Nemzeti Ujság, 1926. április (8. évfolyam, 74-97. szám)

1926-04-01 / 74. szám

Tml. . 117-47. »7.48 e„ g «MB HJH 08P SHb^S S&l 9H I ■ * WS Mm ' F.,,m nou sc«Tk*stt­ a4« t* Ma kudsw­rauj. sea­. vaa W iMr rga­­­*»• *».«e *. „«t.v.,H.nved­..io, ■ h a Hh mm B j r- ■■ B g §■ Br a k.. pm. Pekki.debir.. Ima VWS Ew B B I ■ MHk « -_1M­­K » ^rTrl^’f11.' R*n«Cffl I M ^^m B 1 Bl «B 1 H «Bnibn hété*.—r Tfréí'kSiét I .1 IV I ^ .. *«■ »t «. TeUfon I 127-tr. ■> M CT. «in.Wa imM, Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ Főmunkatárs: TÚRI BÉLA Vili. évfoly­am­ 74* ssam 4 CsÜtörtök­ + Budapest, 1926 április 1 1 ... 111 ...................................................................... MAI CIKKEINK: Oldal Pekinget kiürítették a kínai nemzeti csapatok ..................... 2 Április elsején kezdődik a pengődíj­szabás a postán...............................2 Új főtitkárt nevezett ki a fascista nagytanács ...........................2 A miniszterelnökségre kell áthelyez­ni a közalkalmazottak ügyét . . 2 Csehországban visszaállítják a kettős ünnepeket ................................... 2 Hamisítják a hadikölcsönkötvényeket 3 Meggyilkolták-e az orosz cárt ... 3 Egy németországi kis városból vet­ték Rábáék a frank papirost . . 5 .Miről beszélnek a sportban .... 10 Egy radikális estilap valótlan szen­zációi a gödöllői főszolgabíróról . 10 Rádió-műsor ...................... 10 S­anyha a tőzsde..................................11 A német birodalmi bank egyelőre nem hoz forgalomba aranypénzt 11 Megkezdik a pengő­mérlegek publi­kálását ...............................................11 A bizalmatlanság fokozza egész Euró­pában a gazdasági válságot. . . 11 Sürgősen meg kell kezdeni a közutak építését .......................................12 Autó és motor............................. . 13 Torkos Béla: Az én világom (vers) . 3 Maday Gyula dr.: A tanár munkája 3 Citerus: Tavaszi szél ...........................6 KÉPEINK: Raniek Berlinben..............................2 Új mentőruha a hajótörötteknek . . 4 A jubiláló meiningeni színház ... 8 II. György herceg.............................8 --------------- I­l IBif U 11 * ------------­ A nagyhét a keresztény világnak nagy ünnepe egyre komolyabb és elmélyülőbb gondola­­tokk­al fordítja lenti szemeit a Golgota nagy tragédiája felé. A legvalóbb élet s tainben a léggyönyör­ű­bb szimb­olum­ az Is­terű aki kész életet adni és a leggy­alá­zatosabb kínhalált halni azért, hogy a bűnbe lesülyeső emberiséget megváltsa. Vájjon van-e elegendő lelkierő egyesek­ben és velük a nemzetben, arra, hogy a Nagyhét komoly gondolataiból levonják magukra a tanulságot: szenvedéseket nagy lélekkel kell viselni, mert csak így jöhet el a megváltás egyeseknek és ösz­­szességnek egyaránt. Az isteni megváltás a lélek országára vonatkozik. A földi mocsárból, amelybe jutott a mai nem­ze­­dész, csak a maga felemelésével kerülhet ki, ha megtisztul önmagába tek­intéssel és bűnbánó lélekkel az anyagiasságnak attól az öldöklő szellemétől, amely ma pusztítja a társadalmat s amelybe csak azért sül­lyedhetett, mert nem a Golgotán tündöklő keresztnek alázatosságra, és ön­egtaga­­dásra hivő fénye vezette. Ha ezt fogadja ismét vezércsillagául, akkzor el kell kö­­■vetlceznie úgy az egyesekre, mint a nem­ihre­m­a feltámadásnak. Új kormány alakult Romániában, de kérdés: új rend­szer követ­kezik-e, és ha igen,­­ milyen következményekkel jár ez az erdélyi ma­gyarság számára. A magyar közélet ki­csinyes harcai és ritcol­ó hangzavara kö­zött a magyar közvéleménynek illik oda­figyelnie — mi történik túl a Király­hágón. Elszakított véreinkről van szó és ez talán mégis legalább olyan fontos, mint egyik képviselő úr mentelmi joga vagy a másik szónoklata. A magyar nagyközönség sokkal közelebb fekvőnek érzi­­ az elszakított országrészek magyar­ságának nehéz és méltóságos küzdelmét, mint azt a nyomorult kis herce-hurcát, amelyet a szélsőbaloldal már hetek óta folytat a nemzetgyűlésen. Avarescu tá­bornok nagy és áthidalhatatlan messze­ségben van tőlünk, de