Nemzeti Ujság, 1931. január (13. évfolyam, 1-25. szám)
1931-01-04 / 3. szám
A NEMZETI ÚJSÁG melléklete ♦ DIÁK ÚJSÁG ♦ Megjelenik minden vasárnap A Kerguelen-szigetek — az állatvilág Paradicsoma A Csendes Óceán szigetvilága a legértékesebb víziállatok gyűjtőhelye — A francia kormány, megvédi a fókákat, bálnákat és rozmárokat a kipusztulástól Franciaországban aránylag kevesen ismerik a Kerguelen szigetek nevét és még csekélyebb azok száma, akik a különös nevű szigetcsoport földrajzi fekvését meg tudják határozni. Óceániának az ausztráliai partok felé eső szigettengerében terülnek el a majdnem hatszázezer hektárnyi területen elhúzódó sziklaszirtek és zátonyszerű apró szigetcsoportok, amelyeket 1772-ben Kerguelen lovag, egy francia cirkáló parancsnoka fedezett fel és foglalt el a francia birodalom számára. Mintegy száz esztendeig alig vett tudomást a Csendes Óceán mérhetetlen távolságában elterülő szigetekről a francia közvélemény és akadtak egyesek, akik Óceániából visszatérve, a „Kétségbeesés szigeteinek“ nevezték el a Kerguélen szigetcsoportot, elhíresztelve arról, hogy az kopár és terméketlen vidék, amelyen mindenfajta telepedés lehetetlen. Így azután 1893-ban kis hiíján múlt, hogy Franciaország a Kerguélen szigetcsoportot nem, engedte át Angliának, miután a szigetek egyébként is az Ausztráliához tartozó angol felségvizek határvonalába esnek. A Kerguélenek Anglia által történő annektálását de Molhy Reunion francia szigetcsoport kormányzójának erélyes fellépése akadályozta meg, aki pontosan tájékoztatta a párisi kormányt a szigetek pazar, szubtrópikus éghajlatáról, virágzó flórájáról és mérhetetlenül gazdag állatvilágáról. A párisi kormány erre elhatározó lépésre szánta el magát és a madagaszkári hajóraj parancsnokát bízta meg a Kerguélen-csoport hivatalos megszállásával, így hát a több mint száz esztendeig elhanyagolt szigetcsoport Franciaország birtokában maradt és a párisi kormány mostanában újra ki akarja aknázni mindazokat a lehetőségeket, amelyeket természettani szempontból nyújtanak a Kerguelen-szigetek a tudomány számára. A csendesóceáni szigetcsoport ugyanis a legfantasztikusabb tengeri szörnyek. A bálnák, cethalak, cápák és óriás polipok, roppant arányú teknősbékák, rozmárook és fókák, albatroszok, pingvinek és megszámlálhatatlan mennyiségű vizimadár valóságos gyűjtőhelye! Ősszel, október vége felé monumentális arányú fókák, amelyek nagysága néha meghaladja a 8—10 métert, úgynevezett tengeri oroszlánok és rozmár-fajok lepik el a szirteket s néhány hónapig szinte mozdulatlanul pihennek a vízből kiemelkedő sziklákon. A szemtanúk leírása szerint a tengeri emlősök száma oly nagy, hogy teljesen elborítják a láthatárt gyakran egymás hegyén-hátán hemzsegve terpeszkednek a Kergyéleknek partjain. A hegyek ormain ilyenkor fészkelnek az albatroszok is, a déli tengereknek ezek a hatalmas, megtermett, liba nagyságú, hófehér tollú szárnyasai, amelyek pelyhei a legdrágább és legkeresettebb tollak egyikét szolgáltatják. Az albatroszok oly szelídek, hogy igen gyakran megközelíthetők és a Kerguelen-szigetek halászai valóságos háziállatnak tekintik a fészket rakó albatroszcsaládot. Rendkívül nagymennyiségű pingvin, ezenkívül pedig számtalan hatalmasatt kifejlett tengeri rák üt tanyát a Kerguelenek öbleiben, amelyekben a Csendes Óceán százezer fajtájú hala kergetődzik. Mindezek az állatok, sőt még egyes halfajták is annyira szelídei, hogy jóformán puszta kézzel elfoghatók és ezért a párisi kormány tengerészeti minisztere, M. Dumesnil most rendeleti úton szabályozta a halászatot a Kerguelen-szigeteken. Ez a körültekintő intézkedés elsősorban azt célozza, hogy a lehetőség szerint megóvják a