Nemzeti Ujság, 1926. április (8. évfolyam, 74-97. szám)
1926-04-01 / 74. szám
Csütörtök, 1926. április 1. NEMZETI ÚJSÁG Meggyilkolták-e az orosz cárt? Kírii cár bizonyosnak tartja a cári család pusztulását Szokolojf vizsgálóbíró adatai—A cseka megtalált sürgönyei A bolsevisták maguk szolgáltatják az adatokat a cári család megöletéséről Wranger Konstantin Dáró válaszol a Nemzed tilsáé cikkeire A Nemzeti Újságnak a cári család jescatexinburgi drámájáról szóló legutóbbi cúci, amelyekben egy előkelő orosz egyéniség a cári család életbenlétét vitatta, országszerte nagy feltűnést keltett és külföldön is mindenütt érdeklődéssel olvasták. Cikkünkre válaszképpen Wrangel Konstantin báró, Kirill cár külügyi megbízottja és az orosz nacionalisták egyik vezére Ibim által levelet intézett lapunkhoz, amelyben a cikkünkben kifejtett nézettel ellentétes állást foglalt el, a cári család elpusztulását bizonyítottnak tartja és nézetét az aábbiakkal támogatja: Kim cár a bvbini uralkodó Mindenekelőtt hibás az a beállítás, mintha Kirill nagyherceg önhatalmú tényt hajtott volna végre, amidőn 1924. augusztus 31-én Oroszország cárjának proklamálta magát. A nagyherceg, amidőn ezt tette, nem cselekedett egyebet, minthogy eleget tett az orosz császárság törvényeinek, amelyek értelmében a csá■ Sándor II. szári trónnak nem szabad üresedésben lenni és amelyet meghagyják a törvényes utódnak, hogy felvegye a császári címet abban a pillanatban, amikor elődjének halála nyilvánosságra jut. Egyébként a császári címmel való felruházás automatikusan történik, mint minden egyéb örökösrangú családiban a cím a család legidősebb tagjára száll azzal az egyszerű ténnyel, hogy az előd elhalálozott. Az ebben a tárgyban kiadott manifesztum semmi egyéb, mint a jogi notifikálás szempontjából szükséges aktus, ami elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy a címmel való felruházás köztudomásra jusson és hogy az örökös személye kijelöltessék. Az orosz trónöröklés a szállemény szerint történik és a leányágra csak a fiúág teljes kihalásával száll át. Az alábbi táblázat világosan megmutatja, hogy I. Kirill császár egyetlen törvényes örököse az orosz trónnak és fia, a fiatal Vladimír tsz herceg az utódja, pedig arra, hogy azt megtörténtnek szívleljék, mert attól féltek, hogy az nemcsak Oroszországban, hanem a külföldön is visszahatást fog szülni. Lehetetlen e helyen reprodukálni Sokoloff munkáját, amely háromszáz nagyalakú oldalra terjed és száznegyvennégy fényképet tartalmaz. Ehelyütt csak a 130. számút idézzük, amely Beloborodoffnak, a aseka tagjának .Tekaterinburgból a moszkvai népbiztosok tanácsához intézett siffrirozott sürgönyét reprodukálja, közöljék Sverdloval, loogi az egész család osztozott fejének sorsában. Hivatalosan a család a Mürrtés alléiméval fog elpusztulnti". Ezt a sürgönyt a titkosírás-szakértők nagy fáradozással fejtették meg, a sürgönyt 1918 július 17-én, egy nappal a július 16-áról 17-ére virradó éjjelen végrehajtott gyilkosság után keltezték. Miklós cár halálát egy ezt megelőző sürgöny jelenti, a bolsevikiek abban a hiszemben ringatván magukat eleinte, hogy el tudják titkolni az egész család lemészároltasását. Július 17-én bizonyossá vált, hogy a fehér csapatok által üldözött vörösök visszavonulnak és a cseka tagjai ebben kitűnő alkalmat láttak arra, hogy a bűn ódiumát elhárítsák magukról, azt állítván, hogy a cári család halála a gyors kiürítés folyamán következett be és nem hosszú időn át tartó megfontolás alapján elkövetett gyilkosság következtében. Mos megmenekülésének legendáját terjesztik. óvakodnak megemlíteni Janin tábornoknak, a francia kormány Kolcsak mellé kiküldött képviselőjének a Manzben 1924 nyarán megjelent nyilatkozatait. Ezekből a nyilatkozatokból az derül ki, hogy azokon a ládákon