Nemzeti Ujság, 1941. január (23. évfolyam, 1-25. szám)

1941-01-01 / 1. szám

„A harc folyik addig, míg a háborúért felelősek meg nem semmisülnek“ Hitler újévi felhívása a német néphez Berlin, december 31. (Német Távirati Iroda.) A­ Führer az évforduló alkalmából felhívást bocsá­tott ki, am­elyben a nemzeti szocialisták­hoz és párttagokhoz fordul és a háború­­­­ról, annak keletkezéséről nyilatkozik. A bevezetőben utal arra a helyzetre, amelyben Németországnak hozzá kellett látnia, hogy legyőzze azt az erőt, amely a német népet nyomorúságba döntötte. Meg kellett találnia a megújhodás útját. Ezt a német elhatározást minden esz­közzel meg akarták gátolni, gazdasági harcot indítottak Németország ellen, boj­­kottálták a német munka eredményeit, kigunyolták és rágalmazták a birodal­mat és annak vezetőit. A nagytőkés de­mokráciák haraggal és gúnnyal utasí­tottak vissza minden kísérletet a megér­tésre. Az új Németország el volt tökélve arra, hogy nem tűri többé a zsarolást és azt a külföldi gyűlölethadjáratot, ame­lyet jellemtelen emigránsok indítottak a Birodalom ellen, menekült zsidó élős­­diekkel. A Führer felhívása ezután ,a háborút megelőző események vázolására tér át. Erős szavakkal szól arról a Diódról, ahogy­ az angolok sokmilliós népeket ■­.gáztak le s felállítottak egy világren­det, amely saját jéghideg és gúnyos ki­jelentéseik szerint, birtoklókból és nincs­telenekből áll. Ebben a világrendben a demokráciák még arra sem képesek, hogy segítsenek saját népeik nyomorán. Ezekben a plutokrata demokráciákban az uralkodó rétegek nyereségvágya, rom­­lottsága, tunyasága, de butasága is visz­­szautasít minden módszert, amely kor­látot szabhatna az egyéni önzésnek. Ezek az elemek egyúttal fegyverkezési üzemek tulajdonosai és részvényesei, akik minél hosszabb háborút akarnak, mert ebben nagyobb kereseti lehetőségeket lát­nak. így­ érthető, ha a nemrég elhunyt Chamberlain a háború első napján kije­lentette, hogy Anglia számára a■ háború­nak legalább három évig kell tartania. így érthető, hogy fagyos visszautasításra talált a Führer minden kísérlete, hogy megakadályozza a háború kitörését s azt a küzdelmek amire egyáltalán semmi szükség nem volt s amely minden ok nél­kül milliók életébe és egészségébe került. Ezért hirdették a múltban és még ma is azt az ostoba és becstelen hazugságot, hogy a Német Birodalom, vagy Olaszor­szág meg akarja hódítani a világot, holott éppen ezeknek a­­világhódítóknak van szükségük­ háborúra, hogy tőkéjüket magasabban kamatoztathassák. Rámutat ezután a Führer arra, hogy minden béke­ajánlatát gyengeségnek akarták feltün­tetni s utolsó fáradozásait ujjongással mellőzték és kijelentették, hogy most már be van bizonyítva, hogy Németország nincs felkészülve és könnyen megsemmi­síthető. Pedig a történelem bebizonyí­totta, hogy a békeajánlatokat nem féle­lemből tette meg. Az 1940-es esztendő dön­tést hozott oly mértékben és oly gyors ütemben, amelyhez hasonló a népek tör­ténelmében még nem fordult elő. . „Németország és Olaszország véget vetett a hadiipari uszítófő üzelmeinek“ A következőkben sorra veszi Hitler felhívása a háborús év eseményeit, köz­tük Churchillnek azt a kísérletét, hogy hirtelen megrohanással megvesse lábát Norvégiában, amire a német katona meg­semmisítő erővel felelk Az angol hírve­rés mégis­­helyénvalónak találta, hogy német balsikerekről beszéljen s ezekben bizonyítékot lásson a német katona hiányos felszerelésére, így hazudozva és szédelegve határozta el Anglia szövetségeseivel Belgium és Hollandia megszállását. A német haderő egy nap alatt megadásra kényszerítette Hollan­diát, további 10 nap alatt pedig a belga hadsereg megverve tette le a fegyvert. Rámutat azután Franciaország veresé­gére és arra, hogy az angolok