Nemzeti Ujság, 1928. április (10. évfolyam, 76-98. szám)
1928-04-01 / 76. szám
Vasárnap, 1928 április 1 NEMZETI ÚJSÁG Az egész országban gyászistentiszteleteket tartottak IV. Kár halálának évfordulóján Ünnepi rekviem a koronázó templomban (A Nemzeti Tjság tudósítójától). Néhai IV. Károly halála évfordulóját az egész országban kegyeletesen ünnepelte meg a nemzet. Szombaton, március 31-én volt hatodik évfordulója annak, hogy a tragikus sorsú magyar király a messze óceáni szigeten örökre lehunyta szemét és utoljára gondolt szeretett nemzetére. A gyászévforduló emlékezetére szombaton délelőtt 10 órakor az elhunyt király lelki üdvéért a koronázó főtemplomban az ország primása gyászmisét pontifikált, amelyen megjelent az egész hivatalos és közéleti Magyarország. A templom előtti Szentháromság-térre már tíz óra előtt kivonult a díszszázad, majd megkezdődött az előkelőségek felvonulása. A templom bejáratánál Bezzegh-Huszágh Miklós főkapitány és Zsembery István, az Országos Katolikus Szövetség ügyvezető alelnöke fogadta a megjelenő előkelőségeket, akik csakhamar betöltötték a szentélyt, az oratóriumot és a templom főhajóját. Ott voltak többek között Albrecht, József és József Ferenc főhercegek, Izabella és Anna főhercegasszonyok és Gabriella főhercegnő, a kormány képviseletében Vass József népjóléti miniszter, a főrendiház részéről Beöthy László alelnök, a képviselőház részéről Zsitvay Tibor elnök, akiket a törvényhozás házainak díszruhás hajdúi kísértek. Velük egy sorban ültek Scitovszky Béla és Csáky Károly gróf miniszterek és Vértessy Sándor, a kabinetiroda főnöke. A titkos tanácsosok számára fenntartott helyeket Csekonics Endre gróf, Hunyady Ferenc gróf, Apponyi Albert gróf, Zichy János gróf, Zichy Aladár gróf, Szterényi József báró foglalták el; ott voltak továbbá Juhász Andor a kúria, Degré Miklós, a tábla elnökei, Dréhl Imre, Prónay György, Gévay-Wolff Nándor, bárcziházi Bárczy István, Balássy Károly, Mayer Károly államtitkárok, Rakovszky Endre, a felsőház, Karafiáth Jenő a képviselőház háznagyai, Szily Kálmán műegyetemi rektor, Csekonics Iván gróf, Wenckheim Dénes gróf, Apponyi Dénes gróf, Jánky Kocsárd, a honvédség főparancsnoka a tábornoki kar élén, Kray István báró, Wulff Olaf, a folyamőrség főparancsnoka, Agerasztó Tivadar alispán, a vitézi szék képviseletében Hegyessy Géza. Nagy számban jelentek meg a különféle társadalmi egyesületek képviselői, a Központi Sajtóvállalat küldöttségét Baranyay Lajos vezérigazgató vezette, képviselve voltak a Nemzeti összetartás Társasköre, a Magyar Nők és Magyar Férfiak Szent Korona Szövetségei, a Szent István Bajtársi Szövetség, a Kegyes Tanítórend részéről Mátrai házfőnök jelent meg. Igen sokan voltak ott az arisztokrácia hölgytagjai közül, akik a szentély előtt számukra fenntartott helyeket foglalták el. A kegyúri padban foglalt helyet Berczell Jenő tanácsnok a főváros képviseletében. Néhány perccel tíz óra előtt érkezett meg a főtemplom elé Serédi Jusztinián bíboros-hercegprímás, Meszlényi Zoltán és Knébel Miklós pápai kamarások kíséretében, majd felhangzott a honvéd díszszázad zenekarának a Himnusza és jelezte a kormányzó érkezését, akit Görgey testőrparancsnok és Magasházy szárnysegéd kisértek. A bevonulás után megkezdődött az ünnepi rekviem, amelynél a bíboros-főpapnak Csiszárik János c. püspök, Breyer István prelátus, Krywald Ottó prépost, Répás József