Nemzeti Ujság, 1926. június (8. évfolyam, 121-144. szám)
1926-06-01 / 121. szám
Kedd, 1926 .június 1. NEMZETI ÚJSÁG „Amerika nem hitelez, ha Európa tovább " Coolidge elnök szenzációs beszéde az új háborúk megakadályozásáról Washington, május 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának kábeltávirata.) Coolidge elnök a Decorations Day mai ünnepe alkalmából részletesen megemlékezett a jövő háborúk megakadályozását célzó mozgalmakról. Amerika szimpatizál minden ilyen mozgalommal. Meg kell szűnnie az európai nemzetek között uralkodó gyűlöletnek és végre meg kell találni azokat az eszközöket, amelyekkel Európa népei kölcsönösen támogathatják egymást. Akkor nem lesz szükség többé hatalmas szárazföldi és tengeri hadseregre. Amerika bizonyos mértékig türelmet tanúsít európai adósaival szemben, akik tényleg fokozódó gazdasági krízissel küzdenek. Ez a türelem azonban csak addig tart, amíg Európa népei bebizonyították, hogy igenis hajlandók fegyverkezéseiket korlátozni. Coolidge elnök beszéde végén hangsúlyozta, hogy politikájának alapelve a világkereskedelem dühös konkurréneim jóinak megszüntetése, mert a gazdasági konkurrencia rejti magában a leghevesebb politikai harcok magnót. (I.) Pilsudskit megválasztották köztársasági elnöknek, de nem fogadta el Óriási izgalom a lengyel politikai köröttben • Új választást keil tartasii Váratlan szenzáció erejével hat az a varsói jelentés, hogy Pilsudski tábornagy, noha elfogadta a jelöltetést az elnöki méltóságra és a nemzetgyűlés ma délelőtt abszolút többséggel meg is választotta, nyomban a gyűlés befejezte után visszautasította megválasztását. Távirataink közt szó szerint közöljük levelét, amelyben megindokolja elhatározását. Mindenkit meg fog lepni: a tábornagy mintha attól tartana, hogy az elnöki szék elfoglalásával életét kockáztatja. Szombat óta, amikor a pártok vezetői előtt valóságos elnöki programot fejtett ki, a kulisszák mögött valaminek történnie kellett, hogy ma visszalépett az elnökség elvállalásától. Pilsudski elhatározásának következményeit egészen áttekinteni e pillanatban nem lehet. A helyzet az eddiginél is bonyolultabbá vált, mert alig képzelhető el, hogy a nemzetgyűlés olyan köztársasági elnököt tudjon találni, akiben egyformán megbízzanak a jobb- és baloldali pártok s aki harmóniát tudjon teremteni Pilsudski követelései és a parlament között. Úgy látszik, hogy Pilsudski nem gondolta végig forradalmi föllépésének öszszes következményeit és a végső konzekvenciák levonásától visszarettent. Félmunkát végzett, alkotmányos formák között azonban diktátori hatalmat gyakorolni nagyon nehéz. Mussolini, Primo de Rivera és Pangalosz több erélyt és konzekvenciát tamisítottak. A mai választás lefolyása Varsó, május 31. (A Nemzeti Újság tudósítójának jelentése.) •Ma délelőtt 10 órakor ült össze a szejm palotájában "az elnökválasztó nemzetgyűlés, amelyet Rataj,Muszejm marsallja nyitott meg. A képviselőház és szenátus tagjai közül alig néhányan maradtak távol, ezek között Vitos, a volt miniszterelnök. A karzatok zsúfolásig megteltek, ott voltak az összes külföldi diplomaták. A baloldali pártok részéről Merek képviselő Vilma Irta: Uly János A lelkész még a szertartást végezte. Illatos tömjénfüst szállt szét a kis udvaron. A nap izzón szikrázott odafönn az ég azúr köpenyén. A rokonság lehajtott fővel állta körül a koporsót. A halál idevetett árnyéka