Nemzeti Ujsag, 1933. június (15. évfolyam, 123-145. szám)
1933-06-18 / 136. szám
Vasárnap, 1933 június 18. NEMZETI ÚJSÁG Renevaldi Vigezzotől a Krisztina Elővárosig A budapesti Céhek úrnapi körmenete *• Ismeretes a krisztinavárosi plébániatemplom története, mely szerint - mint az erre vonatkozó ismert krónikák elmondják a 18. század végi újabb, mai templom helyén állott kis kápolnát-egy Francia Péter Pál nevű budai kéményseprőmester építtette az 1700. évek legelején, aki a krónikák szerint az olaszországi Vire-ből hozta el Budára zarándokútján a kápolna „Vérző Madonna“ nevezetű képét. E sorok írója járt az északitáliai hegyvidék városaiban. Ott, ahol a régi Simplon kocsiút kanyarog le a svájci Graubünden felől a Lombardo-Veneto síksága felé és ahol a Simplon alagútja fúrja át magát az Alpeseken, szakadékos, csodaszép völgyek torkollanak egymásba. Az egyik völgy a Val di Vigezzo. Itt van egy kis hegyi falu, Re. Kápolnájában ott van a „Vérző Madonna“ képe. Re és a „Madonna di Re“ ősrégi bucsujáró hely. A budai „Kéményseprő kápolna“ keletkezéséről szóló krónikák a „Madonna di Re“ nevét félreértve „Dire“-nak írják a bucsujáró hely nevét. Ami Francin mestert illeti, neve alkalmasint Zuan Francina volt. Legalább is Francina néven találunk az 1690-es években egy ■ pesti kéményseprőmestert. A név maga ugyanolyan olasz-francia keveréknév, mint az olasz-francia hegyvidék .Montagnarde-jainak nevei. Savoya, a svájci Graubünden, Bergamo hegyvidéke és a Gorizia fölötti Print a hazája a 17. század végén Pestet és Budát is ellepő vándorló kézműveseknek. Savoyards, granbündeni Grison és friuli Furlan, meg bergamói Bergamasco származású, magas, fenyőszáltermetű, olasz-franciia keveréknyelvet beszélő,'" vöröses-szőke emberek voltak ezek. Ők a pápák „svájci“ testőrei, csavaros barna és szürke lábszárvédőik után őket nevezte el az óbudai németség „Barnalábikrája“-nak, Braunhaxler“-nek, hogy ez a név azután átmenjen később Óbuda németjeire is. A hegyvidék déli lejtőinek népe hit katolikus, az északi lejtő népe kálvinista. Ez az ősrégi ,„„Uramontani“ és „Citramontani“ elnevezés eredete. Ezek a hegyvidékiek voltak azok, akiket a 17. századi Budán olyan nagy tömegben talá ■ BBBBBBBBBBIESDISCBBBbnBBBIBDDBBBBBBBBBBBBBBBBBB 3 A Keresztény Iskolatestvérek ELEMI ÉS POLGÁRI fiúiskolájával kapcsolatos INTERNATIJSÁBA a beiratások megkezdődtek. Felvilágosítással szolgál az Igazgatóság (Budapest, I., Istenhegyi út 32.) lünk. Kevesen maradtak Budán, a legtöbbje hazavándorolt. Ami megmaradt, nevében elnémetesedett, nyelvében elmagyarosodott. Kávéfőző, fagylaltos, stukkórakó stakatéros, kőmives, kőfaragó, téglaégető, terrazziere vagyis padlórakó, kályharakó, szakács, csokoládécsináló, dohánypácoló, selyemtakács, szalámifőző és sódorpácoló volt ezeknek a kézmívessége. A magyar sodor szó is a Chandron-ból lett, a bokály is a cosco-ból, a perec a Bracciata-ból s a kalács a Colaccio-ból. Ma ezeknek a régi míveseknek az emléke ébred a körmeneten. Az egykori vándorlók utódai a későbbiekkel egybekeveredve magyar hitvallást termelt e körmeneten a régi Magyarország egységéért. E körmeneten tehát nincs nemzetiségi probléma, itt ma mindenki magyar. A Madonna di Re elvégre is azonos a Patrona Hungarianval. A Krisztinaváros neve is a „Völgy“ volt még a 18. században is. Mint a Val di Vigezzo neve. Itt vonul el az egykori olasz, francia és német kézművesség maradéka, késői utódsága, hogy „Trianoni körmenetet“ tartson. A Krisztinaváros így oldja meg a „nemzetiségi kérdést“, ami csak mondvacsinálva van Magyarországon. Bevilaqua Borsody Béla. MI OKOZZA A BŰNÖZŐK VESZTÉT? Apróságok vezetik nyomra a rendőrséget Van egy francia közmondás: „Nem elég ügyesnek lenni. Szerencse is kell hozzá.