szemináriumi alkormányzó, a fővárosi papság számos tagja segédkeztek. A rekviem alatt a templom énekkara Sugár Viktor kormányfőtanácsos vezetésével Griesbacher a capella rekviemjét énekelte. A gyászistentisztelet után a bíboros-hercegprímás a szentély előtt felállított ravatalhoz vo Álomvágyás Szeressétek az éjszakát. A sötétség a legfőbb jóság, Nincs szomjúság, fény nem zavar, nincs a kenyérért háborúság. Éjjel az egész világ tied. Éjjel ragyogó lesz az álmod, ar vagy, hatalmas, király, és meghódítod a világot. Éjjel, amit akarsz, minden a tied, Éjjel semmi sem lehetetlen. Csak majd reggel. Akkor törsz össze, fáradt kis féreg, béna, tehetetlen. Andor Endre A magyarság és a művészetek írta: Rubido-Zichy Iván báró, londoni magyar követ.*) Hölgyeim és Uraim! Fogadják szívből jövő köszönetemet e ragyogó estélyért és azért a nagy kitüntetésért, amelyben engem részesítettek, amikor összejövetelükre meghívtak. Az engem ért nagy megtiszteltetés egyike a sors ama késői kedvezéseinek, amelyekkel korábbi csalódásokért tartozik nekem az élet. Fiatal koromban magam is arról álmodoztam, hogy festő leszek. Párisban a Collarossifestőakadémiának voltam a növendéke. Tanáraim őszinte kritikája azonban hamarosan szétoszlatta illúzióimat. Lemondtam törekvéseimről és örökre búcsút vettem az ecsettől és a palettától, de mindig megőriztem csodálatomat a műalkotásokiránt. Nekünk, magyaroknak, közös örökségünk, hogy szeretjük a szépet. Talán szűk látókörű lokálpatriotizmussal vádolnak meg, ha azt állítom, hogy a magyarok természetes hajlammal viseltetnek minden szép iránt, pedig nem túlzók. A magyar ember született bámulója a művészeteknek. A magyar ember életének minden szakában és minden fordulatában lelkes műkedvelő. Ez nem erénye és nem is bűne, csupán egyike ama nemzeti tulajdonságoknak, amelyek az egyik népet megkülönböztetik a másiktól. A magyar nemzet örökségbe kapta azt az adományt, hogy világosan felismeri a szépséget, kedveli az élénk színeket, érzékkel bír a bájos formák iránt, gyönyörködik a friss vagy bánatos melódiákban, megcsodálja a ritmikus mozdulatokat. A magyar nemzetnek ez a veleszületett tehetsége nyilvánul meg a tömegalkotásaiban, a népregékben, a népdalokban és a művészies kézimunkákban. Ez a képessége robban ki reprezentatív nemzeti művészeinek, költőinek vagy énekeseinek alkotásaiban. Isten adománya ez a képesség, amelyet nem lehet felmérni sem erkölcsi, sem gazdasági mértékkel. Magyarország egyes részeiben a kézműipar ma is virágzik. A nép művészi hajlamú gyermekei érdekes és igen eredeti agyagmunkákat, fafaragásokat és bőrmunkákat készítenek, amelyek világosan emlékeztetnek az ősi nomád törzsek stílusára. Egyes megyék vagy falvak lakosai már évszázadok óta különleges stílust teremtettek meg gyönyörű kézimunkáikban, csipkéikben és hímzéseikben; ezek jórésze európaszerte híres. A magyar festői népviselet, amelyet ma is hordanak, csaknem kizárólag Európán kívüli származásra vall. A ruházat rendszerint tiszta fehér gyolcs; szabása igen bő; hímzése gazdag. A ruhát szalagok díszítik; szabásában és színeiben teljesen eltér az európai népek ízlésétől. A magyar népies stílusok és kézimunkák egy részét hovatovább a többi nemzetek is átvették. Különösen áll ez a magyar ékszerészek, ötvösök és fegyverművesek munkáira. Egyéb példákat is felhozhatok annak megvilágítására, milyen odaadással ragaszkodik a magyar az