Nemzeti Ujság, 1932. november (14. évfolyam, 246-269. szám)
1932-11-13 / 255. szám
Irodalom * Könyv * Tudomány 9 A 90-es évek tükre írta: Túri Béla Egyházpolitikáról legtöbbször olyankor szokás beszélni, mikor az egyház és állam közt összeütközés, kultúrharc folyik. Pedig egyházpolitika és egyházpolitikai harc két egymástól élesen megkülönböztetendő fogalom. Sőt egyházpolitikáról éppen azért érdemes gondoskodni és beszélni, hogy az olyan legyen egy államiban, hogy az egyházpolitikai harc még ne is kísértsen a láthatáron. A jó egyházpolitika éppen a kormányzat terén az egyház és állam közt olyan viszonyt kíván fentartani és a viszonyt úgy irányítja, úgy szabályozza, hogy az egyház és állam közti béke és harmónia erősítse, szilárdítsa egy nemzet életében az erkölcsi erőket. Az egyházpolitika tehát az államkormányzás rendszerének integráns része, keresztény irányú államkormányzás mellett pedig annak egyik legfőbb gondja, mert ha nem is szorosan vett állami feladat egy nép lelkében a hitélet és erkölcs mélyítése, de az államnak tudnia kell, hogy mindaz, ami ezeknek gyengítését okozza, az állami élet fundamentumát is lazítja. Ilyen és hasonló nézőpontból kiindulva tárgyalja K. Török Mihály Miklós jeles publicistánk A Magyar Egyházpolitikai Harc Történetét a Szent István Könyvek közt megjelent művében. Legalább is az egyházpolitikáról vallott emer elvek állnak a mű hátterében, vagy talán helyesebben mondom, hogy ennek világa mellett mutat reá a szerző a magyar egyházpolitikai harc káros voltára és következményeire. Török nem az egyházpolitikai harc történetírója akart lenni. A történeti anyagban rá akart mutatni arra a történelmi szellemre, mely a magyar egyházpolitikai harcokat felidézte és lefolytatta. Hogyan jutott el Magyarország a múlt század 90-es éveiben az egyházpolitikai harcokig, melyek egész parlamenti, társadalmi életét feldúlták és következményeikkel ma is feldúlják, ez a kérdés foglalkoztatja Török elméjét és tollát. A belső rugókat, az események belső világát akarja ismerni és a mai nemzedékkel is megismertetni, mert nagyon helyesen, úgy tartja, hogy e harcok voltaképpeni jelentőségét és értelmét sem lehet helyesen értékelni az indító okok és a szellem ismerete nélkül. Publicistától, mint amilyen Török, ilyen munkát is vártunk. A történeti anyagnak egész aprólékosságig való feldolgozását részben már mások el is végezték és a történetírók el is végzik. A történeti anyag összefüggéseinek felismerése és feltárása, a XIX. század egyházpolitikai harcaiban a harcot felidéző szellem és gondolkozás jellemzése szintén a történelemhez tartozik, de mondjuk az a szellemtörténeti rész vagy nézőpont ez, mely a mai történetirányt is jellemzi és áthatja. A magyar egyházpolitikai harc történetében tehát — úgy ahogy Török megírta — annak a szellemnek kifejlődését, kibontakozását, mondjuk elhatalmasodását kísérhetjük szemmel, mely végül az egyházpolitikai törvények létesítésével diadalt aratott. Ez a székem pedig már az egyház és állam kölcsönös viszonyainak nem abból a felfogásából született meg, sőt attól idegen volt, amely Szent István országának történelmén századok óta átvonult. Ez az egyházpolitika, mely a magyar Corpus Jurisba a múlt szabad végi egyházpolitikái törvényeket iktatta be, már egyházellenes volt, tehát keresztény világnézetbe ütköző. Ezért volt ennek az egyházpolitikának gyümölcse az egyházpolitikai harc. De ilyen egyházpolitika Magyarországon is csak azért tudott gyökeret verni, elhatalmasodni és diadalt, aratni, mert a keresztény öntudat meggyöngült, mert az egyháztól függetlenített vagy az egyház felfogásába ütköző világnézet úrrá lett, mert a keresztény társadalom erkölcsi és gazdasági erejében már megcsökkent ahhoz, hogy egy politikai és parlamenti támadást visszaverjen. A magyar egyházpolitikai harcnak a parlament, ahol a harc a nyílt színen lefolyt, már csak az utolsó állomása volt. És a kimenetele már akkor eldőlt, mikor a XIX. század liberalizmusa a szellemeket megrontotta, az egyháztól elfordította. Magyarországon az egyház és a kereszténység a nemzeti életben sokkal hatalmasabb és