Nemzeti Ujság, 1942. június (24. évfolyam, 123-145. szám)

1942-06-03 / 124. szám

Az örök európai szellemet k­épviseli a Balkánon a bulgár irodalom Ma már átment a köztudatba, hogy a bulgárok, „a Balkán németjei“, rendkívül fontos szerepet játszanak a Balkán-fél­szigeten. Nagyra hivatott, tehetséges nem­zet, amely bizonyára meg fogja állni he­lyét az új Európában, ahol jelentős hiva­tás vár rá. Sajnálatos, hogy még mindig nem is­merjük eléggé őket. Nem ismerjük bal­káni vérrokonaink sajátos kultúráját, ősi művelődését, nem ismerjük szokásaikat, nyelvüket; irodalmuk pedig a szó szoros értelmében „terra incognita“, ismeretlen terület. Vessünk egy röpke pillantást erre a fel nem fedezett földrészre; izgal­masan érdekes új utat jelent az min­denki számára, aki oda be akar hatolni. Kevesen tudják például, hogy az úgy­nevezett cirill­ írás, a görög-keleti vallású szláv népek nemzeti írásmódja bulgár eredetű. A bulgároktól tanultak mind a szerbek, mind az oroszok. Feltalálója Szent Kliment, a legendás Cirill apostol egyik tanítványa, aki a szegényes görög ábécét elvetve, sajátos nemzeti írásmódot teremtett, hogy annak segítségével pon­olvassuk a Nemzeti Újságot tosan jegyezhesse a gazdag bulgár nyelv egész hangskáláját a legapróbb árnyalato­kig. Ezt az írást alkalmazták később sa­ját nyelvükhöz mind a szerbek, mind az oroszok, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a ciril­ írás megalkotása a bulgárok elévülhetetlen érdeme. Eszerint már ezer évvel ezelőtt azon fáradoztak ragyogó tehetségű kulturhősök, hogy a bulgár nemzetnek nemzeti írást adjanak kezébe s megvessék a bulgár irodalom alapjait. A bulgárok 865-ben tértek keresztény hitre, I. Borisz fejedelem uralkodása alatt. Fontos körülmény, hogy a bulgár keresztény egyház teljesen függetlení­tette magát Bizánctól s az istentiszteletek nyelvévé az ó-bulgár nyelvet tette. Ezzel alapját rakta le anak a dús ó-bulgár iro­dalomnak, amely Bulgáriából más szláv államokba nevezetesen Morvaországba, Horvátországba, Szerbiába és Oroszor­szágba is átterjedt. A keresztény vallás terjesztése s ápo­lása körül halhatatlan érdemeket szerzett a szentéletű testvérpár, Cirill és Method. Emléküknek május 11-én nemzeti ünnep keretében áldoz egész Bulgária. Tanítvá­nyaik közül Kliment, a cirill-irás felta­lálója, Macedóniában működött, abban az országrészben, amely legutóbb vissza­került az anyaországhoz, míg más tanít­ványok Preszlav városában fáradoztak a kultúra terjesztésén, a népnevelés terén. Borisz utóda, Szimeon cár (893—927) messze kiterjesztette az állam határait, Bulgáriát nagyhatalommá tette, emellett azonban az ország belső építéséről sem feledkezett meg. Kulturális tekintetben ragyogó eredményeket mutat fel ez a kor­szak: Szimeon cár alatt érte meg a bul­gár irodalom első aranykorát. Ennek az irodalomnak a bölcsője Makedónia, ép­pen az a terület, amely legtovább seny­­vedt idegen uralom alatt, továbbá Presz­lav, a bulgár fejedelmek székvárosa. Ki­váló férfiak működtek ott, mint például Kozma prezsbiter, akinek könyveit Bul­gária határain túl is olvasták. Csak természetes, hogy ez az irodalom túlnyomóan vallásos jellegű. Miseköny­vek, hittudományi munkák, szentbeszé­dek, bölcseleti értekezések váltogatják egymást, részben eredetiek, részben gö­rögből fordítva. Mint nyelvemlékek, fel­becsülhetetlen értékűek e munkák, hiszen ezek őrizték meg számunkra az ó-bulgár nyelvet. Az összehasonlító szláv nyelv­­tudomány jórészt a szent testvérpár s tanítványaik könyveiből merít, ezeknek köszönheti fejlettségét, megalapozottsá­gát. Szédületesen szép és tiszteletreméltó teljesítmény ez az ezer év előtti gazdag ó-bulgár irodalom! Sajnos, a betóduló bizánciak, majd a törökök uralma derékba törte Bulgária virágzó művelődését. Az első aranykor­­ után évszázados tespedés következik. Hogy a török hódoltság mit jelent, mi is tapasztaltuk, mennyivel inkább a bulgá­rok, akiknek egész