a lehető leggyorsabban iparkodtak elhagyni a szárazföldet s menekülésük fedezésére hollandokat, belgákat és franciákat hasz­náltak fel. A lehető leggyorsabban kísé­relték meg a menekülést Dünkirchen felé, amikor Franciaország még harcolt. A demokratikus háborús uszítók azt hir­dették, hogy több mint 1 millió angol ka­tona van a kontinensen, pedig kiderült, hogy csak 12 és fél hadosztály volt, így csalták meg saját hozzátartozóikat és szö­vetségeseiket. A háború bebizonyította az egész világ előtt a német véderő kiváló­ságát. A párt és az állam valamennyi szervezete a legjobban bevált. A nyugati hadjárat befejezése után azt a kívánságomat fejeztem ki Anglia felé, hogy az oktalan háborút, fejezzük be. A háborús nyerészkedők dühös fel­­háborodása volt a válasz, mert a háború vége véget vetett volna hadiipari, üzle­teiknek. Ha most fokoztos­m nyugta­lanná váló népeiknek megígérik, hogy a háború után ők sem idegenkednek majd olyasmitől, mint például a népközösség, vagy a nyomorba jutott tömegekkel való törődéshez csak a demokrata háborús, gonosztevők lelkiismeretlenségét bizo­nyítja, amellyel a jövőre ígérnek vala­mit abból, amit a múltban sohasem tel­jesítettek. Ezért a háború folytatódik mindaddig, amíg ezek a felelős tényezők meg nem semmisülnek. Az 1941-es esztendő a né­met hadsereget, tengerészetet és légierőt hatalmasan megerősödve még jobb fel­szerelésben látja majd felvonulni, össze­omlanak a háborús gonosztevők híres szólamai a csapások alatt. Bármi történ­jék is, Németország merész elhatározás­sal megtesz mindent a szükséges cél el­érésére. Minden hatalom, amely ezekből a demokráciákból táplálkozik, bele fog abba halni. Ha Churchill úr és társai ki­jelentik, hogy az ő világuk a mienk mel­lett nem állhat fenn, akkor ez csak az ő szerencsétlenségük — mondja a Führer. Németország és Olaszország legyűrte egyes plutokrata kapitalisták előjogai­nak korszakát. Ha Churchill úr és kapi­talista hívei azt hiszik, hogy ilyen világ­ban ők nem élhetnek, ezzel előbb-utóbb a magukét döntik romba. Ebben a hitben kezdjük el az 1941-es évet. „Olaszország harca a mi harcunk is“ Ez év június eleje óta oldalunkon áll a fasiszta Olaszország. Olaszország harca a mi harcunk is, reményei a mi remé­nyeink. Gyerekes a háborút kirobbantók­nak az a hite, hogy egyes akciókban bár­mit is változtathatnának a küzdelem ki­menetelén. Churchill ur már igen sok ilyen úgynevezett győzelmet­ ért el, amelyről később mindig kiderült, hogy csak balsiker. Churchill ur volt az a férfi, aki hirtelen kitalálta a korlátlan légiháborút, mint a brit győzelem nagy titkát. Három és fél hónapon keresztül válogatás nélkül bombákat dobatott le német városokra éjszakai támadások al­kalmával ez a gonosztevő; kis paraszt­­falvacskákat gyújtólapokkal lobbantott lángra és — mint a birodalmi főváros lakosai tudják — különösen a kórháza­kat tűzte ki célpontokul. Mindig figyel­meztettem őket, hogy sor kerülhet a ■megtorlásra, amire nevetés volt a válasz. Arról tárgyaltak, hogy bombáik milyen hatással voltak a német lakosságra és a gazdasági életre. Szeptember közepe óta azonban előttük is világos lett, hogy addig csak az emberiesség tartott vissza bennünket, hogy válaszoljunk a Chur­­chill-féle gonosztettekre. De most már a háborút a végső következményekig vi­seljük addig, amíg a felelős gonosztevő­ket ki nem küszöböljük. Ez véreset­ ko­moly dolog. Minden bombára tíz, vagy ha kell, száz bombával vágunk vissza. Egyet megjegyezhetnék: ebben a hábo­rúban nem a hadiszerencse győz, hanem végre egyszer: a jog. Németországban és a fascista Olaszországban milliónyi és milliónyi dolgozónak az a felismerése a hajtóerő, hogy ebben a háborúban a demokráciák ellenük harcolnak és ha valaha legyőzetnének, akkor a