Nemzeti Ujság, 1938. április (20. évfolyam, 73-96. szám)
1938-04-03 / 75. szám
10 NEMZETI ÚJSÁG április 3. jár, az ellenkező oldalon a földalatti garázsok, sok ezer kocsi, traktor, tank és motorizált ágyú számára. A Port Faruk nem lesz elszigetelt erőd a sivatagban, hanem a brit erődvonalnak a legfontosabb csomópontja, ahol a nagy országutak találkoznak. Ezek az országutak olyan szélesek lesznek, hogy a teherautók egyszerre négyes sorokban haladhatnak rajta. A Nílusból külön kanalizáció vezeti a vizet Port Farukba, de egyben úgy halad az utak mentén, hogy a vonuló hadsereget, embert, állatot és autóhűtőt bőven elláthassa vízzel. — Mobilizáció esetén Port Faruk garnizonjának 25.000 emberéből 20.000 30 perc alatt elindulhat és hat órán belül a 20.000 ember ágyukkal, tankokkal és a teljes felszereléssel 250 kilométerrel távolabb harcra készen tud állni, ami páratlan a hadászat történetében. •— Port Faruk, a garnizonváros ennek következtében a legnagyobb jelentőséggel bír majd. Innen nemcsak a Szuez-csatornát képes megvédeni, hanem Egyiptomot is, így biztosítani tudja az indiai utat Anglia és India között, repülőbázisul szolgál Perzsia és Dél-Afrika felé és kezében tartja Irak, Arábia és Palesztina felé a karavánok átvonulási útját. Ha mindehhez hozzávesszük, hogy az angolok hosszas keresés után megtalálták a2000 év előtti utakat, amelyeket a római hadsereg használt, akkor könnyen megérthető, hogy Anglia érdekei ezen a földrészen eléggé biztosítva vannak. A római utakat most kiépítették és azok egészen a líbiai határig vezetnek. Vendéglátó gazdám olyan perspektívákat nyitott meg előttem elbeszélésével, hogy hallatukon enyhe kábulat fog el. Csak így látja az ember, hogy a földkerekség legnagyobb birodalmának vezetői mennyire nem években vagy évtizedekben, hanem évszázadokban gondolkoznak előre. Ezeknek a ,,békeperspektíváknak“ a kábulatával kerülök ki újra a kavargó londoni utcára. Még soha sem éreztem olyan világosan, mint most, hogy ebben a hatalmas és szétszaggatott városban a munka, reménység, intrika, féltékenység, szerelem és kegyetlenség mind csak egyért liheg: a világbirodalom világhatalmi pozíciójáért. L. I. * Hol vannak a magyar tengeri hajók? A Tengerészeti Hivatal a magyar tengeri kereskedelmi hajókról az alábbi helyzet jelentést teszi közzé: „Csárda“ gőzös útban Rio de Janeiróból Montevideoba. Cimec o Chadwick Woif & Co., 25 de Mayo 520., Buenos Aires. „Csikós“ gőzös útban Barrydockból La Plataba- Címe: e/o Chadwick Weir & Co., 25 de Mayo 520., Buenos Aires. „Kelet" gőzös március 28-án indult a canadai St. Johnból az északamerikai St. Tho BOBO — REGÉNY — IRTA: ENDRŐDI BÉLA A csendet a komornyik törte meg, jelentve, hogy tálalva van. Az özvegy grófné — mint már említettük — mindennap az unokájával ebédelt és a fióval vacsorázott, most is meghitt, kettesben hosszan elüldögéltek az asztalnál, ezúttal nem a kastély terrasrán, mert odakinn, esti lámpafénynél, a szúnyogok tűrhetetlenné tették az életet Idebenn — a grófné ebédlőjében — mindössze egyetlen magányos éji lepke vergődött az asztal felettifénykörben, ezt is rövidesen leütötte a komornyik, bocsánatot kérve parlagi csapkodásáért a komoran pattogó asztalkendővel. — Szükség törvényt bont, — mondta a gróf elnézően s arra gondolt, hogy ő is most, tulajdonképpen azért utazik Pestre, hogy a neve, rangja és vagyona fénykörébe odacsalogasson egy-két áldozatot, akiket aztán majd leüt egy jól irányzott csapással ama bizonyos egymillió miatt, — ha ugyan nem inkább őt ütik le a küzdelemben. Mindenesetre sürgönyzök, ha rendbejöv fiuk. — mondta a vacsora végén és engedelmet kért a távozásra, miután az édesanyja ebédlőjében nem lehetett rágyújtani. Bálint gróf másnap indult útnak unottan, fáradtan és