Nemzeti Ujság, 1937. július (19. évfolyam, 146-172. szám)

1937-07-01 / 146. szám

II francia kormány feladta az aranyalapot A parlament megszavazta a rendkívüli felhatalmazást . Megjelent az első szükségrendelet az aranyalap feladá­sáról és a leértékelésről Paris, június 30. A francia kormány feladta az aranyalapot és egyelőre nem állapít meg aranyértéket a francia frank számára. Az utolsó devalvációs törvény, amely 1036 október elsején emelkedett jogerőre, tudvalévően 43 miligramban állapította meg a francia frank aranytartalmának alsó és 47 miligramban a felső határát. Ezt a rendelkezést a francia kormány most felfüggesztette és úgy dön­tött, hogy a kereslet és a kínálat természetes törvényét engedi érvényesülni a francia frank árfolyamának kialakulásában. Egyelőre tehát nem állapítanak meg új aranyértéket, hanem sorsára bízzák a frankot és csak ha már megszűntek a nagyobb ingadozások és kialakult a termé­szetes értékszínvonal, akkor térnek át a stabilizálásra. A túlságosan nagy kilengések megakadályozására a kormány természetesen továbbra is igénybe ve­heti a valutakiegyenlítő alapot. A frank a népfront politikai áldozata Paris, június 30. A frank­pánik olyan erővel tört ki, hogy azt csak az 1925-iki frankpánikhoz lehet hasonlítani. Most is egy Poincaré kellene, aki épp oly eréllyel és biztos kézzel vezetné ki Franciaországot a ne­héz helyzetből, mint akkor. Franciaor­szág és a frank a népfront és a Blum-kormány ál­dozata, s mint a kiábrándult francia lapok ír­ják: bebizonyosodott, hogy a marxista pártok, amelyek a köztársaságot képzelt ellenségek ellen akarták megvédelmezni, ártalmára vannak magának a köztársa­ságnak. Franciaországnak most kell a tan­díjat megfizetnie azért a marxista politikáért, mely a frankot súlyos helyzetbe rántotta. Ugyanaz történt — de nagyobb mérték­ben —, mint Angliában, amikor az első munkáspárti kormány pénzügyi politi­kája megbukott s csak a nemzeti koncen­tráció mentette meg a fontot az arany­alap feladásával. Bármilyen súlyos le­gyen is a helyzet, a francia pénzügyi ér­zék bizonyosan megvívja győzelmes csa­táját és sok áldozattal, nagy nehézségek közt, de fölülkerekedik a népfront poli­tika által okozott pénzügyi bajokon. Addig azonban nehéz és végtelen sok áldozatot követelő lesz az út. A helyzetet jellemzik azok a sajtóhan­gok, amelyek pálcát törnek a Blum-kor­mány pénzügyi politikája fölött. Elérke­zett a nagy vezeklés órája — írja Gallus, az Intransigeant főszerkesztője. Az or­szág a Blum-kormány csődjének követ­kezményeit kénytelen viselni — írja a Liberté. Bonnetnek fel kellett áldoznia a frankot — írja a Journal des Débats. — A pénzügyi helyzet ugyanis néhány nap óta hirtelen súlyosabbra fordult. Az üzérkedés alaposan dolgozott, a kincstár és a valutaszabályozó alap pénztára tel­jesen kiürült. Az arany kiözönlése június folyamán meghaladta a nyolc milliárdot. A frank a jövőben ingadozó pénznem lesz — írja —, amely nem áll majd összefüg­gésben az arannyal. A frank sorsa most már a nemzet gazdasági tevékenységétől, a bizalomtól és a pénzügyi kormánytól függ. A Temps szintén megállapítja, hogy a frank a jövőben teljesen elválik az aranyalaptól. A lap a súlyos helyze­tért, amely ilyen kényszermegoldást tesz szükségessé, teljes mértékben a szocia­lista pénzügyi módszereket teszi felelőssé. A szocialista vezetés alatt álló népfront­kormány működése és tétlensége egy­aránt beláthatatlan károkat okozott az országnak. A logika és az igazság azt kívánná, hogy a­ bajok okozóit rekesszék ki a