Nemzeti Ujság, 1936. november (18. évfolyam, 251-274. szám)

1936-11-03 / 251. szám

Kedd, 1936 november 3. NEMZETI UJSÁG MUSSOLINI AZ EURÓPAI POLITIKA ELŐTERÉBE ÁLLÍTOTTA A MAGYAR IGAZSÁGOT A milánói történelmi jelentőségű beszéd felrajzolta a jövő új útjait Milánó, november 2. Három nap óta tartózkodik már Mus­solini Milanóban, ahová időnként vissza­tér, hogy ebben a városban, a fasizmus szülővárosában mondja el legfontosabb beszédeit. A mi­lánói Popolo d‘Italia szerkesztőségéből indult el a fasiszta mozgalom, itt győzött először és itt adta ki 14 év előtt Musso­lini a parancsot a Marcia su Roma-ra. Milánó hetek óta készült a vasárnapi beszédre. Nincs az a színpadi rendező, aki annyi ügyességgel tudta volna meg­rendezni ezt a nagy színjátékot, mint ahogyan azt Milánó fasiszta szervezetei tették. Az egész város zászló- és transz­parenstengerben úszott. A sötétség beáll­tával mindenütt óriási reflektorok vilá­gították meg a transzparenseket. A fény­­effektusok legmagasabb fokát a Dóm-té­­ren összpontosították. A székesegyház a késő éjszakai órákig vakító fényben úszott. A dóm homlokzatát teljesen be­fedte egy hatalmas vászonplakát a követ­kező felírással: Jézus Krisztus védelmezd meg a mi Ducénkat, hogy megmenthesse a Te civilizációdat!“ A székesegyház homlokzatával szemben lévő palotán hasonló méretű plakát volt a következő felírással: „Éljen a Duce, a birodalom megala­pítója!“ A székesegyház előtt állították fel a szó­noki emelvényt, amelyen a Ducén kívül a kormány tagjai, továbbá a fasiszta párt vezető személyiségei foglaltak helyet. A szónoki emelvénytől jobbra és balra vol­tak a díszemelvények, amelyeken a kül­földi diplomaták és a többi meghívott előkelőség ült. A hatalmas tér az utolsó zugig megtelt s a házak ablakai, erkélyei és tetői is zsúfoltak voltak. A tér a ne­gyedmilliós tömeggel festőién színpom­­pás képet mutatott. A fekteinges fasiszta szervezetek, a barnaruhás, piroskendős balillák, a különböző diákszervezetek szí­nes csoportjai mellett a haderő vala­mennyi fegyverneme képviselve volt. Legelői álltak a keletafrikai hadjáratból visszatért napbarnított frontharcosok. A Duce pontban négy órakor ért a Dóm-térre és a tömeg mámoros lelkese­dése közepette ment fel a szónoki emel­vényre. A Duce mögött állott veje, gróf Ciano külügyminiszter, Starace, a fa­siszta párt főtitkára és Alfieri propa­­gandaügyi miniszter. A tömeg szünnni nem akaró lelkesedéssel, ütemes éljenzés­sel üdvözölte a Dúcét. A lelkesedés ha­talmas zaja csak akkor szűnt meg, ami­kor megszólaltak a kürtök és jelt adtak a háromszoros „Üdv a Dúcénak!“ üdvöz­lésre. A világpolitikai jelentőségű beszédet gyakran szakította félbe a tömeg lelkes üdvözlése s a beszéd végeztével több mint negyedóra hosszat tartott, amíg az extá­­zis lecsillapodott, megkísérelte kiéheztetni asszonyain­kat, gyermekeinket és férfiainkat. Nem sikerült! Nem mintha nem akarta volna, de azért, mert szem­­ben találta magával az olasz nép leg­teljesebb egységét, erejét, áldozatkészségét, amellyel képes lett volna harcolni ötvenkét nemzet ellen. Békepolitika folytatására a Nép­­szövetség nem szükséges. — Most körvonalazom álláspontun­kat az egyes nemzetekkel szemben. Az olasz-francia barátság elhidegült . A francia-olasz egyezmény hivatva lett volna eloszlatni tizenhét év félre­értéseit és súrlódásait. Új korszakot kellett volna nyitnia a két nép életében. De jöttek a megtorló­ intézkedések és természetes, hogy a barátság elhide­gült. Legalább két hónap óta Addisz-Abe­­bában voltunk és a megtorló intézke­dések még mindig érvényben voltak. Klasszikus esete annak, hogy a betűk megölik a szellemet és a formalitás megfojtja az élet valóságát. Egészen nyilvánvaló, hogy am­íg a francia kormány várakozó álláspontot foglal el, addig mi sem tehetünk mást, mint ugyanezt. — A szomszédos Svájccal kapcsola­taink mindig kitűnőek voltak, most is azok és azok lesznek. — A július 11-i egyezmény új korsza­kot nyitott meg a mai