Nemzeti Ujság, 1936. december (18. évfolyam, 275-298. szám)

1936-12-10 / 282. szám

NEMZETI GAZDASÁG A BIZ1OSN­A­­ illetékek feleme­léséről folyik a tárgyalás. Hogy feleme­lik, az már elintézett dolog. Az a kérdés, mennyire emelik fel. Sőt már ez sem olyan nagy kérdés, mert már csak jóvá kell hagyni a felemelésnek azt a mérté­két, amelyet terveznek. Egyes hírek sze­rint 50, más hírek szerint 100 százalékos emelésre kerül sor. Nem tudjuk, mennyi­vel emelnek, de itt most nem is ez a kér­dés a fontos, hanem inkább az, hogy ki­­viseli a magasabb illetéket. A törvény, amely a biztosítási illetékről intézkedik, nem hagy kétséget az iránt, hogy az ille­téket a biztosítottra hárítják át, tehát nem kétséges, hogy a felemelt illetéket is a biztosítottakkal fizettetik meg. Miért emelik fel az illetéket? A célt tudjuk. Egy alapot teremtenek, az illetéktöbblet ebbe az alapba folyik és az itt összegyűlő pénzt arra használják fel, hogy a bizto­sítási szervezetekben szükségessé váló rendezést elvégezzék. A cél helyes. A biz­tosítottak érdekében is áll. Egyedül a kivitelt illetően vannak aggályaink. Nem lehetett-e volna az alap táplálásáról úgy gondoskodni, hogy a biztosítottak terhe ne emelkedjék? De lehetett volna. S mert lehet és van más megoldás is, nem he­lyeseljük az illeték felemelését. A KÜLKERESKEDELMI megállapodások körül egyre nagyobb ne­hézséget okoz, hogy egyes árucikkek be­hozataláért devizát (dollár, francia frank, font, stb.) követelnek tőlünk. Hol nyíl­tan, szerződésszerűleg, hol pedig egyol­dalú belső intézkedés nyomán áll elő az a helyzet, hogy konvertibilis deviza kell valamely áru behozatalához. Olyan kíván­ságok ezek, amelyeket Magyarország nem tud teljesíteni. Nem tud pedig azért, mert a mai külkereskedelmi rendszerben nem lehet annyi szabad, konvertibilis devizát termelni, mint amennyit kérni mindenki­nek szabad. Éppen a konvertibilis devi­zák szerzésének a nehézsége miatt hódí­tott teret a kompenzációs rendszer, amely azon épül fel, hogy árut adunk áruért. Szerencsétlen és veszedelmes tünetnek tartjuk ezt a jelenséget, amely ellen küz­­denünk kell. Mert elsősorban a külföld­nek kell megértenie, hogy Magyarország áruért csak áruval fizethet. Aki nem látja be ezt az igazságot, az a Magyar­­országgal való kereskedelmi forgalom elmélyítését nehezíti meg, már­pedig a külkereskedelmi forgalom élénkülése­ épp úgy hozzátartozik a javuláshoz, mint a belső forgalom emelkedése A BÚZA ára 18—19 pengő, körül­belül 4 pengővel magasabb, mint a mi­nimális ár. Abból a tényből, hogy a ki­alakult árak jóval magasabbak, egyesek arra következtetnek, hogy feleslegessé vált az a beavatkozás, amelyet a mini­mális árak megállapítása és a búza ha­táridőüzlet betiltása jelentett. Sőt a mezőgazdasági termékek értékesítésének egész rendszere is, amelyet a válság évei alatt építettek ki. Lehet bírálni a hozott intézkedések célszerűségét, mint ahogy bírálták is, egyet azonban semmi esetre sem lehet — és ez pedig az, hogy az áremelkedésből a rendszer felesleges­ségére következtessenek. Épp az a körül­mény, hogy a minimális árak megálla­pítása és a határidőüzlet betiltása elle­nére is a világpiac helyzetnek megfe­lelően emelkedhettek az árak, azt bizo­nyítja, hogy a rendszerben megvan az a hajlékonyság, amely a természetes ár­emelkedést lehetővé teszi. Az áremelke­déssel kapcsolatban azt mondani, hogy a mezőgazdaságnak