Nemzeti Ujság, 1925. május (7. évfolyam, 98-122. szám)

1925-05-01 / 98. szám

Péntek, 1925 május I. NEMZt­ .,.i .i Az ügyész halálbüntetést kér a szófiai merénylőkre Az agrárkommunista párt szerepe a merényletek előkészítésében . Románia hajlandó hozzájárulni a bolgár hadsereg létszámának növeléséhez Szófia, április 30. (A Nemzeti Újság külön tudó­sítójának telefonjelentése.) A katonai ügyészség tegnap benyújtotta vádiratát a székes­egyház elleni merénylet ügyében a hadi­törvényszéknek. A vádlottak védői 24 órás határidőt kaptak kifogásaik előter­jesztésére. Az ügy tárgyalása valószínű­leg máj­us dedd­én kezdődik. A vádirat megállapítja, hogy a székesegyházi me­rénylet, valamint a király elleni táma­dás, továbbá bizonyos banditáknak Go­­decsre és más vidékekre való betörése egy összeesküvő banda műve, amely a titkos kommunista bizottság kiküldöttei­ből és az „egységes front” című agrár­szervezet tagjaiból áll. Ez a bizottság az egységes front intencióina­k megfelelőleg tervezte ki a merényleteket és gondosko­dott аяок keresztülviteléről. A székes­­egyházi robbanást egy Abadieff nevű technikus készített© elő. Az ügyészség a merénylet miatt Abadieff, Friedmann, Grancsároff, Petrini, Koszovszky, Koeff és Dimitrov kommunisták ellen emelt vádat, akik közül azonban csupán kettő van a hatóságok kezei között, a többieket vagy az elfogatásnál tanúsított ellenállás közben megölték, vagy szökésben vannak. A vádirat a tettesekre halálbüntetést kér. Daezkaroff és Kamburoff vádlottakra Abacieffnek és Friedmann sekrestyés­nek elrejtéséért­ a vádirat nyolcévi bör­tönbüntetést kér. A per tárgyalásán mintegy ötven tanút fognak kihallgatni. A haditörvényszék holnapi tárgyalása mellett a bolgár közvéleményt most leg­élénkebben foglalkoztatja a hadsereg lét­számemelése. Tudvalevő, hogy a nagy­követi tanács határozata ellen, amellyel a bolgár kormányt felhatalmazták, hogy a hadsereg létszámát 7000 fővel emeljék, Románia, Jugoszlávia és Görögország tiltakoztak. Anglia és Franciaország ba­rátságos lépést tettek bukaresti, athéni és belgrádi képviselői útján oly irány­ban, hogy legyőzzék a szomszédos álla­mok ellenállását. A román kormány jó­indulattal fogadta a nagyhatalmak inter­vencióját, amely megegyezik eredeti álláspontjával. A görög és szerb kor­mány állásfoglalása még nem ismeretes, azonban jólértesült bolgár körökben valószínűnek tartják, hogy ezek­­az álla­mok sem fognak komoly nehézséget gör­díteni a bolgár hadsereg létszámának emelése elé, mindössze arra fognak töre­kedni, hogy ez csak átmeneti jellegű le­hessen. (T.) hi egítséges párt értekezlete N­yolc-tiz nappal esetleg elhalasztják a sárosi fian­szt­si A szavazójegy csalásoft következménye — Itta Kel! fizetni a gusztsban a felnestéri haszonreszesedést — Korrigálják az igazságtalan házadó kivetéseket — A fioritátus párt , nonos Ufói mellei* (A Nemzeti Újság tudósítójától) A kor­mánypárt ma este Almássy László elnök­lete alatt értekezletet tartott Az értekez­leten résztvettek Bethlen István gróf mi­niszterelnök, Rascovszky Iván belügymi­niszter, Pesthy Pál igazságü­gy miniszter, Bod János pénzügyminiszter, Klebels­­berg Kunó gróf kultuszminiszter. Mayer János földmivelésügyi miniszter. Vass József népjóléti miniszter. Ripka