Nemzeti Ujság, 1931. január (13. évfolyam, 1-25. szám)

1931-01-04 / 3. szám

A NEMZETI ÚJSÁG melléklete ♦ DIÁK ÚJSÁG ♦ Megjelenik minden vasárnap A Kerguelen-szigetek — az állatvilág Paradicsoma A Csendes Óceán szigetvilága a legértékesebb víziállatok gyűjtőhelye — A francia kormány, megvédi a fókákat, bálnákat és rozmárokat a kipusztulástól Franciaországban aránylag kevesen ismerik a Kerguelen szigetek nevét és még csekélyebb azok száma, akik a külö­nös nevű szigetcsoport földrajzi fekvését meg tudják határozni. Óceániának az ausztráliai partok felé eső szigettengerében terülnek el a majd­nem hatszázezer hektárnyi területen el­húzódó sziklaszirtek és zátonyszerű apró szigetcsoportok, amelyeket 1772-ben Ker­guelen lovag, egy francia cirkáló pa­rancsnoka fedezett fel és foglalt el a francia birodalom számára. Mintegy száz esztendeig alig vett tudomást a Csendes Óceán mérhetetlen távolságában elterülő szigetekről a francia közvéle­mény és akadtak egyesek, akik Óceániá­ból visszatérve, a „­Kétségbeesés szigetei­nek“ nevezték el a Kerguélen­ sziget­­csoportot, elhíresztelve arról, hogy az kopár és terméketlen vidék, amelyen mindenfajta telepedés lehetetlen. Így az­után 1893-ban kis hiíján múlt, hogy Franciaország a Kerguélen­ szigetcsopor­tot nem, engedte át Angliának, miután a szigetek egyébként is az Ausztráliához tartozó angol felségvizek határvonalába esnek. A Kerguélenek Anglia által tör­ténő annektálását de Molhy­ Reunion francia szigetcsoport kormányzójának erélyes fellépése akadályozta meg, aki pontosan tájékoztatta a párisi kormányt a szigetek pazar, szubtrópikus éghajlatá­ról, virágzó flórájáról és mérhetetlenül gazdag állatvilágáról. A párisi kormány erre elhatározó lépésre szánta el­ magát és a madagaszkári hajóraj parancsnokát bízta meg a Kerguélen-csoport hivatalos megszállásával, így hát a több mint száz esztendeig elhanyagolt szigetcsoport Franciaország birtokában maradt és a párisi kormány mostanában újra ki akarja aknázni mind­azokat a lehetőségeket, amelyeket termé­sze­ttani szempontból nyújtanak a Ker­­guelen-szigetek a tudomány számára. A csendesóceáni szigetcsoport ugyanis a legfantasztikusabb tengeri szörnyek. A bálnák, cethalak, cápák és óriás polipok, roppant arányú teknősbékák, rozmárook és fókák, albatroszok, pingvinek és meg­számlálhatatlan mennyiségű vizimadár valóságos gyűjtőhelye! Ősszel, október vége felé monumentális arányú fókák, amelyek nagysága néha meghaladja a 8—10 métert, úgynevezett tengeri orosz­lánok és rozmár-fajok lepik el a szirteket s néhány hónapig szinte mozdulatlanul pihennek a vízből kiemelkedő sziklákon. A szemtanúk leírása szerint a tengeri emlősök száma oly nagy, hogy teljesen elborítják a láthatárt gyakran egymás heg­yén-hátán hemzsegve terpeszkednek a Kergyéleknek partjain. A hegyek ormain ilyenkor fészkelnek az albatroszok is, a déli tengereknek ezek a hatalmas, megter­mett, liba nagyságú, hófehér tollú szár­nyasai, amelyek pelyhei a legdrágább és legkeresettebb tollak egyikét szolgáltat­ják. Az albatroszok oly szelídek, hogy igen gyakran megközelíthetők és a Ker­­guelen-szigetek halászai valóságos házi­állatnak tekintik a fészket rakó albatrosz­­családot. Rendkívül nagymennyiségű pingvin, ezenkívül pedig számtalan ha­talmasatt kifejlett tengeri rák üt tanyát a Kerguelenek öbleiben, amelyekben a Csendes Óceán százezer fajtájú hala ker­­getődzik. Mindezek az állatok, sőt még egyes hal­­fajták is annyira szelídei­­, hogy jófor­mán puszta kézzel elfoghatók és ezért a párisi kormány tengerészeti minisztere, M. Dumesnil most rendeleti úton szabá­lyozta a halászatot a Kerguelen-szigete­­ke­n. Ez a körültekintő intézkedés első­sorban azt célozza, hogy a lehetőség sze­rint megóvják a