Nemzeti Ujság, 1942. június (24. évfolyam, 123-145. szám)
1942-06-03 / 124. szám
Az örök európai szellemet képviseli a Balkánon a bulgár irodalom Ma már átment a köztudatba, hogy a bulgárok, „a Balkán németjei“, rendkívül fontos szerepet játszanak a Balkán-félszigeten. Nagyra hivatott, tehetséges nemzet, amely bizonyára meg fogja állni helyét az új Európában, ahol jelentős hivatás vár rá. Sajnálatos, hogy még mindig nem ismerjük eléggé őket. Nem ismerjük balkáni vérrokonaink sajátos kultúráját, ősi művelődését, nem ismerjük szokásaikat, nyelvüket; irodalmuk pedig a szó szoros értelmében „terra incognita“, ismeretlen terület. Vessünk egy röpke pillantást erre a fel nem fedezett földrészre; izgalmasan érdekes új utat jelent az mindenki számára, aki oda be akar hatolni. Kevesen tudják például, hogy az úgynevezett cirill írás, a görög-keleti vallású szláv népek nemzeti írásmódja bulgár eredetű. A bulgároktól tanultak mind a szerbek, mind az oroszok. Feltalálója Szent Kliment, a legendás Cirill apostol egyik tanítványa, aki a szegényes görög ábécét elvetve, sajátos nemzeti írásmódot teremtett, hogy annak segítségével ponolvassuk a Nemzeti Újságot tosan jegyezhesse a gazdag bulgár nyelv egész hangskáláját a legapróbb árnyalatokig. Ezt az írást alkalmazták később saját nyelvükhöz mind a szerbek, mind az oroszok, de nem szabad elfelejtenünk, hogy a ciril írás megalkotása a bulgárok elévülhetetlen érdeme. Eszerint már ezer évvel ezelőtt azon fáradoztak ragyogó tehetségű kulturhősök, hogy a bulgár nemzetnek nemzeti írást adjanak kezébe s megvessék a bulgár irodalom alapjait. A bulgárok 865-ben tértek keresztény hitre, I. Borisz fejedelem uralkodása alatt. Fontos körülmény, hogy a bulgár keresztény egyház teljesen függetlenítette magát Bizánctól s az istentiszteletek nyelvévé az ó-bulgár nyelvet tette. Ezzel alapját rakta le anak a dús ó-bulgár irodalomnak, amely Bulgáriából más szláv államokba nevezetesen Morvaországba, Horvátországba, Szerbiába és Oroszországba is átterjedt. A keresztény vallás terjesztése s ápolása körül halhatatlan érdemeket szerzett a szentéletű testvérpár, Cirill és Method. Emléküknek május 11-én nemzeti ünnep keretében áldoz egész Bulgária. Tanítványaik közül Kliment, a cirill-irás feltalálója, Macedóniában működött, abban az országrészben, amely legutóbb visszakerült az anyaországhoz, míg más tanítványok Preszlav városában fáradoztak a kultúra terjesztésén, a népnevelés terén. Borisz utóda, Szimeon cár (893—927) messze kiterjesztette az állam határait, Bulgáriát nagyhatalommá tette, emellett azonban az ország belső építéséről sem feledkezett meg. Kulturális tekintetben ragyogó eredményeket mutat fel ez a korszak: Szimeon cár alatt érte meg a bulgár irodalom első aranykorát. Ennek az irodalomnak a bölcsője Makedónia, éppen az a terület, amely legtovább senyvedt idegen uralom alatt, továbbá Preszlav, a bulgár fejedelmek székvárosa. Kiváló férfiak működtek ott, mint például Kozma prezsbiter, akinek könyveit Bulgária határain túl is olvasták. Csak természetes, hogy ez az irodalom túlnyomóan vallásos jellegű. Misekönyvek, hittudományi munkák, szentbeszédek, bölcseleti értekezések váltogatják egymást, részben eredetiek, részben görögből fordítva. Mint nyelvemlékek, felbecsülhetetlen értékűek e munkák, hiszen ezek őrizték meg számunkra az ó-bulgár nyelvet. Az összehasonlító szláv nyelvtudomány jórészt a szent testvérpár s tanítványaik könyveiből merít, ezeknek köszönheti fejlettségét, megalapozottságát. Szédületesen szép és tiszteletreméltó teljesítmény ez az ezer év előtti gazdag ó-bulgár irodalom! Sajnos, a betóduló bizánciak, majd a törökök uralma derékba törte Bulgária virágzó művelődését. Az első aranykor után évszázados tespedés következik. Hogy a török hódoltság mit jelent, mi is tapasztaltuk, mennyivel inkább a bulgárok, akiknek egész országát