Ferenc dr. fővársi kormánybiztos és a pártnak igen számos tagja. Az értekezleten Szabó Sándor és Erődi- Harrach Tihamér napirend előtt a fővá­rosi szavazóigazolványokkal történt visz­­szaéléseket tették szóvá, amelyre Ra­kovszky belügyminiszter megnyugtató választ adott. A miniszter reméli, hogy az ajánlási ívek benyújtására szánt ha­táridő leteltéig a szavazóigazolványok ki­javítása megtörténhetik, ha azonban ez­­irányú törekvései eddig az időpontig nem vezetnének eredményre, akkor a szavazó­­polgárok alkotmányos jogainak biztosí­tása érdekében esetleg mérlegelés tár­gyává kell tenni azt is, hogy az ajánlási ívek beadására szánt határidő egy héttel — esetleg­­10 nemnnal — meghosszabbíttas­­sék, aminek természetszerű következmé­­nye volna azután az is, hogy a választá­sok na­l­amilyen rövid terminussal kitolat­nának. Lányismerősök Zivatarverten, naptól szivottan Látom még őket, ha visszanézek. De jómagam már nem vagyok ottan. Megyek előre, lassan elyészek. Lám, a csalódást rég elfeledtem. — Iláriám merészen feledést penget. — Mondhatom bátran: sose szerettem. Semmim se fáj már, semmi a vágyam. Mindaz zizeg csak, mi­előbb zengett . . . Nincs, mitől ajk­amat véresre rágjam. Rejtett, nagy sebem nem fáj már többé. Csak forradása van meg egészben. Arcom redőin ott lesz örökké. A szemem sarkán, a szájam izében. Marschalho Teofíl ЧЧИ1 11» « I» —­s Bors vitéz jötte Irta: Fáy Ilona A fergetegdulta mezőkön folyóként öm­lött a hójé. Recsegtek a szélrázta lomb­talan gallyak s a nehéz fekete felhők nagy cseppekbe olvadtak. A vihar zajába lódo­bogás, ostorcsattogás, hangos biztatás, ká­romkodás vegyült: a természet zúgásába az ember erőlködése. Egyszerre vörös villámláng szelte ketté az éjszakát. Ezüs­tös versetű csillogó vértek, aranyos szár­nyas fövegek, cifra puzdráik csillantak fel, hosszú sor vitéz, utána még hosz­­szabb kocsisor, megrakva kinccsel, drága­sággal s mindennél drágább Don vidéki aranyezdű búzával, hófehér cipóval, puha kaláccsal. Magas, kemény arcú vitéz a vezetőjük, éles szeme fürkészi a sötétet. Őt nem va­kítja a villám, belenéz bátran, villanása elég, hogy meglássa előttük a partot s a faházsort. — Szerencse — dörmögi maga elé. Ha a folyó kilép medréből s elönti a tájat, társzekereik ottragadnak s az öreg isten sem rántja ki többé a szennyes mo­­rotvából­­ a kenyér veszendőbe, amit hoz­tak. Bors vitéz megrázta bozontos fejét e neki vágott a koptatónak. — Előre, Ernőd, egyenesen a partnak, itt nem vesztegelünk. S megindult ismét a­­pillanatra megállt csapat. Igavonó marhák, lovak, neki-neki feküdtek hámnak, járomnak, csikorgott a kerék, csörömpölt a szerszámereszték, vi­hogtak a lovak, nyögtek a barmok nehéz terhük alatt, a hóolvadás áztatta, feneket­len Tisza-parton. A lovasok hátra-hátra fordultak biz­tatni, bátorítani, hangjuk átharsogott a szélböm­bölésen, esőzugáson. S a menet ment-ment felfelé. Bors vitéz jó pejlova rázta a fejét és kényesen lépkedve indult a partoson, amint a lankást elhagyták. S fent a dombon, a faházakban resz­ketve, félve, — de reménykedve vártak. Bors vitézt Árpád vezér nem harccal küldte ellenük. Hirlátói rég jelentették, hogy a faházakban és a földviskókban a Tiszától északra és nyugatra, egy rém csattogtatja szárnyait, mely ott