“ Ez a mondás talán sehol sem érvényesül annyira, mint a bűnözők életében. Szakképzett, gyakorlott, a bűnözők széles rétegét alaposan ismerő detektívek gyakran hiába szedik elő legjava tudásukat, hiába építik meg a logikai okfejtések és a gyakorlati tudás okszerű láncolatát, sokszor minden rátermettség eredménytelen marad és a siker csak a szerencsén múlik. Számtalan példa igazolja, hogy a nyomozásnál nélkülözhetetlen segítőtárs a szerencse. A napokban történt — és erről rendőri körökben most sokat beszélnek —: az egyik detektívet azzal bízták meg, nyomozzon ki egy bizalmi lopást, melynél egy bezárt íróasztal fiókból 10.000 pengő tűnt el nyomtalanul. A detektív elkészítette a valószínűség számítását és az igy gyanúsítható tettest maga elé vezettette. Anélkül, hogy bármilyen bizonyítéka is lett volna az illető bűnössége mellett vagy tudta volna, ha az illető a tolvaj, hol rejthette el a pénzt, éles szemmel végignézett rajta és vaktában igy szólt rá: — Azonnal vesse le a cipőjét! A fiatalember elsápadt és remegve engedelmeskedett. A cipőben megtalálta a 10.000 pengőt. Amennyire nélkülözhetetlen kisértőtárs a szerencse a detektiveknél, és olyan elmaradhatatlan a végzetes balsors szerepe a bűnözök életében. Notórius bűnözök, akik a bűntény elkövetési módozatain hetekig dolgoznak és annak minden részletét a legnagyobb aprólékossággal dolgozzák ki, sokszor jelentéktelen kis semmiségen csúsznak el s igy jutnak rendőrkézre. A minap történt a Tisza Kálmán-téren, hogy két notórius zsebtolvaj, Havlik János és Pareda Károly figyelmesek lettek egy elegáns férfire, akinek a kigombolt kabátja alól értékesnek látszó óralánc csüngött ki. A két zsebtolvaj melléje furakodott és amikor az ismeretlen férfi perecet vásárolt, Havlik gyors mozdulattal kiemelte az órát a mellényzsebből. A károsait ezt észre sem vette. A suhancok gyorsan megosztoztak a zsákmányon, az egyik a láncot, a máisik az órát tette el, azután sietve eltávoztak a "tett színhelyéről, nehogy gyanúba keveredjenek. Talán sohasem derült volna ki, hogy ki, vagy kik voltak az óratolvajok, ha a balsors közre nem játszik. A két suhanó másnap délelőtt ismét találkozott a Tisza Kálmán-téren. Méltatlankodva panaszkodtak egymásnak, hogy a zsebtolvajlás eredménytelen volt, mert a „szajre“ csak ezüstből van s így nem sokat ér. Elő is húzták zsebükből a láncot meg az órát, hogy még egyszer megvizsgálják. Nem vették azonban észre, hogy mögöttük egy megdöbbent arcú fiatalember áll meg. Ennek a fiatalembernek az útja véletlenül vitt át a Tisza Kálmán-téren — s itt kapcsolódik be a balsors — a két suhanó kezében édesapjának az előző nap eltűnt óráját és láncát láttaviszont. Rendőrt hívott, aki a két zsebtolvajtelőállította, a főkapitányságra, ahol kiderült,hogy Havlikot és Puredát az ügyészség többrendbeli zsebtolvajlás miatt hónapok óta