Nemzeti Ujság, 1929. augusztus (11. évfolyam, 182-196. szám)
1929-08-13 / 182. szám
2 féle tendencia rejlett. Németországot meg kellett fosztani természetes szövetségesétől, meg kellett akadályozni a kialakulóban levő Mitteleurópa létrejövetelét, másrészt a népek önrendelkezési joga alapján egy antantbarát szövetség megalapítása volt a cél, mely a dunamenti nemzeti államokat akonföderáció irányába tereli, az elvágyedt osztrák császárság szükséges egyensúlyozó szerepének pótlására, nemillönben hogy a nemzetek és nemzetiségek polilott káoszát kivezessék a partikularizmus bomlasztó állapotából. Kossuth Lajos koncepciója valóm válhatott volna, ha nem szakítják szét a szerves organizmust, a történelmi magyar államot. Falstaffi hadseregek operettbe illő megszállása fait accompli elé állította a forradalom válságában fuldokló, erőtlenné vált magyarságot, elszakítván szorosan egybetartozó területeket. Ez a katasztrófa a magyarságot életereje teljében, a fejlődés felé irányuló hatalmas nekilendülésében érte, egy nemrég még feudalisztikus országot nagy demokratikus kiteljesülésében akasztott meg. A visszafojtott nemzeti energiák még a mai lehetetlen határállapotok fenmaradása esetén is utat kell hogy találjanak a levezetésre. Abban a pillanatban, mikor a gazdasági élet követelményeinek nyomása alatt a mai szuronyerdős határok morális vámhatárokká enyhülnek, már illuzóriussá válnak. A trianoni kényszerhatárokat, ezeket a béke számára szánt lövészárkokat az első eső nyomtalanul le fogja mosni Európa térképéről. Sajnos, erre az államfilozófiai igazságra nekünk kell rávezetnünk a békeszerződések népboldogító pacifistáit, figyelmeztetve őket éppen a magyarországinemzetiségi probléma által nyilvánvalóvá vált tényre. Két faj érintkezési határán, a kevert nemzetiségű súrlódási felületeket annak az országnak birtokában kell hagyni, melyhez földrajzilag, történelmi múltjuknál vagy gazdasági érdekeiknél fogva tartoznak, mert máskülönben az ilyen területek tűzfészkek, Európa békéjének, gazdasági konszolidációjának örök akadályai. Az igazi állam nem valami mechanikus egység és nyelvek szerint részekre tagolni nem lehet anélkül, hogy meg ne bénítaná az egész terület vérkeringését. Az integer Magyarország gazdasági és természetadta egységében pedig olyan politikai határt vonni, mely nyelvi határt is jelenthetne — homogén nemzetiségű területeket létrehozni —, teljességgel lehetetlen a nagy etnográfiai kevertség miatt ott, ahol a közvetlen határokat kivéve a községek lakossága is teljesen kevert. Éppen azért nem lehetne tartós megoldás a és vadászkalap alatt öreg sírdogáló negyvennyolcas újra detronizálta a Habsburgokat, amióta vasból és fából van Ákos jobblába. Csak Sándor volt ott mindenütt, a misén, az eskütételnél, a királyi palota tánctermében, a koronázási ebéden, a királyné termében a magyar hölgyek hódolatánál, ahova a főhercegasszony kamarása Ágnesnek is küldött meghívót. — Ágnes, egész életedben sajnálhatod, hogy nem jelentél meg, micsoda ruhák, micsoda párták, micsoda ékszerek, micsoda asszonyok ... és te lettél volna köztük a legszebb . . . Ott volt a pályaudvaron is, délután hat órakor, amikor a király elutazott, üdvrivalgás, kócsagok, rókaprémes kucsmák, zászlók, selyemkendők lengetése, Gotterhalte, — azután csend, az aranyfüst szétoszlott, az illatok is szétoszlottak a pályaudvar kormos levegőjében, a virágok szirma lepergett a földre, a virágokat a lucskos, sáros, koronos aszfalton széttaposták, a díszmagyarok elszéledtek, a katonák dobolták és dobogtak, ágyússzekerek kereke csikorgott, sarkantyúk pengtek, kocsik elrobogtak, csapatok elvonultak, a zaj elcsendesedett, lassanlassan egészen mély és szomorú csönd lett — tudja Isten, mintha nem is igazi koronázás lett volna ez —, csak a Gotterhalte volt igazi, a Gotterhalte, amelynek hangjai ott úszkáltak a pályaudvar körül, a Szent György-téren, a királyi vár