Nemzeti Ujság, 1926. április (8. évfolyam, 74-97. szám)

1926-04-01 / 74. szám

Csütörtök, 1926. április 1. NEMZETI ÚJSÁG Meggyilkolták-e az orosz cárt? Kírii cár bizonyosnak tartja a cári család pusztulását Szokolojf vizsgálóbíró adatai—A cseka megtalált sürgönyei A bolsevisták maguk szolgáltatják az adatokat a cári család megöletéséről Wranger Konstantin Dáró válaszol a Nemzed tilsáé cikkeire A Nemzeti Újságnak a cári család jescate­­xinburgi drámájáról szóló legutóbbi c­úci, amelyekben egy előkelő orosz egyéniség a cári család életbenlétét vitatta, országszerte nagy feltűnést keltett és külföldön is min­denütt érdeklődéssel olvasták. Cikkünkre vá­laszképpen Wrangel Konstantin báró, Kirill cár külügyi megbízottja és az orosz naciona­listák egyik vezére Ibim által levelet intézett lapunkhoz, amelyben a cikkünkben kifejtett nézettel ellentétes állást foglalt el, a cári csa­lád elpusztulását bizonyítottnak tartja és né­zetét az aábbiakkal támogatja: Kim­ cár a b­vb­ini uralkodó Mindenekelőtt hibás az a beállítás, mintha Kirill nagyherceg önhatalmú tényt hajtott volna végre, amidőn 1924. augusztus 31-én Oroszország cárjának proklamálta magát. A nagyherceg, ami­dőn ezt tette, nem cselekedett egyebet, minthogy eleget tett az orosz császárság törvényeinek, amelyek értelm­ében a csá­■­ Sándor II. szári trónnak nem szabad üresedésben lenni és amelyet meghagyják a törvé­nyes utódnak, hogy felvegye a császári címet abban a pillanatban, amikor előd­jének halála nyilvánosságra jut. Egyéb­ként a császári címmel való felruházás automatikusan történik, mint minden egyéb örökösrangú családiban a cím a család legidősebb tagjára száll azzal az egyszerű ténnyel, hogy az előd elhalálo­zott. Az ebben a tárgyban kiadott mani­­fesztum semmi egyéb, mint a jogi notifi­­kálás szempontjából szükséges aktus, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a címmel való felruházás köztudomás­ra jusson és hogy az örökös személye ki­jelöltessék. Az orosz trónöröklés a száll­­emény szerint történik és a leányágra csak a fiúág teljes kihalásával száll át. Az alábbi táblázat világosan megmu­tatja, hogy I. Kirill császár egyetlen tör­vényes örököse az orosz trónnak és fia, a fiatal Vladimír t­s­z herceg az utódja, pedig arra, hogy azt megtörténtnek szív­­leljék, mert attól féltek, hogy az nemcsak Oroszországban, hanem a külföldön is visszahatást fog szülni. Lehetetlen e he­lyen reprodukálni Sokoloff munkáját, amely háromszáz nagyalakú oldalra ter­jed és száznegyvennégy fényképet tartal­maz. Ehelyütt csak a 130. számút idézzük, amely Beloborodoffnak, a aseka tagjának .Tekaterinburgból a moszkvai népbiztosok tanácsához intézett siffrirozott sürgönyét reprodukálja, közöljék Sverdloval, loogi­ az egész család osztozott fejének sorsában. Hiva­talosan a család a Mürrtés alléiméval fog elpusztulnti". Ezt a sürgönyt a titkosírás-szakértők nagy fáradozással fejtették meg, a sür­gönyt 1918 július 17-én, egy nappal a jú­lius 16-áról 17-ére virradó éjjelen végre­hajtott gyilkosság után keltezték. Miklós cár halálát egy ezt megelőző sürgöny je­lenti, a bolsevikiek abban a hiszemben ringatván magukat eleinte, hogy el tud­ják titkolni az egész család lemészárol­t­asását. Július 17-én bizonyossá vált, hogy a fehér csapatok által üldözött vörösök visszavonulnak és a cseka tagjai ebben kitűnő alkalmat láttak arra, hogy a bűn ódiumát elhárítsák magukról, azt állít­ván, hogy­ a cári család halála a gyors kiürítés folyamán következett be és nem hosszú időn át tartó megfontolás alapján elkövetett gyilkosság következtében. Mos megmenekülésének legendáját terjesz­tik. óvakodnak megem­líteni Janin tábor­noknak, a francia kormány Kolcsak mellé kiküldött képviselő­jének a Man­­zben 1924 nyarán megjelent nyilatkozatait. Ezekből a nyilatkozatokból az derül ki, hogy azo­kon a ládákon