tenger faunájának ezt a IMPERIAL bútorház Baross­ utca 4. (Calvin-tér varok) Új üzlet Szép áru Olcsó árak Részletfizetési kedvezmény! Köztisztviselőknek árengedmény! Motorkerékpárra átcserélem­ 2 üléses kisautómat Jelige: „Lehetőleg kéthengeres“. g ­ kis­földi paradicsomát a különböző orv­­halászok és vadászok esetleges pusztítá­saitól s idejekorán akadályozzák meg az odatelepedett állatok elriasztását. Minden jel arra vall, hogy a francia gyarmatügyi minisztérium fokozottabb figyelemmel kiséri tengerentúli birtokai­nak fejlődését és most komoly gondot kí­­ván fordítani a Kerguélen-szigetek mese­beli állatvilágának értékesítésére, de egy­ben annak megóvására is. (N. G.) 13 Kutatás a mesebeli Atlantis után Hogy szerelte föl Byron Rulin de Prorok gróf mélytengeri expedícióját ? Az emberiség történetének egyik legősibb titka a tenger fenekén pihen. Az elsüllyedt Atlantis világrész ez, amely eddig csak mint legenda élt az emberek között, de az utóbbi években a­­tudományos világ is megkezdte kutatásait­, sőt egy angol m­élytengerikutató expedíció­­azzal foglalkozik, hogy a tenger fenekén pihenő Atlantissit felkutassa, ha az expedíció a m­ai idők legnagyobb archeológiai vállalkozása. Régi hagyományok úgy tudják, hogy év­ezredekkel ezelőtt Európából szárazföldöst le­hetett átmenni Déli Amerikába, mert a két, kon­tinens között, amelyeket most hatadnás ócomn választ el, valamikor, a­ 'régi mondák szerint óriási kiterjedésű szigetkontinens volt, amely nagyságban hasonlított a mai Ausztráliához. Plato volt az egyetlen, aki­­kimerítő adatokat hagyott hátra az Atlantisról „Timitus" és „Kritias“ című műveiben. Hogy ezekben az adatokban­ mennyi a költészet és mennyi a valóság, azt­ ma már nem lehet megállapítani. Túlzás volna azonban, ha az Atlantis monda­körét teljesen kitalált mesének tartanánk, amely Plato agyában született, hogy átlaza­­filozófiai ötleteit szebben felépíthesse. Plato korában az Atlantis természetesen már régtől fogva nem létezett és a mondakör is, amely­ből Plato merített, meghaladhatta, a négy vagy öt évezr­edet. Az Atlantisban, a mondák sze­rint hatalmas királyok uralkodtak, akik hosszú és véres hadjáratokat vezettek Egyip­tom és Görögország ellen. Atlantisna­k Európa felé tekintő határai állítólag a nyugat afrikai Herkules-oszlopok közelében voltak. Az el­süllyedt szigetország, mely egyike volt a leg­gazdagabb és leghatalmasabb birodalmaknak, egy napon váratlanul borzalmas földrengés­­kataklizma áldozata lett, a tenger elöntötte virágzó zónáit és városait s­ örökre megsem­misítette. Mint forrásra, Plató Sol­ön feljegy­zéseire­ és az egyiptomi papok évkönyveinek adataira hivatkozik. A tudomány hosszú időkön keresztül közö­nyök, sőt visszautasító álláspontot foglalt el az Atlantis mondakörével szemben. Kizártnak tartották, hogy ennek a mesebeli kontinensnek utolsó maradványai lennének a Kanári- és Azori-szigetcsoportok, mert ezeknek a sziget­­csoportoknak úgy faunája, mint flórája egy­mással szemben merő különbségeket mutat fel. A modern paleontológia, tengerfenék-kuta­tás és kőzetfejlődéstan tudósai azonban már nem tartják kizártnak az Atlantis világrész­nek valamikori létezését s ezt a tercier-korba helyezik vissza. Byron Kuhn de Prorok gróf hatalmas Atlan­­tis-expedíciója mindenekelőtt archeológiai célo­kat szolgál. Az expedíció a legnagyobb mély­tengeri expedíció, amelyet az idén felszereltek s amellett a legköltségesebb is. A tulajdon­­képeni expedícióé bújó hatvan méter hosszú­­yacht, amely hatalmas, modern búvárharang­­gal és egy legmodernebbül megkonstruált ten­­geralattjáróval van felszerelve. Az összes fel­szerelések között legérdekesebb a búvárharang, amellyel minden veszedelem nélkül közel 800 méteres mélységet lehet