Nemzeti Ujság, 1932. február (14. évfolyam, 26-48. szám)
1932-02-05 / 28. szám
Péntek, 1932 február 5. NEMZETI ÚJSÁG Ivády lemondott, Purgly Emil azügyi miniszter ----——— Miért történt a lemondás ? - Ivády első osztályú érdemkeresztet kapott (A Nemzeti Újság tudósítójától.) Csendesen, szinte észrevétlenül lezajlott egy miniszterválság: Ivády Béla földmivelésügyi miniszter lezolondott és helyébe a kormányzó Purgly Emil főispánt nevezte ki. Miért mondott le Ivády Béla, akinek rövid miniszterségét a nyilvánosság előtt aratott szónoki sikerek teszik emlékezetessé, erre a kérdésre a Nemzeti Újság tudósítója az alábbiakban adja meg a választ. A népszövetségi jelentés és a 33-as bizottság jelentésének tárgyalása során egyik délután minden előzetes bejelentés nélkül felszólalt a képviselőházban Ivády Béla földmivelésügyi miniszter. Felszólalását azzal okolta meg, hogy a vita során legtöbben földmivelésügyi kérdésekkel foglalkoztak és olyan érdeklődést lát tárcája iránt, hogy már most szükségesnek látja felvilágosítást adni arról, mit tervez és hogyan gondolkodik tárcája feladatáról. A váratlan miniszteri expozét nagy érdeklődéssel hallgatta a Ház és különös feltűnést keltett a miniszternek az a megállapítása, hogy Darányi Ignác óta a kisgazdatársadalom érdekében tulajdonképpen nem történt semmi. Az ellenzék természetesen lelkesen ünnepelte a földmivelésügyi minisztert és Eckhardt Tibor a napirendi vita során követendő példának állította oda Ivády Bélát a kormány többi tagjai elé. Egészen másként gondolkodott azonban az egységes párt, főképpen annak kisgazda frakciója, a miniszter nyilatkozatáról. Sértve érezték magukat, mert hiszen az elmúlt tizenkét évben közülük kerültek ki a földművelésügyi miniszterek, akikre szerintük nem lehetett elmondani az egységes párt tagjának és miniszterének, hogy éppen a kisgazdák érdekében nem csináltak semmit. Rubinek Gyula, nagyatádi Szabó István és Mayer János miniszteri tevékenységében a saját politikájuk érvényesülését és ennek az egységespárti kisgazdapolitikárval, a súlyos elitélését látták a miniszter nyilatkozatában. Megindult a mozgalom a helyreigazítás, kimagyarázás és elégtételadás irányában. ívet köröztek, amelyen követelték, hogy Ivády adjon elégtételt s vonja vissza a kijelentését. Az ívet ötvenketten írták alá. Először a pártelnöknek, Pesthy Pálmnák adták át, majd a miniszterelnökhöz juttatták el az elégtételt kérő ívet és a miniszterelnök hajlandó is volt ennek az egységespárti kisgazdasérelemnek a méltányos és kielégítő elintézésére. A miniszterelnök közbelépésének az eredményeképen került össze négyszemközt Ivády Béla és Mayer János. A találkozás a legszívélyesebb formákban történt és a legteljesebb megegyezésre vezetett. Ivády Béla kijelentette, hogy személy szerint igen nagyrabecsüli Mayer Jánost és esze ágában sem volt sem őt, sem nagyatádi Szabót, sem Rubinek Gyulát megbántani, Mayer János pedig hangoztatta, hogy ezek után egyáltalában nem érzi sértve magát és az egész affért elintézettnek tekinti. Nem így gondolkodott azonban az egységes pártnak az a csoportja, amely az affért jobban érezte és súlyosabbnak tekintette, mint maguk az érdekeltek. Kijelentették Mayer Jánosnak, hogy ők nem elégednek meg ezzel a négyszemközötti elintézéssel és ha már eddig végigcsinálták a harcot, akkor csinálják tovább, de nekik nyilvános elégtétel kell. Hiába békült ki Mayer