elődeitől átvett hagyományokhoz. Él Erdélyben egy különös és talányos népcsalád, amely magát székelynek, vagy szikáliainak nevezi és a hunok egyenes leszármazottainak — tehát a pannoniai magyarok elődeinek — tartja. Ez a nyelvcsalád több mint tizenöt évszázada él állandóan váltakozó idegen szomszédok környezetében. Nyelve a magyar nyelvvel csaknem teljesen megegyezik; falvaiban ma is kimeríthetetlen kincseit találjuk a népregéknek és az ősi kézműipar készítményeinek. Csodálatosan faragott kapui és egyéb fa-, munkái régi rúnákból vett jelképes elemeket és motívumokat őriztek meg. Tündérregéikban és népköltészetükben a pogány mithosz alakjai szerepelnek; dallamaik részben az ősi pentatonikus skálán épülnek fel. A zene és a népköltészet talán legerősebb kapcsolata népünknek a régmúlt időkkel. A furulya és a duda ma is kedvelt hangszere a pásztornépnek; ezek minden bizonnyal pogány időkből származtak ránk. Amikor a X. század végén a magyarok keresztény hitre tértek, a magyar zene már meglehetős magas fokon állott. Szent Gellért, aki mint hittérítő jött Magyarországra és aki Európa egyik legfejlettebb kultúrájának volt a képviselője, meglepődve hallgatta az aránylag kezdetleges nép szépséges dalait. Talán érdekelni fogja Önöket, ha megemlítem, hogy napjainkban egy másik utazó, Rabindranath Tagore, a nagy indus költő, aki a távol Keletről jött hozzánk, szintén elragadtatással élvezte Budapesten a magyar zenét és nagyban csodálkozott, amikor meglepő hasonlatosságot fedezett fel a régi magyar dallamok és saját indus népének melódiái között. Ezeket a dallamokat a régi magyarok a mongol síkról elvándorolva hozták magukkal. Hadd mondjak el még két jellemző példát annak illusztrálására, miképp támadtak új, modern életre az ősi örökölt művészi adományok, amelyek évszázadokon keresztül szunnyadtak. Említettem önöknek, hogy népünk milyen ügyes, az agyagmunkákban. A múlt század dereka táján a dunántúli Herenden egy porcellángyárat alapítottak; az ott dolgozó magyar munkások hamarosan meglepő ügyességre tettek szert. A vállalkozó szellemű tulajdonos két kínai kézművest hozatott Kínából; ezek útmutatásai alapján a legfinomabb kínai égetési módokat is megtanulták és olyan sikerült kínai utánzatokat állítottak elő, amelyek szakértők véleménye szerint még az eredetieket is felülmúlták. Másik példámat a mai időkből merítem. Kormányunk szőnyegszövő tanfolyamokat létesített Budapesten, hogy enyhítsen a középosztály és a munkásosztály ínséges helyzetén. E tanfolyamok növendékei rövid időn belül annyira elsajátították a szőnyegszövést, hogy munkájukat alig lehet megkülönböztetni a legfinomabb keleti szőnyegektől. Legutóbb megtörtént, hogy a Vanderbiltcsalád többfelé érdeklődött, hol lehetne kijavítani a birtokában levő felbecsülhetetlen értékű gobelineket, amelyekben sok kárt tett az idő. Egyetlen műhely sem akadt Európában, amely e nehéz feladatra vállalkozni mert volna. Végül is Budapestre küldték a gobelineket; itt a szőnyegszövő tanfolyamok legteljesebb megelégedésre végezték el ezt a kényes munkát, holott a szőnyegjavítók mind olyan emberek sorából kerültek ki, akik néhány évvel ezelőtt még nem is álmodtak ilyen foglalkozásról Keleti származásunkról beszélve eszembe jut, hogy mit vetett szemünkre egy igen előkelő angol újságíró, aki minden alkalmat megragad, hogy Magyarország ellen gyűlöletet hirdessen. Ez az úriember azt mondotta