Nemzeti Ujság, 1927. november (9. évfolyam, 248-272. szám)
1927-11-01 / 248. szám
Kedd, 1927 november 1. NEMZETI ÚJSÁG * jmaAUWIPmi'. HWW. .AKWIP XXXatBammmsmsam3 Óriási telszesentésel Oßoepeil€ egész Olaszország a Marcia so Roma ötödül évfordulója! Mussolini beszéde a romoi nagy csapatszemten Róma, okitoper cl. a Nemzeti Újság tudósítójától.) A Harcra ?a Roma ötödik évfordulója alkalmából egész Olaszország népe nagy lelkesedéssel ünnepelt, de különösen a főváros ülte meg impozáns keretek között az olasz nemzet életében ezt az annyira nagyjelentőségű évfordulót. A nagy csapatszemle, amelynek megtekintésére az ország minden vidékéről több mint százezer ember utazott a fővárosba, a Róma környékén lévő úgynevezett Glori villában ment végbe. A felvonulásban résztvettek a különböző csapatkülönítmények, szárazföldi, tengeri és légi haderők, a nemzeti milícia, a gárda és a balilták. Pontosan reggel 9 órakor érkezett meg a diezfelvonulás színhelyére Mussolini miniszterelnök, elért az egybegyűlt hatalmas tömeg leírhatatlan lelkesedéssel ünnepelt. Mussolini lóháton, a nemzeti milícia pancsnikló tábornoki egyenruhájába öltözötten nézte végig a káprázatos felvonulást, majd a következő beszédet intézte a csapatokhoz. — Tisztek, katonák, tengerészek, repülők, feketeingesek! Nagy örömömet fejezem ki előttetek nagyszerű felvonulástokért; fogadjátok érte teljes dicséretemet, úgy jelentetek meg, mint a római veteránosok. A faseista forradalom ötödik évfordulója neon juthatott volna nilyepilyesebben és méltóbban kifejezésre, mint a fegyverben álló népnek ebben az együttesében, melyet a bajtársi szellem, a fegyveres erők feltétlen szoldaritása fiat át. Nem is lehetett ez másképpen, mert ha a működés sokféle is, a hit egyetlenegy: egyforma a hazaszeretet és egyforma az elhatározás, hogy nagynak lássuk az olasz népet. Mindnyájan egyformán követeljük a győzelmet, mindnyájan mint katonák törhetetlen hűséggel viseltetünk a király felszentelt személye iránt, végül pedig egyöntetűen el vagyunk határozva, hogy megvédjük, bármi áron is, forradalmunkat országunkon belül és Olaszország jogait a nagyvilágban. Hatodik esztendeje kezdődik uralmunknak, ami csattanós cáfolata a nevetséges jósoknak, akik úgy vélekedtek, hogy a mi rendszereink nem lesz tartós. Ellőttünk az egész század, ellenségeink pedig, mindenfelé szétszórva, még szánalmunkat és mélységes megvetésünket sem érdemlik meg. Feketeingesek! Már kiadtam nektek a jelszót: Mtartani hűséggel, fegyelemben és tökéletes lelkesedéssel. Nem csalódhatom, amikor feltétlenül bízom szivetekben, katonai hitetekben tökéletes, szívós néma engedelmességteklben. Munkánkkal, áldozatainkkal — tisztjei és katonái a Vittorio veneteai győzelemnek, tengerészek, repülők, feketeingiesek! — ezzel fogjuk naggyá tenni hazánkat. A beszédet a csapatok és a tömeg óriási lelkesedéssel fogadták. Ekkor érkezett meg a szomorú hír, hogy Bombán szolgos vasúti szerencsétlenség történt. A Duce intézkedésére az ünnepséget a gyász se Jkanytrombita kezdődik... Mi? Irta: Endrődi Béla Van itt Pesten egy orfeum, amelyben, úgy tudom, hogy ma este valami szenzációs törpetársulat fog bemutatkozni. Ezek a törpéik szombaton este érkeztek meg Budapestre, vasárnap délután futballmeccs volt és a tribünön egy hölgy találkozott egy úrral, a hölgy jó ismerősöm, ő mesélte el, hogy mit mondott neki az urr. Az úr azt mondta: — Kezét csókolom. Hogy van? Jön a törpéik premierjére? — Mért jöjjek? — kérdezte a hölgy. — Nagyon érdekes lesz — válaszolta az úr — és atörpeprimadonnát ügyelje meg, szerelmes a