Nemzeti Ujság, 1928. január (10. évfolyam, 1-25. szám)
1928-01-01 / 1. szám
Vasárnap, IS, Január , NEMZETI ÚJSÁG Rómában is akarják, hogy a magyar bíborosnak szava legyen a világegyház ügyeinek intézésében Csernoch bíboros soha sem mondotta, hogy mi Magyarország utolsó hercegprímása — Serédi Jusztinián kinevezése a Vatikán és a kongregációk ünnepe volt — A többi új bíboros Túri Béla prelátus kanonok, a Nemzeti Újság főmunkatársa nyilatkozik római benyomásairól Túri Béla prelátus kanonok, országgyűlési képviselő, a Nemzeti Újság főmunkatársa, aki tudvalevőleg Serédi Jusztinián hercegprímás bíborossá történt kreálásának ünnapélyai alkalmából Rómaiban volt az esztergomi székesfőkáptalan, a Szent István Társulat és a Központi Sajtóvállalat képviseletében, hazatért utjából , ez alkalomból római lenyomásairól a következőkben nyilatkozott a Nemzeti Újság munkatársainak: — A felemelő római ünnepségekről, melyeken a pápa a magyarokról akkora szeretettel emlékezve díszítette fel Magyarország új hercegprímását a bíborral, beszámoltak a távirati és telefontudósítások. Serédi Jusztinián egyéniségéről se akarok szólni, mert tisztelni akarom azt a komolyságot és diszkréciót, amelyre az új hercegprímás önmaga kötelez másokat is avval, hogy nem kíván a magyar közélet ügyeivel foglalkozni és azokról nyilatkozni mindaddig, míg közvetlenebbül meg nem ismeri azokat, illetve míg azokban megkezd tényező lenni. Ha ő az egyház és a haza nagy közös érdekeinek kiemelésén, e vezérelvnek hangoztatásain és odaadó szolgálati készségén kívül tartózkodik a lelkében rajzó gondolatok és terveik érintésétől, n© akarjunk mi azoknak elébe vágni lelki, szellemi klipének önkényes, dilettáns megrajzolásával* — Római benyomásaim után egyről azonban mégis be kell számolnom. Arról, amit elsősorban a római ünnepségek alatt lehetett látni, amit a római levegőben lehet, nem mondom hogy egyedül, d© mindenesetre legjobban megérezni. Ez pedig az, hogy Serédi Jusztiniánnak Magyarország hercegprímásává és egyben bíbornokká történt kinevezése által a magyar katolikus világ és a magyar memzset — mert a kettő történelmileg mindig egyet jelentett — szorosabb, közvetlenebb kapcsolatba jutott a világegyúgy engedtek el, hogy legyen az egyházban szerzett érdemei jutalmául esztergomi érsek, de úgy, hogy bíbornoki méltóságában megmaradjon Rómának, a világegyháznak is. Serédi Jusztinián maga jelentette ki első nyilatkozatában, hogy azt akarja, hogy Magyarország hercegprímásának szava legyen a világegyház ügyeinek intézésében. Ennek a kijelentésnek értelme, jelentősége abban van, hogy ezt Rómában akarják. A Szentatya külső megnyilvánulásokkal is megmutatta, hogy mennyire közelállónak tartja magához és mily sokra tartja Sered Jusztiniánt. Tudjuk azt is, hogy Gasparri, az aktív bíbornok-államtitkár az egyházjogi téren egyenesen jobbkezét látta Serldiben, ki a® egyházi Corpus Juris-t vele összeállította, kire az. egyházjog forrásainak gyűjteményes munkájának kiadását bízta. De még e személyi kapcsolatoknál is, melyeknek annyi meghitt, kedves jelét láttuk a Szentatya és Gasparri bibornok részéről az ünnepségek alatt, de amelyeket az idők és körülmények változása sokszor megkoptatnak, fontosabb az, hogy Serédi Jusztinián szántát a kongregációkban is hallatni fogja majd. Két évtizedes munkássága a római kongregációkban