országát elfoglalta a török s akiknek ötszáz éven keresztül a legszomorubb elnyomatásban kellett él­­niök! Az első aranykor irodalma s a mai mo­dern bulgár irodalom között voltaképpen nincs is semmiféle szerves összefüggés. A két korszak között óriási szakadék tátong s ez a szakadék tele van vérrel... Az első lendületet sokszázados némaság követte, egészen a 19. századig. Akkor azonban, a politikai felszabadulással egyidejűleg, újólag virágba szökkent a bulgár iroda­lom. Felmérhetetlen a kolostorok szerepe. A kolostorok, — köztük a világhírű rilai kolostor — híven őrizték a régi szent könyveket, őrizték a régi hagyományo­kat. Segítségükre volt a buján virágzó dús népköltészet is, amely ébren tartotta az elnyomott bulgárokban a nemzeti ön­tudatot, ötszáz keserves éven át. Az ébredés kimagasló alakja a hilen­­darszki kolostor egyik szerzetese, Paiszij atya, akinek „Szláv bulgár történelem“ c. műve (1762) korszakalkotó lett a bulgár történelemben. Ez a mű adott első lökést a tespedő bulgár irodalomnak. Megindult a vérkeringés, új korszak nyílt, az ébre­dés kori, előkészítője a politikai felsza­badulásnak. Paiszij szellemében működnek tanítvá­nyai, akik a bulgár közéletben fontos munkásságot fejtenek ki, tankönyveket írnak, felkarolják az elhanyagolt közok­tatást, felrázzák álmából a tespedő nem­zetet. Rakovszki, Karavelov műveiben lángoló lelkesedés izzik. De valamennyie­­ket homályba borítja Hriszto Botev, a bulgár Petőfi, aki gyújtó költeményeivel, egész életével s hősi halálával a bulgár nemzet rajongó tiszteletét vívta ki. Vére nem hullt ki hiába a bulgár hegyek kö­vére: az 1878. esztendő meghozta Bulgá­riának a függetlenséget s szabadságot.­­ Az elnyomatás szomorú korát rajzolja I Ivan Vazov, a legnagyobb bulgár író, I „Pod igoto“ (Iga alatt) c. hatalmas regé-­­ nyében. E regényt több európai nyelvre­­ lefordították, magyarra még nem! Sies- s­sünk pótolni a vétkes mulasztást, ismer­tessük meg a magyar közönséget ezzel a páratlan szépségű könyvvel, amely min­den bulgárnak valóságos bibliája. Most már nincs akadálya a további fejlődésnek. Egyik tehetség a másik után bontakozik ki. Kiváló lírikusok tűnnek fel, mint Szlavejkov, Javorov, Trajanov stb. Műveikből értékes szemelvényeket olvashatunk magyar nyelven Boikliev Dimo „Bulgár költők anthológiája" c. művében. A prózaíróknak, mint Elin­ Pelin, Jovkov stb. szintén akadt fordítója Vásárhelyi Pál személyében. Kívánatos volna, ha minél többen megkezdenék a munkát ebben az irányban, hogy közön­ségünk megismerkedhessék Délkelet- Európa e jelentős irodalmával. A bulgár nemzet 1878-ban bekövetke­zett felszabadulása óta gyorsan magáévá tette a nyugateurópai civilizáció minden vívmányát. Hamar behozta a késedelmet s ma már méltán sorakozik a művelt nemzetek sorába. A mai bulgár irodalom meglepően szerteágazó és gazdag, valóban európai színvonalú, amellett sajátos szó. Nők is szerepelnek az előtérben, mint pl. Bagrjana, Belcseva és Mutafova Fáni, aki legutóbb díjnyertes regényben írta le egy bulgár fejedelem s egy Árpádházi magyar királyleány házasságát. Mellettük a férfiírók, mint Csilit Fedrov, Zmej Gor­ja­nin, a szinműíró Babel, a novellista Ka­­ralijcsev és mások megannyi pozitív ér­ték, európai viszonylatban is figyelmet érdemlő jelenség. Az ismeretlenség, amely őket s jóformán hozzáférhetetlen nyelvüket fedi, csak még jobban fokozza a magyar közönség kíváncsiságát. Egyre nagyobb az érdeklődés déli rokonaink iro­dalma iránt. Újabban már dicséretes törekvés észlel­hető ez irányban. Legutóbb magyar írók látogattak el Szófiába, ahol előkelő kö­zönség előtt szólalt meg a magyar iroda­lom. Most bulgár írókat, a bulgár Par­nasszus szine-javát várjuk szép főváro­sunkba. Remélhető, hogy a kölcsönös is­merkedés kapcsán intenzív kulturkapcso­­lat fog közöttünk kialakulni s a magyar közönség nemsokára meg fog győződni róla, hogy a bulgárok irodalmi vonatko­zásban is