kívül, amelyekben Sokoloff az általa gyűjtött anyagot Európába szállította, a tábornok még a Jekaterinburgban elégetett holttestek m©",szenesedett maradványait is személyesen hozta el Franciaországba. A császári mártíroknak eme szomorú relikviáit a tábornok Michel de Grierson a hinta, aki elvállalta azok megőrzését. Végül pedig a szovjetkomány legközelebb közzéteszi a gyakosság hivatalos ismertetését, amely ismertetés minden pontjában egybevág a Sokoloff vizsgálóbíró által lefolytatott nyomozás, következtetéseivel. És ha némelyek azt állítják, hogy a jekaterinburgi szívtépő tragédiát kivételesen felderíthetetlen misztérium borítja homályba, ezzel csak rosszhiszeműségükről vagy tudatlanságukról tesznek tanúbizonyságot: ez a „misztérium“ csupán a szovjetnek szokásos eljárása, amely attól tart, hogy a testi maradványok gyújtószikrául fognak szolgálni, amely a nemzet fájdalmát és méltatlankodását általános ellenforradalmi mozgalomban robbantja ki. Minden kommunista gyilkosságot éjjel, titokban követnek el és a holttesteket azonnal eltüntetik. • Sándor ül. Vladimir nagyherceg f Alesi nagyherceg f Sergej nagyherceg f Pál nagyherceg •-----------------------•—--------------------•-----------------------•------------------------• I I f Miklós II, Kirill I. Dimitri nagyherceg i i____.---------. I i i Boris nagyherceg András nagyherceg I , ‘ t Aleod nagyherceg Vladimir nagyherceg i ..... 4—«— A cári család halála bizonyos Ami II. Miklós cárnak és a cári család ama tagjainak (Alexis trónörökös nagyhercegnek és Mihály nagyhercegnek) a sorsát illeti, akiknek öröklési joga megelőzi Kirill cárét, sajnos, nem lehet kételkedni tragikus halálukban. Sokoloff vizsgálóbírónak a helyszínén megejtett nyomozása a rettentő mészárlást minden részletében felderítette. Sokoloff megállapításai és nemsokára bekövetkezett halála között különös összefüggés van. Azok, akik kimutatni igyekeznek, hogy Sokoloff nyomozása nem volt következetes, előszeretettel nem vesznek tudomást a tárgyi bizonyítékok és ama dokumentumok bőséges gyűjteményéről, amelyeket Sokoloff a mészárlás színhelyén gyűjtött össze és több ládában szállított el Szibériából Franciaországba. Sokoloff művének figyelmes tanulmányozása a gyilkosságot ép olyan világosan, mint pontosan tárja fel. És ha akadnak olyanok, akik azt állítják, hogy a kommunistáknak érdekében állott a cári család meggyilkolásáról „legendát“ elterjeszteni, a tények és a bizonyítékok az ellenkezőjét mutatják: a kommunisták lázasan és minden eszközzel arra törekedtek, hogy eltitkolják a gyilkosságot, nem Amit a kommanisták elmalasztottak Bármilyen meggyőző erejűek is a Sokoloff vizsgálóbíró által a mészárlás színhelyén, valamint ama máglya körül összegyűjtött tárgyi bizonyítékai, amelyen a holtesteket elégették, mégis csak a cseka által Jekaterinburgból küldött sürgönyök gyűjteménye az, ami egyedül adja meg a dráma teljes kulcsát és aminek az alapján pontosan és folyamatosan lehet rekonstruálni ez eseményeket, kiegészítve az összegyűjtött bizonyítékok alapján mutatkozó tényállást. Kolcsuk tábornagy csapatainak gyors előnyomulása a kommunistákat hanyathomlok való menekülésre kényszerítette és a pánik következtében megfeledkeztek a Moszkvába irányított hatvanöt sürgönynek az elpusztításáról, amelyet a fehér csapatok a cári család lemészárlása után nyolc nappal Jekaterinburgba érkezve megtaláltak. Ez a mulasztás volt a kommunisták egyetlen baklövése am® törekvésükben, hogy a bűntettet elpalástolják, és ennek következtében lehetett rekonstruálni nemcsak a bűntett hosszantartó előkészítését és megvalósítását, hanem azt is felderíteni, miért és hogyan törekedtek a szovjetek ilyen gondosan eltitkolni borzalmas gaztettüket. Azok, akik személyi célokat követnek, amelyeknek vizsgálatába nem