minden részében jobban megalapozott történelmi képződmény volt, semhogy azt az első nagyobb egyházpolitikai harc a föld színéről elsöpörhette volna. De a szellem, mely a harcot megindította és megvívta, amely a magyar Corpus Jurisba az egyházpolitikai törvényeket bevitte, az fajta, milyensége szerint ugyanaz a szellem volt, mely az egyház kiirtását követelte. Török rámutat arra, hogy a liberális kormányzat már azért tudta kidobni az egyházpolitikai jelszót, azért tudta ez eldobni az egyházpolitikai harc égőcsóváját, hogy az gyújtson is, mert 1840-től a 80-as évekig az értelmiség szelleme átalakult. A politikában a keresztény világnézet visszavonult, sőt egyenesen odajutott, hogy keresztény világnézetet emlegetni és a politika meg az államkormányzás irányelvéül kitűzni, elmaradottságnak, klerikalizmusnak számított. Pedig az utóbbi időkben már ismét kezdünk ilyen hangokat hallani. A parlamentben nemrég, mikor a nyílt keresztény politikát követeltem, nekem vágták oda, hogy „a mi vallásosságunk és kereszténységünk a templomban véget ér, a mi azt nem használjuk fel politikai célra, nem visszük be a politika piszkos hullámaiba.“ Ez a gondolkodás és szellem volt az, amely az egyház és a kereszténység elveit elszakította a politikától, nevezetesen az egyházpolitikától is s azért lett egyházpolitikai harc, melynek dúlásait és káros következményeit máig se tudtuk kiheverni. Sőt egész keresztény társadalmunk lazulóban van a család intézményének és erkölcseinek megbolygatásával. Csak a vak nem látja, hogy a magyar társadalom felsőbb rétege e tekintetben már milyen elriasztó és komoly aggodalmakat keltő képet mutat. Ezért volt nagyon helyes, hogy K. Török Miklós művében a magyar egyházpolitikai harc történetét úgy írta meg, olyan fényszóróval világított rá az eseményekre, hogy azok okát, a keresztény Magyarország belső vívódását is feltárta. Műve történelmi tanulságul azt hirdeti, hogy állandóan figyelni kell a kormányzat egyházpolitikájára, hogy abból ne keletkezhessék egyházpolitikai harc. A parlamenti harcok már a végső küzdelmek és a magyar katolicizmus a magyar egyházpolitikai harc történetéből is megtanulhatta, hogy jövője biztosítását csak a maga erőinek kibontakozásától remélheti. Ezért kell a keresztény politikának olyan egyházpolitikát követelnie és csinálnia a kormányzatban, mely a katolicizmus, a kereszténység belső erőinek teljes kifejlődését mozdítja elő. Ami pedig ezt megakadályozza és gyengíti az erkölcsi erőket, azt a kormányzatból kiküszöböli s ha törvény az, revízió alá veszi. Szabad a csók Egy budapesti könyvkiadóvállalat most bocsátotta közzé Ursula Parrott „Szabad a csók“ című regényét. A regény Amerikában egymillió példányban fogyott el és szomorúan jellemző világot vet az amerikai társadalom ízlésére, irodalmi és erkölcsi szemléletére. A magyar limonádéipar legszirupizóbb termékei között sem találni ehhez hasonlót, mert a limonádéirodalom legalább megtartja azokat az illem- és erkölcsi határokat, amelyeken belül a szépségversenyjelöltek és tánciskolái fenomének mozognak irodalmi igényeikben. Aki ezen a regényen keresztül ismeri meg Amerikát és alkotja meg Amerika képét, kétségbe kell hogy essen. Ez már nem a soffőrök és villanyszerelők világa, hanem a vizesnyolcasoké és a pálinkarészeg ügynököké, akik kéjjel csemcsegik azokat a lélektani karamellaszeleteket, amelyeket az amerikai irodalmi nagyüzemek szállítanak nekik. A regény hősnője egy úgynevezett flapper, aki csábuláson, egy nagy szerelmen, férjhezmenetelen keresztül ellélektornássza magát a kórházig, ahol elpusztul anélkül, hogy beteljesedtek volna vágyai és álmai. Garasos filozófia, dolláros önbizalom és áruházi démonság áporodik ki ebből a regényből, amelynek a legfőbb hibája nem az, hogy szemtelen, hanem hogy tehetségtelen. Fájdalommal kell megállapítani, hogy az egészen modern új magyar irodalom, amely a Lipótvárostól a Terézvárosig szívja életnedveit, ezeken a hatásokon indul el és termelte ki magából a Körmendieket és osztályosait. Ahogy Ursula Parrott egy típust tud csak megrajzolni, de azt is rosszul, úgy Körmendi úrék is egy típusra