köstözi, de eredménytelenül, mert a detektívek ,sehol sem találták meg őket. A balsors legalább is két évi börtönhöz juttatja őket. g " * kSztGeferb I HULUWi FÜRDfl I D.U.2§r'óTÚL I iGEn fTlÉRSÉHELTEH | 'íy.y V* f Áruló cégjelzés Ugyancsak a balszerencse juttatott börtönbe egy hírhedt üzleti tolvajt, Jeleka Pált, aki 55 éves létére nem kevesebb, mint 30 évet töltött az ország különböző fegyházaiban. Egy héttel a kiszabadulása után — noha a főváros területéről örökre ki van tiltva - már Budapestre jött, működésének volt pénze, újból lopásra vetemedett. Egy József körúti divatárukereskedésbeállított be, ahol vevő éppen nem tartózkodott, csak négy segéd és a tulajdonos. Gépselymet kért. A különböző szinű selyemorsók között néhány percig válogatott, majd egyet becsomagoltatott és 10 fillér lefizetése után eltávozott. Hogy csinálta, hogy nem, az öt ember szeme láttára mégis hat darab új inget lopott el s azokat kabátja alá rejtve csempészte ki az üzletből. A bűntény első része, a lopás sikerült. A második feladat azonban Jelekának sokkal fontosabb volt: az értékesítés. A Teleki-térre nem akarta kivinni, mert tudta, hogy ott a detektívek, mint régi bűnözőt, felismerik. Elhatározta, hogy egy szabóműhelyben próbálja eladni az ingeket. Figyelmesen nézegette a kapualji cégtáblákat és a legelső szabómesterhez be is állított. Hogy gyanússá ne váljék, gyűrött felöltőjét akarta kivasaltatok . Fizetni nem tudok, de ezeket az ingeket itt hagyom, még nem is voltak rajtam. Adja el azokat és vonja le az árából a vasaltatás díját. Megállapodtak, hogy félóra múlva visszatér fiddigra az, ingedet értékesítik,és a felöltői is rendbe hozzák. .. Jelovkának nagy volt a megdöbbenése, amikor a szabóműhelybe visszatért s egy rendőr tette a vállára a kezét. A kipróbált üzleti tolvaj óvatos számítását a balszerencse keresztül húzta. Jelovka pont azt a szabómestert „fogta ki", aki annak a divatáru cégnek dolgozott, ahonnan ő az ingeket lopta. A szabómester Jelovka távozása után megnézte az ingekbe bevarrt címkét, gyanúsnak találta az Ügyet s az ingeket elvitte a divatáru céghez, ahol csak ekkor jöttek■■ rá Jelovka ügyes lopására. A „peches“ tolvaj, amikor a főkapitányságon kihirdették előtte az előzetes letartóztatásról szóló végzést, szomorúan panaszkodott: — Tizenötször voltam már büntetve, mindig rendes, szép ügyekért. És most ezért a vacak hat ingért kerültem ismét ide! Nem éri meg a három énes, amit kapni fogok érte! Ártatlan arc mint alibi Egy éjszaka alacsony termetű, egyszerűen öltözött asszonyt állítottak elő az egyik kocsmából a detektívek. Az volt a gyanú ellene, hogy a vendéglőből ellopott egy kést. Az aszszonynak kék szeme, becsületes, bizalmat gerjesztő arca volt, még a gyakorlott rendőrtisztviselő előtt is azt a benyomást keltette, hogy ártatlanul keveredhetett bele a lopási ügybe. Mégis ujjlenyomatot vettek tőle, hogy megállapítsák, a neve nem fordul-e elő a bűnözők névsorában. Mialatt a „priorálás“ tartott, újabb gyanúsítottat állítottak elő , ugyanabból a kocsmából, egy fiatalembert. A zsebében megtalálták a lopott kést. A kis kövér aszszonyka fellélegzett, mert ártatlansága kiderült. Már éppen el akarták bocsátani, amikor az egyik detektív kezében a bűnügyi nyilvántartó adataival visszaérkezett. — Na, csak ne