Nemzeti Ujság, 1923. augusztus (5. évfolyam, 171-195. szám)

1923-08-01 / 171. szám

Szerda, 1923 augusztus 1. NEMZETI ÚJSÁG Im­i alatt teljesen ismeretlen (!!) valami volt, mert a­­ magyar kormány minden ily irányú törekvést a leg-, teljesebb mértékben leig­ázott. Kuszinszkó rabszolgáit teljes kulturális káoszban tartotta. A magyar uralom­ által megfertőzött politikai érzület -most -erkölcsössé­­ fog­ válni és a választási visszaélésektől teljesen meg­tisztul.“ A" fent közölt kormányrendeletek után nem­ kell kommentár ehhez a képmutatáshoz. Csak azt kérdez-e, zük,minek nevezhető az a’kormány, amely megvá­dolja a magyar múltat, de ugyanakkor állampénzzel­ megvesztegetett és megszervezett­ „bizalmiak" és csendőrök útján akarja elnyomni a lakosság politikai és nemzeti meggyőződését? — A felelet megadását . Benes­­ Ede dr. és Masaryk Tamás urakra bízzuk. ­ Világpolitika , l­­iasab­tani állásfoglalását a­ magyar kölcsön ügyében úgy fogni fel, mint megváltozását a­­ szoroszédállamok eddigi politikájának, feltét­­leníti téves volna. Akik túláradó örömmel üd­­vöslik a „sikert“ és „kedvezőbb­­ pszichológiai pillanatról“ csevegnek, bizonyára megfeledkez­­tek arról,, hogy a kisantant nem a saját­ jószán­tából­­fog a magyar zálogjogok feloldásához járulni. Akármilyen kiváló diplomata is pél­dánk Huszár Károly, kötve hisszük, hogy a nyár­ elején folytatott prágai eszmecseréi hiv­v­ták volna más nézetre Benes dr.-t Szinte gyermekes naivitás azt hinni, hogy a kisantant politikája Magyarország irányában személyi vagy belső pártpolitikai momentumo­kon alapszik. Egyszer és mindenkorra tisztá­ban kell lennünk, hogy a kisantant,­ mint erő­szakos hódító, mindent el fog követni, hogy Magyarország megerősödését lehetőleg hátrál-­ tassa­ és könnyítést számára csak hatalmas, presszió alatt lesz­­hajlandó nyújtani. A jelen, esetben ilyen nyomás nyilvánult meg vele szemben­­az angol kormány részéről. Benesnek Londonban kategorikusan megmondották, hogy odáig­ a kisantant országai hiába kopogtatnak k­­ Itt, amig Magyarország kölcsönügye nyel­ve nincs. Ez a kijelentés hatott, mert mind a három szomszédország külföldi hitelt keres. Különösen Románia és Csehország szeretne sürgősen pénzhez jutni s azt a jelenlegi viszo­nyok között Franicaország egymaga nem bo­csáthatja rendelkezésükre. A kisantant tehát, tulajdonkép a maga érdekében cselekedett, amikor elhatározta, hogy a magyar z­ogjogok feloldását nem fogja tovább ellenezni. A ma­gyar kormány valószínűleg rövidesen tájékoz­. ■ tatva­desz, hogy mily kikötésekkel élt-a kis- , antant,s nem lehetetlen, hogy közvetetten tár­gyalásokba lép vele. A megegyezés attól függ, hogy­­ a kisantant által követelt biztosítékok nem ütköznek-e a magyar állam szuverenitá­sába?­Bármennyire sürgős a külföldi kölcsön meg­szerzése, Magyarországot a kisantant-állam­ok felügyelete vagy gondnoksága alá­­helyezni nem engedhetjük. A pillanatnyi megkönnyeb­bülésért magunkat gúzsba köttetni bűnnél is több, megbocsáthatatlan és végzetes­­ hiba volna. A kisantant ugyan azt hirdeti magáról,­ hogy teljesen egységes és hogy a nyugati álla­mok benne látják az európai béke egyik fő biz­tosítékát-, ezzel szemben a valóság az, hogy egy­felől Románia és Csehország, másfelől Jugo­­szlávia és Románia közt mélyreható politikai ellentétele vannak, azonkívül valamennyien belső nemzetiségi bajokkal küszködnek, ame­lyek napról-napra súlyosabbakká válnak és ki­töréssel fenyegetnek. Éppen az ellenkezője áll Benesék dicseked­ésének: a Nyugaton már lát­ják, hogy a kisantant Középeurópa békéjének nem a biztosítója, hanem a veszélyeztetője. Ez­t a tényt