Nemzeti Ujság, 1929. október (11. évfolyam, 222-248. szám)

1929-10-01 / 222. szám

=ks=a MTl?lfrff3ggl TJfC M Telefon: Ant 127 47 NHL B VMI SfmMWn MW 3MM| 'ffV 1|| iS ,mr Ilin érő 16 flU é. Am no-os. Fiók. H ISSyi aWBWm mm sfgjg'*8 S|| 118 IHR BWk SS Hn i«r. «.ii‡»ii » -kiadóhivatalok il., ■ an ^ ff ’fgf «B MM gfd­ \ \W&, PBS SR f. f|g{ Mllér - Hirdt. Orexajrhái­ n. 18, Tol.i Él «Éj jEHfi Ej 'w fiaSjfi JBXa JSraH _ fJglSj BHfi ISSaa M ilSf '?S15 wi tiedk­ millióié-JL ^ 1 JBL JBL Felelős szerkesztő:TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILFőmunkatárs: TÚRI BÉLA XI. évfolyam 222. szám ♦ Kedd ♦ ^Ó Budapest, 1929 október 1. Van orvosság mindenre! - Regény - 26 tita: Bibó Bajos A menyecske látta, meg vannak fogva. Cserébe legalább tudni akart mindent, hogy védekezhessék, ha majd rákerül a sor. — Jószági — kérdezte. — Az. Meg főd. Mér ahhoz képest fizet mindenki, hogy mennyire bírja magát, meg hogy mi a baja. Nagy-é, kicsi-él A kijelentés villámcsapásként hatott. Valamennyi gyógyíthatatlan, halálos nya­valyával jött ide s most egyszerre egész­ségeseknek érezték magukat. A menyecskét még mindig nem hagyta el a lélekjelenléte. — Nahát akkor engem nem vegzálhat­­nak, mer én magam egészséges vagyok, mint a makk. — Az órára mutatott. — Én evégett az utolsó végett gyüttem csak ide, oszt ennek sincs baja, csak éppen az, hogy leissza magát minden nap. Már menni is akart s odalépett az alvóhoz. — Ébreggyön kend — kezdte rázni. — Ébreggyön, mer én rajtam követelik a bor árát. A részeg csuklott egyet s mint aki ezzel mindent megmondott, a falnak fordult és nyugodtan horkolt tovább. Most már állott a többi is és úgy mondták egymás után: — Bajom nekem sincs. Annyi csak, hogy szúr az óhalam. — Nekem meg a májam rendetlenke­­dik csak. Az öregasszonyból kiszakadt. — Hej, hogy az Isten tenné akárhová. Ha én ezt előre tudtam volna, dehogy koptattam volna idáig a bukkancsomat. A másik öregasszony ráduplázott. — Hogy mindig csak a szegényt akar­ják nyúzni! Márton mozgolódást hallott a szomszéd szobából. Felállott és a mutatóujját tiltó mozdulattal a szája elé emelte. — Üljenek le kigyelmetek! — intette őket csendre. — Mer hallom, hogy mán­gyim­ is. Oszt legjobb hallgatni, meg rá­hagyni mindent, mert veszett Döngicsér az ajtóhoz ment és beszólt Ferinek: — Gyere már. Várunk már nagyon. Feri kitárta az ajtót. — Mi ez? — nézett az apjára, amikor kilépve megpillantotta az embereket. Márton hunyorított, hogy hallgasson, ne beszéljen. Feri kivette az óráját. — De hiszen még csak hét óra? Döngicsér megnyugtatta: — Tudjuk, fiam. Hanem hát ezek a jó emberek nem várhatnak, mert tízkor már megy is vissza a vonat. Hozzájuk fordult: — Na, emberek — mutatott Ferire — itt van a doktor úr, akiről urambátyám az imént beszélt. Derék, tudós fiatalem­ber. Majd megvizsgálja figyelmeteket. Feri kénytelen volt alkalmazkodni a helyzethez. Másfél óra alatt végez velük. Ha már itt vannak, az apja így szoktatta őket, nem zavarhata el őket. Kiszólt Juliskának. Megvárta, míg a lány úgy, ahogy rendbe hozta a szobá­ját, akkor megkérdezte az apját: — Édesapámék maradnak? — Ahogy akarod. — Maradjanak akkor itt. Bizalmat akart ébreszteni maga iránt, bemutatkozott: — No, emberek, Isten hozta kigyelme­teket. Örülök, hogy