Nemzeti Ujság, 1936. november (18. évfolyam, 251-274. szám)
1936-11-03 / 251. szám
Kedd, 1936 november 3. NEMZETI UJSÁG MUSSOLINI AZ EURÓPAI POLITIKA ELŐTERÉBE ÁLLÍTOTTA A MAGYAR IGAZSÁGOT A milánói történelmi jelentőségű beszéd felrajzolta a jövő új útjait Milánó, november 2. Három nap óta tartózkodik már Mussolini Milanóban, ahová időnként visszatér, hogy ebben a városban, a fasizmus szülővárosában mondja el legfontosabb beszédeit. A milánói Popolo d‘Italia szerkesztőségéből indult el a fasiszta mozgalom, itt győzött először és itt adta ki 14 év előtt Mussolini a parancsot a Marcia su Roma-ra. Milánó hetek óta készült a vasárnapi beszédre. Nincs az a színpadi rendező, aki annyi ügyességgel tudta volna megrendezni ezt a nagy színjátékot, mint ahogyan azt Milánó fasiszta szervezetei tették. Az egész város zászló- és transzparenstengerben úszott. A sötétség beálltával mindenütt óriási reflektorok világították meg a transzparenseket. A fényeffektusok legmagasabb fokát a Dóm-téren összpontosították. A székesegyház a késő éjszakai órákig vakító fényben úszott. A dóm homlokzatát teljesen befedte egy hatalmas vászonplakát a következő felírással: Jézus Krisztus védelmezd meg a mi Ducénkat, hogy megmenthesse a Te civilizációdat!“ A székesegyház homlokzatával szemben lévő palotán hasonló méretű plakát volt a következő felírással: „Éljen a Duce, a birodalom megalapítója!“ A székesegyház előtt állították fel a szónoki emelvényt, amelyen a Ducén kívül a kormány tagjai, továbbá a fasiszta párt vezető személyiségei foglaltak helyet. A szónoki emelvénytől jobbra és balra voltak a díszemelvények, amelyeken a külföldi diplomaták és a többi meghívott előkelőség ült. A hatalmas tér az utolsó zugig megtelt s a házak ablakai, erkélyei és tetői is zsúfoltak voltak. A tér a negyedmilliós tömeggel festőién színpompás képet mutatott. A fekteinges fasiszta szervezetek, a barnaruhás, piroskendős balillák, a különböző diákszervezetek színes csoportjai mellett a haderő valamennyi fegyverneme képviselve volt. Legelői álltak a keletafrikai hadjáratból visszatért napbarnított frontharcosok. A Duce pontban négy órakor ért a Dóm-térre és a tömeg mámoros lelkesedése közepette ment fel a szónoki emelvényre. A Duce mögött állott veje, gróf Ciano külügyminiszter, Starace, a fasiszta párt főtitkára és Alfieri propagandaügyi miniszter. A tömeg szünnni nem akaró lelkesedéssel, ütemes éljenzéssel üdvözölte a Dúcét. A lelkesedés hatalmas zaja csak akkor szűnt meg, amikor megszólaltak a kürtök és jelt adtak a háromszoros „Üdv a Dúcénak!“ üdvözlésre. A világpolitikai jelentőségű beszédet gyakran szakította félbe a tömeg lelkes üdvözlése s a beszéd végeztével több mint negyedóra hosszat tartott, amíg az extázis lecsillapodott, megkísérelte kiéheztetni asszonyainkat, gyermekeinket és férfiainkat. Nem sikerült! Nem mintha nem akarta volna, de azért, mert szemben találta magával az olasz nép legteljesebb egységét, erejét, áldozatkészségét, amellyel képes lett volna harcolni ötvenkét nemzet ellen. Békepolitika folytatására a Népszövetség nem szükséges. — Most körvonalazom álláspontunkat az egyes nemzetekkel szemben. Az olasz-francia barátság elhidegült . A francia-olasz egyezmény hivatva lett volna eloszlatni tizenhét év félreértéseit és súrlódásait. Új korszakot kellett volna nyitnia a két nép életében. De jöttek a megtorló intézkedések és természetes, hogy a barátság elhidegült. Legalább két hónap óta Addisz-Abebában voltunk és a megtorló intézkedések még mindig érvényben voltak. Klasszikus esete annak, hogy a betűk megölik a szellemet és a formalitás megfojtja az élet valóságát. Egészen nyilvánvaló, hogy amíg a francia kormány várakozó álláspontot foglal el, addig mi sem tehetünk mást, mint ugyanezt. — A szomszédos Svájccal kapcsolataink mindig kitűnőek voltak, most is azok és azok lesznek. — A július 11-i egyezmény új korszakot nyitott meg a mai Ausztria