háborús nyereség utáni vágy nem ismerne ha­tárt. Németország, Olaszország és Japán tudja, hogy ebben a háborúban nem államformáért folyik a harc, hanem ki­zárólag azért, hogy ez a föld ne csak egyeseknek teremjen gyümölcsöt. Ez a harc elenyésző kisebbségben levő, kapi­talista rétegek kapzsisága és jogbitor­lása ellen folyik, amely rétegek nem akarják belátni, hogy elmúltak azok az idők, amikor az arany kormányozta a világot. Ez a felismerés hozza a győzel­met az elkövetkező évben. Hisszük, hogy rászolgálunk a Gondviselés áldására, ha híven és bátran teljesítjük kötelességün­ket. Ebben a hitben kezdjük meg az­ III. évet. (MTI) Angol replüctámadási kísérlet Berlin, december 31. (Német Távirati Iroda.) Kedden dél­után négy ellenséges repülőgép megkísé­relte, hogy a megszállott területen át Né­metország fölé repüljön. Az ellenséges gépeket a német légvédelem idejében észrevette és tüzelni kezdett rájuk. Két támadó gépet sikerült lelőni. A másik két gép visszafordult és szabad terepen dobta le bombáit. A bombák nem okoztak kárt. (MTI) 1 Ki volt Jorga! Genfből jelentik: A Neue Zürcher Zeitungban Hartmann W. Hanns hosszabb cikkben boncolgatja Jorga tu­dományos művét.­ Jorga történeti módszerét döntően befolyá­solta politikai felfogása. Amikor román törté­nelmet írt, célja mindig az volt, hogy kimu­tassa a románok őslakó mivoltát az, általuk lakott vidékeken. Leghevesebb román bírálói is követték Jor­gát ezen az útón és így jött létre Romániában az az irodalom, amely sa­ját magát történetírásnak nevei, de valóság­ban nem más, mint politizálás, amely sokszor önkényes feltevésekben és ferdítésekben merül ki. Jorgát emiatt gyakran­ érte kemény táma­dás külföldi történészek — így a magyar Domanovszky Sándor és a bolgár Mutafcsiev részéről, akik alanos érvekkel cáfoltak rá Jorga tételeire. (MTI) Bukarest, december 31.. (Magyar Távirati Iroda.) A minisztériumok titkos alapjának felhasználását kivizsgáló bi­zottság megállapította, hogy Calinescu bel­­ügyminisztersége idején a titkos alapból 31.193.000 lejt használt fel anélkül, hogy ez NEMZETI ÚJSÁG 3 1941 január 1. Szerda ÖREG LÁMPÁK MELLETT ÜLNI ! CSERÉLJE KI ŐKET TUNGSRAM KO­OMm összeg felhasználását valamilyen elfogadható módon igazolta, volna. Az aradi magyarok a német csapatok parancsnokához fordultak védelemért Arad, december 31. A magyar munkások és tisztviselők elbocsá­tása tovább tart. Karácsony előtt újabb fel­mondások történtek az aradi közműveknél. A Dermata gyár eddig több mint 200 magyar munkást bocsátott el. Ugyancsak folytatódnak a legionisták túlkapá­sai is. Mióta az üldözött magyarság a­z aradi német kiképző keret pa­rancsnokához fordult védele­mért, azóta ezek az atrocitások magában a városban szemmel láthatóan csökkentek, azon­­ban a környéken ma is nap-nap után meg­ismétlődnek a magyar személyekkel szem­­ben elkövetett, inzultusok és vagyon elleni erőszakoskodások formájában. (Bud. Tud.) Milyen boldogok voltak a székelyek? Marosvásárhely, december 3. A. Magyar Szó a Durántul ismeretes cikkére válaszol s adatokat sorol fel, milyen „boldo­gok voltak a székelyek“ a román uralom alatt. A cikk szerint 1928 júniusában az erdélyi bankszindikátus Gyergyószentmiklóson­ tartott ülésén megállapította, hogy a Székelyföldön 1923 óta a legteljesebb munkanélküliség tü­netei tapasztalhatók. A lakosság megélhetését nyújtó fakitermelés­­teljesen megállott, mert az erdők nagy részét az állam kisajátította, a magánbirtokosok pedig kénytelenek voltak erdőiket eladni. A természeti kincsek kibányá­szása pénzhiány­ miatt lehetetlen volt. A ro­mán, bankok műveletei következtében a széke­lyek lába alól kicsúszott a talaj és kivándor­lásra kényszerültek. A székelyföldi gyógyfor­rásokat az állam kisajátította vagy pedig minden kártérítés nélkül birtokba vette.