Ezek a rendszerek végigreszketnek, amint ibolyántúli fényhullámok érik őket s ha ezek elég erősek, oly erős rezgést okoznak, hogy a rendszerből ki is pattan egykét elektron. S az ilyen elektron aránylag mérhetetlen kicsiségéhez képest óriási villamos energiát képvisel; az elhagyott atom ugyanannyit, csakhogy elllenkező természetűt. A kettő nagy erővel vonzza egymást, ha közel kerül. De ez nem mindig történik meg. Mert a kis elektron sokkal mozgékonyabb mint a sok százezer nehezebb levegőmolekula, így azután gyorsan eltávozik atomjától, hogy valószínűleg soha többé viszont ne lássa. Az elektron önálló életet kezd, sóvárgó vonzódással minden iránt, csak a maga fajtáját taszítja el mélységes gyűlölettel. Különösen az elektronjától megfosztott atomok érdeklik nagyon. Ha csak teheti, bele is kapaszkodik egy ilyenbe s akkor mind a kettő közömbösítve van. De bizony ez nem könnyen sikerül. S ez érthető is, mert hiszen az atomok puskagolyó-sebességgel száguldoznak a térben, az elektromok pedig még sokkal gyorsabban. Vándorló elektronok Jóval könnyebb ráülni az aránylag óriási porszemekre. Ezekből rengeteg lebeg a légkörben. Részben a szél veti fel őket, részben kéményeink meg a tűzhányók ontják a magasba, de talán legtöbb a légkörbe érkező s rögtön hamuvá égő meteoroktól származik. Más világok, esetleg világrendszerek porrá omlott hírnökei. S milyen kitűnő szolgálatot tesznek nekünk! Nélkülük eső is alig eshetnek a földre. Hiszen mint az idegenbe szakadt nagy honfitársunk, Lénárd Fülöp gyönyörűen kifejtette: az esőcseppé sűrűsödő víz azonnal elpárolog a környezet felszívó hatása alatt, ha nincs magja, így az után a páratelt felhők cipelnék magukkal súlya terhüket anélkül, hogylehullatnák az alattuk szomjan epedő síkságra, míg végre valami ok — egy meteor, hegyvoves, erőteljes szélroham — lecsapódásra késztetné őket, s akkor egyszerre zuhanna a rengeteg túlhűtött vízgőz mindent elsöprő áradattá válva a Föld színén. " De szerencsére ez ritkán történik meg, mert mindig kéznél van a töméntelen porszem és a villamos elektron. Az elektron ráül a porszemre, s vonzására maga köré gyűjti a sűrűsödő vizet , kész egy parányi vízgarab. Szabad szemmel meg nem látja ember De azért sokmilliomodmagával felhőt alkotva, képes eltakarni szemünk elöl a napot. S a parányi cseppek addig-addig híznak, míg egyszer csak nem birja el őket a levegő, sülyedni kezdenek, vízcsepp lesz belőlük. De nem mindig megy ilyen simán a dolog. Neki olyan kevés a levegőben a porszem, hogy nincs elég „ködmag“ a sűrűsödni vágyó vízgőz számára. Az elektronok akkor is elvégzik munkájukat: maguk köré gyűjtenek vízgömböcskéket, de ezek azután 013 aprók, hogy leesésükről szó se lehet. Ilyenkor nézzük sóvárgó szemekkel, hónapokig tartó szárazság alatt, a fejünk felett elúszó felhőket, amik legfeljebb dörrennek néha egyet nekünk, mint ahogy a gyorsvonat fütyöl az apró állomásoknak. Az eső megered őnként adódik a gondolat: port kell hinteni a makacskodó felhő szemébe. Amerikában meg is próbálták, repülők emelkedtek a felhők fölé■ s finom homokot szórtak a felhőre. A hatás meglepő volt. A felhő — felülről tekintve — valósággal kilyukadt a homokeső mentén, alattas pedig üdítő eső hullott a vidékre. Íme, első eset, hogy sikerült embernek esőt előidézni, mégpedig igen egyszerű módon, tudományos megfontolások alapján. Reményeket nyújt a jövőre nézve. De nemcsak áldása van a levegő villamosságának, hanem átka is. Ha két, ellenkező villamossággal töltött felhő kerül egymás fölé, akkor a kölcsönös vonzás nem engedi lehullani a kifejlődő esőcseppeket, hanem küldözi őket egyik rétegből a másikba, míg csak meg nem fagynak odafenn a szibériai