Nemzeti Ujság, 1935. december (17. évfolyam, 274-297. szám)

1935-12-01 / 274. szám

Vasárnap, 1935 3 pvem­ier 1. NEMZETI ÚJSÁG Nyitva van a német—francia közeledés útja A francia politikának el kell takarítania a szovjet és cseh akadályokat — Ribben­trop párisi küldetésének jelentősége Páris, november hó. Párist a német-francia közeledés prob­lémája foglalkoztatja. A németek köze­ledési kísérlete — minden hivatalos cá­folat ellenére — úgy látszik, mégsem hagyja teljesen hidegen a Laval-kor­mányt. Ezek a cáfolatok különben is csak a keleti szövetségesek, Oroszország és Csehország megnyugtatására valók, ugyanakkor azonban Párisban nem győ­zik hangoztatni, hogy Franciaország csak szövetségeseinek jelenlétében hajlandó a német javaslatokat meghallgatni. A szö­vetségi hűség ilyenformájú megnyilatko­zása azonban mégsem lehet egészen őszinte, ha tekintetbe vesszük, hogy alig három héttel ezelőtt egy kiváló francia publicista, M. Fernand de Brincon két­órás beszélgetést folytatott Hitlerrel, már pedig M. Brincon. Lávai legbizal­masabb környezetéhez tartozik és épen ezért érthető is, ha Moszkva és Prága némi gyanakvással tekint a várható fej­lemények elé. Különösen az orosz diplomácia berkei­ben — mint hallom — nagy a riadalom. Moszkva és Páris között ugyan továbbra is változatlanul szívélyes a hivatalos érintkezés, csakhogy az orosz sajtó na­gyon ügyetlenül palástolja a franciák magatartása miatt érzett csalódását. Litvinov nagy európai koncepciója, úgy­­látszik, még­sem olyan sziklaszilárd, mint amilyennek azt Moszkvában és Prágába® feltüntetni igyekeztek. A német-francia közeledés alapgondo­lata az volna, hogy Németország messzemenő garanciá­kat nyújtana Franciaországnak, ame­lyek szerint a harmadik birodalom külpolitikai célkitűzései és követelé­sei semmiféle vonatkozásban sem irányulnának nyugat felé és másod­rendű kérdésnek deklarálnák a gyar­mati követelések problémáját! Meg lehet állapítani, hogy a németek közeledési tervét nem fogadják Páris­ban azzal az általános rokonszenvel, amelyet pedig megérdemel. Politikusok és lapok továbbra sem szűnnek meg az ősi „book“-ellenes bizalmatlanságot han­goztatni. De viszont azt sem lehet leta­gadni, hogy a németekkel való meg­egyezésnek, nagyon sok nyílt és még en­nél is több titkos híve akad a francia politikai élet irányítói között. A „jobb“­­— sőt a mérsékelten jobboldali — poli­tikusok is megelégelték már ezt a rohamosan fejlődő nagy orosz-barátságot, amely csak arra volt jó, hogy a bolsevista mozgalom Franciaországban is pol­gárjogot kapjon s hogy a szovjet a franciák hátán kapaszkodhasson fel a Népszövetség vezető államainak sorába, de amely Franciaországnak ideig még semmi hasznosat nem hozott, ellenben sok kárt okozott. Mialatt a baloldali politikusok óva intik a kormányt a németekkel való megegyezés gondolatától, azalatt, úgy Berlinben, mint Párisban sorban alakul­nak meg a különböző német-francia társadalmi, szellemi, ifjúsági, fronthar­cos és gazdasági egyesületek. M. Fernand de Brincon berlini látoga­tása tehát közlekedési kísérletnek tekint­hető, amelyben a franciák a németekkel való viszonyuk békés alakulásának lehe­t­­őségeit puhatolják. Különböző jelekből­­ következtetni lehet arra is, hogy a né­met kormány szívesen veszi ezt a francia érdeklődést, így például: a stuttgarti rádió nyomban beszün­tette az elszászi németekhez adres­­­szált — eddig hetenkint többször is ismétlődő — szózatait, hirtelen rajta­ütöttek a szovjet eddig titokban megtűrt strassburgi kirendeltségein is és annak vezetőjét, Eberleint (aki német menekültből lett később Stalin egyik legbizalmasabb barátja­) még Herriot és Potemkin orosz követ közbenjárására sem helyezték szabadlábra, továbbá az egész német sajtó egységesen hangoz­tatja, hogy a közlekedésnek „közvetle­nül“ kell megtörténnie és a két nap kö­zötti barátságot őszinte, legális, szenti­mentális alapokra kell helyezni... És pedig elsősorban lélektani alapokra, hogy a két nép közötti „malentendus popularies“ félreértéseket egyszers min­­denkorra likvidálják. A Frankfurter Zeitung egyik legutóbbi számában — amely cikket a francia sajtó nagyrésze is ismertetett — már azt írja: „Francia­­országban eddig minden külpolitikai eseményben a német befolyást igyekez­tek felfedezni anélkül, hogy magára Németországra is gondolnának!