kívül, amelyekben Sokoloff az általa gyűjtött anyagot Európába szállította, a tábornok m­ég a Jekaterin­­burgban elégetett holttestek m©",szenese­det­t maradványait is személyesen hozta el Franciaországba. A császári mártíroknak eme szomorú relikviáit a tábornok Michel de Griers­on a hinta, aki elvállalta azok megőrzését. Végül pedig a szovjetkomány legköze­lebb közzéteszi a gyak­osság hivatalos is­mertetését, amely ismertetés minden pont­jában egybevág a Sokoloff vizsgálóbíró által lefolytatott nyomozás, következteté­seivel. És ha némelyek azt állítják, hogy a jekaterinburgi szívtépő tragédiát kivé­telesen felderíth­etetlen misztérium borítja homályba, ezzel csak rosszhiszeműségük­ről vagy tudatlanságukról tesznek tanú­bizonyságot: ez a „misztérium“ csupán a szovjetnek szokásos eljárása, amely attól tart, hogy a testi maradványok gyújtó­­szikrául fognak szolgálni, amely a nem­zet fájdalmát és méltatlankodását általá­nos ellenforradalmi mozgalomban rob­bantja ki. Minden kommunista gyilkos­ságot éjjel, titokban követnek el és a holt­testeket azonnal eltüntetik. •­­ Sándor ül.­­ Vladimir nagyherceg f Alesi nagyherceg f Sergej nagyherceg f Pál nagyherceg •-----------------------•—--------------------•-----------------------•------------------------• I I f Miklós II, Kirill I. Dimitri nagyherceg i i____.---------. I i i Boris nagyherceg András nagyherceg I , ‘ t Aleod nagyherceg Vladimir nagyherceg i ..... 4—«— A cári család halála bizonyos Ami II. Miklós cárnak és a cári család ama tagjainak (Alexis trónörökös nagy­hercegnek és Mihály nagyhercegnek) a sorsát illeti, akiknek öröklési joga meg­előzi Kirill cárét, sajnos, nem lehet kétel­kedni tragikus halálukban. Sokoloff vizs­gálóbírónak a helyszínén megejtett nyo­mozása a rettentő mészárlást minden részletében felderítette. Sokoloff megálla­pításai és nemsokára bekövetkezett ha­lála között különös összefüggés van. Azok, akik kimutatni igyekeznek, hogy Soko­loff nyomozása nem volt következetes, előszeretettel nem vesznek tudomást a tárgyi bizonyítékok és ama dokumentu­mok bőséges gyűjteményéről, amelyeket Sokoloff a mészárlás színhelyén gyűjtött össze és több ládában szállított el Szibé­riából Franciaországba. Sokoloff művének figyelmes tanulmá­nyozása a gyilkosságot ép olyan világo­san, mint pontosan tárja fel. És ha akad­nak olyanok, akik azt állítják, hogy a kommunistáknak érdekében állott a cári család meggyilkolásáról „legendát“ elter­jeszteni,­­ a tények és a bizonyítékok az ellenkezőjét mutatják: a kommunisták lázasan és minden eszközzel arra töreked­tek, hogy eltitkolják a gyilkosságot, nem Amit a kommanisták elmalasz­­tottak Bármilyen meggyőző erejűek is a So­koloff vizsgálóbíró által a mészárlás szín­helyén, valamint ama máglya körül ös­­­szegyűjtött tárgyi bizonyítékai, amelyen a holtesteket elégették, mégis csak a cseka által Jekaterinburgból küldött sürgönyök gyűjteménye az, ami egyedül adja meg a dráma teljes kulcsát és aminek az alap­ján pontosan és folyamatosan lehet re­konstruálni ez eseményeket, kiegészítve az összegyűjtött bizonyítékok alapján mu­tatkozó tényállást. Kolcsuk tábornagy csapatainak gyors előnyomulása a kom­munistákat hanyathomlok való menekü­lésre kényszerítet­te és a pánik következ­tében megfeledkeztek a Moszkvába irá­nyított hatvanöt sürgönynek az elpusztí­tásáról, amelyet a fehér csapatok a cári család lemészárlása után nyolc nappal Jekaterinburgba érkezve megtaláltak. Ez a mulasztás volt a kommunisták egyetlen baklövése am® törekvésükben, hogy a bűntettet elpalástolják, és ennek következtében lehetett rekonstruálni nem­csak a bűntett hosszantartó előkészítését és megvalósítását, hanem azt is felderí­teni, miért és hogyan törekedtek a szo­vjetek ilyen gondosan eltitkolni borzal­mas gaztettüket. Azok, akik személyi célokat követnek, amelyeknek vizsgálatába