Nemzeti Ujság, 1939. június (21. évfolyam, 123-146. szám)
1939-06-25 / 143. szám
1939 .június 25. Vasárnap 28 NEMZETI ÚJSÁG Magyar őstörénet Gróf Zichy István könyve a Kincsestárban Ma az eredet s az ősök kutatásának tipikus korában nagyon időszerű ez a kis könyv, amelyben gróf Zichy István tömören és világosan összefoglalta mindazt, amit őseink eredetéről és vándorlásairól egészen a honfoglalás koráig a tudomány mai állása mellett tudhatunk. Három szaktudomány segíti ezt az őstörténeti kutatást. Az összehasonlító nyelvtudomány, amely nyelvrokonságok alapján nyelvcsaládokat, sőt egész nyelvrokonsági családfákat állítanak össze. E szerint a magyar nyelv s a hozzá legközelebb álló obi—ugor nyelvek közös ugor ősnyelvből varináznak, amely a finn— ugor ősnyelvből eredt. Másik az összehasonlító néprajz, harmadik pedig a régészet, amely a leletek stílusából, azonos díszítő elemeiből következtet korokra és területekre egy nép életében. Természetesen régi feljegyzések megfelelő szövegkritikai magyarázattal szintén forrásul szolgálnak. Mindezek egybevetése alapján alakul ki az a kép, amelyet a tudós szerző élénk valószínű eredetéről, társadalmi és hadi szervezetéről, vallásáról, nyelvéről, őshazájáról, vándorlásáról, szellemi és testi tulajdonságairól fest. A kis kötetet, amely kizárólag csak tudományosan szigorúan bebizonyított adatokat és valószínűsített feltevéseket közöl, a vonatkozó irodalomnak gazdag bibliográfiája egészíti ki. Most, amikor őstörténetünkről annyi ködös és képzelgő elmélet van elterjedőben, nagyon hasznos útmutatással szolgál ez az okos, nagyfelkészültségű tanulmány. Az Officina új képes könyvei Ma már széleskörű népszerűségre tettek szert az Officina kis képes könyvei, amelyek méltó formában, minden könyvkedvelőnek kedves, ízléses köntösben ragadnak ki egy-egy fejezetet a magyar kultúrtörténet köréből. Legalább is igen szép számmal jelentek meg ezek a könyvecskék, hogy a távolabbi vagy közelebbi múltba ringassanak vissza bennünket" gondosan" meg" írt szövegükkel és gazdag képsorozatukkal. A legtávolabbi múltba a Pannónia című kötet nyúl, amelynek szövegét Kovrig Ilona írta. A dunántúli ásatásoknak római és antik keresztény műemlékeivel foglalkozik ez a kötet. Leírja a római uralom berendezkedését hazánknak ezen a darabján, az itt támadt kultúrát, amely az ősi kelta, trák, illyr eredetű írásokat felszíva, új ízt és változatot adott az itt kialakuló latin művészetnek. Somogyi Antalnak Székesfehérvár művészi szépségéről szóló könyve a régmúltat és a jelent öleli egybe, megmutatva a városnak Szent István korából maradt emlékeit s mai gazdag művészi kiképzését. Fehérvár rövid néhány év alatt Magyarország egyik legszebb városává fejlődött át. A kis kötet képei beszédesen bizonyítják ezt. A visszatért Kassa műemlékei elevenednek meg előttünk Kőszegi Elemér szép könyvében. Való igaz, amit a kis tanulmány mond, hogy a Felvidék felszabadulásakor a hála kitörése akkor lett a legforróbb, a büszke öröm lángjai akkor gyúltak a legfényesebbre, az egész nemzet szive akkor dobbanta a leerősebbet, amikor Kassa városának nevét vitte el a magyar szivekhez a kormányfői szózat. Rákóczi városa nemcsak a szabadság kiinduló pontja volt. Építészet, szobrászat, festészet, ötvösség, bronz és önöntés és egyéb mesterségek is virágzottak falai közt. Beszélő köveiről s a magyar múlt más nagy emlékeiről beszédesen szól ez a kitűnő kis könyv. Rákóczi földje a címe Pataky Mária megható könyvének, amelyben a Ruténföldről, az Erdős Kárpátokról és a beregi Tiszahátról emlékezik meg költői szépségekben gazdagon. Minden sorát meleg szeretet süti át, amikor ennek a hegyvidéknek színeiről, illatairól, kis fatemplomairól, városainak magyar fénytől csillogó emlékeiről beszél. Régi magyar bútorok szépségét dicséri Bárányné Oberschall Magda nagykulturájú könyve. Míg Höllrigl József Régi magyar ruhák című képes könyvében a magyar úri öltözködésnek, díszruháink divatjainak változásait, vázolja fel. Ruzicska Ilona külön iparművészeti területre kalandozik el és a Magyar parcellán