Nemzeti Ujság, 1926. július (8. évfolyam, 145-170. szám)
1926-07-01 / 145. szám
3 I ________________________ NEMZETI ÚJSÁG________________ Csütörtök, 1926 július 1. VI ettől s várjon nem azért vagyunk-e olyan távol a nagyoktól és a hatalmasoktól, mert nem csak a szuronyok számában, de a termelőmunka nagy szociális törvényének követésében is aggasztóan kicsinyek vagyunk! Kis nemzet lehet nagy a munkában. Mi kis nemzet vagyunk, de be kell ismernünk, hogy a munkában sem vagyunk nagyok. Nálunk a munka inkább jelenti a véletlen szerencsére számító spekulációt, a hirtelen meggazdagodás fertőzésének romboló energiakirobbanásait, a terméketlen gründolásokat, mint azt a termelő munkát, amely a társadalomnak egyensúlyt, lelki harmóniát, jövőbe vetett reményt, kenyeret ad. Öngyilkosok napi krónikája fertőzi a lelkeket, mert megrendült az erkölcsi alap, a hit, a munka, a kenyér, a kötelességteljesítés pilléreire felépített társadalom lábai alatt. Igaz, nem elég világgá kiáltani, hogy dolgozni kell, amikor munkanélküliség van. Munkát is kell adni. De amilyen bizonyos, hogy a munkanélküliség szociális veszedelmének Damokles kardja lóg a fejünk fölött, épp olyan bizonyos, hogy van munkától vonakodás, munkában való válogatás, sőt a munkától való egyenes és bűnös eltiltás is. Egy olyan országban, ahol százezrek sétálnak munka nélkül, de százkilométernyi utak és csatornák nem tudnak kiépülni munkáskezek nélkül, komoly bajok vannak a szakszervezetileg válogató munka körül. Munkát kell adni, de dolgozni is kell. Konkoly feladatok hárulnak a kormányra, hogy munkaalkalmakat teremtsen, helyreállítsa a magángazdasági élet egyensúlyának feltételeit s élettörvényé tegye a munkát, a szakszervezeti hatalom ellenére is, ha kell. Demokrácia, feltámadás, új élet a napi politika üres szólamai maradnak mindaddig, amíg rá nem eszmél a magyar társadalom a nagy igazságra, hogy nincs demokrácia, nincs élet és feltámadás kötelességteljesítés, erőt és jövőt biztosító munka nélkül. Délben szállítsa le az egyszerűbb temetések díjtételeit. A városszépítésre vonatkozóan egész sereg javaslatot tett, melyek közül a legérdekesebbet, hogy a főváros helyezze működésbe a szökőkutakat, illuminálja a hidakat és a város szebb pontjait és vasárnaponkint rendezzen a nagyobb parkokban térzenét. Kertész Miklós (szoc.dem.) Éberrel vitatkozott az üzemi kérdésben és kijelentette, hogy sem ő, sem pártja nem egyezik bele sem az üzemke elidegenítésébe, sem azok bérbeadásába. B. Virágh Géza a múlt törvényhatóság működését bírálta és annak több ténykedését hibáztatta. Csatlakozott a szociáldemokraták adójavaslataihoz és azt kérte, hogy a jobboldal legyen megértéssel a javaslatok iránt. Körmöczy Zoltán dr. és Stern Szerén után Piazza Győző a Boráros-téri és Hungáriakörúti híd megépítését sürgette. Stern Sándor felszólalása után éjjel fél egy órakor az elnök berekesztette a közgyűlést, amelynek folytatását csütörtök délután négy órára tűzte ki. A angol alsóház megszavazta a bányamunkának óráról 8 órára való felemelését — i ■■■iiwrifis»!!a——ii A „Vörös lobogó“ öö!—1 az angol alsóházban — Botrányos vádaskodással támadon a munkáspárt a miniszterelnök ellen — A vasutason nyugtalansága elsimult London, junius 30. (A Nemzeti Újság tudósitójának ■telefon-jelentése Berlinen át.) Az alsóház tegnap folytatta a szénbányászok nyolc órai munkaidejéről szóló törvényjavaslat tárgyalását A tárgyalás szokatlanul viharos volt. Lane Fox bányaügyi államtitkár beszédét ellenséges közbekiáltások zavarták. Wheatley és MacDonald a munkáspárt részéről azt vitatták, hogy a munkaidőnek 7 óráról 8 órára való meghosszabbítása munkaeltenes. Este, amikor