felhőt vont az arcokra. A gyöngébb szivü nők sírtak. A férfiak komoran hallgatták a lelkészt. Mindanynyian szerették Kristóf bácsit. Azt is rájuk lehetne fogni, hogy a vagyonáért szerették, de ez a kérdés csak közöttük élt titkos némán, mint egy éjszakában bolygó, eltévedt fekete madár. Hiszen, igaz, jutott rájuk szépecskén az örökségből, de hát ehhez kinek mi köze. A végrendeletet is okosan csinálta Kristóf bácsi. Nem is fognak ők ezen összeveszni soha. Hogy éppen Vilmát hagyta ki, ennek is meg volt az oka. Törődött is az az asszony akárcsak egyszer is az öreggel? Mióta nem látták! Arról egészen megfeledkeztek, hogy tulajdonképpen ők kergették el a családtól. Az asszonyok, Vilma a szépsége ragyogó pompájával elnémította őket. Ahol Vilma együtt jelent meg a család asszonyaival, ott elhomályosult a többi. Mintha ott se lettek volna. Mindenki csak Vilmával foglalkozott. Őt mulattatták a férfiak, egész udvara támadt, a többi nő nem is számított ilyenkor. Megindult hát a titkos asszonyi mesterkedés. Vilmát lehetetlenné tenni a családban. Pedig Kristóf bácsi, szerette az asszonyt. Sokszor emlegette, miért nem jön, tudja, hogy beteg, egészen elfelejtette tán? Könnyű volt Kristóf bácsi szívét tovább gyúrni. Ment is minden, mint a karikacsapás. A végén még az örökségből is kifelejtette. Persze, hogy kifelejtette, mikor az ágya körül ott volt egy nagy sereg asszony, akit mind legázolt már a Vilma szépsége. Csak az a nagy bámész Ödön, a Kristóf bácsi agglegény fia, az motyogott valamit, hogy csúnya dolog volna Vilmát kitagadni, neki semmit se juttatni. De elnémították. — Te férfi vagy, téged persze elkápráztatott a szépségével, te nem beszélhetsz, neked itt nincs szavad! Ödön elhallgatott. Igazuk van, mit is szóljon ő. Hiszen minden szavából az elfojtott szerelem parázslik ki. Az pedig nevetségesen gyerekessé alacsony,látta Ödönt. Ő komoly ember akart lenni. Tartózkodó, hideg férfi, akihez nem férhet a szerelem bűvös mérge. Most is ott áll komoran, feketén az apja koporsója mellett. Sápadt arca megnyúltam még jobban megcsúnyulva mered maga elé. Néha küzködik a könnyeivel. Talán ő az egyedüli, aki ,igazán, szívből gyászolja a halottat. Egypáran a rokonsigból csak a legszerencsésebb örököst látják most benne. Titkon, lopva néha nekiverődik egy pillantás, mint szédült bogár az ablak üvegének. Hogyne, mikor ő kapta a szép kétemeletes házat a főutcán. A régi szép családi házat a gyönyörű kerttel, meg a szöllőt, aztán hatalmas pénz vagyott még hozzá. Az asszonyok szeme néha titkos mustrálón simult el rajta. Meg kell házasítani most ezt a fiút. Nagyszerű parti. Csöndes, jó ember, aki még a légynek se vét. Olyan férj lesz ebből, hogy jobbat kívánni se lehet. Igaz, kicsit csúnya, asszonyszemet nemigen ingerlő férfi, de ki törődik ezzel. A szertartás vége felé járt. A kis kapunál az ott ácsorgó tömeg hirtelen utat engedett. Illatos, friss, puha járású nő sietett előre egészen a koporsóig. A zokoiság meghökkenve kapta föl a fejét a gyász komor hangulatából. Vilma. Hogy jött ez ide? Persze, megint késett a vonatja. Ő mindig, mindenhonnan elkésik. Az asszonyok fejében a gondolatok hirtelen támadt zűrzavara gomolygott, mint egy megbolygatott méhraj. Miért jött egyáltalában? És milyen kacéran, szemet izgatóan feszül rajta a gyászruha. Még ez is csak a szépségét emeli. A férfiak szeme is rásuhant Vilmára. Ahogy ott