János, ők Mayert is cserbenhagyják, de nem hagyják annyiban a dolgot, így állott a helyzet három nappal ezelőtt. Illetékes helyen érintkezést kerestek a békétlenkedő kisgazdák és a földmivelésügyi miniszter között, de a közvetítésnek nem sok eredménye volt, annál kevésbé, mert az első pillanatban látszott, hogy Ivády Béla nem ragaszkodik a miniszteri tárcához és szívesen lemond, ha olyant kívánnak tőle, amit nem szívesen vállal. E tárgyalások közben történt a Cegléd környéki kisgazdák fogadása, Ivády Béla hosszabb beszédet mondott, amelyben részletes és sajátságos programot adott. A ceglédi küldöttséginek adott válaszában volt egy kijelentés, amely így hangzott: — Az a célom, hogy Magyarországon másból, mint szőlőből ne lehessen szeszt főzni ... Ez a kijelentés és az egész beszéd őszinte és nagy sikert aratott a kisgazdiaküldöttség előtt, amely lelkesen ünnepelte a minisztert. Egészen más hálása volt azonban ennek a kijelentésnek a szeszérdekeltség és azoknak a birtokosoknak a körében, akik egzisztenciális érdeküket látták veszedelemben, ha a miniszter kijelentésében foglalt program megvalósul. Most már két oldalról támadták Ivádyt. Elintézetlen volt a kisgazdákkal keletkezett affér és újabb súlyos követelésekkel lépett fel vele szemben a nagy birtokos és szeszérdekeltség, amely azt követelte, hogy a kormány adjon ki hivatalos nyilatkozatot és jelentse ki, hogy Ivády nyilatkozata nem kormányprogram és nem is valósítható meg. A földművelésügyi miniszter helyzete ilyenformán tarthatatlanná vált és bekövetkezett a lemondás, amely annál könnyebben ment, mert Ivády Béla is legszívesebben ezt a kivezető utat választotta. 71 kormányzói kéziratok Ivády Béla felmentéséről és Purgly Emil kinevezéséről a következő kormányzói kéziratok jelentek meg: A magyar királyi Miniszterelnök előterjesztésére Ivádi Ivády Béla magyar királyi földművelésügyi minisztert ezen állásától saját kérelmére felmentem és vitéz jószáshelyi Purgly Emilt, Csanád-, Arad- és Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegye főispánját magyar királyi földművelésügyi miniszterré kinevezem. A felnevezettekhez intézett kézirataimat idezárom. Kelt Budapesten, 1932. évi február hó 4. napján. Horthy sk. gróf Károlyi Gyula stb. Kedves Ivády ! A magyar királyi Miniszterelnök előterjesztésére és saját kérelme folytán önt magyar királyi földmivelésügyi miniszteri állásától felmentem és ebből az affikalomból Önnek jiváló szolgálatai elismeréséül az 1. osztályú magyar érdemkeresztet adományozom. Kelt Budapestem, 1932. évi február hó 4. napján. Horthy sk. gróf Károlyi Gyula sk. Kedves vitéz Purgly! A magyar királyi Miniszterelnök előterjesztésére Önt magyar királyi földmivelésügyi miniszterré ezennel kinevezem. Kelt Budapestem, 1932. évi február hó 4. napján. Horthy sk. gróf Károlyi Gyula sk. Tíz uj miniszter életrajza Vitéz jószáshelyi Purgly Emil az uj földmivelésügyi miniszter 1880 február 18-án Csalad vármegyében, Tompapusztán született. Főiskolai tanulmányainak elvégzése után birtokán gazdálkodott és élénk részt vett a vármegye közéletében, különösen lelkes odaadással foglalkozott a magyar mezőgazdaságot érdeklő kérdésekkel. Amidőn Bethlen István gróf megalakította kormányát, már akkor ügyelemmel kísérte Purgly Emilnek a magyar gazdasági élet terén folytatott értékes munkásságát és igyekezett azt a társadalmi és közéleti tevékenységet, amelyet Purgly kifejtett, a magyar közigazgatás számára megnyerni. 