Nemzeti Ujság, 1935. december (17. évfolyam, 274-297. szám)
1935-12-01 / 274. szám
Vasárnap, 1935 3 pvemier 1. NEMZETI ÚJSÁG Nyitva van a német—francia közeledés útja A francia politikának el kell takarítania a szovjet és cseh akadályokat — Ribbentrop párisi küldetésének jelentősége Páris, november hó. Párist a német-francia közeledés problémája foglalkoztatja. A németek közeledési kísérlete — minden hivatalos cáfolat ellenére — úgy látszik, mégsem hagyja teljesen hidegen a Laval-kormányt. Ezek a cáfolatok különben is csak a keleti szövetségesek, Oroszország és Csehország megnyugtatására valók, ugyanakkor azonban Párisban nem győzik hangoztatni, hogy Franciaország csak szövetségeseinek jelenlétében hajlandó a német javaslatokat meghallgatni. A szövetségi hűség ilyenformájú megnyilatkozása azonban mégsem lehet egészen őszinte, ha tekintetbe vesszük, hogy alig három héttel ezelőtt egy kiváló francia publicista, M. Fernand de Brincon kétórás beszélgetést folytatott Hitlerrel, már pedig M. Brincon. Lávai legbizalmasabb környezetéhez tartozik és épen ezért érthető is, ha Moszkva és Prága némi gyanakvással tekint a várható fejlemények elé. Különösen az orosz diplomácia berkeiben — mint hallom — nagy a riadalom. Moszkva és Páris között ugyan továbbra is változatlanul szívélyes a hivatalos érintkezés, csakhogy az orosz sajtó nagyon ügyetlenül palástolja a franciák magatartása miatt érzett csalódását. Litvinov nagy európai koncepciója, úgylátszik, mégsem olyan sziklaszilárd, mint amilyennek azt Moszkvában és Prágába® feltüntetni igyekeztek. A német-francia közeledés alapgondolata az volna, hogy Németország messzemenő garanciákat nyújtana Franciaországnak, amelyek szerint a harmadik birodalom külpolitikai célkitűzései és követelései semmiféle vonatkozásban sem irányulnának nyugat felé és másodrendű kérdésnek deklarálnák a gyarmati követelések problémáját! Meg lehet állapítani, hogy a németek közeledési tervét nem fogadják Párisban azzal az általános rokonszenvel, amelyet pedig megérdemel. Politikusok és lapok továbbra sem szűnnek meg az ősi „book“-ellenes bizalmatlanságot hangoztatni. De viszont azt sem lehet letagadni, hogy a németekkel való megegyezésnek, nagyon sok nyílt és még ennél is több titkos híve akad a francia politikai élet irányítói között. A „jobb“— sőt a mérsékelten jobboldali — politikusok is megelégelték már ezt a rohamosan fejlődő nagy orosz-barátságot, amely csak arra volt jó, hogy a bolsevista mozgalom Franciaországban is polgárjogot kapjon s hogy a szovjet a franciák hátán kapaszkodhasson fel a Népszövetség vezető államainak sorába, de amely Franciaországnak ideig még semmi hasznosat nem hozott, ellenben sok kárt okozott. Mialatt a baloldali politikusok óva intik a kormányt a németekkel való megegyezés gondolatától, azalatt, úgy Berlinben, mint Párisban sorban alakulnak meg a különböző német-francia társadalmi, szellemi, ifjúsági, frontharcos és gazdasági egyesületek. M. Fernand de Brincon berlini látogatása tehát közlekedési kísérletnek tekinthető, amelyben a franciák a németekkel való viszonyuk békés alakulásának lehetőségeit puhatolják. Különböző jelekből következtetni lehet arra is, hogy a német kormány szívesen veszi ezt a francia érdeklődést, így például: a stuttgarti rádió nyomban beszüntette az elszászi németekhez adresszált — eddig hetenkint többször is ismétlődő — szózatait, hirtelen rajtaütöttek a szovjet eddig titokban megtűrt strassburgi kirendeltségein is és annak vezetőjét, Eberleint (aki német menekültből lett később Stalin egyik legbizalmasabb barátja) még Herriot és Potemkin orosz követ közbenjárására sem helyezték szabadlábra, továbbá az egész német sajtó egységesen hangoztatja, hogy a közlekedésnek „közvetlenül“ kell megtörténnie és a két nap közötti barátságot őszinte, legális, szentimentális alapokra kell helyezni... És pedig elsősorban lélektani alapokra, hogy a két nép közötti „malentendus popularies“ félreértéseket egyszers mindenkorra likvidálják. A Frankfurter Zeitung egyik legutóbbi számában — amely cikket a francia sajtó nagyrésze is ismertetett — már azt írja: „Franciaországban eddig minden külpolitikai eseményben a német befolyást igyekeztek felfedezni anélkül, hogy magára Németországra is gondolnának!