Nemzeti Ujság, 1938. január (20. évfolyam, 1-24. szám)
1938-01-01 / 1. szám
4 NEMZETI ÚJSÁG január 1. Boldog új évet kivárntak ------------------------- IGEN TISZTELT HIRDETŐFELEIKNEK A NEMZETI UJSÁG ÉS ÚJ NEMZEDÉK HIRDETÉSI OSZTÁLYÁNAK TISZTVISELŐi zelésére bízott tőkeállományt valóban a nemzeti termelés szolgálatába állítsa és ebbeni ténykedésében ne helyezkedjék kizárólag a rideg üzleti álláspontra. A magyar hitelszervezet nehéz időkben, válságokon keresztül, amikor a külföld nagy államaiban napirenden voltak a bukások, szilárdan megállotta a helyét és átmentette a nemzeti vagyon zömét a jövő számára. Ennek elismerése kapcsán joggal várható el tőle, hogy üzletpolitikájában a nemzet nagy közösségének szolgálatába állítsa a maga tőkeerejét. Ugyanezt a mértéket állítja fel a kormány a nagy tőkeerővel rendelkező magyar gyáriparral szemben is. A gyáripar jelentőségét és szerepét a nemzeti jövedelem terén a kormány nemcsak elméletileg ismeri el, hanem azzal is, hogy gazdaságpolitikájában az iparosodást minden lehető módon elősegíti és támogatja. De itt is joggal várhatja el az ország dolgozó népe, hogy a gyáripari tőke a munkások és alkalmazottak szociális szükségleteit kielégítse és tekintettel legyen a fogyasztórétegek jogos érdekeire. A tőkét nemcsak jogok illetik meg, de komoly kötelességek is hárulnak reá. Ez azt jelenti, hogy a szociális és kulturális terhek mentős nagyobb mértékben való viselését készségesen vállalnia kell és ezzel segítségére kell lenni a kormánynak szociális politikája megvalósításában. Azaz üzletpolitikájában a jövedelmezőség jogos szempontja mellett legyen mindig tekintettel a nagy összesség érdekeire is. Jövedelemelosztás — Ebből a szempontból kell néznünk a jövedelemelosztás problémáját, is, amely ma világszerte előtérben áll. A széles néprétegek életszínvonalának emelése csakis azok jövedelmének fokozásával lehetséges. Ezt a problémát azonban nem szabad jelszóként bedobni a politikába, amint, sajnos, gyakran az elégületlenség szítására, a szegény néprétegek soraiban való izgatásra irányuló tendenciával teszik. A komoly birtokpolitika nem jelent ingyen földosztást, hanem jelenti azt, hogy a magánjog respektálásával mentes nagyobbszámú kisgazdaságot teremtsünk és ezzel növeljük az önnálló egzisztenciák számát. Ugyanígy a jövedelem helyesebb megoszlására irányuló törekvés sem jelenti azt, hogy egyszerűen elvegyük attól, akinek van és odaadjuk tannak, akinek nincs. Vagyis a jövedelem helyesebb eloszlása nem vagyon- és jövedelemelkobzást jelent. Ellenben a politika minden eszközével arra törekszünk, hogy munkaalkalmak teremtésével és szaporításával, a munkafeltételek javításával, a termelés minőségi és mennyiségi fokozásával a termelő és dolgozó néprétegek bevételeinek emelésével a gazdasági munka eredményében ezek a széles néprétegek az eddiginél nagyobb mértékben részesüljenek. Ez természetesen magában foglalja azt is, hogy a közterhek arányos és igazságos megosztásával, a munkafeltételek megjavításával is segítsünk a nagyszámú alsó néprétegeken. Ezt a célt mi szociális népi politikával fogjuk munkálni; termelési, értékesítési, családvédelmi, ifjúsági és adópolitikával, de olyan közoktatási politikával is, mely a széles néprétegek gazdasági szakképzettségét emelni és ezzel gazdasági munkájukat is eredményesebbé tenni alkalmas. Ez összhangban áll a kapitalisztikus gazdasági rend helyesen felfogott alapelvével, mely szerint a munkát és vállalkozást megilleti a jogos haszon és jövedelem. A helyesebb jövedelemelosztás a kapitalisztikus fejlődés kinövéseit és túlzásait van hivatva korrigálni. Az ilyen helyesebb jövedelemeloszlást célzó gazdasági és szociálpolitika nem áll útjában a kívánatos tőkeképződésnek. Ellenkezőleg, meg vagyok győződve, hogy az igazi és egészséges tőkeképződés