Nemzeti Ujság, 1938. október (20. évfolyam, 221-246. szám)
1938-10-16 / 234. szám
28 NEMZETI ÚJSÁG 1938 október 16. GAGYI LÁSZLÓ: A kiválasztottak (Erdélyi Szépműves Céh és Révai R.-T. kiadása) Gagyi László, aki lírikusként tűnt fel Erdélyben és már írt „Bánataratók“ címen egy ifjúkori egyenetlenségi regényt, új regényeivel még jobban felkeltette maga iránt az érdeklődést. Ez az érdeklődés azonban a kritika szempontjából nem egészen áldásos számára, mert túlméretezett igényeket támaszt a még mindig „fiatalkori“ és bizony kissé kiforratlan művel szemben. Sokat hangoztatták Gagyi Lászlóval kapcsolatban az „új Tamási Áron“ kifejezésűt és a könyv olvasása közben valóban sok Tamási Áron-szerűség ötlik a szemünkbe. Tamási Áron kiforratlan fiatalkori műveiben sem volt könnyen megbocsátható a Bak modorosság, amelyektől azonban ő a „Címeresek“ balszerencséje után szerencsésen el tudott távolodni. (Úgy látszik, csak „A rajongók,“ sikerülhetett Keménynek, de a többi ilyen kollektív címek, mint amilyen „Címeresek“, a „Bánataratók“, „A kiválasztottak“ nem annyira sikert aratók, mint inkább bizonyos dilettantizmusról tesznek tanúságot.) Gagyi László valószínűleg kibontakozó és helyes útra fejlődő írásművészetében még nem ért el a nagyokat mondó líraiságtól a prózához megkövetelt anyagszerű szófukarságig. Minden sora külön ötvözötten virul, harsog és tülekszik, hogy figyelmünket magára fordítsa, így azután kaotikus zűrzavar riaszt meg ott is, ahol egy kis epikus hullámzást vagy az embersorsok búzatengerszerű ringását, érésétés kaszára várását várnánk. „A kiválasztottak“ egy világvégét váró adventista szekta tagjai, akik a szomorú kisebbségi sors gondjaitól meggyötörve, végső kétségbeesésükben szinte eszüket vesztve magyarázzák félre saját használatukra a bibliát. Hogy Gagyi László könyvve a fenti kifogások ellenére is mindvégig érdekes és lebilincselő mű, amelyet minden egyenetlensége ellenére szinte egy kapásból olvas végig az ember, az éppen kisebbségi sorslátása döbbenetes mélységének köszönhető. A református lelkipásztorától elpártolt marosmenti falu boszorkánytánca, szörnyű vonaglása és szektáriánus halálba vágyakozása erdélyi magyar sorskérdés és Gagyi László érdeme, hogy ezt a képet, bár szaggatott vonásokkal, de ilyen húsúnkba vájóan tudta felrajzolni. Ha a műnek ideológiai visszahatását nézzük, még tán helyeseljük is, hogy Gagyi László fiatalos mindent meréssel öntötte formátlan formába, egyetlen vészkiáltásba, új regényét. Az eltévelyedések pszichopathológiai raktárában, vagy múzeumában érdekes és figyelemreméltó helyet tölthet be eza könyv és mint ilyen, rendkívül hasznos is. Éppen ezért jó reménnyel lehetünk Gagyi László tehetségének kifejlődése iránt, mert ez a kusza regény is annyi tehetséget árul el, hogy bízhatunk szerzőjének lehiggadásában és kiforrásában. Az a kissé hányaveti mód, amellyel ma még ír, az élet erőinek hatása folytán valószínűleg hamarosan lekopik róla. El kell felejtenie, hogy egyes kritikák és reklámok uj Tamási Áronként üdvözölték, mert sem uj Tamási Áronra, sem uj bárkicsodára nincs szükség, hanem szükség van Gagyi Lászlóra, aki egyedül Gagyi László lesz. Művének anyagából ma még csak az egyik rész az övé, mint egy kuriózumból -alma és körtefának beoltott vadkörtefa. A fiatal író kötelessége, hogy kiművelje egyéni hangját, mert tehetség anyagot éppen eleget, hordoz a tarisznyájában ahhoz, hogy valaki legyen. P. L. Magyar