Nemzeti Ujság, 1940. március (22. évfolyam, 49-72. szám)
1940-03-24 / 67. szám
XII NEMZETI ÚJSÁG 1940 március 24. Vasárnap) hol Szófia körül zajlott le. Alaki okokból harmadik tárgyalást is tartottak. István közben egyik börtönből a másikba került s közben közel két esztendő múlt el. Végül a harmadik tárgyaláson feloldották a halálos ítéletet és mint politikai bűnöst, életfogytiglani száműzetésre ítélték. Konstancában hajóra tették, onnan Konstantinápolyba, Marseilleba került, aztán át a tengeren és kikötöttek vele Újkaledóniában, mert az ítélet azt jelölte ki a száműzetés helyéül. Az újkaledóniai szigetcsoport Ausztrália és a Fidzsi-szigetek között van, közel az egyenlítőhöz, a 160-ik és 170-ik hosszúsági, a 20-ik és 30-ik szélességi fok között. Újkaledónia, a szigetcsoport központja, 3,7.000 négyzetkilométerr. Ott van is kihalófélben lévő fegyenctelep. A francia igazságszolgáltatás az utóbbi évtizedekben alig küld oda elítéltet. És ha igen, akkor is csak örökös kényszermunkára ítélt gonosztevőket. Politikai elítéltek alig kerülnek oda, a háború után küldtek oda egyet-kettőt, akkor, mikor Sz István odakerült, összesen öt politikai száműzött, volt egy francia tiszt, két francia polgár, valami belga katona és ő, a magyar. Mikor átadták a fegyenctelep parancsnokának, meglepő dolog történt. A parancsnok közölte vele, hogy hat hónapig kap ruhát, lakást, ellátást, dolgoznia nem kell. De jó lesz, ha utánanéz a dolognak, mert félév múlva se ruhát, se ellátást nem kap, tehet amit akar, mindenesetre önmagáról kell gondoskodnia. Az óceán közepén fekvő szigetről nem lehet megszökni, nem is ajánlatos megpróbálni. De szerezzen magának valami munkát, mert félév után éhenhalhat. Az embergyülölő korcsmáros regénye Sz. István a két évig tartó fogság alatt megtanult franciául. Könnyen ment, mert franciák között volt, kukkot sem beszélhetett magyarul. Ez volt a szerencséje. Két hónapja lehetett a fegyenctelepen, mikor egy hirdetést olvasott: a sziget északi oldalán valaki kisegítőt keres vendéglője vezetésére. István itt. A vendéglős felelt, hogy jöjjön. El is ment. Vagy harminc kilométert gyalogolt, zuhogó esőben. Dorig ázva állt meg a kihalt, elhanyagolt vendéglő előtt. Be akart menni, de egy bozontos szemöldökű, marcona öregember durván elzavarta. — Nem adok enni. Nem adok inni. Nem szolgálok ki senkit — rivalt rá az öreg. István magyarázkodni akart, de az öregember kiparancsolta. — Van szive ilyen időben visszakergetni a fegyenctelepre? Hát akkor mért hívtak ide? A mérges vénember erre fölfigyelt — Hát maga az, aki a fegyenctelepről ajánlkozott? No, ha a fegyenctelepről jött, akkor bejöhet. Benn száraz ruhát adott neki, azonnal meleg ételt készíttetett, forralt bort tett elébe. Megindult az „üzleti tárgyalás“ Az öreg közölte Istvánnal, hogy ő nem akar vendéget látni, nem akar semmiről se tudni. Ha kedve van, vegye át a vendéglő vezetését, lakást, ellátást, fizetést is kap, de ha egyetlen vendéget az ő nyakára enged, azonnal kidobja. Gyűlöli az embereket. Egyedül akar élni. Akkor István a fegyenctelepről akart beszélni, az öreg leintette: — Két hónapja van ott és nekem akar magyarázni? Tizenöt évet töltöttem ott kényszermunkában, öcsém." Hamarosan kiderült, mert olyan embergyűllölő