Nemzeti Ujság, 1924. július (6. évfolyam, 129-155. szám)
1924-07-01 / 129. szám
Kedd, 152i julius 1. »-■ --- -NEMZETI ÚJSÁG a hienneszférias sztfzsebességet hangsúlyozza az olasz király A sienátor és kamara elnöksége a Quirinálban Róma, junius SO. (Stefani.) A szenátus és a kamara elnökség© ma délelőtt együttesen ünnepélyes kihallgatásra ment a Quirinálba, hogy a királynak átadja a parlament válaszát a trónbeszédre. A kihallgatás a királyi palota tróntermében folyt le Mussolini, a kormány valamennyi tagja és az udvari főméltóságok jelenlétében. A király válaszul a következő beszédet mondotta: — Az az üzenet, amelyet Önök a szenátus és a kamara, a parlament két tényezője részéről átnyújtottak nekem, beigazolja annak a szándéknak és lelkületnek egyöntetűségét, amellyel a két kamara a részemről munkájukul kitűzött feladatot fogadta. Ki kell fejeznem megelégedettségemet és örömteljes köszönetemet azért, hogy a királyság szenátusa és a képviselői kamara oly őszinte gondolattal és összhangzatos érzéssel akarják megerősíteni a győzelem minden tényezőjét, amely a haza jövőjének megrendíthetetlen biztosítéka. Bizonyos vagyok abban, hogy elesett testvéreink emléke minden olaszt egyetértésre fog lelkesíteni. S ez az egyetértés a hősök áldozatát azzal a dicsőséggel övezi körül, hogy nem hiába áldozták fel magukat egy olyan ország nagyságáért és haladásáért, amely méltó a legjobb és a legkimagaslóbb sorsra. Ez a szó — egyetértés —, amelyet most hangoztatok, kifejezi a nép lelkiismeretének egybehangzó törekvését. — Ma, amidőn egy rettenetes bűn fölkeltette az undort bennem, kormányomban s a parlament két házában, sőt a kormányt arra késztették, hogy lemondását is felajánlja, szükségesebb mint eddig bármikor, hogy a két kamara példáját adja a nemzet előtt a bölcsességnek és a kiengesztelésnek. Az olasz nép forrani kívánja, hogy nagy energiái értékekben fejeződjenek ki, a munka nyugalmában, amely mindig a legtökéletesebb fejlődést rejti magában, az egység érzetében, a fegyelemnek és az állami szervezetnek megerősödésében, a rendes nemzeti élet kereteiben. A két kamara bizonyára a jövőben is együtt fog működni a tevékenység bölcsességével és a felelősség teljes tudatában közös törekvéseik befejezéséért. Róma, június 30. (Stefani.) A király elfogadta Gentile, Corbino és Carnazza miniszterek lemondását és Mussolini miniszterelnök javaslatára közoktatásügyi miniszterré Festők és műkereskedők Búcsú a tavaszi tárlattól Nagy a sürgés-forgás a Műcsarnok termeiben: festmények, szobrok és grafikai lapok visszakészülnek, haza a műterembe, csaknem kivétel nélkül, hiszen a hatszáz kiállított műtárgy közül csupán harmincnak akadt vásárlója. Szomorú számarány, komor gondolatokra késztető, különösen, ha a jövő még vigasztalanabb képe merül fel előttünk! Elvégre bizonyos, hogy művészetünk anyagi föllendülése, paint a legnemesebb fényűzés teteje, csupán befejező pont gyanánt következhetik be az általános politikai és gazdasági konszolidáció után. Nos, akinek úgy tetszik, vigasztalást találhat abban a tagadhatatlan tényben, hogy még a győztes államokban is nehézségekkel küzdenek,"z a magyar képzőművészet azonban nem élhet meg ebből a megállapításból. Ha azonban a tavaszi kiállítás, ez a reprezentatív összefogása minden valamire való