nyelvvédő könyv Második kiadás. Egy esztendővel ezelőtt jelent meg Pintér Jenő szerkesztésében a Magyarnyelvvédő könyv, amely a Magyar Tudományos Akadémia nyelvvédő és nyelvtisztító munkásságának gyakorlati eredményeképpen a legszükségesebb tennivalókat és a legsürgetőbb szempontokat sorolta fel. Az első kiadás, huszonötezer példánya néhány hónap alatt elkelt. Pedig Pintér Jenő és munkatársai ezt a munkát csak kísérletnek szánták, tapogatózásnak a magyar társadalom felé, hogyan lehetne a nyelvvédő munkát rendszeresen bevezetni a magyar gondolkozásba. A napi- és a szaksajtó egyaránt nagy lelkesedéssel fogadta és különösen a magyar tanuló ifjúság karolta fel a mozgalmat. És ez a legvigasztalóbb az első kiadás óriási sikerében. Mert ha az ifjúság tanulmányaival együtt fogadja vérébe a nyelvtisztító és nyelvvédő mozgalmat, ennek beláthatatlan hatásai lesznek majd az egész magyar életben, amelynek igen sok ágazatában valóban is szükség van a nyelvtisztító és nyelvvédő munkára. Pintér Jenő és munkatársai a sikeren felbuzdulva, most megjelentették a Magyar nyelvvédő könyvet második kiadásában is. Az új kiadás terjedelme kétszerese az elsőnek s anyagában is gazdagabb és változatosabb. Az egyes fejezetek felölelik a magyar nyelv csaknem minden kérdését, így a magyar stílus eredeti szépségeit, a nyelvi sajátságokat stb. Ez a kiadás is élesen küzd a hibás szavak és hibás kifejezések ellen és valóságos szótárral szolgál az idegen szavak és idegen kifejezések elleni harcra. A Könyv összeállítása ismét olyan, hogy nemcsak a szakemberek, hanem az ifjúság és a nagyközönség is okulással lapozgathatja s a tanító cél oly ügyesen van elbújtatva a sorok között, hogy szinte észrevétlenül érvényesül. Csak gratulálni lehet Pintér Jenőnek és munkatársainak a szép munkához. A könyvet ezúttal is a Sárkány-nyomda, r.-t. állította ki igen tetszetős formában, a modern nyomdatechnika eszközeivel. Ára két pengő. (G. J.) POTEMKIN ÉLETE A történelmi regényeknek van egy bosszantó formája, amely legfeljebb a mai átlagolvasó fantáziáját elégíti ki. Ezeknél a műveknél a XX. században élő szerző oldalakon keresztül írja le, hogy mit gondolt Tolsztoj, vagy Michel Angelo, Shakespeare vagy Nagy Frigyes és játszi könnyedséggel imputál olyan gondolatokat is hősének, amelyre az bizonyos helyzetekben talán soha sem gondolt. Bármekkora publikumsikert értek el ezek a könyvek, az igényesebb olvasó kezdte már megunni ezt az asztaltáncoltatásszerű megnyilatkozásokat, amelyeket az emberiség nagyjainak épp úgy a nyakába varrtak, mint ahogy minden spritiszta szeánszon legalább is Napóleon szokott véleményt mondani X. Y. családi ügyeiben. Van azonban egy sokkal egzaktabb életregényírói mód és pedig az, hogy csak a történelmi dokumentumok alapján dolgozhat a regény írója, hősének szájába csak azokat a megnyilatkozásokat adja, amelyeket az megírt leveleiben vagy műveiben, vagy pedig amit hitelt érdemlő tanúk bizonyítanak róla, hogy valóban megtörtént. G. Szolovejcsik, a Potemkin-életrajz szerzője ehhez a nemesebb irányhoz tartozónak vallhatja magát. A XVIII. század világhírű, sokat irigyelt és gyalázott főszereplőjét főképpen a saját levelezése alapján, valamint a francia, angol, osztrák-magyar és porosz nagykövetek referátumai tükrében mutatja be nekünk. Egyetlen egy sorban sem olvasunk olyat, hogy Potemkin ezt vagy azt gondolta volna, hanem a szerző felsorolja az adatokat, amelyeket hősének erről