Nemzeti Ujság, 1935. november (17. évfolyam, 250-273. szám)
1935-11-15 / 260. szám
NEMZETI ÚJSÁG, Péntek, US november 16. A képviselőház ülése Folytatták a borjavaslat vitáját El lehet-e törülni a borfogyasztási adót? Támogatni kell a gyümústermelést — Addig volt keletje a magyar bornak, amíg vámközösségben voltunk Ausztriával Langha érdeklődés mellett kezdődött a kép Viselőház csütörtöki ülése. Darányi Kálmán földmivelésügyi miniszter azelsők között érkezett. Csak lassan szállingóztak négy óra után a képviselők az ülésterembe. Meglepetéssel látták, hogy az elnöki emelvény fölötti karzat erkélyén a duplasor villanylámpát meggyújtották. Úgy hatott ez a fényes kivilágítás az elnöki szék fölött, mint egy ragyogó diadém. Vadonatúj villanykörték fénye élesen világította meg az ülésteremnek azt a részét. Vitéz Bobory György alelnök négy óra után öt perccel nyitotta meg az ülést. Bejelentette, hogy gróf Festetics Sándor lemondott debreceni mandátumáról s így a pótképviselőt, Balogh Istvánt fogják behívni. Ugyancsak megérkezett a Ház elnökségéheza közigazgatási bíróság ítélete, amely megsemmisíti a tarpai választást s ezzel Kenyeres-Kaufmann képviselőségét. A bortörvény vitájában Czermann Antal válaszolt Fábián Bélának. Kijelentette, hogy nehezére esik Fábiánnal polemizálni, mert régebben Fábián sokat támadta az ő személyét amikor még miniszteri tisztviselő volt. Úgy érzi azonban, hogy ez az ügy már egynéhány év óta lezáródott. Megállapította, hogy a borkereskedelem nehézségeinek nem a kormány oka, hanem a világgazdaságban érvényesülő autarkikus törekvések miatt hanyatlik a magyar borkereskedelem. A bortörvényre feltétlenül szükség van, mert meg kell menteni a nemzeti vagyonnak azt a részét amely a bortermelésben fekesz,k de szociális szempontból is rendkívül nagyjelentőségű a bortermelés újabb szabályozása. A birtokmegoszlás statisztikája mutatja, hogy a szőlőgazdaságok megoszlása a leghelyesebb az összes birtokkategóriák között. Több mint nyolcvan százalék kisemberek kezében van. Dicsérettel emlékezett meg ezután a magyar faiskolákról s helyesnek tartaná, ha a szőlőtermelés útján bekapcsolódnék a mezőgazdasági lakosság az intenzív gyümölcstermelésbe. Ezt a célt a hegyközségi törvény hivatott előmozdítani. A gyümöcstermeléssel kapcsolatban felhozta Csókakő község példáját, amelynek almna- és körtetermelése a község lakosainak jelentős jövedelmet biztosít. Vannak vidékek Magyarországon, ahol a szőlőt, mint gyümölcsöt alig ismerik. Pedig a szőlőfogyasztás nemcsak egészséges hanem fontos közélelmezési cikk is. 1 149 000 gyermek van Magyarországon. Ha ezek fejenkint és évenkint csak 10 -,16 szőlőt fogyaszthatnának, ez már 12 miliót jelentene. Borra átszámítva 40.000 hektolitert reprezentál ez a mennyiség. .A túltermelés megszüntetése és a minőségjavítás szempontjából át kell oltani, az amerikai direkt termő, úgynevezett noha-szőlőket. Czermann Antal beszédideje lejárt és az elnök megkérdezte a képviselőházat, megadják-e a meghosszabbítást. A képviselőház egyhangúan hozzájárult, hogy Czermann Antal még egy órát beszélhet. A képvselők komoly érdeklődéssel figyelték a szakszerűen előadott fejtegetéseket s többen közelebb ültek, hoggy jobban hallják az egyébként halkan beszélő