maga megszerezte neki a tekintélyt és egyénisége, úgy látszik, minden oldalról a rokonszenvet. Míg az idegeneknek is feltűnt, hogy a bibornok-avatási ünnepeken a jelenlevő bibornokok mily meleg szeretettel és örvendezéssel fogadták Serédi Jusztiniánnak, az új és fiatal bíborosnak üdvözlősót. Valósággal a Vatikánnak és a kongregációknak családi ünnepe volt, hogy a bíbornok-testületbe Serédi Jusztinián, hozzá oly fiatalon, kineveztetett. És a Szentatya és az illetékes kongregációk maguk számítanak arra, hogy Serédi Jusztinián a fontos és nehéz egyházjogi kérdéseikben továbbra is tanácsadó leend. Serédi Jusztinián szerepe tehát nem szűnik meg a világegyház organizmusának centrumában sem, amit Magyarország mai helyzetében — ha nem is akarunk hiú reményeket keltve túlbecsülni —, de nagyra nem értékelni lehetetlen. — A római benyomások és jelenségek összhatása tehát az, hogy Serédi Jusztinián bíbornok személyén keresztül most megerősödik a kapcsolat és megnövekszik a közvetlen befolyás a Vatikánban, a pápai leukán. Ez az erkölcsi és lelki kapcsolat, mely a katolicizmus és feje — a római pápa—közt amúgy is megvan, más formában új szint is nyer. Ez ma politikailag is jelentős és kiegészíti azt a politikai értékeket, melyekkel az olasz baráti szerzőidés, kulturális és a kiépítendő gazdasági kapcsolat mát is jelentenek. Mert ne feledjük, hogy ma a Vatikán és Quirinál együtt haladnak a nagy világpolitikában.. Igaz, hogy a Vatikán, pápaság lelki hatalom, de ki nem tudja, hogy a pápai diplomácia, ha mindjárt mindefelett a katolicizmus, a lelki érdekek irányítják is, mindig tudott politikailag is eredményeket elérni és elősegíteni. — A kúriával való újabb és benső kapcsolat, melyet Serédli Jusztinián bibornoksága jelent, nem áll tehát izoláltan. Ezért még fontosabb s ezért reméljük, hogy hatásában nem fog korlátozódni a szorosan vett egyházjog területére. Róma ma az európai politikában sokkal fontosabb hely, mint a háború előtt volt. A mi relációnkban és jövendőnkben különösen az. A politikai barátság, a kulturális kapcsolat oly sok szépet, jót ígérnek. örvendetesen egészíti ki most ezt az, hogy Serédi bíboros működése révén az egyház válágorganizáusában újra helyet és jelentős helyet nyertünk. — A magyar név ma minden vonatkozásban bizalmat, jó érzést, megbecsülést inért Olaszországban, Rómában. Letörtségünkben nagy vigasz ez. Rómát ma csak oly érzéssel hagyhatjuk el, hogy a magyar éjszakában virradat innen jöhet Ex cocidente (a mi történelmünkben Rómát jelent) lux. Adja Isten, hogy a Serédi Jusztinián, az uj magyar hercegprímás bábornokavatási ünnepségén szerzett benyomások is ezen virradat csillanásai legyenek. Legyenek fénysugarak, melyek nem tűnnek, nem halványodnak el, hanem a nap keltével és utján mindig erősbödnek. A nagy örömben, amely Magyarországot Serédi Jusztinián kinevezésével és a bíborral való kitüntetésével érte, eddig kevés szó esett az Egyháznak azokról a kiválságairól, akik vele együtt emelkedtek az Anyaszentegyház kardináliai méltóságába. A Nemzeti Újságnak most alkalma van bemutatni az új bíborosokat. Ez a politika, fiam ! Egy honatya regénye írta: Pongor Bálint, 18 országgyűlési képviselő. SORSFORDULAT, amelynek jelentősége csak idővel alakul ki, mint mindené a világon. A kaszinó vigalmi bizottságának újjáalakulása olyan esemény volt