mindig felüti a fejét, ha a hó soká tart és nagyon is későn jön meg a nyár. Ezt a rémet akarta innen elűzni, nem azt a jámbor, félénk, szegény népet, mely ajándékkal, alázattal fogadta s hogy rettegéséből föl­­ocsudott, boldogan hódolt neki. Ide nem karddal, kenyérrel jött hódítani. S a faházakban szállást leltek Bors vi­téz és harcosai, hírnökeik és asszonyaik, szekereseik és karmaik. S mig a vitézek nagy tüzek mellett szárították átázott ruhájukat, főzték a bográcsost s már el is feledték a vihart, mely után érte őket, a házakban maradtak sok szóval, felhangon imádkoztak Oddinhez és a hegy szellemé­hez és ahhoz az uj Istenhez, kit a távoli Morvaországban Methodius hirdet, Ró­mában nagy templomokat építenek szá­mára s a nép hiven-hive tolul eléje, de kinek igéje még nem ért el hozzájuk. Pap­jai közül néha útközben megállt­ ugyan köztük megpihenni egy-egy s ilyenkor szeretetet, türelmet és békességet hirde­tett. S ők békések is. Most is készséggel szolgálnak az idegen jövevényeknek. Csak asszonyaik bújtak meg, nehogy bántódá­­suk essék. De látva, hogy a vitézek ügyet se vetve rájuk, nem keresik őket, sajnálni kezdték s nefelejts­ék szemük vágyya ta­padt a mulatozókra s hangos vigságuk már nem ijesztette többé. Szinte tartóz­tatták, mikor a szürke esésen, ködön, sá­padtan tört át a hajnal derengése. De Bors vitéz felpattant jó per lovára s vi­tézei utána. Hiába nyújtották feléjük fe­hér kezüket a fehérarcu, szőke leányok, meg volt mindeniküknek a barna babája ott, a vezér sátortáborában, azo­ké volt a gondolatuk, — meg a csókjuk is. Azok is itt lesznek egy hét múlva, vagy még elébb is és innen néznek le a messzeségbe vesző sik völgybe, mint ezelőtt a vezér maga, Zerencsnek — Szerencsnek nevezve ezt a helyet, honnan lefelé indult a két folyam közé. Bors vitéz nem arra indult. Megfordí­totta csapatát és felfelé tartott a hegyek felé. Vi­har nem tartóztatta, es ő meg nem állította. S ment utána a hosszú kocsisor, a hegyeikről lemosott kövek úttá sora­koztak előttük s vigan döcögtek a tár­­szekerek, versenyt nyikorogva a széllel. S amerre haladtak, sápadt asszonyok és lesoványodott gyerekek nyújtották felé­jük karjaikat s Bors vitéz bilincs helyett fehér kenyeret tett rájuk. S a völgyekön már csak a vihar sirt, s az emberek ne­vetnek. És a tornyos farvárakból eléjük jöttek az emberek és sót, kenyeret és zöld mohát hoztak eléjük. Bors vitéz fe­kete kenyerüket fehérre cserélte és rájuk kö­szöntette habzó serlegét. Volt olyan, hol­­ harmadnapig elmulatott. A kobzosok­­ verték dalaikat, котЬе járt a méhsörös kupa és a boros kancsó. Vitézi táncot járt a fiatalabbja, hangosan csörtette hozzá kardját az öregebbje. S a házi­gazda, meg a háza népe csupa öröm, csupa sziveslátás. Zúgott a vihar, a havat leolvasztó, végig a völgyeken , a meg­dagadt patak hangos szóval vitte a hírét Bors vitéz jöttének és fehér kenyerének. S mire ő maga felért a hágókig, róla hangzott a szó, a halk, szűkszavú ének. Róla álmodtak a fehéráron leányok, vágyó álmodással, örökös várossal, a ke­mény, éles szeméről, nyakas tartásáról, méltóságos járásáról, parancsoló szavá­ról s a vitézekről, akik kísérték. Ha kö­zülük egy-egy pár nélküli ottfeled­­eze­tt egyik szőke leánynál s szive, szeme meg­akadt a