Nemzeti Ujság, 1928. március (10. évfolyam, 50-75. szám)

1928-03-28 / 72. szám

_ Szerda, 1928 március 28. gi­gBIBeSNEMZETI ÚJSÁG Otthont létesítenek a szállodaigazgatók részére Jl szállodaigazgatók kongresszusán sok értékes előadás hangzott el — Nagy szükség van filmpropagandára idegenforgalmi szempontból — Jl szállóiparnak úttörő reformokat kell megvalósítania (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Szállodaigazgatók Nemzetközi Szövet­sége kedden délelőtt féltízkor tartotta meg közgyűlését a Dunapalota külön­termében. A közgyűlésen a szövetség külföldi és budapesti tagjai nagyszám­ban vettek részt. A gyűlést Lehner Osz­kár, a szövetség elnöke nyitotta meg és megnyitójában melegen üdvözölte a megjelent tagokat, majd megköszönte a budapestiek vendégszeretetét. Indítvá­nyára a közgyűlés táviratilag üdvözölte a kormányzót és a kereskedelemügyi minisztert. A zárszámadás és a költségvetés jóvá­hagyása után a választásokra került a sor. Elnök lett Lehner Oszkár kereske­delmi tanácsos, alelnök Marenchich Ottó, a Dunapalota vezérigazgatója, az elnöki tanács tagjaivá pedig Plank István, Lo­cker Hugó s Flachnecker Vilmos igazga­tókat választották meg, végül Glück Fri­gyest, a Pannonia-szálloda tulajdono­sát a Szövetség dísztagjává választották. A választások megejtése után Lehner elnök meleg szavakkal üdvözölte Glück Frigyest tiszteletbeli taggá választása alkalmából, továbbá Zilahy Dezsőt, a székesfővárosi idegenforgalmi hivatal ve­zetőjét, Bánó Dezső vezérigazgatót és Tausz Béla dr.-t, mint az Idegenforgalmi Szövetség alelnökét és Palkovits Edét, a szállodás ipartestület vezetőjét. Azután a szállodaigazgatók szövetkezésének fon­tosságát hangoztatta, mivel az igazgatók sem nem tulajdonosok, sem nem alkal­mazottak s így egyik részről sem része­sülvén támogatásban, fokozottabb véde­lemre van­ szükségük. Bejelentette, hogy a szövetség Bécsben szállodaigazgatói otthont fog létesíteni, amely a szövetség központja lesz s itt a tagok mindenkor érintkezésbe léphetnek egymással. Az otthonban a szállodaiparra vonatkozó összes cikkeket kiállítják s minden új­donságot bemutatnak. Tervbe van véve a felső szakiskola berendezése is a szál­­odaigazgatók részére, amelynek elvég­­zése után az igazgatók diplomát fognak kapni. A közgyűlés után a Royal-szállóba vo­nultak át a vendégek, ahol Stein Sán­dor dr. a szálloda igazgatója fogadta őket. Minden külföldinek négy nyelven írott „Jöjjön Magyarországra“ című­ fü­zetet adtak. Azután a feldíszített mozi­terembe vonultak a vendégek, ahol meg­kezdődött a szakelőadások sorozata. Marenchich Ottó vezérigazgató az­­ idegenforgalomról általában“ címmel tartott magvas előadást. Előadásában a háború után bekövetkezett idegenforga-­­­lom fellendüléséről számolt be. Ma már minden ország behatóan foglalkozik ez­zel a kérdéssel s mindenki igyekszik az­­ idegeneket a maga számára megszerezni.­­ Ezen a téren általános megegyezésnek , kell létrejönnie. Az európai idegenforga­lom szempontjából az amerikai turisták­­ játsszák a legnagyobb szerepet. A szálló-­­ iparnak úttörő reformokat kell megva­­l­lósítania s a tömegforgalom céljaira kell berendezkednie anélkül, hogy a mai inti­mitásukat elvesztenék a szállodák. A lelkes éljenzéssel fogadott előadás után Zilahy Dezső, a székesfővárosi ide-­r genforgalmi hivatal jeles igazgatója ter­jesztette elő nagy tetszéssel fogadott re-­­ ferátumát a magyar idegenforgalmat­­ teljesen átölelő kérdésekről és visszapil­­­­lantást vetve a múltba, megjelölte az­­ utat, amelyen a jövőben haladni kell. Berliner a klimatikus gyógyhelyekről, Löcher a népességről és idegenforgalom-­­ ról, Barth a modern konyhaművészetről,­­ Messier a szállodaigazgatók