szépségeit ismerteti. A kötethez történeti bevezetést irt Mittalik Sándor. A köteteket természetesen gondosan készült illusztrációk gazdag sora kíséri. Minden kötet külön stílusos címlappal is dicsekedhetik. Ezeket Kolozsváry Sándor és Dallos Ilona tervezte. Új magyar szépirodalom Mese és valóság a Karrierregényben Volt egy idő, amikor mást se játszottak a színpadokon, mint karrierregényt. Eleinte női karrierekről volt szó. A templom egere, vagyis a földhözragadt, de egyébként is tapadós gépirókisasszony meghódította a dúsgazdag bankigazgatót, vagy részvénytársasági elnököt. Mikor ennek a tárgynak minden változata kimerült, szépen áttértek a férfi karrierekre. Ezen a téren még nagyobb változatosság kínálkozik. A színpad azonban lassankint végleg elhasználta ezt a tárgyat s most a regény kezdi átvenni. Állapítsuk meg, min gjárt az elején, hogy a regény sokkal magasabb színvonalon, irodalmibb verettel használja fel ugyanezt a témakört. Társadalmi problémák, mai levegő, egyéni íz is kapcsolódik bele a tárgyba s a mese mellett, amely a színpadon teljesen a Almoperett felé tolta el a karrierdarabokat, itt bizonyos fokig helyet kap a valóság is. Szitnyai Zoltán parasztkarrierregénye: A bocs A kitűnő Tánc után nem mutat emelkedést Szitnyainak ez az új regénye. Könnyebb kötésű, rövidebb lélekzetű, igénytelenebb előző munkájánál, úgy látszik a szerző pihenőnek szánta, két keményebb kötésű, mélyebb alkotása közt. Egyetlen célja volt, hogy egy érdekes jelenségre szórakoztató és bizonyos fokig mégis tanulságos formában mutasson rá. Szitnyai hódító iramú emelkedés történetét mondja el regényében, még pedig parasztkarrierét. Hőse nemcsak egyszerű, igénytelen falusi gyerek, hanem még hozzá külsejében is egészen szerencsétlen. Valóságos törpe, tagbaszakadt, esetlen alak. Hegyes báránybőr süvegével olyan lompos, mint valami kis medveleves. Innen is kapja nevét. Szóval csöppet sem megnyerő, ami még rögesebbé teszi neki az érvényesülést. Mégis sikerül a legmagasabb polcra feltörekednie.. A poros jegyzői irodából a hatalmat és pénzt jelentő vezérigazgatói székbe ül. Az író talán éppen azért adott neki olyan kellemetlen, szinte komikus külsőt, hogy érvényesülésével annál inkább megmutassa a paraszti őserő hatalmát. Mert a Bécs nagy sikereit eszének, józanságának, munkabírásának, becsületességének, sokszor kissé fondorlatos óvatosságának, tehát csupa paraszti jótulajdonságának köszönheti. Ahogy Szitnyai nehéz és bonyolult helyzetekben gyorsan rendet, világos áttekintést teremtő eszejárását elénk villantja, az mindig regényének legsikerültebb részei közé tartozik. Ez a kis tatárképű Bocs, akit különben Bathó Pálnak hívnak, legtöbbször túljár a körmönfont városiak eszén, vasszorgalmával, edzett kitartásával felülkerekedik rajtuk és józan paraszti értelmével jobban a dolgok lényegére lát, mint azok. Míg Szitnyai ezeknek a tulajdonságainak segítségével viszi előre, addig a valóság körében marad és regénye el is hihető. De a véletlent is sokszor hívja segítségül és ugyancsak megolajozza Bathó Pál sorsának felfelé száguldó kerekeit. Ha olykor jön egy-egy összeroppanás, úgy érezzük, ezt is csak a mese bonyodalmassága és érdekes továbbfűzésének új lehetősége kívánta meg. A szerző nagyon is malmára hajtja hősének a vizet. De hát végeredményében így is történhetik. Legfeljebb a szerelmek terén sokaljuk meg kissé a Bocs sikereit. Itt egészen filmszerűvé válik a mese s nem is csodálkoznánk rajta, ha a Bocs témáját rövidesen filmen látnák viszont-különben az egész regény nagyon fordulatos meséjű, gyors lendületű, határozottan magával ragadó, nagy lendülettel irt jó olvasmány. Hunyady Sándor regénye Jancsi és Juliska Hunyady Sándor új regénye egy írói karrier története, azt meséli el kedves szatírával, hogy válik a finomabb újságíróból külső behatások egymásba kapcsolódó láncán színpadi szerző. Igaz, itt szinte fordított a karrier útja. Kezdeti lendülettel sokkal erősebb, mint a szinte már csak kényszerű célbaérkezés. A politikai újságíró, mikor szerencsétlen szakállpenésze révén