nefelejtskék szemén, felé hajló vállán s a száján, mely csókot kínált, ha megszólalt a küirt, nem volt maradása, vitéz vezérét egy világért el nem hagyta volna. — Jer utánam, rózsám! S a leány ment utána, nem volt mara­dása. Er­őd vitéz, Bors vitéz kantárosa már ott állt ura lova mellett, mikor a halk­­szavu virágszál, ki a vállán bujt meg estie, ha a vihar nagyon is megrázta a faház magas tetejét, még a két kezét nyújtotta feléje és kérőn, szerelmesen suttogva a nevét, m árasztotta. — Keni lehet, rázta fejét a vitéz. S megindult a csapat fel a hegyekbe,­ amerre a vihar ment, a viharral ver­senyt. S most is, hóolvadáskor, ha a tavaszi orkán dúlva ront végig a hegyeken, szál­fákat sodorva le az ormokról, a folyóvá vált völgyekbe, a barokk kastélyokban és az apró faházokban összebújnak, ki­nyúlnak a szemek és várnak, és látni vélik Bors vitézt, amint jön jó pol­lován­­ és bizakodást, reményt és megújhodást­­ hoz számukra. A felszólaló képviselők és a párt meg­nyugvással vették tudomásul a belügy­miniszter válaszát. Erődi-N­arrach Béla azt indítványozta, hogy küldjön ki a párt egy szociálpoliti­kai bizottságot, mely a kormánynak szo­ciális irányú munkájában állandóan se­gítségére lenne. Bethlen miniszterelnök ehhez hozzájárult, majd egy felvetett kérdésre kijelentette, hogy a kormány sohasem tett olyan nyilatkozatot, hogy a kincstári haszonrészesedésnek augusztus­ban fizetendő részett eltörlik, csak azt mondta, hogy ezt az adónemet igazságta­lannak tartja és módot keres arra, hogy ezt a kérdést a méltányosság követelmé­nyeinek megfelelő­en rendezhesse. A pénz­ügyminiszter foglalkozik ezzel a kér­déssel, rövidesen a pártértekezlet elé ter­jeszti az erre vonatkozó tervezetét. A párt a miniszterelnök válaszát tudo­másul veszi s Barthos Andor elnöklete alatt szociális bizottságot küld ki. Szabó Sándor a földmunkáskérdést teszi szóvá felhívja a párt figyelmét arra, hogy különböző politikai irányzatok a falunak pártpolitikai célokra való szer­vezésével foglalkoznak. Felhívja a párt figyelmét a falu gazdasági megszervezé­sének , a falu jóléti intézményeinek kér­désére is s megvilágítja ezeknek a felve­tett kérdéseknek a politikai oldalát is. Bethlen István gróf miniszterelnök ki­jelenti, hogy a kormány a felvetett kérdé­sekkel behatóan foglalkozik. A tárgyalá­sok már annyira előrehaladottak, hogy a földművelésügyi miniszter által kidolgo­zott tervezet rövidesen a párt elé kerül, amikor is ezeket a kérdéseket a szociális bizottság bevonásával a pártban is le fog­ják tárgyalni. Marschall Ferenc a mezőgazdasági hi­tel kérdését teszi szóvá. Rámutat arra, hogy a hitel hiánya mily válságos hely­zetbe sodorta a magyar mezőgazdaságot, amihez hozzájárul az a hallatlan kamat­­politika is, melyet egyes intézetek foly­tatnak. Felhívja a pénzügyi kormányzat figyelmét arra, hogy a kamatpolitika ilyen elfajulása ellen a legerélyesebben lépjen fel. Sürgős segítséget kér a hitel­igények kielégítésére. Bod János pénzügyminiszter kijelenti, hogy a Pénzintézeti Központ a legerélye­sebben fog eljárni azon intézeteknél, ahol a kantát politikának ilyen elfajulást ta­pasztalja. A Pénzintézeti Központnak módjában áll a hitel folyósítását beszün­tetni vagy lényegese­n megszorítani. A mezőgazdasági hitel