Nemzeti Ujság, 1929. szeptember (11. évfolyam, 197-221. szám)
1929-09-01 / 197. szám
Vasárnap, 1929 szeptember , NEMZETI ÚJSÁG Szíriából arab csapatok nyomultak Palesztinába A mohamedánok izgalma a szomszédos országokban egyre növekszik London, augusztus 31. (A Nemzeti Tjság tudósítójától.) A gyarmatügyi minisztérium hivatalos jelentése szerint Szíria felől újabb arab támadás indult meg. A haurámi tartományban élő arab törzsek átjöttek a határon és megkezdték az előnyomulást a Jordán völgyében. Az arab csapatok , létszáma többszáz ember. Az angol katonai parancsnokság bombavető repülőgépeket küldött a Jordán völgyébe s remélik, hogy a légi támadással sikerül megakadályozni az arab harcosok előnyomulását. Szíriában a hivatalos jelentés szerint egyre nagyobb arányokban folyik a zsidóellenes agitáció. Az arab törzsek falvait mohamedán papok járják be azzal a felhívással, hogy siessenek palesztinai testvéreik segítségére. RepÜlőgépek Jeruzsálem fölött Jeruzsálem, augusztus 31. (Reuters) Pénteken nagyon feszült volt a helyzet a mohamedán ünnepre való tekintettel. A zsidók attól tartottak, hogy a mohamedánok a mecsetből kijövet támadni fognak. Az összes üzleteket bezárták, az utcákon katonai járőrök cirkáltak. Tizenkét angol repülőgép tüntetett az Omar-mecset felett déli 12 órakor, amidőn a mohamedánok kijöttek onnan. A repülőgépek nagy magasságból hirtelen lecsaptak és az Olajfák hegye felett egészen alacsonyan repültek. Ezt többször megismételték, míg végül is az arabok szétoszlottak. Mi történt Szaffed zsidó telepítvényen ? London, augusztus 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A gyarmatügyi hivatal jelentésével szemben, amely azt állítja, hogy a Tiberias város mellett levő Szafedben kisebb zavargás volt, amelyet könnyen elfojtottak, a zsidó távirati iroda a következőket közli: Csütörtökön éjjel felfegyverzett arabok megtámadták a várost és nyolc zsidót megöltek. Egész utcákat felperzseltek, a Shell-cég petróleumraktárát felgyújtották. A pogrom délután hat órakor kezdődött, míg a csapatok csak éjféltájban érkeztek meg. Az áldozatok közül többeket a lángokba dobtak (!) az arabok, másokat rettenetesen megkínoztak. (?) Az árvaházban hat árva gyermeket megsebesítettek. A gyújtogatás következtében háromezer zsidó hajléktalanná vált. Tiberiasban az arabok nyíltan azt hirdetik, hogy követni fogják a szafedi arabok példáját. A bagdadi zsidók elítélik a cionistákat London, augusztus 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Bagdad főmecsetjében az arab nacionalisták nagygyűlést tartottak, amelyen hevesen támadták az angol kormányzást. Nagy megelégedéssel fogadják ott a bagdadi zsidók nyilatkozatát, akik hangsúlyozzák szolidaritásukat mohamedán polgártársaikkal szemben és élesen elítélik a cionistákat. A palesztinai arabok vezére Abdel Hamid El Habi, aki a palesztinai és transzjordániai mohamedánok sejkje. Szent Károly szemináriumainak szelleme Magyarországon irta. Orsenigo Cesare dr., érsek, apostoli nuncius* Az ember azt tartaná természetesnek, hogy két nemzetnek a kölcsönös ismerete mindig egyenes arányban áll, én azonban napról-napra jobban látom, hogy a dolog nem úgy van. Már a hitélet szemszögéből nézve is látjuk, hogy például az olasz könyvek, olasz intézmények, olasz Szentek mennyivel ismertebbek a külföldön, mint a külföldiek Olaszországban. Ennek számos oka lehet, nem utoljára az olasz nyelv áttekinthetősége, legalább annak, aki tud latinul. Az igazi okot azonban abban a tényben kell keresnünk, hogy Olaszország a pápaság székhelye és hogy Róma a katolikus világ centruma. Rómából sugárzik szét a hitéletnek irányítása, Rómából indul ki minden reformmozgalom , s még arról is, ami Róma környékén történik, könnyen föltételezik a külföldiek, hogy az Egyház szándékának a legtökéletesebb kifejezése, amiért is átveszik, tanulmányozzák és elsajátítják. A világ katolikusainak — sőt nemcsak katolikusainak — szeme mint egyedüli fix pontra, kimondhatatlan feszültséggel fordul a pápa felé. Ezt csak akkor érzi meg az ember a maga teljes jelentőségében, ha külföldön él. Minden jó katolikus, ha utazni készül, elsősorban, Rómát akarja megismerni. Róma szemináriumai és egyetemei a tanuló ifjúság centruma; a külföldi püspökök legjobb kispapjaikat Rómába küldik Mindez hatalmasan hozzájárul, hogy