szónokot. Farkas István: Úgy látszik, nagyon szeretik a bort! ! Czermann Antal: Szeretem és kívánom, hogy mindenkinek legyen benne része. Minden adó antiszociális, amely a termelést nyomja Czermann Antal ezután a javaslat különbüző rendelkezéseivel foglalkozott. A misztella, a fojtott must tulajdonképpen export célt szolgál és külföldön ürmös készítésére használják. Helyesli, hogy a közfogyasztásra szánt borok tartalmát 9 fokban állapították meg, mert ezzel áremelést lehet elérni. A szőlőbirtokosok 90 százaléka egy holdon aluli. Azok az intézkedések, amik a borhamisítás megakadályozására szolgálnak, nem lehetnek sérelmesek a kisgazdákra. A piacot nyomó egy millió hektoliterből 500.000 hektoliter az amerikai direkt termő szőlőkből előállított silány minőségű bor. A törvény nem engedi az összeszűrést. Kérte a minisztert, hogy engedjen álláspontjából, amit a törvényjavaslatban kifejezett, hogy a borkereskedők is kipréselhessék a seprőt, mert erre csak nekik van megfelelő készülékük. Beszélt a pezsgőbor gyártásról, majd az egész világon elismert budafoki állami mintapincéről és a vele kapcsolatos pincemesteri tanfolyamról. Hangoztatta, hogy az ismétlő iskolában is szükség volna bizonyos mértékű szőlészeti szakoktatást bevezetni. A borfogyasztási adót elörölni nem lehet anélkül, hogy a községeket ne kárpótolnál. Arra nézve mutatott még egy lehetséges utat, ha a fogyasztási adóváltságokból előálló külön alap számlájára kápna megfelelő segítséget az adó elmaradása miatt a község. Ezt a megoldást ajánlja, a pénzügyminiszter figyelmébe. Minden adó antiszociális, amely a termelést nyomja. A bort a forgalmi adó kötelezettsége alól, mint elsőrendű népélelmezési cikket, feltétlenül mentesíteni kell. Melegen ajánlja a bornapok rendezését. Ezek helyesek és jók. A vidéket, összekapcsolja a várossal. Kéri, hogy a történelmi borvidékekre megállapított bornapokon ne indítsanak másfelé filléres vonatokat, ellenben a MÁV megfelelő szerelvényekről gondoskodjék a bornapokra utazó közönség szállítására. A bortermelés és fogyasztás nagy érdeke a hitelkérdés megoldása. Szőlőtermelésünk válságának megoldására, vagy rendezésre még egyéb intézkedések is kellenek. Végül amagyar szőlő három legnagyobb csapásáról, a tatárról, a sörökről és a fitokszeráról beszélt. A javaslatot elfogadja. Bornemisza Géza iparügyi miniszter állott ezután szólásra és beterjesztette az országos vitariositás tárgyában készített tájékoztató jelentését. Malasits Géza beszélt ezután a bortörvényről. Szerinte Budapesten azért fogy inkább a közönséges borszőlő, mert a nép nem tudja megfizetni a drága csemegeszőlőt. A szőlőgazdaságon az segítene legjobban, ha emelni tudtuk a belső fogyasztást. Darányi Kálmán földmivelésügyi miniszter: Negyven százalékkal emelkedett most a borfogyasztás. Dinnyés Lajos: Választások voltak. (Derültség.) Malasits Géza szerint hiányos a törvény, mert nem foglalkozik a szőlőmfunkások és a borgazdaságok alkalmazottainak szociális helyzetével és azt nem rendezi. Ebben a pillanatban lépett a terembe gróf Bethlen István, aki nyugodt lépésekkel ment befelé a padok között, majd odaült Darányi földműveléseügyi miniszter mögé és mintegy tizenöt percig beszélgetett vele. Malasits Géza szerint külön törvényben kell