Nemzeti Ujság, 1935. november (17. évfolyam, 250-273. szám)

1935-11-15 / 260. szám

NEMZETI ÚJSÁG, Péntek, US november 16. A képviselőház ülése Folytatták a borjavaslat vitáját El lehet-e törülni a borfogyasztási adót? Támogatni kell a gyüm­­­ústermelést — Addig volt keletje a ma­gyar bornak, amíg vám­közösségben voltunk Ausztriával Langh­a érdeklődés mellett kezdődött a kép­ Viselő­ház csütörtöki ülése. Darányi Kálmán földmivelésügyi miniszter az­­elsők között ér­kezett. Csak lassan szállingóztak négy óra után a képviselők az ülésterembe. Meglepe­téssel látták, hogy az elnöki emelvény fölötti karzat erkélyén a dupl­asor villanylámpát meggyújtották. Úgy hatott ez a fényes kivi­­lágítás az elnöki szék fölött, mint egy ra­gyogó diadém­. Vadonatúj villanykörték fénye élesen világította meg az ülésteremnek azt a részét. Vitéz Bobory György alelnök négy óra után öt perccel nyitotta meg az ülést. Bejelentette, hogy gróf Festetics Sándor lemondott debre­ceni mandátumáról s így a pótképviselőt, Ba­logh Istvánt fogják behívni. Ugyancsak meg­érkezett a Ház elnökségéhez­­a közigazgatási bíróság ítélete, amely megsemmisíti a tarpai választást s ezzel Kenyeres-Kaufmann kép­viselőségét. A bortörvény vitájában Czermann Antal válaszolt Fábián Bélának. Kijelentette, hogy nehezére esik Fábiánnal polemizálni, mert régebben Fábián sokat tá­madta­ az ő személyét amikor még miniszteri tisztviselő volt. Úgy érzi azonban, hogy ez az ügy már egynéhány év óta lezáródott. Megál­lapította, hogy a borkereskedelem ne­hézségeinek nem a kormány oka, hanem a világgazdaságban érvényesülő autarkikus tö­rekvések miatt hanyatlik a magyar borkeres­kedelem. A bortörvényre feltétlenül szükség van, mert meg kell menteni a nemzeti va­gyonnak azt a részét amely a bortermelésben fekesz,k de szociális szempontból is rendkívü­l nagyjelentőségű a bortermelés újabb szabá­lyozása. A birtokmegoszlás statisztikája mu­tatja, hogy a szőlőgazdaságok megoszlása a leghelyesebb az összes birtokkategóriák kö­zött. Több mint nyolcvan százalék kisemberek kezében van. Dicsérettel emlékezett meg ez­után a magyar faiskolákról s helyesnek tar­taná, ha a szőlőtermelés útján bekapcsolód­nék a mezőgazdasági lakosság az intenzív gyümölcstermelésbe. Ezt a célt a hegyközségi törvény hivatott előmozdítani. A gyü­mö­cs­termeléssel kapcsolatban felhozta Csókakő község példáját, amelynek almna- és körte­­termelése a község lakosainak jelentős jöve­delmet biztosít. Vannak vidékek Magyaror­szágon, ahol a szőlőt, mint gyümölcsöt alig ismerik. Pedig a szőlőfogyasztás nemcsak egészséges hanem fontos közélelmezési cikk is. 1 149 000 gyermek van Magyarországon. Ha ezek fejenkint és évenkint csak 10 -,16 szőlőt fogyaszthatnának, ez már 12 mil­iót jelentene. Borra átszámítva 40.000 hektolitert reprezentál ez a mennyiség. .A túltermelés megszüntetése és a minőség­javítás szempont­jából át kell oltani, az amerikai direkt termő, úgynevezett noha-szőlőket. Czermann Antal beszédideje lejárt és az el­nök megkérdezte a képviselőházat, meg­adják-e a meghosszabbítást. A képviselőház egyhangúan hozzájárult, hogy Czermann An­tal még egy órát beszélhet. A képv­selők ko­moly érdeklődéssel figyelték a szakszerűen elő­adott fejtegetéseket s többen közelebb ültek, hoggy jobban hallják az egyébként halkan be­szélő