az öreg újkaledóniai kocsmáros. Tényleges altiszt volt a francia hadseregben. Ő kezelte az ezredpénztárt. Egy izben elkártyázta az éppen aznap érkezett háromszáz frankos küldeményt. Azonnal sürgönyzött jómódú szüleinek, akik a közelben laktak, hogy hozzák be a háromszáz frankot, mert elkártyázta. Amikor a postáskisasszony továbbítani akarta a sürgönyt, éppen jelen volt az ezred egyik tisztje. Azonnal jelentést tett, még aznap rovancsolást tartottak, megállapították a háromszázfrankos hiányt és az altisztet hadbíróság elé állították. Hiába érkezett meg két nap múlva a háromszáz frank — mint jogi nyelven mondják — „a sikkasztás lenge be volt fejezve“, az altisztet lefokozták és tizenöt évi kényszermunkára ítélték. Békeidőben különösen vigyáztak a hadsereg becsületére. így került a furcsa ember Újkaledóniába. Így töltött ki tizenöt esztendőt testet-lelket ölő kényszermunkában. Embergyűlölő lett s elhatározta, hogy sohase tér többé vissza hazájába. Mikor kitöltötte a büntetést, ottmaradt azon a vidéken, ahol nagyon kevés a fehérember. Volt gyapot ültetvényes, telekspekuláns és végül kocsmáros, de mikor már annyi vagyont gyűjtött, hogy tellett arra, ami kellett, nem akott vendéget látni. Sz. István ottmaradt és felvirágoztatta a vendéglőt. Az öregembernek nagyon imponált, hogy őt már halálra is ítélték, az egyetlen ember volt, akivel megfért, sőt megbarátkozott. Sz. Istvánnak egész jól ment a sora, hat év alatt szép kis vagyont takarított meg, vagy huszonötezer pengője volt már, amikor sürgönyt kapott, hogy apja, az öreg makói mészáros és vendéglős halálos beteg, jöjjön haza, mert látni szeretné. Meg kell jegyezni, hogy közben Sz. István a francia köztársaság elnökétől kegyelmet kapott, büntetését elengedték, az utolsó éveket már mint szabad polgár töltötte ,Újkaledóniában. Elindult haza. Az utazás akkor még nagyon körülményes volt, hónapokba tellett, míg hazaért. Apja már régen a temetőben nyugodott, sőt közben egyetlen nővére is meghalt. A sógora vette át a hagyatékot és mire ő hazaért, már nem vagyon, hanem adósság várta. Hogy megmentse a szülői örökséget, egész megtakarított pénzét beleölte a vendéglőbe, amelyet sógora szállodává nagyobbított. Mindene odaveszett, még annyira sem maradt, hogy visszautazhatott, volna Új-Kaledóniába. Nyomorba került és végül francia barátai szánták meg, kihívták Párisba és állást szereztek neki. Az ügyes, életrevaló makói fiú harmadszor is újra kezdte az életet, hamarosan talpraállt, üzletvezető lett, aztán önállósította magát. Most saját üzeme van Párisban. Múlt esztendőben nagy meglepetés érte. Az emberkerülő kaledóniai kocsmáros, akivel állandóan levelezésben állott, értesítette, hogy nagyon beteg, nem tart tovább haragot, visszatér hazájába. Az öreg meg is érkezett, néhány boldog napot töltöttek együtt és az öreg közölte vele, hogy minden ingó és ingatlan vagyonába beveszi felestársnak. Másnap jogi formába öntik a megállapodást. Erre nem került sor, mert az aggastyán aznap éjjel meghalt írás nem maradt, a sokmilliós vagyont a rokonok örökölték. Ez a története annak, hogy került a Szajna mellé a tiszamenti kiejtés. Mert Sz. István nagyon ügyesen, nagyon hitelesen váltogatja francia nyelven a különböző e-ket és e-ket. De magyarul most