rendezni a szőlőgazdaságban és borüzemekben foglalkoztatott munkások és munkásnők helyzetét. Kifogásolta, hogy a pincészetekben 12—14 óra, a söntésekben alkalmazott csapásokra nézve pedig szinte korlátlan a munkalág. Megmondta, hogy nem szakértő a borügyek terén és beszéde során itt is, ott is megmutatkozott beszédében a szakértelem hiánya. Ezenkívül, amikor a borról és a borfogyasztásról beszélt s a bornak csinált propagandát, szocialista képviselőtársai, mint Kéthly Anna, Györki Imre, Propper Sándor növelve tiltakoztak: Ön így beszélsz, mi lesz akkor az antialkoholzmussal? (Nagy derültség.) Farkas István, aki az első padban ült, Malasics minden mondatát olyan derültséget keltő megjegyzésekkel kísérte, amelyekből viszont az tűnt ki, hogy ő meg alapos szakértője lehet a borkérdésnek, illetve kimérésnek. Malasits Géza a továbbiakban az szketesebb teendő léréről és a hosszú lépésről is beszélt. Ahány vendéglő, annyiféle a bor. Kifogásolta, hogy az uradalmak termelői borpincét lét ékíthetnek (!) Hiba, az, hogy nálunk csak a szesz fokra vannak tekintettel, de a jó isre és a zamatra nem. Kincs egységes általános típusú jó borunk. Szigorúan üldözni kell a hamisítást. A kültelkek sötét kimérése és borpincért, furmintot, leánykát, az ó- és ujtcadart egy erdőből mérik, csak az a különbség, hogy az egyikben több a víz, a másikban pedig több a szóda. (Hosszas derültség.) A javaslatot nem fogadja el. Még ne öntsük a bort a Dunába! Pinezits István felszólalása elején megállapítja, hogy a Ház szeretettel foglalkozott ezzel a törvényjavaslattal. A magyar szőlőtermelés és bortermelés kedvező időket élt akkor, amikor Ausztriával vámközösségben voltunk. Addig a magyar bor értékesítése nem okozott gondot, mert amit nem fogyasztottunk itthon, felvette a Monarchia többi országa Most azonban elveszítettünk fogyasztóközönségin. 1 két év: a termelés válságos helyzetbe került és Itt mekefené kémnek lassic látják, hogy. mi értékesítés lehetősége és az export korlátozva van és a bor ára olyannyira csökkent, hogy a szőlőgazdálkodás veszteséget szenvedett- A válságot meg kell szüntetni. Ha történetesen a fő ok az, hogy túlnagy a termelés, akkor ilyen irányban kell intézkedni, illetve meg kell szüntetni a túltermelést. A bornak a Dunába való öntése ultima ratio lehet, de nem szabad alkalmazni, amíg más megoldási lehetőség van. Vissza kell szerezni a bor megbízhatóságát. Ha kivonják a forgalomból a 9 eanlé kon aluli bort, az még nem oldja meg a kérdést Kéri a minisztert, hogy elsősorban a hegyvidéki szőlőket vegye védelmébe, kiviteli prémiumokat kér a hegyvidéki boroknak. Petró Kálmán és Dulin Jenő: A borfogyasztási adót kell eltörölni. Pinezits István: Addig is, amíg a kormány általánosságban eltörli a borfogyasztási adót, intézkedni kellene, hogy a helyben elfogyasztott bor után ne kelljen megfizetni. Ez nem volna nagy tétel és ha a pénzügyminiszter úr zavarban lenne, akkor a képviselők majd szolgálnak tanáccsal. Felkiáltások az ellenzéken: Már szolgáltak tanáccsal, de nem fogadják meg. Dinnyés Lajos (tréfásan): Ezek a miniszterek, de rossz emberek. Majd Reményi jobb miniszter lesz. (Derültség. Reményi-Schneller Lajos is mosolyog.) Közben Pinezis beszédideje lejárt és tizenöt perces meghosszabbítást