kormányzatból. Franciaország igazi talpraállása csak akkor következik be, ha ez az ellentmondó helyzet megszűnik — írja a lap. Rendelet az aranyalapról és pénz­­felhigításról Pak­s, június 30. Az aranyalap feladásával és a frank leértékelésével egyidejűleg elkerülhetet­lenné vált az infláció, ami abban nyil­vánul meg, hogy az államkincstár 10—15 milliárd frank értékű előleget vesz fel a jegybanknál, amely ezt az összeget új bankjegyek kibocsátása révén folyósítja. A frank arany értékének feladását, va­lamint a pénzhigitást és egy harmadik intézkedést, amely a devizamoratórium meghosszabbítására vonatkozik, szerdán este határozta el az államtanács. Lebrun elnök Bonnet pénzügyminiszter előter­jesztésére aláírta az első szükségrendele­­tet, amely a következő három pontból áll: 1­ Az 1936. október elsejei valutatör­vény különböző rendelkezéseit megvál­toztatják. A megváltoztatott szöveg szerint a valutatörvényből ki­m­a­r­a­d az a szakasz, amely a francia frank aranyértékét legfeljebb 47 és leg­alább 43 miligramban állapítja meg s helyébe az a rendelkezés kerül, hogy a francia valuta jövőbeni arany­értékét később állapítják meg a minisztertanács által jóváhagyandó újabb rendeletben. Ugyancsak rende­leti úton megváltoztatják a régi va­lutatörvénynek azt a rendelkezését is, amely a bankjegyek aranybe­váltási kötelezettségéről szólt. A bankjegyek aranyra való becserélé­sének jövőbeni feltételeit tehát új ren­delet fogja megszabni. Addig, amíg a frank új aranyértékét nem állapítják meg, a francia frank és a külföldi de­vizák értékviszonyát a valuta­­kiegyenlítő alap szabályozza. 2. A pénzügyminiszter és a Francia Bank kormányzója megállapodást köt, amelyet a jelen szükségrendelet már eleve jóváhagy. (Ez lesz az a meg­állapodás, amely az államkincstár ré­szére folyósítandó 18—15-ig milliárd frankos jegybankelőlegre vo­­natkozik.) 3. A június 28-án kiadott ideiglenes rendeletet, amely kimondotta, hogy az aranyra vagy külföldi valutára szóló kereskedelmi váltók vagy egyéb kereskedelmi tartozások morató­rium alá esnek, a felhatalmazási tör­vény alapján hozott szükségrendelettel minősítik, amelyet csak a felhatalma­zási törvényben megszabott határidőn belül kell jóváhagyás végett a parla­ment elé terjeszteni. A szerdán este kiadott első szükség­­rendeletet a legközelebbi jövőben to­vábbi szükségrendeletek követik. A kamara és a szenátus megadta a rend­kívüli felhatalmazást Paris, június 30. Chautemps miniszterelnök kedden dél­után három órakor olvasta fel a képvi­selőházban a kormány nyilatkozatát. A nyilatkozat hangsúlyozza, hogy az új kormány lojálisan együttműködik a nép­fronttal és törekvése arra irányul, hogy egyetértést hozzon létre a képviselőház és a szenátus között. A kormány foly­tatja az eddigi külpolitikát és mindent megtesz a haderő fejlesztésére. Ergyide­jűleg kiáltványt bocsát ki minden nép­hez és kormányhoz a fegyverkezés kor­látozása és a gazdasági együttműködés érdekében. Ami a kormány szociális po­litikáját illeti, ezen a téren a szociális törvényeket fokozatosan hozzáillesztik a rendes gazdasági élet követelményeihez. Most bizonyos szünetre van szükség, a további reformokat elő kell készíteni, de csak akkor lehet megvalósítani, ha a gazdasági és pénzügyi helyzet megjavul. A radikálisok és szocialisták élénken megtapsolták a kormánynyilatkozatot, majd a kamara elhalasztotta az interpel­lációk vitáját és 393:142 arányban bizal­mat szavazott a kormánynak. Ezután Bonnet pénzügyminiszter előterjesztette a rendkívüli felhatalmazásról szóló