1922-ben nevezte ki a kormányzó Purgly Ement Csanád, Arad és Torontál közigazgatásilag egyelőre egyesített vármegyék főispánjává Azóta, most már közel tíz év óta áll megszakítás nélkül vármegyéje élén és bizalmi állásában kiváló politikai érzékkel és nagy kötelességtudással működött minden téren, úgy, hogy már az előző kormányelnök legteljesebb elismerését érdemelte ki és azt Károlyi Gyula gróf miniszterelnök részéről a legteljesebb mértékben birja. Kiváló munkásságáért 1926 októberében a kormányzó a II. osztályú Magyar Érdemkeresztet adományozta számára a csillaggal. Purgly Emil, mint főispán is állandóan élénk részt vett a gazdasági közéletben s hogy munkáját nemcsak legmagasabb helyen értékelték, hanem azt a magyar gazdatársadalom is nagyrabecsüli és honorálni kívánta, annak legjobb bizonyítéka, hogy 1922-ben a Duna—Tiszaközi Mezőgazdasági Kamara elnökévé, 1923-ban az Országos Magyar Gazdasági Egyesület alelnökévé választotta s 1928 óta, mint az Országos Mezőgazdasági Kamara választottja, a felsőház tagja lett. A magyar mezőgazdasági közéletben elfoglalt e magas tisztségei mellett Purgly már húsz esztendeje elnöke a csanádvármegyei gazdasági egyesületnek és elnöke a Szárazéri Ármentesítő és Belvíz Bevezető Társulatnak. A háborúban mindvégig résztvett, bátor és hősies magatartásáért a harctéren teljesített szolgálataiért a kormányzó, vitézzé avatta. Világi felügyelője a csanád—csongrádi evangélikus esperességnek. A képviselőház ülése „Bethlen külpolitikájé nem volt egyoldalú és a jelenlegi kormányé sem A miniszterelnök válasza Pailavicini György interpellációjára — Az olasz barátság ma értékesebb, mint amikor megkötötték — mondja Pailavicini (A Nemzeti Újság tudósítóját öl.) A képviselőhöz csütörtökön nagy érdeklődés mellett ült össze. Tele voltak a karzatok és a folyosók, mert az ülésteremből kiszorították a hallgatóságot a megszokottan unalmas, fárasztó és kellemetlenkedő szociáldemokrata felszólalások. Csak az ülés végén telt meg az ülésterem, amikor Pailavicini György őrgróf mondotta el interpellációját egyes képviselők külföldi utazásairól. Az interpellációra Károlyi Gyula gróf miniszterelnök válaszolt és válaszát Pailavicini György őrgróf tudomásul vette. Nagy érdeklődéssel figyelték azokat a tárgyalásokat, amelyek a folyosón voltak láthatók. Bethlen István gróf szerepelt ezekben a tárgyalásokban. Külön-külön tárgyalt Wolff Károllyal, Mayer Jánossal, Ivády Bélával, este pedig megjelent az egységes pártban, ahol Korányi Frigyes báróval és Kenéz Bélával vonult félre tanácskozásra. Politikai körökben feszült érdeklődéssel figyelik ezeket a tárgyalásokat, amelyeknek anyagáról mindeddig semmi sem szivárgott ki. A képviselőház csütörtöki ülésén Almásy László elnök jelentette, hogy Dréhl Imre lemondott bizottsági tagságairól. Károlyi Gyula gróf miniszterelnök újra beterjesztette a zárszámadást és kérte, hogy azt a zárszámadási bizottság elé utalják. Az elnök ezután enunciálta, hogy az elnökség hozzájárult ahhoz, hogy az interpelláló szépviselők egymás között közös megállapodással felcserélhessék az interpellációk sorrendjét. Malasits Géza napirend előtt a valutagazdálkodást tette szóvá. Szerinte a Nemzeti Bank nagyobb devizamennyiséget utalt ki olasz rizs importálására. Erre semmi okot nem lát. Kifogásolta, hogy későn hozták a transfermoratóriumot