Nemzeti Ujság, 1930. január (12. évfolyam, 1-25. szám)
1930-01-01 / 1. szám
2 lom az illető ország fővárosában tört ki. De abban, hogy ez a forradalom sikerült, hogy ideig-óráig lidércnyomásként uralkodott a nemzeten, ezért a rettenetes szerencsétlenségért nemcsak a fővárost terheli a felelősség, hanem az akkori államkormányzatot gyengeségéért és az egész nemzeti társadalmat szervezetlenségéért. Ezt a felelősséget nem lehet egyszerűen a fővárosra áthárítani, hanem ezt az egész nemzetnek kell viselnie. És még egyet Amikor a nemzet kábultságából ocsúdni kezdett a főváros volt is, amely elsőnek rázta le a nemzetietlen uralom bilincseit és az ősi keresztény nemzeti eszmében újjáéledve mutatta az utat a boldogabb magyar jövő felé. A nagy nemzeti szerencsétlenség óta eltelt, egy évtized története megtanított bennünket arra, hogy sorsunkat jobbra fordítani, a történteket jóvátenni csak az egész magyar társadalom összefogásával, minden nemzeti erőnek a nagy magyar célok szolgálatába állításával lehet. A felelősség kérdésének további vitatása, a város és a falu közötti természetes, de rendes körülmények között nem veszedelmes ellentéteknek további kiélezése azonban semmiesetre sem szolgálhatja az oly forrón kívánt nemzeti eszmények megvalósulását. Mai körülményeink között kétszeresen fontos, hogy a meglévő ellentétek is elsimuljanak s ahelyett, hogy egymás felelősségét kutassuk a történtekért, vállvetett munkával dolgozzunk: mindenki a maga munkakörében, egymást segítve, de sohasem egymás ellen. NEMZETI ÚJSÁG ftwr**. tm Kire bízzuk az idegenforgalom irányítását? Irtás Szvnezsényi Zoltánt, mi résztért tanácsos, az Idegenforgalmi Országos Tanács végrehajtó bizottságának tagja Közreadjuk az alábbi érdekes cikket, bár egyes részeivel nem értünk teljesen egyet, mert fejtegetései sok tekintetben megvilágítják az idegenforgalom körül támadt vitát Anakronisztikusnak látszik a fenti cím, mert mindenki természetesnek találná, hogy ha idegeneket akarunk nagy számban idehozni, úgy bízzuk a propagandát azokra a nemzetközi utazási irodákra, melyek a külföldi utasokkal a legközvetelenebb érintkezésben vannak, így válik érthetővé, hogy a nagyközönség tájékozatlanabb része azt hiszi, hogy minél több külföldi utazási iroda telepszik le minálunk, annál nagyobb lesz az idegenforgalom. A valóságban azonban úgy áll a helyzet, hogy ahol nagy az idegenjárás, oda telepszik a legtöbb iroda, épp úgy, mint ahogy ott van a legtöbb színházi ügynökség, ahol sok a színház és jók a színészek. Az utazási irodák nagyobb számban való jelentkezése csupán okozat és önmagában véve nem jelenti azt, hogy idegenforgalmat koncentráljanak olyan országokba, vagy olyan városokba, ahol az idegen nagyon keveset, vagy semmit sem kaphat. Ebből tehát önként következik, hogy a nagyközönség tévesen ítéli meg a helyzetet akkor, amikor egy idegenforgalmi propaganda lehetőségeit nem a saját helyzeti energiájában látja meg, hanem külső tényezők közreműködésétől teszi függővé a maga álláspontját. Hogyan is állunk tulajdonképpen ezzel a kérdéssel?! A nagy hajóstársaságok válságos helyzetbe kerültek az amerikai bevándorlás korlátozásával és erre kiadták a jelszót, hogy minden amerikai legalább egyszer látogassa meg a kultúra őshazáját, Európát.