Nemzeti Ujság, 1930. február (12. évfolyam, 26-49. szám)
1930-02-01 / 26. szám
Szombat, W81 tetrikr 1 NEMZETI UJSAG 11 1 A miniszterelnök a hágai egyezség gazdasági következményeiről „Elérkezett az ideje a nagystílű gazdasági politikának" Újból nagykorúak lettünk Hágában - A rossz közül a legkevésbbé rosszat választottuk (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A Pesti Logd Társulat elnöksége Bethlen István gróf miniszterelnök tiszteletére kedden este ünnepi vacsorát rendezett, amelyen a kormány tagjai és a közélet sok kiválósága vett részt. Vacsora után Kohner Adolf báró, a társulat elnöke köszöntötte fel a kormányzót, majd Egri Aurél üdvözölte a társaság vendégeit. Állítja, hogy mindazt, ami közel tizenegy esztendeje Magyarország talpra álitása irányában történt, lényegében a kormányzó és Bethlen István legsajátabb műve volt. Emlékeztetett Bethlen Istvánnak arra a tevékenységére, amelyet a forradalom idején Bécsben kifejtett, ahol megépítette diplomáciai és politikai kapcsolatai- Bak egész hálózatát, nyilvántartotta a magyarországi forradalmi szervezeteket és ellenforradalmi szervezkedést létesített az Alföldön, Aradon, majd Szegeden. Hatalmi vagy pénzeszközök nem állottak rendelkezésére, egyedül az egyénisége volt a fegyvere. Az országba való visszatérése után megszervezte a menekültügyi hivatalt, részt vett a békeszerződés körüli munkákban és kitűnő jogászi tehetségeket árult el. Megvalósította az állam pénzügyi konszolidációját, majd létrehozta a hágai megegyezést. Lehet, hogy Párisban még erős harcok előtt állunk, de a szerződés lényege biztosítva van. Ezért köszönetet mondott Bethlen Istvánnak és munkatársainak. Weisz Fülöp állott ezután szólásra. A magyar pénzügyi körök nevében köszönetét és szerencsekívánatait fejezte ki a miniszterelnöknek. Hangoztatta, hogy pénzügyi függetlenségünk visszaállítása lehetővé teszi Magyarországon az államhitel reneszánszát. Megelégedést kelt, hogy a hosszúlejáratú kölcsönöket csak hasznottartó beruhzások céljaira akarják igénybe venni. Meggyőződése szerint Hága rendkívül fontos mérföldkő gazdasági életünk fejlődésében. Fellner Henrik, a GyOSz elnöke nagy elismeréssel szólott Bethlen István gróf érdemeiről, előrelátásáról, hidegvéréről, amellyel a hágai tárgyalást előkészítette. Szerinte, ha a tárgyalásokat megszakították volna, akkor a mostani megközelítő eredményt sem tudtunk volna elérni. Végre megmenekültünk az alól a lidércnyomás alól, hogy sohasem tudtuk, mennyit lehet rajtunk követelni. Különösen fontos a pénzügyi szuverenitás visszanyerése. Eddig minduntalan akadályok gördültek a külföldi kölcsönök felvétele elé. A hágai egyezmény az első fénysugár politikai és gazdasági látóhatárunkon. A gyáripar nevében üdvözölte Bethlen István grófot és a kormány tagjait hágai tevékenységükért. Belatiny Artúr, a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara elnöke hangoztatta, mennyire fontos volna, hogy felszámolják a háború utáni gazdaságpolitikai harcot és olyan megállapodásokat kössenek, amelyek végre leszerelik a háború ittfelejtett arzenálját. A magyar kereskedelem hálával van eltelve a miniszterelnök iránt, hogy politikailag és pénzügyileg is történelmi jelentőségű alkotásával lehetővé tette, hogy a kereskedelem újból megépíthesse régi, sok évtizedes kapcsolatait és szabaddá tegye az utat a nemzetközi tőkepiac felé. Mutschenbacher Emil, az Országos Magyar Gazdasági Egyesület ügyvezető igazgatója elismerte, hogy a miniszterelnök Hágában annyit ért el, amennyi az adott súlyos helyzetben emberileg, sőt majdnem emberfeletti erőfeszítéssel lehetséges volt. A magyar gazda nagyon jól tudja, hogy mit jelent az egyezmény a termelés nyugalma és biztonsága szempontjából. Az újjáépítő munkához három dolog szükséges, tervszerű, következetes és kizárólagos gazdasági politika. Végül interpellációt intézett a miniszterelnökhöz, melyben