Ausztria törté­nelmében. Az osztrák-német egyezmény valamennyi rosszul értesült kom­­mentálója vegye tudomásul, hogy én az egyezményt június 5-e óta is­mertem és helyeseltem. Ez az egyezmény megerősítette Ausz­tria általános helyzetét és állami füg­getlenségét. A Duce beszéde az európai politikáról "Milánói feketeingesek! — kezdette meg beszédét Mussolini. Mai beszédem­ben le akarom szögezni a fasiszta Olaszország álláspontját a mai nyugta­lan és zavaros pillanatokban az euró­pai államokkal való kapcsolataiban. Politikai nevelésiek magas foka lehe­tővé teszi, hogy kifejtsem azokat a problémákat, amelyeket az úgynevezett parlamentekben és az úgynevezett de­mokratikus lakomákon vitatnak meg. Röviden beszélek — folytatta a Duce, —de hozzáteszem, hogy minden egyes szavamat jól meg­fontoltam. — Mindenekelőtt meg kell szabadíta­nunk a nemzetközi életet az ábrándok­tól, a közhelyektől és a hazugságoktól, amelyek mind a wilsoni ideológia ma­radványai. Az egyik ábrándkép, amely már porba hullott, a leszerelés. Senki sem akar elsőnek leszerelni és teljes le­hetetlenség, hogy valamennyi állam együtt szereljen le. Megtörténik, hogy sokan összegyűlnek Genfben, léggömbö­ket fújnak fel, azért, hogy belőlük po­litikai hegységet alkossanak. Amikor az egész világ feszülten figyeli, mi lesz a léggömbökből készült hegységekkel, kiderül, hogy más nem születik belő­lük, mint kis egérke, amely elvesz az eljárásmódok rengetegében. Másik ábrándkép az együttes biztonság, amely soha­sem volt meg, soha sincs meg és sohasem lesz meg. Férfias nép nem hajlandó sorsát bizonytalan harma­dik kézbe letenni. Az oszthatatlan béke szintén ilyen közhely Az oszt­hatatlan béke csak az oszthatatlan háborút jelenti, mert természetes, hogy népek sohasem lesznek hajlan­dók olyan érdekekért harcoli, ame­lyek nem érintik őket. A Népszövetség vagy megt­u­hod fi, vagy eltűnik ! Térjünk át a Népszövetségre. Szá­­mainkra a Népszövetség problémája egészen világos: Vagy megújhodik, vagy eltűnik. Mivel rendkívül nehéz lesz megújhodása, számunkra nyugod­tan elszenderülhet. Mi nem felejtettük el és nem felejtjük el soha, hogy a Népszövetség ördögi pontossággal gaz­dasági megszállást szervezett az olasz nép ellen és Igazságot Magyarországnak! — Mindaddig, — mondotta ezután Mussolini, — amíg Magyaror­szágnak nem szolgáltatnak igazságot, a Dunamedence kérdéseit nem lehet véglegesen rendezni. A háború nagy rokkantja Magyarország. Négymillió magyar él a mostani határokon túl. Attól a törekvéstől vezetve, hogy eleget tegyenek a túlságosan elvont igazság követelményeinek, más , talán még nagyobb igazságtalansá­got követtek el. Az olasz népnek a magyar nép iránti érzelmeit a ma­gyarok katonai erényeine­k, b­át­orságának és önfeláldozó szellemének őszinte elismerése jellemzi. Ez az érzelem egyébként köl­csönös. Talán már a közeljövőben ünnepélyes alkalom nyílik arra, hogy az olasz nép ezeket az érzelmeit megkapó for­mában juttassa kifejezésre ország-világ előtt. A Németországgal való megegyezés — A Jugoszlávia és Olaszország kö­zötti légkör az utóbbi időben rendkívül megjavult. Emlékeztetek arra, hogy évekkel ezelőtt ezen a téren célzást tet­tem a Jugoszláviával való kapcsolatok megjavításának lehetőségére. Kijelen­tem, hogy ma már megvannak a megfelelő er­kölcsi, politikai és gazdasági alapok a két ország barátságának megerő­sítésére.­­ A négy szomszéd országon kívül Európa egyik nagy országa az utóbbi időben őszinte elismerést szerzett az olasz nép előtt. Németországról beszé­lek. A most létrejött berlini megállapo­dás rendez egyes égető problémákat. A most ünnepélyesen aláírt berlini jegy­zőkönyvek megmutatják, hogy a Berlin—Róma közötti tengely nem elválasztó vonal, hanem inkább olyan kristályosodási pont, amely körül csoportosulhat valamennyi európai állam, amelyet áthat az őszinte békeakarat. A július 11-i szerződéssel eltűnt Németország és Olaszország kö­zött a súrlódási felület. — Ne csodálkozzék senki, ha ma