törpe-karmesterbe. A történet mindössze ennyi, tehát elég sovány és jelentéktelen. De mindenesetre jellemző, hogy létezik egy, nem tudom hány tagú törpe-társulat, amelyik évek óta járja a világot, állítólag igen szenzációs produkciókkal s amelyikről itt Pesten, az ideérkezésük után alig tizenkét órával már pontosan tudják, hogy a primadonna és a karmester szerelmesek egymásba. A törpék még soha nem voltak itt, most kerültek el először Pestre, de a futballmeccs jólértesültje már bennfentes náluk és megindítja mint jólértesült a pletykalavinát. Itt hiába óriás valaki és hiába törpe, itt biztosan eléri a végzet, amely abból áll, hogy nem hagyják békében, kiteregetik a legrejtettebb dolgait, kikutatják a legbensőbb titkait és odakiáltják róla a nyilvánosságnak:hol és mivel lehet megfogni. És Pest ebben a pillanatban már nem a törpe művészt nézi a törpében, hanem a törpe szerelmest, lesi a karmester és a primadonna közötti láthatatlan kapcsolatot a nézőtérrel, ez jobban érdekli, mint maga a szenzációs produkció. És miután eddig nem került hasonló „jó hír“ horogra, azt lehet mondanunk, hogy ezzel a törpe-szenzációval kezdődött a szezon, amely egészen bizonyosan számos hasonló effajta szenzációt fog még kitalálni és kiteregetni számunkra és előttünk. Szóval: kezdődik. Kezdődik a pesti szezon, pletykáival, apró cselszövéseivel, rágalmaival, kitalálásaival, koldus ragyogásával, álfényével és minden egyéb kellemetlen és kétségbeejtő rekvizitumjaival, amelyeket e szezon szereplői és irányítói a nyár elején elraktároztak a fegyvertárukban. E rekvizitumok ott rozsdásodtak mostanig, az októberi esték zeneszója és újra kigyulladó svlámpéi azonban sorra életrehívják őket, teljes fegyverzettel indulnak el hölgyek és urak és igyekeznek mentői hamarabb ledöfni egymást a porondon, amely körül a jól és kevésbbé jól értesült közönség torlódik. Kezdődik. Kezdődik mindaz élőből, ami évek óta immár megszokottan és kétségbeejtően ismétlődik, kezdődik a sok érdektelen memde-monda, a még érdektelenebb affairek hosszú sora, amelyek névjegyváltással végződnek az előkelő étteremben és késeléssel a külső Dob utcában. És a benfentesek és a jólértesültek rohannak, szimatolnak és értesítenek mindenkit az ügyek állásáról, jónevű urak, előkelő hölgyek kerülnek tömegérdeklődés középpontjába anélkül hogy tudnák , miért? A kisvárosi pletyka nagyvárosi méreteket ölt Budapest társadalmi életében, egy polgárlányt eljegyez egy gróf, riport készül róla, a színésziig, együtt vacsorázik a bankdirektorral, ez érdekesebb, mint a legszebb alakítása. Kezdődik a szezon és száz szem figyel, száz fül fülel, nem lehet egy mondatot mondani, amit nem mondanak tovább nem lehet valamit látni, amit nem látnak meg ugyanakkor, tizen és százan mások. A nyári álmukat alvó pletykálkodók szeptemberben kitörlik a szemükből az álmot, októberben tágranyitják pupillájukat és novemberben már olyan élesen figyelnek és látnak, hogy semmi semmarad rejtve előttük, vacsora váló-'-'- eljegyzés, szerelem, tikos találkozók. — mindez nyíltantárgyaltatik mindenfelé, a déli korzó hősei mögött öszszesugnak és pontosan tudják róla, menynyivel tartozik a fő Pincérnek. Itt nincs titok, nem marad felhasználatlanul, kiderítetlenül egy tíz centiméternyi szenzáció sem, — kezdődik a szapulás, kezdődik a léha kiváncsiskodás, a minden magánügybe való beleszólás és mindez kezdődik azért, mi kezdődik a szezon. Most már érdekes és érdemes betenkinteni estémként mindenhova, klubba, számházba, mulatóhelyre, most már mindenütt kínálkoznak érdekességek azok számára, akik