történelmében. Az osztrák-német egyezmény valamennyi rosszul értesült kommentálója vegye tudomásul, hogy én az egyezményt június 5-e óta ismertem és helyeseltem. Ez az egyezmény megerősítette Ausztria általános helyzetét és állami függetlenségét. A Duce beszéde az európai politikáról "Milánói feketeingesek! — kezdette meg beszédét Mussolini. Mai beszédemben le akarom szögezni a fasiszta Olaszország álláspontját a mai nyugtalan és zavaros pillanatokban az európai államokkal való kapcsolataiban. Politikai nevelésiek magas foka lehetővé teszi, hogy kifejtsem azokat a problémákat, amelyeket az úgynevezett parlamentekben és az úgynevezett demokratikus lakomákon vitatnak meg. Röviden beszélek — folytatta a Duce, —de hozzáteszem, hogy minden egyes szavamat jól megfontoltam. — Mindenekelőtt meg kell szabadítanunk a nemzetközi életet az ábrándoktól, a közhelyektől és a hazugságoktól, amelyek mind a wilsoni ideológia maradványai. Az egyik ábrándkép, amely már porba hullott, a leszerelés. Senki sem akar elsőnek leszerelni és teljes lehetetlenség, hogy valamennyi állam együtt szereljen le. Megtörténik, hogy sokan összegyűlnek Genfben, léggömböket fújnak fel, azért, hogy belőlük politikai hegységet alkossanak. Amikor az egész világ feszülten figyeli, mi lesz a léggömbökből készült hegységekkel, kiderül, hogy más nem születik belőlük, mint kis egérke, amely elvesz az eljárásmódok rengetegében. Másik ábrándkép az együttes biztonság, amely sohasem volt meg, soha sincs meg és sohasem lesz meg. Férfias nép nem hajlandó sorsát bizonytalan harmadik kézbe letenni. Az oszthatatlan béke szintén ilyen közhely Az oszthatatlan béke csak az oszthatatlan háborút jelenti, mert természetes, hogy népek sohasem lesznek hajlandók olyan érdekekért harcoli, amelyek nem érintik őket. A Népszövetség vagy megtuhod fi, vagy eltűnik ! Térjünk át a Népszövetségre. Számainkra a Népszövetség problémája egészen világos: Vagy megújhodik, vagy eltűnik. Mivel rendkívül nehéz lesz megújhodása, számunkra nyugodtan elszenderülhet. Mi nem felejtettük el és nem felejtjük el soha, hogy a Népszövetség ördögi pontossággal gazdasági megszállást szervezett az olasz nép ellen és Igazságot Magyarországnak! — Mindaddig, — mondotta ezután Mussolini, — amíg Magyarországnak nem szolgáltatnak igazságot, a Dunamedence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború nagy rokkantja Magyarország. Négymillió magyar él a mostani határokon túl. Attól a törekvéstől vezetve, hogy eleget tegyenek a túlságosan elvont igazság követelményeinek, más , talán még nagyobb igazságtalanságot követtek el. Az olasz népnek a magyar nép iránti érzelmeit a magyarok katonai erényeinek, bátorságának és önfeláldozó szellemének őszinte elismerése jellemzi. Ez az érzelem egyébként kölcsönös. Talán már a közeljövőben ünnepélyes alkalom nyílik arra, hogy az olasz nép ezeket az érzelmeit megkapó formában juttassa kifejezésre ország-világ előtt. A Németországgal való megegyezés — A Jugoszlávia és Olaszország közötti légkör az utóbbi időben rendkívül megjavult. Emlékeztetek arra, hogy évekkel ezelőtt ezen a téren célzást tettem a Jugoszláviával való kapcsolatok megjavításának lehetőségére. Kijelentem, hogy ma már megvannak a megfelelő erkölcsi, politikai és gazdasági alapok a két ország barátságának megerősítésére. A négy szomszéd országon kívül Európa egyik nagy országa az utóbbi időben őszinte elismerést szerzett az olasz nép előtt. Németországról beszélek. A most létrejött berlini megállapodás rendez egyes égető problémákat. A most ünnepélyesen aláírt berlini jegyzőkönyvek megmutatják, hogy a Berlin—Róma közötti tengely nem elválasztó vonal, hanem inkább olyan kristályosodási pont, amely körül csoportosulhat valamennyi európai állam, amelyet áthat az őszinte békeakarat. A július 11-i szerződéssel eltűnt Németország és Olaszország között a súrlódási felület. — Ne csodálkozzék senki, ha ma