számottevő értékes munkásai az európai kultúrának. TARCZAY GIZELLA A miniszterelnök körútja a magyar könyv sátortáborában A magyar könyv hármas ünnepének második napján is óriási érdeklődés nyilvánult meg, a sátrak alá színes ki­rakatokba helyezett szellemi termésünk iránt. Mindenki könyvet vásárol, tolong a nagyközönség a sátrak körül és való­ban megható az a szeretet, amellyel az utcák száguldó forgatagában körülveszi élő irodalmunkat az olvasó publikum. A magyar könyv diadalmas fejlődését mu­tatja, hogy serényen, szinte lázas tempó­ban fogynak a nagy sikert elért könyv­­ujdor­ságok. Van miből választani, mert irodalmunk valóban impozáns anyaggal sorakozott fel a könyvnapokra. A keddi nap érdekes eseménye volt, hogy Kállay Miklós miniszterelnök sorra járta a könyvsátrakat Ullein-Reviczky Antal sajtófőnök, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter és Kállay Kristóf személyi titkár kíséretében. A magyar miniszterelnök megtisztelte láto­gatásával a magyar könyvet. Ez a láto­gatás nemcsak az egyes sátrakban auto­gramot osztogató író-kiválóságainknak szólt, hanem a magyar irodalom megbe­csülését és fontos hivatásának elismeré­sét jelentette. Déli egy óra tájban érkezett a minisz­terelnök autója a Vörösmarty-téri könyvsátor elé. Itt a szlovákiai magyar írók tették ki közszemlére szellemi ter­mékeiket. A szlovákiai Írók csoportja élén gróf Eszterházy Jánossal lelkesen fogadta a miniszterelnököt, aki nagy ér­deklődéssel forgatta az eléje tett könyve­ket, majd beírta nevét a vendégkönyvbe. A déli órákban egyébként a miniszterel­nök felesége is megjelent a szlovákiai magyar írók sátrában, első napon pedig a kormányzóhelyettes hitvese, József Ferenc főherceg, Bárdossy László volt miniszterelnök és sok más előkelőség kereste fel a sátrat. A miniszterelnök ezután a Szervita-térre hajtatott, ahol az Erdélyi Szépmívesek tetszetős könyv­sátra áll. Az erdélyi irodalom több ki­válósága sorakozott itt fel: gróf Bánffy Miklós, báró Kemény János, Tamási Áron és mások. Kállay Miklós szívélye­sen elbeszélgetett az írókkal, majd be­ható érdeklődéssel vizsgálgatta végig a szép anyagot. Az autó immár könyvek­kel megrakva a MEFHOSz Apponyi-téri sátrához hajtott, ahol dr. Lassányi Kor­nél, a MEFHOSz igazgatója és az ifjúság más vezetői fogadták a miniszterelnö­köt. Az ifjúság kulturális munkája külö­nösen lekötötte a miniszterelnök érdek­lődését, főleg a MEFHOSz kiadásában megjelent „Szeresd a magyar katonát“ című művet lapozta élénk figyelemmel. A Kecskeméti­ utcában felállított dél­vidéki sátornál tett látogatása után a Stádium könyvsátrához irányította az autót, ahol figyelmesen érdeklődött a magyar könyvújdonságok iránt. Ennél a rendkívül látogatott sátornál különben a miniszterelnök felesége, valamint Ullein- Reviczky Antalné is megjelent a déli órákban. Az Athenaeum könyvsátránál igen melegen elbeszélgetett a miniszter­­elnök Mécs Lászlóval, aki összegyűjtött verseinek kötetét dedikálta a magas vá­sárlónak. Innen az Uj Idők sátrához ve­zetett az út. Herczeg Ferenc vezetésével irodalmunk több kitűnősége üdvözölte a miniszterelnököt, aki hosszasan eltársal­­gott az írókkal és megvásárolta Herczeg Ferenc több művét, sok egyéb könyvvel együtt. A Magyar Élet könyvsátrába is érdeklődéssel lépett be Kállay Miklós. Itt Veres Péterrel, a magyar paraszti iro­dalom egyik kitűnő képviselőjével szorí­tott kezet, azt a fajtát üdvözölve az író­ban, amelyben annyi egészséges tehetség és vitalitás lakik. A miniszterelnök ez­után autójába ült és kíséretével együtt visszatért a miniszterelnökségi palotába. A magyar könyv harmadik napja, egy­ben befejezője irodalmunk ünnepnapjai­­nak, bizonyára közönségünk érdeklődé­sének hőfokát jelzi majd, amely szerete­­tébe vette és szívébe zárta a magyar könyvet. NEMZETI ÚJSÁG 5 1942 június 3. Szerda A magyar—német kulturális bizottság tanácskozása A magyar német kulturális vegyesbi­zottság főbizottsága