ismerik a pesti párok összeállítását, a kezdődő és múlófélben levő szerelmeket, a mágnás vagyoni viszonyait, a nagy író veszekedéseit, a pártvezér házi perpatvarait, a szépasszony karrierjét, a bankár fizetési zavarait, a gavallér kártyaadósságát, a színésznő hajfestési titkát, szóval mindazt, ami itt tündöklik és sötétlik előttünk szédült és kavargó forgatagban. Kezdődik. .. és ugyanakkor a tudós górcsöve fölé hajol és álmatlan éjszakákon új szérumok titkait hozza napvilágra, az orvosprofesszor hajnaltól késő estig gyógyít a szanatóriumban, az író délután kel fel és hajnalig rója zengő sorait a kézirat papírra. az államférfi az ország gondjaitól nem jut ahhoz, hogy megcsókolja a kisfiát és a színésznő holtfárad,tán siet haza aludni. Ennek a gyorsan fejlődő nagyvárosnak a többsége, kis- és nagyhivatalnokok, villamosvezetők és miniszteri tanácsosok, kőművesek és bankdirektorok, közrendőrök és tábornokok, bélistás nyomorgók és dúsgazdag tőkések nem tudták, hogy kezdődik, ellenben a többiek, a kisebbség, pontosan tudja, számontartja és azt hiszi, hogy ez a legfontosabb. Enneka kisebbségnek a kisebbségében még felrémlik itt-ott varrni kétségbeesett menekülési vágy ebből a forgatagból, a javarészük azonban hozzá rothadt már a szezonhoz és ujjongva köszönti a kezdetét ".Szerencse azonban, hogy ezek mégis kevesen vannak és csak azért látszanak soknak, mert az ívlámpa fényében száz apró, vergődő bogár is milliónak látszik. A publikum azonban őket látja nézi és csodálja és azt hiszi, — minden bizonnyal tévhit ez — hogy ők, a mindenütt jelenlevők: a fővárosi társaság. Ezt a tévhitet el kell oszlatni már egyszer és ha nekik keűködik is, — nekünk még nem. Mi még egyelőre várunk és dolgozunk. Tovább és egyelőre nem érdekel még a törpe kar,ora ter és a tőrre Primadonna sem. léül erre azonnal félbeszakították s a további program szerinti ünnepségek is elmaradtak. Corrado Rossi A budapesti fascio ünnepe A budapesti olasz fascio tagjai Arany Jánosutcai helyiségükben vasárnap délelőtt fél 12 órakor tartották meg bensőséges ünnepüket a Marcia su Roma ötödik évfordulója alkalmából. Az ünnepen részt vettek az olasz királyi követség tagjai, valamint az egész budapesti olasz kolónia. Az olasz királyi követség ügyvivőjét, Giovanni D'Ascis lovagot, valamint Oxilia ezredest, az új olasz katonai attasét, Di Franco Oszkár lovag, az olasz fasciszta párt kiküldöttjének helyettese üdvözölte, majd magasröptű ünnepi beszédet tartott,, amelyben rámutatott az ötesztendős fasciszta uralom minden téren elért eredményeire. Utána Dozzi Dávid lovag direktóriumi elnök tolmácsolta Pignatelli herceg üdvözletét, majd pedig Finardi lovag olvasta fel Mussolini miniszterelnök üzenetét. Végül Szerafino Szerafini emlékezett meg kegyeletes szavakkal a Principessa Mafalda áldozatairól. Az ünnep a Budapesten időző Podrecca nevű színtársulat hangversenyével fejeződött be. * Indítvány a vállalatok ellenőrzésére — ♦——11 ■■■ --- Csak nemzeti szempontból megbízható cégek kapjanak állami kedvezményt — Szervezkedés a numerus clausus védelmére — A gazdasági életben is érvényesítsék a törvényt ! (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Magyar Egyetmi és Főiskolai Hallgatók Szövetsége hétfőn este a Széchenyi Szövetség helyiségében szenior tagjaival ülést tartott, amelyen a numerus clausus megvédésének ügyében a legfontosabb és a legsürgősebb teendőket beszélték meg. Az értekezletre meghívták azokat a volt diákvezéreket is, akik az 1919— 1920-as egyetemi tanévben szerepeit játszottak a numerus clausus törvény meghozatalában. Az értekezlet keretén belül határozati javaslatot terjesztettek elő, amelynek pontjai a következők: 1. Szükségesnek tartják a numerus clausus törvénynek a jelen formában való fenntartását és kiterjeszteni kívánja azokat azon főiskolákra és szakiskolákra is, ahol a zsidó hallgatók arányszáma a 6 százaléknál nagyobb. 