művésztestületünknek, ilyen feltűnően csekély anyagi eredményt tud felmutatni, kell, hogy valahol valami hiba legyen a gazdasági pangáson kívül is! Noha tisztában vagyok azzal, hogy fájdalmas pontot érintek, egyszer mégis csak meg kell mondanom az igazságot, annál is inkább, mert csak így lehet reménységünk a bajok kiküszöbölésére. El kell tehát árulnom egy leplezett műterem-titkot. Festők és szobrászok, akik a Műcsarnokban gőgös megcsömörlöttséggel utasítják vissza a presztízs-áraikkal való alkudozást, szinte reménytelenné tették helyzetüket a reprezentatív kiállításon, amikor már művészetüket és személyüket kiszolgáltatták a műkereskedőknek. A közönség, amely nem lát a kulisszák mögé, meghökkenve olvassa a Műcsarnok táblázatán a magas számokat és rögtön eszébe jut, hogy ugyanennek a festőnek a műveit olcsóbban kaphatja az ügynöknél. Persze, arra már nem gondol, hogy a legolcsóbban vásárolhatna a művésztől, ha személyesen fölkeresné a műteremben. Mert hogyan dolgozik ma a piktor?! A bohémvilágnak legügyetlenebb gyermeke a művész, akit minden rendezett államban már eleve az árvaszék gondnoksága alá kellene helyezni. A túlnyomó többség szegény ember, aki csupán hitelbe tudja kapni mesterségének eszközeit. Már most: azok a mecénások, akik ötszázezer koronáért akarnak vásárolni egy- egy képet, vegyék tudomásul, hogy ma a nagy fehértubus ára 90.000 korona, egy négyzetméter vászon 250.000 korona, vakkeret 40.000 korona, középső képkeret 6.700.000 korona, kis tubus kadmiuxa, krapp, kobald 70.000 korona, a legkisebb kép tehát néhány milliójába kerül a festőnek. Hogy megélhessen és dolgozhasson, szüksége van előlegre. Ekkor jelenik meg a műkereskedő, aki ecsetet, vásznat, festéket és pénzt tesz az asztalra. És ettől a pillanattól fogva rabszolga lett a művész. Több fajta műkereskedő van és ez alkalommal csak néhány típust akarok felvonultatni. Itt van például a be nem vallott hamisítványok specialistája, aki fiatal művészekkel signria nélkül elismert mesterek modorában készíttet festményeket, amelyeket többnyire Románia és Jugoszlávia magyar területeire csempésznek át. Az üzlet nem ütközik a büntetőtörvénykönyvbe, minthogy az aláírás hiányzik, de a téma és az ellesett modor néhány vonása megerősíti a magas származás álhírét. Elképzelhetetlen, mennyi hamis Mednyénszky, Bihari Sándor, Ferenczi stb. kép kerül egy forgalomba. Van azután spekuláns, aki leelőlegezi a művészek egész produkcióját, azzal a feltétellel, hogy a képek csupán az ő beleegyezésükkel taksálhatók és állíthatók ki. Az ilyen üzletek mögött lappangó uzsorának mélységei egyszerűen kiszámíthatatlanok! Van azután impresszárió, aki egy, egyetlen egy művész érvényre juttatásával foglalkozik, már ilyen volt például a párisi Sedelmayer, aki Munkácsynak megadta a szükséges anyagi eszközöket fejedelmi pozíciójának megteremtéséhez. Világtól idegen és ügyefogyott álmodozóknak ma is nagy hasznára lehet a becsületes faktotum, aki az eszmény emberének válláról leveszi az élet közönséges gondját. Viszont nem egy pózból láttuk, milyen szomorú rabszolga sorba juthat az ilyen impresszáriónak kiszolgáltatott művész . . . Látnivaló tehát, hogy annak a művésznek, amikor a Műcsarnokban kiállít, a legveszedelmesebb konkurrenciát csinálja maga a művész, aki a műkereskedővel trafikál! Egyes