éppen testvéreink miatt­­ mégis jobban érdekel, hogy mit akar és mit fog csinálni, mert és milliónyi magyar sorsával függ össze. De az, amit a baloldali ellenzék a magyar nemzet­gyűlésen csinál, az semmiféle összefüg­gésben nincs a magyarok millióinak lel­kével, akaratával és vágyaival. A bukaresti pályaudvaron inzultálták a Bratianu-kormány igazságügy­­miniszterét Stefanescu-Draganesti őrnagy durván megtámadta Marzescut A támadó katonatisztet letartóztatták Bukarest, március 31. Nagy botrány játszódott le a buka­resti pályaudvaron. Marzescu, a lemondott Bratianu-k­ormány igaz­ságügymini­szte­­rének fogadására, aki betegségét gyó­­gyittatni két hónapig a külföldön tartóz­kodott, megjelent a lemondott liberális kormány valamennyi tagja Bratianu volt miniszterelnök kivételével, valamint Marzescu számos más politikai barátja. Marzescu az Orient-expresszről le­szállva, hosszasabban elbeszélgetett a pályaudva­ron megjelent barátaival, majd a kijá­rat felé igyekezett Chirculescu, Vaitoianu és Daca volt miniszterek társaságában. Amikor a kijárathoz ért, hirtelen elébe állott Stefanescu-Draganesti őrnagy, akit annak idején az útlevélpanama ügyével kapcsolatosan letartóztatták, de később szabadlábra helyeztek és e szavakkal: Nesze, est Vaitoianuért és est Mancinért! kétszer hatalmasan az arcába vágott Marzescunak, aki száján és arcán meg­sebesült. Az ütések oly erősek voltak, hogy Marzescut barátainak kellett meg­­fogniuk, hogy el ne essék. Ugyanekkor eg­y csoport Stefanescu-Draganesti őr­nagyra támadt. Ütlegelni kezdtek, úgy, hogy az őrnagy a földre bukott. Stefa­­nescu-Draganestit letartóztatták, bevit­ték a pályaudvari őrszobára, ahol maga Nicolceanu rendőrprefektus hallgatta ki, ahonnan azután átszállították a rendőr­­prefekturára, Marzescut lakására szállí­tó­tát. Megállapították, hogy a sérülése neon súlyos. Briand tető alá juttatja a pénzügyi javaslatokat A kamara két újabb adót szavazott meg . A pártok segítséget tesznek a kormánynak a javaslatok gyors letárgyalásánál Páris, március 31. (A Nemzeti Újság külön tudós­ojának telefonjelentése.) Ami nem sikerült ed­dig az egymás után következő kormá­nyok pénzügyminisztereinek, úgy látszik, az új Briond-kormánynak sikerülni fog: végre tető alá jutnak Franciaországban a pénzügyi javaslatok. A pártok szem­­mel l­áthatóan arra­ az álláspontra helyez­kedtek, hogy segítségére lesznek a kor­mánynak a pénzügyi kérdések gyors le­­tárgyalásában. A szocialista párt vezető­sége ma délelőtt elhatározta, hogy­ tagjai" tartózkodni fognak a szavazást­ót­­t minden olyan esetben, amikor a kor már ig­en szo­cialisták által támadott adó­javaslat­oknál, teszi fel a bizalmi kérdést. Ugyanilyen magatartást tanúsít a párt a forgalmi adó felemelése tekintetében is. •­ A kamara mai ülésén a jobboldal sza­vazatai ellenében elfogadták a polgári adóról szóló szakaszokat, avval a módo­sítással, hogy azok az állampolgárok, akik nem kötelesek a polgári adó fizeté­sére, ennek ellenére azonban, legalább 20 fra rácot adományoznak az államkincstár­nak, oklevelet kapjanak arról, hogy haza­fias kötelezettségüket híven teljesítették­ A szakasz elfogadása után Danthy radi­kális képviselő Péter pénzügyminiszter asztalára több százfrankost tett le avval, hogy ezt az összeget a módosító szakasz értelmében önként adományozza az ál­la­mminlcstárnak. Ajkai­­ara ezután egész simán meg­szavazta még az ingatlan átruházási adót is. * •/ A francia követség nem tud „párisi pánikról” A napokban londoni forrásból olyan hí­rek kerültek forgalomba, hogy a francia kifizetés árfolyamának a londoni tőzsdén való zuhanása miatt ott a francia frank esését katasztrofálisnak tartják. Hozzá­fűzik ehhez, hogy a francia fővárost már elfogta a­ pénzügyi összeomlást jellemző pánik és fejetlenség. Tudni vélték, hogy párisi kereskedőcégek az utóbbi napokban áttértek a számláknak francia valuta he­lyett dollárértékben való kiállítására. Elmentünk a francia követségre és vé­leményt kértünk ezekre a hírekre vonat­kozólag. A francia követségen a követ­kező