helyzetéről , és Gollvitzer a szállóüzem racionálásáról­­ értekezett. Jakab László dr. igazgató-főorvos a sza­­n­­atóriumi üzemekről tartott értékes elő­adást. Kimutatta, hogy nálunk nagy­­ megértéssel építik a szanatóriumokat s ez a világon szinte páratlanul áll. A sza­­natóriumjellegű intézmények a legtöké­letesebb szállodaépítményekkel kapcso­latosak nálunk. A nagyobb vidéki váro­sok, sőt még a kisebb községek is szana­­tóriumszerű­ gyógyintézetek létesítésére törekszenek. Az előadások sorát Tausz Béla dr., az Idegenforgalmi Szövetség alelnöke zárta be, aki három részből álló propaganda-filmet magyarázott egy órát meghaladó előadás keretében. A film első része Magyarország és Budapest természeti szépségeit ábrázolta. A máso­dik rész a Balaton vidékét, Balatonfüre­­det, Siófokot s a többi nevesebb fürdő­ket, valamint a Hortobágyot mutatta be. A harmadik rész a különböző műalkotá­sokat s az etnográfiai érdekessége lát­ványosságokat ismertette. Végül az új svábhegyi szanatórium megnyitási ün­nepsége pergett le a vásznon. A vendé­geknek nagyon tetszett az előadás s ki­derült, hogy a filmpropagandára idegen­­forgalmi szempontból nagy szükség van. Az előadások után ebédre a Royal­­szálloda látta vendégül az igazgatókat. Délután a Gellért-fürdőt és a szállodát tekintették meg, ahol Bánlaky Géza ve­zérigazgató és Kurcz igazgató kalauzol­ták a megjelenteket. Este a főváros adott 160 terítékes bankettet a Gellért-szálló­­ban a vendégek tiszteletére, ahol a fővá­rost Lobmayer Jenő tanácsnok és Zilahy Dezső képviselték. A kitűnő vacsoráért Gundel Károlyt illeti az elismerés. MEGNYÍLT! MEGNYÍLT! Smllihti könyv- és papírkereskedés Budapest, Vili, Ha Ttóra­ tér . Magyar, szlovák, német imakönyvek, szépiro­dalmi művek. Iskolai tankönyvek, író- és rajz­szerek. Kaphatók a nagyszombati (Trnava) nsv. Vojtechi Szent István Társulat és Corda kiadványai. Előfizethetni nálunk a „Putnikra“ és ■ Szent Adalbert tagságra. Három magyar leány, egy rózsacsokor az igazság védelm­e-———■ ■ R­ot­her­mere lord szenzációs interjút közöl a Daily Mail-ben — Long live lord Rother­m ere • • • Róma, március 25. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Rómá­ban megint magyar hét volt. A város fel­lelkesülten várta a magyar válogatott csapatot, a város falai tele voltak Flei­scher Antal operaházi karnagyunk kon­certjének plakátjaival. Nobile tábornok, a világhírű északsarki repülő útjának megkezdése előtt eljött a Magyar Egye­sületbe és elbúcsúzott a magyaroktól, és ebbe a lelkes magyarbarát hangulatba toppant be Rómába nagy angol barátunk, Lord Rothermere. Az Ambassadeur szállóban szállott meg egész vezérkarával, egy sereg titkárral és gépíróval, akik minden útjára elkísérik az angol újságg­királyt, még ide Rómába is, ahova pedig inkognitóban érkezett és olasz újságíróknak nem is adott nyilatko­zatot. Sokkal fontosabb és jelentősebb azonban az a nyilatkozat, amelyet lord Rothermere kapott, még pedig nem kisebb embertől, mint magától Mussolinitól, aki egyórás kihallgatáson fogadta az angol újságkirályt és olyan nyilatkozatot enge­délyezett a Daily Mailnek, amely magyar szempontból egyenesen szenzációs. Ez persze mind a lord környezetéből szivár­gott ki, aki a szenzációs Mussolini inter­­vjút a napokban hozza ki a Daily Mail­ben. Rómában kis magyar kolónia van, de természetes, hogy a lord érkezésének híre villámsebességgel futott szét a magyarok között, akik keresték az alkalmat, hogy tiszteletüket tehessék a magyar revíziós mozgalom úttörőjénél. A fogadást lord Rothermere csütörtök délutánra fixírozta és mindjárt kijelentette, hogy teája szíve­sen látja a magyarokat. A­­ord lakosztályában A kis magyar társaság fél hatkor jelent meg az