Nemzeti Ujság, 1923. december (5. évfolyam, 272-293. szám)

1923-12-01 / 272. szám

2 kormány erre az esetre is határozottan leszögezte azt a felfogását, hogy a kölcsön perfektuálása a tárgyalások eredményétől függővé nem tehető. A magyar pénzügyi alkaméttek Párisban . Paris, november 30. A Népszövetség pénzügyi bizottságának londoni tanácskozásán megjelent magyar delegáció tagjai Parisba érkeztek. (MTI.) Az olass detegdíjf* szerint fel kell emelni az egyenes adókat A londoni határozatról a Messagero egyik munkatársa meginterjúvolta Bianchit, a pénzügyi bizottság olass delegátusát, aki a következő érdekes nyilatkozatot tette. — A munka — mondta — Bianchiai — még csak kérdő fázisában van és minden prognosztikon korai, mert még sok nehézség van, amelyeket nem lehet egyszeriben elhárítani. Ausztria esetét nem lehet teljes értékű precedensnek tekinteni, mert Magyarország kölcsönének kérdésében hiányzik a nagyhatalmak garanciája. Még egy, nem csekély nehézség az ország mezőgazdasági jellege, aminek következménye, hogy a gazdasági rekonstrukció hosszabb folyamatot igényel és sokban függ Magyarországnak szomszédállamaival való viszonyától is. Mindehhez hozzájárni az a tény, hogy az ipari termékek ára hasonlíthatatlanul nagyobb, mint a mezőgazdasági ,kiviteli cikkek ára. A magyar borgazdaság különösen a beviteli államok felvevő képességének csökkenése miatt súlyos válságba jutott. Az állami pénzügyek szanálása Magyarországon különleges helyzetet teremt Amíg Ausztriában a tisztviselőkérdés megoldása lényeges megtakarítással járt, addig Magyarországon ez lehetetlennek látszik. Mindezeknél fogva a pénzügyek orvoslása, az adók, elsősorban az egyenes adók felemelése útján lehetséges. A pénzügyi bizottság most még nem foglalkozik a magyar kölcsön részleteivel, hanem kizárólag arra szorítkozik, hogy néhány elvi meegállapodást hozzon, amelyeket a Népszövetség Tanácsa elé terjeszt. A részletes terv kidolgozása a tárgyalások későbbi fázisára esik s ez a magyar kormánynyal egyetértően fog megtörténni. A Temps a magyar po11£líi&rél Paris, november 30. (Havas.) A „Temps“ budapesti levelezője hosszú cikket szentel Bethlen István gróf miniszterelnök Európával szemben folytatott politikájának,, amellyel Magyarországot az elszigeteltségből ki akarja vezetni. Megállapítja, hogy Bethlen gróf, dacára, az akadályoknak, elérte Magyarország felvételét a Népszövetségbe és most azon dolgozik, hogy a szomszéd államokkal felvegye az érintkezést. Ezen atéren meg türelemre van szükség, azonban az eddigi eredmények sikerrel biztatnak, ami elsősorban Bethlen gróf türelmének és kitartásának köszönhető. Hála ennek a tisztánlátó és következetes politikának, Magyarország elméletileg már eddig is felszabadult az elszigeteltségből. Azonban, hogy gyakorlatilag is elérhető legyen az ország megélhetése, Bethlen most külföldi kölcsönt kíván felvenni, ami a magyar miniszterelnök politikájának logikus és szükséges következménye. Most már nyilvánvaló, hogy senki sem akarja Magyarországnak azt a jogát elvitatni, hogy az európai koncertben helyét elfoglalja. Mindazok a személyiségek, akik Magyarországot meglátogatták, megállapították a magyar nemzet egyhangú, törekvését és életképességét, így tehát semmiféle jelentőséget nem kell tulajdonítani némely esztelen politikus nevetséges lármájának, akik — anélkül, hogy a népben talajuk volna — külföldi hatalmak segítségét követelték. Az egész ország elítéli azt a képviselőt, aki Bajorországgal akart tárgyalni. A magyar nemzeti érzés visszautasítja a német eszközöket és a magyarok távol állanak attól, hogy magukat a német befolyás által vezettessék. (MTI.) NEMZETI ÚJSÁGSzombat, 2023 december 1. A közgazdasági élet vezetői nyilatkoznak a kölcsönről A londoni döntéssel kapcsolatban a Nemzeti Tájság