tekintetében be­je­lenti, hogy a legközelebbi időben konkrét javaslatokkal fog előállani. Ma azonban nincs abban a­ helyzetben, hogy a részle­tekre vonatkozóan nyilatkozhasson. A párt a miniszter válaszát tudomásul vette. Hoyos Miksa gróf a római interparla­mentáris konferenciával kapcsolatban szóváteszi azokat a hallatlan támadáso­kat, amelyek becsületét súlyosan érintik. Miután hazafias kötelességét teljesítette a kongresszuson, arra kéri a pártot, hogy becsületeitek védelmében támogassa. Vé­gül aztán beszámolt a konferenciának a lefolyásáról. Bethlen István gróf miniszterelnök szólalt fel ezután. Hogy a trianoni béke­szerződésről Magyarországon mi az ál­láspont, azt hiszi, hogy e tekintetben már gyár emberek között különbség nincsen. Ebben a vonatkozás­ban egyik magyar állampolgár sem lehet különb, vagy ha­zafiasabb a másiknál. A külföldön azon­ban csak akkor fogunk magunknak ba­rátokat szerezni, ha azokat a kérdéseket, melyek bennünket oly fájdalmasan érin­tenek, megfelelő módon, megfelelő helyen és megfelelő tapintattal fogjuk előadni. Ezt tette Hoyos Miksa gróf is felszólalá­sában s legyen meggyőződve arról, hogy a párt egyértelműen helyesli magatartá­sát. A pártértekezlet a miniszterelnök­ felszólalásét helyesléssel tudomásul vette. Őr­ff­y Imre felhívja a pártértekezleti figyelmét azokra a visszáságokra, melyek a házadó kivetése körül észlelhetők. Bod János pénzügyminiszter bejelenti, hogy a legrövidebb idő alatt rendeletet fog kiadni, amelyben az árverések meg­tartását augusztus közepéig felfüggeszti. Vargha Imre államtitkár elismeri, hogy a házadó kivetésénél a rendeleteket tényleg nem abban az értelemben foga­natosították, amint azokat a minisz­térium kiadta. A kivetés körül tényleg vannak nagyobb aránytalanságok. Ezen aránytalanságok kiküszöbölése céljából az összes adatokat már bekérte s pár nap midva ebben a tekintetben is részle­tes utasítást fog a pénzügyminisztérium kiadni, melynek alapján ezek az arány­talanságok meg fognak szűnni. Almássy László elnök bejelenti, hogy a szófiai katasztrófával kapcsolatosan a párt vezetősége a bolgár követnél rész­vétét fejezte ki. Javasolja, hogy a párt azon tagjainak, akik a választójogi bi­zottságban résztvettek, munkásságukért a párt köszönetét fejezze ki. A párt az elnök javaslatát egyhangú­lag tudomásul veszi. Az értekezlet ezzel véget ért. Utána vacsora volt, amelyen Perlesky György Ripka Ferenc kormánybiztost köszön­tötte fel, a választási küzdelem előestélye alkalmából. Ripka Ferenc dr. kormány­­biztos megköszönve az üdvözlést, kije­lentette, hogy azt a nehéz kötelességet, amely a miniszterelnök bizalmából há­rult reá, a budai polgárok becsületes hű­ségével kívánja teljesíteni. Több felszó­lalás nem történt. " wwpw1 i рряил i' 'ii .­ mii A Keresztén­y Községi Párt agitációs slagja A Keresztény Községi Párt a most kö­vetkező vasárnap nagy agitációs napot rendez. A főváros huszonkét választóke­rületének mindegyikében nagygyűlést rendeznek,­­sőt a nagyobb kerületekben két gyűlés is lesz. A huszár,hat gyűlésen összesen százhúsz keresztény párti szónok mond beszédet. Wolff Károly, a községi párt elnöke egymaga huszonkét kerület gyűlésén fog megjelenni és lehetőség sze­rint mindegyiken fel is szólal. A gyűlés

Next