ügynökségeikkel behálózták az egész világot és az Európa felé irányuló idegenjárás soha nem látott méreteket öltött úgy Ázsiából, mint Amerikából. Az idegeneknek ez a hatalmas arányokban felkeltett utazási láza nem maradt hatástalan az európai közgazdasági viszonyokra és a turisztikának, helyesebben a Fremden-Industrie néven ismert nemzetgazdasági ágazatnak egészen új perspektívái nyíltak. Azok az országok, amelyek természeti kincseik gazdagságánál fogva és turisztikai értékeknek változatosságával az idegeneknek már eddig is favorizált helyei voltak, megérezték egyben azt is, hogy a természeti szépségek és muzeális értékek mellett megfelelő attrakciókkal és szórakozási lehetőségekkel minél tovább le kell kötniök az idegeneket és ki kell venni belőlük annyit, amennyit csak lehet. Az átutazó turistával szemben a nagyobb nemzetgazdasági értéket mindig az egyhelyben állandóan letelepülő vendég jelentőbe és így szükségessé vált, hogy gondoskodjanak a vendég olyan szórakoztatásáról, amely őt az egyhelyben való maradásra intenzívebben leköti. A turisztikai gócpontok azonkívül egész külön jogcímeket keresnek és találnak az idegenek csalogatására, így rendezik egymás után Londonban Parisban, Drezdában, Münchenben, Kölnben, Düsseldorfban, Béresben, Sevillában, Barcelonában a különféle kiállításokat, hogy a háború után újból monumentális formában tereljék rá a világ figyelmét azokra az értékekre, amelyek egyetemes érdeklődésre tarthatnak számot. (Csak nálunk nem történt ebben az irányban semmi.) Így versenyeznek az egyes metropolisok az idegen meghódításáért és rendeznek sportheteket, vásárokat, ünnepi és zenei heteket, virágcsa fákat, szépségversenyeket és mindenféle más látványosságokat, amelyek mind jogcímül szolgálnak az idegeneknek tömegesebb mozgósítására. Ennek a tömeges új népvándorlásoknak azonban csak egyes gyönge hullámai csapnak át mihozzánk. A mi idegenforgalmi legfőbb ambícióink abban merülnek ki, — talán az osztrákokkal való régi közönségnek úgy látszik még ma is kiirthatatlan hatása alatt —, hogy Bécsből igyekszünk elhódítani egypár idegent, ahelyett, hogy az idegenforgalom gyűjtőrezervoirjait közvetlenül keresnék fel és Newyorkban, Párisban, Londonban létesítenénk kapcsolatokat az utazási irodákkal, amelyek a külföldiek európai túráját hónapokra lekötik és szabályozzák. Alapjában véve az idegenforgalom — ahogy azt Bod miniszter sem megállapította — tisztára organizáció kérdése, amelynek nagyszerű példája a kis Salzburg, amelynek évi idegenforgalma meghaladja a 400 000prideget, ezzel szemben Budapestnek a maximális idegenforgalma eddig 75.000 vendég volt. Fogyasztópiacaink meggyengülése okozza elsősorban a gazdasági depressziót, mert sem a mezőgazdaság nem tudja elhelyezni terményeit a világpiacokon, sem pedig az ipar nem tudja gyártmányait megfelelően értékesíteni. A kereskedelem pedig fogyasztó hujján válságos helyzetben sínylődik. A fogyasztópiacok megnövelése tehát elsőrendű érdekű, de van-e ennek alkalmasabb módja, mint hogy minél több külföldit hozzunk az országba, akik köztudomás szerint a legjobb fogyasztók. A gazdasági helyzet javulása alig remélhető mindaddig, míg gazdasági suverenitásunk helyre nem áll. A miniszterelnök úr éppen a minap jelentette be, hogy az állam minden vagyona, jövedelme és bevétele hosszabb időre le van kötve, tehát külföldi hitelhez nem juthatunk. Terményeink értékesítése a világpiacok féktelen konkurrenciáján kívül a jó kereskedelmi szerződésektől is függ, de várjon remélhet-e ez a kiceiny, erőiben megfogyatkozott ország az ellenséges atmoszférában jó szerződési lehetőségeket! Ilyen körülmények között fokozottabb figyelmet kell fordítani az idegenforgalom emelésére, mert úgyszólván ez az egyetlen gazdasági terület, ahol ügyes organizációval, kizárólag a magunk erejéből megteremthetjük a fejlődés lehetőségeit anélkül, hogy akár diplomáciai, akár külkereskedelmi nehézségekkel kellene számolnunk. A világháború lezajlása után amúgy