rosszkedvűen. Ezerszer látott tájakon keresztül robogott vele a gyorsvonat s az unalomért, ami kísérte, alig kárpótolta az a két detektív-regény, amit felfalt Pestig, ahol is a pályaudvar perhonján Holecz, a pesti palotaportása várta s a kijáratnál a 33-as számú fiákkor, amely — ha Bálint Pesten volt — számozatlan gummikemküvé lépett elő. Ókumkamrák forrósága hevert a városon, mikor a gróf végighajtatott a kihalt Rákóczi-utok s végül is a kocsija megállapodott vele abban a szűk kis utcában, ahal a, Hatfaludy-palota, meghúzódott. A barokk stílusu, kívülről mutatós, de belülről rendkívül kényelmetlen épület állandó akadálya volt a szűk utca szabályozásának, de Bálint gróf mindent elkövetett, hogy megmentse, ami különböző befolyások igénybevételével mindig sikerült is neki. Hogy az aránylag nagy telken egy hatalmas bérkaszárnya jóleső jövedelmet hajtott volna, azzal a gróf nem törődött, a fő, hogy a palota, amelyet még a nagyapja épített, épségben maradt. A hosszú utazás után Bálint gróf éppen, hogy csak lerázta magáról a port, aztán gyors villásreggeli következett a kaszinóban, jóformán teljesen magányosan. — Este azért még most is mindig vannak néhányan, méltóságos uram, — mondta a huszár alázatosan a távozó grófnak, aki rögtön ebéd után elbújtatott a jogtanácsosaihoz, akinek még ebéd alatt telefonállatott. Itt, egészen váratlan örömhír fogadta: az Országos Földbirtok Bankkal már életkészületi stádiumban volt a megegyezés, hogy elég előnyös feltételekkel folyósítják az egymilliót, ha majd a becsüsök a helyszínen is meggyőződnek arról, hogy az üzlet nem előnytelen.. . — Akár mindjárt le is jöhetnek velem, — mondta a gróf felvillanyozva. — És mikor beszélhetek velük! — Holnap délelőtt tizenegykor vár bennünket a vezérigazgató — válaszolta a jogtanácsos —, háromnegyedkor jelentkezni fogok a palotában. Másnap azonban a jogtanácsos mégis egyedül-- kereste föl a vezérigazgatót — mindenesetre pontosan tizenegy órakor —, mert Hatfaludy Bálint gróf megjelenésének komoly akadályai voltak. A grófot ugyanis, mikor visszaérkezett a palotába, sürgöny, vágta hasairól. A sürgöny, amelyet az édesanyja küldött, ezt tartalmazta: „Alex holnap érkezik Keletin Bécsből s azonnal tovább utazik hozzánk, menjen ki elébe , kitérje le, kocsi várja mindkettőjüket.“ " Alex bácsi, vagyis Auerbach Alex a Bálint gróf édesanyjának fivére volt s osztályfőnök a Közös Külügyminisztériumban. Miután különböző rangokban hosszú éveken keresztül végigvándorolt különböző követségeken s legutóbb Szentpéterváron rendkívüli szolgálatokat, tett a monarchiának, belefáradt az örökös sakk-partiekba, amelyeket hatalmas tétekben játszott idegen országok diplomatáival s végleg visszakéredzkedett Bécsbe. Mint a mindenkori külügyminiszterek jobbkeze, most is ő vezette a nagy játszmát, mely azzal végződött, hogy Ausztria-Magyarország annektálta Bosznia-Hercegovinát. Az egész Balkán zengett és lángolt, recsegett-ropogott minden, az osztrák és a magyar bankérdekeltségek, úgy látszott, mindent, elvesztenek Európa Keletén és úgy Bécsben, mint Pesten vagyonok vonaglottak a tőzsde-baise karmaiban. A háború fekete árnyéka ott sötét lett a látóhatáron, mozgósításról suttogtak a rémhírek s a bizonytalanság, a félelem és a tőzsdepánik kavargásában Auerbach Alex nevet adta szájról-szájra a tömeg, mialatt ő székes rokoni sürgönyben derűsen jelentette be látogatását a nővérénél, mintha túl sem lenne fontosabb a jelenben, mint a családi kapcsolatokat fenntartaniés ápolni. " Bálint, gróf nagyon szerette a nagybátyját,, akit ritkán látott, de aki élete minden kritikus pillanatában jelentkezett. Mintha csak megérezte volna, hogy baj van: mindig idejében jött, anélkül, hogy tudta volna: most kell jönnie s anélkül, hogy bántó, vagy lekötelező