Bridgemann tengerészügyi államtitkár állt fel, hogy a vitát befejezze, az addig még tűrhetően incidens nélküli ülésen vihar tört ki. A munkáspárt nagy lármát csapott és azzal vádolta meg a miniszterelnököt, hogy a javaslatot azért adta be, mert része van egy régi családi bányabirtokban. A miniszterelnök erélyesen viszzautasítota a méltatlan vádat. Kijelentete, hogy ha a háborúból előnyt akart volna húzni, akkor pénzét állatpapírokba vagy külföldi gyümölcsöző el-helyezésekbe fektethette volna. Bármikép álljon is a dolog, pénzét inkább a brit iparba fektette;X éven keresztül semmi nyeresége sem volt és a legközelebbi évekre sem vár nyereséget. A vita bezárása után a javaslatot 355 szavazattal 163 ellenében elfogadták. Az ülés izgatott hangulatban ért véget. A munkáspárt egyes tagjai szavazás köziben a „Vörös lobogó" című dalt kezdték énekelni, de az elnök ezt nyomban eltiltotta. fenyegetőznek a szakszervezetek A bányászszövetség végrehajtó bizottsága a szavazás után nyilatkozatot tett közzé, hogy a nyolcórai munkaidőre vonatkozó javaslat végrehajtását meg fogják akadályozni. Ugyancsak nyugtalanságra okot adó nyilatkozatokat tett a vasutas szerk.szervezet, is, és utóbb kijelentette, hogy a veszedelem már elkerültnek tekinthető, mert a vasut társaságok hajl,landéknak mutatkoznak a nyugtalanságra okot adó kérdések tárgyalására. A románéi ituoöhöt KüMieh Becsbe Bocshny koronájáért \ Dihcs erxonfis flagráns megsértése volna a korona eladása - \ Korona magyarországé! (A NemzetiÚjság tudósítójától.) Bukaresti távirat jelenti, hogy aromán kormány most már véglegesen elhatározta Bocskai István koronájának megvásárlásáé. A koronát a bécsi Schatzkammerben őrzik és Thzigara-Samuras a román kormány megbízásából már el is utazott Bécsibe. Ugyanakkor meg akarja vásárolni a román megbízott Franken festő híres képét, amely Vitéz Mihályt ábrázolja a prágai udvarban. A bécsi Schatzkammerben őrzött Bocskay-korona süvegalakú, tiszta aranyból készült, III. Murád szultán adományozta Bocskay Istvánnak, aki azzal Kassán megkoronáztatta magát. A koronázás idején Szent István koronája is Bocskay kezében volt, de ő csak a Murád szultán által küldött koronát használta és lojalitásból később ezt is átadta Mátyás főhercegnek, aki a koronát Bécsbe vitte. Azóta a bécsi Lebatzkammerben őrizték a rendkívül érdekes és értékes történelmi ereklyét. A román kormány már többször próbálkozott azzal, hogy Bocskay koronáját megszerezze és a nagy fejedelem koronájával a román királyt Erdély uralkodójává koronázza. Ez a terv azonban mindeddig meghiúsult, mert az osztrákok neon merték eladni a koronát, amely tulajdonképen sohasem volt az övék. A korona a magyar állam tulajdona, és a békeszerződés a leghatározottabban úgy intézkedik, hogy minden kincset, amely idegen területen van, ki kell szolgáltatni annak az államnak, amelyet jogosan megillet. Ez az intézkedés éppen úgy benne van a magyar, mint az osztrák szerződésben és az osztrákok flagránsan megsértenék a békeszerződést, ha a magyar történelmi értékeket áruba bocsátanak. A korona a miénk és a közös javak felszámolásaután föltétlenül kit kell szolgáltatni Magyarországnak. Ezért nem sikerült eddig a román kormány próbálkozása, pedig mindent elkövetett, hogy a korona megszerzésével Erdély elrablását valamiképen elfogadhatóvá, tegye az erdélyi lakosság előtt. A románok érzik, hogy Erdély népe bitorlónak tekinti a román királyságot, hogy azerőszak előtt csak kényszerűségből hajlik meg, de urának, törvényes parancsoltjának a román impériumát nem ismeri el soha. Nem ismeri el akkor sem, ha a világ minden ••'kincsét * összehordják, ha ellopott, elsikkasztott no^muvapz«