nem akarunk belebocsátkozni és a cári család állítóla­ Péntek tárcáink. Szoknia Jenő: Minosz üvegszem­e.. Bernáth László: A Budai Lövészegyesület. Az én világom Álomvilág az én világom, Hol nem zavarnak emberek. Körültem vígan játszadoznak Bohókás, pajzán szellemek. Tündérmezőn álomvilágok Mosolyogva intenek felém, És f­urcsa gnómok hajladoznak Az álomerdők rejtekén. Csak én látom meg fintor arcuk, Nem látja más torz arcukat. Nem hallja más tréfás danájuk, Mely megett lelkem, úgy mulat. S amely danának hangja mellett Elmúlik bánás, szenvedés . . . Álomvilág az én világom* — óh, bár ne volna ébredés! . . . A nagyvárosnak zagyva l­épét Csak elmosódva látom én. Éltem sajkája csöndben úszik A vásár zajgó tengerén. Csak néha-néha csap fülembe Egy-egy elfojtott, néma jaj, — Elárulván, hogy van körültem Sok szenvedés, sok földi baj . . . Óh, bár tudnék segitni rajta. De ám hiába, — nem lehet, S Így százszor­­több ákranságba Elelringatnom telkemet. Ott minden oly derűs körültem. Sötét felhő is oly kevés . .. Álomvilág az én világom. Óh,­­ bár ne volna ébredés! . . . Torkos Béla A tanár munkája írta: Maday Gyula dr. A pályák értékelésének vitája oly régi, mint az emberiség kulturélete. A munka­­megosztás áldásait és gyönyörűségeit napfény gyanánt issza naponta az egy­más kezére dolgozó viszonosság rendsze­rére épült emberi társadalom. Hódolattal és büszkén hallgatja a nagyszerű gép összevágó működéséből kizengő harmó­niát, a civilizáció isteni zenéjét, de a nagy Egész munkájának sima menetén túl az alkatrészek funkciója alighogy ér­dekli. Az óramű mutatja az időt és elvárom tőle, hogy pontosan mutassa! Jaj, hogy­ha siet, és jaj, hogyha késik, mert meg­­zavarodik egész életberendezkedésem rit­musa. A számlap azt mondja: én róva to­lom részekre az időt. A mutató azt mondja: én mutatom! Kerekek, csap­ágyak, tengelyek azt mondják: az én for­gató erőm hatalmán keresztül mutatod. És a kis hajszálrugó, a szív, halkam ezt dohogja: minden mozgásotoknak forrása az én feszítő energiáim! Pedig a vékony acél szálacskát is az emberi kéz izomszá­lai és az idegek láthatatlan, parancsköz­­vetítő vezetékei erőszakolják rugalmas helyzetébe. És honnan indulnak el a pa­rancsok? Hol van fészke az indító erők­nek, miknek az idegszálakon átfutó aka­­ratáramlások csupán futárai? A fészek, az értelem központi tanyája: az agy, melynek kohójában ott ég az ölült tűz, a lélek. Az ember lelke, ez az égi zsák­mány, ez a csodás ezermester, amely nemcsak a rugók játékát és a mutatók útját szabályozza, de alkotja az óraszer­kezet egész mikrokozmoszát. Ám az em­berlélek, ez a kis földi Alkotó, teremt minden technikai mikrokozmoszokon túl egy szabatos erkölcsi világrendet is, amelynek büszke fenntartója, őre, a homo sapiens, az ember és legnagyobb ellen­sége, ugyancsak az ember! A lélek megjavítja a világ isteni ter­vezetét. Fűszeresebben táplál, díszesebben ruház és egyenletesebben melenget. Mű­vészetek ajándékaival teszi szebbé az éle­tet. Vívmányok seregével szolgálja a Haladás Géniuszát. S emelő karjaival be­kapcsol mindenkit a Hit és Haza sors­­közösségének gyönyörű egységeibe! Hát ha a lélek eltorzul, mi lesz? Lesz mozgósítása pokoli erőknek. Lesz gyújto­gatás és torony összeomlás. Boldogtalan­ság és butulás, haviság dáridója és zsúfolt börtönök. Lesz romok üszikein nyöszörgő s tán meaculpázó, de helyre­hozhatatlan elszegényedett­ség és elálla­­tiasodás! Üdv mindenkinek, aki adminisztrálja a gyomrot és zsebet! Üdv annak, aki meg­­lobbantja a villanylángot műhelyekben és íróasztalom felett. Üdv a kéznek, amely jól szabott gúnyák e kandallók kalóriá­jával melengeti a testemet! Üdv minden váltóőrnek, ki jó vágányokon futtatja, a jogrend szárnyas kerekét épp úgy, mint a közgazdaság tompán s rakottan dübörgő tehervonatait! Üdv mindenkinek, aki dol­gozik!