és szóvá tett egyes kiutalásokat. Diplomáciai szervezetünk szerinte gazdasági téren tehetetlen. Sok munkás válik kény értelemmé a devizahiány miatt. Rejtély előtte, hogy amikor mindenkinek csak 50 pengő valutára van joga, a külföldi hotelek mégis tele vannak magyarokkal. Szorítsa le a kormány a luxusigényeket s az egész devizamennyiséget a gazdasági élet fellendítésére fordítsa. A bizottsági jelentések után Kun Béla ugyancsak napirend előtt a földteherrendezéssel foglalkozott. Sürgette, hogy akadályozza meg a kormány a mezőgazdaság valutáival való üzérkedést. Éles ellentétben volt mindig Bethlen Istvánnal, de a mait rendszer bűneiért nem egyedül őt okolja. Bod János visszavonult az egyetemi tanszékre, de itt hagyta gyakorlati tevékenységének átkos emlékeit, a tönkretett mezőgazdaságot, kisipart és kereskedelmet. Kun Béla beszéde közben bejött a terembe Bethlen István gróf, akit a jobboldalon lelkesen megtapsoltak és éljeneztek. A baloldal éles közbekiáltásokkal és zajongással fogadta a volt miniszterelnököt, aki a miniszteri székek mögötti első padsorban foglalt helyet. Kun Béla csak percek után folytathatta beszédét s intézkedést kért azoknak a gazdáknak az érdekében, akik hosszúlejáratú kölcsönt vettek fel. Porok «a foglalások lavinája »adott Kenéz Béla válasza Müller Antal interpellációjára Ezután a jegyző felolvasta Kenéz Béla kereskedelemügyi miniszternek Müler Antal múlt év december 15-én a BSzKRT csekélyfizetésű alkalmazottainak illetménycsökkentési ügyében tett interpellációjára adott válaszát. A miniszter szerint a múlt év október 8-án kiadott rendelet az illetményredukciót az öszszes alacsony fizetési „B“ kategóriába tartozó alkalmazottakra nézve egyöntetűen állapította meg s így a kormány ezen általános érvényű rendelet megalkotásakor nem lehetett figyelemmel minden egyes üzem illetményszabályzatára, mert éppen ezáltal kívánta biztosítani az egyenlő elbánás elvét. A rendelet végrehajtása folytán a BSzKRT alkalmazottai azért kerültek hátrányos helyzetbe, mert ott a vállalat az egyes alkalmazottak minősítését a főváros többi üzemi alkalmazottjának minősítésétől eltérően állapította meg. A rendelet értelmében ugyanis a községi üzemek napi, órabéres, vagy munkás alkalmazottjaira az illetménycsökkentés ne vonatkozik, azonban a BSzKRT-nál ugyanezen kategóriák illetményeit csökkenteni kell, mert a vasút vállalat illetményszabályzatába ezeket a kategóriákat nem vették fel, hanem az ezen kategóriába tartozókat, is mint évi fizetésüeket alkalmazták. A BSzKRT-nál minden vasúti alkalmazott évi fizetésesnek minősül, anélkül azonban, hogy családi pótlékot kapnának. Ezzel szemben nyugdíjjogosultságuk éppúgy, mint az egyéb üzemeknél, itt is fennáll. Ezekre a körülményekre való tekintettel a polgármesternek azt a kérelmét, hogy a BSzKRT „B*” táblázatbeli alkalmazottai közül azok, akiknek havi fizetése a százhúsz pengőt nem haladja meg, a fizetéscsökkentés alól mentesítve legyenek, — magam is indokoltnak találtam és a kérelem ügyében a tárgyalást már folyamatba tettem. Remélem, hogy az interpelláló képviselő úr által előadott kérelem kedvező elintézést nyerhet. Müler Antal a viszonválasz jogán a következőket mondotta: — A kereskedelemügyi miniszter úr válaszában elismerte, hogy a BSzKRT „B“ táblázatbeli alkalmazottjai hátrányban voltak a többi fővárosi üzemi alkalmazottal szemben az illetményleszállítás