elfoglalta a török s akiknek ötszáz éven keresztül a legszomorubb elnyomatásban kellett élniök! Az első aranykor irodalma s a mai modern bulgár irodalom között voltaképpen nincs is semmiféle szerves összefüggés. A két korszak között óriási szakadék tátong s ez a szakadék tele van vérrel... Az első lendületet sokszázados némaság követte, egészen a 19. századig. Akkor azonban, a politikai felszabadulással egyidejűleg, újólag virágba szökkent a bulgár irodalom. Felmérhetetlen a kolostorok szerepe. A kolostorok, — köztük a világhírű rilai kolostor — híven őrizték a régi szent könyveket, őrizték a régi hagyományokat. Segítségükre volt a buján virágzó dús népköltészet is, amely ébren tartotta az elnyomott bulgárokban a nemzeti öntudatot, ötszáz keserves éven át. Az ébredés kimagasló alakja a hilendarszki kolostor egyik szerzetese, Paiszij atya, akinek „Szláv bulgár történelem“ c. műve (1762) korszakalkotó lett a bulgár történelemben. Ez a mű adott első lökést a tespedő bulgár irodalomnak. Megindult a vérkeringés, új korszak nyílt, az ébredés kori, előkészítője a politikai felszabadulásnak. Paiszij szellemében működnek tanítványai, akik a bulgár közéletben fontos munkásságot fejtenek ki, tankönyveket írnak, felkarolják az elhanyagolt közoktatást, felrázzák álmából a tespedő nemzetet. Rakovszki, Karavelov műveiben lángoló lelkesedés izzik. De valamennyieket homályba borítja Hriszto Botev, a bulgár Petőfi, aki gyújtó költeményeivel, egész életével s hősi halálával a bulgár nemzet rajongó tiszteletét vívta ki. Vére nem hullt ki hiába a bulgár hegyek kövére: az 1878. esztendő meghozta Bulgáriának a függetlenséget s szabadságot. Az elnyomatás szomorú korát rajzolja I Ivan Vazov, a legnagyobb bulgár író, I „Pod igoto“ (Iga alatt) c. hatalmas regé- nyében. E regényt több európai nyelvre lefordították, magyarra még nem! Sies- ssünk pótolni a vétkes mulasztást, ismertessük meg a magyar közönséget ezzel a páratlan szépségű könyvvel, amely minden bulgárnak valóságos bibliája. Most már nincs akadálya a további fejlődésnek. Egyik tehetség a másik után bontakozik ki. Kiváló lírikusok tűnnek fel, mint Szlavejkov, Javorov, Trajanov stb. Műveikből értékes szemelvényeket olvashatunk magyar nyelven Boikliev Dimo „Bulgár költők anthológiája" c. művében. A prózaíróknak, mint Elin Pelin, Jovkov stb. szintén akadt fordítója Vásárhelyi Pál személyében. Kívánatos volna, ha minél többen megkezdenék a munkát ebben az irányban, hogy közönségünk megismerkedhessék Délkelet- Európa e jelentős irodalmával. A bulgár nemzet 1878-ban bekövetkezett felszabadulása óta gyorsan magáévá tette a nyugateurópai civilizáció minden vívmányát. Hamar behozta a késedelmet s ma már méltán sorakozik a művelt nemzetek sorába. A mai bulgár irodalom meglepően szerteágazó és gazdag, valóban európai színvonalú, amellett sajátos szó. Nők is szerepelnek az előtérben, mint pl. Bagrjana, Belcseva és Mutafova Fáni, aki legutóbb díjnyertes regényben írta le egy bulgár fejedelem s egy Árpádházi magyar királyleány házasságát. Mellettük a férfiírók, mint Csilit Fedrov, Zmej Gorjanin, a szinműíró Babel, a novellista Karalijcsev és mások megannyi pozitív érték, európai viszonylatban is figyelmet érdemlő jelenség. Az ismeretlenség, amely őket s jóformán hozzáférhetetlen nyelvüket fedi, csak még jobban fokozza a magyar közönség kíváncsiságát. Egyre nagyobb az érdeklődés déli rokonaink irodalma iránt. Újabban már dicséretes törekvés észlelhető ez irányban. Legutóbb magyar írók látogattak el Szófiába, ahol előkelő közönség előtt szólalt meg a magyar irodalom. Most bulgár írókat, a bulgár Parnasszus szine-javát várjuk szép fővárosunkba. Remélhető, hogy a kölcsönös ismerkedés kapcsán intenzív kulturkapcsolat fog közöttünk kialakulni s a magyar közönség nemsokára meg fog győződni róla, hogy a bulgárok irodalmi vonatkozásban is számottevő