ja­vaslatot, amelyet a képviselőház a pénz­ügyi bizottság elé utalt és ülését este kilenc óráig felfüggesztette. A képviselőház kedd este kezdődő ülése a hajnali órákig elhúzódott, amely­nek során a jobb- és baloldali képviselők több izben olyan hevesen összetűztek, hogy Herriot elnök kénytelen volt há­romszor is felfüggeszteni az ülést. A kép­viselőház éttermében a kommunisták tettlegesen bántalmazták Desm­ards gróf jobboldali képviselőt, aki semmirekelők­­nek nevezte a kommunistákat. Ezek kö­zül ketten ököllel támadtak a képviselő­nek. Az incidens az ülésteremben heves szóharccal folytatódott. A jobboldali és a kommunista képviselők többször egy­másnak rohantak s csak a képviselők s a teremőrök közbelépése akadályozta meg a szabályszerű ökölpárbaj kifejlő­dését. A felhatalmazási javaslatot Bonnet pénzügyminiszter hosszas beszédben is indokolta. Őszintén feltárta az ország súlyos pénzügyi helyzetét, amelyet újabb leértékeléssel, adóemeléssel, takarékos­­sági intézkedésekkel és az aranykiáram­lás megakadályozásával akar orvosolni. Hajnali három óra felé járt már az idő, amikor a képviselőház befejezte a rend­ szövetei közvetlen agycufját kívül heves éjszakai vitát és megsza­vazta a felhatalmazási törvényjavasla­tot, amelynek egyetlen szakasza a követ­kezőképpen szól: A kormány felhatalmazást kap arra, hogy 1937 augusztus 31-ig államtanács­ban megállapított rendeletek útján megtegye mindazokat az intézkedése­ket, amelyekre szükség van az állam­­hitel elleni merényletek megtorlása, az üzérkedés leküzdése, a gazdasági talpraállítás, az árak ellenőrzése, a költségvetési és kincstári egyensúly NEMZETI ÚJSÁG 3 július 1. Ami természetes, abban lehet bízni, «„lintándis « nem fog csalatkozni. Az Igmándi keserűvíz mindenütt kapható, nemcsak nagy, de kis üvegekben is­ biztosítása céljából. A rendeletek a törvény kihirdetését követő három hó­napon belül megerősítés céljából a képviselőház elé terjesztendők. A képviselőház 380:228 arányban fo­gadta el a javaslatot. A kormány sorsa s vele a frank sorsa is szerdán állt döntő határozat előtt. A szenátusnak kellett döntenie arról, meg­szavazza-e a kormánynak a rendkívüli felhatalmazást. A szenátus bizottsága a kora délutáni órákban hosszabb vita után húsz szavazattal három ellenében változatlanul elfogadta a felhatalmazási törvényjavaslat szövegét. Tíz bizottsági tag, közöttük maga a bizottság elnöke, Caillaux is tartózkodott a szavazástól. A szavazás nagy győzelmet jelent a kor­mány számára, mert a szenátus pénzügyi bizottsága, amely két héttel ezelőtt még majdnem egyhangúan elvetette ugyan­ennek a törvény­javaslatnak a Blum­­kormány által beterjesztett szövegét, most nagy többséggel szavazta meg a Chautemps-kormány­nak adandó felhatal­mazást. Bonnet pénzügyminiszter feltárta a helyzetet és ismertette a kormány szán­dékait. Chautemps miniszterelnök szin­tén felszólalt a bizottságban. Hangoz­tatta, hogy a kormány megvédelmezi a népképviseleti törvényhozáson nyugvó alkotmányt és tiszteletben tartja a szená­tus jogait. — Nem leszek sem Kerenszki, sem Brüning — mondotta Chautemps. Azután a szenátus plénuma ült össze délután 4 órakor s rövid tárgyalás után a felhatalmazási törvényt 167 szavazattal 82 szavazat ellenében elfogadta. A felhatalmazás csütörtökön reggel jelenik meg a hivatalos lapban és azon­nal életbe lép. Csütörtökön megnyitják a tőzsdét Paris, június 30. A hónapok óta lappangó súlyos pénz­ügyi válság a Chautemps-kormányt in­tézkedésekre kényszerítette s ezek során a francia áru- és értéktőzsde