“ M. Fernand de Brincot berlini látogatá­sát most a berlini Német-Francia Egyesü­lint beavatott helyről értesülök, a francia publicista berlini látogatása al­kalmával sikerült egyes vitás kérdések tisztázása. Németország úgy látszik meg­érteti a franciákkal, hogyha nincs is szándékában nyugat felé terjeszkedni, viszont nem engedheti magától elvitatni azt a jogot, hogy a gyarmataitól meg­fosztott túlzsúfolt birodalom lakosság­­feleslegének elhelyezéséről gondoskod­hasson, amikor tehát Németország Francia­­ország keleti határainak érintetlen­ségét garantálja, szabad kezet kíván magának kelet felé, más szóval: Né­metország nyíltan bevallja, hogy igenis, készen áll a szovjettel való végleges leszámolásra! Vannak azután más problémák is, amelyek ezt a közeledést mindkét részről siettetik. Német részről itt van mindjárt a ,Itiemel-ügy“. A litván kormány a választás után nem teremtett olyan hely­zetet, amilyet Németország jogosan el­várt s az erősen kisebbségben maradt öt litván képviselő közül jelölte ki a Memel-vidék kormányzóját, ami az ez ügyben megállapított nemzetközi szerző­désekkel teljesen ellenkezik. A szerződést pedig Anglia, Franciaország, Olaszország és Japán is garantálja. Németország tehát most erősen figyeli Franciaország maga­tartását. Ha Franciaország akár nem­ CORVIN Felhívjuk nagyrabecsült vevőink figyelmét selyem, gyapjúszövet és 10 OL"V­S olcsó áraira Szűcs és Márkus Petőfi Sándor­ utca 18. Estélyi ruhakülönleg­ességek nagy választékban. let elnöke, H. Abest Párisban viszo­nozta, állítólag azzal a megbízással, hogy Hitler megbízottjának, Ribbentrop báró német nagykövetnek az útját is egyengesse. törődömségből, akár részrehajlásból nem szerez érvényt a németeket megillető igazságnak, akkor ebből nagyon köny­­nyen újabb nemzetközi konfliktus támad­hatna. A német haderő ma félel­metesebb, mint valaha volt Itt van továbbá Locarno is. Német­ország kilépése a Népszövetségből, a német—angol egyezmény megkötése és Páris—Loyidon legutóbbi együttműködése ezt az egyezményt nagyon könnyen fel­boríthatná. Akár ennek az egyezmény­nek kibővítéséről, akár megmásításáról vagy megváltoztatásáról lenne szó, ahhoz valamennyi aláíró állam újabb hozzá­járulása szükséges, Németország pedig a maga részéről ezt a hozzájárulást meg­tagadhatná. A német—angol egyezmény pedig tulajdonképpen a francia—szovjet és cseh—szovjet egyezménynek a követ­kezménye. Németország kezdettől fogva nem szűnt meg azt hangoztatni, hogy a III. Internacionale megerősödése előbb­­utóbb Franciaország elbolsevizálásához vezet. Franciaországban tehát napról-napra 3 Standard SUPER 36 RÁDIÓVAL Bemutatás, csere, részlet rádiószaküzlet W^WáFT7rVti‘'/ewJIbi IV. Váci­ n.23. tA-i m ^LAmA^L^VHI Telefon: 884-64 A RÁDIÓKÉSZÜLÉKET készségesen bemutatja: A­ssaiBaas Magy. kir. udv. hangszergyár VII., Rákóczi út 60. terjed, erősödik és érlelődik a németek­­kel való megegyezés gondolata. Ezzel az általános óhajjal szemben teljesen hiába­való és reménytelen kísérlet az orosz és csehbarát lapok harangfélreverése, hogy: „jön a reakció!“ A francia politikusok teljesen tisztában vannak azzal,­­ amit különben az angol katonai szakértők már hetekkel ezelőtt megállapítottak, hogy a német hadsereg felszerelése 1938-ban tel­­­jesen kész lesz. A németek légi hadereje már most is jobb — angol vélemény sze­­­­rint­ — mint bármely más nagyhatalom légiflottája. A félelmetes szomszéd tehát mégis újra feltámadt, félelmetesebb, mint valaha volt. A francia politika józan­sága úgy diktálja, hogy Németországgal megegyezni kívánatos. A szovjet, de nem is nyíltan... fegy­verkezik. Az új cseh költségvetés is a „német veszedelem“ jegyében született meg. Hald­­értési munkálatok címén a cseh költsé­rtés ráduplázott eddigi ka­tonai krém­­­ia m­eglátszik, Prága sem bízik már oly s rima,szilárdan a francia szol­idari­tá­sban, úgy Franciaországban mint Németor­szágban egyformán felismerték a szov­jetpolitika módszereit. A Népszövetség, a francia barátság, a cseh barátság mind csupán csak arra valók, hogy a bolseviki eszméket szabadabban exportálják. Né­metország azonban nem hajlandó tovább az örökös bolseviki veszedelem kapujá­ban őrködni és nem ijed meg a félelme­tes harci zajtól, amely Oroszország felől hangzik. Nyíltan, férfiasan szembehelyez­kedik Moszkvával, mielőtt az elnyerhetné a kontinenst. Litvinovéknak eddig sike­rült a német-francia közeledést meggá­tolni. A német diplomácián múlik, hogy az elkezdett munkálatokat jól folytassák. A jelek szerint Franciaországban erre minden készséget megtalálunk. A német-francia barátság és a német­orosz leszámolás előbb-utóbb megindítja azt a folyamatot, amely a trianoni igaz­ságtalanságokat a fegyverek ereje nél­kül a sokak által lehetetlennek hitt bé­kés utón is kiküszöbölheti. K. K. uf MijucgaMJI wytstánr­f

Next