értékes munkásai az európai kultúrának. TARCZAY GIZELLA A miniszterelnök körútja a magyar könyv sátortáborában A magyar könyv hármas ünnepének második napján is óriási érdeklődés nyilvánult meg, a sátrak alá színes kirakatokba helyezett szellemi termésünk iránt. Mindenki könyvet vásárol, tolong a nagyközönség a sátrak körül és valóban megható az a szeretet, amellyel az utcák száguldó forgatagában körülveszi élő irodalmunkat az olvasó publikum. A magyar könyv diadalmas fejlődését mutatja, hogy serényen, szinte lázas tempóban fogynak a nagy sikert elért könyvujdorságok. Van miből választani, mert irodalmunk valóban impozáns anyaggal sorakozott fel a könyvnapokra. A keddi nap érdekes eseménye volt, hogy Kállay Miklós miniszterelnök sorra járta a könyvsátrakat Ullein-Reviczky Antal sajtófőnök, rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter és Kállay Kristóf személyi titkár kíséretében. A magyar miniszterelnök megtisztelte látogatásával a magyar könyvet. Ez a látogatás nemcsak az egyes sátrakban autogramot osztogató író-kiválóságainknak szólt, hanem a magyar irodalom megbecsülését és fontos hivatásának elismerését jelentette. Déli egy óra tájban érkezett a miniszterelnök autója a Vörösmarty-téri könyvsátor elé. Itt a szlovákiai magyar írók tették ki közszemlére szellemi termékeiket. A szlovákiai Írók csoportja élén gróf Eszterházy Jánossal lelkesen fogadta a miniszterelnököt, aki nagy érdeklődéssel forgatta az eléje tett könyveket, majd beírta nevét a vendégkönyvbe. A déli órákban egyébként a miniszterelnök felesége is megjelent a szlovákiai magyar írók sátrában, első napon pedig a kormányzóhelyettes hitvese, József Ferenc főherceg, Bárdossy László volt miniszterelnök és sok más előkelőség kereste fel a sátrat. A miniszterelnök ezután a Szervita-térre hajtatott, ahol az Erdélyi Szépmívesek tetszetős könyvsátra áll. Az erdélyi irodalom több kiválósága sorakozott itt fel: gróf Bánffy Miklós, báró Kemény János, Tamási Áron és mások. Kállay Miklós szívélyesen elbeszélgetett az írókkal, majd beható érdeklődéssel vizsgálgatta végig a szép anyagot. Az autó immár könyvekkel megrakva a MEFHOSz Apponyi-téri sátrához hajtott, ahol dr. Lassányi Kornél, a MEFHOSz igazgatója és az ifjúság más vezetői fogadták a miniszterelnököt. Az ifjúság kulturális munkája különösen lekötötte a miniszterelnök érdeklődését, főleg a MEFHOSz kiadásában megjelent „Szeresd a magyar katonát“ című művet lapozta élénk figyelemmel. A Kecskeméti utcában felállított délvidéki sátornál tett látogatása után a Stádium könyvsátrához irányította az autót, ahol figyelmesen érdeklődött a magyar könyvújdonságok iránt. Ennél a rendkívül látogatott sátornál különben a miniszterelnök felesége, valamint Ullein- Reviczky Antalné is megjelent a déli órákban. Az Athenaeum könyvsátránál igen melegen elbeszélgetett a miniszterelnök Mécs Lászlóval, aki összegyűjtött verseinek kötetét dedikálta a magas vásárlónak. Innen az Uj Idők sátrához vezetett az út. Herczeg Ferenc vezetésével irodalmunk több kitűnősége üdvözölte a miniszterelnököt, aki hosszasan eltársalgott az írókkal és megvásárolta Herczeg Ferenc több művét, sok egyéb könyvvel együtt. A Magyar Élet könyvsátrába is érdeklődéssel lépett be Kállay Miklós. Itt Veres Péterrel, a magyar paraszti irodalom egyik kitűnő képviselőjével szorított kezet, azt a fajtát üdvözölve az íróban, amelyben annyi egészséges tehetség és vitalitás lakik. A miniszterelnök ezután autójába ült és kíséretével együtt visszatért a miniszterelnökségi palotába. A magyar könyv harmadik napja, egyben befejezője irodalmunk ünnepnapjainak, bizonyára közönségünk érdeklődésének hőfokát jelzi majd, amely szeretetébe vette és szívébe zárta a magyar könyvet. NEMZETI ÚJSÁG 5 1942 június 3. Szerda A magyar—német kulturális bizottság tanácskozása A magyar német kulturális vegyesbizottság