éppen azzal nyer lendületet, ha benne mentői többen, a nép mentői szélesebb rétegei vesznek részt. Bizonyos azonban, hogy a szociális agrárpolitika, amellyel kormányom a mezőgazdasági népesség helyzetét megjavítani törekszik, csak akkor hozhatja meg a kívánt eredményeket, ha maga a földbirtok munkatársává szegődik és a gazdatársadalom vezető rétegei még az eddiginél is fokozottabb mértékben résztvesznek a mezőgazdasági népesség oktatásának, felvilágosításának és nevelésének munkájában. De egyúttal vállalják és viselik a nép szociális felemelésével kétségtelenül egybekapcsolt terheket is, amelyek azonban a termelési költségeket alig emelik. Ezeknek a szociális kérdéseknek felszínen tartása nemcsak a konjunktúrának a kivirágzása. Ez a keresztény nemzeti politika és az igazi fajvédelem. Emberséges munkabér, a jövőről való gondoskodás, egészséges lak, megfelelő élelmezés, tanítás, beteggondozás biztosítására akkor is törekedni kell valamennyi munkásréteg, valamint a falu és tanya népe részére, amikor a gazdasági üzem talán kevésbbé jövedelmező. Ezért folytatja az állam a közmunkákat, a jövő megalapozására szükséges alkotások létesítését, a telepítést, a fásítást, az öntözést, az útépítést, az ifjúság elhelyezkedéséről való gondoskodást. Nagy alkotások várnak megvalósításra. E nehéz feladatok megoldása csak úgy sikerülhet, ha az egész magyar nemzet összefog jövőjének kiharcolására az erre szükséges nagy áldozatok viselésében. Gazdag és szegény, hatalmas és gyenge a nemzet nagy kérdéseiben és erőfeszítéseiben részt kell hogy vegyen, ha el akarjuk érni a nemzet felemelkedését. Ebben az összefogásban látom és keresem én az igazi nemzeti egységet . Az új esztendőben, Szent István éve ható tény, hogy a gyengébbek, tehát a nagy tömegek megvédése és boldogulása az erősebbekkel szemben csakis úgy lehet sikeres, ha az államhatalom odaáll a gyengék mellé. — Ez az állami beavatkozás korántsem a kormányok szeszélyéből vagy — mint gyakran halljuk —, csupán a bürokrácia elterpeszkedése miatt állott elő. De előállott szükségképpen a nemzetek és népek önvédelmi fegyvere gyanánt. Nem mi kezdeményeztük azt a tényt, hogy a nemzetközi árucsere ma már nem bonyolódik le a szabad világforgalom kereteiben, hanem az önellátási törekvések által diktált igen szűk lehetőségek korlátai között. És a mai helyzetben, amikor a legtöbb állam az önellátás alapján rendezkedik be, Magyarország pl. hiába is próbálná helyreállítania szabad külkereskedelmet. Ma az állam kénytelen szabályozni és sok részben előírni már magát a termelést is; állami befolyással kell irányítani az értékesítést, gyakran szabályozni az árakat. Szóval aktive közbe kell lépnie és működnie a gazdasági tevékenység sikeressége érdekében. Szélmalomharcot folytat ilyen körülmények között az, aki a gazdasági szabadság jelszavával száll síkra az állam e szükségszerű szabályozó tevékenysége ellen. — Ez a kérdés nem világnézeti kérdés, hanem gazdasági probléma. De politikummá, világnézeti kérdéssé válik azzal, hogy átjátsszák politikai és az egyéni szabadság kérdésévé. Akként állítják be, mintha a baloldali politika perhorreszkálná az állami beavatkozást, amely csupán a jobboldal egyik politikai eszköze. Pedig ez a beállítás egészen megtévesztő és helytelen. Mert hiszen a legbaloldalib politikai felfogás, a szociáldemokráciáé — nem is szólva a kommunizmusról — magát az államot teszi meg még a termelőeszközök tulajdonosává is és olyanfokú állami, beavatkozást és szabályozást imiszé, ami ő semmiféle jobboldali, politika sem akar, álmodni sem, legkevésbé pedig a miénk. Szociális állam — A mai korra kétségtelenül rányomta bélyegét a szociális állam. A ma követelménynek csak az a politika felel meg, amely számolva a népi erőkkel, a nemzet legszélesebb rétegeit iparkodik felemelni