tenger faunájának ezt a IMPERIAL bútorház Baross utca 4. (Calvin-tér varok) Új üzlet Szép áru Olcsó árak Részletfizetési kedvezmény! Köztisztviselőknek árengedmény! Motorkerékpárra átcserélem 2 üléses kisautómat Jelige: „Lehetőleg kéthengeres“. g kisföldi paradicsomát a különböző orvhalászok és vadászok esetleges pusztításaitól s idejekorán akadályozzák meg az odatelepedett állatok elriasztását. Minden jel arra vall, hogy a francia gyarmatügyi minisztérium fokozottabb figyelemmel kiséri tengerentúli birtokainak fejlődését és most komoly gondot kíván fordítani a Kerguélen-szigetek mesebeli állatvilágának értékesítésére, de egyben annak megóvására is. (N. G.) 13 Kutatás a mesebeli Atlantis után Hogy szerelte föl Byron Rulin de Prorok gróf mélytengeri expedícióját ? Az emberiség történetének egyik legősibb titka a tenger fenekén pihen. Az elsüllyedt Atlantis világrész ez, amely eddig csak mint legenda élt az emberek között, de az utóbbi években atudományos világ is megkezdte kutatásait, sőt egy angol mélytengerikutató expedícióazzal foglalkozik, hogy a tenger fenekén pihenő Atlantissit felkutassa, ha az expedíció a mai idők legnagyobb archeológiai vállalkozása. Régi hagyományok úgy tudják, hogy évezredekkel ezelőtt Európából szárazföldöst lehetett átmenni Déli Amerikába, mert a két, kontinens között, amelyeket most hatadnás ócomn választ el, valamikor, a 'régi mondák szerint óriási kiterjedésű szigetkontinens volt, amely nagyságban hasonlított a mai Ausztráliához. Plato volt az egyetlen, akikimerítő adatokat hagyott hátra az Atlantisról „Timitus" és „Kritias“ című műveiben. Hogy ezekben az adatokban mennyi a költészet és mennyi a valóság, azt ma már nem lehet megállapítani. Túlzás volna azonban, ha az Atlantis mondakörét teljesen kitalált mesének tartanánk, amely Plato agyában született, hogy átlazafilozófiai ötleteit szebben felépíthesse. Plato korában az Atlantis természetesen már régtől fogva nem létezett és a mondakör is, amelyből Plato merített, meghaladhatta, a négy vagy öt évezredet. Az Atlantisban, a mondák szerint hatalmas királyok uralkodtak, akik hosszú és véres hadjáratokat vezettek Egyiptom és Görögország ellen. Atlantisnak Európa felé tekintő határai állítólag a nyugat afrikai Herkules-oszlopok közelében voltak. Az elsüllyedt szigetország, mely egyike volt a leggazdagabb és leghatalmasabb birodalmaknak, egy napon váratlanul borzalmas földrengéskataklizma áldozata lett, a tenger elöntötte virágzó zónáit és városait s örökre megsemmisítette. Mint forrásra, Plató Solön feljegyzéseire és az egyiptomi papok évkönyveinek adataira hivatkozik. A tudomány hosszú időkön keresztül közönyök, sőt visszautasító álláspontot foglalt el az Atlantis mondakörével szemben. Kizártnak tartották, hogy ennek a mesebeli kontinensnek utolsó maradványai lennének a Kanári- és Azori-szigetcsoportok, mert ezeknek a szigetcsoportoknak úgy faunája, mint flórája egymással szemben merő különbségeket mutat fel. A modern paleontológia, tengerfenék-kutatás és kőzetfejlődéstan tudósai azonban már nem tartják kizártnak az Atlantis világrésznek valamikori létezését s ezt a tercier-korba helyezik vissza. Byron Kuhn de Prorok gróf hatalmas Atlantis-expedíciója mindenekelőtt archeológiai célokat szolgál. Az expedíció a legnagyobb mélytengeri expedíció, amelyet az idén felszereltek s amellett a legköltségesebb is. A tulajdonképeni expedícióé bújó hatvan méter hosszúyacht, amely hatalmas, modern búvárharanggal és egy legmodernebbül megkonstruált tengeralattjáróval van felszerelve. Az összes felszerelések között legérdekesebb a búvárharang, amellyel minden veszedelem nélkül közel 800 méteres mélységet lehet