szónokot. Farkas István: Úgy látszik, nagyon szereti­k a bort! ! Czermann Antal: Szeretem és kívánom, hogy­­ mindenkinek legyen benne része. Minden adó antiszociális, amely a termelést nyomja Czermann Antal ezután a javaslat kü­lön­­bü­ző rendelkezéseivel foglalkozott. A misztella, a fojtott must tulajdonképpen export célt szolgál és külföldön ürmös készítésére hasz­nálják. Helyesli, hogy a közfogyasztásra szánt borok tartalmát 9 fokban állapították meg, mert ezzel áremelést lehet elérni. A szőlőbirto­kosok 90 százaléka egy holdon aluli. Azok az intézkedések, amik a borhamisítás megakadá­lyozására szolgálnak, nem lehetnek sérelmesek a kisgazdákra. A piacot nyomó egy millió hektoliterből 500.000 hektoliter az amerikai direkt termő szőlőkből előállított silány minő­ségű bor. A törvény nem engedi az összeszű­rést. Kérte a minisztert, hogy engedjen állás­pontjából, amit a törvényjavaslatban kifeje­zett, hogy a borkereskedők is kipréselhessék a seprőt, mert erre csak nekik van megfelelő készülékük. Beszélt a pezsgőbor gyártásról, majd az egész világon elismert budafoki állami mintapincéről és a vele kapcsolatos pince­­mesteri tanfolyamról. Hangoztatta, hogy­ az ismétlő iskolában is szükség volna bizonyos mértékű szőlészeti szakoktatást bevezetni. A borfogyasztási adót elörölni nem lehet anél­kül, hogy a községeket ne kárpótolnál­. Arra nézve mutatott még egy lehetséges utat, ha a fogyasztási adóváltsá­gokból előálló külön alap számlájára ká­pna megfelelő segítséget az adó elmaradása miatt a község. Ezt a megoldást ajánlja, a pénzügyminiszter figyelmébe. Min­den adó antiszociális, amely a termelést nyomja. A bort a forgalmi adó kötelezettsége alól, mint elsőrendű népélelmezési cikket, fel­tétlenül mentesíteni kell. Melegen ajánlja a bornapok rendezését. Ezek helyesek és jók. A vidéket, összekapcsolja a várossal. Kéri, hogy a történelmi borvidékekre megállapított bor­napokon ne indítsanak másfelé filléres vona­tokat, ellenben a MÁV megfelelő szerelvé­nyekről gondoskodjék a bornapokra utazó kö­zönség szállítására. A bortermelés és fogyasz­tás nagy érdeke a hitelkérdés megoldása. Szőlőtermelésünk válságának megoldására, vagy rendezésre még egyéb intézkedések is kellenek. Végül a­­magyar szőlő három legna­gyobb csapásáról, a tatárról, a sörökről és a fitokszeráról beszélt. A javaslatot elfogadja. Bornemisza Géza iparügyi miniszter állott ezután szólásra és beterjesztette az országos vitarios­itás tárgyában készített tájékoztató jelentését. Mala­sits Géza beszélt ezután a bortörvény­ről. Szerinte Budapesten azért fogy inkább a közönséges borszőlő, mert a nép nem tudja megfizetni a drága csemegeszőlőt. A szőlő­gazdaságon az segítene legjobban, ha emelni tudtu­k a belső fogyasztást. Darányi Kálmán földmivelésügyi miniszter: Negyven százalékkal emelkedett most a bor­fogyasztás. Dinnyés Lajos: Választások voltak. (De­rültség.) Malasits Géza szerint hiányos a törvény, mert nem foglalkozik a sző­l­őmfunkások és a borgazdaságok alkalmazottainak szociális helyzetével és azt nem rendezi. Ebben a pillanatban lépett a terembe gróf Bethlen István, aki nyugodt lépésekkel ment befelé a padok között, majd odaült Darányi földműveléseügyi miniszter mögé és mintegy tizenöt percig beszélgetett vele. Malasits Géza szerint külön törvényben