biztosított védelem az áresés ellen már feleslegessé is vált, olyan állítás, amely csak akkor volna igaz, ha egyúttal az is biztosítva volna, hogy áresés a jövőben nem történhetik. Már­pedig ki lát a jövőbe? Régen túl vagyunk már azon, hogy a mezőgazda­ság baját elszigeteltnek tekintsük. Ha baj van, azt megérzi mindenki, iparos és fix fizetésű egyaránt. Hogy a védelem fölösleges? Kár beszélni róla, hisz az új­ból jelentkező védelemellenes mozgalom mögül tulajdonképen a határidőüzlet helyreállításának kívánsága bújik ki! Megszigorították az ékszerészek aranyvásárlásainak ellenőrzését Az ék­szerészek arany­vásárlásai mindig szigorú ellenőrzés alatt állottak, mert minden jóhiszeműség mellett is előfor­dulhat, hogy lopott aranytárgyakat vá­sároltak magánfelektől. Ennek megelőzé­sére vezették be a vásárlási könyvet, amelynek vezetésére az ügyészség és a rendőrség közösen megállapított előírása az irányadó. Ebbe a könyvbe kell min­den ékszerésznek pontosan beírnia, hogy kitől, milyen aranytárgyat vásárol. Ez a megoldás célravezetőnek is bizonyult és a rendőrség részéről hosszú ideig nem is merült fel panasz. Újabban azonban a rendőrség azt ta­pasztalta, hogy a vásárlási könyvet nem töltik ki pontosan és a vásárlási lapokat sem adják be idejében a rendőrséghez. A vásárlási könyvbe bevezetett adatokat ugyanis vásárlási lapokon a Nemesfém­es Drágakőcsarnok útján kell a rendőr­séghez eljuttatni. Ezek a pontatlanságok annyira elszaporodtak, hogy a rendőrség az ékszertőzsde vezetőségének bejelen­tette, hogy már mintegy ötven olyan ékszerész van, akik nem felelnek meg az előírásoknak. Közölte a rendőrség az ékszertőzsde vezetőségével azt is, hogy a jövőben mindazoktól, akik a vásárlási lapokat nem töltik ki megfelelően, a vásárlási könyveket elvonja. Ennek az intézkedésnek pedig szigorú büntető szankciója van. Nevezetesen a vásárlási könyv alapján történik az „Aranybizottság“ aranykiutalása is. Ez a bizottság a Nemzeti Bank által az arany­művesek rendelkezésére bocsátott ara­nyat osztja szét az igényjogosultak között és a bizottságnak kiutalása alapján vá­sárolhatják meg az aranyművesek a nyersanyagot. A vásárlási könyv elvonása tehát annyit jelent, hogy az illető arany­műves nem jut nyersanyaghoz, mert hivatalos kiutalást nem kap, magánfelek­től pedig csak úgy vásárolhat, ha ennek esetleges büntetőjogi következményeit el­viseli. Egyébként a törtaranypiacon a forga­lom egészen minimális. A közönség már alig viszi régi aranytárgyait a piacra s ennek következtében a törtarany ára lé­nyegesen emelkedik. A karácsonyi vásárra való készülődés idejében az aranyműve­seknek most nagy szükségük van a tört­aranyra, amiért is a 11 karátos arany ára 3,50 pengőn felül is emelkedett. Egyszerre készül el a magyar,­cseh és a magyar-jugoszláv kereskedelmi szerződés Két fontos kereskedelmi tárgyalás közeledik befejezéséhez éspedig Budapesten a csehekkel, Belgrádban pedig a jugoszlávokkal. A magyar—cseh kereskedelmi szerződés elv­ben már készen van. A fizetési viszony sza­bályozására vonatkozó tárgyalások befejezé­sükhöz közelednek. Eddig már jegyzőkönyvet írtak alá a légügyi közlekedésre vonatkozó­lag, amely szerint 1937 elején közvetlen vagy Bécsem keresztül közvetett­­ légiforga­lom indul meg Budapest és Prága között. A cseh deviza árfolyamát 11.79—11.93 pengőben állapították meg. Ezáltal cseh importőrök kalkulációja 100 pengőnél 9 