elérni. A mélytenger­­kutatásnak ez a nagyszerű apparátusa a mér­nöki tudománynak valóságos remekműve. A búvárharangnak egy alul erősen lekerekített tojásformája van és rendkívül vastag fala, hogy a víznyomásnak a fal, a még soha ember által el nem ért mélységben, ellenállhasson. A búvárharangban forgatható széken ül a meg­figyelő és erről a székről a három oldalon el­helyezett ablakokon keresztül kémlelheti a tenger fenekét. A szükséges levegőfelfrissítést oxigéntartályok adják, mert közvetlen levegő­­felfrissítés csöveken keresztül ilyen mélysé­­gekbe kivihetetlen. A hajóval telefonösszeköt­tetést tart fenn a megfigyelő. A buvárharang­­ban állandó egyenletes levegőnyomás uralko­dik, ami lehetővé teszi a tengerfenékre való egyenletes és megszakítás nélküli fel- és le­ereszkedést. De hogy a­ buvárharang ilyen, még soha el nem ért mélységekre lehatoljon," villamosárammal hajtható hajócsavarral is fel van szerelve. A megfigyelő tulajdonképen feladata a buvárharangban a fényképezés. Ebből a célból elsőrangú fényképezőgéppel is fel van szerelve, amelynek objektívje a tenger felé önálló nyi­lassal rendelkezik. A szükséges­ éles megvilágí­­tása a tengerfenéknek a hajóról külön leeresz­tett számos mélytengeri reflektorral történik. Ezek a reflektorok a búvárharangban ülő meg­kicserélték a gép mindkét oldalán a keménypapír-szárnyakat, azonkívül a kormánylapátot is alumíniumra cserél­ték ki, ami nem kis munka volt éppen azért, mert nagyon aprólékos gonddal kellett elkészíteni. Hajnali három órára azonban minden készen volt, Pista fel­­csavarta a gum­iszalagokat, amelyeket — ugyancsak a pilóta tanácsára — nagyobb távolságra szerelt fel, végig az egész hajótesten. A szerelők eltolták az asztalt s a műhely padlójáról ragyogva emelke­dett fel a gép, lemérték a távot, amit be­repült s az óriási műhely huszonöt méter hosszú padlóju­ felett kerek huszonhárom méter távolságot szántott végig a ,,Vész­madár“, amely gyorsabb és állóképesebb volt, mint régen. Pista sírva ölelgette­­végig három ba­rátját, akik meghatottan nézték a­ boldog fiúcska örömét, aki így holnap a Vér­mezőn biztosan legyőzi az ellenséges repülőt minden csalárd fondorlat die­nere is. A verseny pillanatok alatt le is folyt, a fiúk izgatottan állták körül a két gépet s mikor elsőnek a Kelemen Ernőé emel­kedett a levegőbe,­nagy éljenzésbe kezdtek a barátai. Pista nyugodtan és hidegen nézte a gép futását, bizonyos volt abban, hogy a Vészmadár verhetetlen, de azért ilyen győzelemre mégsem gondolt. A Ke­lemen gépe ugyanis m­indössze tizenhat métert szállt, valami hiba támadhatott a gépen, vagy talán az a kis ellenszél aka­dályozta, ami éppen az indulás pillana­tában ébredt a budai hegyek felől. A si­kertelen próbálkozás után Kelemen már be sem akarta várni a Pista gépe indulá­sát, elindult az úttest felé, de a Pista ba­rátai útját állták. •— Tessék csak itt maradni, — hangzott harsányan és harciasan itt is, ott is és Kelemen sápadtan nézte, amint a „Vész­madár“ könnyen röppen fel a földről s huszonhárom és fél métert száll a levegő­ben, pontos és hivatalos lemérés szerint. —­ Pedig a szárnyait csak ma éjjel sze­reltük fel s ki sem lehetett pontosan pró­bálni, — mondta Pista boldogan a bará­tainak s közben jelentős pillantást vetett Kelemen Ernőre. Az nem szólt semmit, izgatottan nézett körül, aztán hirtelen sarkon fordult s el­sietett. A barátai sem kisérték, azok most mind a Vészmadarat nézegették, amely valóban gyönyörű volt, amint fehéren és csillogón ott pihent a zöld­ gyepén. Pista melléje heveredett és megsimo­gatta a szárnyait. — Jól viselted magadat, köszönöm. — mondta halkan s elnézett a távozó vetély­­térs után, aki sietve­­kapaszkodott fel a várakozó autóba, amely egy