Pongor életében, amely már heteik óta izgatta az illetékes kedélyeiket. A Pongori Kaszinó háza a Maros-soron volt tulajdonképen Pongor közéletének végleges fóruma. Ahogy Rómában a fórumon gyülekeztek volt fehér tógáikban a szenátorok, hogy megvitassák a világbirodalom sorsát, hogy megbeszéljék mi is történjék a provinciákkal, hogy megtanácskozzák, menynyi legyen az adó a meghódolt tartományokban és hogy megtárgyalják azt is, milyen új hadjáratra induljanak majdan sasaik alatt a diadalmas légiók, akként a pongori kaszinó szobáiban ültek össze a közélet előkelőségei, hogy döntsenek afelől: ki lesz majdan az új főorvos, ha Rokvitz bácsi csakugyan nyugalomba megy, ki jusson be a közigazgatási bizottságba, miután Kovács Muki elhalálozott és itt a kaszinóban prelegálták a helyőrség ezredesei kiérdemesült számvevő őrmesterei, két posta-altiszteknek a Gulyás igazgató úrnak. Ám a kaszinó diktálta ezenfelül a társadalmi élet eseményeit is; a kaszinó báljához igazodtak a többi mulatságok, úgy a Nőegyleté, mint a Vöröskereszté, valamint a Fehérkereszté is, sőt türelmességének jelét adván a kaszinó helyiségei minden esztendőben egyszer átengedte az Izraelita Nőegylet estélye számára is, amelynek mindenkor a főispánná volt a védnöknője. A vigalmi bizottságnak természetesen a Nagytata volt az elnöke, ami magától értetődött társadalmi súlyánál fogva, valamint azért is, mert frakkján a hannoveri presapáti rend keresztje díszelgett tudvalevőleg. A vigalmi bizottság megalakulása esztendők óta nem igen okozott gondot, mert nyolc esztendeig Hámosi Géza volt a kaszinó balok főrendezője és ugyancsak a többi előkelő báléja, sőt ház organizmusában a lélekző és gondolkodó szervekkel. Vagy mondhatjuk így is, hogy a magyar katolicizmus több súlyhoz jutott, nagyobb tényező lett, mint aminővé vált a nagy összeomlás után és az új európai helyzetben. — Serédi Jusatiniársak bibornokká való kinevezése már magában véve is igy esik a mérlegbe. Sokszor idézik, de hamisan és félreértve boldogult Csernoch János hercegprímás ama kijelentését, hogy „ő Magyarország utolsó bíboros hercegprímása”. Csernoch János ezt sohasem mondotta. Utolsó hercegprímásról nem is beszélhetett volna, még ha nem is tudta volna mindenkinél jobban, hogy történelmileg hogy áll e kérdés, de igenis Csernoch János lelkét is megszállta néha az az aggodalom, hogy a megkisebbített Csonkamagyarország hercegprímása megkapja-e vagy megkapja-e oly hamar a bíbort, mint a magyar hercegprímások az utóbbi időikben megkapták. Féltette tehát nemzetének és a rábízott egyháznak presztízsét, melyet hogy a bíbornokiság mennyire emel, saját maga, Rómán kívül, talán sehol közvetlenebbül és vigasztalóbban nem tapasztalta, mint amerikai útja alatt. Serédi Jusztinián pedig egyenesen bíborban jön Rámából az esztergomi érseki székre. Az egész világegyház felfigyel e szokatlan jelenségre. Ahol sokáig, vagy talán sohasem vették volna észre, hogy ki lett Csernobil János után az esztergomi érsek és magyar hercegprímás, ott egyszerre Magyarországra irányult a figyelem. A bibornokká kreálás a világesemények közé tartozik, melyet tudomásul vesznek fejedelmeik, nemzetek, országok. De a római ünnepségek és a Rómában megfigyelhető tények még többről tesznek tanúságot. S innen, hogy a magyar katolicizmus nagyobb tényező lehet. Serédi Jusztiniánt Rómából