ilyen szép számmal begyűltek. Én vagyok az új orvos. Nem csodaorvos, hanem rendes doktor. A menyecske közbeszólt: — Látjuk! — vágta oda epésen. — Értjük! — toldotta meg a mögötte álló öregasszony. Feri folytatta: — A csodaorvos abbahagyta, nem gyó­gyít többet, megtiltották neki, hogy orvosságot adjon kigyelmeteknek. Mától kezdve én helyettesítem. A kijelentésre a részeg is felriadt. Az utolsó mondatot hallotta csak, s akkorát csuklott, hogy belecsendült a szoba. Az asszonyában már valósággal forrt a visszafojtott düh, olyat lökött rajta, hogy a jámbornak nekikoppant a feje a fal­­nak. _ A — Most érez föl mán fe­­gy­elmed, ami­kor itt az ekzekutor? , No megálljon, le­gyünk csak egyszer innen kint. A fenyegetés tulajdonképpen Ferinek szólt, s az asszony meg­ akarta adni neki is. — Annak kell csinálni, aki érti. — Aki tudja! —­ segített neki az iménti asszony. Feri azt hitte, maguk is helyeslik, amit eddig mondott:­­ — Úgy van. Látom, hamarabb megért­jük egymást, mint gondoltam. Meg is mondom hát, nyíltan, én nem hókusz­­pókuszolok, nem komédiázok, nem kuru­­zsolok,­­ hanem gyógyítok. Azért vagyok itt, hogy felvilágosítsam kigyelmeteket, amit eddig műveltek, az babona meg bűn volt. Gyógyítani csak tanult orvos tud, receptet írni csak diplomás embernek van joga. Meg is kezdjük mindjárt a vizi­tet, megmondja szépen mindenki, mi a panasza, elmesél apróra mindent, aztán, aki beteg, azt kórházba küldjük, vagy pedig orvosságot kap. Döngicsér meg akarta mozgatni őket. — Egy-kettő! Jelentkezzenek kegyelme­tek! — szólt oda a gyomorbajosnak. A kupec látta, hogy ennek most már fele sem tréfa, itt most már aligha se­gít a szép szó és elszánta magát. — Én másért gyüjtem! — fordult szembe Ferivel. — Én is. Én nem is vagyok beteg — hallat­szott egyszerre mindenünnen. Feri azt hitte, nem fejezte ki magát elég világosan. — Értsük meg egymást, emberek. A doktor vagyok. Én vagyok az orvos. Döngicsér olajat ak­art önteni a tűzre: — Vagy nem betegek kendtek? — kér­dezte olyan hangon, mintha nem tudta volna, kikkel áll szemben. A menyecske előre furakodott: — Nem! — mondta éles hangon. Ferit kezdte megzavarni a viselkedé­sük: — Nem betegek? Nem. — Hanem? —­ Én máshon gyüttem. — Kihez? — A csodadoktorhoz. — Mondtam már, hogy a csodadoktor nem gyógyít. Felhagyott vele. Én vagyok a helyettese. (Folytatjuk.) MMH WiMIUWJtUliliiilWiBWMIBWill I lilll HMM I1 II (t. m­.) „Hiába akar a háztetőkön és a földön ugráló veréb együtt repülni a sas­sal.“ Nagy igazság ez,­­de éppen ezért megható és mélységesen igaz, hogy a sas szárnyai alá veheti a kis madarat s meg­mutathatja neki a végtelen magasságo­kat és távlatokat. Ahová nem jut el a veréb a maga tökéletlensége, a gyönge­­sége miatt, oda eljuthat, megbújva a fejedelmi szárnyak mögött, amelyek ma­gaikkal ragadják merész röptük ere­jével. Önkéntelenül ez az első és leg­mélyebb benyomása annak, aki átlapozza Prohászka Ottokár összegyűjtött mi­n­káinak azt a két kötetét, amely a Szent István Társulat kiadásában most jelent meg Soliloquia cím alatt. A sas egy-egy röptének impressziói tükröződnek ezek­ben a feljegyzésekben, s a földön botor­káló olvasó a sas szárnyaló szellemének erejével járhat be pillanatok alatt ijesztő távlatokat. Prohászka Ottokár