munkatársai meginterjúvolták a magyar közgazdasági- és bankvilág több vezetőjét, akik alábbi érdekes nyilatkozataikban közölték velünk figyelemreméltó véleményeiket: Sebesta Kolos vezérigazgatót kérdeztük meg, aki véteményét a következőkben fejtette ki munkatársunk előtt: — Az a kommüniké, melyet a magyar kölcsön ügyében közzétettek, igen jó hatást tett rám és annak tartalmát a kormány nagy sikerének tekintem. Sikernek azért, mert nem tartom az összeget oly fontosnak, mint az antantnak azt a készségét, hogy Magyarországot a talpraállásban segítse. A legfontosabb, hogy a zálogjogok felfüggesztésére hajlandó az antant, habár érthetetlen, hogy már a költségvetés egyensúlyának helyreállítása előtt is számít bizonyos reparációs fizetésekre és későbbre további reparációs terhek lehetőségét kívánja fenntartani, amikor világos, hogy Magyarország, amely a háború megindítását a leghatározottabban ellenezte s ezért felelőssé nem tehető, rendkívül megküzhődött területe kétharmad részének elvesztése által, ami életképességét is kérdésessé teszi. Elvárható volna már egyszer, hogy az antant államai igazi keresztény gondolkodásra szánják el magukat és a tönkretétel helyett hozzáfogjanak a világ újjáépítéséhez. Az ellenőrzést remélhetőleg teljesen pártatlan személyiség által fogja gyakoroltatni, aki kizárólag gazdasági célokat fog szem előtt tartani, a politikai beavatkozás teljes mellőzésével. Ami azt a feltétel illeti, hogy a szomszéd államokkal igyekezzünk a jó viszonyt, helyreállítani, e tekintetben a politikai oldal érintése nélkül, kétségtelenül kívánatos, hogy az osztrák magyar monarchia utódállamai egyelőre gazdasági szempontból a régi egységes terület előnyeit közös érdekből újból kölcsönösen biztosítsák. Természetesen nem tételezhető fel, hogy az antant ezt a kikötést úgy értelmezze, hogy az ebből származó előnyöket kizárólag a szomszéd államok javára és Magyarország kárára biztosítsa. Minthogy látjuk, hogy az antant Magyarország sorsával határozottan komolyan foglalkozik, egyelőre bizalmatlanságra nem látszik semmi ok, amíg a részletek ismeretessé nem válnak. Ami azt a körülményt illeti, hogy a magyar kölcsönt az antanthatalmak kezessége nélkül kapjuk meg, az új Magyarország, mint az antant részéről az ország erejébe vetett bizalomról tanúskodik és megnyugtató, feltételezve, hogy a kölcsön elhelyezése fix átvétel útján és nem bizományban biztosítva van. Az, hogy csak 250 millió aranykorona kölcsönt engedélyezett az antant a kívánt 650 millió aranykorona helyett, nem aggasztó abban az esetben, ha olyan állami pénzügyi intézkedések történnek, amelyek az ország önerejének céltudatos igénybevételét biztosítják. Az ország erejének igénybevétele alatt, természetesen azonban oly iránynak biztosítása is értendő, amely az utóbbi éveknek spekulációs nyereségre való törekvése helyébe a komoly termelő munkát tudja állítani. Nem látok kétséget aziránt, hogy Magyarország pénzügyeit ez esetben tényleg sikerül rendbehozni. ‘ Wälder Béla, az Egyesült Fővárosi Takarék ügyvezető igazgatója a következőket jelentette ki: __ Nagyobb összegre lett volna szüksége Magyarországnak. A 250 millió aranykorona csak átmeneti szanálásra elégséges, de lehet, hogy ezzel is rendbe tudjuk hozni költségvetésünket. A külföld mindenesetre a kölcsönadás tényével is dokumentálja, hogy szanálni akarja Magyarországot. Hogy pedig a nagyhatalmak nem vállalnak szavatosságot a magyar kölcsönért, az azt mutatja, hogy a biztosítékul lekötött vám, dohány, só és cukoradó jövedelmeket kellő tárgyi garanciának tekintik Ami az angol kommentárt illeti, Magyarország eddig is arra törekedett, hogy a szomszédos államokkal megteremtse a kellő gazdasági kapcsolatot, hiszen most is tárgyalások folynak több országgal kereskedelmi szerződések létesítése