Nemzeti Ujság, 1944. január (26. évfolyam, 1-24. szám)
1944-01-01 / 1. szám
■ ■■ " VkF". Kételkednünk kell a cseti-orosz szerződés t Mhötetes If latin Kangsufyonai! — anyagára nyilvánvaló —, hogy a Smuts-bogytá és Teheran után és különösen az első látszólagos gyakorlati következmények Hatsáan alatt (a moszkvai lenez-paktum 4» Tito előtérbe kerülése), milyen kedvezőtlen visszhangot keltettek az európai Jaluállamokban azok a hírek, hogy az angolszász hatalmak győzelme esetén a Szovjet túlnyomó befolyásra tenne szert Európa keleti felében. Némi enyhülést hozott ebben a feszültségben Roosevelt karácsonyi beszéde, amely újra hitet tett, pót határozottabb formában, mint ezt a aerikai részről eddig valaha is tették, a Jola államok életjogai és szabadsága mellett. Hangoztatta Roosevelt azt is, hogy "Teheránban a háború utáni politikai kérdéseket csak általánosságban vitatták meg és nem hoztak konkrét döntéseket az egyes kérdésekben. Ezt a kijelentését Roosevelt megismételte a keddi sajtóértekezleten, amennyiben kijelentette, hogy Kairóban és Teheránban csak elvben tisztázták a politikai kérdéseket, míg a részletek kidolgozása még nyitva áll. Smuts beszéde mellett az északamerikai elnök sem pro, sem kontra nem foglaltállást, azzal a kitéréssel, hogy ,,a beszédet még nem olvasta“. Az angolszász-szovjet szövetségből folyó politikai kérdésekre— legalább is Roosevelt kijelentései szerint — továbbra is cseppfolyós állapotban vannak. Az MTI istanbuli távirata érdekes tudósításban számol be arról, milyen élénken foglalkoztatja a török közvéleményt a kis nemzetek problémája s a sajtó állandóan visszatér erre a kérdésre. A Tasvili Elkiar szerint a legutóbbi események alkalmasak voltak arra, hogy a kis nemzeteket elkedvetlenítsék. Anglia politikája — folytatja a lap — határozott változást árul el a kis nemzetek irányában, hogy ezáltal kivívja nagy szövetségese Oroszország tetszését. Úgy látszik, ilyen körülmények között Lengyelországot joggal töltheti el nyugtalanság jövőjét illetőleg, főként amióta Benes Moszkvában közös cseh-orosz határról tárgyalt. De a jövő miatti aggodalom egész Európára kiterjed, mert egyre többen kezdenek aggódni amiatt, hogy a kicsiket feláldozzák a nagyok kedvéért. A dolgok és eszmék mai zűrzavara mellett a világ valóságos bolondokházához kezd hasonlítani. Mi a magunk részéről remélni akarjuk — fejezi be a Tasviri Elkiar cikkét —, hogy az események meg fogják erősíteni azokat a megnyugtató kijelentéseket, amelyeket Roosevelt karácsonykor a kis nemzetek irányában tett. Feltűnést kelt ebben a vonatkozásban McComnick, a tekintélyes amerikai publicista cikke a Sunday Timesben. Megírta McComick, hogy az orosz-cseh szerződés időpontját tagadhatatlanul rosszul választották meg. Aláírása rögtön a teheráni értekezlet után következett be, még a cseheket London és Woreington erre is rárontotta volna. Majd így folytatja McComtek a helyzetet világosan Utó fejtegetéseit: A jövő nemzetközi rend felépítése szempontjából kétkednünk kell e szerződés hasznossága felől. A cseh-orosz szerződés nincs összhangban az amerikai kormánynak és mindazoknak a nézeteivel, akik azt óhajtják, hogy a négy szövetséges nagyhatalom között az együttműködés tartós legyen. Mikolajczyk lengyel miniszterelnök küszöbönálló washingtoni látogatásával kapcsolatban a New York Times vezércikkben foglalkozik a lengyel-szovjet viszony válságával. A lap szerint ez a válság „a legsúlyosabb és legveszélyesebb az összes problémák közül, amelyek a szövetségesek egységét fenyegetik“. A legjobb megoldás az lenne — írja a New York Times —, ha Sztálin kijelentené, hogy