2. Kívánják az oklevelek nosztrifikálásának a numerus clausus szellemében való végleges rendezését. 3. Kívánják az idegen műszaki és egyéb alkalmazottaknak a legrövidebb időn belül való elbocsátását és hazai erőkkel való pótlását. 4. Szükségesnek tartják olyan legfelsőbb állami szervnek a felállítását, amelynek véleményezése nélkül semmiféle állami kedvezmény, vagy állami engedélyt kiadni nem lehet. Ez a szerv ellenőrizné, hogy mindennemű kedvezményhez az ipar, kereskedelem és a közgazdaság terén olyan intézmények, vállalatok juthassanak csak, amelyek teljesítik a keresztény magyar társadalommal szemben való kötelezettségeiket, amelyek alkalmazottaikban, az alkalmazottak egyes kategóriáiban a nemzeti védelemnek eleget tesznek. Ugyancsak ez a szerv végezné az ellenőrzését annak, hogy a nemzeti iparvédelem szempontjából egyes intézmények, vállalatok eleget tesznek-e és e szerv végezné azon kívánalmak összeállítását is, amelyeket az egyes intézményekkel szemben meg kell követelni. Ezáltal mód nyítna egy olyan központi ellenőrzésre, amelyből mindenkor világosan látni lehet, az egyes intézmények, vállalatok mekkora kedvezményeket élveztek ésezekkel szemben mekkora ellenszolgáltatást tettek. Ez a szerv mindenkor meg tudná mondani azt is, hogy az egyes ágakban — orvos, ügyvéd, mérnök, különféle iparosz, stb. — mekkora a szükséglet és ezekből automatikusan kiadódna az egyes egyetemekre felveendő hallgatók száma is. Ez a szerv mindenkor független volna az államhatalomtól, egy, a legfelsőbb bírósághoz hasonló jogkörrel bírna, tanácsában az ipar, a kereskedelem és a közgazdasági élet legkiiválóbbjai foglalnának helyet. A felsorolt négy határozati javaslat megvalósítása érdekében a szövetség elhatározta, hogy a programot részletesen kidolgozza és megbeszéli azokat a taktikai módokat, amelyeket ezeknek megvalósítása érdekében szükségesnek tart. Ezt a javaslatot a MEFHOSz szövetségi tanácsa azzal a kívánsággal fogadta, hogy a határozati javaslat pontjait megküldi a Numerus Clasus Országos Védelmi Bizottságának a mozgalom egyöntetűsége érdekében. A Bölcsészetien Hallgatók Segítő Egyesülete a numerus claususért A bölcsész ifjúságot magáiba tömörítő Bölcsészettani Hallgatóik Segítőegyesülete az elmúlt napokban tartotta nagyszabású rendkívüli közgyűlését a numerus clausussal kapcsolatosan, amelyen Méhely Lajos dékán, Nádass János, a MEFHOSz alelnöke és a pesti egyetemi ifjúsági egyesületek kiküldöttjei jelentek meg. A közgyűlési termet a kari hallgatóság zsúfolásig megtöltötte. A közgyűlés Marczel Lajos alelnök indítványára tomboló lelkesedéssel hozta meg határozatát, hogy a végsőikig kár tart a törvény mellett, mert annak szélesebb körű alkalmazását is kívánja. A közgyűlés a határozatot felküldte a MEFHOSz-mark illetékes fórumokhoz való továbbítás végett. A közgyűlés Méhely Lajos dr. dékán szavaival ért véget, aki kitartásra és faji szeretetre buzdította az ifjúságot, egyben azonban óva intette bármiféle rendzavarástól. ~ Keuma1'® köszvény, csuz ^gphift«? Ma minden meghűlésbe eredd izületi- és idesifájdalomnál a REPARATOR London egyik kerületében emléktáblát akarnak állítani Liszt Ferencnek A Szent Máté-templom plébánosa indította meg az akciót London, október 11. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Rév. T P. Stevens, az egyik londoni déli kerületben levő Szent Máté-templom plébánosa felfedezte azt a házat, amelyben Liszt Ferenc legutolsó londoni tartózkodása alkalmával lakott és mozgalmat indított, hogy az épületet művészi emléktáblával lássák el. Rév. Stevens tanulmányai közben fedezte fel Sydenhamben azt a házat, amelyben Liszt Ferenc egyik legragyogóbb személyi sikerét ünnepelte. A ház mikoriban Henry Littleton ismert zeneműkiadóé volt, a Nove 1 0 nagy angol zeneműkiadó vállalat tulajdonosáé. Sydenham volt akkoriban a londoni zenei élet középpontja, tekintettel arra, hogy közelben van a Kristálypalota s a gazdag és előkelő Littletoncsaládnak nagy szerepe volt a társadalmi életben. Az épületben most az elszegényedett tanítók gyermekeinek rendeztek be otthont. Az épületben egyébként ma is meglátszanak a régi pompa nyomai, így nagy, aranyozott faragásokkal dúsan díszített étteremben, ahol 1886-ban Liszt tartotta hangversenyét. Mint művész, Liszt majdnem ismeretlen volt Londonban. Megelőző két londoni látogatása 1827- ben és 1830-ban semmiféle pénzügyi sikerrel nem járt, sőt hatezer font deficittel végződött, amit Liszt, mint igazi magyar gavallér, részben megtérített a hangversenyügynöknek. Mikor azután majdnem egy fél évszázad múlva visszatért Londonba, ragyogó pályafutásának végefelé tartott, London nagyszerűbben fogadta őt, mint egy uralkodót. A doveri kikötőben az ottani főpolgármester díszruhában köszöntötte, amikor Anglia partjaira lépett s az expressvonat, amelyen a fővárosba utazott, az ő kedvéért megálloit a kis Penge állomásnál. Amerre haladt, magyar zászlók lobogtak s kocsiját valóságos virágesővel fogadták. Constance Bache, a fiatal költőnő alkalmi költeménye valamennyi angol lapban „A mesternek, Liszt Ferencnek, Isten Hozott!“ ma- Dávid és Góliát írta. Kilián Zoltán — Reggel még Giotto és Verrocchio levegőjét érzem — mondta a szőke leány és lenézett az Arno iszapossárgás vizébe. — De estére már a portól lesz opálos Firenze ege. Az autók tönkreteszik ezt a várost is! Mint minden emelkedett hangulatú helyet a világon . . . Akihez szólt a leány, szintén az Arnot básrulta. Nam felelt, mert az autók védelmét nem merte vállalni már, nem engedte ezt a szerelem. Lassan bontakozott ki ez a szerelem. Bizonytalan volt eleinte, mint minden ködből jövő szép dolog a világon. Hanem azután erősre nőtt. Már semmi egyebet nem látott Philip Dripsey a szőke leányon kívül. Fra Angelico, Botticelli meg a többi nagy piktor képein egyre csak ezt az egy arcot találta. Boldog volt Philip Edwin Dripsey, hogy ebben a dicsőséges városban érte el életének legszebb ideje. Megvette France Vörös liliomát is ezért, amelyet olvasott már felületesen valaha. Átlapozta a nagyhírű könyvet, letette és nem nyitotta ki többé — Az én szerelmem a fehér liliom szerelme a vörös liliom városában — ezt gondolta Philip Edwin Dripsey —, ez a könyv ne zavarja . . . Igaza volt Dripseynek, amikor igy vigyázott az érzéseire. Szivetfogóbb a fehér liliom és bármit mondjanak könyvei meg nagyhírű iró urak, melegebb is. .. nem hideg_ a felér liliom,illata mélyebb a vörösénél ... Az élet lilioma mégis csak a fehér. _Az Arno, millió vagy keskeny és szegényes folyója igy a valóságban, ott álldogált a lungarnók között. Okos zsilipek elzárták a város felett is, meg alatta is, hogy komoly folyót mutasson a Ponte Vecchio alatt, melyet érdemes volt világhírűvé tenni. — Látja, az autók még a lungarnókról is kiüldöznek bennünket! — mutatott a leány négy autóra, melyek egymásután