koronával javult. A magyar passzív soldo fedezésére vonatkozó­lag tárgyalások folynak, magyar részről erre­­vonatkozólag megfelelő ajánlatot tettek. Való­színű, hogy a kölcsönös fizetési forgalom ja­nuár 1-étől kezdve terjedelmében felújítható. A tárgyalások 14 napon belül befejeződnek. Belgrádban a jugoszláv—magyar kereske­delmi tárgyalások is befejezés felé közeled­nek A magyar delegáció kedden rövid időre visszaérkezett Budapestre és jelentést tett a kormánynak a tárgyalások eddigi eredményé­ről, amely már sok tekintetben végleges meg­állapodást hozott. A tárgyalást a jövő héten folytatják Belgrádban, amikor a szerződés megkötése várható. Az új kereskedelmi szer­ződés négy főpontból áll. Az első osztrák— jugoszláv mintára szabályozza a koringkér­­dést. A második megállapítja, hogy Jugoszlá­via Magyar­országtól egy évre megállapított kontingenseket kap. A harmadik pont szerint Magyarország a jugoszláv áruk egy részét devizákban fizeti. A negyedik pont szerint a magyar bevitel Jugoszláviába korlátlan lehet. Magyarország a következő kontingenseket adta meg Jugoszláviának 1937 január 1-től 1937 december 31-ig szóló időtartamra: száz tonna alma, ötszáz tonna aszaltszilva, négy­száz tonna dió, ötvenezer tonna tűzifa, tizen­kétezer tonna faszén, kétezer tonna bányafa, 54.400 tonna épületfa, nyolcszáz tonna calcium carbid, 20 tonna farönk, 120 tonna metilalko­hol, I0O tonna calcium acetit, 350 tonna ereusol olaj, 10 tonna tengeri hal, 50 tonna szardínia, 100 tonna más tengeri halkonzerv. 1000 tonna nagy vasúti talpra váltók részére és 180.000 tonna közöséges vasúti talpra. Eze­ket a kontingenseket Magyarország klíring útján fizeti. Külön megállapodás történt ezer hektoliter ü­rmos bor Magyarországba való behozatalára, amelynek ellenében Jugoszlá­via megfelelő mennyiségű tokaji bort és ma­gyar pezsgőt vesz át. Magyarország a Jugo­szláviától átvett vasat, rezet, ólmot és egyéb érceket devizában fizeti. Magyarország kivi­tele Jugoszlávia felé teljesen szabad. A kli­­ving lebonyolítására speciális szerződés ké­szült. Megállapodtak ugyanis állandó pengő és dinár kurzusban és ezen az alapon számol­ják el a kliringet. Magyarország a kliring­­ü­zlet lebonyolításával négy budapesti bankot bíz meg, míg jugoszláv részről a Jugoszláv Nemzeti Bank intézi a kliringügyeket. A kliringcsúcs, amely negyven millió dinárt tesz ki. Jugoszláviának Magyarországtól tör­ténő anyagmegrendelései alapján lesz eltün­tetve. Jugoszlávia tizennyolc millió dinár ér­tékben rendel keskenyvágányu motoros moz­donyokat, 18 millió dinár értékben vasúti jelzőberendezéseket, valamint keskenyvágányu háló- és étkezőkocsikat tíz millió dinár ér­tékben. Magyarországtól rendeli meg Jugo­szlávia továbbá Spalató, Raguza és Iiszkok telefonközpontjainak berendezését, úgyhogy a megrendelések főösszege meghaladja az öt­venöt millió dinárt. A kereskedelmi szerződés mellett magyar­­jugoszláv turista egyezmény megkötésére ke­rül sor, amely a két ország közötti turista­forgalmat a lehető legnagyobb mértékben megkönnyíti. A szerződés értesülésünk szerint 1937 január 1­én lép életbe és október 31-én felmondható. Amennyiben október 31-én a szerződést nem mondják fel, úgy az automatikusan egy újabb esztendőre meghosszabbodik. Elhalasztották az osztrák—német kereske­delmi tárgyalás megkezdését. Bécsből jelen­tik: Az osztrák—német kereskedelmi tárgya­lások megkezdését