állt, keskeny, dacos száját összeszorítva, a szépség diadalmas erejével, a férfiak szíve megdobbant, a nők pedig a titkos irigység egy sápadt villanásával néztek egymásra. Vilma arcán egy könynyű kis könnycsepp futott végig. Erre már majdhogy fel nem szisszentek a nők. Még sír is! Hogy tud komédiázni! Nem hittek a könnyeiben. A szépséggel együtt jár a könnyelműség, a lelketlenség, úgy vélték. A temetőből hazajövet egymást bökdösték az asszonyok, hogy melyik szóljon Vilmának, melyik hívja meg. Vilma a férfiak csoportjában haladt a kis város akácos főutcáján. Ez megint bántotta az asszonyok szemét. Összesugtak-bugtak. Persze, mindenütt a férfiakat keresi. Még jó, hogy nem kacarász hangosakat, ahogyan ő szokott, kirobbanó friss jókedvvel, most, mikor Kristóf bácsi temetéséről jönnek haza. A városban többen ismerték Vilmát, az egykori ünnpelt bálkirálynőt, aki az első urával ott lakott valamikor. Kiváncsi tekintetek simultak el a gyászruháján. A férfiaknak ez nagyon tetszett, hogy ők mehetnek egy ilyen szép asszonnyal. Büszkén néztek körül, látják-e minél többen, hogy ők itt a szép Vilmával lépkednek. Veronka, a kis fekete egyéves asszony nem bírta sokáig. A szava hátracsattant az ura felé: — Dezső kérlek, egy percre! Dezső előrefutott a feleségéhez. — Parancsolj, drága! Az asszonyok valamennyien egyszerre szisszentek rá Dezsőre. — Szép dolog, itt hagytok bennünket, mint Szent Pál az oláhokat! Egész meg vagytok keveredve, hogy föltűnt az az asszony! Persze, meg is hívtátok már! — Hát kérem — dadogott Dezső — persze hogy meghívtuk! Csak este 9-kor indul a vonatja, addig az utcán lebzseljen, kegyetlenség volna tőlünk, ha nem hivnók___ Elvégre rokonok vagyunk... Klára néni fújt egy mérgeset. Egy villanásra hátravetette a tekintetét, hogy Vilma nem hallja-e meg. — Rokonok, rokonok... hát persze, hogy rokonok... Többet nem is szólt. Elég is volt ennyi. Ki lehetett ebből a legmélyebb megvetést érezni. Otthon az asszonyok képmutatón mustrálták Vilma ruháját. Milyen nagyszerű a kelméje, milyen finom a szabása. Hol csináltattad? Nem is drága. Forgatták, kerülgették, mustrálták. Vilma állta mindezt. Tudta, hogy legszívesebben tűkkel szurkálnak. Azután áttértek szegény Kristóf bácsira. Hogy mi volt az utolsó szava, valamennyien körülvették szegényt az utolsó óráiban (ez Vilmának szólt), mind, akik szerették és becsülték őt. A cseléd behozta az uzsonnát. Veronka durcásan vonta meg a vállát. Ő ilyenkor nem tud enni. Szegény Kristóf bácsi... Itt eleredt a könnye. A többiek is elfelhőzött arccal néztek maguk elé. Halk sóhajok keltek szárnyra. Senki sem nyúlt az uzsonnához egy darab ideig. Olga néni törte meg először a csöndet. — Együk meg ezt a kávét, gyerekek, ne hagyjuk kihűlni, szegény Kristóf bácsin már úgy sem segíthetünk! Jó helyen van ő már! Ez hatott. Valamennyien neki kezdtek az evésnek. Két perc múlva üresek voltak a findzsik. A pompás, jószagú kávé nagyszerűen ízlett. Csak a Vilmáé állt ott már félig kihűlve az asztalon, érintetlenül. Klára néni hátraszólt. — Vilma, te nem eszel? Vilma ott állt az ablak mélyedésben Ödönnel. A leomló nagy bársonyfüggöny majdhogy el nem takarta őket egészen a társaság elől. — Nem! Köszönöm! — felelt Vilma a kérdésre. — Én ilyenkor tényleg nem eszem! Az asszonyok tekintete egymás felé villant, mikor meglátták Vilmát a függöny mögé húzódva Ödönnel. Ödön most lázas, forró