Nemzeti Ujság, 1929. december (11. évfolyam, 274-296. szám)
1929-12-01 / 274. szám
«S9DECY ^ frk WWW ’ N FM7FT1 irarsni . Országhan.K. 18, T«l. t ■ l|g| j§§8 JS W |fl| MSB . jH SH* OS 8 nl V I«• • k m N11 m «•“ ■f?' / r JL HmL*snL * Al^JLIAML Felelős szerkesztő: TÓTH LÁSZLÓ dr. ♦ KERESZTÉNY POLITIKAI NAPILAP ♦ FtfpjnSytárs: TÚRI BÉLA ^ XI. évfolyam 274. szám ♦ Vasárnap ♦ Budapest, 1929 december 1. .Reális utakon (kim.) Anélkül, hogy a Revíziós Liga igazgatósági ülésén elhangzott beszédek részleteit fejtegetnék, három megállapítást kívánunk tenni. Először: a Revíziós Liga neon a színes szappanbuborékok eregetésével, nem a szónoklatok illúziókba ringató narkotikumával akar hatni, hanem a realitások útját keresi, mert jól tudja, hogy csak ez a járható út, noha ez a nehezebb. A második: a Revíziós Liga világosan látja, hogy a magyar társadalmat nem arról kell meggyőznie, hogy a revízió jogos és szükséges, hanem arról, hogy a nagy célt csak ernyedetlen kitartással, a soha kishitűvé nem törpülő társadalom fegyelmezettségével, tehát csupán morális és fizikai erejének teljes acélozottságával és tettrekészségével érheti el. A harmadik: a Revíziós Liga jól tudja, hogy nem elég a magyar társadalmat lelkileg felfegyverezni a maga igazságának szolgálatára, hanem tudatára kell ébresztenie a világot, hogy a revízión fordul meg végeredményben az ő nyugalma, biztonsága, békéjének stabilitása s épen ezért az igaziságtalanság fölött nem tekinthet el hideg közönnyel. A magyar követelés egybevág a világ legeminensebb érdekével. Semmi sem lett volna könnyebb, mint a revíziós gondolatot pohárköszöntők, lelkes búsmagyarkodások, alkalmi szónoklatok álomvilágába terelni, ahol a szavak csengésében s az illúziók ködében kisírhatta volna magát a meddő fájdalom. A magyar történelem múltja nem egy riasztó példájával szolgál annak, hogy a nemzet legelemibb életszükségleteiből miként vált üres felszokongatás, az egyetemes magyar gondolat miként fulladt bele a terméketlen szófecsérlések posványába s a realitások miként vesztették el tartalmukat, termő erejüket, mert túl rohant fölöttük az idő, még mielőtt a nemzet az élet kíméletlen vadáságainak napvilágánál, a dolgok jelentőségére ráébredt volna. Semmi sem lett volna könnyebb, mint az illúziók narkotikumába belekábulni, s feledést keresni olyan álmokban, amelyeket soha sem követ beteljesülés, csak a meg nem ragadott pillanatok önvádja, az elherdált órák és napok, hónapok és esztendők kiábrándító tanulsága Ezt a könnyű, de végzetes utat nem volt szabad választani. Azzal a régi metódussal, amely nem akart túl látni a „magyar glóbuson“, s ,energiáit, az asztaltársasági álkuruckodás zászlólengetéseiben emésztette fel, legbensőbb hitünk szerint szakított a magyar társadalom. Kezdünk európai távlatokban, az érdekek világviszonylatában gondolkodni és mérlegelni s az összefüggések bonyolult szálaival foglalkozni. A Revíziós Ligának épen az a legnehezebb feladata, hogy ehhez a szélesebb perspektívában való szemlélethez rászoktassa a magyar társadalmat, amelyet erre még nevelni kell. Herczeg Ferenc szerint a revíziós mozgalom fegyvere az igazság, taktikája a világ lelkiismeretének felébresztése. Az elmondottakból következik, hogy ezt a meghatározást mindenben helyeseljük. Talán csak azt tesszük hozzá, hogy az igazság hatalmas fegyver ugyan, de egyelőre még a kisantant szuronyainak ereje a hatalmasabb, sokat kell tehát forgatnunk a fegyvert, alaposan ki kell használnunk, sőt a használatot be is kell gyakorolnunk, amíg leszámolhatunk az igazsággal szembe szögezett erőszak és hazugság fegyvereivel. A világnak az a bizonyos lelkiismereti pedig sokkal