Nemzeti Ujság, 1933. december (15. évfolyam, 273-296. szám)
1933-12-10 / 280. szám
2 s ezért, hosszú árverelés után 142 fontot adott egy amerikai gyűjtő. Valószínűnek kell tartanom, hogy Homeros mosócédulájáért esetleg odaadnák az egyik amerikai felhőkarcolót is, noha az a meggyőződésem, hogy Homeros maga mosta pepilonját. Azt is tudjuk, hogy különösen nagy értéke van annak a gyűjteménynek, amely magában foglalja mindazokat az okmányokat, amelyek arra vonatkoznak, hogy bizonyos nevezetű Arouet ur miként adott el egy ingatlant és vásárolt helyette egy másikat, tekintettel arra, hogy Arouetur Voltaire néven francia író volt. A múltkor egy társaságban elragadtatott hangon közölte velem egy hölgy, hogy sikerült, autogramot szereznie egyik legkitűnőbb költőnktől, amit viszont azért tartok nagy értéknek, mert kitűnő költőnkről azt is tudom, hogy verseit írógépbe szokta diktálni s így kézírását csak autogramok számára tartja fenn. Ha a sokság lélektanáról volna szó, akkor mindezek a jelenségek csak annak volnának dokumentumai, hogy az emberek általában szeretik mindazt gyűjteni és értékelni, aminek különös értéke van. Egy hirtelen meggazdagodott barátom nemrég könyvtárat alapított magának és ezt a gyűjteményt a legnagyobb gonddal válogatta össze, mert az összes könyvkereskedésekben összevásárolta a világoskék kötésű könyveket, tekintettel arra, hogy dolgozószobájának fala borvörös, s így a világoskék kötések festői hatást nyújtanak. Nagyon tisztelem azokat a gyűjtőket is, akik például első kiadásokat gyűjtenek, de soha egyetlen ilyen könyvet el nem olvasnak, részben, hogy ne rongálják őket, részben pedig azért, mert idejük sincs rá, miután minden szabad idejüket füzetes detektívregények olvasásával kell tölteniük. De a sokságon túl az a nagy nekilendülés, amellyel bizonyos kutatás afelé fordul, hogy akár költők, akár más nagy emberek milyen játékot játszottak ifjúkorukban, körberókát, vagy longométát, hogy annak a szőke hajadonnak, aki gimnazista korukban érdekelte őket, de aki a helyi gyógyszerészsegédnek nyújtotta át mosolyát, mi lett a sorsa dédnagymama korában, — mindezek a vájkálások és tárnafelkutatások az emberek életének aprólékosságai között alapjában véve inkább csak játékok, de semmiesetre se tartoznak a dolgok lényegéhez. A nagy írók, a nagy költők, a nagy emberek és általában az emberek alkotásai a műveikben vannak meg. Ezek az értékek, ezek a fontosak. Az a lényeges, mit mondottak, mit cselekedtek. Újabban a közérdeklődés különös hajlamossággal fordul azok felé az életrajzok felé, amelyek a nagy emberek pályáját könnyed regényszerűséggel úgy igyekeznek megvilágítani, hogy mindent megtudunk róluk: pipáztak-e vagy cigarettát sodortak, a savanyút szerették-e vagy az édeset, szőke volt-e az ideáljuk vagy barna, ki ajánlotta nekik először a karlsbadi kúrát, vagy a piócát túlvérmesedés ellen, csak éppen arról nem beszélnek ezek az életrajzok, hogy mit is cselekedtek, miben is van alkotásuk lényege. Lassanként minden nagy emberről elkészül vagy néhány száz életrajzi regény. Ezek megtöltik a könyvtárakat és megtömik az olvasók fejét Csak az a kérdés, mikor érnek majd rá az emberek, hogy magukat a műalkotásokat is olvassák. Az amerikaiak szeretik a fogadásokat. Ezzel egy ellen: a kitűnő gyűjtő, aki megvásárolta Pope mosószámláját soha egyetlen szót sem olvasott el Pope eposzaiból. Azaz mégsem, mégsem fogadok. Nem illik biztosra fogadni. Márpedig Pope eposzait én magam sem olvastam. Csak a mosószámlát. NEMZETI ÚJSÁG Vasárnap, 1933 december 10. kíp-k°p Egy pompás I foglalkoztató játék WelT ^ ■ Az összes játékszerekről képes "" ... „i 1 Wu árjegyzéket küld: 1*0 MM