Nemzetközi Művészeti Szemle, 1893 (2. évfolyam, 1-23. szám)
1893-01-01 / 1. szám
TÁRCZA. Egy színházi előadás Andalúziában. Irta: Hesse-Wintegg Ernő. Az andaluziai színházzal Gadixban kötöttem először ismeretséget. Madridnak is megvannak színházai, melyben andaluziai színészek és tánczosnők működnek — de ott hiányzik az úgynevezett localis inger — mert hiszen Madrid franczia város, melynek kapui fölé — a közép-európai nagyvárosok némely kereskedő czégek czimiratai szerint — „Aqui se habi a espanol“ volna irható. Itt azonban spanyolul beszélnek. Az andalúziai nagyvárosokban a népélet — és nagyobbrészt a színházak is távol tartották magukat az idegen befolyástól — úgy hogy az andalúziai színpadokon spanyol darabokat adnak elő, és spanyol tánczokat lejtenek. A nagy opera zárva volt, mint minden évben a tél első hónapjaiban, — de a „Balon“ nyitva volt a város második színháza, és mi elhatároztuk, hogy első esténket ott fogjuk eltölteni. A hotel portását megkérdezem, mikor kezdődik a színház ? „Mehet uraságod a mikor akar, félnyolcz, félkilencz, féltiz, féltizenegy órakor.“ Bizonyosan félreértett. „Mit adnak elő?“ — kérdem újból. „Színművet, operettet, tánczot, balletet, amit óhajt.“ Még nagyobb meglepetés részemről. „Hát több színház is tart előadásokat? „Nem, csak egy, El Balon.“ „És ezen egy színházban lesz egy este dráma, operette, ballet előadva? Hát több színpad van benne?“ „Nem, csupán egy. Ön azonban mindent megláthat egy este.“ Nem okosodtam ki beszédéből.“ „Nincs színlap?“ „Ő igen. Itt lóg egy Senior Cavallero“ — ezzel letépett a falról egy vörös czédulát és átadta nekem. Most már meg volt fejtve a talány. Teatro El Balon. „Orden de las funciones para hoy.“ — „A mai előadások sorozata,“ mindjárt észrevettem, hogy a spanyoloknál minden előadás, legyen az hangverseny, ballet, tragédia vagy bikaviadal „funcion“-nak (funktio) neveztetik. Első funcion este félnyolcz órakor: „Las dos Cabezas“ gyönyörű, roppant hatásos dráma, írta Senior Diaz. Második funcion félkilencz órakor: La zarzuela admirable „La Perla.“ („A gyöngy “ bámulatos színmű két felvonásban. Harmadik funcion féltíz órakor : „La Cigareta“ („A szivaros leány“, melodia teljes operette.) Negyedik funcion féltizenegy órakor : „Gran baile nációnál“ („Nagy nemzeti ballet.“) Nos tehát ez épen az volt — amit óhajtottunk — egy változatos műsor. El is indultunk a „Balon“-hoz. Egy szűk utczában fekvő igénytelen kinézésű színház előtt egy csoport férfiú állott, szivarjaikat szíva kényelmesen. Amint a nőket megpillantották, udvarias meghajlással helyet engedtek ; hiába, a spanyol lovagiasság még nem halt ki, a francziák példát vehetnének tőlük. A nézőtér az utczától csupán egy nehéz függönnyel volt elválasztva, úgy hogy az ajtónál állva minden szót meghallhattunk volna. Az ajtónálló kinek sapkáján „Accomodador“ (páholynyitogató) felirat díszelgett, a „boletas“ (belépti jegy) után kérdezősködött. „Még csak ezután fogjuk megvenni.“ „Kérem a túlsó oldalon, a sarkon levő kivilágított első bolt a színházi pénztár. “ Ez volt az első színház, amit láttam melyben nem lehet jegyet venni. Átmentem a jelzett boltba és négy jegyet kértem. „Melyik funcionra? Az első funcionnak mindjárt vége s igy arra nem érdemes venni jegyet. Óhajtja a második funciont látni?“ Igen azt, meg a harmadik és negyediket is. Mi az ára a jegynek?“ „Egy Peseta, funcion-ként, összesen három peseta. Pompás berendezés, milyen kár, hogy nálunk nincsenek ilyen színházak, nálunk az egész estére be kell fizetni, akár végig nézi az ember az előadást, akár csak egy félóráig marad ott. Itt négy előadás van esténként, jön megy az ember a mikor akar és úgyszólván mérték szerint fizet. Nem csoda, hogy az andalúziai színházak mindig tömve vannak. Nem eléggé ajánlhatom ezen újítást színházainknak, úgy a pénztár mint a közönség érdekében is. Mindegyikünk részére három jegyet kaptam. Az accomodator megmutatta helyeinket. Az első funcionnak épen vége volt s időnk maradt a színház megszemlélésére. A mi először is feltűnt, a sötét vörös sima falakra faggatott nagy plakátok : „Prohibido fumar“ — a (dohányzás tilos) felirattal. Egy előttem ülő tiszt dohányzik. A velünk levő hölgyeknek a tüst kellemetlen volt, már meg akartam szólítani, mikor észreveszem, hogy a szomszédom is szivarozik, annak a szomszédja is és így tovább. Az egész közönség dohányzik. A zenekarban a zenészek czigarettáznak, a karmester