vagy arról az életkorszakáról tud, a továbbiakban pedig inkább csak az olvasójával együtt találgattatja, várjon mi is vitte Potemkint erre vagy arra a lépésre. Szolovejcsik műve mégis rendkívül élvezetes, regényszerűen lebilincselő mű, mert hősének korát alaposan ismeri és a „levelező század“ adathalmazából lehetőleg minden anyagot kibányászott, amely szavahihető tanuk szájáról hangzott el. A Szolovejcsik művéből elénk táruló portré rendkívül eleven és végletességében is élethű képet fest a nagy orosz diplomatáról. Európa úgyszólván csak a közmondásszerű „Potemkin falváról" ítéli meg ezt a mesebeli orosz óriást, Szolovejcsik azonban kimutatja, hogy Potemkin minden hibája mellett Nagy Péter után egyik leghatalmasabb építője volt Oroszországnak. A Krím-félsziget meghódítása után olyan városokat alapított, amelyek a háború kitörésekor már többszázezer lakossal büszkélkedhettek és bennük még mindig megtalálhatók voltak a Potemkin által szilárd anyagból épített monumentumok. Szolovejcsik elhihető adatokkal támasztja alá azt a véleményét, hogy Potemkin valójában a cárnő oltár előtt is megesküdött férje volt és állítását számtalan levéllel és hiteles adattal igazolja. Páratlanul érdekes körkép tárul fel előttünk, mert Szolovejcsik nemcsak Potemkin alakját helyezi éles reflektorfénybe, hanem Katalin cárnő és az udvar többi tagjai is összes hibáikkal és erényeikkel élő alakokként tárulnak elénk. A könyv jelentős részét Katalin cárnő és Potemkin ma is fenmaradt levelezése tölti ki, amelyet a könyvben megkülönböztetett szedéssel tüntet fel mindenütt a szerző, így állandóan elválaszthatjuk egymástól azt, ami történelmi tény, attól, ami csak a szerző feltevése. A század politikai kavargása, az orosz világhatalom kifejlődése a szociális, kulturális és erkölcsi vonatkozások példátlan gazdagsága rendkívül vonzó és tanulságos olvasmánnyá teszik G. Szolovejcsik művét, amelyet magyarul Kosáryné Réz Lola kitűnően folyó magyarsággal tolmácsol. Possonyi László. Angyalok citeráján Dsida Jenő posthumus kötete Az Erdélyi Szépműves Céh kiadásában most jelent meg a korán elhunyt kiváló erdélyi költő eddig könyvalakban meg nem jelent lírai elbeszéléseinek, költeményeinek és műfordításainak gyűjteménye. A katolikus írású írókban kissé szegény erdélyi irodalom legkiválóbb katolikus költője korán tért vissza az anyaföldbe és sokan csak e posthumus kötet forgatása közben ébrednek rá, mily kiváló tehetség, milyen gazdag, sokszinü egyéniség esett a korai halál martalékául Erdély korai letöréseket produkáló bércei közt. Az erdélyi érces levegőben, a rengeteg megpróbáltatást tartogató kisebbségi sorsban Dsida Jenő finom idegeivel, törékeny szervezetével halálos kór áldozata lett. De éppen ebből a törékeny testből, ebből a minden életingerre lázasan reagáló intuitív lélekből fakadhattak ki lázrózsákként a legsejtelmesebb és legtranszcendesebb erdélyi költemények. „Angyalok citeráján“ játszott Dsida Jenő egész gyorsan lepergett eszméle harminc esztendejében, körülötte pedig világkatasztrófák, népek fajai, társadalmi osztályok összeomlása, nyomor, kin és otthonukból kiforgatott milliók jaja üvöltött. Túl nagy volt ez az atmoszférikus nyomás az erdélyi katolikus költő szervezetére, akinek katolicizmusa is sokszor csak egy fájó sóvárgás, valami ijedt és ösztönös vágyakozás volt inkább és igy az erős lélek sem tudott a törékeny testnek segítségére sietni. Nekünk mégis nagyon-nagyon kedves