Nemzeti Ujság, 1928. december (10. évfolyam, 281-295. szám)

1928-12-12 / 281. szám

i ÉÉI^TfTlf'Ifj^n fíiKf/1 ps is»-«*. Fiókkiadó* lUk B I Mm wi Hm féM I » Hat a— ' *011110». • * y • • hivataloki vili. kar., H SSXt SHHwH [UH HES Bg§j§ 9 §£3 ^$aSS8iS&frw nvSWi SBI a * * m <»• it mu Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ FőmnnM^tyst TÚRI BÉLA Wl JMIHM WIMkWWIimil IHi'lÉllMlilIIIIIIIIiIHH i kiimiWliIII1 >m 1 hé mii 1 I main MSI ■IIIIIII isiim 1 - - - - ................................... min Timmur—W X. évfolyam 281. szám # SzCrÚGL if Budapest, 1928 déc0hjber 12. i ■ iniiiii mm mi inni ni i i i mi iiiiiiii ii hí isiiig—»■—i——■ ni——■—m • MAI CIKKEINK: Tass József miniszterelnökhelyettes fo­gadta a pilisvörösvári sztrájkoló bá­nyászok küldöttségét Válságosra fordult az angol király álla­pota .Sajtó nélkül elpusztul a parlament az ismeretlenség homályában“ Tizenöt hónapra ítélték a csehek Arady Zsoltot A magyar faj hazaszeretete és katonai szelleme győzött Limanovánál Szerdán választ Románia A Külügyi Társaság ünnepelte Apponyi Albert grófot és Berzeviczy Albertet A demokraták bizalmatlansági indítványt tesznek a tanács ellen Popovics Sándor a konjunktúra-kutatás jelentőségéről Ahol megalapozzák a magyar búza jö­vőjét Szász Elek védője felmentő Ítéletet kért Röntgennel meg lehet vizsgálni még a repülőgép biztonságát is Előadás Budapest fürdővárosról J­urányi Miklós: A házbér-talány Pilisvörösvárról hétezer bányamunkás indult el Buda­pestre, hogy a kormány védelmét kérje bérharca ügyében. Nem forradalmat, nem lázadást akartak, hanem védelmet és­­ kenyeret. Mellékes, hogy a szociál­demokrata képviselő urak ott teremtek az előrehömpölygő menet élén, mert eze­ket a munkásokat, akik a választáson a szociáldemokrata jelölt ellen szavaztak, a bizalom vezette Vass miniszter elé. A nép­jólét­ügyi miniszter ezúttal is ponto­san eltalálta azt a hangot és helyes ál­láspontot, amelyet a kormány iránt egy­aránt hatalommal viseltető munka és tőke harcában elfoglalnia kell. A mun­kát fel kell venni, a tőkének méltányos­ságot kell tanúsítani, viszont nem szabad többet követelni a tőkétől, mint ameny­ Snyit teljesíteni lehet. A föld méhében el­rejtett szén nem egyenlő értékű, nem egyenlően hasznosítható, tehát nem lehet egyenlő a különböző bányavállalkozások terhe, kötelezettsége sem. Emberileg mélységesen szomorú a bányászok nélkü­lözése, de ép olyan szomorú, hogy a tőke is nélkülözni kénytelen s annál inkább érzi­ ezt a nélkülözést, minél tovább tart a sztrájk, minél nehezebb a verseny. Pilisvörösvár hegyeiben rejtőző szén nem versenyezhet a kiváló fekete szenekkel, tehát ugyanolyan terheket viselni is kép­telen. A megoldás a középúton van: a tőke, a szén viseljen annyi terhet, ameny­­nyit viselhet, mert mégis a fő az ember, a munkás engedjen követeléséből ameny­­nyit engedhet, mert a fő mégis a­ munka, amely egyedül adhat az embernek ke­nyeret. Hatvanmilliós vers szinte hihetetlenül hangzik, hogy ilyen is lehet. Pedig csaknem annyit, 4700 pen­gőt adtak egy akción egyetlen költe­ményért. Igaz, hogy ezt a költeményt Petőfi Sándor irta. A nagy költő saját kezeírása volt s egy olyan költeménye volt a halhatatlan magyar lírikusnak, a világirodalom egyik elismert