hidegben. Akkor leejti őket a villamosság s ezek átzuhanva az alsó felhőn, magukra fagyasztják annak túlhűtött vizét s megindul a pusztító jégeső. Hogy mekkora erők dolgozhatnak ilyenkor odafenn, mutatják azok a jégtömbök, amik néha lehullanak. Utrechtben 1816-ban egy 22 cm. átmérőjű jégeső-tömböt, tehát valósággal emberfej nagyságot mértek meg. Forró nyári időben, ha a levegőben kevés a vízgőz, a napsugarak munkája nyomán rengeteg villamosság halmozódik fel a légkörben. Egy méter magasságban 110—150 voltra emelkedik a feszültségkülönbség, tehát nagyobbra, mint amennyi lámpáinkban dolgozik. Ez pár kilométer magasságban százezreket tesz, ami a kitűnően szigetelő száraz levegőben sem képes kiegyenlítődni. Megváltoznak a viszonyok, ha a vízgőztartalom annyira fokozódik, hogy felhővé sűrűsödik. Akkor a felhőt tartalmazó levegőréteg vezetővé válik, a széltől kergetve, rengeteg területről magába gyűjti a villamosságot, így feszültsége egyenesen fantasztikus arányokat ölt. Százmillió voltokra rúg néha. És mi, halandó paránya földanyánknak, reszketve lapulunk meg a természet iszonyú erőinek láttára. Hát még, ha arra gondolunk, hogy az egész égiháború csak eltévedt energiák játéka, a villámok csak olyanok a természet roppant műhelyében, mint a kovács üllőjéről szétpattanó szikrák. Micsoda vörölv és mekkora üllő lehet az! A cseh lapot( Bla&X) rámcseása Magyarország ellen ,»Magyar szemfényvesztésnek“ nevezik Daruváry beszédét (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Mai számunk vezető helyén részletesen foglalkozunk azzal a visszhanggal, amelyet Daruváry külügyminiszternek a beszéde keltett a cseh sajtóban. A prágai lapok egész terjedelmében leközölték a beszédet és megjegyzésekkel látták el. A Lidove Novini kétségbevonja a miniszter megállapítását, hogy Magyarország demokratikus állam. A Narodni Politika szerint a kisantant államaival való tárgyalások nehézségeit Daruváry azzal a bizalmatlansággal magyarázhatná meg, amelyet ez államok Magyarországgal szemben jogosan éreznek. A kisebbségi tárgyalásokra való őszinte hajlandóságot a magyar kormány azzal bizonyíthatná elsősorban, ha oly módon gondoskodnék saját kisebbségeiről, mint például Csehország (1) Hogy egyébként a magyar kormány csak komédiázik, azt megmutatta Propper Sándor beszéde, aki Daruvárynak néhány kijelentésére válaszolt. A Venkov „Magyar szemfényvesztés“ című cikkében azt állítja, hogy Daruváry beszéde a régi magyar politikai metódusnak, a figyelemelterelésnek mintaképe lehetne. Daruváry azért állítja, hogy a szomszédok az okai mindennek és hogy Magyarország demokratikus állam, hogy elterelje a figyelmet az ázsiai hetilapotokról. A kisebbségi kérdés a lap szerint egyáltalában nem elintézetlen, sőt a lehető legvilágosabban van elintézve a békeszerződésekben. HÍREK Szókimondó lant Javul a MÁV. Büszkék vagyunk megint a Málvra S e büszkeségnek van alapja. Javul a Málv most egyre-másra És régi hirét visszakapja. Bár útlevéllel visz csak Bécsig, Ezért még nem ítéljük el mi, Mert ezzel szemben sose késik, Mikor tarifát kell emelni. KM 5 Münchenben eltemetik a békét A világot bámulatba ejtő germán munka és hősiesség ötesztendei heroikus küzdelem után a jövő hónapban zord fejfát tűz a tizenkilencedik század roppant sirhalmára, Münchenben, ideérkező hírek szerint, a birodalmi hazafias egyesületek augusztus 15-én több százezer német polgár részvételével gyászszertartást rendeznek, amelyen ünnepélyes formák között eltemetik a békét, a tizenkilencedik századnak azokat az évtizedeit, amelyek az élet nagyszerűségébe, az emberi munka, a tudás és az igazság diadalába vetett szent hitet ültették el a lelkekben. A gyászszertartás, a