Ambassadeurben, ahol már a lord első titkára várta és vezette fel a magya­rokat Rothermere lord lakosztályába. Pár perc és a kis társaság szemben állott a magyar igazság nagy harcosával. Középmagas, érdekes arcú, markáns férfifej. Egyik fényképére sem hasonlít. A profilja érdekes, a mozdulatai az angol­szász faj minden kimértségei ellenére ha­tározott energiát és élénk temperamentu­mot sugároznak. Kik vannak körülötte? Kicsiben az egész Magyarország. Egy magyar főúr, ismert nevű volt diplomata, egy grófkis­asszony, egy Erdélyből menekült és Rómá­ban tanuló magyar énekesnő, Szilágyi Erzsébet, egy nagynevű magyar orvos­­professzor leánya, Kuzmik Lívia, ez a rendkívül tehetséges magyar szobrászmű­­vésznő, a római magyarok fáradhatatlan alelnöke Kovách Gyula, egy magyar pro­fesszor. Várady Gyula, egy igaz magyar katolikus pap, Hajnal István. Nő és férfi. Művész és arisztokrata. Pap és professzor. Erdély, a Felvidék és a déli végek. Hét vándor magyar szivének fájdalmába és örömébe összesürű­södve egész Nagy­m­­agyarország . . . A lord fesztelenül és lelkesülten beszél. Látszik rajta, hogy a magyar ügyet tel­jesen magába fogadta, hogy valóságos második énje, igazi szívügye lett. Biztat és bátorít, kitartásra buzdít, dologra ser­kent és türelemre int. Minden mondata egy-egy ércbe öntött igazság, amely elemi erővel dörömböl a börtön kapuján . . . A kis társaság valósággal felüdül ebben a hallatlanul optimista és erős hittel hivő környezetben. Az első titkár fáradhatat­lan. Angolul, franciául, németül és olaszul egyformán beszél. Rothermere angolul társalog és mikor megtudja, hogy Kuzmik Lívia csak a minap készült el remek Mus­­solini-plakettjével, készséggel megengedi, hogy a magyar művésznő az ő érempor­tréját is megmintázza. Egyik héten Mus­solini, második héten Rothermere lord, ilyen előkelő és érdekes modelekkel való­ban nem sok művész dicsekedhetik... Péntek. A lordot váratlan és kellemes meglepetés éri. A római magyar lányok elárulják Rothermere titkárának, hogy egy virágcsokorral akarnak kedveskedni. — Mikor van otthon a lord? — Péntek délelőtt tizenegykor. — Itt leszünk. De el ne áruljon bennün­ket a gazdájának. A titkár mosolyog és mindent megígér. Ugyan ki tudna ellenállani a magyar leá­nyok kérésének. A nagy küldetés ! Hát nem is lehetett volna nekik ellen­állni, olyan szépek és bájosak voltak mind a hárman, akik dobogó szívvel, kipirult arccal vállalkoztak a „nagy küldetésre“. Az egyik Dietl Vilike, aranyszőke hajú, édes cukorbaba. A másik Vera Lia, a kis­­ római magyar költőnő, hollófekete. A harmadik, a legkisebb, egy ennivaló csöppség, a római magyarok kedvence, a kis Simkó Dudás. Négy éves csöppség. A két nagy leány egyszerű kosz­tümben, a csöppség gyöngyös pártában, magyar pruszlikban, nemzetiszínü pántli­kával. A kezében rózsacsokor. Nagyobb, mint ő maga. De ki nem adná a kezéből ezt az illatos, hatalmas rózsabokrétát a piros-fehér-zöld selyemszalaggal, amelyen hímzett felírás díszeleg: — Lord Rothermerenek, az igazság vé­delmezőjének — a római magyar leányok. A két leány és a magyarruhás csöppség lassan dobogó szívvel megindulnak a Ma­gyar Egyesület elnökének kíséretében az Ambassadeur-szálló felé. A Via Veneton végighullámzik a tavasz és a kis küldött­ség szónoka, Dietl Vilike megrázza bod­­ros, aranyszőke fejét: — Jaj Istenem, csak bele ne süljek a köszöntőbe! . . . Szó sem lehet róla. Bátor, okos kislány és úgy beszél angolul, mint a vízfolyás. Lámpaláz? Nincs idő gondolkozni. A há­rom magyar lány már ott áll Rothermere lord előtt. A lord, mikor meglátja ezt a bájos, ked­ves csoportot, a két viruló szép leányt és köztük azt a magyarruhás csöppséget, ke­zében az óriási bokrétával, elmosolyodik. A