az erkölcsi, a kulturális és anyagi életszínvonal magasabb fokára. A következő évek állami tevékenységének súlypontja ebben az irányban keresendő. Reánk is igen nagy feladatok várnak e téren. Mégpedig lehetőleg gyors egymásutánban. A nép széles rétegei boldogulásának előmozdítása és valamennyiük életszínvonalának emelése szünet nélküli megfeszített munkásságot igényel a kulturális, közegészségügyi, gazdasági, közlekedésügyi politika terén, úgyszólván az államélet minden területén. Való igaz, hogy ez a szociális politika igen nagy terheket ró az egész magyar társadalomra és különösen a termelésre. S míg ebben a vonatkozásban gyakran hangzanak el támadások a tőke ellen, másfelől olyan illetékes kijelentéseket sürgetnek, amelyek a tőke biztonságának növelésére, a vállalkozási kedv fokozására alkalmasak. Bár erről már több izben kifejtettem a kormány álláspontját, mégis felhasználom azt az alkalmat is, hogy körvonalazzam felfogásunkat. A tőkés gazdasági rendben, a magántulajdonra alapított társadalomban az egyéni munka és vállalkozás eredményét, és gyümölcseit a jogrend keretében mindenki számára feltétlenül biztosítani kell. A tőke a gazdasági, sőt a nemzeti élet igen fontos tényezője. Éppen ezért a tőkeképződést mindenképpen elő kívánjuk mozdítani. Hitel és gyáripar A tőkeképződés egyik legfontosabb módja a takarékbetétgyűjtés, amely a kistőkéseket a hitelszervezetek csatornáin át juttatja a nemzeti gazdálkodás érhálózatába. Betétképződés nélkül nincsen hitel A jelenlegi nemzetközi viszonyok között pedig, amikor a külföldi hitelforrások még nem nyílnak meg, egyedül a magunk tőkeerejére vagyunk utalva. Már ez a megfontolás is kizárja azt, hogy a hitelszervezet legális működésének gátakat vessünk. Joggal követelheti azonban a kormány és a nemzet, hogy a hitelszervezet a gondjaira és ke A terhek viselése . A szociális terhek viselésének kötelezettsége természetszerűleg a mezőgazdaságtól is súlyos áldozatokat követel, hiszen az ellátatlanok száma itt aránylag nagy. A szociális igazság megköveteli, hogy a munkafeltételek megjavítását, az öregkori ellátás biztosítását ne csakaz ipari munkásoknak, hanem a mezőgazdasági munkásságnak is biztosítsuk. A mezőgazdasági népesség helyzetének általános emelése igen fontos nemzetpolitikai érdek. De érdeke egyúttal magának a földbirtoknak is. Mert a népesség sokhelyütt kétségtelen nehéz életviszonyait gyakran lelkiismeretlenül elégedetlenség szítására iparkodnak felhasználni és ezzel alkalmassá teszik a lelkeket szélsőséges tanok és jelszavak befogadására. Bizonyára szerepet játszik ebben az az igyekezet is,, hogy egyesek egyéb mozgalmaknak és áramlatoknak kellemetlen kihatásait a földmunkások felé próbálják levezetni. ^B. U. É. K. ~ BLECKNER I. központi irodája IV., Városház utca 10. p| Telefon: 188—914. ^B. U É. K. k BLOCKNiR J. fiókirodája VI., Andrássy-út 4. ^^M^HIR^9HHHb1|I19Hh1 ^B. U. É. K. k BLoCKNiR J. fiókirodája VI., Vilmos császár-ut 33. Telefon: 114—819. ^B. U. É. K. : BLOCHNER I.I fiókirodája VII. Erzsébet-feörut 14. |É| Telefon: 133—044. ben a nagy király szelleme, izzó lelke járja át a magyarságot innen és túl a határokon. BUDAPEST ÉS A KÜLFÖLDI MAGYARSÁG Írta: Dr. NÉMETHY KÁROLY székesfővárosi tanácsnok Budapest nemcsak az ország fővárosa, hanem az egész világon élő magyarságé is. Kanada őserdőitől Brazília kávéültetvényeikig, Szibéria ólombányáitól a francia nehézipari műhelyekig, a Balkánnyomortanyáin és a kisebbségi sors viszontagságai között élő magyarok úgy tekintenek a főváros felé, mint ahogy a mohamedánok fordulnak az ő Mekkájuk felé. Külföldi magyarnak lenni hivatás, áldozatos munka és keserves szenvedés. Az idegenben magyarabb magyar mindenki, a hazavágyás, a magára hagyottság és az idegen élet nyomasztó súlya alatt. De Budapestnek ez a helyzete