elérni. A mélytengerkutatásnak ez a nagyszerű apparátusa a mérnöki tudománynak valóságos remekműve. A búvárharangnak egy alul erősen lekerekített tojásformája van és rendkívül vastag fala, hogy a víznyomásnak a fal, a még soha ember által el nem ért mélységben, ellenállhasson. A búvárharangban forgatható széken ül a megfigyelő és erről a székről a három oldalon elhelyezett ablakokon keresztül kémlelheti a tenger fenekét. A szükséges levegőfelfrissítést oxigéntartályok adják, mert közvetlen levegőfelfrissítés csöveken keresztül ilyen mélységekbe kivihetetlen. A hajóval telefonösszeköttetést tart fenn a megfigyelő. A buvárharangban állandó egyenletes levegőnyomás uralkodik, ami lehetővé teszi a tengerfenékre való egyenletes és megszakítás nélküli fel- és leereszkedést. De hogy a buvárharang ilyen, még soha el nem ért mélységekre lehatoljon," villamosárammal hajtható hajócsavarral is fel van szerelve. A megfigyelő tulajdonképen feladata a buvárharangban a fényképezés. Ebből a célból elsőrangú fényképezőgéppel is fel van szerelve, amelynek objektívje a tenger felé önálló nyilassal rendelkezik. A szükséges éles megvilágítása a tengerfenéknek a hajóról külön leeresztett számos mélytengeri reflektorral történik. Ezek a reflektorok a búvárharangban ülő megkicserélték a gép mindkét oldalán a keménypapír-szárnyakat, azonkívül a kormánylapátot is alumíniumra cserélték ki, ami nem kis munka volt éppen azért, mert nagyon aprólékos gonddal kellett elkészíteni. Hajnali három órára azonban minden készen volt, Pista felcsavarta a gumiszalagokat, amelyeket — ugyancsak a pilóta tanácsára — nagyobb távolságra szerelt fel, végig az egész hajótesten. A szerelők eltolták az asztalt s a műhely padlójáról ragyogva emelkedett fel a gép, lemérték a távot, amit berepült s az óriási műhely huszonöt méter hosszú padlóju felett kerek huszonhárom méter távolságot szántott végig a ,,Vészmadár“, amely gyorsabb és állóképesebb volt, mint régen. Pista sírva ölelgettevégig három barátját, akik meghatottan nézték a boldog fiúcska örömét, aki így holnap a Vérmezőn biztosan legyőzi az ellenséges repülőt minden csalárd fondorlat dienere is. A verseny pillanatok alatt le is folyt, a fiúk izgatottan állták körül a két gépet s mikor elsőnek a Kelemen Ernőé emelkedett a levegőbe,nagy éljenzésbe kezdtek a barátai. Pista nyugodtan és hidegen nézte a gép futását, bizonyos volt abban, hogy a Vészmadár verhetetlen, de azért ilyen győzelemre mégsem gondolt. A Kelemen gépe ugyanis mindössze tizenhat métert szállt, valami hiba támadhatott a gépen, vagy talán az a kis ellenszél akadályozta, ami éppen az indulás pillanatában ébredt a budai hegyek felől. A sikertelen próbálkozás után Kelemen már be sem akarta várni a Pista gépe indulását, elindult az úttest felé, de a Pista barátai útját állták. •— Tessék csak itt maradni, — hangzott harsányan és harciasan itt is, ott is és Kelemen sápadtan nézte, amint a „Vészmadár“ könnyen röppen fel a földről s huszonhárom és fél métert száll a levegőben, pontos és hivatalos lemérés szerint. — Pedig a szárnyait csak ma éjjel szereltük fel s ki sem lehetett pontosan próbálni, — mondta Pista boldogan a barátainak s közben jelentős pillantást vetett Kelemen Ernőre. Az nem szólt semmit, izgatottan nézett körül, aztán hirtelen sarkon fordult s elsietett. A barátai sem kisérték, azok most mind a Vészmadarat nézegették, amely valóban gyönyörű volt, amint fehéren és csillogón ott pihent a zöld gyepén. Pista melléje heveredett és megsimogatta a szárnyait. — Jól viselted magadat, köszönöm. — mondta halkan s elnézett a távozó vetélytérs után, aki sietvekapaszkodott fel a várakozó autóba, amely egy pillanat múlva