­­ De üdv neked is, te halvány lélekido­­már, tanár, ki formálsz és építesz, de formáló munkád anyaga láthatatlan és megfoghatatlan, mert nem kővel, nem hússal, nem dinamókkal és protokollu­­m­okkal operálsz, de operálsz a teremtés legrejtél­yesebb metafizikai modójával: a lélekkel. A lélek az omega és alfa, ő a­ vég­ek és a kútfő, ahonnan fölbuzogaá­ az emberi társadalmat előre és hátramoz­gató erők! Kire bízzuk ezt a drága matériát, hogy megtisztogassa öröklött ballasztjaitól, a fertőzöt ujjlenyomatainak szennyétől? Kire bízzuk, hogy töltse meg örök igaz­ságok tiszta aranyával és edzze szemét, a léleknek szemét oly élessé, mint amilyen éles a sas és a hajókormányos szeme? Kitől várjuk, hogy a lélekből kifaragjon, kibányásszon egy gránittömböt, a jelle­met, a gránittömbből pedig fakasszon hő­forrást, honfiúi, vallásos és emberbarát!­­érzések kiapadhatatlan forrását? Ennek a szent és gigászi bizalomnak letéteményese, tanár, te vagy, akinek ke­zébe az élet legfogékonyabb szakaszán nyolc hosszú esztendőre tesszük le legdrá­gább kincsünket: gyermekeink lelkét. S micsoda rejtélyes léleklaboratórium az a tanterem! Látszólag nem több, mint egy kemény fegyelmi kalodába szorított, remegő gyem­eknyáj egy rettegett Pász­tor szuverén jogara alatt. A pásztor tró­non ÜL, kémlel, számok­at, ifiél, dorgál, büntet s zord munkaparancsolatokat osz­togat. Jogara ma már nem somfavessző, hanem a ceruza cédrusfája, melynek he­gyét, mint öldöklő pikát, kéjjel szegezi szepegő diákok ártatlan szívének. És ez a passzív, pásztorkodó munka se tart napi három óránál tovább, sőt e három óra terhét is megenyhítik az óraközi kis va­kációk, miket a nagy szünidő végül kel­lemesen és kiváltságosan bekoronáz! Ez a látszat­ így látja ezt a szoronga­tott médium, a kis diák szeme és így látja a nagy társadalomnak az a része is, amely lelke formálóinak munkáját még mindig a diá­k, hogy ne mondjam: a bu­kott diák szemüvegén keresztül értékeli! Pedig nézzétek meg csak közelebbről azt a trónon ülő embert! Legtöbbnyire eoppadt és szórakozott. Nem feszül a bőr pirosan és fényesen áb­­rázatán, hiszen neki, a hatvanszor annyi talentumok emberének a tanterem oxigén­jéből csak hatvanad résznyi jut! A tanár ül s munkájában a kis nebuló nem ismeri fel az anyag- és munkabeosz­tás, az időökonómia magasabbrendű­ terv­­szerűségét, amire tanárát a hivatali kon­troll kötelezi. Nem látja, hogy egy-egy óra a mester belső vezető munká­ja nyomán ke­rekedett ki oly változatosan teljesen. Az óra nyitánya rendszerint a házi fel­adványok szemléje, ami csak néhány próbakontrollra szorítkozhat, mert ha nincs meg a tanárban az éber önfegye­lem, azon veszi észre, hogy ennek a mun­kájának már a derekán rácsengetnek. A ferdtetésnek látszatra csak a tanaié 3 Hamis hadikölcsönkötvényeket hoztak forgalomba Keresnek egy állítólagos kereskedőt, akit a kötvények hamisításával gyanú­sítanak . Egy Aggteleki utcai szál­lodából kerültek forgalomba a hamisít­ványok (A Nemzeti Ú­jság tudósítójától.) Nagy­arányú csalási ügyben folytat nyomozást a­ budapesti rendőrség. Egy eddig még ismeretlen társaság hamis hadikölcsön­­kötvényekkel árasztotta el az országot. Ismeretes, hogy a háború után a Mo­narchia területén alakult egyes államok a hadikölcsönkötvényeket lebélyegezték. Meghatározott időn belül az egyes ban­kok útján nosztrifikáltatni kellett a köt­vényeket, mert különben értéküket vesz­tették. Nagyon sokan elmulasztották az értékpapírokat lebélyegeztetni. Feltűnt, hogy az értéktelenné vált lebélyegezetlen hadikölcsönkötvényeket a múlt év őszén vásárolni kezdték és csak mo­st derült ki, hogy tulajdonképpen egy szélhámos tár­saság szedte össze potom áron a nosztri­­fikálatlan kötvényeket, hogy azokkal csa­lásokat kövessen el. Még az év elején Brill Nándor Király­ utcai tőzsdebizományos egy Rónai Sándor nevű hotel portást­ól öt-

Next