és szívünkhöz közelálló Dsida Jenő költői habitusa. A versforma, a rimkészség csokonaisan magyar ötvözője volt és ugyanolyan korai halál ragadta el, mint debreceni nagy elődjét. Csokonai Lillájának ütemére írt erdélyi biztató verse a magyar költészet legszebb darabjaihoz tartozik, remélhetőleg kötelesen minden antológiánkban helyet is kap. Kínai versfordításai a többezer évet átfogó távolkeleti költészet, minden szépségét és cseresznyefa-ágszerű remegését felénk tárja. A román-magyar kulturközeledésnek is nemes ivású bajnoka volt és tollának néhány igazán mesteri román versfordítást köszönhetünk. De épp ugy szerette a nagy klasszikusok közül Martialist és Goethét is, akiknek hangban és művészetben megfelelő magyar formát tudott adni. A kötet kiadása az Erdélyi Szépműves Céhnek dicséretére, irodalmunknak pedig igen nagy nyereségére szolgál. • P. L. PETŐFI NÉMETÜL Landgraf Lőrinc Petőfi-forditása A nyár végén jelent meg egy igen ízléses könyv: Landgraf Lőrinc Petőfiforditása, amely a nagy költő lírai és epikai munkáit tartalmazza. Landgraf Lőrinc orvos, egy hosszú élet munkáját viszi ebben a szép munkában a magyar közönség elé s ezen túl Petőfi géniuszát szerte szét a világba a német világnyelv segítségével. Petőfi német fordítói között a tizenegyedik 1948 óta. Mindjárt a költő halála után részben magyar állampolgárok, részben külföldiek megkezdték a költő műveinek átültetését német nyelvre, de a megjelent fordítások csak válogatva dolgoztak s igy nem adták a teljes Petőfit. Landgraf Lőrinc fordítása nemcsak azért nagy irodalmi esemény, mert időrendben a teljes Petőfit adja, még pedig a lírai verseket és az elbeszélő költeményeket egyaránt, hanem azért is, mert fordításai abszolút értékűek és művészi tökéletességűek. Teljesen sikerült visszaadni Petőfi zsenijének különleges elevenségét és élénkségét s ami nagyon meglepő és örvendetes, a versek eredeti alakjában. Landgraf szringben megvan a magyar ember megértése Petőfi költészete iránt. Hiszen csak így lehet elképzelni, hogy vérébe ivódott a költő verselésének nemcsak külső formája, és külső muzsikája, hanem belső tartalma, gondolati és érzésbeli zenéje is. Az még szerencsésebb körülmény, hogy tökéletesen rendelkezik a német nyelv tökéletes módbeli és verselési gazdagságával is. Csak így lehet megérteni, hogy a dalokat éppen olyan meglepő formakészséggel tudja visszaadni, mint a Petőfinél annyira jellegzetesen kirobbanó rapszódiákat és ódákat is a pusztai leírásokat, éppen úgy, mint a János vitéz népi szépségeit. A Petőfifordítás előtt érdekes előszóban mondja el Landgraf Lőrinc, milyen elvek vezették a fordításnál és egyben visszatekintést is ad Petőfi eddigi német fordításaira. Igen ügyes az ezt követő rövid Petőfi-életrajz is. Landgraf Lőrinc Petőfi-fordítását Kákai Lajos adta ki igen szép és művészi alakban. A könyvárus forgalomba került kiadás bolti ára 8 pengő. Ezenkívül készült egy díszkiadás is biblia-papiron. A bibliofilek hamarosan szét fogják kapkodni ezt a kiadást is. (25.) VISÁG ÉS MAGÁNY DÉNES GIZELLA: Két sor ház HORVÁTH JENŐ: A millenniumtól Trianonig (Szent István Társulat, 1938) Világ és magány: a modern ember két nagy figyelmeztetője, két nagy otthona. A könyvespolcokon három egymás mellé tett kötet hirdeti beszédesen ezt a kettősséget, tetejükön három ismerős, katolikus név: Lendvai István, Dénes Gizella, Horváth Jenő. Figyeljük meg mit mond a költő, a regényíró, a tudós, mit