június elsején Buda­­pesten megkezdte tárgyalásait. A felme­rült kérdéseket a két delegáció tagjai, a hagyományosan szívélyes magyar­német kulturális együttműködés szel­lemében beszélték meg és kitűnt, hogy a két küldöttség felfogása között teljes az összhang. Június 1-én délben Hóman Bálint val­lás- és közoktatásügyi miniszter adott villásreggelit a német vendégek tiszteles­­ére, amelyen Kállay Miklós miniszteri­elnök és a német követ is részt vett. Este Freyer professzor, a budapesti német tudományos intézet igazgatója rendezett lakásán fogadást. Június 2-án délelőtt a vegyesbizottság ülései folytatódtak és fő­­művészeti- és filmügyek kerültek szóba. Délben Jagow német követ adott villásreggelit, este pedig Ullein-Reviczky Antal rendkívüli követ és meghatalma­zott miniszter, sajtófőnök vendégeli meg lakásán az előkelő német vendégeket. A Közmunkatanács elnöke az utcaelnevezésekről Mostanában elég gyakran fordul elő hogy valamelyik utcának a nevét meg­változtatják, vagy valamelyik névtelen utca nevet kap, mire mindig akad va­laki, akinek nem tetszik az új utcanév kifogásolja a régi elnevezés meg­­változtatását. És ezért kérdést intéztünk Bessenyey Zénó titkos tanácsoshoz, a Közmunkatanács elnökéhez az újabb utcaelnevezésekre vonatkozóan, aki töb­bek között a következőket mondotta: — Az utcaelnevezés a Közmunkatanács­nak legodiózusabb, legimproduktívabb és azt lehetne mondani, legnehezebben ke­zelhető kérdése. A múltban és a jelen­ben sokat foglalkoztak ezzel az illetéke­sek, de megnyugtatásul közölhetem, hogyha bármely hatóság venné át ezt a hatáskört, a helyzet még zavarosabbá válnék és sokkal inkább játszana szere­pet az elnevezésekben a politika és a hirtelen múló aktualitás, mint így. Az utcaelnevezéseknek megvan a maguk történelme és az egyes elnevezések igaz­ságosan csak úgy bírálhatók el, ha az ember minden elnevezésnek ismeri tör­ténetét és beállítottságát. Éppen ezért intézkedtünk oly irányban, hogy minden fontosabb névről elnevezett utca olyan sarok-emléktáblát kapjon, melyen meg van írva az illető személy érdeme és rö­vid története. Rexa Dezső ny. vármegyei levéltárossal megiratjuk az összes utca­­elnevezések történetét és ez a munka mindent meg fog magyarázni. Mióta a Közmunkatanács elnöki székét betöltöm, az utcaelnevezésekben igyekszünk bizo­nyos rendszert bevezetni, így: belvárosi és történelmi emlékű utcaneveket nem változtatunk meg. A Horthy Miklós híd nyugati hídfője körül s az egész Lágymá­nyoson igyekszünk történelmi neveket adni az utcáknak. A Rózsadombon in­kább virágelnevezéseket adunk. Elhunyt nagyj­ainkról haláluk után 10 évig nem nevezünk el utcát. A világháború folya­mata alatt kerülünk minden személyről elkeresztelt utca-elnevezést. Kerüljük az azonos nevű utca- és tér-elnevezéseket, kivételt csak ott teszünk, ahol az utca hasonnevű térbe torkollik vagy fordítva. Természetesen egyes estekben a fenti el­vek alól kivételt teszünk. Ifjú utcát ne­veztünk el a közelmúltban Gömbös Gyu­láról, Wolff Károlyról, Teleki Pálról. Újabb építkezések a fővárosban Szendy polgármester legutóbb négy na­­gyobb építkezésre adott engedélyt. Az épít­tetők a következők: Makláry József­né XI., Csurgói-út 36/a, egyemeletes lakóház 7 la­kással, Kaszap Pálné XI., Harcos-u. 7. egy­emeletes lakóház 3 lakással, Szilvássy József X., Halas­ u. 2. magasföldszintes lakóház, 2 lakással és OTI XIV., Hungária­ körút 32.426/1—2. hrsz. négyemeletes bérház, 16 la­kással. Földszintes lakóház építésére kaptak engedélyt: Völgyesi Gergely XI., Albert-u. 147., Berdonetto-Federico XII., Németvölgy 8097/5. hrsz., Oláh Andor XII., Sashegy 2668/85. hrsz., Muhari János XIV., Egressy­­út 198., Vértes László XIV., Turul­ u. 6. és Braun Imre X., Gutor­ u. 5. mműL WfeM fffflESJ B5B Cseprephy-film 1 B JOAN FONTAINE és LAURENCE OLIVIER felejthetetlen, művészi filmkölteményét MA újítja fel a DÉCSI. Előadások: fél 5, 7, fél 10 !

Next