“ M. Fernand de Brincot berlini látogatását most a berlini Német-Francia Egyesülint beavatott helyről értesülök, a francia publicista berlini látogatása alkalmával sikerült egyes vitás kérdések tisztázása. Németország úgy látszik megérteti a franciákkal, hogyha nincs is szándékában nyugat felé terjeszkedni, viszont nem engedheti magától elvitatni azt a jogot, hogy a gyarmataitól megfosztott túlzsúfolt birodalom lakosságfeleslegének elhelyezéséről gondoskodhasson, amikor tehát Németország Franciaország keleti határainak érintetlenségét garantálja, szabad kezet kíván magának kelet felé, más szóval: Németország nyíltan bevallja, hogy igenis, készen áll a szovjettel való végleges leszámolásra! Vannak azután más problémák is, amelyek ezt a közeledést mindkét részről siettetik. Német részről itt van mindjárt a ,Itiemel-ügy“. A litván kormány a választás után nem teremtett olyan helyzetet, amilyet Németország jogosan elvárt s az erősen kisebbségben maradt öt litván képviselő közül jelölte ki a Memel-vidék kormányzóját, ami az ez ügyben megállapított nemzetközi szerződésekkel teljesen ellenkezik. A szerződést pedig Anglia, Franciaország, Olaszország és Japán is garantálja. Németország tehát most erősen figyeli Franciaország magatartását. Ha Franciaország akár nem CORVIN Felhívjuk nagyrabecsült vevőink figyelmét selyem, gyapjúszövet és 10 OL"VS olcsó áraira Szűcs és Márkus Petőfi Sándor utca 18. Estélyi ruhakülönlegességek nagy választékban. let elnöke, H. Abest Párisban viszonozta, állítólag azzal a megbízással, hogy Hitler megbízottjának, Ribbentrop báró német nagykövetnek az útját is egyengesse. törődömségből, akár részrehajlásból nem szerez érvényt a németeket megillető igazságnak, akkor ebből nagyon könynyen újabb nemzetközi konfliktus támadhatna. A német haderő ma félelmetesebb, mint valaha volt Itt van továbbá Locarno is. Németország kilépése a Népszövetségből, a német—angol egyezmény megkötése és Páris—Loyidon legutóbbi együttműködése ezt az egyezményt nagyon könnyen felboríthatná. Akár ennek az egyezménynek kibővítéséről, akár megmásításáról vagy megváltoztatásáról lenne szó, ahhoz valamennyi aláíró állam újabb hozzájárulása szükséges, Németország pedig a maga részéről ezt a hozzájárulást megtagadhatná. A német—angol egyezmény pedig tulajdonképpen a francia—szovjet és cseh—szovjet egyezménynek a következménye. Németország kezdettől fogva nem szűnt meg azt hangoztatni, hogy a III. Internacionale megerősödése előbbutóbb Franciaország elbolsevizálásához vezet. Franciaországban tehát napról-napra 3 Standard SUPER 36 RÁDIÓVAL Bemutatás, csere, részlet rádiószaküzlet W^WáFT7rVti‘'/ewJIbi IV. Váci n.23. tA-i m ^LAmA^L^VHI Telefon: 884-64 A RÁDIÓKÉSZÜLÉKET készségesen bemutatja: AssaiBaas Magy. kir. udv. hangszergyár VII., Rákóczi út 60. terjed, erősödik és érlelődik a németekkel való megegyezés gondolata. Ezzel az általános óhajjal szemben teljesen hiábavaló és reménytelen kísérlet az orosz és csehbarát lapok harangfélreverése, hogy: „jön a reakció!“ A francia politikusok teljesen tisztában vannak azzal, amit különben az angol katonai szakértők már hetekkel ezelőtt megállapítottak, hogy a német hadsereg felszerelése 1938-ban teljesen kész lesz. A németek légi hadereje már most is jobb — angol vélemény szerint — mint bármely más nagyhatalom légiflottája. A félelmetes szomszéd tehát mégis újra feltámadt, félelmetesebb, mint valaha volt. A francia politika józansága úgy diktálja, hogy Németországgal megegyezni kívánatos. A szovjet, de nem is nyíltan... fegyverkezik. Az új cseh költségvetés is a „német veszedelem“ jegyében született meg. Haldértési munkálatok címén a cseh költsértés ráduplázott eddigi katonai krémia meglátszik, Prága sem bízik már oly s rima,szilárdan a francia szolidaritásban, úgy Franciaországban mint Németországban egyformán felismerték a szovjetpolitika módszereit. A Népszövetség, a francia barátság, a cseh barátság mind csupán csak arra valók, hogy a bolseviki eszméket szabadabban exportálják. Németország azonban nem hajlandó tovább az örökös bolseviki veszedelem kapujában őrködni és nem ijed meg a félelmetes harci zajtól, amely Oroszország felől hangzik. Nyíltan, férfiasan szembehelyezkedik Moszkvával, mielőtt az elnyerhetné a kontinenst. Litvinovéknak eddig sikerült a német-francia közeledést meggátolni. A német diplomácián múlik, hogy az elkezdett munkálatokat jól folytassák. A jelek szerint Franciaországban erre minden készséget megtalálunk. A német-francia barátság és a németorosz leszámolás előbb-utóbb megindítja azt a folyamatot, amely a trianoni igazságtalanságokat a fegyverek ereje nélkül a sokak által lehetetlennek hitt békés utón is kiküszöbölheti. K. K. uf MijucgaMJI wytstánrf