nagyságá­nak, amelyet nem ismert eddig a világ. Kincset jelent nekünk és az egész mű­velt emberiségnek ez az ismeretlen Pe­­tőfi-vers. Legalább egyetlen, gyémánt ab­ból a mérhetetlen bányából, amely az élete tavaszán eltűnt költő lelkében kiak­názatlan maradt. Ajándék, megbecsülhe­tetlen érték az egész magyarság számára attól a költőtől, akitől még annyit kellett volna kapnunk s akitől most boldogan kapjuk ezt a késett virágot. Olyan költő­nél, akinek egy hosszú élet áldása lehe­tővé tette, hogy csaknem minden versét megírja, talán nem jelentene olyan sokat egy ismeretlen vers felfedezése, mint an­nál a poétánknál, aki rövid pályáján csak nagyon kevés versét hagyja ránk örökségül. Mennyire értékelte ezt az is­meretlen Petőfi-verset a magyar gyűjtő szenvedély, az is bizonyítja, hogy az aukción a mai súlyos viszonyok közt is 4700 pengőig verték fel az árát. Ez nem annyit jelent, hogy a vers ennyit ér. Pénzben ki sem fejezhető az értéke. De ■jellemző, hogy m­ilyen pénzáldozatot hoz­tak ennek a kéziratnak a megszerzéséért. Verseny folyt érte. Sokan meg akarták szerezni. Mi csak örülünk annak, hogy nem került magántulajdonba. Az Akadé­mia szerezte meg s így ez a nagy nem­zeti kincs örökre a nemzet közkincse marad. Luganoban a külügy­miniszterek zárt ajtók mögött tárgyalják a fontos kérdéseket Mussolini bizalmasa megbeszélé­seket folytat Upland Arisztiddel Lugano, december 11. (A Nemzeti Újság tudósítójának jelen­­tése.) Hiába hirdetik a Kursalon előcsar­nokában elhelyezett statisztikai kimutatá­sok, hogy egész Svájcban Luganonak van a legenyhébb éghajlata és hogy itt élve­zik évente a legtöbb napsütést, az idő­járás rácáfol a statisztikára. Amióta a múlt hét végén megérkeztek a külföldi delegátusok, állandóan rossz az idő. Az égboltot felhők takarják és a várost kör­nyező hegyeken az éjjel ismét havazott. Lugano aligha számíthat arra, hogy még egyszer falai között láthassa a népszövet­ségi tanácsot. A sokadalom valószínűleg nem tart a hét végénél tovább, mert a tanács napi­rendjén levő kérdések — a lengyel-litván ügyet kivéve — csak mérsékelten érdeklik úgy a delegátusokat, mint a külföldi nagyközönségét?Nincs is iil­m...­ .■ belépő­jegyekért a tanács üléseire. A laptudósí­­tók figyelmét azok a bizalmas megbeszélé­sek kötik le, amelyeket a nagyhatalmak külügyminiszterei egymással folytatnak, amelyekről azonban pozitív értesülést szerezni majdnem lehetetlenség. Kétség­telen, hogy Briánidnak és Chamberlain­nek Stresemann dr.-ral folytatott tanács­kozásai a német jóvátételre és a Rajna-vidék kiürítésére vonatkoznak; az is való­színű, hogy a német külügyminiszter valami pozitív eredménnyel fog vissza­térni Luganoból Berlinbe, különben nem képviselhetné kellő eréllyel a locarnoi politikát a birodalmi gyűlésben, de hogy miben fog engedni vagy könnyítést nyúj­tani Franciaország, azt senki nem tud­hatja-Sok találgatásra szolgáltat okot, hogy ezúttal eljött a tanácsi összejövetelre Mussolini bizalmasa, Dino Grandi kül­ügyi államtitkár, aki annak idején részt­­vett a locarnoi konferencián. Briand-nal folytatott megbeszélései után hire terjedt, hogy létre fog jönni a francia-olasz barátsági szerződés. Arról is beszélnek, hogy Mussolini esetleg még a tanácsülés tartama­­alatt ellátogat Luganoba, ez azonban egyáltalán nem valószínű. ■ Általánosságb­an jó hatást keltett Chamberlainnek az angol hírlapírók előtt hétfőn tett az­­ kijelentése, hogy semmi­féle ok nincs pesszimizmusra , hogy a szeptemberben megállapított tervet föl­tétlenül végr­e fogják hajtani. Ez az ígé­ret a szakértő bizottság egybehívására vonatkozik, amely aj jóvátétel kérdésében fog jelentést tenni -a kormányoknak. A tanács zárt ülésen foglalkozott a délamerikai konfliktussal Lugano, december 11. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A tanács ma délelőtt nyilvános és utána zárt ülést tartott. Az utóbbin Bolívia és Paraguay viszályát tárgyalták néhány más üggyel együtt, s minthogy ebédidőig nem tudták a tanácskozást befejezni, délután fél 4-kor folytatták a zárt ülést. Ennek befejezte után a titkárság kiadta a közleményt a tanács részéről Bolíviába és Paraguayba menesztett táviratról. A nyilvános ülésen Quinones de Leon spanyol delegátus az egészségügyi bizott­ság munkálatairól, Durand kanadai meg­bízott az ópiumfogyasztással összefüggő kérdésekről tett jelentést. Briand a szel­lemi együttműködés nemzetközi bizott­sága nevében a szellemi tulajdon védel­méről terjesztett elő jelentést. A napirend utolsó pontja a népszövet­ségi rádióállomás ügye volt; az erre­­vonatkozó előadói jelentést Zaleski len­gyel delegátus terjesztette elő. A legközelebbi ülést a tanács holnap délelőtt egynegyed 11 órakor tartja. A nyilvános ülést követő zárt ülésen a tanács különböző népszövetségi költség­­vetési és adminisztrációs ügyeket intézett el Forughy perzsa delegátus előadása alapján, majd kinevezéseket és előlépteté­seket határozott el a népszövetségi titkár­ság személyzetének státusában. Stresemann Grandival a jóvátételi probléma reví­ziójáról tárgyalt Lugano, december 11. Stresemann német külügyminiszter ma este egyórás tanácskozást folytatott Grandi helyettes slasz külügyi államtit­kárral. A tanácskozások tárgya, hír sze­rint, az a kérdés volt, milyen magatar­tást tanúsít Olaszom­zág­ a jóvátételi probléma revíziója ügyében. Különböző gazdaságpolitikai kérdések is szóba ke­rültek. Stresemann a mai nap folyamán sem tudta viszonozni Brrind és Chamberlain látogatását, minthogy a francia és angol külügyminisztert teljesen lefoglalták a népszövetségi tanács bizalmas tárgyalá­sai. Grandi látogatása szintén megaka­dályozta Stresemannt a látogatások vi­szonzásában. Tíz angol-francia flotta­egyezmény is szóba kerül Lugano, december 1. Azzal a körülménnyel kapcsolatban, hogy a luganoi angol és francia delegá­ció tagjai között feltűnően sok katonai szakértő van, oly verziók kerültek forga­lomba, hogy az angol és francia megbí­zottak a luganoi tanácskozások alkalmá­ból az angol—francia flottaegyezmény ügyében átnyújtott legutóbbi Kellogy­­jegyzékre is válaszolni fognak. A válasz megszövegezéséhez természetesen katonai szakértőkre is szükség van. Az amerikai kormánynak küldendő jegyzék, bír sze­rint, meg fogja ismételni némileg módo­sított formában a régebbi kompromisz­­szumos javaslatokat. Lapunk mai száma 16 fillér rr. ...................... rift...........