nagy temetés, amelyre az eddigi tervek szerint küldöttség fog felvonulni a birodalom legtávolabb eső falucskájából is, komor pompájával és mégis megrázó egyszerűségével, olyan súlyos, de méreteiben is alig elképzelhető rendkívüli eseménynek ígérkezik, amilyenre az örök emberi harc és lemondás történetében aligha volt példa. A temetést, amelyen előreláthatólag sok százezer ember kíséri utolsó útjára a sírba helyezendő boldogabb világ koporsóját, a München szabad terein tartandó néma virrasztások vezetikbe. A gyászszertartás előtti éjjelen óriás kandelábereket gyújtanak fel ezeken a tereken és a lobogó lángoktól megvilágított éjszakát, ezer és ezer fehér ruhába öltözött szűz virrasztja át. Ezen az éjszakán Münchenben kioltanak minden tüzet, eloltanak minden lámpát és ezen a végsőkig elmélyült éjszakán szó nem hagyja el német férfi és német nő ajkát. Ami élet ezen a napon lesz, az a közbiztonság és az esetleges balesetek, vagy egyéb szerencsétlenségek elleni védekezést szolgálja. De reggel megmozdul és tetszhalottságából fölemelkedik az élet. Föloldódnak a terek zárt és néma oszlopai, a virrasztók ezrei és a város minden részéből egy előre meghatározott városon kívül eső hely felé indul meg a tömeg, hogy részt vegyen a gyászünnepen, amelyen a tragikus sorsra vetett emberiség búcsúzik el a meggyalázott, megcsúfolt és a feltámadás reménye nélkül porba döntött múlttól. A béke idejétől, amikor a szorgalom, a munka nemcsak becsületet, de erőt, fejlődést és kenyeret jelentett. Mélyen megrendülve hajtjuk meg mi is a fekete lobogót a német gondolat sötétsége előtt, annyival is inkább, mert a müncheni gyászünnepély komor akkordjai itt vetik a legerősebb visszhangot. Megcsonkított országgal, bénán és betegen vergődve, megfogyatkozott erkölcsi és anyagi javakkal húzzuk a raboknak való igát. A megélhetés kérdése itt is hosszú idők óta rejtély, az árak átlag 3—5 ezerszeresek, egyedül a közönség mindennapi, nélkülözhetetlen szellemi tápláléka, egyedüli fegyvere és védőeszköze, tanácsadója; az újság az, amelyet rendkívüli olcsósága miatt a legszegényebb ember is minden reggel vagy délben megvásárolhat magának. Akkor tehát, amikor a fővárosi lapvállalatok újból engedve a mindjobban szorongató gazdasági kényszernek, a napilapok példányszámonkénti és előfizetési árát felemelték, nem mulaszthatjuk el, hogy ne hivatkozzunk arra a körülményre, hogy a napilapok mai ára a Békebeli árnak még mindig mélyen alatta marad. (A Duna és a Tisza vízállása.) A Duna Passautól Bécsig és Dunaremetétől Budapestig árad, egyebütt apad, Passautól Mohácsig és Zimonynál alacsony, Gombos és Újvidék között közepes vízállása. A Tisza Vásárosnaménytól Tiszafüredig árad, onnan lejjebb apad. Szegedig igen alacsony, onnan lejjebb alacsony vízállásu. (A pápa fogadta a volt német kancellárt.) Wirth dr. volt német kancellár tegnap este különkihallgatáson jelent meg XI. Pius pápánál. A kihallgatás több mint egy félóra hosszat tartott. A tanácskozás tárgyát egyelőre titokban tartják. _ , • — (Kormányzói elismerés.) A kormányzó megengedte, hogy buzini Keglevichi Gábor gróf belső titkos tanácsos, • nagykátai földbirtokosnak, az Országos Gazdasági Munkáspénztár volt elnökének ebben a minőségben kifejtett rendkívül buzgó és önzetlen szolgálataiért elismerése tudtul adassák. (Éhségzavargás Boroszlóban.) Boroszlóból jelentik: Ma délután a város több részén nagy élelmiszer- zavargások voltak. A rendzavarás a Friedrich Wilhelm Strassen kezdődött s onnan a Belváros több utcájára átterjedt. Számos cipő- és ruhásboltot kifosztottak. A rendőröknek végül is fegyverüket kellett használntuk. A zavargást legnagyobbrészt éretlen sihederek kezdték.