nem szívességből mindenkor ő vette át a második négyes rendezését az Izraelita Nőegylet bálján is, amikoron is az elnöknővel ő nyitotta meg a táncot. Ámde Hámos Gézával nagy dolog történt az idén nyáron, nemcsak megházasodott, de többet is tett ennél, Tóth Istvánnak, a gőzmalmosak leányát vette el feleségül. Tóth István a leggazdagabb ember hírében állott Pongoron s gazdagabbnak tartották még a Pulitzereknél is, akiknek nagy posztóüzletük volt a Fő téren, valamint a Markov lesiknál, akiknek erdőségeik voltak Hunyadban és hatgáteres fűrészük a Maros partján. Tóth István felsővégi paraszt volt s családja sok évszázad óta viza molnár a Maroson. Pongor történetében a tudós Vase Bálint plébános okiratokból megállapította azt is, hogy Tóth István ősei már azok között a hajósok között voltak, akik Hunyadi Jánossal lementek volt Nándorfehérvár ellen ée visszavették vala a Végvárat az ozmánoktól. Tóth István apja azok között szerepelt, akik először jártak gőzhajóikkal a Tiszán és a Dunán, s akiként a város első virilistája is ő volt. Ám Tóth István apja, az öreg Tóth Márton még csizmában járt és kék rabálban mint a felsővárosi parasztgazdák mind, noha az öreg óvatosan és kitartó szorgalommal lassanként jó pár ezer holdat vásárolt össze a gyevi határban. Nagy esemény volt, amikor Tóth Zsuzskát feleségül kert© Halmos Gáza, aki első táncosa volt a városnak, kaszinóbálok rendezője, kétszer nyerte meg a regattaversenyt is a Pongori csónakázó egylet kék-fehér színeiben, noha mindenki tudta, hogy Tóth Zsuzsikát szépsége és okossága is arra valóvá tette, hogy valaki halálosan beleszeressen. Tóth Zsuzskát Drezdában neveltette intézetben az apja és amikor tizennyolc esztendős korában hazahozta onnét a leányát, a kisleány éppen olyan bájos és kedves volt, akárcsak a többi pongori leányka. Csak éppen az nem jutott senkinek eszébe, hogy feleségül kellene venni, mert ha eszébe is iutett valakinek, azt hitte volt, hogy Tóth István a leányát a Szemmériak, Ábrahámok, vagy Répások valamelyik fiaihoz adta feleségül, valamely gazdagsertéshiszlalóhoz, avagy pedig hajótulajdonoshoz Pongor gazdag népei közül. Ám Hámos Géza egy szép napon megkérte a Tóth Zsuzskát, hat hét után meg is tartották az esküvőt és azóta Pongor legöregebb asszonyai sem tudnak róluk mást mondani, mint hogy nagy boldogságban űlnek. Tótth István, a függetlenségi párt elnöke is volt Pongoron, minthogy a felsővégi gazdák mindig ragoseikottliák a függetlenségi pánthoz, leginkább csak hagyományból, meg csak csupa dacból is a nadrágosokkal szemben. Nadrogosoknak hívták Pongoron a város úri táraadalnokt, akik az ügyeket intézték és Tótth felvon függetlenségi pártja minden képviselőválasztáson a zászló becsületéért felléptetett valakit az édesapámmal szemben, rendszerint Károlyi Gábor grófot, akit le is jött, programbeszédet mondott, azután a felsővárosiak leszavaztak rála és ezzel azután maradt minden arében, ahogy illett. Ám Hamas Gézának más ambíciói is voltak és azt suttogták a városban, hogy Tóth Zsuzskát nemcsak azért vette el feleségül, mert szép fekete szemében megfeledkezett, nem is azért, mer ezer hold földet , ki eljárt az új asszony nevére íratott Tóth István, hanem azért is, mert Hámos Géza a jólmenő ügyvédi irodán túl képviselőségre is vágyott. Nem mondotta ezt senkinek Hámos Géza, ellenben ősszel a