kért, amihez a Hás hozzá is járni. Pinezits István beszéde további során ft márkázásáról és a cégvalódiság fenntartásáról beszélt. Közben lejár a beszéd ideje, újból kigyullad a klotúrlámpa, de Pinezits tovább folytatja beszédét, majd az elnök többszöri figyelmeztetésére sem hagyja abba. Újabb meghosszabbítást kér, de nem kap. A javaslatot elfogadja. Kornis Gyula elnök ezután javasolja, hogy a Ház pénteken délután négy órakor tartson ülést, napirenden a bortörvény folytatólagos vitájával. A Ház elfogadja az elnök napirendi javaslatát és ezzel a Ház ülése pontban nyolc órakor véget ért. II. György útja a száműzetésen át a trónig I. György, XII. Konstantin, I. Sándor és II. György a szerencse és balsors hullámain Athén, november hó. Az athéni Zappeion-palota előtt, ujjongó, hadonászó, ka apót lengető tömeg. Hellász napsütésben éljenez. — Georgiosz... Georgiosz- bazileusz A városház erkélyén egy alacsony, széles vállú, férfias arcú, fehéregyenruhás generális hirdeti harsány hangon a népszavazás eredményét. Az első restauráció Európában a világégés óta... Akit éljeneznek, negyvenötéves, kopaszodó, szikár, mosolygós arcú úr Londoniján, akinek pedig ez a szenzációs eredmény köszönhető, a fehérruhás, lakkcsizmás tábornok, Kondylisz generális, a kirenaikai vas fizikumú parasztgazda tábornok fia. Kilenc évvel ezeőtt is volt népszavazás, akkor azonban csak 300.000 szavazatot kapott e királypárt tábora. fia: egymillió párszázezret. A görög trón története A dán eredetű dinasztia neve: Glücksburg („Szerencsevári"). Pedig igazán nem lehet elmondani, hogy nem érték volna tragédiák, csapások ezt a házat. A görög függetlenség első harcai megelőzték a múlt század elején a mi szabadságharcunkat. Nagy szabadsághősüket, Ipsilanti Sándort azonban megverték a török seregek és Ipsilantit Metternich hét évig Magyarországon, Munkács várában fogva tartotta. Ezalatt odahaza a bajor királyfit, Erzsébet királynénk nagybátyját, Ottót hívták meg a trónra Haála után „Európa apósa“, IX. Keresztély dán király fiát, Vilmost hívták meg a görögök. Vaniusból — I. Georgiosz lett, a mai király nagyapja. Piaka — az athéni szegénynegyed — vargái és a City, Neapolis, az „Új Város“ autótulajdonosai ma is szeretettel emlékeznek rája. Hasonlít rá nagyon II. György, aki különben Vilmos császár nővérének a fia. I. Györgyöt a háború előtti Európában mindenütt ismerték. Minden évben Aix-les-Bainsben töltött pár hónapot. Nem múlt el nap, hogy valami tréfás esetéről ne számolt volna be a világsajtó, amikor „vakációs“ volt. Valamelyik vasúti állomáson egy vérvörös képű, erőlködő parasztasszony nem tudta a III. osztályú kocsi ajtaját kinyitni. — Hallja az úr! Segítsen már! — kiált rá a kiszálló I. György királyra. A király szolgálatkészen odaszaladt és le is emelte az asszonyt a magas lépcsőről. Az asszony ajkáról elismerő Aáák röppentek.L — Akkor hozza most le a krumplis kosaramat is! — bátorodik fel a menyecske. A király intett sóbálvánnyá meredt kíséretének, hogy ne mozduljanak. — Jaj de nehéz — próbálta felemelni az asszony a kosarat — Nem, hozná utánam a perronra, uram ! I. György szó nélkül, mosolyogva vitte a kosarat a rács mögé és még meg is váltotta az asszony jegyét a további vonalra. Megbízója azonban bizonyára