képvállalkozók hihetetlen gazdagságra tettek szert és mentői gazdagabbak, annál jobban sírnak, hogy tönkremennek a művészeken. A hiéna-faj, amely teli bimbo mellett gyomorkorgást szimulál. Eltekintve egynémely kivételtől, bátran lehet állítani, hogy képzőművészeink anyagi válsága jórészt a lelketlen spekulációtól való függésből származik. Ez a fölismerés érlelte meg a tervet, amely szerint meg kell szervezni a Festők Műkereskedését, altruista alapon, az egész sajtó önzetlen támogatásával, föllebbezve az informált közönséghez. E vállalkozás sok festő szobrász emancipációját jelentené: anyagi megkönnyebbülést és művészi szabadságot. Nem élném meg annyiszor, hogy amikor műterembe lépek, készülő munkáját ijedten eldugja a művész, aki éppen úgynevezett „bútordarabot“ csinál valamelyik műkereskedőnek.* Persze mindaz, amivel a Műcsarnok jury-je elé lépnek,szívük-lelkük legjavából való. Mognatottan tekintek körül e termek zűrzavarában és, amint a szolgák egy-egy képpel, vagy szoborral elrohannak mellettem, rendszertelen összevisszaságból felém int néhány műtárgy, amelyről nem akadt szó múlt kritikánkban-" Telve a legelőkelőbb festői kultúrával hat reánk Sárkány Gyula: linkeit Fémig zirci apátot ábrázoló portréja, keretén tragikus gyászfátyor; a nemes főpap lelki nagysága és átszellemült aszkétasága kitűnő tolmácsolási módra talált a művésznél, aki az olasz renaissance szellemében mélyült el. Úgyis, mint festmény, úgy is, mint lélektani analízis, Sárkány Gyula legjobb művei közül való ez a most már történelmi arckép. Milyen szép Taichert Károly Olga című képe, Szokol Willibald pompás portréja, Vass Ferencné elegáns és költői női arcképe, Steinhäuser pompás enteriőrje, Bánó Dezső levegős teli tája, tele Sáros poézisével, végül az a nagy vászon, a kiváló Kövér Gyula: Paula címü képe, amely méltán jutott kitüntetéshez Most viszikki előttem Szentgyörgyi és Kis- Talvay-ltroll gyönyörű szobrait, csupa gyöngédség és szépség mind a kettő, telve a plasztika igazi szellemével, — majd Bérén, Orbány, bárdos művei kerülnek sorra, milyen nem közönséges tehetségre valló munka Stringovics Ferry olasz férfié és B. Hadzsi bronza! És sorra jönnek újabb képek, újabb szobrok, elmúlt álmok,, kiürülnek a Műcsarnok termei, mint a tűz elalvása után a krematórium. Gergely István Caza szenátort, földmivelésügyi miniszterré Nava szenátort, közmunkaügyi miniszterré pedig Sarrocchi képviselőt nevezte ki. A gyarmatügyi tárcát, amelyet ideiglenesen a miniszterelnök vállalt magára, Lanza di Scalia képviselőre bízták. Az új miniszterek holnap teszik le az esküt a király kezeibe. 3 A fajvédőket és a szociáldemokratákat vádolták a fővárosi ex-lei meghosszabbításáért Fa éjjel Bekövetkezik az országos ex-lei - A szociáldemokratákot teljesen elszigeteld az indemnitási vita elnyújtása (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Talán nem szerénytelenség, ha most, amikor a politika jövendője tisztázódott, hivatkozunk arra, hogy az egész magyar sajtóban egyedül a Nemzeti Újság informálta helyesen olvasóit, megbízható értesülései, politikusok és az adott viszonyok, ismerete arápján egyedül írta meg, hogy a fővárosi javaslat tárgyalása őszre marad. Ezt az értesülésünket azóta a tények igazolták, vasárnapi számunknak azt a hírét pedig, hogy a nemzetgyűlés