elhatározza, hogy színpadi szerző lesz, még sokkal magasabbra lángoló elhatározásokat táplál, mint mikor darabját a végkimerülésig megnőtt előlegek nyomása alatt megírja. Akkor még újat, eredetit akar, valami egészen mást mint az örökös színpadi sablont, hogy Jancsi elveszi Juliskát. Mire 'azonban'"a darab elkészül, a legalaposabb és legjellegzetesebb Jancsi és Juliska-történet lesz belőle. A hős viszont elveszi a lassan, de biztosan öregedő hősnőt és mindezt azért, mert egyszer nem egészen higiénikusan borotválkozott. Kissé tragikus alapízó kettős sorsvígjáték tehát Hunyady új regénye. Itt-ott kissé életrajz és némi önvallomás ize van. Az átalakuló darabtárgyban ráismerünk különböző szinpadi sikereire. Olykor éppen szóról-szóra is idéz belőlük. Regényét nem szánta nagyigényű írásnak. Könnyed szórakoztató olvasmányt akart, amelyet azonban kedves közvetlen humora olykor önkéntelenül irodalmivá emelt s a színházak körül kavargó világ sikerült szatírájává tett. Mélyebb nyomokat nem igen hagy, de olvasás közben zavartalan élvezettel szolgál. Kállay Miklós. Ami az országgyűlésnek igazi nyilvánosságod ad Dr. Siklóssy László megirta a parlamenti gyorsírás történetét Kevés élvezetesebb magyar könyv van, mint a Régi Budapest erkölcse. Szellemes, ízes, eleven a legjobb szépirodalom és a leggondosabb kultúrtörténet együtt. Mindaz, ami ennek a munkának három kötetét olyan kitűnő olvasmánnyá teszi, jellemző dr. Siklóssy László legújabb művére is, amelynek címe: Az országgyűlési beszéd útja. Siklóssy ebben a vastag könyvében azt írta meg, hogy jut el az országgyűlésen elhangzott szó az ország legszélesebb körű nyilvánosságáig s ami ezzel szorosan összefügg, hogyan rögzítődik meg az elröppenő beszéd a történelem számára. A magyar országgyűlésnek ősi elve a nyilvánosság. Ez az elv abban jut kifejezésre, hogy az országgyűlés üléseit a karzatokon bárki meghallgathatja. De végeredményében csak jelkép, és nem gyakorlati nyilvánosság ez, hiszen a karzatokra az ország nagy nyilvánosságának csak csekély töredéke juthat be. Az országgyűlés akkor kap igazi nyilvánosságot, amikor az újságok száz meg százezer példányban röpítik szét az egész országban az ott elhangzott beszédeket s amikor az országgyűlési napló hiteles szövegüket a teljes nyilvánosság és az utókor részére is megörökíti. Az országgyűlés nyilvánosságának útját, módját írta meg most Siklóssy László, mégpedig a kezdet kezdetétől, azaz a legrégibb nyomoktól napjainkig tökéletesített eszközéig, a parlamenti gyorsírásig. Műve tehát lényegileg a parlamenti gyorsírás története. Ami ezt megelőzi, az rövid történelmi visszapillantás a múltra, de már ez is bizonyítja, hogy az országgyűlési beszéd feljegyzésének szükségességét már a legrégibb időben belátták. Szerafin, Szent László király udvari káplánja, később esztergomi érsek már mintaszerűen feljegyeztette a tarcali zsinat lefolyását. Fiatalabb éveiben ő maga is részt vett ebben munkában, később hűséges famulusára, Alberik bencésre bízta. A középkor vége felé már sebesirással jegyezték az országgyűlésen elhangzott beszédeket. Mátyás királynak kitűnően szervezett kancelláriájában voltak sebesirói. Verancsics Antal pécsi püspök maga is sebesiró volt, figyelmes lett a régi székely rovásírásra és kora diplomatáival egyetemben értett a titkos íráshoz is. A középkori gyorsírásból ízelítőt adnak a latin okmányok rövidítései, betűkihagyásai. De ismerte a középkor a számgyorsírást és az egyéni rövidítéseket is. A történelmi nyomokon érdekfeszítő előadással szalad végig Siklóssy és így jut el a reformkorszakig. Ekkor a megválasztott követek mellé sebesítő ifjakat adtak, akik csak ugyan megbízható naplószerű tudósításokat tudtak hazaküldeni. Ezek a kisérő sebesírók alkották a híres országgyűlési ifjúságot, soraikban azonban nemcsak sebesirók voltak, hanem olyan írók is, akik itt akarták tartatni a politikai élet iskoláját, aminthogy később is jeles politikusok, nagynevű közéleti férfiak kerültek ki a parlamenti gyorsírók közül. . Az országgyűlési kurátorok sorából került ki az