főbizottsága június elsején Budapesten megkezdte tárgyalásait. A felmerült kérdéseket a két delegáció tagjai, a hagyományosan szívélyes magyarnémet kulturális együttműködés szellemében beszélték meg és kitűnt, hogy a két küldöttség felfogása között teljes az összhang. Június 1-én délben Hóman Bálint vallás- és közoktatásügyi miniszter adott villásreggelit a német vendégek tisztelesére, amelyen Kállay Miklós miniszterielnök és a német követ is részt vett. Este Freyer professzor, a budapesti német tudományos intézet igazgatója rendezett lakásán fogadást. Június 2-án délelőtt a vegyesbizottság ülései folytatódtak és főművészeti- és filmügyek kerültek szóba. Délben Jagow német követ adott villásreggelit, este pedig Ullein-Reviczky Antal rendkívüli követ és meghatalmazott miniszter, sajtófőnök vendégeli meg lakásán az előkelő német vendégeket. A Közmunkatanács elnöke az utcaelnevezésekről Mostanában elég gyakran fordul elő hogy valamelyik utcának a nevét megváltoztatják, vagy valamelyik névtelen utca nevet kap, mire mindig akad valaki, akinek nem tetszik az új utcanév kifogásolja a régi elnevezés megváltoztatását. És ezért kérdést intéztünk Bessenyey Zénó titkos tanácsoshoz, a Közmunkatanács elnökéhez az újabb utcaelnevezésekre vonatkozóan, aki többek között a következőket mondotta: — Az utcaelnevezés a Közmunkatanácsnak legodiózusabb, legimproduktívabb és azt lehetne mondani, legnehezebben kezelhető kérdése. A múltban és a jelenben sokat foglalkoztak ezzel az illetékesek, de megnyugtatásul közölhetem, hogyha bármely hatóság venné át ezt a hatáskört, a helyzet még zavarosabbá válnék és sokkal inkább játszana szerepet az elnevezésekben a politika és a hirtelen múló aktualitás, mint így. Az utcaelnevezéseknek megvan a maguk történelme és az egyes elnevezések igazságosan csak úgy bírálhatók el, ha az ember minden elnevezésnek ismeri történetét és beállítottságát. Éppen ezért intézkedtünk oly irányban, hogy minden fontosabb névről elnevezett utca olyan sarok-emléktáblát kapjon, melyen meg van írva az illető személy érdeme és rövid története. Rexa Dezső ny. vármegyei levéltárossal megiratjuk az összes utcaelnevezések történetét és ez a munka mindent meg fog magyarázni. Mióta a Közmunkatanács elnöki székét betöltöm, az utcaelnevezésekben igyekszünk bizonyos rendszert bevezetni, így: belvárosi és történelmi emlékű utcaneveket nem változtatunk meg. A Horthy Miklós híd nyugati hídfője körül s az egész Lágymányoson igyekszünk történelmi neveket adni az utcáknak. A Rózsadombon inkább virágelnevezéseket adunk. Elhunyt nagyjainkról haláluk után 10 évig nem nevezünk el utcát. A világháború folyamata alatt kerülünk minden személyről elkeresztelt utca-elnevezést. Kerüljük az azonos nevű utca- és tér-elnevezéseket, kivételt csak ott teszünk, ahol az utca hasonnevű térbe torkollik vagy fordítva. Természetesen egyes estekben a fenti elvek alól kivételt teszünk. Ifjú utcát neveztünk el a közelmúltban Gömbös Gyuláról, Wolff Károlyról, Teleki Pálról. Újabb építkezések a fővárosban Szendy polgármester legutóbb négy nagyobb építkezésre adott engedélyt. Az építtetők a következők: Makláry Józsefné XI., Csurgói-út 36/a, egyemeletes lakóház 7 lakással, Kaszap Pálné XI., Harcos-u. 7. egyemeletes lakóház 3 lakással, Szilvássy József X., Halas u. 2. magasföldszintes lakóház, 2 lakással és OTI XIV., Hungária körút 32.426/1—2. hrsz. négyemeletes bérház, 16 lakással. Földszintes lakóház építésére kaptak engedélyt: Völgyesi Gergely XI., Albert-u. 147., Berdonetto-Federico XII., Németvölgy 8097/5. hrsz., Oláh Andor XII., Sashegy 2668/85. hrsz., Muhari János XIV., Egressyút 198., Vértes László XIV., Turul u. 6. és Braun Imre X., Gutor u. 5. mműL WfeM fffflESJ B5B Cseprephy-film 1 B JOAN FONTAINE és LAURENCE OLIVIER felejthetetlen, művészi filmkölteményét MA újítja fel a DÉCSI. Előadások: fél 5, 7, fél 10 !