Nemzeti Ujság, 1925. július (7. évfolyam, 144-170. szám)
1925-07-26 / 166. szám
Vasárnap, 1525 júáius 28. NEMZET ÚJSÁG Szalma-e vagy gyapot? avagy: A bürokrácia borpakolászati rejtelmei Barátom, a miniszteri titkár és az elvi jelentőségű ügyek diadója a kánikulai hőségben egy szalmacsatakad és egyes köteg gyapottal látszott tamakodni, midőn benyitottam hozzá. Merően nézte az asztalán fekvő furcsa rekviditumokat és közben jegyzeteket csinálva dörmögött. Én (jó hangosan): Szervusz barátom! De elmerültél Tatami nagy elvi problémában. Ő (felriadva): Te vagy az!! Hozott Isten! Ülj ide és segíts, ha tudsz, mert megint megakadtam. Én (biztatóan): Halljuk csak, halljuk, hogy miről Tanán. Tudod, hogy őszántán rokonszenvezem az elvi problémákkal. .. Most borászati, jobban mondva borpakolászati szakértőnek kell lenn van. Az eset különben a következő. Egy vállalkozó az állami mintapincéből bort akart Kanadába szállítani. Megtette a rendelést a jóféle tokajira, szamorodnira és egyéb nektárakra, de azt is meghagyta, hogy a szállítmányt gyapotba csomagolják, mert ha szalmát használnak a pakkolásnál, a száj- és körömfájástól félő Kanada a borokat nem engedi be. Én: Ez eddig igen egyszerű. 6: Szabályrendelet nélkül minden egyszerű. De most jön majd a szabályrendelet, ami egy kicsit komplikálja a dolgokat. A vállalkozó egy hét múlva érdeklődött a rendelés iránt. Kész is volt az ára, de a palackokat kívánsága ellenére szalmáiba s nem gyapotba csomagolták. A vállalkozó nagy patáliát csapott és kézzel-lábbal magyarázta, hogy így nem engedi be Kanada a szállítmányt, a mattkot is visszautasították. A pincemester szabadkozott, hogy 6 gyapotot akart használni, de a főnökség nem engedte meg, mert a 012.618/897. szföldmivelésügyi rendelet Ik rész, 12. §-ának új pontja a csomagoláshoz szalmát ír elő. Az emberünk erre rohant a főnökséghez, felügyelőséghez s egyéb felső fórumokhoz, de nagy sajnálkozások közt mindenütt kijelentették, hogy a rendelet ellenére nem intézkedhetnek. Én: Azt mindjárt gondoltam. No, és mi lett a dolog véget Barátom: A véget Hát a szállító kénytelen volt átvenni a borokat, azután a saját költségére gyapotba átcsomagoltatni s igy indítani útnak. A kapott jóindulatú tanács értelmében pedig kérvényt adott be az állami pincészethez, hogy jövőben engedjék meg a külföldi szálllmányosnál a gyapot használatát. A kérvény a szőlészeti s borászati felügyelőségen s egyéb hatóságokon keresztül felkerült döntés végett a minisztériumba szakvéleményeikkel és mellékletekkel bőven ellátva. Most nekem kell rágódnom azon az elvi kérdésen, hogy jövőben a szakma vagy a gyapot érvényesüljön-e a csomagolásnál Te melyiknek a javára döntené! (Szó nélkül a szakmát toltam nagyrabecsült barátom eké a gyorsan kisurrantam az ajtón.) . Dr. OETKMlessílosz és vanilintukorral. Vénykönyvet ingyen küld: Mtal gyorsan és ízletesen készíthetünk Dr.fl, Opther.Hacapost.VL KirnLy utca 16 lIMie Park vendég 9 II., Marczibény-tér e. szám. | ^ A fővárosi előkelő kirándulók találkozó helye /• ·9 Esténként szabadk&i Kasy Kálmán ‘ Q teljes zenekarával muzsikál. f, Putzer Ferenc vendéglős. ^ ‚f Gtt36^SGS<>j&6f+&GÍ0&<5*4d£>G?**S 6 Riff-kabilok, indiánok és egyéb rézbortek között Sátorlakók és parti kalózok a pesti strandon — Ping-pong a fák alatt — Élet az ingyenuszodákban Megjött az igazi, hamiedtaivan pesti nyár. Porral, zivatarokkal és fürdőzőkkel. Mintha csak divat lenne a fürdés, mindenki fürdik, kezdve az apró maszatos utcagyerekétől, a Miergitsziget elegáns színésznőiig. Ahol egy nagyítóval felfedezhető vízcsepp van, ott van a fürdőző pesti polgár és a polgárjelöltek serege is. Akiknek nem telt arra, hogy a drága külföldi fürdőhelyekre utazzanak — s mia már ezek sokkal többen vannak, semmint gondolnék — és azok, akiknek még a külföldinél is drágább hazai fürdőhelyekre sem jutott, itt húzódtak meg szerényen Pesten és a közvetlen környéken, ahol éppen olyan jól kielégíthetik sportszenvedélyüket és éppen úgy