Nemzeti Ujság, 1925. július (7. évfolyam, 144-170. szám)

1925-07-26 / 166. szám

Vasárnap, 1525 júáius 28. NEMZET­ ÚJSÁG Szalma-e vagy gyapot? avagy: A bürokrácia borpakolá­­szati rejtelmei Barátom, a miniszteri titkár és az elvi jelentőségű ügyek diadója a kánikulai hőségben egy szalmacsa­­tak­­ad és egy­es köteg gyapottal látszott tamak­odni, midőn benyitot­tam hozzá. Merően nézte az aszta­lán fekvő furcsa rekviditumokat és közben jegyzeteket csinálva dör­­mögött. Én (jó hangosan): Szervusz barátom! De el­merültél Tatami nagy elvi problémában. Ő (felriadva): Te vagy az!! Hozott Isten! Ülj ide és segíts, ha tudsz, mert megint meg­akadtam. Én (biztatóan): Halljuk csak, halljuk, hogy miről Tan­án. Tudod, hogy őszántán rokon­szenvezem az elvi problémákkal. .. Most borászati, jobban mondva borpako­­lászati szakértőnek kell lenn van. Az eset külön­ben a következő. Egy vállalkozó az állami mintapincéből bort akart Kanadába szállítani. Megtette a rendelést a jóféle tokajira, szamo­rodnira és egyéb nektárakra, de azt is meg­hagyta, hogy a szállítmányt gyapotba csom­a­­golják, mert ha szalmát használnak a pakko­lásnál, a száj- és körömfájástól félő Kanada a borokat nem engedi be. Én: Ez eddig igen egyszerű. 6: Szabályrendelet nélkül minden egyszerű. De most jön majd a szabályrendelet, ami egy kicsit komplikálja a dolgokat. A vállalkozó egy hét múlva érdeklődött a rendelés iránt. Kész is volt az ára, de a palackokat kívánsága ellenére szalmáiba s nem gyapotba csomagol­ták. A vállalkozó nagy patáliát csapott és kézzel-lábbal magyarázta, hogy így nem en­gedi be Kanada a szállítmányt, a mattkot is visszautasították. A pincemester szabadkozott, hogy 6 gyapotot akart használni, de a főnök­ség nem engedte meg, mert a 012.618/897. sz­­földmivelésügyi­ rendelet Ik­ rész, 12. §-ának új pontja a csomagoláshoz szalmát ír elő. Az emberünk erre rohant a főnökséghez, felügye­lőséghez s egyéb felső fórumokhoz, de nagy sajnálkozások közt mindenütt kijelentették, hogy a rendelet ellenére nem intézkedhetnek. Én: Azt mindjárt gondolta­m. No, és mi lett a dolog véget Barátom: A véget Hát a szállító kénytelen volt átvenni a borokat, azután a saját költsé­gére gyapotba átcsomagoltatni s igy indítani útnak. A kapott jóindulatú tanács értelmé­ben pedig kérvényt adott be az állami pincé­szethez, hogy jövőben engedjék meg a külföldi szálllmányos­nál a gyapot használatát. A kérvény a szőlészeti s borászati felügyelőségen s egyéb hatóságokon keresztül felkerült döntés végett a minisztériumba szakvéleményeikkel és mellékletekkel bőven ellátva. Most nekem kell rágódnom azon az elvi kérdésen, hogy jövőben a szakma vagy a gyapot érvényesüljön-e a csomagolásnál Te melyiknek a javára dön­tené!­­ (Szó nélkül a szakmát toltam nagyrabecsült barátom eké a gyorsan kisurrantam az ajtón.) ­. Dr. OETKMle­ssílosz és vanilintukorral. Vénykönyvet ingyen küld: Mtal gyorsan és ízletesen készíthe­tünk Dr.fl, Opther.Hacapost.VL KirnLy­ utca 16 lIMie Park vendég 9 II., Marczibény­-tér e. szám. | ^ A fővárosi előkelő kirándulók találkozó helye /• ·9 Esténként szabadk&i Kasy Kálmán ‘ Q teljes zenekarával muzsikál. f, Putzer Ferenc vendéglős. ^ ‚f Gtt36^SGS<>j&6f+&GÍ0&<5*4d£>G?**S 6 Riff-kabilok, indiánok és egyéb rézbort­ek között Sátorlakók és parti kalózok a pesti strandon — Ping-pong a fák alatt — Élet az ingyenuszodákban Megjött az igazi, hamiedtaivan pesti nyár. Porral, zivatarokkal és fürdőzőkkel. Mintha csak divat lenne a fürdés, mindenki fürdik, kezdve az apró maszatos utcagyerekétől, a Miergitsziget elegáns színésznőiig. Ahol egy nagyítóval felfedezhető vízcsepp van, ott van a fürdőző pesti polgár és a polgárjelöltek serege is. Akiknek nem telt arra, hogy a drága külföldi fürdőhelyekre utazzanak — s mia már ezek sokkal többen vannak, sem­mint gondolnék — és azok, akiknek még a külföldinél is drágább hazai fürdőhelyekre sem jutott, itt húzódtak meg szerényen Pes­ten és a közvetlen környéken, ahol éppen olyan jól kielégíthetik sportszenvedélyüket és éppen úgy