fölött és mindenütt . . . Aztán a Gotterhalte is elhallgatott, végre, nagynehezen ... Az ördögbe is, ez elmaradhatna már egyszer, végre-valahára, legalább olyankor, amikor a magyarok vére patakokban ömlik, ebben Lajosnak van igaza... De azért úgy éreztem, hogy életemnek ez a leggyönyörűbb napja, éljen a kily. (Folytatjuk.) revíziós határ kiigazítása. Még ha a szinmagyar nyelvterületeket visszakapnók is — amit nehéz elképzelni —, még mindig jelentős magyar néptömegek maradnának idegen uralom alatt , ezek a tulnain maradt országperemek gazdasági elsorvadásra vannak kárhoztatva, mivel éppen a fenti okoknál fogva nem kapcsolódhatnak a szomszéd állam vérkeringésébe. Ezért nem lehet eredménye revíziós propaganda-erőfeszítéseknek sem. Csak az integritás hozhat végleges nyugalmat. A história logikája nem ismer más megoldást. NEMZETI ÚJSÁG Kedd, 1929 augusztus 13. Tuka mellett vallottak ma a tanuk Hanzalikról tudták, hogy agent provocateur . Az elnök délben zárt tárgyalást rendelt el Hlinka nyilatkozata a nagy perről Pozsony, augusztus 12. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Tukaperben ma folytatták a tanuk kihallgatását. Elsőnek Benloh Fülöp Miklóst, a Rodobrana alkalmazottját hallgatták ki, aki Mack Györgyről tett vallomást. Ezután Sidor Károly, a Slovak című lap szerkesztője lép az elnöki emelvény elé és elmondja, hogy éveiken át együtt dolgozott Tukával, akinek jellemét az évek hosszú során át bőven volt alkalma megismerni. — Mi a Slovak szerkesztőségében állandóan láttuk Tuka működését — mondja a tanú. — Valamennyien nyugodt lelkiismerettel állíthatjuk, hogy Tuka soha államellenes tevékenységeit nem folytatott. Kizártnak tartjuk, hogy Tuka kémkedett volna, vagy államellenes összeköttetéseket tartott volna fenn. — Igaz-e, hogy Tuka nem volt jó tót hazafi, és tótul sem tudott? — fordul a tanúhoz Galla dr. védő. — Nem igaz, válaszol a tanú. — Igaz-e, hogy Tuka magyarul fogalmazta meg cikkeit és ön fordította azokat tótra? — folytatja a védő. — Ez sem igaz. Tuka tökéletesen bírja a tót nyelvet. Gyönyörűen beszél és ír tótul. Most Tuka fordul egy kérdéssel a tanúhoz: — Igaz-e, hogy államellenes szellemben neveltem a tót ifjúságot? — Ön a tót ifjúságot a lehető legkedvezőbb irodalmi és politikai szellemben nevelte, — hangzik a tanú válasza. Bobula, Klinke és Dvorzik kihallgatása A déli órákban sorra hallgatják ki a tót néppárt képviselő- és szenátortagjait. Bobula szenátor jelen volt a nagymihályi gyűlésen, amelyen Tuka kitartásra és az autonómiához való hűségre buzdította hallgatóit. Ebben a beszédben sem forradalomról, sem Tótország elszakításáról nem volt szó. — Nem mondott olyasvalamit Tuka,ha, törvényes után nem kapják meg az autonómiát, megmutatják kemény tót öklüket? — kérdi az elnök. A tanú határozott nemmel válaszol. Vallomására nem esketik meg. Klinko szenátor szintén jelen volt a nagymihályi gyűlésen. Tuka a párt programjáról, az autonómiáról és a pittsburgi egyezményről beszélt. Forradalmat nem emlegetett és a „kemény ököl“ kifejezést sem használta. — Az egyik tanú azt állítja —mondja az elnök —, hogy Tuka egy üdvözlőbeszédre egy alkalommal így válaszolt: Fel kell készülnünk arra, hogy lerázzuk a cseh szolgaság igáját. — Tuka ilyesmit sohasem mondott — válaszol a tanú. Klinko szenátor azután elmondja, hogy a pártnak tudomása szerint csak információs irodája volt, kémirodája ellenben nem. A Rodobrana nem volt titkos szervezet, tagjainak nem volt fegyverük. Csak a néppárt gyűléseit védték s a támadókkal szemben botokkal és öklökkel védekeztek. Klinko szenátor ezután arról beszél, hogy felkereste egyszer a parlamentben Hanzalik tanú és megkérte, járjon közibe a szenátus elnökségénél, hogy nyissák fel a folyosó egyik szekrényét, mert abban van a turócszentmártoni szerződés titkos záradéka. Miután véleménye szerint ez a feltevés teljesen abszurd volt, nem vállalta a közvetítést. Hasonló