hangoztatta, hogy a gazdaközönség a hágai megegyezéstől a mostani válságból való kibontakozást reméli és minden más szempontot félretevő gazdasági programot kért. Ezután Székely Ferenc köszöntötte a társulat nevében a vendégeket, majd Bethlen István gróf miniszterelnök állott szólásra zajos ünneplés közben. Mi lett volna, ha nincs megegyezés ? — Ha a hágai eredményeket bírálni akarjuk, talán jó, ha megnézzük az éremnek zasló oldalát. Mi következett volna akkor, ha nem sikerült volna Hágában megegyezni! Mi, akik odakint voltunk és abban a benyomásban részesültünk, amelyben részesül mindenki, aki a hazai földet elhagyja, aki külföldre utazik és szembekerül fokozatosan azzal az ellenséges atmoszférával, amely a magyar embert a legyőzöttségéből kifolyólag a külföldön kíséri, — talán mi is alá voltunk vetve ennek az ellenséges atmoszférának. Hiszen abban a mértékben, ahogyan a vonat előrehalad, ahogyan elhalványul előttünk a hazai tájék képe, abban a mértékben, ahogyan elcsendesül a fülünkben a magyar szó, nagyobb nyomatékkal nyomul előtérbe az a hangulat, amellyel minden tárgyaló fél még ma is találkozik a külfölddel. Ebben a nyomasztó, barátságtalan atmoszférában nehéz tárgyalni. Mi igyekeztünk a kontaktust fentartani a hazai légkörrel és figyelemmel kísérni a hazai megmozdulásokat. És ne higgyék, hogy elkerülte figyelmünket az, hogy akkor, amikor a tárgyalásokban majdnem szakadás fenyegetett, amikor előfordult az, hogy ellent kellet állnunk ha a csatát némileg is csak megnyerni akarjuk, bizonyos csüggedés hangjai hallatszottak idehaza. Talán éppen azok, akik ma a kritikában a leghangosabbak, ütötték meg elsősorban azt a hangot, hogy még áldozatok árán is ki kell egyezni, s hogy hibás a kormánynak az a politikája, hogy élére állítja a dolgokat. Azok, akik ma kritikát gyakorolnak, adott esetben s még kevesebb kritikát gyakoroltak volna, ha a magyar kormány megszakította volna a tárgyalásokat. — Mi figyeltük ezeket a jelenségeket, ezek azonban nem befolyásoltak bennünket. Nekünk ki kellett tartanunk álláspontunk mellett, mert egy ilyen tárgyalásnál meg kell feszíteni a húrt a végsőkig, csak addig a mértékig nem, hogy elszakadjon. Mert az a tárgyaló fél, aki fél attól, hogy megfeszítse a hurt, fél attól, hogy élére állítsa a kérdéseket, sohasem fogja elérni azt, amit akar. És mi következett volna be akkor, ha nem sikerülnek ezek a tárgyalások. Most nem beszélek a politikai következményekről, amelyekre már rámutattam, arról, hogy koncentrikus támadások tüzkörébe kerültünk volna. Nem erről beszélek. Ellenséges atmoszféra fejlődött volna ki Magyarország ellen az egész világon. Mert akkor, amikor Németország, Ausztria, Bulgária, s úgyszólván minden legyőzött állam reparációs kérdése elintézést nyert és egyedül Magyarország az, amely a maga részéről makacs ellenállásával megegyezést kötni nem akar, vagy nem képes, kétségtelen, hogy bármennyire is igazunk lett volna, nem lettünk volna, képesek ezt az igazságot a világ előtt, bizonyítani. A reparációs bizottság ott volt, mint fenyegető utolsó fórum, amely Magyarországgal szemben eljárhatott volna. Ott volt mint fenyegető momentum a külföldnek egész gazdasági ereje, amelyik Magyarországgal szemben ha nem is egy bojkott alakjában, de más fegyverek segítségével felléphetett volna, amelynek még a magyar valuta értékére és állandóságára is kihatása lehetett volna. De nem is beszélek arról a politikai atmoszféráról, amelyik bekövetkezhetett volna és a jövőben sokkal nehezebbé tehette volna a magyar igazság érvényesülését. Ha elmulasztottuk volna ezt az alkalmat, kérdem, lett volna-e remény arra, hogy kedvezőbb feltételek mellett egyezhetünk meg a jövőben. Meggyőződésem szerint ha ezt az alkalmat elmulasztottuk volna, a jövőben a nagyhatalmak áldozatkészségére csak sokkal csekélyebb mértékben lehetett volna számítani. A pozitív eredmény — Mi hát a pozitív eredmény! Mert a negatívumot már bátor voltam felmutatni. A pozitív eredményt egy szóban foglalom össze: újból nagykorúak lettünk, mégpedig olyan kérmaapák jelenlétében, akik bizonyára jóindulattal fogják kísérni a jövőben a fiatal nagykorú magyar állam józan és okos cselekedetét. Különféleképpen reagált erre a magyar közvélemény. Az egyik csoport a könynyelmű magyar gondolkozás értelmében a nagykorúságban nem látott mást, mint a váltóképességet, mint azt, hogy elkövetkezett az idő arra, hogy most már derűreborura váltót írjunk alá a külföldnek, annyi pénzt szerezzünk be, amennyit csak lehetős legyen-völgyön lakodalom legyen az országban. Volt egy másik csoport, amely a maga részéről már szobrokat emelkedni látott a magyar köztereken azokért az alkotásokért, amelyek a nagykorúság címén részükről teljesíttettek. Volt egy harmadik csoport, az a csoport, amely a maga részéről azt hiszi, hogy most már a rögeszmék megvalósításának ideje következett el; azoknak a rögeszméknek megvalósítása, amelyeket éveken keresztül titokban őriztek keblükben, amikor rosszul ment a soruk, de amelyekben most már megváltását látják a magyar jövőnek. És méltóztassanak megmondani nekem, hány ember van a magyar közéletben, aki ne hinné azt, hogy a jövő magyar mennyországnak kapuim lesz nem az ő zsebében van, természetesen mindig arra gondolva, hogy a kapupénz is az ő zsebébe fog befolyni. Ezekkel a csoportokkal szemben én csak azt mondhatom, hogy nagykorú módon kell viselkednünk. Mert ha nem így viselkedünk, akkor legyünk tisztában azzal, hogy újból kiskorúsittatni fogunk. Gazdasági program — A hágai megegyezés pénzügyi és gazdasági téren nagykorúságot hozott a nemzetnek. De még egyet hozott és ez az, hogy most már a gazdasági élet összes faktorainak, azok erejének teljes latbavetésével együtt elkövetkezett az ideje annak, hogy nagystílű gazdasági politikát csináljon a magyar kormány. Sok szemrehányásban részesültünk azért, hogy a magyar kormánynak nincsen nagystílű gazdasági politikája, hogy nem számol azokkal a nehézségekkel, amelyek gazdasági téren az országban fennforognak és hogy nem veszi figyelembe a mezőgazdaságnak és a többi foglalkozási ágiaknak súlyos helyzetét Minden gazdasági politikának három előfeltétele van: pénz, pénz és újból pénz. Mert ne higgyék, hogy a mezőgazdasági üzemek pártolását, hogy nagymérvű és az ország szempontjából jelentős ipari pártolást, nagy exportpolitikát és tarifapolitikát lehessen csinálni anyagi áldozatok nélkül, anélkül, hogy ennek a politikának egy komoly financiális megalapozottsága legyen. Ha voltak ebben a tekintetben a múltban nehézségek, ha voltak kifogások, úgy vegyék figyelembe azt, hogy milyen financiális nehézségekkel, milyen megkötött kezekkel és milyen külpolitikai helyzetben kellett ezeket a kérdéseket tárgyalni. Ma a helyzet megváltozott. Ismétlem: nagykorúak lettünk és egy szebb perspektíva áll a magyar nemzet előtt gazdasági téren Ezt a perspektívát kötelessége kihasználnia elsősorban a magyar kormánynak, de vállvetve és együtt az összes gazdasági faktorokkal. Erre a munkára ajánlom fel Önöknek a magyar kormány közreműködését, mert bízom abban, hogy vállvetett munkával megoldhatjuk ezt a problémát is. A magyar gazdasági élet egészségére, virágzására és jövőjére emelem poharaié ! 