információt adták: — Arról, hogy Parisban összeomlást jellemző pánik tört volna ki, mi semmit sem tudunk. De ezt, a francia nép termé­szetét ismerve, nem is tartjuk valószí­nűnek. — Sajnos, az közismert tény és bizony már megszoktuk, hogy a frank két év óta nem emelkedik, hanem esik. Azonban ez átmeneti tünet, amelynek számos egyéb oka között talán egyik fő magyarázata az, hogy Franciaországnak még idáig függőben lévő londoni és new­yorki adós­sága, azaz az úgynevezett szövetségközi tartozások még nincsenek rendezve. Ami a másik kérdést illeti, ugyanúgy, ahogy az összeomlást jellemző pánikot, úgy azt sem tartjuk valószínűnek, hogy a fran­cia kereskedők tömegesen áttértek volna a dollárértékben való számlázásra. Egyéb­ként a frank a mai napon már javulást mutat, Londonban 141.35 volt a zárlat, ami a tegnapihoz képest némi emelkedést jelent. (sz. a) Lapunk mai száma 2000 korona (T.) Szakszervezeti izgatás Sérelmektől és követelményektől hangos a szakszervezetek nyolcadik országos kongresszusa, híven a ma­gyarországi szocialisták módszeréhez, amely nem egyéb, mint­­ az állandó izgatás demagógiája. Ha hinni lehetne ezeknek a jelentéseknek és felszólalá­soknak, akkor a munkásság az anyagi és erkölcsi mélység legfeketébb remekén felhengene, megfosztva emberhez méltó életmódtól, minden politikai és egyéni szabadság nélkül, kérlelhetetlen kiszol­gáltatva, önző kizsákmányolásnak. Nem létező bilincseket csörgetnek, elnémí­­tottságuk szájkosarára mutatnak és nem veszik észre, minő groteszk cáfo­latát adják a sérelmeknek jómaguk, amikor hatalmas ököllel döngetik a­ jogrend kapuját és korlátlan szabad­sággal kiáltják világgá átkaikat a zsar­nokság ellen. Más szerin: beviszik a politikát a szakszervez­etekbe is, ahol kizárólag pozitív gazdasági munkát, lenne szabad végezni a munkásság anyagi helyzeté­nek javítása, érdekében. A szocialista­ alkotmányt azonban úgy csinálták­ meg, hogy ki vannak szolgáltatva a tö­megek a vezéreknek, keservet és prole­tár filléreikkel nem közönséges polgári jólétet biztosítván a­ kérges kéz leg­első kizsákmányolóinak. A munkásság osztálypolitikája és osztály­küzdelme csupán részleges eredményt mutat fel, mert eleddig kizárólag a párt és a szak­­sz ETM gterc­g napfiljait juttolta ér­vényesüléshez. Távol minden osztályérdektől, mi a politika, célját abban látjuk, hogy men­tül több ember boldogulhasson az ál­lami élet keretében, amint, a fennálló­ körülmények között a külö­nböző ér­dekek kiegyensúlyozása lehetővé teszi azt. Jól tudjuk, hogy a munkásság nem egy panasza alapos, nem egy követel­ménye indokolt, de kérdjük: melyik az a társadalmi osztály, amely ne érezné a maga körében az idők súlyát és ret­tenetes helyzetű követelményeit Mind­az a sérelem, mindaz a panasz, amiről a szakszervezeti jelentésekben szó van, az ország voltak­épen amaz általános nyavalyájára vonatkozik, arra a retten­tő állapotra, ahová közgazdaságunkat, társadalmunkat, nemzeti egészségün­ket juttatta az éppen annyira kegyet­len, mint dőre ellenség. E csonka test­nek minden része fáj, minden része be­teg, a hagy­mázas láz gyötrelmei egyenlő arányban járják át az egész szervezetet, de hamis a diagnózis, amely nem állapítaná meg a lassú, fo­kozatos javulást. Persze, a demagógia, amely a szen­vedélyek és indulatok elvakultságára spekulál, képtelen a dolgok tárgyias meglátására,­­jó magát is izgatottságba lovagolja, hogy annál sikeresebben iz­gathasson. Szociálista vezetőink egyéni­ségéből hiányzik nyugati elvtársaiknak guvernementa­litása, ami nem egyéb,­ mint politikai munkaképesség és mun­kakészség. Nincs meg bennük az etikai felelősségérzet, a­­közéleti felkészültség, az élesszemű ítélőképesség, amely el­határozó pillanatokban kijelölné útju­­kat. Működésük izgatásban és taga­dásban merül ki, hatásuk merőben ne­gatív és innét van, hogy abban a pil­lanatban, amikor hatalomhoz jutnak, maguk is rabszolgáivá válnak küzdel­mük módszerének. Amikor Mac­Donald a helyzet ura jön, az angol munkás­párt beleilleszkedett a polgári légkörbe.­

Next