szavak után keresgélt. Nem volt mestere a szónak, de életének eme régen várt percében, mikor Vilmával egyszer egyedül lehetett, kigyult, kifényesedett az egész ember, a takargatott, sóhajtva csak magáinak eldalolt szerelem parázslóit az arcán tündöklőn, tisztán, mint egy nagy fénylő csillag a tavaszi égen. — Vilma! — nyúlt csöndes, tikkadtan az asszony keze után. Régóta szeretem magát... Meghalok itt ezek között... Tudom, hogy megbántották, elkergették innen..., mert szebb volt, mint ők... Mert jobb volt... Magára fröccsentették a pletyka sarát... De én hiszek magában ... Tört, akadozó szavak buggyantak elő a melléből, mint drága gyöngyszemek. Ott esdekeltek, térdeltek ezek a szavak az asszony illatos forrósága előtt, mint megalázott, kóbor ebek, amelyek csaholva könyörögnek téli éjszakán a bezárt kapu előtt egy kis melegért. Vilma megnézte a férfit hosszan, kutatóul. Halk mosoly világolt az arcán. Határozottan csúnya ember volt. Nem ilyen férfit szabtak az ő ízlésére. Hosszú nyurga nyaka, ahogy elferdülve csöngette most a szerelem alázatos könyörgésében a fejét, olyan volt, mint egy viharvert öreg kóró, amit a szél letépett. Azután rásuhant a pillantása az aszszonyokra, akik a fejüket összedugva most bizonyára róla beszélnek. Hirtelen föllángolt benne a bosszúvágy. Ödöné a ház, a szép nagy kerttel. Ő lehet itt az úr. Csakakarnia kell. Akarni! Összeszorított szájjal, dacosan, nagyon akarni! Hirtelen a kezét nyújtotta Ödönnek. A férfi mohón ragadta meg a feléje lendülő finom, forró kis fehér kezet. Mialatt csókolta parázsos meleg szájjal, azalatt Vilma egy kaján, röpke pillantással kinézett a függöny mögül a róla pletykázó nőkre és egy félig elfojtott kuncogó nevetés csöppent ki a száján. Pilsudski tábornagyot ajánlotta megválasztásra, Gombinski a jobboldal nevében Brinski gróf poseni vajdát. A szavazás során Pilsudskira 293, Brinski gróf poseni vajdára 193 szavazatot adtak le. Miután az abszolút többséghez 273 szavazat kellett, Pilsudskit megválasztottnak jelentették ki. A szavazástól 61 képviselő tartózkodott. Az eredményt a baloldali pártok viharos lelkesedéssel fogadták, majd a nemzeti himnuszt énekelték el. Pilsudski nem vállalja az elnökséget Alig ért véget az ülés, Rataj, a nemzetgyűlés elnöke levelet kapott Pilsudskitól, amelyben tudatja, hogy nem fogadja el a választást. Srataj a miniszterelnökkel nyomban felkereste a tábornagyot, hogy elhatározásának megváltoztatásra bírja, Pilsudski azonban kijelentette, hogy elhatározása visszavonhatatlan. Rataj a szejm épületébe háromnegyed 1 órakor visszatérve, a sajtó képviselőit értesítette a váratlan eseményről. Pilsudski levele . Így hangzik: Elnök Úr! Köszönöm a nemzetgyűlésnek megválasztásomat. Ezúttal másodszor történik, hogy cselekedeteimet és históriai munkálkodásomat, amelyek, sajnos, ezelőtt elég nagymértékben találkoztak ellenzéssel vagy nélkülözték a rokonszenvet, törvényesítették. Sajnos, nem vagyok abban a helyzetben, hogy elfogadjam a megválasztást. Nem mulaszthatom el, hogy ne hangsúlyozzam még egyszer, hogy nem élhetek munka nélkül, márpedig az érvényben levő alkotmány a szó szoros értelmében eltávolítja az elnököt az ilyenféle munkától. Túlságosan sokat kellene szenvednem és sokba kellene belenyugodnom, ehhez pedig más jellemre volna, szükség. Bocsánatot kérek azért a megtévesztésért, amelyet elkövettem nemcsak azokkal szemben, akik