pillanat múlva már tovatűnt vele. Az autót délután újra viszontlátta Pista, ott állt meg a repülőtér bejárata előtt, mialatt a kisfiú éppen azzal foglala­toskodott, hogy az őszirózsa-bokrokat ön­tötte­ a házuk körül. Az autóból ezúttal nem Kelemen Ernő szállott ki, hanem egy komoly, jól öltözött és szomorú te­figyelő utasításai szerint minden irányban forgathatók. A hajót kisérő tengeralattjáró úgy van meg­konstruálva, hogy a tenger fenekén kiköthet. A tengeralattjáróból azután a mélységbe rend­kívül erős búvárpáncélokkal felszerelt búvárok szállhatnak ki, hogy a tenger fenekén az Atlantis-kultúra­ maradványai után kutathas­sanak. Az esetleges emlékeket és romokat a búvárok azután acélhálókkal burkolják körül, amelyeket megfelelő jelre a hajóról a felszínre húznak. A búvárok természetesen csak lénye­gesen kisebb mélységben dolgozhatnak, mint a búvárharangban ülő megfigyelő. A mélytengeri expedíció vezetője reméli, hogy a tudománynak ez az álma nemsokára való­sággá válik és a tenger mélységeinek öléből sikerül az Atlantisról olyan emlékeket a nap­világra hozni, amelyeket eddig évezredek tit­kolva őriztek. (K. L.) kintetű szakállas úr, aki egyenesen Pista felé tartott s barátságos hangon érdek­lődött nála egy Szárnyas István nevezetű fiatalúr után. — Én lennék az,­ — mondta Pista szerényen és csodálkozva nézett a szakál­las úrra, aki azonnal a Pista szülei után tudakozódott, akik azonban — vasárnap lévén — benn voltak a városban. Az úr leült a kapu melletti padra, megsimo­gatta a Pista haját, nagyon kedvesen még barackot is nyomott a fejére, aztán elő­adta a jövetele célját, ami alaposan meg­zavarta Pistát, valósággal nem akart hinni a füleinek. —­ A Vészmadarat szeretném megvásá­rolni, — kezdte komolyan a látogató, aki nem volt más, mint a Kelemen Ernő édes­apja, Kelemen András, a gazdag és ha­talmas bankdirektor. — Mi az utolsó ára a Vészmadárnak, fiacskára!­ — Nem eladó! — mondta Pista és elpi­rult, mert nagy merészségnek tartotta, hogy egy ilyen előkelő és idős urnak ellentmond, de hát semmi szín alatt sem akart megválni a kedvenc gépétől. A bankdirektor csodálkozva látta, hogy komoly ellenzésre akadt, megigazította a szemüvegét s még nyájasabban folytatta: — Nézd, fiacskám, a fiam elmondott mindent, hogy te megalapítottad az Első Magyar Ifjúsági Repülőgépgyárat s meg­építetted a „Vészmadarat“, amely ma dél­előtt hét és fél méterrel verte az ő masi­náját. Azt is elmondta, hogy te igazi repülőgépet is tudsz vezetni s igy nem csoda, ha jobban értesz a repüléshez, mint ő, de azóta az én fiam folyton sir odahaza, nagyon leverte a vereség s én szeretném, ha most valami váratlan örömmel meg tudnám vigasztalni. Meg­tudtam tőle, hogy te hol lakói s idejöt­tem, hogy megkérjelek, add el nekem jó pénzért a gépet, neked úgyis mindegy, építesz egy másikat, amellett mint gyár­­igazgatónak az a fontos, hogy a gyárad jól menjen, forgalma legyen, rendelői, vásárlói s így inkább boldogan kellene fogadnod az ajánlatomat. — Boldogan is fogadnám válaszolta Pista csöndesen és határozottan —, ha tegnap nem történt volna velem az, ami történt s ami majdnem meghiúsította a mai győzelmemet. — Mi történt! — kérdezte a bankdirek­tor csodálkozva. — Az ön fia — válaszolta Pista — felbe- • rélte egyik iskolatársamat s megrongál­­tatta a gépemet, nehogy indulni tudjon. Ha ezt nem tette volna, most szívesen megválnék a géptől, de igy soha. — Ez lehetetlen! Ernő ilyent nem tesz! — csattant fel a bankdirektor. (Folytatjuk.) Szárnyas Pista — Regény — írta: Endrődi Béla inters légionban I az évtizedek DOP fijll •*-nál VI.. Vllmo Ég óta közi­gm­ért DUIjI'IliIL. császár­ul 43. ® rnShaf ,eSkedvezőbb fizeté* teltére en H VCioai UlllClL. Mintatermék földszint e* ír­tn.

Next