kell rendezni a szőlőgazdaságban és borüzemek­­ben foglalkoztatott munkások és munkásnők helyzetét. Kifogásolta, hogy a pincészetekben 12—14 óra, a söntésekben alkalmazott csapá­sokra nézve pedig szinte korlátlan a munk­a­­lág. Megmondta, hogy nem szakértő a bor­­ügyek terén és beszéde során itt is, ott is megmutatkozott beszédében a szakértelem hiánya. Ezenkívül, amikor a borról és a bor­fogyasztásról beszélt s a bornak csinált pro­pagandát, szocial­ista­ képviselőtársai, mint Kéthly Anna, Györki Imre, Propper Sándor növelve tiltakoztak: Ön így beszélsz, mi lesz akkor az antialkoholzmussal? (Nagy de­rültség.) Farkas István, aki az első padban ült, Ma­­lasics minden mondatát olyan derültséget keltő megjegyzésekkel kísérte, amelyekből viszont az tűnt ki, hogy ő meg alapos szak­értője lehet a borkérdésnek, illetve kimérés­nek. Malasits Géza a továbbiakban az szk­ete­­sebb­ teendő léréről és a hosszú lépésről is beszélt. Ahány vendéglő, annyiféle a bor. Kifogásolta, hogy az uradalmak termelői bor­pincét lét ékíthetnek (!) Hiba, az, hogy nálunk csak a szesz fokra vannak tekintettel, de a­ jó isre és a zamatra nem. Kincs egysé­ges általános típusú jó borunk. Szigorúan ül­dözni­ kell a hamisítást. A kültelkek sötét kimérése és borpincér­t, furmintot, leánykát, az ó- és ujtcadart egy­ erdőből mérik, csak az a különbség, hogy az egyikben több a víz, a másikban pedig több a szóda. (Hosszas de­rültség.) A javaslatot nem fogadja el. Még ne öntsük a bort a Dunába! Pinezits István felszólalása elején megálla­pítja, hogy a Ház szeretettel foglalkozott ezzel a törvényjavaslattal. A magyar szőlőtermelés és bortermelés kedvező időket élt akkor, ami­kor Ausztriával vámközösségben voltunk. Addig a magyar bor értékesítése nem okozott gondot, mert amit nem fogyasztottunk itthon, felvette a Monarchia többi országa Most azonban elveszítettünk fogyasztóközön­ségi­n. 1 két év: a termelés válságos helyzetbe került és I­tt m­ekefené kémnek l­assic látják, hogy. mi­­ értékesítés lehetősége és az export korlátozva van és a bor ára olyannyira csökkent, hogy a szőlőgazdálkodás veszteséget szenvedett- A válságot meg kell szüntetni. Ha történetesen a fő ok az, hogy túlnagy a termelés, akkor ilyen irányban kell intézkedni, illetve meg kell szüntetni a túltermelést. A bornak a Dunába való öntése ultima ratio lehet, de nem szabad alkalmazni, amíg más megoldási lehetőség van. Vissza kell szerezni a bor megbízhatósá­gát. Ha kivonják a forgalomból a 9 ea­nlé­ kon aluli bort, az még nem oldja meg a kér­dést Kéri a minisztert, hogy elsősorban a hegyvidéki szőlőket vegye védelmébe, kiviteli prémiumokat kér a hegyvidéki boroknak. Petró Kálmán és Dulin Jenő: A borfo­gyasztási adót kell eltörölni. Pinezits István: Addig is, amíg a kormány általánosságban eltörli a borfogyasztási adót, intézkedni kellene, hogy a helyben elfogyasz­tott bor után ne kelljen megfizetni. Ez nem volna nagy tétel és ha a pénzügyminiszter úr zavarban lenne, akkor a képviselők majd szol­gálnak tanáccsal. Felkiáltások az ellenzéken: Már szolgáltak tanáccsal, de nem fogadják meg. Dinnyés Lajos (tréfásan): Ezek a minisz­terek, de rossz emberek. Majd Reményi jobb miniszter lesz. (Derültség. Reményi-Schneller Lajos is mo­solyog.) Közben Pinezi­s beszédideje lejárt és tizenöt perces