nyári szünete legkésőbb július 8-án megkezdődik, mára valamennyi illetékes tényező megerősítette. Aki figyelemmel kísérte a politika eseményeit, tudja, hogy a fővárosi törvényjavaslat letárgyalását a nemzetgyűlés polgári pártjai mind sürgették és a kormány sem ellenezte. A polgári pártok az indemnitás vitájában csak egykét szónokkal szerepeltek és éppen ezek a szónokok, Ernszt Sándor, Homonnay Tivadar, Grieger Miklós voltak azok, akik a vitát parlamenti nívón tartották. A kéthetes tárgyalás szónokai túlnyomó részben a nemzetgyűlés szélsőséges pártjai közül kerültek ki, ami hihetővé teszi azt a vádat, hogy a fővárosi törvényjavaslat letárgyalását ezek a pártok hiúsították meg. A kormánypárt természetesen az ellenzékre hárítja a fővárosi exlex meghosszabbításának és a, ma éjfélkor életbe lépő országos exlexnek vádját, az ellenzék egy része szintén vádol, a többi pedig védekezik. Az egyik hétfői lap annyira ment a vádaskodásban, hogy a fajvédőket Wolff Károly titkos szövetségesének teszi meg, megfeledkezvén ar-ról, hogy éppen Wolff Károly sürgette legjobban a fővárosi javaslat letárgyalását és a Nemzeti Gazdasági Párt állásfoglalása éppen Wolff Károly indítványára történt. Azoknak a vádaknak, melyek a szociáldemokrata pártra hullanak, már van alapjuk. A szociáldemokraták valóban minden ok nélkül, rögtönzött beszédekkel, inkább a szociáldemokrata pártsajtó, mint a közvélemény felé szólva nyújtották a vitát és gáncsolták el a fővárosi javaslat tárgyalását. A párt magatartásából azok a polgári politikusok is, akik eddig néha hajlandók voltak ad hoc együttműködésre a szociáldemokratákkal, arra a következtetésre jutottak, hogy a szociáldemokrata párttal polgári politikus semmiféle közösséget nem vállalhat, ha nem akar a szociáldemokrata taktika eszközévé lenni. A hosszú vitának ez az egyetlen pozitív eredménye . " Az igazságügyminiszter a nemzeti és nemzetközi alapon való kormányzásról Horánszky Dezső nemzetgyűlési képviselő tegnap tartotta beszámolóját Törökszentmiklóson s útjára többek között Pestlfy Pál igazságügyminiszter és Almássy László az egységes párt alelnöke is elkísérték. HoránszkyBeszámolójában azt hangoztatta, hogy az elmúlt hét évből, amely a meddőség és szélsőség politikai korszaka volt, elsőnek azt a tanulságot kell levonnunk, hogy a jövőben csak komoly reálpolitikát szabad folytatnunk. A nagy tetszéssel fogadott beszámoló után Pesthy Pál igazságügyminiszter ismertette azokat a szempontokat, amelyek a kormány politikai irányát vezetik. A nemzet. — mondotta — egy fajból és egy vérből származó embereknek foglalkozás szerinti összeszövődése egy egésszé. A kormányzati elveket az szabja meg, hogy milyen összetételekből alakul a nemzet. Különbséget kell tenni nemzeti alapon való kormányzás és nemzetközi alapon való kormányzás között. Felesleges mondani, hogy a magyar kormány nemzeti alapon kormányoz. A nemzetközi alapon való kormányzás első főbűne, hogy kizárólag egy társadalmi osztálynak, az ipari munkásságnak kezébe akarja letenni a kormányzást, a többi népréteget ki akarja zárni belőle. Hogy mennyire igazságtalan és lehetetlen a nemzetközi alapon való kormányzás, elég rámutatni arra, ami 1918-ban és 1919-ben történt az országban. A miniszter szavait a jelenlévő nagyszámú hallgatóság lelkesen megéljenezte.