lett volna az, amit az épp szőnyegen forgó ügy érdekében tett. — Most már sikerülni fog a kölcsön — Állapitotta meg Bálint gróf és az u.i helyzetet megbeszélendő, elküldött a jogtanácsosáért. Ennek a megbeszélésnek aztán az lett az eredménye, hogy a jogtanácsos másnap pont tizenegy órakor egyedül jelentkezett az Országos Földbirtokbank vezérigazgatójánál, dr. Bachmann Ernő udvari tanácsosnál. — Na, szóval ügyfele akadályozva van, úgy látszik, nem fontos neki a dolog, — mondta kelletlenül a vezérigazgató, mikor a jogtanácsos egyedül lépett be a dolgozószobájába. — Dehogyis nem fontos — válaszolta az lelkendezve —, sőt arra kéri vezérigazgató urat, jöjjön le a mai kétórás gyorssal a birtokra, váratlanul a nagybátyja, Auerbach Alex is ezzel a vonattal megy, neki őt kell kisérnie, de a vonaton mindent megbeszélhetnek kényelmesen. — Auerbach Alex ! — mondta ámulva a vezérigazgató s természetesen azonnal bekapta a horgot, mert rövid gondolkozás után azt mondta: — Pont kettőkor indul a gyors. De hiszen akkor nagyon sietni kell. Azzal már csöngetett is, telefonálni kezdett, gyorsírót kért és átszólt, a hitelosztály vezetőjének, hogy délben utaznak. Mindez még a jogtanácsos szemelőttára és fülhallatára történt és a vezérigazgató a nagy izgalom közben is észrevette, hogy ez nem helyes... Nagyon is elárulta magát, jó lesz egy kissé lehűteni az urat, épp ezért egyszerre csak felemelkedett a székéről és hűvösen ezt mondta: — Tehát a viszontlátásra, bár lehet, hogy mégsem sikerül elszabadulnom. — Majd éppen te nem utazol le, te, akinek ma pont csak Auerbach mondhatja meg, hogy mi lesz? — dünnyögte magában a jogtanácsos. : „(Folytatása következik.) ~ PORCELLÁN -EZ AZ A CIKK, amit ma hirdetni akarunk, mert kiválóan olcsó, fehér és szenes mintájú porcellán, szórt színes virágmintával, vagy fehér arany, vagy fehér kék széllel. Kis szépséghibás, úgynevezett lefrendik nem selejtes áru. Érdemes megtekinteni! Színes mintájú porcellán: Fehér porcellán: Teáscsésze aljával ______ 66 fill. I Pecsenyéstál 5.10, 3.50, 2.0, 1.20 Mély tányér ...________ 96 fill. I Tésztástál ............2.60,2.10. 1.50 Lapos tányér..._________ 86 fill. Főzelékestál .............2.70, 2.20. 1.50 Dessert tányér ... ________ 60 fill. Salátástál....................2.40, 1.80, 1.56 Csészealj......... 26 fill. Sandwichtál ........ ... 2.80 PÁRISI NAGY ÁRUHÁZ masba. Cinie: c/o Polarug Steamship Co., 17. Battery Place, Newyork. „Nyugat" gázoső március 29-én indult Rotterdamból Cape Race kikötőbe, rendeletre. Címe: c/o Polarus Steamship Co., 17. Battery Place, Newyork. „Turul“ gőzös az indiai vizeken hajózik. Címe: c/o Bar East Shipping Co., Honkong. „Szent Gellert“ gőzös Emderiben rakódik. Címe: c/o Haeger & Schmidt G. m. b. H.. Emcl'ti, Híndenburgstr. 43. „Duna" gőzös útban Budapestről Braiia felé. Cime: c/o Ageuzia MFTR, Braiia. „Budapest“ motoroshajó útban Istanbulból Sulina felé. Cime: M. kir. Duna-Tengerhajózási rt. Budapest, Mária Valéria utca 11. „Szeged" motoroshajó a Vaskapunál halad Budapest felé. Cime: M. kir. Duna-Tengerhajózási rt. Budapest, Mária Valéria utca 11. „Tisza“ motoroshajó ma érkezik Portsaidba. dime co Shipping, Chartering & Forwarding Co., 16. Rue Homere Piraeus. Leány vándorok az országutakon Hunyanélüli leányok rajai járjál, az országod munka után, Debrecentől Borsodig, Kiskőröstől Zempénig A kültelki borbély műhelyben, ahol a dolgomra várok, benyit egy kopott felöltőt, sáros félcipőjű, megviselt arcú, kicsit kócos leány. Lehet olyan 20 év körüli. Az öltözete félig falusias, félig városias. A fején: sötétkék posztósapka- A kezében kis podgyász, kopott viaszkosvászon aktatáska, amihez foszladozó zsineggel zsíros újságpapirosba takart csomagocska van kötözve. Ahogy benyit a leány az