­A lelketlen ügynökök egész hada Brazíliába és Kanadába csalogatta a székelységet az ottani őserdőkbe s a román kormány egyetlen lépést sem tett ennek megakadályozására. Az egy­idejüleg végrehajtott­ román agrárreform is rengeteg tragédiát idézett elő­­ a­ magyarság körében. Ezeken kívül több magyar elem­i­ is­kolát bezártak és az épületeket román állami iskolák részére használták fel. a gyergyóditrói polgári iskola, növendékeit pedig télmáz idején kiakoltatták és az iskolát román állami is­kola részére foglalták­ le. A csendőrök egész dalárdákat tartóztattak le magyar nóta miatt és puskatussal, korbáccsal vettek részt a görögkeleti egyház térítési munkáidban. Még ezernyi ilyen és ehhez hasonló esetet tudnánk felsorolni — fejezi be a lap — annak bizonyí­tására, milyen ,­boldogok voltak“ a székelyek a román megszállás alatt. (MTI) Csorba Ferenc ny. vallás- és közokta­tásügyi államtitkár a következő nyilat­kozatot tette: — Arra nézve, hogy a magyar kor­mány Nagy-Magyarország­­ románságá­nak összességét országunk megcsonkí­tása előtt mily elbánásban részesítette„ azt hiszem, időszerű, ha közlön­, hogy a­ görögkeleti román és a görögkatolikus román papok is kaptak az állampénztár hói kongrua címén fizetéskiegészítást, amely kiegészítést azonban törvény sze­rint el kellett vonni attól a paptól, aki­ről megállapították, hogy államellenes viselkedést tanúsított. — Én — aki a világháború előtt ezeket az ügyeket intéző ügyosztálynak sokáig főnöke voltam — azt akarva, hogy a román papság érezze, hogy a magyar kormányzat mély jóakarattal van iránta — az ily viselkedés konkrét megállapí­tása alkalmával, a kongrua azonnali el­vonása helyett majdnem minden ily eset­ben írtam a püspöknek és a tényállás konkrét közlése mellett kértem őt, ejtse módját, hogy az illető pap biztosnak el­fogadható kilátást nyújtson arra, hogy a jövőben minden államellenes viselke­déstől feltétlenül tartó­zkodni fog és miniszterem nevében kértem, a püspököt, hogy ilyképpen mentsen meg attól, hogy az illető paptól a kongruát, mély sajná­latomra, el kelljen vonnom. Ezt a kon­­gruát tényleg csak akkor vontam el, ha a püspök nem adott kielégítő választ. A külföldi sajtó is tisztán lát A külföldi sajtó is foglalkozik a román lapok magyarellenes támadásaival. A Basler Nachrichten budapesti tudósítója megállapítja, hogy a helyzet rendezése nem igen halad előre , tovább folyik az izgatás Magyarország és a bécsi döntés ellen. Szófiában és Belgrádban is fel­figyelnek ezekre a jelenségekre. A bel­grádi Politika budapesti tudósí­tója a ma­gyar közönség megdöbbenését hang­súlyozza és megállapítja, hogy a magyar sajtó nem vette át a román lapok hang­ját. Majd megállapítja, hogy teljesen is­meretlen a Romániában élő 600.000 ma­gyar sorsa, a román kormány jobban tenné, ha tárgyalásokat indítana s meg­felelne azoknak a kötelezettségeknek, amelyeket a bécsi döntésben vállalt. A Vreme ugyanebben az értelemben ir és rámutat a magyar-román viszony egyre feszültebbé válására. Magyarország elfo­gadná a tárgyalásokra vonatkozó román ajánlatot, de román részről vonakodnak ilyen ajánlatot tenni. A lap részletesen ismerteti a román sajtó és rádió magyar­­ellenes támadásait, köztük olyan közle­ményeket, amelyek súlyosan megsértet­ték magát Horthy kormányzót is. Ezek miatt a két ország között eléggé elmérge­sedett a légkör. Magyarországon nem ér­tik, mit akarnak a románok, amikor ha­tározott formában mgnyilvánult a német álláspont, amely szerint a bécsi döntés végleges és visszavonhatatlan. Szövetet, selpet 32 ut esztendőben is ramecsahízi Naményi SfeASÖLT «SSKSESSZffSXY C$G jgtfr," f*‘jaaaihitiiafcitti‘Mr.tf• ii 11 ~. • - - • • .■______M ■. ■W. IV., Szervita-tér S

Next