Nemzeti Ujság, 1940. szeptember (22. évfolyam, 198-222. szám)
1940-09-01 / 198. szám
TI AAITLUmiN * időjárás: ~~ n — ---------- i .......................— !■ ~ »m.............m.....................Svájc Várható időjár — a diplomáciai rai$ akOVGtm MM sarmnssavRN flHHr Viszony meQSZam ftezö haszon- Ipk fWlTVra mmra TWMn la hitását tervezi négív órára. §P||a. ff (ffjLrdf JMy plLfä ffl fE3 Ilf f Iff Jam M¥ Angliával — Hz Ä+25JT. # IP 1 18 I AS net MseBb futó A. % MLstfA 1 VL wJf eső. 71 nappaltsto finn gazdasági mégeSmeltedikSSc XXII. évfolyam, 198. szám. + VASÁRNAP 4 Budapest, 1940 szeptember 1. * *Helsinkiben ** Megkezdik a fegyvergyakorlatra behivottak fokozatos leszerelését A BÉCSI DÖNTÉS HATÁSA ALATT ÁLL EGÉSZ EURÓPA A tengelyhatalmak és Magyarország diplomáciai győzelmeként könyveli el az ítéletet a világsajtó . A magyar társadalom osztatlan lelkesedéssel fogadta Erdély nagy részének visszacsatolását A lelkesedés és hála túláradt bennünk és a szív mámoros lüktetésében szét akarta dobni a bordák börtönét. Huszonkét évig vártak sokat tűrő, sokat próbált magyarok erre a pillanatra, hogy legalább képzeletben, de már szabadon öleljék lelkükre a legdrágább, legdédelgetettebb testvért, aki végre megtérhet az édes anya haza keblére. Szimbolikus ölelések és csókok ezrei fontak össze idegeneket. Hivatalokban, munkahelyeken, éttermekben, talán az utcán is egymás karjába borultak az emberek a hit hallatára. A távoli magyar és székely testvéreknek szólt minden csók, minden ölelés. A türelmetlen vágy nem várhatta végig azt, a néhány napot, amíg a történelem ítélőszéke előtt immár megsemmisült határok a valóságban is leomlanak. Az örömnek ebben az elragadtatott órájában megbocsátottunk mindezt szenvedést, amiben bőven volt mindig részünk. Nem éreztünk mást, csak hogy csodaszép, kimondhatatlanul drága ajándékot kaptunk és végtelen hálával gondoltunk annak a két baráti nemzetnek nagyszerű vezéreire, akiknek világtörténelmet teremtő, világrészt rendező lángszelleme visszaadta nekünk Szent István koronájának drága kincseit, a végtelenszer vissza,sóvárgott, a tenger keserű könnyel megsiratott Erdélyt. Soha olyan édesen nem zengett ez a név magyar szájakon, mint ezen az estén, amelyen először tudhatták újra magukénak. Soha olyan tisztán, olyan áthatón nem lángolt az öröm fénye a szemekben s az arcokon. Szinte az egekig csapkodott ez a fény és kigyújtotta az áttüzesedett szívek csillagjait az ablakokban. Sugárzott, izzott, lángolt a magyar főváros ebben a felejthetetlen, történelmi súlyú estében és magasba harsogta volna visszafojthatatlan lobogását akkor is, ha a pusztulás sötét gépmadarainak félelmes károgása rajzott volna feje fölött. Ezt az örömet nem lehetett megfélemlíteni, ennek az örömnek nem lehetett parancsolni. Mint megduzzadt folyam hömpölygött élő szívek és lelkek felszakadt zsilipjein és fékezhetetlen erő vad kényszerével sodort bennünket ellenállhatatlan árján. Sodort azok felé, akiknek köszönettel tartoztunk. Sodort az Európában tomboló nagy háború két győztes vezére felé, akiknek barátsága és hatalma nekünk ezt a csodálatos örömnapot szerezte. De sodort azok felé is, akik nekünk ezt az örömhírt hozták, akik két hosszú évtizeden át a tudomány találékonyságával, a meggyőző szó erejével, a türelem falakat döntő, sziklákat porlasztó kitartásával szinte naprólnapra küzdöttek ezért az eredményért. Teleki Pál miniszterelnök és Csáky István külügyminiszter Trianon óta nem szűntek meg igazunkat hirdetni, bizonyítani s a rajtunk esett kétségbeejtő igazságtalanságot a világ lelkiismerete elé állítani. Amit emberi elme, emberi akarat, emberi szív és erő megtehet, azt megtették és ebben a hittel teljes, csüggedést, megtorpanást nem ismerő harcukban ott állott mögöttük az egész nemzet, élén kormányzójával. Tomboló ujjongássá dagadt az öröm, amikor ők ketten a vasúti kocsiból leszállottak. És az örömnek ebben a mindenkit megrészegítő, szinte önkívületig csapkodó szertelen, ujjongásábraa, a higgadt bölcsesség kemény és férfias intelme zendült a miniszterelnök száján és robbant bele a tömeg lelkes ,örömmámorába. Egy tiszta és nagy érzés felelőtlen boldogságét, a felelősség törhetetlen tudatával akarta még tisztábbá, még tartalmasabbá még értékesebbé és magasabbrendűvé tenni. — Érezze át a nemzet minden