siess nagyon Ilona, gyere csak vissza, egy kis elszámolásunk van! — szólt és megragadta a vállát a „becsületes“ arcú asszonynak. A bűnügyi nyilvántartó adatai, melyet az asszony szerencsétlenségére hamarabb hoztak le a bűnügyi nyilvántartóból, mintsem őt elengedték, szomorú következménnyel jártak. Kiderült, hogy az asszony, aki eddig magát Károlyi Jenőnének mondotta, nem más, mint Muharos Jánosné, született Bognár Hana, egyike a legveszedelmesebb lakástolvajoknak. Most is körözés alatt állott. Becsületes arcával a legjobb családokhoz furakodott be, ahol minden aggodalom nélkül alkalmazták őt szakácsnőnek. Egy-egy helyen, ahol természetesen álnéven jelentkezett, néhány hónapig szolgált csak, majd kifosztotta a gazdáit és „meglépett.“ Muharos Jánosné azonban megszokta már a letartóztatást, 12 évet töltött a börtönökben, kétszer volt már Márianosztrán is. A hirtelen meglepetéstől hamarosan magához tért és a „becsületes“ képén csodálkozó rendőrtisztviselőnek keserű mosollyal mondotta: — Hát tehetek én arról, hogy olyan becsületes képem van?! Vö... Tóth József Ugyancsak a központi ügyeleten történt, hogy a rendőrtisztviselő egy fiatalembert hallgatott ki, akit zsebtolvajlással gyanúsítottak. Az előállított férfi Tóth Józsefnek mondotta magát és azt állította, hogy a Hungária körút 96. sz. házban lakik. A bűnügyi nyilvántartóban azonnal utánanéztek, hogy van-e „priusza“. Tóth József neve nem fordult elő. A lakásigazolás is sikerült: Tóth Józsefnek valóban a Hungária körúton volt bejelentett lakása. A jegyzőkönyvi kihallgatás végén a rendőrtisztviselő, mielőtt a gyanúsítottat elengedte volna, tollat adott a fiatalember kezébe, hogy írja alá vallomását. A delikvens gyors mozdulattal vezette a tollat és ezt a két betűt írta le: Vö, majd hirtelen megállt, gyorsan áthúzta a két betűt és ezután írta le a Tóth József nevet. A rendőrtisztviselő gyanút fogott, ujjlenyomatot vett fel a suhancról és ennek alapján könnyű volt megállapítani, hogy Tóth József nem más, mint Vörös Imre, a hírhedt zsebtolvaj, aki a nagy izgalomban megfeledkezett az álnevéről és megszokásból, szerencsétlenségére, a valódi nevét akarta a jegyzőkönyv alá írni. A magyar kriminalisztikában híres eset a bűnözők balszerencséjének igazolására az a gomb, amelyet egy nagyobb gyilkosság színhelyén találtak és amely 18 órán belül a tettes személyéhez vezetett. ___------------mmmmmmmmm ■■■|■ ---------------------5 különböző főtagozaton, meg- )» kezdődött a beiratkozás a Budapesti Kereskedelmi Akadémián Érettségizett, 4 közép« ’■ iskolát és polgárit végzett fiuk és leányok szülei | m■£ választhatnak a tagozatok között. f.* Az új Tájékoztató mindenről felvilágosít. Kérje telefonon. (206-47)és vagy levelezőlapon: Budapest, V., Alkotmány utca 11.~ 13 1913-ban történt, hogy Budapesten az Adria szállóban megmérgezve, holtan találták Nő Schwarz Johanna magánzónőt. A tettes, mindután végzett áldozatával, a gazdag nő összes ékszereit és készpénzét ellopta. A nyomozás megállapította, hogy Schwarz Johanna egy férfivel együtt szállt meg a hotelben és a bejelentőlapot Árvay Lajos és fele - , sége álnéven töltötte ki. • A tett színhelyén a detektivek egy borospoharat találtak, amelynek alján valamilyen folyadékmaradvány volt. A vegyvizsgáló intézetben a vizsgálat