mélyebben alszik, semhogy könnyű lenne a felébresztése. Mi rámutatunk arra, hogy a világ ünnepélyes, ígéretet tett a wilsoni elvek mellett s a világ úgy tesz, mintha emlékezni sem akarna. Mi rámutatunk a kisantant százhetvenszeres katonai túlsúlyára s a világ úgy tesz, mintha a lefegyverkezés, vagy- leszerelés dolga a legjobb után haladna. Százezer kisebbségi panaszt kapott a Népszövetség s abból csupán hetet intéztek el — azt te hogyan! — s a világ úgy tesz, mintha Európa 45 milliónyi kisebbségeinek pokoli sorsáról mit sem hallott volna. Mi rámutatunk a döntőbíráskodásnak Európa jövendő sorsát eldöntő kérdésére, amely elvet az optáns perben mi védelmezünk meg késő generációk javára — s a világ úgy tesz, mintha a békeszerződés megszegésével végrehajtott erőszak s a magántulajdon elkobzása csupán egyszerű, hatalmi szóval is elintézhető politikai kérdés volna. Ez a kormányozható, megfoghatatlan, rejtélyes lelkiismeret nehezen ébreszthető fel, de a felébredésére egyszer majd ülni fog az óra. Mikor? Nem tudjuk. A Revíziós Liga sem tudja. De egyszer ütni fog s akkor felvirrad a remények napja a magyar társadalomra Addig nem lelkesedni kell csupán, hanem helytállani, a realitások útját keresni, a fegyelmezett és célratörő magyar társadalom nehéz, de egyetlen kilátást adó útját járni. Amikor mi, a Revíziós Liga igazgatósági ülésén elhangzott beszédek hatása alatt, papírra vetjük ezeket a gondolatokat, tulajdonkép a Liga komolyságát, a feladatok nagyságának magaslatára emelkedését s a magyar társadalomban kétségtelenül megmutatkozó nagy vitalitás látványát ünnepeljük. Nincs zászlólobogtatás, nincs asztaltársasági színvonalon álló jelszokongatás, nincs üres ígéret, másfelől nincs kottera, nincs politikai pecsenyék sütögetése és nincs pártoskodás. Összefogás van. A Liga a szociáldemokratáknak azt az emlékezetes kísérletezését, hogy befoghassa a revízió ügyét a maga külön pártcéljainak rozoga kordéjába, eredményesen visszautasította. S íme a Ligának az alig kilenc milliónyi csonkamagyarországi lakosságból másfélmillió tagja s ebben a tömegben igen jelentős számu munkástagja van. A Liga tehát elérte, hogy halad a realitások , a nemzeti erők egybefogásának, az igazság mellett való kitartó munkának Az arany palást írta: Pásztor József A férj beszélgetett a barátjával, akinek mindent el szokott, mondani. A férfiak között is vannak olyanok, akik csak akkor nyugszanak meg, ha valakinek kitárják a lelküket, különösen izgalmas lelkiélményeiket, amelyek újra átizzanak, megszínesednek az előadás hevében. És mindig akad egy barát, aki hallgat. Olyan férfitípus ez, amelyikben valami csendes, alvó szatíra van, aki magába szűri, a lelkébe zárja a barátai apró gyengeségeit. Tudomásul veszi, élvezi befelé mosolyogva, azokat a gyarlóságokat és félszegségeket, amelyek egyébként változatossá és mulatságossá teszik az életet. — Tudod, kedves barátom — kezdte a férj — szerelmes vagyok a feleségembe. Most talán jobban, mint valaha. Még fiatalok vagyunk. Nekem alig hogy találsz egy korai, fehér hajszálat a hajamban, ő pedig csak most bontja ki szépségét, mint tavaszi langyos eső után valami délszaki virág. Mit tehetek róla, ez az asszony elbűvölt s ma már alig tudnám elképzelni nélküle az életet. — Két hónapig volt lent a tengernél , elképzelheted, milyen boldog voltam, amikor hazaérkezett. Magam az egész nyarat itthon töltöttem s el sem tudom neked mondani, mennyire vártam. Minden héten kaptam tőle két-három levelet, amiben olyannak mutatkozott, mint régen, dehát régebben se lehetett sokat kihámozni a leveleiből. Itt-ott a sorok között fel-felcsillant valami, ami melegséggel árasztotta