találhatnak üdülést a Duna biss hullámai között, mintha Nizzában, Montekarlóban, vagy a Balaton mellett telepedtek volna meg. Itt a körülményekhez képest egészen tűrhető árakon — vagy mint Újpesten ott az ingyenes dunauszodákban — minden különösebb anyagi,áldozat nélkül lehet élvezni az égő nap sugarait, a hideg friss fürdőt, a homokstramdot és a nyaralás egyéb kellemességeit. Ha elgondolja az ember, nem is olyan tragikus az itthon rekedtek sorsa. Egyrészt azért, mert megtakarítják az útiköltséget, másrészt a fürdők közelléténnek a kényelme mindenesetre megnyugtató érzés azoknak, akiknek nem állott módjukban, hogy a messze idegenben költségesebb nyaralásra szánják rá magukat A főváros környékén egyre-másra alakultak a legkülönbözőbb strandfürdők, ahol a mai mostoha viszonyok között bizony ezren és ezren találnak olcsó üdülést és pihenést. A Margithídtól felfelé a Duna mellett egyik strandfürdő a másik mellett nyílt meg, egyik nyaraló a másik mellett épült és az egyre jobban elszaporodó evezős egyletek csónakházai gombamódra nőttek ki a dunai homokból. Hajón, autón kerékpáron... A Duna budai oldalán a legszebb strandfürdők egyike az aquincumi romváros felett fekszik. Már az ókorban is fürdő volt ez a hely, gazdag római patrícius családok jöttek ide fürödni és ma is Római-fürdő néven ismerik. A fák között eldugva kabinok hosszú sora áll, körülötte pedig csehakházak és magánemberek apró sátrai húzódnak meg szerényen. A hajóállomás felől nézve olyan képe van a vidéknek, mint akármelyik tengerparti, vagy balatoni fürdőhelynek. A strandolok színes ruhái, a vizen százszámra nyüzsgő ceobnaikok és vitorlások beleolvadnak a háttér sötétzöld színébe. A kora reggeli órákban már százszámra jönnek kifelé az emberek, legtöbbjüket persze a szentendrei helyiérdekű villamos hozza, de sokan érkeznek autón, hajón és kerékpárom. Vonatérkezések idején hosszú, tarka emberáradat vonul végig a nagy, lombos fákkal szegélyezett útón, amely a villamosvonat állomásától a Dunához vezet. A délelőtt érkezők legnagyobb része a nő és gyermek. Csomagokkal, táskáikkal és az óvatosabbak esernyővel felfegyverkezve jönnek. Ebédet is hoznak magukkal, mert az egész napot ott töltik. Ilyenkor alig látni férát a parton, kivéve azt a néhány halászáé matrózembert, akiket hivataluk kényszerít rá a straindolásra. Délután, két, három óra tájban fáradtam, izzadtam megérkeznek a férjek is, az idősebb fiúk és az udvarlók. Az eddig teljesen üres vendéglők csakhamar megtelnek sörözőkkel, séfeki flirágókkal s ha az állandó autótülkölés és a fák között is ott lebegő benzingáz szlaga nem okvetetlenkednék, tökéletes volna az illúzió. A melegvizű kis kék tavon is uszodát építettek. Ahol néhány évvel ezelőtt még piroshalacskák úszkáltak az árnyékos partok alatt és csintalan gyermekek hancúroztak a vízben, ott ma fürdőtrikós nők végzik első szárnypróbálgatásaikat az úszás terén. Az árak itt a legmagasabbak. A kabinjegy, amely csak egy személy befogadására képes, kabin használatára jogosít, húszezer korona. A vendéglői árak sem sokkal maradnak mögötte. Ha néha, amint az utóbbi napokban olyan gyakran előfordult, hirtelen zápor tör ki, az eddig békésen heverésző csoportok összezavarodnak, egyesek hangosan kiabálva, mások pedig ezeken nevetve fejvesztetten futkosnak jobbra-balra, míg végre is a kabinokban vagy akik már felötűztek, a közeli vendéglőkben találnak menedéket. Ide menekülnek be a megriadt szárnyasok, kecskék és kutyák is és az asztalok alatt kényelmesen elnyújtava hallgatják fejük felett a poharak és tányérok csengését Amint kisüt a nap, a part percek alatt visszakapja régi képét. Újra kimerészkednek a csónakok is és rövid idő múlva a fák közötti asztalokra is visszakerülnek az eső előtt leszedett fehér térítők. Ping-pong a víz mellett Ugyancsak a szentendrei vasút mellett, néhány állomással feljebb van a főváros környékének leglátogatottabb és legmodernebb strandfürdője, a lankás dombok között elterülő csillaghegyi