akarunk belebocsátkozni és a cári család állítóla Péntek tárcáink. Szoknia Jenő: Minosz üvegszeme.. Bernáth László: A Budai Lövészegyesület. Az én világom Álomvilág az én világom, Hol nem zavarnak emberek. Körültem vígan játszadoznak Bohókás, pajzán szellemek. Tündérmezőn álomvilágok Mosolyogva intenek felém, És furcsa gnómok hajladoznak Az álomerdők rejtekén. Csak én látom meg fintor arcuk, Nem látja más torz arcukat. Nem hallja más tréfás danájuk, Mely megett lelkem, úgy mulat. S amely danának hangja mellett Elmúlik bánás, szenvedés . . . Álomvilág az én világom* — óh, bár ne volna ébredés! . . . A nagyvárosnak zagyva lépét Csak elmosódva látom én. Éltem sajkája csöndben úszik A vásár zajgó tengerén. Csak néha-néha csap fülembe Egy-egy elfojtott, néma jaj, — Elárulván, hogy van körültem Sok szenvedés, sok földi baj . . . Óh, bár tudnék segitni rajta. De ám hiába, — nem lehet, S Így százszortöbb ákranságba Elelringatnom telkemet. Ott minden oly derűs körültem. Sötét felhő is oly kevés . .. Álomvilág az én világom. Óh, bár ne volna ébredés! . . . Torkos Béla A tanár munkája írta: Maday Gyula dr. A pályák értékelésének vitája oly régi, mint az emberiség kulturélete. A munkamegosztás áldásait és gyönyörűségeit napfény gyanánt issza naponta az egymás kezére dolgozó viszonosság rendszerére épült emberi társadalom. Hódolattal és büszkén hallgatja a nagyszerű gép összevágó működéséből kizengő harmóniát, a civilizáció isteni zenéjét, de a nagy Egész munkájának sima menetén túl az alkatrészek funkciója alighogy érdekli. Az óramű mutatja az időt és elvárom tőle, hogy pontosan mutassa! Jaj, hogyha siet, és jaj, hogyha késik, mert megzavarodik egész életberendezkedésem ritmusa. A számlap azt mondja: én róva tolom részekre az időt. A mutató azt mondja: én mutatom! Kerekek, csapágyak, tengelyek azt mondják: az én forgató erőm hatalmán keresztül mutatod. És a kis hajszálrugó, a szív, halkam ezt dohogja: minden mozgásotoknak forrása az én feszítő energiáim! Pedig a vékony acél szálacskát is az emberi kéz izomszálai és az idegek láthatatlan, parancsközvetítő vezetékei erőszakolják rugalmas helyzetébe. És honnan indulnak el a parancsok? Hol van fészke az indító erőknek, miknek az idegszálakon átfutó akaratáramlások csupán futárai? A fészek, az értelem központi tanyája: az agy, melynek kohójában ott ég az ölült tűz, a lélek. Az ember lelke, ez az égi zsákmány, ez a csodás ezermester, amely nemcsak a rugók játékát és a mutatók útját szabályozza, de alkotja az óraszerkezet egész mikrokozmoszát. Ám az emberlélek, ez a kis földi Alkotó, teremt minden technikai mikrokozmoszokon túl egy szabatos erkölcsi világrendet is, amelynek büszke fenntartója, őre, a homo sapiens, az ember és legnagyobb ellensége, ugyancsak az ember! A lélek megjavítja a világ isteni tervezetét. Fűszeresebben táplál, díszesebben ruház és egyenletesebben melenget. Művészetek ajándékaival teszi szebbé az életet. Vívmányok seregével szolgálja a Haladás Géniuszát. S emelő karjaival bekapcsol mindenkit a Hit és Haza sorsközösségének gyönyörű egységeibe! Hát ha a lélek eltorzul, mi lesz? Lesz mozgósítása pokoli erőknek. Lesz gyújtogatás és torony összeomlás. Boldogtalanság és butulás, haviság dáridója és zsúfolt börtönök. Lesz romok üszikein nyöszörgő s tán meaculpázó, de helyrehozhatatlan elszegényedettség és elállatiasodás! Üdv mindenkinek, aki adminisztrálja a gyomrot és zsebet! Üdv annak, aki meglobbantja a villanylángot műhelyekben és íróasztalom felett. Üdv a kéznek, amely jól szabott gúnyák e kandallók kalóriájával melengeti a testemet! Üdv minden váltóőrnek, ki jó vágányokon futtatja, a jogrend szárnyas kerekét épp úgy, mint a közgazdaság tompán s rakottan dübörgő tehervonatait! Üdv mindenkinek, aki dolgozik! De üdv neked is, te