vallomást tesz Dvorzik képviselő is, majd Macacsek Pál képviselő, a tót néppárt volt titkára áll a bíróság elé. Tuka a külföldi propagandát a párt megbízásából végezte, mondja a tanú. A párt megbízásából alapította a Correspondence Slovaque című francia nyelvű lapot is. Minden útjáról pontosan referált a pártnak és neki is. Jelen volt akkor, mikor Hanzalik felkereste Tukát egy prágai szállodában. Hanzalikot a tanú agent provocateurnek tartotta. Tuka maga is kijelentette, nem szívesen tárgyal vele, mert azt hiszi róla, hogy kém. Hanzalik, aki az agrárpárt tagja volt, többször hozott cikkeket a Slovakhoz, amelyekben saját vezéreit támadta. Ez egyáltalán nem tetszett Tukának. Magasabb államérdekre való hivatkozással a tanú ezután zárt ülést kér. A zárt tárgyalás délután két órakor ért véget. ,,Szabad ember akarok lenni a saját hazámban“ A Nieuwe Rotterdamsche Kurant egy munkatársa beszélt Hlinka páterrel Titkáról és a perről. Hlinka először is felháborodottan tiltakozott Tuchanek tanúnak a perben tett vallomása ellen, hogy ő — Hlinka — 80.000 koronát kapott volna Magyarországtól. — Majd nekem fognak a magyarok pénzt küldeni — jegyezte meg —, aki ellenzék minden revíziót és a lord Rothermere akciója ellen vagyok. Tuchanekről és Szomolányi tanúról így nyilatkozott: — Ha azt mondom róluk, hogy rablók, akkor az talán sok, de ha hazugoknak nevezem őket, az határozottan kevés. Belansski és Hanzalik tanukkal nem szeretnék egy szobában aludni. A Twan-perről abban foglalta össze véleményét Hlinka, hogy az anakronizmus. — Kramarz szintén nem akarta ezt a pert és azt mondta nekem, hogy szívesen adna két milliót, ha Tuka megszökött és eltűnt volna. Ennek a pernek egyetlen célja van: összezúzni a tót néppártot. — Jurigának és Tomaneknek magasabb céljaik vannak — mondotta ezután Hlinka. — Hodzsa Milán pedig nagy hibának tartja, hogy az ügyészség vádat emelt Tuka ellen. Bennünket kellett volna vád alá helyezni, Jurigát, Tomaneket és engem, mert mi vagyunk a bujtogatók. — Ami engem illet, nekem nem kell a dualizmus, hanem a magam hazájában szabad ember akarok lenni. Bujtogatni fogok tovább is, míg a tót név nem kapja meg a teljes önkormányzatot. Nem akarok miniszter lenni, megmaradok tovább is egyszerű papnak, de nem nyugszom, míg nem ültetnek a vádlottak padjára. Tuka 1918. előtt nem volt tót hazafi, de a háború előtt ez érthető volt. Amit tett, azi könnyen tehette, pap vagy pláne püspök nem vállalkozhatott volna rá. Nem mindenki annyira elszánt, mint Tuka. A hollandi hírlapírónak arra a kérdésére, hogy lát-e különbséget a régi magyar uralom igazságszolgáltatása és a cseh között, így válaszolt Hlinka: " Ami magát a pert illeti, ha a tárgyalási elnök merészelné Tukát felmenteni, akkor három hónapon belül mehetne nyugdíjba. Azt a bírót is nyugdíjazták, aki engem felmentett, amikor az ügyész vád alá helyezett Tatelében című cikkemért. A tárgyalás elnöke akkor mártír volna, mi pedig Tukát ismét megválaszthatnék képviselőnek. De ha elítélik Tukát, akkor mi, tót képviselők, a parlament elé visszük a dolgot és nem nyugszunk addig, míg az elítélést fel nem oldják. Én olyannak érzem magam ebben a dologban, mint egy katonacsapat parancsnoka, aki a saját katonájáért mindenre képes. A Tuka-per mai tárgyalásának megnyitása után az elnök felolvasott egy névtelen levelet, amelyben azt írják neki, hogy ha el meri ítélni Tukát, akkor húszezer katolikus ököl fog rá lesújtani. Meg akarták mérgezni Tukát A délutáni tárgyaláson Mahacek képviselő tanúkihallgatását folytatták, aki elmondotta, hogy Tuka neki becsületszavára fogadta, hogy nincs összeköttetésben a magyarokkal. Juriczki és Tass Flórián tanuk lényegtelen vallomása után Pázmány képviselőt és iskolaigazgatót hallgatták ki, aki elmondotta, hogy Betzlánszky egy ízben azt mondotta, hogy ő mérgezett süteménnyel elintézhetné Tukát, anélkül, hogy valaki rájönne, hogy ő a tettes. Farkas