mellettem szavaztak, hanem azokkal szemben is, akik ezt a nemzetgyűlés termén kívül tőlem elvárták. Lelkiismeretem, amelyre az ivtóbbi napokban ezerszer is hivatkoztam, nem engedi meg, hogy mindezeket a kivársásokat kielégítsem. Amikor mégegyszer köszönetet mondok megválaszta-ásomért, kérem, válasszák meg a köztársaság új elnökét a legrövidebb időn belül, adja Isten, szenecsésen. Pilsudski, s. k. tábornagy. Előkészületek az új választásra Varsó, május 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Pilsudskielhatározása rendkívül nagy izgalmat keltett, nemcsak a politikusok, de a közönség Perében is.’’ Rataj ideigleves elnök délben 1 hakor megkezdte a tanácskozásokat a pá vezérleteivel, hogy nyilatkozzanak a köztsasági elnöki méltóság jelöltjei tekintetében. Rataj egymásután fogadta a képviselőiket, közöttük a mérsékelt jobboldal képviselőit is. A nemzetgyűlést valószínűleg szerdára hívják össze. 3 A tisztviselőkérdésről vitatkoztak a nemzetgyűlésen Kedden 12 órás ülés lesz (A Nemzeti Újság tudósításától.) A nemzetgyűlés mai ülésén Scitovszky Béla bejelentette, hogy Apponyi Albert gróf táviratban köszönte meg a nemzetgyűlésnek a nyolcvanadik születésnapján kifejezett megemlékezését. Az apropriációs javaslat vitájának első szónoka Tamássy József volt, aki először a köztisztviselők helyzetével foglalkozott. Hangoztatta, hogy ez a foglalkozási ág hozta a legnagyobb áldozatot. A háború alatt a legtöbbet szenvedett, most pedig a létszámcsökkentés során negyvenháromezer közalkalmazott vesztette el kenyerét. Az a látszólagos nagy szám, amelyet a személyi járandóságok rovata feltüntet, a nyugdíjasok terhére írandó. A békében hatvanháromezer nyugdíjas volt, most pedig Csonka,magyarországnak százegyezer nyugdíjast kell eltartania az idemenekült nyugdíjasokkal együtt. A nyugdíjasok ügyét a külföldi kölcsön útján lehetne rendezni. Meg kell egyezni továbbá az utódállamokkal, akiknek az ideözönlött nyugdíjasok egy részét fizetniök kell. A javaslatot elfogadta. Strausz István szólalt fel ezután, félreértett szavai helyreigazítása címén és választ kért a pénzügyminisztertől arra a kérdésre, hogy mikor kerül a zárszámadás a nemzetgyűlés elé. Strausz István ezután összeférhetetlenségi bejelentést tett maga ellen, mert az Egyesült Fővárosi Takarékpénztár legutóbb igazgatósági tagjává, választotta. Podmaniczky Endre báró: Gratulálok! (Derültség.) Peyer Károly felszólalása elején az ország gazdasági helyzetével foglalkozott. Szóvá tette, hogy a bevételek legnagyobb része fogyasztási adóból, forgalmi adóból és vámbevételekből áll. Kifogásolta, hogy a tisztviselők fizetésére többet fordít most az ország, mint régen Nagymagyarország idején. Sokallotta a vámőrszervezet létszámát. Szerinte a tisztviselői kar nívója leromlott és ebben nagy része van a menekült tisztviselőknek. Ezután az adórendszert bírálta, amely szerinte végső próbára teszi az ország lakosságát. Titkos választás mellett ilyen adórendszer nem volna lehetséges. A javaslatot nem fogadta el. A nemzetgyűlés többsége ezután elfogadta a tizenkét órás ülésekre vonatkozó indítványt s az elnök bejelentette, hogy a nemzetgyűlés holnap délelőtt öt órától este tíz óráig ülésezik. Rövid szünet következett, majd megtörtént az összeférhetetlenségi zsűri kisorsolása Haller István ügyében. A kisorsolt zsűritagok letették az esküt. Az ülés háromm órakor ért véget.