már tovatűnt vele. Az autót délután újra viszontlátta Pista, ott állt meg a repülőtér bejárata előtt, mialatt a kisfiú éppen azzal foglalatoskodott, hogy az őszirózsa-bokrokat öntötte a házuk körül. Az autóból ezúttal nem Kelemen Ernő szállott ki, hanem egy komoly, jól öltözött és szomorú tefigyelő utasításai szerint minden irányban forgathatók. A hajót kisérő tengeralattjáró úgy van megkonstruálva, hogy a tenger fenekén kiköthet. A tengeralattjáróból azután a mélységbe rendkívül erős búvárpáncélokkal felszerelt búvárok szállhatnak ki, hogy a tenger fenekén az Atlantis-kultúra maradványai után kutathassanak. Az esetleges emlékeket és romokat a búvárok azután acélhálókkal burkolják körül, amelyeket megfelelő jelre a hajóról a felszínre húznak. A búvárok természetesen csak lényegesen kisebb mélységben dolgozhatnak, mint a búvárharangban ülő megfigyelő. A mélytengeri expedíció vezetője reméli, hogy a tudománynak ez az álma nemsokára valósággá válik és a tenger mélységeinek öléből sikerül az Atlantisról olyan emlékeket a napvilágra hozni, amelyeket eddig évezredek titkolva őriztek. (K. L.) kintetű szakállas úr, aki egyenesen Pista felé tartott s barátságos hangon érdeklődött nála egy Szárnyas István nevezetű fiatalúr után. — Én lennék az, — mondta Pista szerényen és csodálkozva nézett a szakállas úrra, aki azonnal a Pista szülei után tudakozódott, akik azonban — vasárnap lévén — benn voltak a városban. Az úr leült a kapu melletti padra, megsimogatta a Pista haját, nagyon kedvesen még barackot is nyomott a fejére, aztán előadta a jövetele célját, ami alaposan megzavarta Pistát, valósággal nem akart hinni a füleinek. — A Vészmadarat szeretném megvásárolni, — kezdte komolyan a látogató, aki nem volt más, mint a Kelemen Ernő édesapja, Kelemen András, a gazdag és hatalmas bankdirektor. — Mi az utolsó ára a Vészmadárnak, fiacskára! — Nem eladó! — mondta Pista és elpirult, mert nagy merészségnek tartotta, hogy egy ilyen előkelő és idős urnak ellentmond, de hát semmi szín alatt sem akart megválni a kedvenc gépétől. A bankdirektor csodálkozva látta, hogy komoly ellenzésre akadt, megigazította a szemüvegét s még nyájasabban folytatta: — Nézd, fiacskám, a fiam elmondott mindent, hogy te megalapítottad az Első Magyar Ifjúsági Repülőgépgyárat s megépítetted a „Vészmadarat“, amely ma délelőtt hét és fél méterrel verte az ő masináját. Azt is elmondta, hogy te igazi repülőgépet is tudsz vezetni s igy nem csoda, ha jobban értesz a repüléshez, mint ő, de azóta az én fiam folyton sir odahaza, nagyon leverte a vereség s én szeretném, ha most valami váratlan örömmel meg tudnám vigasztalni. Megtudtam tőle, hogy te hol lakói s idejöttem, hogy megkérjelek, add el nekem jó pénzért a gépet, neked úgyis mindegy, építesz egy másikat, amellett mint gyárigazgatónak az a fontos, hogy a gyárad jól menjen, forgalma legyen, rendelői, vásárlói s így inkább boldogan kellene fogadnod az ajánlatomat. — Boldogan is fogadnám válaszolta Pista csöndesen és határozottan —, ha tegnap nem történt volna velem az, ami történt s ami majdnem meghiúsította a mai győzelmemet. — Mi történt! — kérdezte a bankdirektor csodálkozva. — Az ön fia — válaszolta Pista — felbe- • rélte egyik iskolatársamat s megrongáltatta a gépemet, nehogy indulni tudjon. Ha ezt nem tette volna, most szívesen megválnék a géptől, de igy soha. — Ez lehetetlen! Ernő ilyent nem tesz! — csattant fel a bankdirektor. (Folytatjuk.) Szárnyas Pista — Regény — írta: Endrődi Béla inters légionban I az évtizedek DOP fijll •*-nál VI.. Vllmo Ég óta közigmért DUIjI'IliIL. császárul 43. ® rnShaf ,eSkedvezőbb fizeté* teltére en H VCioai UlllClL. Mintatermék földszint e* írtn.