is azzal a hazai kiejtéssel beszél, amit nem lehet megtanulni és nem lehet elfelejteni. Nyaraljunk a Balatonon, de szúnyog A leghidegebb téli napok egyikén vetette fel nekem valaki a kérdést: lesz-e még valamikor oly időjárás, hogy a napon sütkérezve izzadni fogunk? Bizony lesz. Ez az idők járása. íme itt vannak az első tavaszi napok s az emberek derűs arccal, felvillanyozódva járnak-kelnek. Sőt már-már felvetődik az idei nyaralás megoldásának gondolata. Helyes is. Jóelőre kell úgy a családoknak, intézményeknek és hatóságoknak gondoskodni, hogy a magyar családok a hazai keretek között tölthessék a nyarat oly körülmények között, hogy ez évben ne gondoljanak csak legfeljebb utazási célokból a külföldre. Keressük fel még inkább, mint tavaly frissen hazakerült hegyeinket, vegyük körül a Balatont, a Dunát, a Tiszát. Én azt hiszem, hogy ez évben az egész országban kedvező nyaralási szezon lesz. Természetesen minden tényezőnek megfeszített erővel kell dolgoznia azon, hogy a kedvező nyári idő szezonja kellően kihasználtassék, hogy elegendő tiszta, vonzó és pormentes környéki nyaralólakás álljon rendelkezésre, hogy az árdrágításoknak már korán eleje vezessék és a Balaton-környéki lakosság lássa be, hogy neki úgyis sokkal kedvezőbb értékesítési lehetőségek állanak rendelkezésre az ország többi vidékének lakosságánál. Jó lenne minden Balaton-környéki községben és nyaralóhelyen május elején népgyűlésre összehívni a község lakosságát a nyaralási idény megbeszélésére, melyen előadók ismertetnék a lakásviszonyok és élelmezési kívánalmakat, a nyaralókkal való bánásmódot és azt a módszert, mellyel a nyaralószezon úgy a háziakra, szállodákra, mint a vendégekre legkellemesebb módon telik el. Az illetékes köröknek érdemes lenne az előadók számára az idei nyárnak megfelelő beszédvázlatot kidolgoztatni. Még a legöregebb szállodásnak is van tanulnivalója és módosítanivalója előzékenység és leleményeség terén. A községek lakosságától, személyzettől feltétlen előzékenységet, és udvariasságot kell kívánni. Abszolút csend, ott, ahol csendnek kell lenni, szolid barátságos hangulat és arc mindenkor és mindenütt. Meg kell magyarázni, hogy a barátságosság nem a vállveregetést és bizalmaskodást jelenti. Nem árt, ha az éttermek, kávéházak, penziók, szállodák tulajdonosai állandóam figyelik személyzetüket és időnként összegyűjtik őket, hogy megjegyzéseiket, javításaikat, általánosságiban leadják. Sok panasznak lehet evvel elejét venni. Háborút, de mielőbb a szúnyogcsapás ellen! A szúnyog egyik átka a Balatonnak. Reá kell mutatnom ebből a szempontból az idei szúnyogjáról várható pusztításaira. Tudunk róla, hogy idegenek futva menekültek a Balaton mellől egyedül a szúnyogok miatt. Az idei rengeteg hó még inkább el fogja pocsolyásítani a Balaton körüli áradásos területeket. Ennek következménye, hogy aránytalanul sok szúnyog lesz. Tessék erre előre gondolni. Ez az érdekelt vármegyék és községek közigazgatási feladata. Nem marad más hátra, mint erélyes intézkedéssel levezető árkokat ásni, vagy a meglevőket kitisztítani. A pocsolyás területeken megfelelő tavaszi időben petróleum leöntéssel kellene kipusztítani a szúnyogpetéket,,Egységes akciót kellene szervezni az egész Balaton -mentén. Képzeljük, mily