máig sem tudja, miért nem fogadott el az a barátságos úriember semmit a szívességért, sőt a jegyért sem . . . Aix-les-Bainsben esténként átrándult a király a Grand Hotelból a Casinoba. Ilyenkor mindig a hotel ócska, egyfogatú omnibusz-járatát vette igénybe. Egy ilyen alkalommal már egy fiatalasszonyt talált az ülésen. A kisérő rendőrtisztviselő fel akarta szólítani a hölgyet,hogy hagyja el a kocsit. Azonban György leintette a buzgó tisztviselőt, mikor látta, hogy fölni akar és leült satt csendben a bőrülésre. Diskurálni kezdett és eközben a tisztviselő igy szólt: — Igenis, Felség! A királytól nem kell félni Az idegen hölgy erre rémülten elkezdett kiáltozni: — Álljanak meg, kiszállok, a király, kocsijába ültem! Álljanak meg! Aztán széles gesztussal a király felé fordul: — Bocsánat, „király, úr!. ..Monsieur le Roi!“ György szive mélyéből nevetett és igy szólt a hölgyhöz: — Madame, hát mi e, király? Miért fél tőle?! Népszerűség ellenére is többször kíséreltek meg ellene merényletet. Egy alkalommal csak annak köszönhette életét, hogy a Lovak a revolverlövésektől megvadultak és elragadták a királyi hintót. Végül mégis lelőtték Csalonikiben, a háború előtt. Fiát, XII. Konstantint, német- és monarchiabarátság miatt az —k antant felhívására — száműzték. Palermobán halt meg. Piát, Györgyöt, a mai királyt eleinte kizárták a trónöröklésből, mert szintén nagy barátja volt a központi hatalmaknak. Helyette testvéröccse, I. Sándor lett a király. Azonban ennek váratlan halála után — vérmérgezést kapott — mégis II. Györgyöt koronázták meg. Az ő uralma alatt történt, hogy a görög börtönök hazafias lakói lemondottak önként 72 órai táplálékról a török elleni hadsereg felszerelésének javára. Erre buzdító precedens volt az a világszerte ismert háború előtti esemény, hogy a Görögországban megtartott első olimpiai játékokon a görög zsebmetszők megfogadták hogy — hazájuk jóhírneve érdekében — erre az időre beszüntetik működésüket. Amikor pedig Clemencean lányának Görögországban ellopták a pénztárcáját, — a görög lapok felhívással fordultak a tetteshez, hogy ez egyszer mondjon le a zsákmányról, lévén Görögország nagy francia barátjáról szó. A felhívás megjelenése után 2 órával visszaküldték a pénztárcát ... A száműzetés A gazdasági leromlás politikai kihatásokat is vont maga után és a belügyek és pártviszályok mind zavarosabbak és zavarosabbak lettek. Amíg 1924 tavaszán egy francia hajóraj jelent meg a pireuszi kikötőben és hatalmas hajóágyuk torka szegült a királyi palotának ... Ultimátum... Bent a belső ellenség: Venizelosz, a krétai fiskális ... Másnap hajnalban az alig harmincesztendős, csendes, bailkszavú ifjú király, ködös, szürkés pireuszi pirkadás idején, lement a pallón a királyi vezér csatahajó fedélzetére. És ez vitte, vitte őt, messze a száműzetésbe. Azóta Londonban lakott, egy középrendű kis hotel kétszobás apartmanjában, hű öreg komornyikjával és titkárával. A száműzetés most véget ért. Kerekesházy József. Hazaindult Londonból György király London, november 14. II. György görög király csütörtökön elutazott Londonból, hogy hazatérjen Görögországba. A pályaudvaron búcsúztatására megjelent a walesi herceg, a kenti herceg és hercegnő, Sir Samuel Hoare külügyminiszter, továbbá Német-