Olaszország hitélete közkinccsé váljék. Szent Károly intézményeinek, különösen a szemináriumainak, megvan ez a kettős előnyük: először is, hogy a Rómába igyekvőnek útba esnek, másodszor . A milánói papnevelő intézet által kiadott „Humilitas. Miscellanea storica dei Seminari Milanesi“ című folyóirat sorozatos cikkekben ismerteti Borromeo szent Károly hatását az európai papnevelésre. A Magyarországra vonatkozó cikket (1929. ápr. szám, 162—164.) a budapesti pápai nuncius őexellenciája írta. A cikket az illusztris szerző engedelmével az »U5lahiakban maszsz fordítot ta.Ti Vnz''iliiiV. pedig, hogy annak az embernek a szivéből születtek, aki Rómában élt, a pápa közelében és neki mintegy főmunkatársa volt. Könnyen föltételezhető tehát, hogy a római pápa akaratából és elgondolásából váltak ki. Mindamellett nem tételezhető fel, hogy Magyarország csak Szt. Károly szabályai vagy példája nyomán alapította volna meg első szemináriumát. Röviddel a tridenti zsinat bezárása után IV. Pius pápa apostoli követeket küldött a különböző országokba, hogy a zsinati törvények végrehajtását sürgesse, különösen a szemináriumokra vonatkozókat. Magyarországra a pápa Delfino Zakariás bíborost küldte. Az ország akkori prímása, Oláh Miklós, sietve engedett a nuncius felszólításának és 1567. július 1-én megalapította Magyarország első papnevelőintézetét. Az intézetnek 10 növendéke, 2 tanára és egy szolgája volt. Ez természetesen édeskevés volt, de akkor mégis igen sokat jelentett. Jelentette egy nagyfontosságú törvény életbeléptetését, a pápa akaratának tiszteletben tartását és egy gyökeres reform megindítását. Oláh prímás példáját csakhamar követték a többi püspökök is, ha nem is mindenütt azzal a gyors sikerrel, amellyel maguk a püspökök szerették volna. Az akkori politikai viszonyok igen kedvezőtlenül befolyásolták a hitélet intézményesedését — az ország nagyrészt török igában sínylődött. De épen ezekben a később keletkezett szemináriumokban találjuk meg annak a tiszteletnek nyomait, amelynek Szent Károly, mint szemináriumok alapítója, örvendett. Négy magyar szeminárium (a háború előtti Nagymagyarországról beszélek) viseli Szt. Károly nevét és pedig a kalocsai, a besztercebányai, a kassai és a váci szemináriumok. De nemcsak a nevét viselik, hanem átvették a pedagógiai szellemét is, úgy, hogy a szabályok az említett szemináriumokban és még egynéhányban lényegesen megegyeznek a milánói szemináriumok szabályaival. Ez nem azt jelenti, hogy Magyarországon egyáltalán nem ismerik a többi bevált pedagógiai rendszert — például a Sulpicianus és a Holzhauser-félét — de tény, hogy Szt. Károly szabályait előnyben részesítik. Ezt egyébként Mihályfi Ákos, a jámbor cisztercita és tudós egyetemi tanár is hangsúlyozza: „A papnevelés története és elmélete“ cimű értékes munkájában igy ír: „Borromei Szent Károly egyházmegyéjének szükségleteit tartva szem előtt, részletesebb szabályokat ka- Szjt. 3 to s»to t ov^to into'z-otP'V melyeket Felső-Olaszországban mindenütt, de az Alpokon túl is több helyütt (számos magyar szemináriumban is) elfogadtak s melyek ma is számos szemináriumban érvényben vannak“. (I. kötet, 148. lap.) Nehéz lenne leszögezni, hogy hol kezdődik és meddig terjed Szt. Károly befolyása a magyar szemináriumok életében. Annyi bizonyos, hogy gyakran fedezhető fel Szt. Károly szabályának jellegét hordozó pedagógiai módszer. Csak hogy egykét példát megemlítsek: 1. A fontosság, melyet Szt. Károly a kis szemináriumoknak tulajdonított. A kis és nagy szemináriumok közötti megkülönböztetés eltörlése, az öltözködést, az iskolaévből,száj, az ájtatossági gyakorlatokat és szünetidőket illetően. 2. A tapintat, mellyel Szt. Károly alkalmazni tudta a szabályokat az ájtatossági gyakorlatokkal, illetőleg összeegyeztetvén a közös élet követelményeit az egyéni élet követelményeivel. Ennek értelmében leszögezte ugyan a főbb ájtatossági gyakorlatok, mint például az elmélkedési és lelkiismeretvizsgálás idejét, de teljes szabadságot engedett ezeknek módját illetően. 3. A nyomaték, mellyel Szt. Károly előírja, hogy a szeminaristák részt vegyenek a székesegyház és nyilvános templomok szertartásaiban, azért, hogy gyakorlatilag is elsajátítsák a liturgia szabályait, valamint az a szokás is, hogy a fiatal leviták tartsanak rövid szentbeszédeket és egyéb előadásokat saját társaiknak azért, hogy megszokják az igehirdetést. 