szúnyogérmádiákat fog kibocsátani például az idén a Zamárditól Szántódon keresztül Balatonföldvárig húzódó pocsolyás terület és Földváron a lóversenypálya és az úgynevezett Halastó vize. Képes lesz tönkretenni a Balaton legszebb pontjainak nyári szezonját. Még idejében hívjuk erre fel az illetékesek figyelmét. Általában az a kérésünk úgy magánosokhoz, mint intézményekhez, hogy útépítést, tavaszi kert takarítást, parkok gruppírozását, a strandok rendbehozatalát, villaépítést lehetőleg nem a nagy nyári szezonban, hanem szezon előtt intézzük el. Ne csúfítsuk el a szezont ilyenekkel; ezt el is kellene tiltani. Ne feledjük el, hogy a nyaralási idő előretolódott június hónapra, hisz utóbbi években júniusban pompás időt kaptunk. Kívánatos lenne tehát, ha az idén a vizsgálatok befejezése után a tanuló ifjúság azonnal megkapná bizonyítványát, hogy a családok mielőbb mehessenek nyaralni. Hozzuk alaposan rendbe a strandokat A strandok rendbehozatala különös gondot kíván. Az utóbbi években elharapózott a furunkulozin, mely hosszú hetekre szerez a nyaralás után kellemetlenséget, sőt operatív beavatkozást is. A furunkulózis oka egyrészt az, hogy a balatoni strandok egy része a tó hordalékanyaga, mely injekcióra alkalmas. Másik oka az, hogy sok helyen a strandokat és napfürdőre használt mólókat és partszegélyt nem söprik rendszeresen. Legalább hetenként kétszeri söprést kell kívánni a strandtulajdonosoktól. Ez az ő érdekük is. A nem homokos, hanem hordalék anyagból álló strandokat (például a balatonföldvári szép Galambsziget) fűmaggal kellene bevetni, mely nem kerülne sokba és gyönyörű zöld pázsitot hozna a nyaralók nagy örömére. Nekünk kincsünk a Balaton. Ne engedjünk vizéből elvenni egy méternyi területet sem. Még sportcélokra sem. Megengedhetetlen, hogy akkor, amikor a parti iszapos területet felhasználhatnák építkezési célokra, pályákra, akkor a víz szent területéből veszünk el. Ehelyett különösen a strandok körül állandóan tisztogatni kellene a liános részeket és a gyönyörű tavat parti részeiben megóvni az elsekélyesedéstől. Folytassuk a fásítást különösen a Balaton déli oldalán. Lám, mily okos volt a veszprémi káptalannak fenyősitése, mely egész Siófokig húzódik. Pártfogó mivolta mellett most már a bájos villák egész tábora húzódik meg benne. Ezt okos lenne fenyővel folytatni Siófokon túl is. Program: a strandon napsugár, a villák körül: fák. Ha azonban valaki gyermekes családnak adja ki a villáját, lehetőleg engedje meg a gyümölcsszedést is a nyaraló gyerekeknek. Szeretnénk a Balatonon sokkal több vitorlást látni, fehér, sárga, barna és más színű vitorlákkal, melyek a víz életét jelentik és amelyeket Velence kék tengervizében annyira csodálunk. A hajók közlekedését meg kellene javítani. Mielőbb át kellene térni a vaporetto-rendszerre, mely meggyorsítja és megélénkíti a közlekedést a partok között. A mostani közlekedés túl lassú. Ha a vitorlások ára valamivel olcsóbbodna, sokkal több lenne a vitorlás. Igen praktikus a Budapest— balatoni havi vasúti bérlet. Ezt azonban oda kellene javítani, hogy aki legalább egy havi berletet váltott, az további fél hónapra is megválthassa bérletét és ne legyen kötve új, egész hónapra megfizetni a bérletet, ha arra szüksége nincs. Itt sok kívánnivaló