dolgában. Elismerte továbbá azt, hogy a „B“táblázatbeli BSzKRT-alkalmazottak ugyanolyan munkáskategóriába tartoznak, mint bármely más fővárosi üzem alkalmazottai és ennélfogva a BSzKRT .A“táblázati alkalmazottak illetményei 120 pengőig levonásba nem kerülnek. A BSzKRT-nak kalauzai, kocsivezetői és egyéb munkásai a „B“táblázatba tartoznak és egy fél hónapra 62— 63—65 pengőt kapnak úgy, hogy ha csak 120 pengőig terjed ki a levonás alóli mentesség, akkor legtöbbjének fizetését megint 10 százalékkal redukálják. Ezenkívül ezekbe a munkáskategóriákba tartozó egyéneknek a 10 százalékon kívül 6 százalékot nyugdíjalapra von le az illetményszabályzat, mint azt már interpellációmban is említettem. 25 százalékban állapították meg lakbérüket és e helyett 20,90 százalékot kapnak. Ugyanakkor rájuk is alkalmazták az 5 százalékos lakbérlevonást úgy, hogy ezek a szegény emberek mindig hátrányosabb helyzetben vannak a magasabb fizetési kategóriáknál. Ez az elkeseredés olyan nagy fokra hágott, hogy a legutóbbi nyugdíjalapul lévő választásoknál ezek az egyének, ezek a jó magyar munkások, akik a múltban mindig a keresztényszocialista szervezetben tömörültek, ennél a legutóbbi szavazásnál ICOO-on szavaztak a szociáldemokrata pártra és 2000-en a keresztényszocialista pártra. Abban a reményben fogadom el a kereskedelemügyi miniszter úr válaszát, hogy mindezeknek a figyelembevételével, nemcsak a 120 pengőig terjedő fizetéseket hagyja érintetlenül, hanem mindazokat, akik ebbe a munkáskategóriába tartoznak, tehát akiknek fél havi fizetése 52—64—65 pengőt tesz ki. KJ a gazdiaközönségre. Elérkezett az ideje annak, hogy ne csak tettekkel, hanem szavakkal is megmutassák, hogy új útra akarnak térni. Mentelmi ügyek Váry Albert, a mentelmi bizottság előadója tett ezután jelentést Dréhr Imre mentelmi ügyeiben. A jelentéseket kinyomatják s azok tárgyalásáról később határoznak. Erődi-Harrach Tihamér Peyer Károly mentelmi ügyéről tett jelentést A bizottság javasolta, hogy Peyert, aki a múlt ülésen huszonötször szólt közbe, jegyzőkönyvi megrovásra ítélték. A javaslatot elfogadták. Ezután megválasztották a kivándorlási tanácsba Perényi Zsigmond bárót és Homonnay Tivadart, az Erzsébet-szoborbizottságba Apponyi Albert grófot, Bethlen István grófot, Gaal Gastont, Hódossy Gedeont, Klebelsberg Kunó grófot, Kozma Jenőt, Pekár Gyulát, Pesthy Pált, Rakovszky Ivánt, Rassay Károlyt, Wolff Károlyt és Zichy János grófot, a külügyi bizottságba Csekonics Iván grófot, a közigazgatási bizottságba Tabódy Tibort, a pénzügyi bizottságba Ernszt Sándort. Mentelmi ügyeket tárgyaltak tovább. Propper Sándor és Pakots József mentelmi jogát felfüggesztették. Farkas István mentelmi jogát a Népszavában megjelent cikke miatt függesztették fel. Gaal Gaston és Szilágyi Lajos mentelmi jogát, párbajvétség címén függesztették fel. Czettler Jenő elnök ezután javasolta, hogy a Ház legközelebbi ülését pénteken tartsa , azon mentelmi ügyeket, és bizottsági jelentéseket tárgyaljon. Rétli Anna az elnök napirendi javaslatával szemben javasolta, hogy a leszerelésről szóló szociáldemokrata indítványt is vegyék tárgyalásra. A többség az elnök napirendi indítványát fogadta el. Pailavicini György őrgróff a külföldi utazásokról Pailavicini György őrgróf sürgős interpellációja következett ezután ,amelyben azt kérdezte, hogy adott-e a kormány hivatalos, vagy félhivatalos megbízást egyes képviselőknek