fel­emeljük a zászlót a bolsevizmus ellen. A mai zászló a mi régi zászlónk. A bol­sevizmus ellen mi harcoltunk és sok véráldozat árán győztük le: a bolsevizmus és a kommunizmus ma állami szuperkapitalizmus, amely nem tagadja, de felmagasz­talja a kapitalista rendszert. Ideje volna már véget vetni a fasizmus és a demokrácia közötti ellentéteknek. A fasizmus nem akarja bebalzsamozni a múltat, hanem minden célja a jobb 3 jövő munkálása. Az olaszok nincsenek hozzákötve az embertelen kapitalizmus jármához és a fasizmus megvalósítja a békét és a valódi műveltséget. Az olasz népet ne főj­­s­ák a Földközi tengerbe! — Olaszország — mondotta a Duce —, a Földközi-tenger félszigete és szüksé­ges, hogy lakosságát a szigetlakók gon­dolkozásmódja hassa át. Ez a tenger — és most azokhoz az angolokhoz fordu­lok szavammal, akik talán rádión e pillanatban beszédemet hallgatják — Anglia számára egy út, amellett a többi út mellett, amely áss anyaországot távoli gyarmataival ösz­­szekapcsolja. Ami másoknak csak egy út, az nekünk, olaszoknak, az élet. Ezer­szer megmondottuk és most újból hang­súlyozom, hogy nekünk nem szándé­kunk fenyegetni ezt az utat, de követel­jük, hogy tartsák tiszteletben jogain­kat és életbevágó érdekeinket. Válasz­tás nincs és az angol birodalom gondol­kozó agyvelőinek meg kell érteniök, hogy a befejezett tény létezik és vissza­vonhatatlan. Nem lehet elképzelni olyan kétoldali összetűzést, amely ne válnék azonnal európaivá. A megoldásnak csak egyetlen útja van: nyílt, gyors és teljes megegyezés a kölcsönös érdekek elisme­rése mellett. De ha ez nem következnék be, amit egyébként kizártnak tartok, és ha az olasz népet bele akarnák fojtani a tengerbe, akkor vegyék tudomásul, hogy az olasz nép egy emberként állana ellen ezen a tengeren, amely Róma tengere volt, olyan elszántsággal, amilyenre példa a világtörténelemben még nem volt. — Milánói bajtársak! Feketeingesek! Az útirány a következő év, a fasizmus tizenötödik éve. Jelszavunk: béke min­denkivel, azokkal is, akik közelednek hozzánk és azokkal is, akik távolodnak tőlünk. Béke, de felfegyverzett béke. Tehát fegyverkezési programunkat a levegőben, a tengeren és a szárazföldön rendszeresen tovább fejlesztjük. A nem­zet minden termelési erejét fokozzuk mezőgazdasági és ipari téren egyaránt. A testületi rendszert közelebb visszük végleges megvalósításához. Ez parancs és a parancsot rátok bízom milánóiakra, akikről azonnal tudom, hogy ezt már kötel­ességteknek tekintitek. Az első sorban kell állnotok a császárság ki­építésénél és a haza jóléte, hatalma és dicsősége megteremtésénél. A lelkesedés orkánja fogadta a beszédet A Duce beszédét az óriási néptömeg helyeslései többizben félbeszakították és a beszéd után a Duce még mintegy tíz percig maradt a szónoki emelvényen, nézte az eléje táruló csodálatos látványt; a 250.000 főnyi tömeg nemzeti szinű zász­lókat lengetett és közben szakadatlanul éltette a hazát, a királyt és császárt, a Ducét. Időközönként római üdvözlésre emelte karját és ezzel próbálta csendesí­teni a lelkesedést. Starace pártfőtitkár rövid beszédet mondott, majd utána üdvözlést vezényelt a Ducénak, amelyre a 250.000 ember teli torokkal egy emberként válaszolt. Musso­lini a székesegyházon keresztül tért visz­­sza a­ kormányzósági palotába. A székes­egyházban Schuster bíboros, Milano ér­seke üdvözölte. Különösen lelkes éljenzés fogadta azo­kat a vszavakat, amelyekkel az olasz kor­mányfő Magyarországról emlékezett meg. A nagy tömeg lelkes ünneplésben része­sítette a baráti Németország jelenlevő képviselőit is. A Duce beszédét egész Olaszországban közvetítették és minden város, valamint falu főterén hangszórókat állítottak fel, hogy az egész lakosság meghallgathassa a nagyjelentőségű nyilatkozatot.­­ Pontosan vasárnap délután négy óra­kor közvetítette a magyar rádió is Mus­solini beszédét, teljes sikerrel. A közvetí­tés után a beszédet magyar fordításban ismertette a rádió. Milánóból érkezett

Next