tárgyában. Különösen a cseh textilipar kívánsága, hogy produktumaik behozatalát a magyar állam megkönnyítse. A hazai ipar szempontjából azonban felette fontos, hogy ezek a könnyítések ne eredményezzék egyes magyar gyárak, pláne iparágak tönkretételét. Csak olyan cikkek előnyös behozatalát kellene megengedni, amelyeket belföldön nem gyártanak. A tőzsdére minden konszolidáció csak jó hatással lehet és ha nálunk is, éppen úgy, mint Ausztriában az állami kölcsönt követni fogja a magángazdaságoknak juttatott tőkeimport, kétségkívül még izmosabb és nagyobb produktivitású lesz a magyar ipar, aminek csak jó hatása lehet a tőzsdei árfolyamokra .llmann Adott báró, a Hitelbank vezérigazgatója ezt mondotta: — Meg kell várnunk, míg autentikus és részletes közlések történnek. Addig nem lehet tisztán látni a magyar kölcsön ügyét és jelentőségét. A londoni határozatról érdekes nyilatkozatot tett munkatársunk előtt Cszettler Jenő a Magyar Gazdaszövetség igazgatója, aki véleményét a következőkben foglalta össze: — A londonijelentés meglehetősen szűkszavú és homályos. Nem tudjuk azt, hogy várjon az a 250 millió, amelyet kilátásba helyeztek, minő célokat fog szolgálni. Nem tudjuk, hogy ebből mennyit kell fordítani az államháztartás rendbehozására, mennyit a beruházásokra, mennyit a külföldi tartozások törlesztésére. Annyit tudunk, hogy 1926-ig rendbe kell szedni az államháztartásunkat, de azt már nem tudjuk, hogy mik a kölcsön visszafizetésének feltételei, mikor kell a visszafizetést megkezdeni és mennyi lesz a kölcsön kamata. Tudjuk azt, hogy a kölcsön biztosítására le kell kötni bizonyos állami bevételeket úgymint a dohányjövedéket, cukoradót, stb. Nem tudjuk ellenben azt, hogy elegendő lesz-e ez fedezetnek és ha nem elegendő, akkor milyen mértékben kell a termékek árát fölemelni. Ezek tudvalevőleg közfogyasztási cikkek és így itt minden emelésnek életbevágó fontossága van. Tudjuk továbbá azt, hogy olyan ellenőrzés lesz, amelyik a kölcsön felhasználására szorítkozik, de nem tudjuk azt, hogy emellett mennyire lesz kiszolgáltatva államháztartásunk az ideküldendő ellenőrnek, mert hiszen, ha már a költségvetés összeállításába is beleszólnak, akkor ez már széleskörű ellenőrzést jelent. Én úgy látom, hogy sokat tudunk már a kölcsönről, de még nem eleget, hogy az eddigi kijelentések alapján korai volna még az állásfoglalás. Az egész dologból ma tulajdonképen az a legfontosabb, hogy csak 250 millió aranykoronányi kölcsönt tartanak szükségesnek, ami jóval kevesebb annál az összegnél, amelyet a magyar kormány kért, önként következik ebből, hogy ezt az összeget majdnem teljes egészében az államháztartás rendbehozatalára kell fordítani s igy a beruházásokra azt hiszem vajmi kevés marad. A kölcsönöszszegnek 250 millió aranykoronára való redukálása miatt a közönségnek kétségkívül mérsékelni kell a reményeit, amelyet benne a kormány eddigi nyilatkozatai kelthettek. Az OMGE álláspontját egyik vezetője a következőkben fejtette ki: " Amint első pillantásra meg lehet állapítani, a külföld által Magyarországnak nyújtandó kölcsön kevésnek mutatkozik. Kérdés hogy jut-e ebből megfelelő összeg a belső gazdasági élet szanálására akkor, mikor óriási mértékű állami invesztíciókra van szükség, hogy egyebet ne említsek, a MÁV reorganizálására A kfutecén összegét azért is kevésnek tartom, mert hiszen tekiben Magyarország évi budgetje több volt, mint kétezer milliárd, tehát a mai Magyarországra legalább ezer milliárd esett, úgy hogy a kölcsön a békebeli költségvetés kiadásainak alig egy negyed részét fedezné. Feltétlenül jönnie kell a külföldi kölcsönnel egyidőben egy belső kényszerkölcsönnek és azután egy nagy, komolyabb külföldi kölcsönnek, amely azután, lehetővé tenné, hogy a mezőgazdaság megerősítésére is jusson pénz. Ami a biztosítékul