halvány lélekidomár, tanár, ki formálsz és építesz, de formáló munkád anyaga láthatatlan és megfoghatatlan, mert nem kővel, nem hússal, nem dinamókkal és protokollumokkal operálsz, de operálsz a teremtés legrejtélyesebb metafizikai modójával: a lélekkel. A lélek az omega és alfa, ő a végek és a kútfő, ahonnan fölbuzogaá az emberi társadalmat előre és hátramozgató erők! Kire bízzuk ezt a drága matériát, hogy megtisztogassa öröklött ballasztjaitól, a fertőzöt ujjlenyomatainak szennyétől? Kire bízzuk, hogy töltse meg örök igazságok tiszta aranyával és edzze szemét, a léleknek szemét oly élessé, mint amilyen éles a sas és a hajókormányos szeme? Kitől várjuk, hogy a lélekből kifaragjon, kibányásszon egy gránittömböt, a jellemet, a gránittömbből pedig fakasszon hőforrást, honfiúi, vallásos és emberbarát!érzések kiapadhatatlan forrását? Ennek a szent és gigászi bizalomnak letéteményese, tanár, te vagy, akinek kezébe az élet legfogékonyabb szakaszán nyolc hosszú esztendőre tesszük le legdrágább kincsünket: gyermekeink lelkét. S micsoda rejtélyes léleklaboratórium az a tanterem! Látszólag nem több, mint egy kemény fegyelmi kalodába szorított, remegő gyemeknyáj egy rettegett Pásztor szuverén jogara alatt. A pásztor trónon ÜL, kémlel, számokat, ifiél, dorgál, büntet s zord munkaparancsolatokat osztogat. Jogara ma már nem somfavessző, hanem a ceruza cédrusfája, melynek hegyét, mint öldöklő pikát, kéjjel szegezi szepegő diákok ártatlan szívének. És ez a passzív, pásztorkodó munka se tart napi három óránál tovább, sőt e három óra terhét is megenyhítik az óraközi kis vakációk, miket a nagy szünidő végül kellemesen és kiváltságosan bekoronáz! Ez a látszat így látja ezt a szorongatott médium, a kis diák szeme és így látja a nagy társadalomnak az a része is, amely lelke formálóinak munkáját még mindig a diák, hogy ne mondjam: a bukott diák szemüvegén keresztül értékeli! Pedig nézzétek meg csak közelebbről azt a trónon ülő embert! Legtöbbnyire eoppadt és szórakozott. Nem feszül a bőr pirosan és fényesen ábrázatán, hiszen neki, a hatvanszor annyi talentumok emberének a tanterem oxigénjéből csak hatvanad résznyi jut! A tanár ül s munkájában a kis nebuló nem ismeri fel az anyag- és munkabeosztás, az időökonómia magasabbrendű tervszerűségét, amire tanárát a hivatali kontroll kötelezi. Nem látja, hogy egy-egy óra a mester belső vezető munkája nyomán kerekedett ki oly változatosan teljesen. Az óra nyitánya rendszerint a házi feladványok szemléje, ami csak néhány próbakontrollra szorítkozhat, mert ha nincs meg a tanárban az éber önfegyelem, azon veszi észre, hogy ennek a munkájának már a derekán rácsengetnek. A ferdtetésnek látszatra csak a tanaié 3 Hamis hadikölcsönkötvényeket hoztak forgalomba Keresnek egy állítólagos kereskedőt, akit a kötvények hamisításával gyanúsítanak . Egy Aggteleki utcai szállodából kerültek forgalomba a hamisítványok (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Nagyarányú csalási ügyben folytat nyomozást a budapesti rendőrség. Egy eddig még ismeretlen társaság hamis hadikölcsönkötvényekkel árasztotta el az országot. Ismeretes, hogy a háború után a Monarchia területén alakult egyes államok a hadikölcsönkötvényeket lebélyegezték. Meghatározott időn belül az egyes bankok útján nosztrifikáltatni kellett a kötvényeket, mert különben értéküket vesztették. Nagyon sokan elmulasztották az értékpapírokat lebélyegeztetni. Feltűnt, hogy az értéktelenné vált lebélyegezetlen hadikölcsönkötvényeket a múlt év őszén vásárolni kezdték és csak most derült ki, hogy tulajdonképpen egy szélhámos társaság szedte össze potom áron a nosztrifikálatlan kötvényeket, hogy azokkal csalásokat kövessen el. Még az év elején Brill Nándor Király utcai tőzsdebizományos egy Rónai Sándor nevű hotel portástól öt-