egyszer, hogy Magyarország az egyetlen európai ország, ahol látható a sivatag tükrözésének ázsiai csodája: a délibáb; hozzátette, hogy ez nagyon illik a magyar nép ázsiai jelleméhez, mert ez a nép mértéken túl hajlamos arra, hogy álmodozzék és képzelődjék. Ezt az utóbbi megállapítást én bóknak veszem. A világért sem akarom tagadni, hogy erős egyéni bélyege van kitörülhetetlenül mindannak, ami magyar. Ez a bélyeg minden bizonnyal ázsiai eredetű. A magyar művészet minden alkotásában a keleti nap tüze izzik; a végtelen szemhatárok tükröződnek bennük; a puszták szabad levegőjét lehelik; a nomád élet dobogó és lüktető ritmusában vibrálnak. De éppen napkeleti vonatkozásuk az, ami valami különös varázst gyakorol. Az is igaz, hogy a magyar mindig szerette a dalt, a regét és a táncot. Sőt én még tovább megyek szigorú kritikusunk ítéleténél; elismerem, hogy mint javíthatatlan álmodozók csüngünk népies művészetünkön és hogy súlyos megpróbáltatásaink idejében népművészetünk alkotásaiban kerestük és találtuk meg egyetlen vigasztalásunkat. A kezdetleges népek lelki élete olyan, mint a gyermeké: könnyen felindulnak és nagyon hajlamosak arra, hogy felindulásaikat hangban, színben és mozgásban fejezzék ki. A magyar költészet és zene legszebb alkotásait, amelyek egyikemásika kétségkívül előkelő helyet foglal el az egész világ irodalmában és zenéjében, vérrel és könnyel Írták a nemzeti elnyomatás sötét napjaiban, vagy a nemzet élethalál-küzdelmeiben, amikor a magyar két ellenség közé ékelve ontotta véreit a hazáért. Hogy a mai időkből ragadjak ki példát: utalok arra, hogy a mai súlyos időkben is — a világháborút, a forradalmakat, az idegen megszállást és az ország területi megészakítását szükségszerűen követő gazdasági válságban — Budapesten kiváló szintházi kultúra virágzik, amelyet csodálattal tapasztal minden külföldi,aki ott jár. Talán érdekli Önöket, ha el i mondom, hogy Shakespeare darabjai • Előadás a St. John's Wood Art Society estélyén. y csak kinyomni szabad, kicsavarni, facsarni sohasem! valamikor a selyemruha viselete eseményes számba ment. Ma már majdnem általános selyem hordása, mivel ezt Lux segélyével minden fáradság és veszély nélkül ki lehet mosni, vetüljük a selyem dörzsölését és csavarását, mivel a finom fonalak elszakadnak és rostossá álnak. Lux feleslegessé tesz minden dörzsölést. A Lux*hab egyszerűen kihúzza a piszkot. Viselt selyem ruhaneműit mossa azonnal, mivel az izzadság árt a selyemnek. nult, melyet az uralkodói jelvények ékesítettek és ott liberát tartott. A gyászünnepséget a Himnusz hangjai fejezték be. A koronázó Mátyás-templomban a hivatalos Magyarország emlékezett meg IV. Károly király halálának évfordulójáról, amellett azonban a püspöki kar A SUNLIGHT MŰVEK GYÁRTMÁNYA Selyemholmikat a következő módort mosson: Forró vízzel készítsen szép Lux*habot. Töltsön ehhez hideg vizet, míg a hab langyossá válik és nyomkodja ezután a tisztítandó tárgyon keresztül a habot. Amikor ez megtörtént, akkor öblögesse ki langyos vízben, tegye tiszta kendőbe és ha már majdnem száraz, vasalja ki meleg (de nem forró) vasalóval. régebbi rendelkezése folytán az ország minden templomában gyászistentiszteleteket tartottak IV. Károly király lelkiüdvéért. Gyászistentisztelet volt többek között az egyetemi templomban is, amelyen a Pázmány Péter Tudományegyetem tanári kara Fináczy Ernő dr. rek- ■- '■ i i .... V . 3