meghosszabbítást kért, amihez a Hás hozzá is járni. Pinezits István beszéde további során ft márkázásáról és a cégvalódiság fenntartásáról beszélt. Közben lejár a­ beszéd ideje, újból ki­gyullad a klotúrlámpa, de Pinezits tovább folytatja beszédét, majd az elnök többszöri figyelmeztetésére sem hagyja abba. Újabb meghosszabbítást kér, de nem kap. A javas­latot elfogadja. Kornis Gyula elnök ezután javasolja, hogy a Ház pénteken délután négy órakor tartson ülést, napirenden a bortörvény folytatólagos vitájával. A Ház elfogadja az elnök napirendi javaslatát és ezzel a Ház ülése pontban nyolc órakor véget ért. II. György útja a száműzetésen át a trónig I. György, XII. Konstantin, I. Sándor és II. György a szerencse és balsors hullámain Athén, november hó. Az athéni Zappeion-palota előtt, uj­jongó, hadonászó, ka apót lengető tö­meg. Hellász­ napsütésben éljenez. — Georgiosz... Georgiosz- bazileusz A városház erkélyén egy alacsony, szé­les váll­ú, férfias arcú, fehéregyenruhás generális hirdeti harsány hangon a nép­szavazás eredményét. Az első restaurá­ció Európában a világégés óta... Akit éljeneznek, negyvenötéves, kopa­szodó, szikár, mosolygós arcú úr Lon­doniján,­­ akinek pedig ez a szenzációs eredmény köszönhető, a fehérruhás, lakk­­csizmás tábornok, Kondylisz generális, a kirenaikai vas fizikumú parasztgazda tábornok­ fia. Kilenc évvel eze­őtt is volt népszavazás, akkor azonban csak 300.000 szavazatot kapott e királypárt tábora. fia: egymillió párszázezret. A görög trón története A dán eredetű dinasztia neve: Glücks­­burg („Szerencsevári"). Pedig igazán nem lehet elmondani, hogy nem érték volna tragédiák, csapások ezt a házat. A görög függetlenség első harcai megelőz­ték a múlt század elején a mi szabadság­­harcunkat. Nagy szabadsághősüket, Ipsilanti Sándort azonban megverték a török seregek és Ipsilantit Metternich hét évig Magyarországon, Munkács vá­rában fogva tartotta. Ezalatt odahaza a bajor királyfit, Erzsébet királynénk nagybátyját, Ottót hívták meg a trónra Ha­ála után „Európa apósa“, IX. Ke­­resztély dán király fiát, Vilmost hívták meg a görögök. Vaniusból — I. Georgiosz lett, a mai király nagyapja. Piaka — az athéni szegénynegyed — vargái és a City, Neapolis, az „Új Város“ autótulaj­donosai ma is szeretettel emlékeznek rája. Hasonlít rá nagyon II. György, aki különben Vilmos császár nővérének a fia. I. Györgyöt a háború előtti Európá­ban mindenütt ismerték. Minden évben Aix-les-Bainsben töltött pár hónapot. Nem múlt el nap, hogy valami tréfás esetéről ne számolt volna be a világsajtó, amikor „vakációs“ volt. Valamelyik vasúti állomáson egy vér­vörös képű, erőlködő parasztasszony nem tudta a III. osztályú kocsi ajtaját ki­nyitni. — Hallja az úr! Segítsen már! — kiált rá a kiszálló I. György királyra. A király szolgálatkészen odaszaladt és le is emelte az asszonyt a magas lépcsőről. Az asszony ajkáról elismerő Aáá­k röppentek­­.L — Akkor hozza most le a krumplis kosaramat is! — bátorodik fel a me­nyecske. A király intett sóbálvánnyá meredt kíséretének, hogy ne mozdulja­nak. — Jaj de nehéz — próbálta felemel­ni az asszony a kosarat — Nem, hozná utánam a perronra, uram ! I. György szó nélkül, mosolyogva vitte a kosarat a rács mögé és még meg is váltotta az asszony jegyét­ a további vo­nalra. Megbízója azonban bizonyára