János kiadóhivatali igazgató tagja volt ír Rodobránának, kijelenti, hogy a Rodobrána szelleme nacionalista volt. Blecho és Hanselik szembesítése után a tárgyalást berekesztették. M. Kossuth lajos-u. 6. Egyenruhák és polgári öltönyök részletre! IM Kálmán Nagy választék angol szövetekben! Törökország nagy búza vásárlásokat kezdett az Alföldön Békéscsabáról jelenti tudósítónk. A múlt évben mind minőség, mind mennyiség tekintetében rekordgabonatermésünk volt, mégis egy szomorú gazdasági év következett Magyarországra. Hozzájárult a gazdasági válsághoz az is, hogy nemcsak nálunk volt az elmúlt évben kitűnő termés, hanem az egész világon. Ebből pedig baj lett, mert amíg a kis Magyarország a néhány millió métermázsás többtermésével bajlódott, addig Kanada, Amerika, Argentína és Ausztrália körülbelül 150 millió métermázsa felesleghez jutott. A gabonapiacon az egész világon nem várt katasztrófa áldott be. Az átlagos 32—34 pengős árak kezdtek lemorzsolódni. Ez a helyzet volt a múlt év szeptemberében, amikor azonban Kanada felől rekordtermést jelentettek, a búza ára erre 25 pengőig esett le. A kis csonkaországunkban pedig megkezdődött a magyar gazdák haláltánca, mert akkor, amidőn a gabona ára majdnem 40 százalékkal esett, az ipari és kereskedelmi cikkek emelkedést mutattak. Hozzájárult a bajokhoz az is, hogy a körülöttünk levő államok elzárták előttünk a határaikat és nemhogy mint vevők léptek volna fel, ellenkezően: tranzitónál is hatalmas vámokat szedtek. Tavaszra a búza ára 20 pengő alá sülyedt, a 9 millió méter mázsa feleslegünkből pedig alig tudtunk valamit exportálni. A helyzet kezdett igen nehéz lenni itt az országban. Végre sikerült a kormánynak Olaszországgal, Svájccal és Törökországgal előnyös feltételű szerződéseket kötni, amelyek három és félmillió méter mázsa gabona eladását jelentették. Olaszország és Svájc kontingenseiket már előbb elszállították, míg Törökország részére szükséges egy és egynegyedmillió méter mázsa bevásárlása most folyik. A múlt héten Szolnokon, Szentesen, Szegeden és Békéscsabán németül beszélő gabonaügynökök jelentek meg a gabonakereskedőknél és búza iránt érdeklődtek. Szentesen több gabonacégnél jártak és először tájékoztató árak iránt érdeklődtek. Később elmondották, hogy Szentesről és Békés vármegyéből körülbelül 300— 100 vagon gabonát akarnak Törökországba kiszállítani. Ugyanakkor felmutatták a bécsi ágensek a magyar kormány írását, amely szerint több ezer méter mázsa gabona kivitelére van engedélyük. Hamarosan megkötötték a szerződést. Az első csoport 21.50 pengőért vásárolta a búzát, amikor azonban már ennyiért nem kaptak, 22 pengőt, sőt 22.50 pengőt is fizettek érte. Ez volt tulajdonképpen az oka annak, hogy Szentesen és Békéscsabán két héttel ezelőtt a 18 pengőig lesülyedt búzaár felemelkedett. Az eddigi adatok szerint a törökök Szentesen és Békés megyében 150 vagon búzát szedtek össze, amely 152.000 métermázsának felel meg. Ha nem is valami nagy mennyiség ez a 150.000 métermázsa, annyi bizonyos, hogy ebből több mint 300.000 pengő jött be, amelyre egy hónappal ezelőtt még senki sem számított. A múlt hét elején a Tiszán nagy uszályok jelentek meg a csongrádi kikötő előtt és megkezdődött a szállítás. A berakodást a hét végén szerencsére be is fejezték és a gőzhajók megindultak a jó alföldi búzával lefelé a Tiszán Titel felé. A gőzhajók a Vaskapun keresztül viszik a szállítmányt, ahonnan tengeri gőzösökön. Kisázsiába kerül újabb kirakásra az alföldi jó magyar, tiszamelléki búza. Értesülésünk szerint a jövő héten újabb szállítmányok indulnak meg Békés megyéből és Szentesről Törökország felé. .....................nmimimtnii mV.mI. Rádió-engedélyét a levélkézbesítő útján is beszerezheti. — Ha jól és olcsón akar szórakozni, fizessen elő a rádióra. Napi 8 fillérért ugyanannyi órai szórakozásban van része. — A rádió nemcsak szórakoztat, de tant, és a kultúrát is terjeszti.