nPríClOtOl 1 ..JU/AJkSOfJ az o r s z á sr 1 e sr n a e v o b b l Pel'y 1 játékáruháza \ ------------------------------- KI____LIEBHER ZSIGMOND gitotta az élet tartalmát, aki maga nem volt az alkotás remeke. Ki meri hát vállalni a felelősséget, hogy az ép testek külső szépségéért, esetleg áldozatul dob sokkal ritkább és sokkal értékesebb belső szépségeket. De bizonyos-e az eugenika alapján legalább csak a testek épsége Isi Bajos rá nyugodt lelkiismerettel igent mondana. Az állatvilágban megdöbbentő eredményekkel jártak bizonyos kitenyésztések. Először új és meglepő fajtákra vezettek, de következetesen tovább vive, siralmas degenerálódás volt az eredmény. • De mert mindig csak a testi A mai ember egyáltalán túl sokat törődik a testtel és egészen megfeledkezik a lélekről. Mintha valami fordított manicheizmus lett volna úrrá a világon. A régi manicheus a Gonosz alkotásának tartotta az anyagot, tehát a testet is, gyűlölte tehát és lerombolására tört. A mai szellem, ha nem is gyűlöli, de mindenesetre teljesen elhanyagolja, figyelmen kívül hagyja a lelket. A teát nemesítése révén akarja a szellemet is megnemesíteni, mert az emberiség javítása, tökéletesítése, elsősorban szellemi, erkölcsi nemesítés, tökéletesítés kell, hogy legyen. Nem elég hát vércsoportok javítása, célszerű keverése, mert akármilyen hatalmas faktor is a vér, az élet bíboros nedve, végeredményében csak eszköze, műszere a léleknek. Ha magában helyes is tehát a gondolat, hogy a lélek számára mennél tökéletesebb műszer álljon rendelkezésre. De lehetetlenség, hogy az eszköz parancsoljon a magasabb erőnek, hogy az szabályozza és nevelje a maga régiességével a halhatatlan lángot. Ha már eugenikáról beszélned, essék mindenekelőtt szó a lélek eugenikájáról. Erről mindenki hallgat. Pedig a lelket is lehet nemesíteni. A nevelés éppen olyan hatalmas, sőt talán sokkal hatalmasabb, kísérletileg sokkal kitapasztaltabb, tehát biztosabb, eredményesebb és beváltabb eszköze az ember javításának és tökéletesítésnek, mint a faj kitenyésztése, amely mindenesetre sötétbe való ugrást jelent. Születhetik valaki testileg a legjobb feltételek között, az eugenika ideális követelményeinek megfelelően, ha nem kap megfelelő nevelést, ha élete körülményei rossz utakra sodorják. Soha sem lesz belőle az emberiség dicsősége, de nagyon könnyen válik a társadalom szemétjévé. Az eugenika nem tehet csodát. Legjobb esetben a törvényszerűségeket válthatja valóra. De a lélek nemesedésének csodái lehetnek. Szentek születtek erre a világra, akiken keresztül Isten sugárzott az emberiségbe és lett a szeretet milliókat boldogító tettévé, mikor még hite-hamva sem volt eugenikának, amikor azonban az emberek még többet gondoltak a lélekkel mint a testtel. És ha az ember igazán javult és nemesedett, ez mindig a lelken keresztül és a lélek erejével történt. A törvény korlát, a világot, az embert csodák vitték előre. ■■■■■■■■■■hm ■«■■BfsannaiXa mó n bb ■ laFLUENTA, MTU elkerül, ha rendszeresen szopogat ANACOT . pasztillát A numerus clausus helyes alkalmazása a felsőbb évfolyamokon irtás Molnár Kálmán egyetemi tanár Minden érzékenység és elfogultság félreszorításával, férfiasan szemébe kell néznünk annak a kérdésnek: mit kíván a magyar ifjúság jövője? Szükség van-e az egyetemi felvételek körüli eljárás reformjára, ha igen, mi tekintetben? Szükség van-e új törvényi vagy kormányintézkedésekre, avagy a létező szabályok komoly, az eddiginél komolyabb végrehajtása útján is bztosíthatóak-e azok a gyakorlati eredmények, amelyek elérése nélkül nem lesz, mert nem lehet rend és nyugalom. Szerény véleményem szerint újabb törvényhozási vagy kormányintézkedésekre az egyetemi felvételek tárgyában nincs szükség. Ilyenek nem is volnának célravezetők. A törvényhozást és a kormányt ugyanis sok olyan bel- és külpolitikai szempont köti és feszélyezi, amiknek bölcs előrelátása és mérlegelése vezethet ahhoz a mai jogállapothoz, amely az egyetemi felvételek tárgyában a felebbezhetetlen és végérvényes döntést az egyetemi karokra bízta. (1920 : XXV. t.