felemeljük a zászlót a bolsevizmus ellen. A mai zászló a mi régi zászlónk. A bolsevizmus ellen mi harcoltunk és sok véráldozat árán győztük le: a bolsevizmus és a kommunizmus ma állami szuperkapitalizmus, amely nem tagadja, de felmagasztalja a kapitalista rendszert. Ideje volna már véget vetni a fasizmus és a demokrácia közötti ellentéteknek. A fasizmus nem akarja bebalzsamozni a múltat, hanem minden célja a jobb 3 jövő munkálása. Az olaszok nincsenek hozzákötve az embertelen kapitalizmus jármához és a fasizmus megvalósítja a békét és a valódi műveltséget. Az olasz népet ne főjsák a Földközi tengerbe! — Olaszország — mondotta a Duce —, a Földközi-tenger félszigete és szükséges, hogy lakosságát a szigetlakók gondolkozásmódja hassa át. Ez a tenger — és most azokhoz az angolokhoz fordulok szavammal, akik talán rádión e pillanatban beszédemet hallgatják — Anglia számára egy út, amellett a többi út mellett, amely áss anyaországot távoli gyarmataival öszszekapcsolja. Ami másoknak csak egy út, az nekünk, olaszoknak, az élet. Ezerszer megmondottuk és most újból hangsúlyozom, hogy nekünk nem szándékunk fenyegetni ezt az utat, de követeljük, hogy tartsák tiszteletben jogainkat és életbevágó érdekeinket. Választás nincs és az angol birodalom gondolkozó agyvelőinek meg kell érteniök, hogy a befejezett tény létezik és visszavonhatatlan. Nem lehet elképzelni olyan kétoldali összetűzést, amely ne válnék azonnal európaivá. A megoldásnak csak egyetlen útja van: nyílt, gyors és teljes megegyezés a kölcsönös érdekek elismerése mellett. De ha ez nem következnék be, amit egyébként kizártnak tartok, és ha az olasz népet bele akarnák fojtani a tengerbe, akkor vegyék tudomásul, hogy az olasz nép egy emberként állana ellen ezen a tengeren, amely Róma tengere volt, olyan elszántsággal, amilyenre példa a világtörténelemben még nem volt. — Milánói bajtársak! Feketeingesek! Az útirány a következő év, a fasizmus tizenötödik éve. Jelszavunk: béke mindenkivel, azokkal is, akik közelednek hozzánk és azokkal is, akik távolodnak tőlünk. Béke, de felfegyverzett béke. Tehát fegyverkezési programunkat a levegőben, a tengeren és a szárazföldön rendszeresen tovább fejlesztjük. A nemzet minden termelési erejét fokozzuk mezőgazdasági és ipari téren egyaránt. A testületi rendszert közelebb visszük végleges megvalósításához. Ez parancs és a parancsot rátok bízom milánóiakra, akikről azonnal tudom, hogy ezt már kötelességteknek tekintitek. Az első sorban kell állnotok a császárság kiépítésénél és a haza jóléte, hatalma és dicsősége megteremtésénél. A lelkesedés orkánja fogadta a beszédet A Duce beszédét az óriási néptömeg helyeslései többizben félbeszakították és a beszéd után a Duce még mintegy tíz percig maradt a szónoki emelvényen, nézte az eléje táruló csodálatos látványt; a 250.000 főnyi tömeg nemzeti szinű zászlókat lengetett és közben szakadatlanul éltette a hazát, a királyt és császárt, a Ducét. Időközönként római üdvözlésre emelte karját és ezzel próbálta csendesíteni a lelkesedést. Starace pártfőtitkár rövid beszédet mondott, majd utána üdvözlést vezényelt a Ducénak, amelyre a 250.000 ember teli torokkal egy emberként válaszolt. Mussolini a székesegyházon keresztül tért viszsza a kormányzósági palotába. A székesegyházban Schuster bíboros, Milano érseke üdvözölte. Különösen lelkes éljenzés fogadta azokat a vszavakat, amelyekkel az olasz kormányfő Magyarországról emlékezett meg. A nagy tömeg lelkes ünneplésben részesítette a baráti Németország jelenlevő képviselőit is. A Duce beszédét egész Olaszországban közvetítették és minden város, valamint falu főterén hangszórókat állítottak fel, hogy az egész lakosság meghallgathassa a nagyjelentőségű nyilatkozatot. Pontosan vasárnap délután négy órakor közvetítette a magyar rádió is Mussolini beszédét, teljes sikerrel. A közvetítés után a beszédet magyar fordításban ismertette a rádió. Milánóból érkezett