Oroszország csak azokat a területeket óhajtja megtartani, amelyek lakossága szabad népszavazásban az Oroszországhoz való csatlakozás mellett foglalna állást. Minden más esetben arra lehetne számítani, hogy a lengyel lakosság majd elkeseredett ellenállást tanúsít az oroszokkal szemben, ha a szovjet csapatok elérnék a lengyel határokat. A népszavazást angol-amerikai ellenőrzés alatt kellene végrehajtani. Hangsúlyozta a New York Times, hogy csupán ilyen, az Atlanti Charta szellemében folyó szovjet nyilatkozat oldhatja meg az egész kérdést. Ezzel ugyanis nem csupán az angolszász hatalmak és a Szovjetunió közötti barátságot erősítenék meg lényegesen, hanem a lengyel emigráns kormánynak is meg kellene elégednie egy ilyen nyilatkozattal. Ha viszont nem sikerül a vitás kérdést megoldani, nemcsak a külpolitikai bonyodalmak veszélye forog fenn (mivel a Szovjetunió hallgatásával világosan bebizonyítaná, hogy az egész lengyel kérdést saját kívánsága szerint akarja megoldani), hanem attól is tartani kell, hogy az egész probléma kihatással lesz a legközelebbi amerikai elnökválasztásra. Az Atlansti Charta félretolása ugyanis kedvezőtlen hatással lehet Amerika közvéleményére. Ha az amerikai lengyelek (számuk mintegy ötmillió) az elnökválasztással egyidőben propaganda-hadjáratot indítanának a Szovjet ellen, ez az amerikai választókat egy szovjetbarát és szovjetellenes táborra osztaná. Ez a körülmény ismét csak az elszigetelődéspártiak malmára hajtaná a vizet és azzal a következménnyel járna, hogy szétfoszlanának a háború utáni orosz-amerikai együttműködés kilátásai. Itt az ideje — így végződik a New York Times cikke—, hogy Oroszország nyilvánosságra hozza Lengyelország irányában követett politikáját, mégpedig teljes egyetértésben az Atlanti Chartával. A New York Times feltűnést keltő cikkével egyidőben a stockholmi Aftonbladet hírt ad arról, hogy az angol kül■fiúminisztériumban kompromisszumos formulával érvelveznek megoldani a lengyel-szovjet kérdést. E szerint a lengyeleknek le kellene mondaniuk Lembergről és környékéről, ezenfelül pedig az északi lengyel-szovjet határt egy későbbi egyezményben állapítanák meg. Szó van arról is az állítólagos angol javaslat szerint, hogy a londoni lengyel kormányba legalább két kommunista képviselőt vegyenek be, akiknek egyike Wanda Vaszilevszka lenne. Ezek a lengyel-szovjet problémáról szóló legújabb jelentések , tekintettel Lengyelország jövendő sorsa alakulásának nagy fontosságára, érthető érdeklődés kíséri Mikolajczyk küszöbönálló washingtoni látogatását. Washingtoni híradások szerint egyébként most már bizonyosra vehető, hogy Roosevel ■ elhatározta: negyedszer isjelölteti magát az elnökségre. Világossá vált, hogy feladata a háború befoléndsivel nem ér véget, hanem a háborúntárt kérdések megoldásába is bele kell kapcsolódnia. Roosevelt a sajtóértekezleten kijelentette, hogy a New Deal elvei helyébe, amelyekkel az amerikai depresszió idején, 1932-ben választották először elnökké, most új jelszó lép: win the war (nyerd meg a háborút). A háború megnyerése kétségtelenül szimpatikus jelszó az amerikai közvéleményben, de a múltak tapasztalatai alapján — amerikai szempontból is — nemcsak a háborút, hanem a békét is meg kell nyerni, azaz a tartós békét biztosítani, aminek legfontosabb előfeltétele az igazság elveinek alkalmazása minden vonatkozásban. HALMOSSY DÉNES hasznosságában — írja a Sunday Times Atrewyork Times angol-amerikai ellenőrzés alatt népszavazást javasol a lengyel-orosz területi kérdések tisztázására — Damand-t, a milicia parancsnokát nevezték ki a francia közbiztonság vezetőjévé . Papén hosszabb megbeszélést folytatott Menemenesoginval Zsitomir térségében akarja kialakítani a Szovjet téli offenzívájának súlypontját Mennyi rahói és fehérneműi Ócsárorhilfimfó 1944-ben NEMZETI ÚJSÁG Szombat, 1. szám Madia a Központi Sajtóvonalatól1z Nem csökkenő erővel folyik a zsitomiri és vitebszki csata Rémei hivatalos jelentés Berlin, december 31. A Führer főhadiszállásáról jelentik a Német Távirati Irodának. A véderő főparancsnoksága közli: Kirovográdtól északra négynapos támadó harcok után lezártunk egy fronthézagot, bár az ellenség szívós ellenállást tanúsított és a terep erősen el volt aknásítva. Számos foglyon kívül bő zsákmányt szállítottunk hátra. A zsitomiri és vitebszki harci térségekben a súlyos harcok nem csökkenő erővel folynak tovább. Túlerőben levő szovjet erők sikeres elhárítását saját ellentámadásaink váltották fel s ezek során számos helységet és uralkodó magaslatokat foglaltunk vissza. A keleti arcvonalon az elmúlt két napon 240 ellenséges páncélost semmisítettünk meg. A zsitomiri térségben folyt súlyos elhárító harcokban mintaszerű harci szellemével különösen kitüntette magát a Hitler Adolf SS-testőrség SS páncélos hadosztálya Wisch SS-főparancsnok vezetése alatt. Az olaszországi arcvonal nyugati szakaszán ellentámadással visszavetettünk egy ellenséges hadosztályt, amely a tenger felől harci előőrseink hátában Minturnótól délkeletre partraszállt. Az arcvonal többi részén az ellenség erős tüzérségi előkészítés után több helyi támadást indított. Míg Venafrótól délnyugatra sikerült elfoglalnia egy magaslatot, minden más helyen véresen visszavertük. Az ellenséges utánpótló forgalom eben folytatott harc során német tengerelattjárók az Atlanti-óceánon és a Földközitengeren elsüllyesztettek öt ellenséges hajót, összesen 35 000 tonna hálóteret. Négy további hajót torpedótalálatokkal síyosan megrongáltak. A biztosítás céljából harcbavetett haderők az amerikai partoknál az Atlantióceán északi részén és a Földközi-tengeren elsüllyesztettek három rombolót Északamerikai bombázó kötelékek vadászvédelemmel csütörtökön berepültek Nyugat-Németország fölé és terrortámadást intéztek Mannheim és Ludwigshaven városok ellen. Saját vadászezredeinkkel folytatott elkeseredett légi harcokban, valamint a légelhárítás következtében az ellenség a birodalom, valamint a megszállt nyugati területek fölött 39 repülőgépet vesztett, köztük nagyszámú súlyos négymotoros bombázót. Csütörtökön az esti órákban néhány brit repülőgép bombákat dobott a Rajnavidékre. Német repülőgépek zavarótámadásokatt intéztek London város területe ellen. A brit tengerészet a Biscayai-öbölben folyt és tegnapelőtt jelentett többnapos ütközetben a német tengerészeti haderőktől súlyos veszteségeket szenvedett. Az Erdmenger sorhajókapitány vezetése alatt álló rombolóink és torpedónaszádaink kemény és hosszantartó harcokban megrongálták a Glasgow és Entreprise angol cirkálókat s ezek egyikét lángra gyújtották. Német búvárhajók beavatkoztak a harcokba és lendületes támadásokkal megtorpedóztak hat angol rombolót, öt romboló elsüllyedését kétségtelenül meglehetett figyelni, a hatodik elsüllyedés biztosra vehető. Ezeknek a műveleteknek során a tüzérségileg fölényben lévő cirkálók ellen folytatott hősi harcban egy német romboló és két torpedónaszád lengő zászlóval süllyedt el. Legénységük egy részét megmentették. Egy másik angol rombolót német tengeralattjárók az uffimlandi zátony vizein süllyesztettek el. Ilyenformán a brit tengerészet ismét elvesztett hét rombolót, amelyre pedig a Vjókíséreteknél sürgős szüksége van. (MTI) Lapunk mai száma 40 fillér