néhány nappal elhalasztot­ták. Clodius titkos, tanácsos, a német bizott­ság vezetője az eredeti tervtől eltérően csak december 11-én érkezik Bécsbe. A közbeeső időt a német bizottság Bécsben időző tagjai e­lő­készítő tann­áciskozásokra használják fel. A tárgyalások kereteit Schmidt Guido külügyi államtitkár legutóbbi berlini látogatása alkal­mával tűzte ki és azóta is folytak az elő­készítő megbeszélések Berlinben és Pécsben. Egyes fontosabb kérdésekben létre is jött már a megegyezés, de még sok részlet tisztázása van hátra, így nem állapodtak még meg a fizetési módozatokra vonatkozólag sem. Ausz­tria főleg fát és mezőgazdasági cikkeket, első­sorban tejtermékeket akar eladni nagyobb mennyiségben Németországnak, míg a néme­tek szenet, ipari cikkeket és felszerelési tár­gyakat kivánnak szállítani Ausztriáb­ak. Osz­trák gazdasági és politikai körökben arra szá­mítanak, hogy a tárgyalások huzamosabb időt fognak igénybe venni. Kereskedelmi napi kérdések a kamarában. A budapesti Kereskedelmi és Iparkamara bel­kereskedelmi szakcsoportja dr. Messmer Pál kereskedelmi főtanácsos elnökletével ülést tartott, amelynek napirendjén aktuális keres­kedelmi kérdések szerepeltek. Dr. Szegő Ernő kamarai titkár az adófelszólamlási bi­zottságok reformjának szükségessége és irány­elvei tárgyában tett előterjesztést. A felszó-­­­lalók annak a kívánságuknak adtak kifeje-’ zé­st, hogy szakmabeli szakértők mellett az adófel­szólamlási bizottságoknak állandó ke­reskedő és iparos tagjai is legyenek és azo­kat a Kereskedelmi és Iparkamara, ne pedig a törvényhatóság válassza meg. Az ülés tár­gyalta a kereskedelmi üzlet­berendezéseknek az adó- és egyéb végrehajtások alóli mentes­sége kérdését, amelyben dr. Bányász István kamarai­­.-fogalmazó tett előterjesztést. A kereskedelemnek ezzel kapcsolatban az volna a kívánalma, hogy a kisiparhoz hasonlóan őt is megillesse az a szociális védelem, hogy legalább az üzlet folytatásához szükséges be­rendezései (pult, állvány, mérleg) elárverez­­hetők ne legyenek. Dr. Kemény Dezső ügyve­zető titkár előterjesztette a fővárosban rend­kívül módon elharapódzott kerékpárlopások miatti panaszokat. A kereskedők azt kíván­ják, hogy a háztulajdonosok engedjék meg a kerékpáros küldöncöknek, hogy kerékpárjai­kat a házak udvaraiban elhelyezhessék. A szakcsoport felkéri a kamarát, indítson tár­gyalásokat a háztulajdonosok szövetségével. Aláírták a francia—jugoszláv kereskedelmi szerződést. Belgrádból jelentik: Kedden este hat órakor ünnepélyes külsőségek között a jugoszláv fővárosban aláírták az új franciat é a jugoszláv kereskedelmi egyezményt. A francia kormány részéről Paul Bastid kereskedelmi miniszter ez alkalomra érkezett a jugoszláv fővárosba. Az aláírás aktusa előtt a francia kereskedelmi miniszter hosszas megbeszélést folytatott Sztojadinovics miniszterelnökkel és külügyminiszterrel. Hivatali­, jelentés szerint az új jugoszláv—francia kereskedelmi egyez­mény jelentős fejlődést ígér a két ország kö­zötti árucsereforgalomban. Franciaország nagy­­mennyiségű kenyérgabona és tengeri átvéte­lére vállalt kötelezettséget. Továbbá elismerte az eddigi kontingenseket és részben jelentősen kiterjesztette a jugoszláv agrárexport kontin­genseit. A két ország közötti kliringszaldó en­nek folytán egyensúlyba kerül. Sőt az új egyezmény következtében Jugoszlávia újabb devizákhoz is jut. Az egyezmény aláírása al­kalmából