feljegy­zéseit, naplójegyzetszerű reflexióit gyűj­tötte össze e két kötetben Schütz Antal, az apostoli nagy püspök szellemének ki­váló ismerője s ezzel olyan ajándékot adott a magyar kultúrának, amelynek értéke alig becsülhető fel, mert új fénye­ket vet Prohászka szellemére, ennek a szellemnek négy évtizedes fejlődésére, vergődéseire, megfigyeléseire, lelkiisme­­ret-vizsgálódásainak átélt és átelmélke­dett problémáira. Nagy meglepetés­ ez a két kötet, mert senki sem sejtette - ‘a kör"­mva nyara nem —, hogy Prohászka után terj­­edelmes naplójegyzetek maradtak, 1878- tól, pappá szentelésének idejétől, 1927-ig. Az élet közvetlen melegét sugárzó meg­nyilvánulásai ezek a pap, a költő, a po­litikus, az ember lelkében élő gondola­toknak és benyomásoknak. Prohászka írói hagyatékának ezt az eddig ismeret­len kincsestárát nem szánta a nyilvános­ságnak. Legalább is erre nem találunk adatot. Gondolatairól, emberekről, ese­ményekről tele feljegyzések ezek, ame­lyek megnyitják lelkének szentélyét, ő azért vetette papírra, hogy megörökítse önmagának mindazt, amit lelki fejlődése s az emlékezet szempontjából jelentős­nek tartott. Irodalmi műfaj szempontjá­ból nehéz volna ezt a két kötetet elskatu­lyázni. Nem napló, mert nem napról­­napra vezetett száraz följegyzések soro­zata. Néhol egész évsorok hézagai szakít­ják meg a folytonosságot, máshol szinte napról-napra torlódó feljegyzések vág­tatnak egymás nyomában, amelyeknek élén csak a dátum jelzi, hogy az író lel­kéből különböző időkben fakadtak... Lelki naplónak indul, lelkiismeretvizsgá­­lódás, legbensőbb problémák foglalkoz­tatják, akinek minden törekvése, egész szelleme Isten szolgálatára van beállítva s ilyenkor soraiban lángol a misztikus léleknek Istennel és az ő szentjeivel foly­tatott beszélgetése. De nem sorozható a világirodalom nagy önvallomásai közé sem, noha föltárja lelkének legtitkosabb rejtekét, mint Szent Ágoston, aki az egész világ előtt végezte el nagy élet­gyónását. Ebben a két kötetben is önálló marad Prohászka, új, másokhoz alig hasonlít­ható, nyelvének csodálatos zengésében s gondolatainak rapszodikus villanásaiban önmagát adó, emberi és igaz. S amint múlnak az évek, mind gyakrabban kopog­tatnak be a feljegyzések lelki magányába a világi dolgok, emberek és események néhány sorban odavetett képe, átfonva Isten emberének szeretetétől, az Apostol buzgalmának hevétől, a világban is élni kénytelen TM k ér i*. betétién csalódásai­ba,.. vivőcmvitiiinak. • ki.áb , 'rAma,na': minden szépitgetéstől és takargatástól mentes őszinteségétől. Az isteni gyer­mek tisztaságának szent­­ elfogulatlan­sága, tapasztalatlansága, az élet szennye előtt való megtorpanása muzsikál ezek­ben a feljegyzésekben, arról a mennyei ártatlanságról, amelyről megrendítő sza­vakban mondotta Krisztus: „Bizony mondom nektek, ha nem lesztek olyanok, miként e kicsinyek, nem léptek be Meny­­nyek Országába.