mond a férfi és az asszony. Véssünk gyorsan, futó tollal, — amely talán a fellületet karcolja csak tele vonalakkal, —• egy-egy apró rézmetszetet hármukról, a világ és magány munkásairól. Lendvai Istvánmondja ki a haláláig fontos írói programot: az örök kettősséget „Világ és magány“. A modern ember élete a piac, az örök agóra, tülekvés és megalkuvás, jelszavak és gépiesség, hazugság és eredménytelenség. Igen, ez az a világ, amellyel a költő szembekerül, amikor kilép elefántcsonttornyából, a rejtő, gazdagító, elmélyült magányból. Milyen szívszorongató a költő kétsége a gyengéd vers, a tisztult érzések útraszállása előtt! Ki ne ismerné Dénes Gizella történelmi hangulatokat, graciózus múltbéli asszonyalakok sorsát selyemfonállal himző kezét! Szomjasan érdekli a múlt, a világ hajdani arca, elmúlt, elsüllyedt izgalmak, intrikák, szenvedések és szenvedelmek, amihez nyúl, amikor a mát figyeli! Ismét a világ ügyeihez, az embert cselekvőn foglalkoztató, lelkiismeretébe váló problémáihoz fordul. A regény színtere egy baranyai község, ahol legélesebben ütközik össze a világ legnagyobb mai problémája: világnézetek és fajok, nyelvek és kultúrák, vérsejtek és vérsejtek antagonizmusa. — Dénes Gizella megdöbbentő adatokkal, nagyon szép irói szándékkal, érdekes megfigyelésekkel eleveníti meg ezt a világot. Közügy, magyar életügy fordul meg a baranyai „Két sor ház“ sorsán, a magány szépsége nem ver fészket a szívekben, s az írót is szenvedélyesen csak a világ izgalma érdekli. Talán regényes szociográfia! Meglehet, hogy az. Dénes Gizella annak érzi és annak irta meg, szive szerint a legjobban és célt ért el: a megsebzett lelkiismeret éberségét, a tétlenségben nem nyugvó lélek borongó figyelmét. Horváth Jenő történész, a legújabb ma historikusa. Amiről ír, sokunk előtt jóformán tegnapi izgalom, újsághírek villázása. A történész feladata azonban nemcsak ennyi. A tényeket keveselnie kell, az adatokat kicsnyelnie, mert a történelem spanyolfala mögé kell pillantania, megtudnia, hogy mi történt ott, mi forgatta el a mai Magyarország történetét olyan végzetesen a helyes útról, míg „A milleniumtól Trianonig“ jutottunk. Horváth Jenő szeme tisztán lát, ritka jó vezető az aktuális világ bozótosában, utat ver és utat vág, aki a magány perceiből kilépve szembetalálja magát a korral, csak tanulhat belőle. Tényeket, adatokat! Nemcsak ennyit. Megtanulhatja a história, a világ bonyolult gépezetének működését, és viszszatérve a magányba, a magánélet nyugalmába, tisztán láthatja a világot, amely körülveszi. Más szóval: a történelmet az elefántcsonttorony, a mindennap cselekvő életének elefántcsonttornya körül. Thurzó Gábor. OKTÓBER —— Magyar Szemle A szerkesztőbizottság elnöke BETHLEN ISTVÁN GRÓF | A debreceni kollégium RÉVÉSZ IMRE Lengyelország és a középeurópai biztonság PONGRÁCZ KÁLMÁN I Községeink helyzete weis ISTVÁN I A magyar földbirtokpolitika feladatai NÉMETHY BÉLA ! Imrédy birtokpolitikája KERÉK MIHÁLY : Középiskolai tanárok helyzete BOLDIZSÁR IVÁN Fővárosi és vidéki lakásépítés KOTSIS ENDRE Az amerikai magyar író KERESZTURY DEZSŐ Magyar várkertek RAPAICS RAYMUND EMSZO és KÁLÓT TIRY LÁSZLÓ Külpolitikai szemle OBSERVANS Magyar kisebbség Csehszlovákiában ÖLVEDI JÁNOS A Szlovenszkói új magyar regényirodalom SEMETKAY JÓZSEF/ Szerkeszti SZEKFŰ GYULA MAGYAR SZEMLE TÁRSASÁG Budapest, Vilmos császár út 26. • ^ ELŐFIZETÉSI ÁRA 6 ingyen „Kincsestár“-kötettel évi 8 pengő 60 fillér