során a pohárban ismeret- . . ion mérget találtak. A rendőrség ebből arra ■ következtetett, hogy az ismeretlen mérget, amelyet a megállapítások szerint különféle mér--... gekből állítottak össze, csak gyógyszerész vagy A. vegyész készíthette el és ezek szerint ebben a körben kell a tettest keresni. ^I.: Ezt a híres és emlékezetes nyomozást egy, . ... ma már világszerte ismert nevű főkapitány-,, ~ helyettes irányította. A helyszíni vizsgálat során, amely arra irányult, hogy az ismeret -tlen tettes személyére vonatkozóan adatokat szerezzenek, a padlón az ajtó mellett egy férfiruháról való gombot találtak. A gomb még *!' újnak látszott és a szélén arany nyomással a következő felirás volt: American House Budapest. A rendőrtiszt és Kornya János detektív a következő szavakkal állítottak be az Erzsébet- ■ körúti szabóüzletbe: : — Neni készítettek itt a napokban egy Arvay Lajos nevű gyógyszerész részére szürke ruhát. 1‘ — Arvay Lajos gyógyszerészt nem ismerünk',1*’ ellenben valóban készítettünk egy szürke ruhát. Fekete Lajos nagyváradi gyógyszerész részére! A főkapitányság lakbejelentő osztályán ha- marosan megállapították, hogy Fekete Kajoa-,,gyógyszerész, aki nemrégiben jött fel Nagy-", váradról Budapestre, a Szerdahelyi utcában - lakik. Néhány perc múlva már a ház előtt voltak a detektívek. Amint a kapun be akartak lépni, a házból egy középkorú férfi sietett ki, közé,ben bőrönddel. Fekete Lajos volt. Szökni akarta fővárosból. Bent a főkapitányságon mindent beismert. Amikor elmondták neki, hogy a gomb vezette nyomra a rendőrséget, hosszasan kiáltott föl: *-7. — Lógott a kabátomon a gomb és ezért szakítottam le. Tisztára az a végzetem, hogy azt az átkozott gombot nem az utcán dobtam el,» hanem a szobában! »?” Matuskának egy vasúti jegye volt a balszerencséje Világsikert jelentő nyomozása volt a budapesti főkapitányság politikai osztályának atorbágyi merénylet kiderítése. Matuska sorsát is a balszerencse keresztezte. A bécsi gyorsvonatnak ez az elegáns megjelenésű utasa a merénylet éjszakáján szorgosan segéd--é .kezett a nyomozó rendőrtisztviselőknek a tel-, tes kikutatásában. Ez a megátalkodott gosznosztevő, aki előzetesen papíron tervezte ki a sv merénylet végrehajtásának minden egyes részletét, egy jelentéktelennek látszó dologról'‘-e megfeledkezett, ami végül is gyanússá tette a szerepét. Jól vigyázott az ekrazitvásárlásoknál, alibit szerzett gyakori utazgatásaira, nem vette észre senki, hogy a csőszkunyhó szélén villogó szemmel kajánul nézte a halálvonat szörnyű zuhanását, még arra is gondolt,',-,» hogy műsebeket ejtsen magán és a sérült utas " látszatát keltse, még arról is gondoskodott,',-, hogy jegyet tudjon felmutatni és így igazolja, hogy a halálvonat utasai között volt, - csak egyre nem gondolt, hogy ezt a jegyet ki 1 2 A is lyukassza. A gyorsvonat utasai ugyanis a kihallgatás során mind kilyukasztott jegyet mutatott fel, míg Matuska azzal védekezett, , hogy a kalauz az ő kocsijában még nem járt. Abban a kocsiban pedig, amelyről a merénylő azt mondotta, hogy utazott, a többi utasoknak , m mind kezelt jegyük volt, így lett Matuska gyanús: egy kilyukasztatlan jegy terelte rá a rendőrség figyelmét. Ez a jegy volt Matuska balszerencséje a gondosan előkészített merény- ^ ‘letben. ' ■ ~ Borbély Zoltán