el a lelkem, megnevettetett egy-egy finom, pajkos ötlet, de tulajdonképen éppen úgy voltam vele mint leánykorában. Sokszor feltettem magamban a kérdést: vájjon szeret-e igazán? De ebbe már rég beletörődtem. Tudom, hogy vannak olyan nők, akikben annyira erős a lelkiszemérem, hogy képtelenek kimondani s pláne leírni, amit éreznek. Igaz, hogy talán éppen az ilyen nők tudják tovább a szerelmet megtartani. Nagyobb baj sosem volt közöttünk, csak valami befejezetenséget, valami bizonytalanságot éreztem. Ellágyultam sokszor, meghódoltam, a lába elé raktam a szívemet s ugyanezt vártam, de soha sem kaptam azt a feleletet, amire vágytam. Mintha mosolyogva figyelt volna, hogy is szeretem, mit érzek, mit tudok neki mondani, meddig szárnyal az örömöm! Az álmodó, mosolygó, boldog szemében felötlött ilyenkor valami bágyadt elboruló, ami csak egy pillanatig tartott, aztán egyensúlyba hozta egy felcsengő, friss kacaj. A szeme kitisztult újra, mint a tavaszi ég, amikor az apró, könnyű feslegeket a szél kergeti s nézett rám, kedvesen, nyájasan, aranyos nyugalommal, mintha a világ minden fölényét és bölcseségét a lelkében őrizné. — Hát bizony sokszor fájt ez nekem, kedves barátom, pedig éreztem, hogy szeret, de azt is éreztem sokszor, hogy ezt az asszonyt tökéletesen nem lehet, meghódítani. Mindég nyitva marad egy kis rés a szerelmében, ahol elröppenhet, kibújhat előlem, hogy fussák utána. — Elképzelheted hát, hogy mennyit gondoltam rá, amíg odavolt. Sok volt a dolgom, éppen a nyáron kellett a minisztériumnak elkészíteni az iskolaterveket Néha a késő este is a műteremben ért. A nap már aláereszekedett a Sashegy gerincén s a zöld hegyoldal valami finom, titokzatos párát lehelt. Hirtelen felrebbentem a munkámból s odagondoltam hozzá. Most talán a tengerparton sétál valakivel. Nem. Nem gondoltam rosszra, sokkal jobban és gyengédebben szerettem, de az is mélyen sértett, megalázott volna, hogy valami udvarlásfélét elfogad, pedig ez könnyű, ugye? De jól esik elképzelni angyali tisztának, akit szeretünk. Fölibe helyezni minden más nőnek, büszkélkedni, felemelni a fejet s belefürdetni a boldog tudat verőfényébe. — Tíz éve élünk együtt, s akár hiszed, akár nem, annyi finom szemérem volt mindég benne, hogy tulajdonkénen még ma sem ismerem. Mikor távol van tőlem egy ideig s hazakerül, úgy ciobog a szivem s olyan izgatott vagyok, mint amikor először szorítottam karjaimba. Ha csak a délutáni sétából hazatér vagy az esti vásárlás után, annyira új és meglepő, hogy magam is csodálkozom. Soha nem az a nő, mint aki elment. Ne mosolyogj, bár lehet, hogy neked van igazad, de ez mindegy, kedves barátom, az örök igazság mégis az, amit én érzek s én azt érzem, amit mondtam. Egy picit elgondolkodott, a pillám pici nedvesség surrant át, amint halk hangon folytatta: —■ Sosem felejtem el, mennyit kellett küzdenem, amíg a haját kibontva megmutatta. Amíg hirtelen végigzuhant a vállain ez a csodálatos aranypalást, mely a bokáit verte s pár pillanatig elkápráztatott, aztán egy kurta, pajkos kacajjal a függöny mögé futott. Mikor szégyenkezve újra elibém állt feltűzött pompás kontyával, mint a tisztaság koronájával, csodálkozva, meghatottan kérdeztem tőle: — Miért félted a hajad? Elpirult, a földre hullt a pillantása s ugy susogta: — Csak kell valami, hogy legyen rajtom, amit senki sem lát egészen, senki sem ismer... Ó, annyit játszottam én a hajammal, mikor még leány voltam — folytatta emelkedő hangon. — Beleburkolóztam, mint valami fátyolba. A férj feje lebicsaklott. A szemében fény gyulladt. Boldogan reszkető hangon szólalt meg: — És azután inkább csak álmodoztam a szép hajáról. Valami finom szimbóluma