az angol sajtó ritka egyértelműséggel állapította meg és hasonló felfogás nyilvánul meg Olaszország közvéleményében is. Ily kö­rülmények között Magyarország a trianoni szerződésen túlmenő lekötöttséget nem vállal­hat magára. A Balkánon a helyzet most más, mint ami- i­lyen a kisantant megalakulásakor volt. Bulgá­riának, ismét nemzeti érzésű kormánya van;’ Törökország visszaszerezte­­európai birtokát i­­s állami­ szuverronitását; Horvátország, forra­dalmi hangulatba jutott a belgrádi elnyomás miatt; a­ szlovének és bosnyákok szintén torkig vannak -ha jugoszláv egységnek nevezett szerb, centralisztikus uralommal; Montenegro min-’ den­ percben kész visszavivni elrablóit állami létét, Görögországban pedig, amelyet.’Benesék a kisantant megerősítése végett a szövetséghez kapcsolni szerettek volna, Ver­izei ősz pártja a köztársaságot készül kikiáltani. Bizonytalan­ság mindenfelé és pedig olyan bizonytalanság, amely nem minket fenyeget. Szívesen lépünk jó szomszédi viszonyba a kisantant-országok­­kal, de gondnokul és éppen most, nem fogad­hatjuk el őket. A jóvátételi kérdésnek diplomáciai jegyzékek ki­cserélése által való halogatását Angliában sajnála­tos dolognak tekintik.­A Londonba megérkezett fran­cia­ és ’belga" jegyzék állítólag pesezimisztikus benyo­ »♦»♦♦♦»»»»»»♦♦»♦♦»♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦♦»»♦♦»a»» »»♦♦♦♦♦♦»»»♦»*♦♦»♦♦ ­­mást keltett a kormányban, amelynek részéről Bald­uin miniszterelnök csütörtökön szándékozik a­­ par­lamentben nyilatkozni. Olaszország nagyjában egyet­­­­ért az angol javaslattal, de­ véglegesen még hí nem fog­lalt­­állást. Mussolini szükségesnek tartja, hogy a jó­­­­vátételi kérdés kapcsoltassák össze a szövetségközi adósságok ügyével. Olaszország addig nem tehet en­gedményeket a jóvátételi -követelések tekintetében, -, hedig nem tudja, hogyan áll saját háborús adóssá­gaival. ’ A német birodalmi gyűlés augusztus 8-án fog ösz­­szeülni s a kancellár már az első ülésen beszámol az általános helyzetről, a pénzügyminiszter pedig a pénzügyi reformintézkedésekről. Előrelátható, hogy a szociáldemokraták a kormány működését élesen fogják bírálni. Cuno kancellár Berlin város tanácsá­nak­ küldöttsége előtt már jelezte, hogy a kormány az infláció ellen felemelt, adóbevételekkel és­ állandó értékű kölcsönökkel szándékozik küzdeni. A legköze­lebbi aranykölcsönt korlátlan­­ összegre bocsátják ki és mentesítik a tőzsdei forgalmi és az örökösödési adót alól, hogy a középosztály­­is ebbe­­ helyezze el tőkéjét, ily módon adómentes örökséget biztosítva, gyermekei számára. A legkisebb jegyzési összeg ál­lítólag egy dollár lesz. * A horvátországi helyzetről a belgrádi Politika című kormánylap egy­­ismert politikusnak alábbi nyilatko­zatát közli: „Mentsétek meg ,gyorsan.’ az állam­­egy­ségét! Elkövetkeztek■ az Utolsó pillanatok! Ha a kor­mány nem kezdi meg- i még ma a­­ mentési­ munkát, holnapig már minden késő lesz. Minden kész már a felkelésre, minden, megtörtént már az uj köztársasági kormány megalakítására s a külföld­ beleegyezése az uj állam elismeréséhez megvan már. Megalakult egy nagy horvát hadsereg és ezt­ Zágrábban­­ már ■­ min­denki tudja. A szerbek elleni gyűlölet elérte a tető­fokát. A délszláv nemzeti tanács, legesponászabb tag­jai átpártoltak a horvát blokkhoz."Ha­ Szerbia akarta volna az amputációt, nem dolgozhatott volna más­képpen. Ha az időt tovább vesztegetik beszédek tar­tásával és újságcikkek­­írásával, minden elveszett és egy szeg papon a világ egy uj „bolgár forradalom" hírére­ fog ébredni“. A Politika ehhez a nyilatkozat­hoz mindössze­­azt a megjegyzést fűzi: „Blöff? hogy