lekötött zálogjogokat illeti, az államnak érdeke lesz, hogy a dohány- és a cukortermelésből származó bevételi forrásokat duzzassza, hiszen mindekében Csonka-Magyarország területén több mint hetvenezer katasztrális holdon termeltek dohányt, addig ma mindössze 19.000 holdon terem dohány. Éppen ezek az állami jövedelmi források, illetve az ebből folyó bevételek emelése teszi majd szükségessé, hogy a gazdákat rentábilis lehetőségek megteremtésével segítsék hozzá a dohány- és cukorrépatermelés fokozásához, tehát szükségképpen emelni kell az átvételi, árakat A gyáripar szempontjából a GyOSs igazgatója, Fenyő Miksa dr. a következőket mondotta nekünk: — Ami a kölcsön összegét, illeti, ezt elégtelennek tartom. Magyarország körülbelül hatszázmilliónyi kölcsönt kért, abból a feltevésből indulva ki, hogy öt esztendő deficitjének fedezésére van szükség, mert ez alatt az idő alatt tudja csak annyira rendbe hozni az államháztartását, hogy a deficit ebből az államháztartásból eltűnik, vagy legalább is annyira összezsugorodik, hogy az öt év elmúltával belső kölcsönök révén is fedezni tudja. Ehelyett a bizottság arra az álláspontra helyezkedik, hogy a magyar büdzsé két és fél év alatt volna, rendbehozandó és annak megfelelőleg 250 milliónyi aranykorona kölcsönhöz járul hozzá. — Teljesen lehetetlennek tartom, hogy két és fél év alatt a mi büdzsénknek egyensúlya helyreállítható legyen, mert ez politikailag és gazdaságilag egy olyan teherpróba, amely ahelyett, hogy javítaná és konszolidálná a viszonyainkat, szerintem bajokat fog felidézni. Lehetetlen olyan hirtelen megszorítása az adóprésnek, olyan felfokozása a földadónak, a jövedelemadónak, a forgalmi adónak vagy a társulati adónak, hogy két és fél éven belül az adóbevételek révén a büdzsé egyensúlya helyreálljon. Mert azzal tisztában kell lennünk, hogy a kiadásoknak leszorítására aligha gondolhatunk. Tudomásom szerint ebben a tekintetben Ausztriában sem következtek be az erre vonatkozó várakozások. Ami a kommünikének azt a részét illeti, hogy a jóvátétel tekintetében általában állapodjunk meg szomszédainkkal, ezt a kikötést nem egészen értem. Ha ilyen megállapodás az előfeltétele ennek a ki nem elégítő kölcsönnek, akkor az annyit jelent, hogy még ezt a kölcsönt sem adták meg, mert hiszen kénytelenek vagyunk a jóvátétel tekintetében bárminemű megállapodásra lépni szomszédainkkal. Ha azonban ez csak egy akadémikus felhívás, amely csak azt jelenti, hogy ti megkapjátok a kölcsönt, azonban a magyar viszonyok rendbehozásához az is hozzátartozik, hogy ti. azután a jóvátétel, tekintetében tárgyalásokat kezdjetek szomszédjaitokkal, akkor kevésbbé veszélyes jellegű kikötés, mert hiszen a következő éveknek nyugodtabb külpolitikai atmoszférájában lehetséges lesz megértetni szomszédainkkal és Európával, hogy szétdarabolt és kifosztott Magyarország jóvátétel fizetésére nem képes. A mi az egyéb politikai, illetve külkereskedelmi megállapodásunkat illeti, ezeknek a tárgyalásába természetesen Magyarország szívesen megy bele. A kommünikének egyetlen egy pontja van, amelyet örvendetesnek tartok, ez a pénzügyi ellenőrzésre vonatkozik. Én a magam részéről, ha a kölcsön létrejön, a pénzügyi ellenőrzést nyereségnek tartom, feltéve, hogy az megfelelő ember kezébe kerül. •Jugoszlávia: ssúsittvenes&rsusMat ren fielt Belgrád, november 10. (A Nemzeti Újság tudósítójának távirata.) A legutóbbi minisztertanácson, amelyen a most már véglegesen felépült Pastel miniszterelnök elnökölt, a jugoszláv-olasz viszony javítására irányuló teendőket beszélték meg. Miután a Franciaországban felvett 300 millió frankos kölcsönt a francia szenátus jóváhagyta, a belgrádi kormány százezer francia lőfegyvert rendelt meg. Újabb ötvenezer Mauserrendszerű puskát Cseh -Szlovákiában fognak vásárolni (TJ .