vannak beigazodva. Több nem tellik belőlük, szintézisük nincsen, életlátásukat és szemhatárukat eltompítja a kávéház, a bár, a speakessy tükörablaka és a gangster-romantika. A hősnő nem egyéb, mint egy magát démonná és egyéniséggé felduzzasztott elárusító kisasszony, aki önálló lelki és fizikai életet élve, eljut a kiábrándulásig. Eljut olyan borzalmas és undorító állomáson keresztül, hogy ezt a regényt nem lehet irodalmilag művelt és rendes ízlésű ember kezébe adni. Egy pávává maszkírozott lyúk lelkivilága igazán nem érdekes s azok az események belső és külső történések, amelyek előre mozgatják, a kaland és a valóság erejével hatnak a bádogosokra és villanyszerelőkre, akik Amerikában egy bizonyos fokú irodalmi igényt jelentenek. Hogy mi szükség volt ezt a könyvet lefordítani, igazán nem tudjuk. Butaságai egyenesen szédítőek és émelyítőek. Hamis ujjlenyomat, amely alá hamis nevet írtak. Csak egy érdekes motívuma van: a háborús amerikai hősiesség túlértékelése és hatása a rövidszoknyás fiatal leányokra s ez a hatás rontotta el őket flapperekké, démonokká, pálinkaivó és filozofáló felemás lényeké, akik — reméljük, csak az írónő könyvében élnek és vannak, mert a valóság e típust kitermelni aligha tudja. Nem érdemes belemelegedni és beleereszkedni e könyv részleteibe, sem felépítése, sem pedig írói vonalvezetése nem biztos, nem egységes, szerkezete széthullott, alakjai csámpásak, rosszak, papirosból valók, de bizonyára nagy megértést és nagy visszhangot vernek ott, ahol Körmendi úr regényét világsikerré szélesítették. Ez pedig bennünket nem érdekel. (K. L.) 1S 1í ¥ P flM ujságszelvény 1 9?1 a Sav&ilalat 0==*® I Olvastatja az összes hazai I Telefon és külföldi lapokat is B József megküldi belőlük mindazt, 62—61, ami Önt különösen érdekli. B PR08PEKTU8 § Budapest, VIII., Nagyfuvaros utca 3/a.j Végtelenség Évszázadok hulló homokja kertjeidet beborítja, oh Semiramis! Világok születtek, világok letűntek és ami volt és ami lesz, egy pillanat a csillagok alatt. Évszázadok végtengere, könnyek árja elmúlt. Hadvezérek dicsősége, lantosok dala elmúlt... Ami volt és ami lesz, egy pillanat a csillagok alatt. Eszmék izzón születtek és elfakultan semmivé lettek. Forog a nagy kerék, nincs idő, nincs tér és amit ma tevés, holnap már nem él, évszázadok hulló homokja eltemeti, beborítja. A végtelen melódia, isteni lényed szava, csak egy maradt: a gondolat. Dr. Andrássy Ilona grófnő Schütz Antal: A házasság. A Szent István könyvek sorozatának 109. számú kötete gyanánt megjelent munka azokat az előadásokat foglalja össze, melyeket az illusztris szerző 1831. őszén a Pázmány-egyetem valamennyi karának hallgatói számára tartott erről a témáról. A tartott tíz előadásnak megfelelően a könyv tíz fejezetre oszlik. Az első a házasság válságának súlyos kérdéseivel foglalkozik és boncolja azoknak okait. A három következő fejezet a házasságot a teremtői gondolat, a krisztusi gondolat és a katolikus elgondolás szemszögéből vizsgálja. Majd a házasság alapértelmének vizsgálata következik a férj és feleség szempontjából, aztán a házasság főcélja a szülő és gyermek viszonyában és a holtomiglan-holtáiglan fejezetben a házasság felbonthatatlan alapjellege. Szervesen kapcsolódnak ezekhez a befejező fejezetek: férfi és nő, eszmény és valóság és végül a házasság jövője, mely a katolikus házassági eszmény alapján mutatja meg a mai válságból kivezető utat. A nagy komolysággal, alapos tudással és eleven erővel megírt könyv a legszélesebb körök érdeklődésére tarthat igényt Arat. Az ember és a gép harca. Magyar Miklós könyve útmutató a válság kérdésében felmerült gondolatok rengetegében, a válságból való kivezető utat jelöli meg. A mai gazdasági válság merőben különbözik az előzőktől, mert ebben a gépek produktivitásának döntő szerepe van. Az embernek meg kell küzdenie a gépekkel és a harcból diadalmasan kell kikerülnie. Lepereg előttünk az elmúlt századok sok-sok gazdasági válsága, rendszeres összefoglalásban látjuk a válságok okait, az Oroszországban folyó átalakulás gazdasági jelentőségét, a munkanélküliség kifejlődését. A gépeik produktivitásának