Nemzeti Ujság, 1924. augusztus (6. évfolyam, 156-180. szám)
1924-08-03 / 158. szám
" Vasárnap, Ifart augusztus 3. 7 NEMZETI ÚJSÁG IRODALOM Képeskönyv ' Hol az Inócz kék kúpja orrnál. ~ — Ó, messzi tündérlakta táj! — " Ream ragyog régmúlt napokból _ '; Te rólad száz kép, tarka báj. " Csodás színekkel van kifestve : Ott ház, erdő, tó vize, rét: : 'Ahogy a gyert.fekszem kileste. Mikor szive még hisz mesét. :. Mint egy képeskönyv, mit karácsony • Telt asztalomra vajmi rég, · Oly szép — lélekben újra látom — S oly változatlan a vidék.A régi szép s a régi furcsa. . Hegyoldal, partomlás, berek. A zsuptetök, félvégi ucca, A kürtülő kondásgyerek. Ösvényre, fára rátalálok. Az Ungon átvisz a ladik; Túl a patak, kínálva rákot — .S tudom még, hogy ki hol lakik: Itt nyájas, ott mogorva bácsik. Itt sánta suszter, ott kovács. Az orgonista orgonázik, , A tanító ar oskoláz. Egy-egy pajtásom is kibukkan, ' — ördög fiuk, lányangyalok — S van játék udvaron, kapukban, Ez kacag, amaz fanyalog, 'S felém mosolya mély, tiszta szemmel ! ‘A kis forrás a rét felett. Meggyógyult testben itt az ember és felfrissült a képzelet. ■ Apám fedezte föl a forrást - S •környékén csinositgatott. , Ide sétáltunk ki mi folyvást. '■'* Csináltunk is sok víg napot. * 1 órákon át hevertem itten 1 Csendes vasárnap délután ‘ ■* S a vágyamat egekbe vittem ^ Szálló felhők, fecskék után. Ó, arany fényű enyhe ünnep ! A kedves jávorfa tövén! Ó. szent forrása gyermeküdvnek. ‘ Hol első álmaim szövém! , 2 -4 ’ . . .A sorsnak ittam sok vizéből ■ ' Édes, keserű kortyokat; Jártam, hol életünk kiszépül S amerre átkot osztogat. E táj mindig telkembe fénylett. Szerettem őt, mint hajdanán —5 most vén szivemnek elmesélget. • Mintha Andersent hallanám. Szamolányi Gyula Reggeli séta — Theodore de Banville — Szorítsad és hasad kis szalmakalapodba És jöjj, míg nem zsibong a nap zajos robotja. Jöjj, nézzük, mint hasad a hajnal a hegyen S szedjünk virágokat, a tarka réteken. A forrás elsimult, békésen szunnyadozva, Lankadtan csüng fölé a sápadt vízi rózsa. Még búg visszhang gyanánt, távolban, elveszen A pásztorok dala gyümölcsösön, mezőn. A, szellő jószagu szárnyát arcunkba rázza. Mint pajkos, kósza lány, csapong körül cikázva. S alig mosolyogva jársz, enyelgen ontja rád virágzó almafák s barackfák illatát. Franciától ’ fordította: Téglás Dezső Az élet műhelye Írta: Francesco Cabos Ott görnyedt, a szövevényes gépe fölött az öreg takácsmester, kezében a nagy okoraó, rosszú és sokszintű fonalaival és az orsóval, amint gyártotta, a finom szöveteket. Jól megvédtem és jól megláttam őt és a munkáját, mert nem álomban láttam. A fonalai szélesek is, keskenyek is, meg hosszúak is voltak, vegyesen. Az egész csomót ott tartotta munka közben maga előtt. A szálak egy része igen erős, más része rostokra tépdesett, de minden szál finom, gondos munka eredménye volt. Ezenkívül voltak hangulatos színű fonalai is, a kényesebb ízlésű emberek részére, mert az öreg takács művész volt és ő méltán, nevezte magát az iparában művésznek. A szivárványnak majd minden színét meg lehetett találni az ő fonalain ... Mennyi finom fonál egy gyűjteményben.... — Öreg mesterem! — kérdeztem egy ízben a takácsot, — milyen fonalak ezek?... . . — Ezek azok a fonalak, amik engem és sok más embertársamat az élethez fűznek!... ezek az existencia fonalai!... — mondotta észrevehető önérzettel és intelligensen a mester. A szövőszéke igen nagy volt. Egyszerre többen is tudtak dolgozni rajta. Most is sokan ülnek mellette és szorgalmasan szövik össze a fonalakat. Egyesek mosolyogva és nevetve mindig jó kedvvel dolgoznak, mások pedig könnyeznek és csendes, elfojtott sóhajok közben munkálkodnak serényen, amint kitűnő szemmértékkel és kifinomodott ujjakkal kimérik a fonalakból a vételek munkarészét. De mindnyájan lelkesen és lelkiismeretesen összepüűködve kezelik a szabatosan kidolgozott fonalakat, hogy később elválasszák és elosszák azokat s lefejtsék a felesleges szálakat. Végül már mindenki a maga egyéni munkáján dolgozik, mígnem az új szövet egészen