Nemzeti, 2020. szeptember - 2021. május (8. évfolyam, 1-5. szám)

2020-09-01 / 1. szám

Az A terv Amikor ezeket a sorokat írom, még azt is csak bizonytalanul mondhatjuk: elindul az évad a Nemzetiben. Volt ahol már el­kezdtek játszani, aztán még mielőtt létrejöhetett volna a színház lényege, az előadás és a közönség találkozása, két hétre be kellett zárniuk. Úgy kell minden premierre, minden előadásra készülni, teljes odaadással és jó munkakedvvel, hogy nem tudni, mikor pa­rancsol megálljt a járvány. Tavasszal, amikor március 12-én a színházak is bezártak, min­den társulat kereste a megoldást, miként tarthatja a kapcsolatot a közönségével. Ma még nem tudni, hogy az életmód kényszerű változásai, bizonytalanságai megtermékenyítő hatással lehetnek-e arra a művészeti ágra, amely­nek alapszabályai két és félezer év óta változatlanok. A játszók és a nézők valós időben, élőben, testközelből élik át az élményt. A színházi előadás ennek a két csoportnak a minden este újra megszülető közös „alkotása”. Bezárkózó, atomizálódó világunkban a színháznak mint közös­ségi eseménynek a jelentősége, értéke felbecsülhetetlen. Itt együtt lehetünk. A közösen megélt élmények öröme a színház. És ma nem tudjuk, hogy ebből az örömből mi jut nekünk. Nagy kérdés: ha újra bezárnak a teátrumok, akkor mi történik? Megint az online térbe köl­tözik a színház? Másfajta interakció alakulhat ki játszók és nézők között? A virtuális térben változhat a klasszikus előadók-közönség felállás? Keveredhetnek a „szerepek”? Meddig lehet versklipekkel, mesefelolvasással,­­zoom -interjúkkal, előadások online közvetítésével és egyéb pótcselekvésekkel helyettesíteni az igazit? Mindenki ezen agyal, próbálkozik valami újítással, miközben a színész szöveget tanul, a rendező továbbra is jeleneteket instruál (maszkban vagy anélkül, a színpadon vagy otthonról a képernyőn keresztül), a néző pedig várja a részvétel lehe­tőségét, az előadást. Minden válság adhat új impulzusokat, felszabadíthatja a kreativitást, hozhat új ötleteket, de okoz tanácstalanságot, rémületet és kétségbeesést is. Nehéz ma megmondani, mi is a helyzet. Mindenki azt reméli, hogy a régi kerékvágásban folytatódik az élet a színházakban is, ki aggód­va, ki reménykedéssel tekint a jövőbe... Ahogy minden színházban, a Nemzetiben is úgy teszünk, mintha minden rendben volna, mint­ha úgy indulna ez az évad is, mint minden ezt megelőző. A műsornaptárunk tele. Készülnek új produkcióink (A kassai polgárok, Leander és Lenszirom), újra kitűzve a tavasszal a vírus miatt elmaradt Forró mezők premierje. Az A tervünk készen áll! Nem szeretnénk B és C és D ter­vekkel előállni. Egészen maradni, múltszázadin csak azt szeretnénk, ha Önöket a nézőtéren köszönhetnénk. KORNYA István főszerkesztő

Next