emlekedésével a fogyasztók táborának kiterjesztését, a fogyasztók táborából kiesetteknek a fogyasztók közé visszavezetését, s általában a társadalom munkájának helyes megszervezését álllítja szembe. A finom ízléssel kiállított és aránylag igen olcsó könyv (224 oldal 3.20 P) a Királyi Magyar Egyetemi Nyomdát dicséri. Aldo Dani könyve: Párisból jelentik: Most jelent meg „Les Oeuvres Repräsentatives“ párisi kiadóvállalat kiadásában Aldo Danni genfi publicista „La Hongrie de Demain“ című három évvel ezelőtt megjelent munkájának második, teljesen átdolgozott kiadása. A könyvhöz Th. Ruyssen, a bordeauxi egyetem tb. tanára és a Népszövetségi Egyesületek Uniójának főtitkára írt előszót. Előszavában a következőket mondja: Aldo Dami könyve — bár védőirat — objektív munka, amely a tények alapos és pontos ismeretén alapul. Nem vagyok mindenben egy véleményen Aldo Damival. De bizonyos téziseket Dami kitűnően formulázott meg, így igaza van abban, hogy a békeszerződések összes áldozatai között Magyarországot sújtották a legkeményebben, hogy a trianoni békeszerződés területi rendelkezései mindennél önkényesebbek. Az idő — mondja Ruyssen — bizonyos mértékben a békeszerződések által sújtott népek javára is dolgozik. Azoknak a száma, akik azt hiszik, hogy területi revízió bizonyos mértékben lehetséges, állandóan növekszik. Ezek Dami könyvében pontos javaslatokat, érveket találnak.“ Magyar agrárevolúciók címmel most jelent meg Sebess Dénesnek a kiváló nemzetgazdásznak és publicistának értékes könyve, amely a magyar agrárkérdésről világos áttekinthető tájékoztatást nyújt. Ismerteti a kollektív tulajdon és a magántulajdon kérdéseit, továbbá azokat a földreformokat is, amelyeket a bennünket környező utódállamok valósítottak meg kizáróan a magyar földbirtokosok ellen, gazdaságpolitikuasi célzattal Majd a háború utáni időik egyik legnevezetesebb és legfontosabb törvényalkotásának, a földreform törvénynek mélyreható lírni -tátudja rámutatva" arra, hogy az egészséges földreform csak természetes fejlődés eredménye lehet A kötet összefoglaló történeti áttekintést ad a magyar földbirtoskikérdés egész anyagáról. Agyönyörű kiállítású, félbőrkötéses munka ára 20 pengő és az Egyetemi Nyomdában készült. Székely Tibor: Mátyás tér—Rózsadomb. Ma már kezd általánossá válni a népszerű dilitttáns típusa a regényirodalomban. A mi regényirodalmunknak hiánya, hogy nem men hozzá nyúlni a mai témákhoz, a jelen legkeservesebb kérdéseihez. Pedig az olvasóközönséget éppen ezek a témák érdeklik. Szívesen veszi tehát még a dilettánsok könyvét is, mert ezekről a témákról beszélnek neki, ezeket a problémákat, — ha nem is oldják meg — de legalább felvetik. Az ilyen dilettáns regények részleteikben meglepően jók, mert néha közvetlenül, frissen az egyéni benyomások elevenségeiben adják az életet s éppen e keresetlen realitások révén egészen nagyvonalúvá lendülnek. Más részükben viszont egészen kezdetlegesek, botorkálók, naivak és ezért hamisak is Ezek közé a dilettáns regényírók közé tartozik Székely Tibor, aki Mátyás-tér— Rózsadomb című regényében a mai ifjúság, a legfiatalabb nemzedék legsúlyosabb problémáját veti fel. Ez a fiatalság óriási hasadás után tanácstalanul, támasz nélkül, kellő alap híjjár, lép ki az életbe, amelynek forgataga masokkal gyilkosabb. Nem csoda, ha annyi a kisiklás, az összeomlás, a sivár kilátástalanság és tragédia. Ennek a mai nemzedéknek tragikus sorsába és vergődő lelkébe próbál bepillantást adni a szerző Molnár Dénes, egy fiatal újságíró sorsán keresztül. Könyve már témájánál fogva izgalmasan érdekes, sokszor az elbeszélés frisseségénél fogva is, bár nem egy helyütt érezzük a dilettánst is. De Székely Tibor az a dilettáns, akiből sötétien író lesz. A kötet a Magyar Regények sorozatában jelent meg Singer ésWolfner kiadásában. (Ára 2 pengő.) mm ALKALMI 1 Csendérlaktanyánál 1 emeletes, az- -R m letes, 5 lakásos p fi* mok 1 g Ü 350 öles nemes gyümölcsösben, kényszerből 65.000 pengőért eladó. Bővebbet Honvéd u. 10. Ingatlanforgalmi tel. 13006 Állványok • Lakdiszek Pergament, JTPKK,'fivemernyők '• iíMchöffer Béláné fgfu félemelet ÁM