csakugyan új Szófia?" . . . Amerikai vélemény a magyar életről Beszélgetés Konta Sándorral — A túltengő üzletet ostorozza és a társadalmi hűkét hirdeti­ ­ (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Mostanában hosszabb ideig Budapesten tartózkodott az amerikai közgazdaság- és közélet egyik kitűnő­sége Konta, Sándor, aki jelentős szerepet visz az Újvilág katolikus hitéletében. Fiatal korá­ban Magyarországon Jókai munkatársa volt a „Hon“ című lapnál és egyike azoknak­ a ma­gyaroknak, akik od­akünn munkájukkal ko­moly, megbecsülést szereztek és mindig megy, győződéses hívei voltak a katolikus eszméknek. Konta holnap indul vissza Amerikába­ és bú­­csúzásul munkatársunk­­ felkereste költődre térő honfitársunkat, akivel az alábbi igen­ ér­dekes beszélgetést folytatta: Arra a kérdésre, hogy mikor szándékozik ismét Bu­dapestre visszatérni, mosolyogva azt válaszolta:, „ Soha ebben az életben!“ Azután hozzátette: „Mindig­­ 10 dollárt kell lefizetnem, valahányszor vissza akarok jönni Magyarországra, már pedig nincs kedvem egy­­centet­ sem fizetni. Nincs­ terhesebb valami, mint hogy, mindig újra fizessünk a vízumért, valahányszor be-­­­lépünk az­­országba. Más országban sehol­­sincs ez így. Meglátogathatom Ausztriát ahányszor akarom és 10 dolláromért, akár egy évig ott­­ülhetek, így van ez. Ezak­maországban és másutt is. De Magyarországon mindig­ 10..dollárt tesz le:az amerikai, valahányszor,, átlépi"a határt, ,­Nem csoda tehát, ha az amerikai adj Istent mond Magyarországnak, ha egyszer meg­látogatta.“ . Konta természetesen a 10 dollárt nem panaszképpen emlegeti, hanem terhesnek és céltalannak találja ezt a rendszabályt, sajnálja, hogy az utazók így okot ta­lálnak a kormány elleni panaszra. „Ezekben az­ idők­ben— mondja —, amikor­ Magyarországnak nincse­­­nek barátai, minden alkalmat meg kell ragadni arra, hogy az utazókat megbarátkoztassák az országgal. Mindenki tudja, hogy a magyar vendégszeretet iga­zán szívből jövő. Miért­ kell tehát kormányintézkedés-­­­sel megengedni azt, hogy , az idegeneket így, elvadít­sák? „Magyarországnak — úgy gondolom — háromféle látogatója van. Az első az, aki őszintén óhajtja meg­ismerni a népet, nemzeti életét és szokásait, a másik csapat, amely ki akarja használni az olcsó életet, és a harmadik, amely az üzlet miatt jön, ideértve a tisztességes üzletembert és az illegitim üzletest. Ebben a tekintetben, azt hiszem, hogy a második csoport igazán felesleges, azok az utasok, akik olcsó életet keresnek, azt hamarabb megtalálják Német­országban, mint a magyaroknál. Az­ első csoportot tárt karokkal kell fogadni, mert Magyarországnak semmire sincs olyan szüksége, mint arra, hogy a kül­földiek tanulmányozzák és megértsék. Ez úgy szo­ciális, mint politikai szempontból jó dolog. Ami a harmadik ,csoportot illeti ,­ azokat, akik üzleti szem­pontokból, jönnek ide — mindent meg kell tenni arra nézve, hogy támogassák a becsületes látogatókat és mindent el kell követni, hogy távol tartsák a nem becsületeseket,­ ebből a szempontból sajnálattal kell megjegyeznem azt, hogy amerikaiak — vagy mond­juk inkább amerikai magyarok — a legveszedelme­sebbek.­ Az utóbbiak, úgy látszik, azt gondolják, hogy­, ‘visszatérhetnek régi­ hazájukba és ott bármiféle ' szembeötlő csalást elkövethetnek és amint mni szoktuk itt Amerikában mondani, „szárazon viheti el a bőrű­ , két“. Az utóbbi években nagyon sok olyan eset volt, amelyben amerikai magyar kalandorok Budapestre jöttek és grandiózus tervekkel becsapták a hiszékeny közönséget. Szerencsére sok esetben a fifikájukat fel­ismeri a közönség és a rendőrség s nem érnek valami nagy sikert éli.A magyar közönséget, már-túlságos sok ízben-becsapták, semhogy „felülne“ ilyen kalan­doroknak. Mindazonáltal mindig­, tanácsos,,, ha az ember nyitva­ tartja a szemét.