11. A miniszterrelnök szavait szűnni nem A miniszterelnök beszéde — Amikor felszólítottak arra — mondotta —, hogy ilyen estélyen elmélkedjünk a hágai eredményről, bizonyos aggodalom fogott el, mert attól féltem, hogy talán félremagyarázásokra fog okot adni bent az országban, esetleg a külföldön is. Bent az országban azért, mert talán egyesek azt fogják hinni, s azt fogják mondani, hogy itt a hágai konferencián részt vett magyar kiküldöttek a maguk hiúságát legyezgetve ünnepeltetik magukat akkor, amikor ilyen ünnepeltetésre látható indok nincsen; a külföldön azért, mert talán úgy fogják felfogni a mi összejövetelünket, mintha ez győzelmi tér volna és ebből azt a következtetést vonják, hogy ez az ország olcsóbban is adhatta volna, mint ahogy azt a magyar kiküldöttek adták. És mégis eljöttem. Eljöttem azért, mert meggyőződésem szerint ez a baráti összejövetel nem jelent egyebet befelé, mint demonstrációt azokkal a támadásokkal szemben, amelyek becsületes törekvéssel a külföldre utazó magyar megbízottak becsületes munkájával szemben azokat sárral akarták befecskendezni, holott azok a maguk részéről mást nem követtek el, minthogy szellemi és fizikai erejük latbavetésével az ország érdekét védték, amennyire az lehető volt. A másik oldalon pedig nem győzelmi tort ülünk, mert hiszen nem mint győzők mentünk ki Hágába, hanem legyőzöttek. A mi szerepünk nem az volt, hogy diktáljuk a feltételeket, hanem az, hogy az adott körülmények között ezt az országot nagyobb veszélyektől megmentsük még áldozatok árán is, lehetőleg olyan kevés áldozat árán, amilyen nemzetközi konferenciákon ilyen atmoszféra mellett egyáltalán kivihető. Ez volt a mi szerepünk. Mint száz százalékos magyarok mentünk ki és ne mondja senki az országban, hogy száz százalékosabb magyar, mint azok, akik kimentek a hágai konferenciára. De odakint száz százalékos legyőzött magyarok voltunk, s e kétszáz százalék között kellett megvonni a határvonalat úgy, hogy megmentsük országot nagyobb bajoktól. Nem aközött volt választásunk, hogy a legjobbat válasszuk, hanem hogy a rossz között a legkevésbé rosszat válasszuk. — Mégis bizalommal, reménységgel és nem kétségbeeséssel mentünk Hágába, mert az volt az érzésünk, hogy lépésrőllépésre előrehaladva, képesek leszünk érvényesíteni a nemzet igazságát. Ha ma nem, úgy holnap egész bizonyossággal. Ez a meggyőződés kell, hogy ezt a nemzetet a maga teljességében betöltse, mert nem a kishitűség és nem a csüggedés, hanem a bizalom és optimizmus az, amely a nemzeteket naggyá és erőssé teszi. a akaró lelkes ünneplés követte. Több felszólalás nem történt. A társaság a késő éjjeli órákig a legjobb hangulatban maradt együtt. — w»»—«iiwn« mr 'I «".'il AZ ANGOL SAJTÓ A SZERAJEVÓI BŰN ÜNNEPÉRŐL London, Január 31. (A Nemzeti Újság tudósítójától.) A legtöbb angol lap foglalkozik Princip emléktáblájának legközelebb tartandó leleplezésével. A lapok kiemelik, hogy ezzel a szerajevói bűnténynek állítanak emléktáblát és kiemelik a jugoszláv kormány mosakodását ezen a téren. A szerb hivatalos mosakodás Belgrád, január 11. (Avala.) Egyes külföldi lapok azt a hírt közlik, hogy a napokban ünnepélyesen leleplezik Princip Gavrilo szobrát. Az Avala-irodát felhatalmazták, hogy e hírekkel szemben a következő tényállást állapítsa meg: Princip családjának és barátainak szűk köre február 2-án Szerajevo egyik magansházán egyszerű emléktáblát helyez el. Ezen az emlékünnepen a hatóságoknak, egyesületeknek, vagy szövetségeknek semmiféle képviselője sem lesz jelen s a hatóságok nem engedélyeznek semmiféle nyilvános beszédet, vagy más véleménynyilvánítást. A hivatalos mosakodás aligha alkalmas annak a megbotránkozásnak ellensúlyozására, amely az angol sajtóban megajatkozik. Brincipről a belgrádi skupstinában annak idején árasztó beszédek hangzottak el, évekkel ezelőtt „nemzeti hősnek“ nyilvánították. Szerajevóban utcát neveztek el róla, a gyilkosság évfordulóján ünnepélyeket rendeznek az iskolákban és hivatalos szünnapot tartanak. Mindez bajosan képzelhető el hivatalos támogatás és részvétel nélkül. Most utólag sehogy sem lehet magánügynek feltüntetni az ünneplést, amely nyilvános helyen folyik, tehát a hatóságnak tudomást kell vennie róla. A világ egyetlen civilizált országában sem szabad bűntettet feldicsérni, mert azt mindenütt büntetik. f Brodszky*! Ív február ff »1 elsejétől kezdve ti ^ visszaszerződöttMW régi sikereinek ^ színhelyére, a IMM-ISC I § A tea-délutánokon is 11