két nagyobb lánynak kezet nyújt, a picit homlokon csókolja. És a kis szőke szónok kedves pukkerlit csinál és hibát­lan, gyönyörű angolsággal beszélni kezd: — Mylord! We came here on behalf of the Hungarian young ladies in Rome, to bid you a hearty welcome in this Etema. City ... We are happy to see you . . . Az első mondatok még kissé fátyolozot­­tak, a kis szív nagyon dobog, az arc kipi­rul. De a hang egyre csengőbbé válik s a formás kis beszéd végén lelkesen csendül a magasba:­­ — Long live Lord Rothermere: éljen, éljen, éljen! ... A lord arcán meghatottság tükrözik.­­ Átveszi a virágcsokrot és látszik rajta, hogy küzd a megindultságával és keresi a szavakat, amelyekkel válaszolhat erre a lelkes, szívből jövő kis üdvözlő beszédre. A jelenet hallatlanul meleg és megható. IA lord csöndes, megindult hangon be­szélni kezd: — Olvastam valaha egy könyvet, amely diákkorom legszebb álmát jelentette. Kos­suth szabadságharcának története volt és­­ nagyon jól emlékszem így azokra a ma­gyar nőkre, akik lelkesedtek és dolgoztak hazájuk igaz ügyéért. Ezeket a nagy és nemes tradíciókat látom megelevenedni önökben gyermekeim, akik hazájuktól tá­vol sem feledkeztek meg otthonukról, akik lelkesedni és hinni tudnak az igazságban, amelynek győzelme be fog következni. Az Isten oltalmazza Önöket . . . A három leány lefelé lépked az Ambas­sadeur hatalmas márványlépcsőzetén. Összesúgnak, kipirult arccal, diadalma­san. Boldogok. A lord első titkára félrevonja a lányok ciceronéját, a Magyar Egyesület elnökét: — „Rothermere lord külön megbízott, azzal, hogy megmondjam önnek, hogy" szive mélyéig meghatotta ez a kedves figyelem s ez az őszinte meleg szó, amely csak igaz szivekből jöhetett. A mai napot élete legszebb emlékei között fogja meg­őrizni.“ A három leányra ráhull a Via Veneto tavaszi napsugara. Büszkék és bájosak. Okosak és szépek. Magyar leányok. K. L. _____ csokoládégyár iz­­m­ét külön­lege­ssé­geinek KIÁLLÍTÁSA. Arensohn cukrászda................. VI, Teréz-körut 18 Bányay és Kálmán csemegeüzlet IV, Múzeum-körut 23-25 Bányay és Kálmán csemegeMat VII, Erzsébet-körut 19 I Chabot cukrászda ........ VII, Erzsébet-körut 15 Erdélyi Árpádné cukrászda ...... VI, Andrássy-út 31/a 1 Greif Mihály cukrosból­........... V. Vilmos császár-út 62 Kovács E. M. csemegeüzlet__ IV, Ferenciek-tere 2 Pick cukrászda ____ ____ V, Lipót-körút 15 Kothfeld cukrosbolt_________ V, Tisza István-utca 1 Seidmann cukrosbolt_______ IV, Kecskeméti-utca A Seidmann cukrászda _______ VI, Teréz-kürét 35 Semmel cukrászda ________ VII, Erzsébet-Mrut 82 Schultz Árpád cukrászda ____ VIII, Rákóczi-út 90 Teich csokoládéház __________VIII, József-körút 77 és minden jobb szakbavágó üzletben b­érjen mindenütt ! csokoládét! ! Április 22-én választ Franciaország­ ­ Páris, március 27. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A hi­vatalos lap rendeletet közöl, amely a kamarai választásokat április 22-re, a választások második menetét pedig ápri­lis 29-re tűzi ki. A rendelet kimondja, hogy a megjelenésétől számított 24 óra leteltével a jelöltségeket be kell jelen­teni. t$9wa$einikfrozg Előfizetési áraink 1928 március 1-től pengőértékben a következők: A Nemzeti Újság előfizetési ára: Egy hónapra 4 P Három hónapra 10 P 80 f Az Uj Nemzedék előfizetési ára: Egy hónapra 3 P 20 f Három hónapra 9 P 60 f Kedvezményes kombinált előfizetési áraink: Uj Nemzedék és Nemzeti Újság: Egy hónapra 5 P 76 f Három hónapra 16 P 80 f Nemzeti Újság és Képes Krónika együtt: Egy hónapra 5 P 76 f Három hónapra 16 P 80 f Uj Nemzedék és Képes Krónika együtt: Egy hónapra 4 P 96 f Három hónapra 14 P 66 f Uj Nemzedék, Nemzeti Újság és Képes Krónika együtt: Egy hónapra 8 P 32 f

Next