“ A következő,­­kérdés, amelyet­ Kontóhoz intéztünk, az volt, hogy van-e valami terve Magyarország két­ségbeesett helyzetének megjavítására. ■ —...Nem, v­olt a válasza. Nekem nincsen semmiféle kidolgozott tervem.. De természetesen, van, egy pár mondanivalóm. Például én nem gondolnám, hogy a magyar vezetők belátják azt, hogy amíg a­ külföld látja­­az itteni benső viszálykodásokat,a «addig nem hajlandó számbavehető, segítséget nyújtani­­Magyar­­országnak. A külföld Magyarországon benső békét és stabilizációt akar látni. Ezzel szemben­ látják a politikai pártok nagy számát, amelyek állandóan vi­szálykodnak egymással, pedig ezeknek együtt kel­lene haladni abban az irányban,­hogy'Magyarorszá­got megelégedetté és nyugodttá tegyék. • — Természetes —, tette hozzá Konta ho­gy én szeretem azt­­az­ országot,' amilyben­­születtem 's hogy ’mindig keresni fogyni az alkalmat, hogy...dicséretét zengjem , annak, amiben kiválik. . művészetét'irodal­mát,­zenéjét és igy'tovább. Azonban, őszintén­ meg ■•kell mondanom, hogy politikáját per» tudom ~ di­csérni. Az én­ véleményem­.az, hogy .p vezetők nem eléggé haladók. Szűk látókörben dolgoznak,és úgy látszik, hogy a •minisztériumok egyéni vezetői inkább .saját politikai érdekeikért dolgoznak, mint a nemzet általános érdekeiért. Ez csak általánosítás és nem vonatkozik­ különlegesen a miniszterekre,­ akik közül sokat ismerek és őszintén becsülök, közérdekű köte­lességteljesítésükért. De a látogatót bántja, mikor látja azt a viszályt, amely itt folyik, a személyeskedő " szócsatákat-és­ minden bizonnyal a középkorra vissza­mutató jel az, mikor látjuk, hogy párbajra való ki­hívások történnek politikai pártok tagjai­ között. Mi­­ Amerikában kiküszöböltük a politikai "életből a pár­bajt. A múltkor egy­ este folytatta -Konta­d.-'a Buda­pesten uralkodó ' spekulációs­­őrülettől 'folyt -a vita és annak a közerkölcsökre való hátrányáról valaki ezt mondotta: „Ha Krisztus Budapestre­ jönne, mit tenne elsősorban?“ És erre másik valaki ezt vála­­szolta: „Mindenekelőtt kiverné a kufárokat a tem­plomból.“ A spekulációnak ez az őrülete, amint én látom, egyszerűen tönkreteszi Magyarországon az erkölcsnek az idegeit éppen úgy, amint Amerikában a szesztilalmi törvénynek tekintetbe nem vétele tönkre­teszi Amerika erkölcsi idegzetét. Egyetlenegy állam sem haladhat előre valóban,­­ ha csak nem ra­gaszkodik tökéletesen a­­törvényekhez,, mert általá­ban véve a törvényeket a közösség javára, és nem annak kárára­ alkotják. Én úgy látom, itt­ Budapes­ten mindenki játszik. Ez azért van, ezért -az emberek nem tudnak a jövedelmükből megélni é­s ezért itt-ott valamit „el kell­­ kaparintaniok*' embertársaiktól, hogy meg tudják szerezni az élet ” apr’? 'kényelmeit. Lehetséges, hogy ezen az alapon mehteni lehet ezt, de én nem hinném, hogy Ifrisztusi ha,­­Budapestre jönne, ezen á­t nézeten volna, ‘ez minden, mértéken felül, megbotránkoztatná az, ha látná,’hogy az em­berek, előkelőek és alacsonyren­dűek, öregek és fiata­lok át vannak itatva a törekvéssel, hogy ,a pénzt ne becsületes munkával­ szerezzék meg. Én magam a na­pokban szörnyen­­megbotránkoztam, mikor­­hallottam, hogy egy 12 éves gyermeket ■ spekuláción kaptak rajta és midőn szemére vetették ezt a­­bűnt, a gyer­mek beismerte, hogy ezt iskolatársai körében tanulta. Kell-e más komentár, mint ez, arra­­nézve,, hogy a közönségnek az életét milyen mértékben­ fertőz­te meg ez a törekvés ? 3

Next