ajtón, megáll a küszöbön. Körülnéz. A fehérköpenyes mesteren megpihen a szeme. — Kérem, tessék nekem munkát adni! — mondja kérő, reménykedő hangon. A mester keze megáll a munkában. — Miféle munkát! — kérdi. — Ez borbélyüzlet, nem látja! A leány nevet. — Én is borbély vagyok! — vágja ki büszkén. — Úri és hölgyfodrász. Nemrég szabadultam fel. De nincsen munkám. Vándorolni kell. A mester pár pillanatig meredten nézi a nem mindennapi vendéget. A leány-borbélysegédet. A férfimesterségbe betört konkurrenciát. A győztes hóditót. Aztán így szól, kis sajnálattal a hangjában: — Munkát nem tudok adni. Hiszen nekem sincs. De fogja ezt! , És egy-két csillogó nikkelpénzt vesz ki a köpenye zsebéből és a leány kezébe nyomja. A bortélyhölgy minden zavar nélkül elfogadja az alamizsnát. Zsebbe csúsztatja. Aztán illedelmesen elköszön. Amint bezárul mögötte az ajtó, utána megyek. Nem mindennapi látvány: gyalogszerrel vándorló női iparossegédet látni. Künn az utcán azonban nem egy, de négy leány áll. Négy fiatal teremtés. Egyik kopottabb, mint a másik. Csupa fáradtság, édesség, kimerültség, életunalom valamennyi. Kis batyu a kezükben, amelyek lilásvörösek és Vastagra puffadtak a hidegtől. .— Maguk is borbélyok! — kérdezem a másik hármat. Összenevetnek. A borbély felel: — Dehogy is! Csak én vagyok az. Ezek nem szaktársak. Egyik varrólány, kettő boltilány. De azért együtt vándorlunk. Aztán a kérdezősködésben elmondja a négyük regényét Darida Eszter borbélyleány. — Én Debrecenből való vagyok és már szeptember óta harcolok, ahogy a férfiak mondják. Munkát keresek. Faluról falura, városról városra járok, gyalog, egy fillér nélkül. Mint az iparossegédek. Ezek a többiek — Mihalik Kató, a varrólány, Márton Erzsi és Bugyinka Jolán, a két bolti lány — mindet közben csatlakoztak hozzám. Mert lányoknak egyedül nem jó járni az elhagyatott országutakon, sok a rossz ember, a csavargó, a rosszképű vándor. De így kell járni, gyalog, mert a vonat drága, nincs miből megfizetni, meg aztán a dolgunk felől ráérünk akármikor megérkezni valahova. És kéretlenül elmondja, hogy hónapok óta, amióta az ország északkeleti sarkát járja, mindenfele találkozott az országutakon vándorló leányokkal. Csupa munkát kereső iparossegéddel, akik jóformán az emberek könyörületességéből, a falusi nép jószivéből élnek. Esténként valami jószivű családnál halnak meg, esetleg a bíró rendel nekik szállást és sokszor vacsorát is. De továbbinduláskor mindig kapnak élelmet egy-egy napra, úgy hogy legalább éhezniök nem kell. Nem minden este alszanak ágyban. Haltak már szénapadláson, istállóban, kocsmapadon, sőt még szénaboglyában is. Ha közben munkája akad valahol egyiknekmásiknak, az kiválik a társaságból és elmarad tőlük. De az ilyen elvállás nagy ritkaság, hiszen munka csak a legritkább esetben akad. De alamizsnát, pár fülért, esetleg egy pengőt kivétel nélkül minden műhelyben kapnak, ahova benyitnak. Az embereket megfogja és meghatja az, hogy fiatal lányok utaznak a téli országúton és vasakarattal keresik a begubózott, rejtőzködő csodát, a munkát. Meghatottam illetődötten nézzük a négy szegény leányt, akik szegénységük miatt kénytelenek voltak kivonulni az otthon meleg légköréből, óvó és őrzött várából s kutyagold körútra kelni a kenyérért, a megélhetésért, a jövőért, a boldogulásért. ...A Kiskőröstől Zemplénbe tartó varróleány s a civis fővárosból Borsodba érkezett borbélykisasszony öt perc múlva tovább rótta, két másik társával az országutat- kopott, sázlódó verébhez hasonló alakjuk csakhamar tudvékonyságává keskenyedett a távol messzeségében. Péchy-Horváth Rezső. f^UprOTL a 1 mm nrffla abfájdalmak megszüntetésére iUPROBAI SATU WESSELY ül Hagy Károly Frigyes orvos- műszerész cegne. V.. flpponyi-ter l. SzJok CRIiBtóK • 'S3 S3*'