fürdő. Három különböző nagyságú és rendeltetésű medence áll itt a fürdőzőfe rendelkezésére, ezek közül egyik az újonnan épített versenyuszoda. Itt már mindent megtalál az ember, ami egy nagyvárosi strandfürdő elengedhetetlen kelléke. A mintegy ezer emberre berendezett emeletes kabinházakon kívül nyugágyak, tornaszerek, vízi csúszda, hinták és az elengedhetetlen ping-pong-asztalok vannak szerteszéjjel felállítva. Jó pénzért mindent lehet itt kapni, amire szüksége van az embernek, a cukrászdában táncolni is lehet, csak egyetlen egy dolog hiányzik — az illemtudás. A legkülönbözőbb színekben ragyogó női fürdőtrikók bizony nagyon keveset takarnak el. A Csillaghegy látogatottságának legfőbb oka azonban nem abban rejlik, hogy jó az uszodája, kényelmesek a kabinjai, honnan abban, hogy az árak a többi fürdők árához képest nem túlságosan magasakk. Például egy szelet krémes-béles 2500 korona, egy adag felvágott 5—6 ezer korona, egy pohár sör vagy limonádé pedig 4000 korona. Benszülöttek, lacikonyhák és egyebek Szemben a Római-fürdővel, az újpesti összekötő vasúti híd mellett és még feljebb is, a Szunyogszigeten egészen más képe van a Dunapartnak. Harminc-negyven sátor bújik meg szétszórva a fák között, előtte vígan lobogó tűznél főzi az ebédet a családanya. Egész családok nyaralnak itt, nyolcan-tizen is egyegy ilyen kis wigh-wam-ban. Főleg munkáscsaládok töltik itt a nyarat és vannak közöttük olyanok, akik már hetek óta nem voltak benn a városban. Jókedvűek, egészségesek és este, mikor a családfő is megjön, késő éjszakáig elüldögélnek a szúnyogok ellen rakott tüzek mellett. Egész közel a Duna mellett cölöpökhöz erősített sátor áll és a középső són torkaró tetejére tábla van felszögelve, amelyen nagy ákom-bákom betűkkel ez a felírás ékeskedik: -V. — Csónakosok táborozása A vízben VILMA-LAK A legutolsó vihar alkalmával, meséli a „háztulajdonos“, a vihar gyökerestől kitépte ugyan a „villát“, félóra alatt azonban újra felállították és a sátor körül ma már ismét vígan zajong az élet. Távolabb egész sátorváros terül el s a jókedvű fiatalság a sátorközöket az ismeretes pesti utcanevekre keresztelte el. A sátorvárost kettészelő útnak természetesen az Andrássy-út nevet adták, a középütt elterülő játszótér pedig az Abbázia nevet viseli. Csónak persze csak kevés van, az élelmes gyerekhad azonban, amely minden vízre és kalandra vágyik, úgy segített magán, hogy kihozták a teknőket és fatörzseket kerítettek és ezeken a rögtönzött vizijárműveken végzik kisded parti kalózkodásaikat. Az élet itt a leghangosabb és legidillikusabb, mert a nyaralás örömeiről a természet gondoskodik, még pedig ingyen és éppen ezért rengeteg olyan család van, amelyik az egész nyarat a parton, sátor alatt tölti. „Telt ház” az ingyenuszodákban A Margit-híd pesti- és a Ferenc József-híd budai oldalán van a két ingyenuszoda. Az uszodáik reggel nyolckor nyitnak, hajnali hat órakor azonban már hatalmas leánysereg várakozik a kapunyitásra. Tizenegy óráig olyan éktelen zsivajgás és vízcsapkodás folyik a deszkafalak mögött, hogy még fenn a parton is hallani lehet. Kilenc óra felé a „férfiak“ szállingóznak lassan a vízi tákolmány felé. Majdnem ruha nélkül jönnek le a szomszédos tenniszpályákról, ahol mint labdaszedők fejtettek ki eddig működést. Kabinok csak ötezerkoronás árban kaphatók, ezt a súlyos összeget azonban az apróságok nem hajlandók megfizetni s igy hogy a többieknek kedvük ne kerekedjék egy-egy jobb állású nadrághoz, vagy kevésbé „nyári“ cipőhöz, inkább semmit sem hoznak magukkal. Tizenegy órakor vége a lányok fürdőzésének, a kabinmester — jól megtermett öreg bácsi — kötelekkel és hosszú póznáikkal szorítja ki őket a vízből és mikor a künn várakozó ifjúság csúfolódásai között az utolsó leány is elhagyja az uszodát, kezdődik a komolyabb elem mulatozása. A féktelen fiatal temperememiiumot azonban mindig kellő időben hűti le egy-egy úszómesteri nyakleves, mert a rendet itt is fenn kell tartani, különben talán. 25