pongori függetlenségi párt gyűlést tartott, amelyen Hámos Gézát választottáik meg ügyvezető álévnökintre és ezen a gyűlésen azután Hámos Géza beszédet is mondott, amelyben azt fejtette ki, hogy Fenger a pongoriaké és hogy, a város régi polgárainak vissza kell szerezni ősi jogaikat. Hogy mik voltak ez ősi jogok, azt nem illendette meg Hámos Géza, ellenben mindenki tudta róla, hogy a képviselőségről beszél. Lassanként az is kiszivárgott, hogy Tóth István, aki különben szigorú ember, az adósaitól ebben az esztendőben nemigen hajtja be az esedékes tőketörlesztéseiket, sőt még a kamatokra is halasztásokat ad és azt is tudták, hogy Hámos Géza ingyen kezdi vállalgatni a tanyai parasztok peres ügyeit. Mindebből látta vdtt, hogy a Tóth-fax talán következetesen törtet a mandátumért, amit különben az is eléggé mutatott, hogy a városi közgyűlésen egyes ügyekben a felső régiek erősen paktélni kezdtek a különböző javaslatok ellen. Mialatt a kaszinóban napról-napra ezeket tárgyalták, azalatt kellett újjáalakulni a vigalmi bizottságnak. A Nagytata elfoglalta az elnöki széket, elmondotta szokásos mondókáját a társadalmiak összhangjából, azután szépen felvetette a kérdést, hogy Hámos Géza helyett kit kell megválasztani a kaszinóbáliak főrendezőjének. A Nagytata bölcs elme volt és egyúttal politikus szellem is és mielőtt még bárki nyilatkozhatott volna igy szólott: — Számos név került forgalomba és őszintén megmondom, nekem megvolt ezen állásra a magam jelöltje. Jól tudják azonban rólam, hogy nem vagyok olyan ember, aki ne hajolnék meg a többség véleménye előtt s ennélfogva azt hiszem, egyhangúlag kihirdethetem a határozatot, hogy a vigalmi bizottság főrendezőjének kedves barátunkat, ifjabb Pongor Bálint dr. urat választjuk meg. A pongori diplomáciának mindig az volt a titka, hogy a pongori elnökök minden határozatot úgy jelentettek be, amit magukban kifőztek és kiterveltek, mintha mások akarata előtt hajoltak volna meg. Mindezt az öreg Dósától lapulták, aki negyven esztendeig volt a Pongori Takarék elnöke és igy negyven esztendőn át minden takaréktárs igazgatósági ülésen ekként bírálta el a váltókat. — Én, tekintetes igazgatóság, azon a véleményen volnék, hogy ennek a derék és szorgalmas iparosnak meg kellene szavazni azt a háromszáz forintot, amit ké . Én azonban tudom, tekintetes igazgatóság, hogy az önök tiltakozásával szemben ezt a felelősséget nem vehetem magamra. Ha vérzik is a szívem, el kell utasítanunk ezt a váltót. Végre is, akinek pénze van, az nem fordul hozzánk hitelért és aki már váltóra vetemedik, az úgysem megbízható ember. Így cselekedett ezúttal is a Nagytata és én csak feszengtem a helyemen, amikor megéljeneztek és megválasztottak a vigalmi bizottság főrendezőjének. Még csak meg sem köszönhettem, még csak nem is tiltakozhattam, amikor a Nagytata már folytatta: — Azt hiszem, miként más esztendőkben is, ezúttal is hangversennyel kezdjük a kaszinó első estélyét. A műsor összeállítását már a kedves Bálint barátunkra bízzuk, úgy tudom, a legjobb kezekbe tesszük le estétjeink sorsát. Majd mosolyogva még ezt tette hozzá: — Úgy gondolom, azt minden rootie utasításba adhatnék, hogy hangversenyünk számára nyerje meg szinháránk kitűnő primadonnáját Tivcsi Kláré kisasszonyt, amit remélem, a kaszinó egész közönsége szívesen fog venni. (Folytatása következik) 3