első igazi, mai értelemben vett gyorsíró, Hajnik Károly, aki egy emberöltőn át jóformán maga stenografálta a magyar diétákat. A teljes parlamenti nyilvánosságot Orosz József és Kossuth Lajos hívta életre. Orosz József először könyvben számolt be az 1830-as országgyűlés történetéről kivonatosan, de első személyben közölte a beszédeket és összegyűjtötte az országgyűlés legfontosabb szakait is. Kossuth, akit ez a tudósítás már valósággal megihletett, az 1832—33-as országgyűlésen találkozott vele s ketten alapították meg az Országgyűlési Tudósításokat. Izgalmas, szinte drámai erejű annak a küzdelemnek leirása, amelyet Wesselényi az országgyűlés sajtónyilvánosságáért folytatott. Ezután a gyorsírás történeti valósággal összeolvad a magyar alkotmányosságért és a népképviseletért vívott harcéval. A múlt század magyar közéletének ismert vagy már elfeledett érdekes alakjai beszédes képvonásokban vonulnak fel Siklóssy kitűnő könyvében. Az abszolutizmus utolsó éveire esik a magyar gyorsírás fiataljainak előretörése s a Gabelsberger-féle rendszer magyar átdolgozójának, Markovits Ivánnak fellépése. Az ő tervei alapján létesült 1868 végén az állandó országgyűlési gyorsiroda. Siklóssy könyve ettől kezdve ennek a gyorsirodának érdekes, változatos története nalaink is. Érdekes, változatos, lebilincselő az ő előadásában az a történet. Egy részét már a mai idősebb nemzedékek is átélték, de Siklósi a legbeavatottabbnak is tartogat ismeretlen adatokat, meglepő részleteket. A könyv mindvégig kitűnő olvasmány s amellett egy darab komoly politikai és művelődéstörténet. A Királyi Magyar Egyetemi Nyomda páratlan bőkezűséggel állította ki, tele érdekes szövegközi ábrákkal és műnyomó papíron készült mellékletekkel. _______ K. M. Maria A. Loschi Scrittrici d’Ungheria Magyar írónők Maria A. Loschi, ez a mozgékony, nagykulturájú, sokat utazó és sok idegen nyelvet beszélő írónő olyan gondosan összegyűjtött és kiállításában is díszes gyűjteményt adott a magyar írónők műveiből, aminővel mi itthon sem dicsekedhetünk. Szinte azt mondhatnók teljes és kimerítő antológiája ez az igen gazdag magyar női irodalomnak, amely a legrégibb írónőtől, Ráskai Lea domokosrendi apácától, a Margit-legenda átírójától egészen a ma divatos írónőkig, 78 magyar nőszerző kitűnő jellemzését tartalmazza és legtöbbnek művéből szemelvényt is közöl legtöbbnyire olasz, olykor francia fordításban. A szemelvények egy részét ő maga fordította, nagy segítségére volt a fordításokban Márffy Oszkár s ha valamelyik magyar írónő műveiből irodalmi értékű fordítások voltak, úgy azt közölte. Megtaláljuk például a kötetben Tormay Cécile két remek novellájának, a Fuvola és a drachma és a Miasszonyunk Árkádiában címűeknek d’Annunziótól való fordítását. Az antológia különböző csoportokba osztja az írónőket. A termékeny múlt című fejezetben azokat vette fel, akik már nincsenek az élők sorában. Külön foglalkozik költőnőkkel és prózaírókkal, ifjúsági írókkal és újságírónőkkel. Egy csoportban a tudományos irodalom munkásait gyűjtötte össze. Végül külön csoportba került a legfiatalabb nemzedék. Nagyon kevés kivétellel közli a kötetben szereplő Írónők arcképét is és a kötet végén bibliográfiát ad az Írónők olasz nyelven megjelent műveiből. Magyar írónőknek ilyen előkelő és reprezentatív gyűjteménye eddig még nem jelent meg . Maria A. Loschi fáradságos, körültekintő és magas színvonalon álló munkája valóban nagy hálára kötelezheti le kortársait. Ő természetesen a leggondosabban törekedett a teljességre s ennek kedvéért sokszor kevésbbé jelentős neveket is felvett gyűjteményébe. Nem az ő hibája, hogy néhány neves és népszerű írónő mégis kimaradt. Talán egy új kiadás pótolhatja majd ezt a hiányt. A kötetet, amelyet az olasz írónő az első magyar asszonynak, Horthy Miklós kormányzó feleségének ajánlott, báró Villani Frigyes római magyar követnek hozzá intézett levele vezeti be. A díszes kiállítású könyv Torinóban jelent meg a Pozzo testvérek grafikus műveinek kiadásában. is. Állványok a/yemerVlm 1-3*4-57 izsxháffer Béláné fírf *1.Ulmlmi ±