-c. 3. %■) A törvénynek ez a rendelkezése helyes. A végrehajtás jó kezekben van. Nem elképzelhető olyan megoldás, ami a cél elérését, megnyugtatóbban biztosíthatná. Az egyetemi tanár ugyanis a függetlenségnek azzal a maximumával rendelkezik, ami kiegyensúlyozott állami életben egyáltalán elképzelhető. Függetlensége még a bírói függetlenségnél is nagyobb. Az igazi egyetemi tanár ugyanis már elérte mindazt, ami életének célja lehet. Nec timendum, nec sperandum. Menthetetlen és igazolhatatlan szolgalélek volna az, aki még ebben a pozícióban is, akár felülről, akár alulról befolyásolható volna. Nincs senki, aki olyan nyugalommal seperhetné le asztaláról azokat a bárhonnan jövő protekciós leveleket, amelyek a felvételi kérvények eldöntése tárgyában leadandó szavazatát befolyásolni óhajtják. Ismétlem tehát, a döntés joga a legmegbízhatóbb kezekben van. Csak abban a tekintetben nem alakult még ki egységes és következetes felfogás, hogy mik azok az anyagi szabályok, amelyeknek alkalmazását az egyetemi karokra bízták. Ezt próbálom meg pontosabban körvonalazni. Állapítsuk meg mindenekelőtt azt, hogy a numerus clausus szabálya nem a magyar géniusz elvi deklarációja, s nem is az ősi magyar alkotmányjog talajából sarjadt ki. A valódi magyar szellem az 1868:XLIV. tc. szavaiból csendül ki: ..A hon minden polgára, bármely nemzetiséghez tartozik is, az oszthatatlan, egységes magyar nemzet egyenjogú tagja.“ Addig, amíg virágos kert volt ékes Pannónia, addig nem is gondolt senki numerus claueusra. Amíg a magyar Kánaán mindenki számára bőségesen ontotta az aranykalászt, addig nem kellett kenyérjegy ahhoz, hogy mindenki jóllakhassék. Viszont a karsztos sziklák között még a korty vizet is szűken kimérve kapta a borzalmak poklában emberfeletti teljesítményekre hivatott táikkadt harcos. És a jövő háború halálgőzös világában valószínűleg az emberi szervezet működéséhez szükséges tiszta levegőből is csak a szűkreszabott fejadagot fogja megkapni az életéért remegő ember. A numerus clausus felől tehát ne elvi magasságokban vitatkozzunk. Ne jogelvi szempontból akarjuk azt igazolni. Forrása, alapja, indoka és mentsége egyetlen szóban foglalható össze: Trianon. Nem embertársainkat akarjuk általa kisebbíteni vagy megalázni, hanem a szükséghelyzet követelményeit akarjuk az összesség érdekében érvényesíteni. Egyetlen csoport, faj vagy nemzetiség sem jogosult arra, hogy a mindenki részére alig elégből az arányosnál többet kivonjon; ezt csak polgártársainak megkárosításával, ezek méltánytalan háttérbe szorításával érhetné el. A numerus clausus arányszámai tehát az értelmiségi pályákon erős túlsúlyba jutott zsidósággal szemben a magyar fajú állampolgárok egyenjogúságának követelményei. Vagyis a numerus clausus arányszámai egyszerűen azt jelentik: mindenkinek a magáét! Suum cuique! A nupnerus claususról rendelkező utolsó törvényünknek (1928:XIV. t.