máig sem tudja, miért nem fogadott el az a barátságos úriember semmit a szíves­ségért, sőt a jegyért sem . . . Aix-les-Bainsben esténként átrándult a király a Grand Hotelból a Casinoba. Ilyenkor mindig a hotel ócska, egyfogatú omnibusz-járatát vette igénybe. Egy ilyen alkalommal már egy fiatalasszonyt talált az ülésen. A kisérő rendőrtiszt­­viselő fel akarta szólítani a hölgyet,hogy hagyja el a kocsit. Azonban György le­intette a buzgó tisztviselőt, mikor látta, hogy f­ölni akar és leült sa­tt csendben a bőrülésre. Diskurálni kezdett és eköz­ben a tisztviselő igy szólt: — Igenis, Felség! A királytól nem kell félni Az idegen hölgy erre rémülten elkez­dett kiáltozni: — Álljanak meg, kiszállok, a király, kocsijába ültem! Álljanak meg! Aztán széles gesztussal a király felé fordul: — Bocsánat, „király, úr!. ..Monsieur le Roi!“ György szive mélyéből nevetett és igy szólt a hölgyhöz: — Madame, hát mi e, király? Miért fél tőle?! Népszerűség ellenére is többször kísé­reltek meg ellene merényletet. Egy alka­lommal csak annak köszönhette életét, hogy a Lovak a revolverlövésektől meg­vadultak és elragadták a királyi hintót. Végül mégis lelőtték Csalonikiben, a há­ború előtt. Fiát, XII. Konstantint, né­met- és monarchiabarátság miatt az —k antant felhívására — száműzték. Paler­­mobán halt meg. Piát, Györgyöt, a mai királyt eleinte kizárták a trónöröklés­ből, mert szintén nagy barátja volt a központi hatalmaknak. Helyette testvér­­öccse, I. Sándor lett a király. Azonban ennek váratlan halála után — vérmér­gezést kapott — mégis II. Györgyöt ko­ronázták meg. Az ő uralma alatt történt, hogy a gö­rög börtönök hazafias lakói lemondottak önként 72 órai táplálékról a török elleni hadsereg felszerelésének javára. Erre buzdító precedens volt az a világszerte ismert háború előtti esemény, hogy a Görögországban megtartott első olim­piai játékokon a görög zsebmetszők meg­fogadták hogy — hazájuk jóhírneve ér­dekében — erre az időre beszüntetik mű­ködésüket. Amikor pedig Clemencean­ lányának Görögországban ellopták a pénztárcáját, — a görög lapok felhívás­sal fordultak a tetteshez, hogy ez egy­szer mondjon le a zsákmányról, lévén Görögország nagy francia barátjáról szó. A felhívás megjelenése után 2 órá­val visszaküldték a pénztárcát ... A száműzetés A gazdasági leromlás politikai kihatá­sokat is vont maga után és a belügyek és pártviszályok mind zavarosabbak és zavarosabbak lettek. Amíg 1924 tavaszán­­ egy francia hajóraj jelent meg a pireuszi kikötőben és hatalmas hajó­ágyuk torka szegült a királyi palotá­nak ... Ultimátum... Bent a belső ellenség: Venizelosz, a krétai fiskális ... Másnap hajnalban a­z alig harm­in­cesztendős, csendes, bailkszavú ifjú király, ködös, szürkés pireuszi pirkadás idején, lement a pallón a királyi vezér csatahajó fedél­zetére. És ez vitte, vitte őt, messze a száműzetésbe. Azóta Londonban lakott, egy középrendű kis hotel kétszobás apartmanjában, hű öreg komornyikjával és titkárával. A száműzetés most véget ért. Kerekesházy József. Hazaindult Londonból György király London, november 14. II. György görög király csütörtökön elutazott Londonból, hogy hazatérjen Görögországba. A pályaudvaron búcsúz­tatására megjelent a walesi herceg, a kenti herceg és hercegnő, Sir Samuel Hoare külügyminiszter, továbbá Német-

Next