volt ez az ő lelkének, a szemérmének, tartózkodásának és titokzatosságának. Tegnapelőtt érkezett haza s amint megpillantottam, ugyanazt a megmagyarázhatatlan elfogódottságot éreztem, mint máskor. Finoman le volt barnulva, egy picit mintha megerősödött volna, de rugalmas volt. Amint megszólalt, a hangjában, a hanghordozásában valami különös változást éreztem, amit nem tudtam magamnak megmagyarázni. Nem olyan volt ez a színváltozás, mint máskor, valami egészen más. Meglepőbb és izgalmasabb. A kocsiban hozzámsimult, úgy, amint még sohasem. Aztán egyszerre a karomba markolt, a szeme a szemembe mélysedt s halk sóhajjal kérdezte: — Nem haragszol-e majd reám nagyon? Meghökkenve néztem rá. — Miért haragudnék? De ebben a pillanatban valami szirén -e főtt. Ránéztem. A szemében még mindig parázslott a várakozás, de én elkomorodtam. Ő hirtelen hevesen megmozdult, hozzámsimult s egy kicsit fátyolos hangon kérdezte: — Vájjon szeretsz-e még ugy, hogy megbocsátod? Hideg futott a szivemre, amint rámeredt a szemem. — Hogy én szeretlek-e? Hogy én? De te? Te? Szinte belémolvadt. Sötét utcán suhant át a kocsi. Hirtelen átkarolta a fejem, megcsókolt. — Én szeretlek — susogta —. Még sosem szerettelek így! A szeme megcsillant. — Ó, majd meglátod! De meg kell bocsátanod nekem. Éreztem, hogy a szemem hirtelen átnedvesedik. — Mit bocsássak meg? Hevesen felelte rá: — Majd megtudod,, de csak otthon. Pár perc múlva hazaértünk, de az agyamban kavarogtak a gondolatok. Mikor benn voltunk a lakásban, a lámpát egy gyors mozdulattal meggyújtotta. Ledobtaa könnyű köpenyét. Hirtelen szembefordult velem s a két karját a vállamra eresztette. A szemembe nézett és édes hangon kérdezte: — Megbocsátod-e, drágám? Rámeredt a szemem, szörnyen kínlódva: — Megbocsássak? Mit? Szelíden sugárzott a szemembe a pillantása. — Majd megtudod, de én is akarom előre tudni, hogy megbocsátod-e? Mert olyan valami ez, amin most már nem lehet változtatni. — Ó, Istenem! Melegen buzogtak a szavak az ajkairól: — Te mindig olyan jó voltál hozzám. Úgy kitártad a szived s én ... Én sokszor elröppentem az érzéseid elől, mint a madár, hogy futva kövess, de most . . . Most egészen a tied vagyok, de meg kell ígérned, hogy megbocsátod! A két kezembe vettem a fejét. Mélyen a szemébe néztem. Rémülten kérdeztem: — Te? Te valami olyat tettél volna? Lapunk mai száma 32 fillér - --------------------- Durini gróf, a távozó olasz követ búcsúüdvözletében kijelentette, hogy Magyarország mindenkor számíthat Olaszország támogatására A közalkalmazottak tiltakoztak a jóvátétel ellen Megakadt Udrzal kormányalakítási kísérlete A fővárosi tanítók mozgalmat indítottak a tanügyi kamara megszervezésére A franciák kiürítik a második rajnai zónát Liapcsev bolgár miniszterelnök bízik, hogy a jóvátétellel kapcsolatban ismét meg fogják vizsgálni Bulgária helyzetét A Budapesti Egyetemi Atlétikai Club közgyűlése Esterházy László herceget választotta meg a klub elnökévé Byrd átrepülte a Déli Sarkot Két pápa-ünnepség volt szombaton a fővárosban A szanálási válság óta novemberben volt a legtöbb fizetésképtelenség Monstre-pör támadt a Batthyányörökség körül Csődöt mondott a főváros legnagyobb terein a forgalom Visszaállítják a newyorki tőzsdén a rendes üzletidőt Újra kitört a petróleumháború Megkezdik a magyar zsír márkázását Lanyha és üzlettelen volt az értékpapírpiac l Újabb fit -20 fillérrel javult a búza ára Nagy bemutató volt ma a fővárosi színházakban Féláru menetdíjkedvezmény lesz a Szent Imre-évben Halállal bünteti a szovjet az adófizetés megtagadását Pornográf-könyveket adtak az oláh iskolákban jutalomkönyvül Betörők jártak a VI. kerületi adópénztárban