van. Minden fürdőhelyen előre kellene összeállítani az egész nyári programot. Aggodalmam van abban az esetben, ha a Balatoni Sporthetet ismét szeptember elejére teszik. Bármennyire gyönyörű az ősznek ez az ideje a tavon, bármennyire fáj otthagyni a hívogató kékséget, mégis, valljuk be, hogy szeptemberben már nincs élet. A Balatoni Sporthetet augusztus utolsó hetében kell megrendezni. Akkor sikerülni fog és talán sokakat itt tartani, akik 20-ika után elmennek. Ami a társadalmi életet illeti, nekem az a megjegyzésem, hogy annak irányítását a nyaralóhelyeken nem lehet csupán dotált fürdőtitkárokra bízni. Ettől a mi publikumunk irtózik. Mindenütt kell keresni egy alkalmas társadalmi embert, aki spontán kezébe veszi az intézést és mellette legyen segítőként aezetett titkár. Módosítani kellene azt a helyzetet, hogy a fürdőegyesületek tagjai csupán a helyi villatulajdonosok legyenek. Sok embernek, ha anyagi ereje van is hozzá, nincs kedve villával lekötni magát. A nyaralóhelyek többségi publikuma most már az évek óta egy helyet látogató villabérlő, vagy panziós publikumból adódik. Ennek is módot kell adni, hogy hozzászóljon a nyaralóhely ügyeihez, hisz „kurtaksát“ fizet! Tehát, ha egy villabérlő családfő lefizette a szezonra szóló kortáksát, akkor automatikusan legyen tagja a fürdőegyesületnek. Akkor bizonyára céltudatosabb és a nyaralók óhajtásának megfelelőbb beruházásokat, parkírozást és közmunkát fognak csinálni a rendelkezésre álló összegekből és a strandokon tisztaság lesz. Árpi a társadalmi életet illeti, a magyar viszonyok szerint nehezebb összehozni a különálló társaságokat, de némelykor talán mégis sikerül ad hoc programokat alkotni. Az idegenekről nagyon kevés gondoskodás történt eddig társasági szempontból. Ha azonban a nyaraló idegenekről tudják, hogy kik azok, akkor ismét csak a fent említett társadalmi ember útján lehet és kell is összehozni a magyar társasággal. Ahhoz nekünk nagy érdekeink fűződnek, hogy a nyaraló idegen nálunk társasági szempontból ne legyen elhagyatva és ne unatkozzon. Társadalmi és sport téren sokat várunk majdnem az egész Balatonra kiterjedő Balatonföldvári Sportklub működésétől. Nem szabad a nyári program során megfeledkezni arról sem, hogy a közönség a délutáni cukrászdában zenét kíván. Nagyon sokan vannak az országban, akik még nem látták a Balatont, különösen a felvidékiek. Mozgalmat kell indítani, hogy akinek körülményei csak engedik, e nyáron nézze meg a magyar tengert és töltsön ott legalább 3 napot. Nem egy napos filléres vonatokat, hanem 3 napos ottartózkodással nyaraló vonatokat kell indítani, jutányos ellátás bekombinálásával. Propagandát kellene indítani. Egy vonat publikumát szét lehetne azután osztani az egy vonalon fekvő nyaralóhelyek között aszerint, ki hova akar menni. A Balaton egész peremén mindenütt van már vasárnaponkint misézésre templom ,vagy kápolna. Csak minden nyaralóhelyen külön-külön plakátot kell kifüggeszteni az összes forgalmas helyeken (még a strandokon is), mely az órát közli. És jól kell megválasztani az órát. Ami a vasárnapi munkaszünetet illeti, nincs értelme a Balaton körüli enyhítésnek. Ezt a nyaraló közönség sem kívánja. Tartsák be tehát szigorúan a vasárnapi munkaszünetet. Kóródi-Katona Janóé.