is fokozottabb mértékben jelentkezett az emberiségben az utazási vagy idegen vidékek és országok megismerésére és minthogy ez világjelenség, az élelmes vállalkozók ki is aknázzák az idegenforgalommal járó gazdasági haszon előnyeit. Gomhamodra elszaporodtak az utazási irodák és hatalmas versenytársai akadtak a hajóstársaságoknak, menetjegyirodáknak és a régi elismert nemzetközi utazási szervezeteknek így a Cook-cégnek (melyről manapság annyi szó esik nálunk) is versenytársai akadtak, amelyek 100 000 számban küldik Európába az idegeneket, nem egy ezek közül mag is haladja a Cook-iroda méreteit. Ez a körülmény indította az európai államok legtöbbjét arra, hogy az utazási irodák tömkelegében egyik vállalatnak se kössék le magukat, hanem a reciprocitás alapján oldják meg az őket érdeklő kérdéseket. Így alakult meg Németországban: a Mitteleuropeisiches Reisebureau, Ausztriában: Oesterreichisches Verkehrsbureau. Olaszországban: a C. I. T, Csehszlovákiában: a C. E. D. O. K, Lengyelországban: az O. K. L. I. S. és így tovább, úgy látszik, ez a felismerés vezette a magyar államot is, amikor a menetjegyirodát állami kezelésbe vette pár évvel ezelőtt. Az állam az állammal szemben kölcsönösség alapján sokkal többet érhet el a propaganda terén, mint bármely kiváló magántársaság. A Mittelen ropei- Mfcea Bai*e4wu*w* « mag» T» JÓI mtevezett irodájával pl. igen jó támasza lehet a mi menetjegy irodánknak már pusztán aznál a ténnyel is, ha propaganda-anyagát kölcsönösen kicseréli, ha mesterdíj-kedvezményeket ér el tömeges utazásoknál a reciprocitás alapján, ha az érdekkörébe tartozó hirdető vállalatokkal ugyancsak a viszonosság alapján egymás plakátjait elhelyezi és közös kiadványokkal is hatásosan tudja szolgálni a kölcsönös érdekeket. A fent említett intézmények között rendkívül barátságos érdekközösség áll fenn és ez teszi lehetővé, hogy Magyarország és Budapest ámbár a gyakorlati idegenforgalmi munkába csak napjainkban kapcsolódott be, mégis igen tisztes pozíciót vívott ki magának a középeurópai állami idegenforgalmi organzációk között. Magam is többhelyütt tapasztaltam azt a megbecsülést és nagyraértékelést, amelyet a mi hivatalos idegenforgalmi szervezetünk a külföldön reprezentál. Csak egy intézményt kívánok megemlíteni: az Association des Grandes Organisations Nationales du Tourismes néven ismért nemzetközi szövetséget, amely ma nemcsak Középeurópa, de az egész világ leghatalmasabbb utazóut trösztje. Büszkék lehetünk rá, hogy ennek a törzsalapítói között, Németország és Olaszország mellett Magyarország is szerepel és a többi ország csak később csatlakozott hozzájuk. A közvélemény helyes tájékoztatására való tehát, hogy az idegenforgalom nagy nemzetgazdasági jelentőségére való figyelemmel reámutattunk azon újabb törekvésekre, amelyek mindenütt arra irányultak, hogy az állam maga vegye kezébe az idegenforgalmi propaganda irányítását és saját nemzetközi irodái útján kapcsolódjék be a propagandatevékenységbe és ne bízza rá magát a tisztes múltú, de internacionális mentalitású vállalkozásokra, amelyeknek üzleti politikája nem mindenkor azonos a nemzeti érdekekkel. gm Egyenruhák és polgári öltönyök baliruhak y3& !i Hitein fW* BUDAPEST. I J tv., irossufi! Lslosa. 