bezáratása és a részleges moratórium elrendelése bombaként hatott a francia közvéle­ményre. A bankok és váltóüzletek be­szüntették a valuták és devizák kiszol­gáltatását. A külföldi turisták útleveleik felmutatása ellenében megkaphatják a legszükségesebb valutákat és a vasúti jegyeikre szükséges külföldi fizetési esz­közöket. Szerdán este hivatalosan közzétették, hogy a tőzsdét csütörtökön ismét meg­nyitják. A Paris Midi szerdai déli száma a ka­mara éjszakai ülésén közismertté vált adatok alapján a következőkben állítja fel a francia pénzügyi helyzet mérlegét: Aranyveszteség június 1-től 22-ig: 5,2 milliárd frank, aranyveszteség június 22-től 28-ig: 210 milliárd frank. A valuta­­kiegyenlítő alap aranykészlete június 29-én végleg kimerül. A rendes költségvetés folyó évi hiánya: 6.76 8 milliárd, a rendkívüli költségvetés hiánya 8,5 milliárd frank. Az államkincstár rendelkezésére álló folyósítható összeg: 20 millió frank. Az államháztartás teljes deficitje a folyó évben: 16,5 milliárd, a községeknek, me­gyéknek és egyéb közü­leteknek nyújtandó előlegek: 9 milliárd. Az Auriol-féle kincs­tárjegyek szeptemberi esedékessége: 807 millió, a négy és fél százalékos 1934. évi kincstárjegyek októberi esedékessége: 5.4 milliárd és végül a decemberben vissza­fizetendő angol kölcsön esedékessége 4.4 milliárd frank. Lankadatlan eréllyel folyik a vizsgálat a földművelésügyi minisztériumi sikkasztások ügyében A földművelésügyi minisztériumban felfedezett visszaélések körül szerdán újabb fordulat történt: a debreceni tör­vényszék vizsgálóbírája hivatali sikkasz­tás bűntettének gyanúja miatt elrendelte a több mint két héttel ezelőtt eltűnt Surgoth Jenő gazdasági főtanácsos or­szágos körözését. A körözőlevél szerint Surgoth Jenő 62 éves dunaföldvári szü­letésű gazdasági főtanácsos, a földműve­lésügyi minisztérium gazdasági főfel­ügyelője, aki Budapesten, a Bajza­ utca 2-ben lakik, alaposan gyanúsítható, hogy a debreceni gazdasági kísérletügyi állomás, illetve a földművelésügyi mi­nisztérium terhére sikkasztást követett el. A körözés meghagyja, hogy a gazda­sági főtanácsost feltalálás esetén nyom­ban adják át a hatóságnak. Ezt megelőzően a földművelésügyi mi­nisztérium hatáskörébe tartozó vala­mennyi intézménynél széleskörű vizsgá­latot folytattak le. Ezzel kapcsolatban indult vizsgálat az ismeret­len helyen tartózkodó Surgoth Jenő ellen is. A gaz­dasági felügyelő hosszú évekig a debre­ceni és hajdúmegyei gazdasági felügye­lőség vezetője volt és csak esztendővel ezelőtt került a földművelésügyi mi­nisztériumba. Mint néhány nappal ez­előtt megírtuk, a gazdasági főtanácsos eltávozását nem jelentette be a földmű­velésügyi minisztériumban. Ez azonban nem tűnt fel, mert Surgoth többször utazott vidékre hivatalos ügyben s ilyen­kor mindig saját hatáskörében járt el. Amikor a Tor­day-féle sikkasztás kipat­tant s Darányi Kálmán miniszterelnök intézkedésére repülő ellenőrök szálltak ki az ország minden részébe, Debrecen­ben is megindult a kísérleti állomáson a felülvizsgálat, amelynél Surgoth Jenő­nek is jelen kellett volna lennie. Érdek­lődni kezdtek a gazdasági főtanácsos után s akkor kiderült, hogy nincs buda­pesti lakásán és Hévizén sem járt, ahová hozzátartozói szerint elutazott. Ezután jelentették be Surgoth eltűnését. Köz­ben tovább folyt a debreceni kísérleti állomáson a szigorú vizsgálat, amelyről most számolt be a kiküldött ellenőr Szép László miniszteri tanácsosnak, az elnöki osztály vezetőjének, aki a szerteágazó vizsgálatot irányítja. A jelentés megdob.

Next