mindkét részről beszédek hangzottak el. Bastid francia kereskedelmi miniszter han­goztatta, hogy a francia kormány igen meg­elégedett, mert a belgrádi kormány kívánsá­gait olyan nagymértékben, teljesíthette és ezzel hozzájárulhat Sztojadinovics miniszterelnök gazdaságpolitikai törekvéseinek megerősíté­séhez. Film­propag­anda a párisi világkiállításon. A kormány a jövő évi párisi világkiállításon, hivatalos magyar reprezentatív kiállítást szervez. A magyar kállítás épületében külön filmbemutató helyiség is lesz, amelyben a ki­állítás tartama alatt, májustól novemberig, minden nap kétóránként ismétlődve, jellegze­tes magyar idegenforgalmi- és exportpropa­­ganda-filmek kerülnek bemutatásra. Mivel a­ kiállítás jellege, valamint a rendelkezésre álló csekély hely következtében a kiállításon való részvételre különösen a nehéziparnak nem nyílik alkalma, kézenfekvő a lehetőség, hogy a filmbemutatással kapcsolatban a ma­gyar exportvállalatok üzemükről és áruikról készített hatásos és művészi filmek bemutató­­savai csináljanak a magyar iparnak, illetve exporttörekvéseiknek megfelelő komoly pro­­pagandát. Több magyar vállalat rendelkezik ilyen propagandafilmekkel s ezeknek a pá­risi világkiállításon való bemutatására a ma­gyar kiállítás megfelelően módot nyújt. Azok­nak a vállalatoknak viszont, amelyek ilyen propaganda­filmmel még nem rendelkeznek, a Külkereskedelmi Hivatal ajánlja ilyenek el­készítését, hogy így a világkiállításon meg­forduló többmilliós, a világ minden részéből összesereglő közönségnek a magyar ipar fej­lettségéről és exportcikkeinek jelentőségéről a propaganda legmodernebb és leghatásosabb eszközei útján adhassanak tájékoztatást. A Külkereskedelmi Hivatal maga is több pro­pagandafilmet készíttet ebben az évben saját költségén és ezeket legelőször a párisi világ­kiállításon kívánja bemutatni. A Pesti Tőzsde új számában vitéz Pétery István,­­ gróf Khuen-Héderváry Károly, Nie­­derle Miklós (Prága) és mások nyilatkoznak. A részvény- és gabonatőzsdéről, a textil,­biz­tosítási szakmából rendkívül érdekes infor­mációkat s híreket közöl a lap. A piac eseményei A HAGYMA értékesítése körül egy idő­ben mintha bajok mutatkoztak volna, legalább is ezt hirdették bizonyos oldal­ról. Most azonban kiderült, hogy az ér­tékesítés helyzete igen kedvező és re­mény van rá, hogy hagymafeleslegeink et­ből jelentékeny mennyiséget sikerül a külföldi piacokon elhelyezni. Elsősorban Németország felé számíthatunk szám­­ra­jöhető mennyiséget. Németország ugyan­is az év végéig 300 vagon magyar vörös­hagyma átvételére nyújtott kedvezmé­nyes beviteli lehetőséget azáltal, hogy a mázsánként 4 márkával elvámolt hagyma után a szisztémában mázsánként 5,68 pengőt visszatérít. A megállapított szisztématérítés az ezidőszerint 4. márka német vám és vámilleték teljes vissza­térítését jelenti. A németországi hagyma­­kivitelre megállapított feltételek lehe­tővé teszik, hogy a magyar hagyma ki­vitelét tovább fokozhassuk. Eddig körül­belül 70 vagonra történt üzletkötés, né­met rendeltetésű állomáson elvámolva mázsánként 9,60 márkás áron. A Német­országban elérhető ár körülbelül mázsán­­kénti 6 pengős termelői árnak felel meg. Az elmúlt héten Svájcba is kivittünk 4 vágón vöröshagymát. Lényegesen emel­kedett az elmúlt héten a fokhagyma ki­vitele is,­­mert a csehországi kontingens szétosztása folytán oda is megkezdődött a szállítás.

Next