“ Ennek a magasan szárnyaló léleknek gyermekded tisztasága a legmegraga­dóbb lelki élmények egyike, olvasván*^ * feljegyzéseket, megörökítését azoknak a gondolatoknak, amelyekkel az élet söt^­ ■ jelenségeivel szemben állt. De ez tíz ét béri finomságokig emelkedő tisztaság * szűrődik át a magasságokba emelkedő­­ gondolatain is. Egy, csak rendkívüli mé­retekkel mérhető embert látunk fejlődni magunk előtt, aki feljegyzi önmagát, mert egész lénye gondolataiban, érzései­ben, elragadtatásaiban él inkább, mint az élet realitásaiban. Azt lehetne mon­dani, hogy egy író, aki így látta önma­gát és a világot, amelyben élt. Ez a világ nem a hétköznapi, földön járó, röghöz kötött emberek világa. Fel­jegyzései ezért nem igazi naplójegyzetek, hanem sokszor költői rögtönzések, merész és színes misztikas képek, amelyek nem idegenek a világegyház néhány hasonló misztikusának stílusától s amelyekhez most a magyar irodalom csatol egy min­den izében egyéni s lenyűgözően művészi remeket.­­ A nagyközönséget természetesen a fel­jegyzések sorozatának az a része fogja legközvetlenebbül érdekelni, amely Pro­­hászka politikai szereplésének a háborút követő idejéből való. Ha szabad úgy mondanunk, itt Pro­hászka a legegyszerűbb, de egyben a leg­­keserű­bb és legerőteljesebb is. Itt a csa­lódott s a világ dolgaiban kifáradt em­ber Prohászka, aki érzi, hogy a sas fel­emelheti ugyan magával a verebet, de ez újra leszáll a háztetőkre és a föld vö­géig*­.. *h szárnya pl 1 kil-v : M­ásd, vagy elejti. Innen csalódása a demo­kráciában, s a sorain átrezgő fájdalmas érzés, hogy hinnie kell még­is, hirdetnie kell még­is azt a demokráciát, amely el­vesztette hitelét, mint ahogy a sas látja és érzi, de tudja, hogy a veréb soha meg nem érti a magasságok és távlatok fen­ségét. Nem is a demokráciában, hanem az emberekben való csalódásában fakad ki, amikor így ír: „Mi más a szellem kul­túrája, a lélek! az a tükör, mely a vilá­got tükrözi, az a forrás, amelyből az is­merős titokzatos sugara árad!... Száz- Lapunk mai száma 16 fillér Mi történt? A PT kormányfő nagy beszédet mon­dott a makói hősi emlékmű lelep­lezésén A miniszterelnök részletesen foglal­kozott az aktuális politikai kérdé­sekkel Ernszt Sándor és Griger Miklós az adonyi Zichy-centenáriumon visz­­szautasították Baltazár vádjait A jubiláló Központi Sajtó Vállala­tot ünnepelte a tripoliszi katolikus társadalom . Venizelos görög miniszterelnök lá­togatást tesz Budapesten Schober kancellár a Nemzeti Újság­nak nyilatkozott az osztrák politi­kai helyzetről Magyarország ötödik helyen áll Európa atletizáló nemzetei között Dubois bíborost, Paris érsekét ked­den temetik A budapesti gabonapiacon a búza 25—30, a rozs 30 fillérrel olcsób­bodott Tömegszerencsétlenség történt a KMAC svábhegyi versenyén Október elsején kezdődnek Miskol­con a Kelemen Didók emlékére tartandó ájtatosságok Gerevich Tibor két genfi előadásá­­val a svájci lapok hosszú cikkben foglalkoznak Nemzeti blokk alakult a Magánal­­kalm­azottak Biztosító Intézete ön­­kormányzati választására Kedden nyílik meg a főváros új csecsemőkórháza A főváros katolikusai közül sok­ezren vettek részt az Országos Ka­tolikus Szövetség á­ltal rendezett Szent f '-.a, A vasárnapra k... itt szociáldemo­krata- és Heimswehr-felvonulásor­ minden incidens nélkül múltak el Tanaka báró volt japán m­iniszter­elnök meghalt A panamák miatt letartóztatták elT3' oláh város egész „tisztikarát“ Erőteljes áremelkedés a chicagói tőzsdén Tizennégyszemélyes hatalmas Ford­­aerobusz érkezett szombaton Bu­dapestre A floridai ciklon irányt változtatott és megkímélte Miamit Tuka elmondotta védőbeszédét

Next