- -A párt és a párbérváltságról Írta: Rusztek Károly,­ kir. tanfelügyelő A római katolikus egyházat, a írtakét és az érdekelt javadalmasokat egyaránt súlyos helyzet elé állította egy a párbér­re és deputátumra vonatkozóan a közel­­múltban kiadott belügyminiszteri rende­let, amellett hogy újból előtérbe tolta ezt a régen megoldásra váró, de ideiglenesen és a legtöbb helyen egyelőre legalább már nyugvópontra jutott nehéz kérdést. A szó alatti rendelkezés ugyanis meg­állapításával annak, hogy a párbér és egyházi deputátum mint a híveknek az egyházzal szemben fennálló kötelezett­ségei a politikai község költségvetéseinek keretein kívül állanak, annak kivetése és beszedése az egyház feladata: a róm. kat. lelkészeknek és tanítóknak párbér- és de­putátum-váltság címén a község költség­­vetésében a megkötött szerződések alap­ján felvett illetményeit töröltette és az 1928. január 1-e óta e címen már felvett összegek visszafizetését rendelte el Nem akadémikus vitát akarok provo­kálni és nem vitatni kívánom azt a tra­dicionális jogot, mely szerint párbér- és deputátum-ügyben az intézkedés az egy­házak főkegyurát illeti, aki ebben való jogát és főfelügyeletét a kifejtett gya­­korlat szerint a vallás- és közoktatás­­ügyi miniszter útján gyakorolja, hanem bizonyításával annak, hogy vannak ese­tek és körülmények, amelyekben és ami­kor a párbér és deputátum a politikai községek költségvetésében jogszerűen foglal helyet, különösképen­­szóvá aka­rom tenni azt a lehetetlen és tarthatat­lan állapotot, amelyet a fenti­­ intézkedés az országban mindenütt ott teremtett, ahol a párbér és deputátum a javadal­mak kisebb-nagyobb részét képezik. Mindenekelőtt utalok arra, hogy elvi döntések szerint a községi költségvetés kapcsán vegyes felügyeleti szempontból párbér- és deputátum-ügyben az intézke­dés a belügyminisztériumot csak akkor illetheti meg, ha a község az egyházzal szemben egy új, olyan kötelezettséget és terhet vállal, amely jogilag nem köte­lezi. És bár ilyen esetben a belügymi­nisztérium töröltetheti a községi költség­­vetésből az abba minden jogkötelezettség nélkül beállított párbért és deputátumot, a vallás- és közoktatásügyi minisztérium 1907-ben mégis szükségesnek látta meg­jegyezni, hogy „a belügyminisztérium elvi szempontból nem szokott kifogást emelni, ha például a község saját va­­gyonfelügyeleti hatóságának jóváha­gyása mellett párbérmegváltás tárgyá­ban saját megterhelésével határoz“. Tehát­ az eddigi jogszokás és gyakorlat szerint még az ily­eímeken önként vál­lalt megterhelés esetében sem emeltetett kifogás. Most pedig még akkor is, amikor nem önként vállalt megterhelésről, hanem jogilag fennálló községi kötelezettségről van szó, töröltetni rendeltetnek az ily címeken felvett illetmények. Köztudomás szerint párbér- és deputá­­tumváltság fizetésére kötelezheti a közsé­get a canonica visitatio, az azóta sza­bályszerűen kötött szerződés, avagy mind a kettő. A canonica visitatiok úgy az egyházi, mint a világi hatóságok részéről jóváha­gyott szerződés jellegével bíró okmányok, amelyek mint kétoldalú szerződések egy­­oldalúlag az egyik fél által sem bontha­tók fel, de nem különösen a másik fél hátrányára. A canonica visitation ki­vált de a tör­­vényes formák mellett a község és java­­dalmasok között létrejött szerződések kö­telező erejének bizonyítása igazán feles­leges. Felesleges annál is inkább, mivel

Next