kötelességeket ró a városra, vezetőire és minden egyes polgárára. A fénynek, amely élteti a távolban élőket, pillanatra sem szabad kialudnia, de még csak elhomályosulnia sem. Az az út, amely az 1919-es összeomlástól az anyagi és szellemi nyomorban sínylődő ismeretlen Budapesttől a mai, világszerte ismert és elismert, ragyogó szépségű, tiszta és az élet minden vonatkozásában rendezett világvároshoz, a Duna királynőjéhez vezetett, hosszú volt, nehéz és fáradságos. Ennek az útnak felfelé ívelő pályájához a legmagasabb szellemi vezetőtől a legkisebb verejtékező munkásig, mindenki hozzájárult, aki ebben a városban él és dolgozik. De a nagy, általános fejlődés mindennapi szolgálatán kívül élesebben körvonalazott és meghatározott feladatok is várnak megvalósításra Budapesten a külföldi magyarság érdekében. A székesfőváros minden illetékes tényezője ismeri feladatait és teljesíti kötelességét. Ha mai pénzügyi helyzetében nem is mehet el az áldozatkészségnek olyan sokáig, mint például Stuttgart városa, amely fenntartja a kitűnően megszervezett és a külföldi németség szolgálatában az egész világot behálózó Deutsches Ausland Institutot, mégis, a megadott lehetőségek határai között mindent elkövet a külföldi magyarság érdekében. Rendszeres könyv-küldeményekkel állandóan támogatja a külföldi magyar iskolákat, intézeteket és a külföldi magyar egyesületek könyvtárait. Nagyobb példányszámú vásárlással elősegíti minden olyan könyv megjelenését, amelyet magyar író itt és idegen nyelven jelenik meg, vagy külföldi íratal Magyarországról, vagy ha magyar ügyről szól. Élénk kapcsolatot tart fenn a külföldi nagyvárosokkal, főleg kulturális téren, a legelőzékenyebben rendelkezésre állva vesz részt minden megmozdulásukban és erősíti a baráti viszonyt a nemzetközi érintkezés minden eszközével, hogy a kölcsönösség alapján rokonszenvet keltsen az ott élő magyarok iránt. Külföldi magyar kiállítások rendezését erkölcsileg és anyagilag is támogatja és a Budapesten rendezett külföldi kiállításokon mindig vásárol, hogy ezzel műveltségünk magas színvonalát megismertesse és a külföldi művészek és a művészetet szerető körök rokonszenvét a magyarságnak biztosítsa. Magyarországon élt nagynevű külföldieknek és külföldön élt nagynevű magyaroknak emlékművet állít a főváros itthon és külföldön (például csak az utolsó évekből: Liszt emléktábla Budapesten, Bécsben és Genfben, Kossuthszobor Newyorkban, Bonfini-szobor Budapesten és Ascoli-Picenoban, Tüköry Lajos ezredes emléke Palermoban stb.), mert egy nemzetet nagyjai tesznek nagygyá és megbecsülésük, emlékük tisztelete visszasugárzik a nemzet minden tagjára. A külföldi magyarok ügyeivel foglalkozó szervnek, a Külföldi Magyarok Világkongresszusa Állandó Szervezete irodájának munkáját a székesfőváros állandóan támogatja, mind erkölcsileg, mind anyagilag. Nagy összegű anyagi támogatással lehetővé tette az 1938-as Eucharisztikus Világkongresszussal kapcsolatban a Magyarok Világkongresszusának megrendezését, amely a külföldi magyarok hatalmas seregszemléje lesz. Ennek a kongresszusnak feladata, hogy tökéletes helyzetkép nyújtása mellett megállapítsa azokat a tennivalókat, amelyeket a külföldi magyarság minél tökéletesebb megszervezése és gondozása érdekében keresztül kell vinni. A lélek rejtett zugaiból ismét felszínre tör majd minden magyar együvé tartozásának magasztos érzése. Ismét Budapestre figyel majd a világ szerteszórt magyarsága Budapest tudja kötelességét. Most átérzi azt minden felelős vezető és éreznie kell minden magyarnak: kis nemzetünknek minden egyes elvesztett külföldi magyar pótolhatatlan vérveszteséget jelent. Minden öntudatos külföldi magyar pedig előőrse és harcosa a magyar ügynek, a szebb magyar jövőnek. Képes Krónika i eszementeség Meisegs V. Báthory utca 8,11/7 Telfon 1-196-80