egyes tagja — mondotta a miniszterelnök —, hogy az egész nemzetért felelős abban a munkában, amely holnap kezdődik. A mindig dolgozó, a mindig küzdő férfi szavai ezek a nemzethez, amelyet ezeréves múlt után sok viszontagság és sok próbáltatás után nagyra szólító sorsa ismét visszaállított arra az őrhelyre, amelyen vérzivataros századokon át Európa legvitézebb vártája volt. A férfi figyelmeztette a férfiakat, hogy sokáig ne adják át magukat az öröm hódító boldogságának. Szabad és kell is örülni, ilyen ünnppet, aminő most a nemzetre virradt, a fenséges öröm lobogó fáklyáival kell njiegünnepelni. De, ez az öröm, ennek mindenről feledkező mámora perce,el semtarthat tovább, mint amenynyit a ránk váró új feladatok, a nemzet életének, az új szintén való diadalmas megfiuítása, a szebb, biztosabb és tündöklőbb jövő építése erre engedélyez. Az est még az örömé, de a nyugtató álomra ébredő reggel már kell, hogy megfeszített munkában találja az egész nemzetet. Munka vár ránk. Dolgoznunk kell serényebben, öntudatosabb elszántsággal, kitartóbb, keményebb fegyelemmel, céltudatosabb megfontoltsággal, mint eddig tettük. Mikori Már holnap — mondotta a miniszterelnök, aki maga adta legragyogóbb példáját ennek a pihenést nem ismerő munkaszeretetnek. Az öröm nem lehet a restség vánkosa. Ez az öröm kötelez. Kötelez arra, hogy annak az új nagy feladatnak, amelyet ennek a páratlan örömnek fejében vállalt, emberül meg is feleljen. Ezt pedig csak közösen átérzett, tudatos és szilárd elszántsággal vallott, nagy felelősségtudattal érheti el. Magyarország határai megduzzadtak, nem vagyunk már az a nyomorékra szabdalt országosonk, ami két évtizeden át voltunk, a világ ismét várakozással tekint ránk. De ennek a várakozásnak meg is kell felelnünk, a megnövekedett kereteket ki töltéltünk erővel, munkával, cselekvéssel. Akik itt élnek magyar testvérek csaknem mind egyesülhetnek most újra az új határok között. Ennek a meggyarapodott testvériségnek hatványozottabban kell megteremtenie, bennünk a közösségi tudatot, azt, hogy egymásért vagyunk egymásra utaltan, egymásért, magyarságunkért, nemzeti létünkért és boldogulásunkért küzdve, egymást segítve és támogatva, egymás erejét megsokszorozva. Erre figyelmeztet bennünket a miniszterelnök. Szent és másíthatatlan magyar és emberi kötelességünk ég ebben az igében, amelyet legszentebb öröm lángja irt be kitörülhetetlen hatalommal minden magyar szives. Ribbentrop német birodalmi külügyminiszter és C'iano, Olaszország külügyminisztere az új határok döntőbirái.Báró Erdmannsdorf és Talamo márki, a tengelyhatalmak budapesti képviselői Magyarország kész átvenni szerepét az új Európában Berlin, augusztus 31. Budapestről jelenti a Német Távirati Iroda. A magyar közvélemény a bécsi döntésben az európai építőmunkához való értékes hozzájárulást, továbbá a trianoni szerződés végleges felszámolását látja benne. Magyarország kész — jelentik ki itteni politikai körökben — a tengelyhatalmak oldalán az új Európában szerepét átvenni. (MTI) Gróf Teleki és gróf Csáky legmagasabb kormányzói kitüntetése A Magyar Távirati Iroda jelenti: A Budapesti Közlöny vasárnapi száma a következő legmagasabb kéziratot közli: Kedves gróf Teleki! A revíziós mozgalom, mely a kegyetlen békediktátumok békés úton való megváltoztatását tűzte ki céljául, újabb jelentős sikert ért el. Hosszú, kemény munka vezetett e sikerhez. Ebben a munkában Ön a magyar igazság győzelmébe vetett fanatikus hittel huszonkét esztendőn át alapos tudásának, kiváló képességeinek és lankadatlan munkaerejének legjavát adta. Midőn ennek eredményeképen Kelet-Magyarország és Erdély egy része a Magyar Szent Koronához visszatér, kimagasló érdemeiért hálás köszönetemet fejezem ki. Kelt Budapesten, 1940 augusztus hó 31. napján. Horthy s. k. Gróf Teleki Pál s. k. Kedves gróf Csáky! Az a fáradhatatlan és ernyedetlen küzdelem, amelyet Ön a magyar igazság diadalra juttatása érdekében a m. kir. miniszterelnökkel együtt folytatott és amelynek eredményeként Erdély és Kelet-Magyarország egy része a Szent Koronához most visszatér, arra indít, hogy legmelegebb köszönetemet kifejezve. Önnek ez alkalomból a Magyar Érdemrend nagykeresztjét adományozzam. Kelt Budapesten, 1910 augusztus hó 31. napján. Horthy s. k. - i Gróf Teleki Pál s. k. Lapunk mai száma 20 fillér