-c.) is ez a helyes értelme. A sok felesleges szóval a lényeget elhomályosító törvényszakaszból ez az elv csendül ki: az állampolgárok valamennyi jellegzetes főcsoportjának arányos érvényesülés biztosítandó. Tehát a zsidóság is csak országos arányszámának megfelelően érvényesülhet az egyetemi felvételeknél, s következésképpen a magasabb értelmiségi pályákon. Világos ebből, hogy az a gyakorlat is, amely a felső évfolyamokon megzavarja az első felvételeknél előírt és biztosított helyes arányszámot: a törvény kijátszását célzó (in fraudem legis) eljárás. Kijátszása a törvénynek, meghamisítása a törvény által célzott eredménynek. Ezért minden újabb szabályozás nélkül az egyetemi karok autonóm jogkörükben arra az álláspontra helyezkedhetnének, hogy a törvény szellemének kijátszását s eredményének meghiúsítását célzó átiratkozások kapcsán is a törvény céljainak érvényesülése biztosítandó. A későbbi beiratkozások során tehát egyetlen kar se vehetne fel új zsidó hallgatót addig, amíg a karnak azon az évfolyamán a már felvett zsidók arányszáma meghaladja országos arányszámukat Ezt a karok a létező jogszabályok keretein belül, autonóm hatáskörükben keresztülvihetik. A kormány részéről — felügyeleti hatáskörének biztosítása céljából — elég volna annak elrendelése, hogy a felvételi határidő lejárta után minden kar kimutatást köteles a kormányhoz felterjeszteni arról, hogy évfolyamonként hogyan alakul a kar hallgatóinak arányszáma. A kifejtett felfogással szemben hallom az ellenérvet: mesterséges eszközökkel ne befolyásoljuk a tehetségek szabad érvényesülését. Győzzön a jobb! Ne zavarjuk meg a természetes kiválasztódásnak azt a folyamatát, amelynek révén a kiválóbb győz, a satnyább pedig áldozatul esik. Az élet ismeretének vagy az őszinteségnek nagy fogyatékossága csendül ki ezekből a szólamokból. Mert mondjuk ki nyíltan: sajnos, nem igaz az, hogy az életben mindig vagy többnyire a jobb, a kiválóbb, a tehetségesebb érvényesül. Sokszor bizony a szerénységgel párosult vagy a szegénység által lenyűgözött tehetség nem tud keresztültörni az üresen nagyképű arrogancia vakmerőségén, máskor meg a tehetség nyomában kifejlődő önérzet, a gerinces meg nem alkuvás, a szilárd meggyőződés az a súlyos handicap-teher, ami éppen a legkiválóbb és legértékesebb egyéniségek érvényesülésének útjába állít leküzdhetetlen akadályokat, egyengetve a mimikri-jellemek útjait Mi, tanárok, ismerjük a kezeink alól kikerült ifjúságot, s bizony-bizony nem tagadhatjuk, hogy e téren szomorú tapasztalataink vannak. Mélységes megdöbbenéssel észleljük, hogy az érvényesüléshez a tehetségen felül, sőt akár anélkül is igen gyakran olyan tulajdonságok szükségesek vagy hasznosak, amik a köz szempontjából nem értékesek, sőt egyenesen veszélyesek. Nem bizhatunk hát abban, hogy a tehetség majd csak kiküzdi magát s nem riadhatunk vissza attól, hogy a köz szempontjából értékes ifjúságunk érvényesülését az élet sok durva és fájdalmas igazságtalansága ellenében esetleg mesterséges eszközökkel is biztosítsuk. A keresztény ifjúság fokozott érvénye- sülésének alátámasztását a magasabb értelmiségi pályákon az a körülmény is indokolja, hogy ezeket a pályákat zsidó honfitársaink jóval országos arányszámuk felett szállották meg s természetesen a már beérkezettek támogatása is elsősorban az ő fajrokonaik útját egyengeti. A keresztény ifjúságnak a tényleges helyzetből adódó nehézségeit tehát szükséges — ha másként nem lehet — mesterséges uton is elhárítani. Ezt a célt — egyebek közt — a numerus claususon belül az arányszámok pontos megtartásával lehet és kell is biztosítani. Értsék ezt meg zsidó honfitársaink, s higgyék el, hogy az ő túlerős érvényesülésük az értelmiségi pályákon olyan veszedelmeket rejt magában, amiket elhárítani elsősorban éppen az ő érdekük. Mert a fák nem nőhetnek az égig! 2 SZEM ARTIN ■ DRAGÉI ' a legtöbb embernél már megteszi a kötelességét és rendbehozza emésztését Székrekedés, bélrenyheség, rossz emésztés szabályozására •vegyen be este 1-3 szem ARTIN dragéet, reggelre megkönynyebbet.