6 weumskis angol s*ovatahboa. Boldog újévet és egész évben kellemes szórakozást szerez a Standardyne 4 csöves hálózati Európavevő és a Standard CON US HANGSZÓRÓ 6—12—18 havi részletre mindenütt kaphatók A főváros sűrgs közmunkákat ad ki (A Nemzeti Vitán tudósítójától.) A főváros középítési, továbbá az út- és csatornaépítési bizottsága hétfőn és kedden permanens ülésen foglalkozott, mindazoknak a közmunkáknak a kiadásával, amelyek erre az évre voltak esedékesek egyrészt azért, hogy a hiteleket a jövő évre ne kelljen átvitetni, másrészt, hogy a nagyfokú munkanéküliségre is némi enyhülést nyújtsanak A bizottságok ülésein ez alkalommal közel százezer pengő értékű munka kiadásáról tárgyaltak, ezek közül egyik legnagyobb a Haller-utcaii főgyűjtőcsatorna és a főgyűjtő Dunába vezető torkolatának kijavítása, illetve útépítése, ami egyedül hatvanezer pengőbe kerül. A versenytárgyalásokat már előzően meghirdették és megtörtént a beérkezett ajánlatok elbírálása. Amennyiben a csütörtöki tanácsülés meghozza a végleges döntést úgy — ha az időjárás megengedi — a munkákat rövidesen el is kezdik. Takarékoskodjunk gyermekeink jóléte, családi boldogságunk megalapozása érdekében. A KATOLIKUS NÉPSZÖVETSÉG A muNKANÉLKÜLSÉG ELLEN Tíz badacsonyvidéki község népe él a bányákból A KATOLIKUS NÉPSZÖVETSÉG AKCIÓJA MUNKÁT ÉS KENYERET JUTTAT tízezer embernek (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Katolikus Népszövetség téli programjába felvette a legsúlyosabb kérdéssel: a munkanélküliséggel való foglalkozást is, melynek folyamán elsőnek ismerte fel a badacsonyvidéki bányák megszüntetésének szociális és gazdasági veszedelmét és emlékezetes az a hírlapi harc, amelyet a Népszövetség ügyésze, Meszter Károly dr. folytatott a bányákból élő tíz község népe érdekében. A Katolikus Népszövetség zalamegyei szervezetei felkérésére most vasárnap pedig Felsőzsiden tartott több község kiküldötteinek résztvételével nagygyűlést, amelyen Meizler Károly dr. foglalkozott a zsidi bazaltbányák ügyévél és ismertette azokat az akadályokat, amelyeket a földmivelésügyi minisztérium állított a bányák üzembehelyezése elé. Rámutatott arra, hogy a tulajdonos-közbirtokosság és a bányabérlők között létrejött szerződés hosszabb idő óta nem nyert jóváhagyást és hogy a minisztérium e tisztán magánjogi és magánfelek között kötött szerződés elé olyan anyagi feltételeket szabott, amelyek miatt a bányanyitás lehetetlenné vált. És ez annál is súlyosabban érinti a vidéket, mert időközben a vindornyaszőlősi bánya is megszűnt ■ most a sirűnépességű falvak az év igen nagy részében egészen munkanélkül állanak és lakosságuk nagyobb része a szó szoros értelmében nyomorog. Zsidón hathét család (30—40 lélek) él egy udvarban és az egy-két holdas törpebirtok az egyre szaporodó, öt-nyolc gyermeken családokat eltartani nem tudja, pedig sok még a teljesen földnélküli is. Ellenben a kétezer lélekszámú Zsiden háromszázötven gyermek jár iskolába! A nagygyűlés egy morandumot fogadott el és terjeszt támogatáskérés céljából az erős szociális érzékéről közismert Gyomorés György főispán elé, hogy ő járjon közbe a minisztériumnál a bányák szerződésének jóváhagyása végett. A munkaalkalmak megteremtésében elismerésre méltó és eléggé nem dicsérhető egység mutatkozik e vidéken. A módosabb gazdákon kívül a nagyobb birtokosok és bérlők is támogatják a bányanyitási akciót, jóllehet a munkabérek emelkedése anyagilag nem kis mértékben fogja őket sújtani, azonban belátják, hogy Alsó-, Felsőzsid, Vállas, Szántó, Levencetornai, Istvánd, Németfalu mintegy tízezernyi lakosságának létérdeke a mielőbbi munkához jutás. A mozgalom kezdeményezői a Népszövetség helyi vezetői: Csiszár Pál nyugalmazott százados, nagybérlő és Ambrus Jenő zsidi plébános. A Katolikus Népszövetség az elmúlt héten Nemesbükkön, Egregyen, Zalanémetfaluban, Rustyánban, Gyüleviszen és Vámson is megalakította helyi szervezeteit. ffacyyt~,, Prtirz.cd7, &eJkj2A£ é Cj&C, o/rcyC, j-ér eXgJQAOCAJ&Cj&E, /^/rnéfyvyC éirnA/njcLo/ru P