találhatnak üdülést a Duna biss hullámai között, mintha Nizzában, Monte­­karlóban, vagy a Balaton mellett telepedtek volna meg. Itt a körülményekhez képest egé­szen tűrhető árakon — vagy mint Újpesten ott az ingyenes dunauszo­dákban — minden különösebb anyagi,áldozat nélkül lehet élvezni az égő nap sugarait, a hideg friss fürdőt, a homokstramdot és a nyaralás egyéb kellemes­ségeit. Ha elgondolja az ember, nem is olyan tra­gikus az itthon reked­tek sorsa. Egyrészt azért, mert megtakarítják az útiköltsége­t, másrészt a fürdők közelléténnek a kényelme mindenesetre megnyugtató érzés azoknak, akiknek nem állott módjukban, hogy a messze idegenben költségesebb nyaralásra szánják rá magukat A főváros környékén egyre-másra alakul­tak a legkülönbözőbb strandfürdők,­­ ahol a mai mostoha viszonyok között bizony ezren és ezren találnak olcsó üdülést és pihenést. A Margithídtól felfelé a Duna mellett egyik strandfürdő a másik mellett nyílt meg, egyik nyaraló a másik mellett épült és az egyre jobban elszaporodó evezős egyletek csónak­­házai gombamódra nőttek ki a dunai ho­mokból. Hajón, autón kerékpáron... A Duna budai oldalán a legszebb strand­fürdők egyike az aquincumi romváros felett fekszik. Már az ókorban is fürdő volt ez a hely, gazdag római patrícius családok jöttek ide fürödni és ma is Római-fürdő néven is­merik. A fák között eldugva kabinok hosszú sora áll, körülötte pedig csehakházak és ma­gánemberek apró sátrai húzódnak meg szeré­nyen. A hajóállomás felől nézve olyan képe van a vidéknek, mint akármelyik tenger­parti, vagy balatoni fürdőhelynek. A stran­dolok színes ruhái, a vizen százszámra nyüzs­gő ceobnaikok és vitorlások beleolvadnak a háttér sötétzöld színébe. A kora reggeli órák­ban már százszámra jönnek kifelé az embe­rek, legtöbbjüket persze a szentendrei helyi­érdekű villamos hozza, de sokan érkeznek autón, hajón és kerékpárom. Vonatérkezések idején hosszú, tarka emberáradat vonul végig a nagy, lombos fákkal szegélyezett útón, amely a villamosvonat állomásától a Dunához vezet. A délelőtt érkezők legnagyobb része a nő és gyermek. Csomagokkal, táskáikkal és az óvatosabbak esernyővel felfegyverkezve jön­nek. Ebédet is hoznak magukkal, mert az egész napot ott töltik. Ilyenkor alig látni férát a parton, kivéve azt a néhány halász­áé matróze­mbert, akiket hivataluk kényszerít rá a straindolásra. Délután, két, három óra tájban fáradtam, izzadtam megérkeznek a fér­jek is, az idősebb fiúk és az udvarlók. Az ed­dig teljesen üres vendéglők csakhamar meg­telnek sörözőkkel, séfeki flirágókkal s ha az ál­landó autótülkölés és a fák között is ott le­begő benzingáz szlaga nem okvetetlenkednék, tökéletes volna az illúzió. A melegvizű ki­s kék tavon is uszodát építet­tek. Ahol néhány évvel ezelőtt még pirosha­­lacskák úszkáltak az árnyékos partok alatt és csintalan gyermekek hancúroztak a vízben, ott ma fürdőtrikós nők végzik első szárnypró­bálgatásaikat az úszás terén. Az árak itt a legmagasabbak. A kabinjegy, amely csak egy személy befogadására képes, kabin használa­tára jogosít, húszezer korona. A vendéglői árak sem sokkal maradnak mögötte. Ha néha, amint az utóbbi napokban olyan gyakran előfordult, hirtelen zápor tör ki, az eddig békésen heverésző csoportok összezava­rodnak, egyesek hangosan kiabálva, mások pedig ezeken nevetve fejvesztetten futkosnak jobbra-balra, míg végre is a kabinokban vagy akik már felö­tűztek, a közeli vendéglőkben találnak menedéket. Ide menekülnek be a meg­riadt szárnyasok, kecskék és kutyák is és az asztalok alatt kényelmesen elnyújt­ava hall­gatják fejük felett a poharak és tányérok csengését Amint kisüt a nap, a part percek alatt visszakapja régi képét. Újra kimerész­kednek a csónakok is és rövid idő múlva a fák közötti asztalokra is visszakerülnek az eső előtt leszedett fehér térítők. Ping-pong a víz mellett Ugyancsak a szentendrei vasút mellett, né­hány állomással feljebb van a főváros környé­kének leglátogatottabb és legmodernebb strand­fürdője, a lankás dombok között elterülő csil­laghegyi