elkészül. — Öreg takács!.. nőiért készíti ezeket a szöveteket elvan fáradságosan, olyan lelkiismeretesen, mintha mindegyiken egy-egy emberélet előhívásának lehetősége múlnék!... — Az illúziókért!... álmokért!... reménykedésekért!... — válaszolta a mester. — Öreg polgár!... müyen fonalak ezek, hogy olyan titkolózva és gyanakodva készíti belőlük a szöveteit?... . ■ — Ezek az irigység, a Hazugság és a rágalom fonalai . . . Hány meg hány ember szövi a maga mindennapi életcéljait abból a gondolatból, hogy hogyan öltözködjék?! . . . Minden osztálynak, de úgyszólván minden személynek más és más szándékai fűződnek az öltözködéshez és hány ember akarja tévedésbe ejteni azzal az embertársait! . . . A ruhákban, az öltözködésben van a legtöbb ember lelki sajátságának s az egyéni értékének rejtett tükre. — Vén ,bölcség bajszerző! miért, szövi mégis olyan módon a szöveteit,, hogy egyiken meglássák, másikon ne lássák meg a keze ék esze titkos munkája? — Ez az éti titkom! . . Az emberek háladatlanok, rosszlelkűek és kiábrándítóan közönségesek! Csak nagyon kevés az irigység nélküli igazi ember közöttünk! Néhányan nevetnek, mások csendes, néma fejbiccentéssel hallgatják ezt a párbeszédet és elfojtott sóhajok közben mozog munkájukon kezük, amint kimérik fonalaikbóla vetélők munkarsezét. He a beléjük nevelt szorgalommal mindannyiok lelkiismeretesen él,lelkesen igyekeznek előhaladni a munkájukban, hogy a reájuk váró társaiknak átnyújtsák az ő munkarészüket s hogy végül mindenki a maga..tulajdonát képező szöveten dolgozhatnék. Ez a részes munka az ő tiszta hasznuk. ' • * : ■ p. 1 . \ ,4: Az egyik szövésből egy bíborvörös , hosszú fátyol születik, a másikból egy költeményszerű nyakbavető, a harmadikból egy különös finomságú szallag, a negyedikből egy remek kölvény ... és mindegyiknek más-más célja és rendeltetése és más-más jelleműviselője lesz a családokban, így az Öreg mester gikotásai az emberek örömeit, vágyait, megelégedéseit, vagy szomorúságait, bosszúságait, gonoszságait ás bűneit szolgálván akaratlanul, ezek az alkotások észrevétlenül átszövik, behálózzák az emberek sajátságos szokásai által az egész életet. És míg néhányan nevetve, mások könnyézvé szövik tovább fonalaikat az öreg bajszerző és bölcs mester, munkája közben a mély meggyőződés erejével mondja felénk fordulva: — Többnyire mindnyájan szerencsétlenül szőjük az életünk fonalait! . . . és mély sóhaj száll fel az öreg ember meggyötört kebléből.' I L: j ■’ ’ •; J* Az ötvenéves Petőfi-társaság megünnepli első elnöke centennáriumát A külföldet is bevonják a Jókai-jubileum Ünnepségeibe A jövő év, 1925 érdekes találkozása két irodalmi jubileumnak, amelyek nemcsak a közös dátum révén vannak egymással szoros összefüggésben. A jövő évben ünnepli az ország Madách és Petőfi centennáriuma után harmadik szellemóriásának, Jókai Mórnak százéves születési évfordulóját és ugyancsak a jövő évben lesz. ötvenéves az 1875-ben alapított Petőfi-Társaság, .amelynek egyik alapítója és első elnöke épen Jókai Mór volt. A Petőf-Társaság tehát, amely még jóformán be sem fejezte a Petőfi centenárium ünnepségeit, már most megkezdte a Jókai-centennárium előkészítését és ezt az ünnepséget összekapcsolja a saját fennállásának ötvenéves jubileumával, mégpedig egész szerényen úgy, hogy , minél fényesebbé és impozánsabbá igyekszik tanai Jókai ünneplését. Mikor a Petőy-társaság ötven évvel ezelőtt Jókai kezdeményezésére és sokszoros bizgatására, főkép Komócsy József, Lauka Gusztáv és Szigligeti Ede és Szarta Tamás fáradozása folytán megalakult, még senki sem sejtette, hogy az akkor még fiatal költők és írók minden akadémikusságtól távol álló társaságából olyan gazdag és akcióképes irodalmi egyesület lesz, mint amilyen ma a Petőfi-Társaság, amely a Petőfi-centennáriupi rendezésével nemcsak az ország, hanem egész Európa kultúrköreit megmozgatta. A társaság szerény anyagi bázisát az a kétezer forint alkotta, amelyet Ábrányi Emil, Váradi Antal és Zichy Géza váltóaláírására adott az egyik takarékpénztár. Ma a Petőfi Társaság anyagilag