4. A szigorúság, amellyel Szt. Károly szabályaiban a szilencium betartását követeli az étkezés ideje alatt s általában minden időben, a rekreációk kivételével, azért, hogy a fiatal levitákat az összeszedettséghez és önuralomhoz szoktassa. Mindezeket az irányelveket többékevésbé tökéletes formában megtaláljuk a magyar szemináriumokban, ahol mindmáig szokásban maradt, hogy az étkezés és rekreáció alatt az elöljárók nincsenek együtt a növendékekkel és hogy a növendékek állandóan együtt vannak nappal a tágas tantermekben, éjjel pedig a megfelelően nagy közös domitoriumokban, nem pedig külön szobákban. Nem szabad elfelejtenünk, hogy a magyar szemináriumok talán a más országok szemináriumainál is jobban megérezték azt a regalista pusztítást, amelyet a történelem jozefinizmus néven ismer. A jozefinizmus egyik fő célja az volt, hoy a szemináriumokat nagy kulturális intézetekké alakítsa át, mintha a papnevelés egyetlen vagy legalább is fő célja a tudomány, illetőleg a doktorátus elnyerése lenne. Amint a jozefinizmus nyomásának vége szakadt, azonnal életre kelt Magyarországon az az aspiráció, hogy a szemináriumokban eredeti céljuknak megfelelően visszaállíttassék a hazai, valamint a külföldi tapasztalatokra támaszkodó rend. Ezt a tényt igen hatékonyan bizonyítja az előbb említett mű második kötetében Mihályfi tanár, aki néhány fejezeten keresztül figyelemreméltó bölcsességgel vázolja a papnevelés reformjának programját. Érveit azokkal a tapasztalatokkal erősíti meg, amelyeket Európa legkiválóbb szemináriumainak látogatása közben szerzett. Különösen kiemeli a milánói szemináriumban látottakat, ahol a kiváló tanár, Gorla Károly volt a vezető. Meg kell jegyeznünk, hogy Mihályfi tanár könyve kb. 30 évvel ezelőtt látott napvilágot s ezt az időt Magyarország nem hagyta nyomtalanul eltűnni. Szent Károly és a többi nagy nevelő szelleme feltámadott azóta és erősen kihatott a szemináriumok belső életére. A jozefinizmus teljesen eltűnt a papnevelés programjának és irányának csodálatos átalakulásában. A magyar papnevelésben az igazi tudományos kiképzés és az előkelő műveltség megadása ma is vezérelv. Ez az elismerés az igazság követelménye. Azonban a szigorú tudományosság mellett egészen más szellem uralkodik ma a magyar szemináriumokban, mint amilyenről egykor II. József ábrándozott. Most már az az irányelv, hogy a pap, a kultúra iránti ragaszkodásából cseppet sem tágítva, Isten emberévé váljék, aki elsősorban jámbor lélek, telve buzgósággal és a lelkek iránti szeretettel, aki önmagát és saját kényelmét elfelejti, aki a tudományban az apostolkodás hatékony eszközét látja, de sohasem helyezi a buzgóság, az önmegtagadás, a példás papiélet fölé, egyszóval, aki mindig mindent alárendel szent hivatásának. Milyen csodás eredményeket várhatunk egy ilyen papságtól, amelyet a lelkek szeretete jellemez, természetfeletti érdek vezérel, amely a kultúra magas fokán áll s szenvedélyesen szereti hazáját. A történelem törvényszerűsége mindenütt egyformán mutatja, hogy csak a nevükre méltó szemináriumok nevelnek igazi papokat, azaz Isten embereit és hogy csak az ilyen papok tudják jobbá tenni a népeket és meggyógyítani a nemgetokat. Józan tanács Délafrikából Fokváros, augusztus 31. (Reuters) Az itteni zsidóság gyűlést tartott, amelyen a palesztinai eseményekkel foglalkozva, bizalmát nyilvánozta az angol kormány iránt és elhatározta, hogy a cionistáknak ajánlani fogja a Törökországba való kivándorlást. Az egyiptomi arabok a Népszövetséghez fordulnak Kairó, augusztus 31. (A Nemzeti Újságtudósítójától.) Az egyiptomi nemzeti párt tegnapi ülésén határozati javaslatot fogadott el, mely szerint a Népszövetséghez tiltakozó táviratot intéznek a párt nevében a palesztinai zavargások ügyében. Az arab nemzeti liga elnöke szerint a palesztinai arabok nem hajlandók eltűrni, hogy a Holt-tenger, amelyből millió fontokat érő kálium, magnézium és arany nyerhető, a cionisták és a mögöttük álló nemzetközi zsidó tőke kezébe kerüljön. Az arabok nem kívánnak egyebet, csak azt, hogy Anglia gyakorolja az ellenőrzést a Holttenger fölött és a nyereségnek egy részét engedje át azoknak, akik a jog szerint ez a terület, akkor lehetséges volna, hogy az arabok és zsidók békésen egymás mellett fejleszthessék a civilizációt. 3