fürdő. Három különböző nagyságú és rendeltetésű medence áll itt a fürdőzőfe ren­delkezésére, ezek közül egyik az újonnan épí­tett versenyuszoda. Itt már mindent megtalál az ember, ami egy nagyvárosi strandfürdő el­engedhetetlen kelléke. A mintegy ezer em­berre berendezett emeletes kabinházakon kívül nyugágyak, tornaszerek, vízi csúszda, hinták és az elengedhetetlen­­ ping-pong-asztalok vannak szerteszéjjel felállítva. Jó pénzért mindent lehet itt kapni, amire szüksége van az embernek, a cukrászdában táncolni is lehet, csak egyetlen egy dolog hiányzik — az illem­­tudás. A legkülönbözőbb színekben ragyogó női fürdőtrikók bizony nagyon keveset takar­nak el. A Csillaghegy látogatottságának leg­főbb oka azonban nem abban rejlik, hogy jó az uszodája, kényelmesek a kabinjai, honnan abban, hogy az árak a többi fürdők árához képest nem túlságosan magasakk. Például egy szelet krémes-béles 2500 korona, egy adag fel­vágott 5—6 ezer korona, egy pohár sör vagy limonádé pedig 4000 korona. Benszülöttek, lacikonyhák és egyebek Szemben a Római-fürdővel, az újpesti össze­kötő vasúti híd mellett és még feljebb is, a Szunyogszigeten egészen más képe van a Dunapartnak. Harminc-negyven sátor bújik meg szétszórva a fák között, előtte vígan lo­bogó tűznél főzi az ebédet a családanya. Egész családok nyaralnak itt, nyolcan-tizen is egy­­egy ilyen kis wigh-wam-ban. Főleg munkás­családok töltik itt a nyarat és vannak közöt­tük olyanok, akik már hetek óta nem voltak benn a városban. Jókedvűek, egészségesek és este, mikor a családfő is megjön, késő éjsza­káig elüldögélnek a szúnyogok ellen rakott tüzek mellett. Egész közel a Duna mellett cö­löpökhöz erősített sátor áll és a középső són torkaró tetejére tábla van felszögelve, ame­lyen nagy ákom-bákom betűkkel ez a felírás ékeskedik: -V. —­ Csónakosok táborozása A vízben VILMA-LAK A legutolsó vihar alkalmával, meséli a „háztulajdonos“, a vihar gyökerestől kitépte ugyan a „villát“, félóra alatt azonban újra felállították és a sátor körül ma már ismét vígan zajong az élet. Távolabb egész sátorvá­ros terül el s a jókedvű fiatalság a sátorközö­ket az ismeretes pesti utcanevekre keresztelte el. A sátorvárost kettészelő útnak természete­sen az Andrássy-út nevet adták, a középütt elterülő játszótér pedig az Abbázia nevet vi­seli. Csónak persze csak kevés van, az élelmes gyerekhad azonban, amely minden vízre és kalandra vágyik, úgy segített magán, hogy kihozták a teknőket és fatörzseket kerítettek és ezeken a rögtönzött vizijárműveken vég­zik kisded parti kalózkodásaikat. Az élet itt a leghangosabb és legidilliku­­sabb, mert a nyaralás örömeiről a természet gondoskodik, még pedig ingyen és éppen ezért rengeteg olyan család van, amelyik az egész nyarat a parton, sátor alatt tölti. „Telt ház­” az ingyenuszodákban A Margit-híd pesti- és a Ferenc József-híd budai oldalán van a két ingyenuszoda. Az uszodáik reggel nyolckor nyitnak, hajnali hat órakor azonban m­ár hatalmas leánysereg várakozik a kapunyitásra. Tizenegy óráig olyan éktelen zsivaj­gás és vízcsapkodás fo­lyik a deszkafalak mögött, hogy még fenn a parton is hallani lehet. Kilenc óra felé a „férfiak“ szállingóznak lassan a vízi tákol­mány felé. Majdnem ruha nélkül jönnek le a szomszédos tenniszpályákról, ahol mint lab­­daszedők fejtettek ki eddig működést. Kabi­nok csak ötezerkoronás árban kaphatók, ezt a súlyos összeget azonban az apróságok nem hajlandók megfizetni s igy hogy a többiek­nek kedvük ne kerekedjék egy-egy jobb állású nadrághoz, vagy kevésbé „nyári“ cipőhöz, inkább semmit sem hoznak magukkal. Ti­zenegy órakor vége a lányok fürdőzés­ének, a kabinmester — jól megtermett öreg bácsi — kötelekkel és hosszú póznáikkal szorítja ki őket a vízből és mikor a künn várakozó ifjú­ság csúfolódásai között az utolsó leány is el­hagyja az uszodát, kezdődik a komolyabb elem mulatozása. A féktelen fiatal tempere­­memiiumot azonban mindig kellő időben hűti le egy-egy úszómesteri nyakleves, mert a rendet itt is fenn kell tartani, különben talán. 25

Next