legfüggetlenebb és legaktívabb irodalmi társaságunk, amelynek körülbelül 700 millió korona értékű vagyona van, nemis számítva a megbecsülhetetlen kincset érő Petőfi-emlékgyűjteményt. Az is tagadhatatlan, hogy a Társaság, főleg az utóbbi időben, igen sok és eredményes munkát végzett a Petőfi-kultusz terjesztése és fokozása, érdekében. Maga a Petőa-centennárium megrendezése bámulatos következetességgel keresztülvitt és sikeres munka volt. Pozitív eredményei a centennárium munkájának a négynyelvű, angol, francia, német és olasz Petőfi, továbbá, hogy a Petőfi rövid pályafutásában szereplő magyar városok és községek mind emléktáblával jelölték meg a nagy költő ottidőzésének helyét és történetét De mindennél fontosabb az, hogy sikerült bevonni az egész művelt nyugatot a kis Magyarország halhatatlan fiának megünneplésébe. Egy évig Petőfi nevétől volt hangos Európa minden művelt országa. Dante után Petőfi neve szállott országról-országra, városrólvárosra, s a nemzetek nagy kultúrközösségébe kapcsolta be a költő révén az egész magyarságot. Ugyanez a szándéka a Jókai-centennárium megün-■ — .... . . .üneplésével is a Petőfi-Társaságnál. Jóseai újra palládiumot akar kovácsolni a magyar faj kultúrértékének, a magyar kultúra rár£imettaégftnAk és világirodalmi jelentőségének. Erre módot ad az, hogy Jókai neve épen úgy ismert külföldön, mint Petőfié volt. Sőt talán Jókai az a magyar szerző, akit külföldön legsűrűbben olvastak és olvasnak ma is. A drámai műfajt kivéve, amely azonban ma főleg külföldi posszibilitása céljából meglehetősen a nemzetközi színpadi ízlés zsinórmértéke szerint készül nálunk is, kevés és kivételes tehetségű magyar szépírónak sikerült külföldön mélyebb gyökeret vernie. Jókainak főleg Angliában, de leginkább Amerikában volt igen nagy és lelkes olvasótábora. Az ő idejében épen fordítva volt. Míg ma Amerika adja a magyar olvasóközönségnek a maga „Jókai‘‘-ját Jack London személyében, addig jó,harminc évvel azelőtt mi adtunk Jókaiban egy sokkal színesebb, sokkal kalandosabb, sokkal szárnyalóbb fantáziájú és ami fő meleg napsugaras humora Jack Londont Amerikának. Jókai irodalmi esemény és páratlan kiadói siker volt Amerikában. Ez magyarázza meg azt a maga idejében rendkívüli jelentőségű eseményt, hogy Frank Nelson Doubleday, a neves amerikai kiadó 1898-ban Budapestre jött, hogy Jókaival kiválóbb műveinek kiadására , megállapodjon és ezután rendezte a 10 kötetes sorozatokban megjelenő egyöntetű Jókai-kiadást. A siker oly nagy volt, hogy amerikai lapok folytatásokban közölték Jókai ■ regényeit. Hasonló népszerűség övezte Jókai páratlan romantikáját és humorát Angliában is. Németországban népszerű kiadásokban forognak közkézen a-tejszesentán* Jókai-regények és alig van műveit nemzet, amely a legnagyobb magyar regényíró nevét, nem ismerné. Ezt a világsikert kell elsősorban, falán imásul ép a magyar kultúra presztízse érdekében kiaknázni a centennárium alkalmával. Világechét kell zenditeni a magyar névnek Jókai emlékének varázshatalmival. Ez lesz a legméltóbb a nemzetéért rajongó költő emlékéhez és ezzel ünnepli meg legméltóbban a Petőfi Társaság is ötvenéves múltját, amelynek születésénél Jókai csodálatos fényű csillaga Világított: Káday Miklós 13 — ÚJ irodalmi lap. A legmodernebb irodalom hitve azősz folyamán lapot indítanak Budapesten. A lap címe az eddigi tervek szerint is leclép egy ötös bizottság szerkeszti. A szerkesztőbizottság egyik tagja a fiatal és tehetséges modern, költő, Kristaf Ehroly, aki, a drezdai Sturm, egyik főmunkatársa volt,a képzőművészeti vezető pedig Scheiber Hugó, az.istspetnevü, kitűnő festőművész, akinek tavalyi kor Tekffy kiállítását, a közönség és a sajtó egyaránt ösztálan elismeréssel fogadta. — A tékozló Magdolna. Most jelent, meg Vincze Józsefnek A tékozló Magdolna című bibliai targtju regénye. A szépen megkomponált, stiláxd szépségekben bővelkedő regény, amely a szerzőó kiadásában jelent meg, Magdolna megtérését beszéli, el meggyőző erővel. A vaskos regény nyomdai kiállítása feltűnést keltően előkelő. ■ .. . ■