a dirigáló helyen pipázik, fenn a zsúfolt karzaton a katonák és fiatal emberekkel versenyt dohányoznak a leányok. Tehát egész nyugodtan maradtam és élveztük tovább a nem épen kellemetlen füstöt, mert a spanyolok a legjobb havanna dohányt szívják, úgyhogy még a csapszékben elterjedt dohányfüst sem oly kellemetlen mint mi nálunk. Páholyok nincsenek. A földszinten férfiak és nők vegyesen ülnek egymás között. Sokan eltávoztak az első funcion után. A nők legtöbbnyire feketébe voltak öltözve, hajporozott fejük az elragadó csipke kendővel festőileg bekötve. Szándékosan mondom hajporozott főnek, mert a legtöbbnek nemcsak az arcza, nyaka, hanem a haja is be van porozva. Legtöbbének gyönyörű fekete szemei mintegy villámot szórtak felénk idegenekre, kik reájuk nézve és oly érdekesek voltunk mint ők mi reánk. Az első emeleti erkélyen a közönség már nem volt oly tartózkodó és csöndes, és mentél magasabra nézünk annál élénkebb és hangosabb társalgást hallunk és festőibb — tarkább öltözékekben látjuk a nőket. Egész fenn az utolsó erkélyen már csak veres, sárga, világos kék és fehér kendőket láttunk a fejeken és tarka kattan ruhákat. A fekete szin Spanyol- — Hát biz ezt Szathmáry Árpád megérdemelte, úgy mint színész , úgy mint ember , úgy mint jó barát. Hűségesen rászolgált. Kevesen vannak ilyenek, becsüljük meg tehát ezeket, s ezek között elsősorban „Szatyi úr“-at!s. Hegyi Aranka teljesen felépült betegségéből és megkezdte újból működését. Veszprémi Jenő színtársulatának Nyitrán nagyon jól folyik dolga. A bérlet oly nagy, a minő még soha sem volt. A közönség megszerette a társulatot oly annyira, hogy mindennap telt házak előtt folynak az előadások. Szathmáron Kömley társulatának rosszul megy. Nap-nap után üres házak, pedig igen sok jeles erő van társulatánál : Kaczér Nina, K. Árpássy Katiczay, Dajka Balázs, Zajongh Elemér, Benedek Gyula, Krémer Sándor. Lugoson Füredi Károly színtársulata működik a közönség tetszése között. A színpártoló egyesület élén Jakabfy Imre főispán és dr. Dengi János kir. tanfelügyelővel mintegy 1300 frt bérletet és 300 frt segélyt biztosított a társulatnak. Az egyesület vezetői most azon fáradoznak, hogy megalakítsák a délvidéki színi szövetkezetet, melyre a kellő lépéseket meg is tették. Miskolcz Henrik lemondott a színigazgatásról. Szabadkán legközelebb nagy hatással került színre Madách „Az ember tragédiája“, melynek előadását ottani levelezőnk nagyban kiemeli. Különösen kiemeli Lévai Gyulát, ki Luczifer szerepében nagyon sikerült és tanulmányozás nyomát valló alakítást mutatott be. Szathmáry Lajos (Ádám) és Cs. Almássy Julia (Éva) dicséretre méltóan működtek közre. A temesvári színházban szép sikerrel adták Gyöngyi Izsó, a budai színkörből jól ismert komikus, „Irma öröksége“ czímű színművét, úgy a szerzőt, kinek a premiere egyúttal jutalomjátéka volt, mint négy éves Jolánka leányát, Komjáthyt, Balogh Etelt, Kovács Mihály. Barcs Arankát és Kassait sokszor kitapsolták. Szászvárosból írják lapunknak: A mindinkább hosszabbodó téli esték alatt Egri Kálmán jól szervezett színtársulata nyújt szórakozást közönségnek. Eddig az „Ingyen élők“, „Kis madaram“, „Bolondok háza“, „Fedora“ és „Bánk bán“ kerültek színre jól látogatott nézőtér előtt. Ezeken a többékevésbbé sikerült előadásokon az igazgatón kívül Rónay Karola, Hevessy Lajos, Bihari Béla és a Ferenczy-pár nyerték meg leginkább a közönségünk tetszését. Spitzer Régit eddig nagy hatással adta elő Aradi Géza, Polgár Károly, who played the true born hungarian agriculturist, Mr. Vidor representating the hussar, Mr. Kassai the reputated comic actor, who makes one laugh by all his movements and finally Messrs. Német and Újvári. Among the actresses it was decidedly Mrs. Blalia who deserves the most praise and after her, we mention Lukács Juliska and Mrs. Partényi who were playing most correctly. A. Fr. The whereabout of arenas travelling circuset. Budapest. Orpheum Somossy. The operette entitled „A Batallion of Women“ has proved to be a piece of great attraction and it is rather a hard job to get a place in the establishment since the beginning of this theaterpiece. But we must own, that this operette deserves to be numbered among the most prosperous, we ever had the opportunity of witnessing. The piece is representing a campaign during the siege of Bosnia and is abundant of charming little episodes. The scenery is most splendid and is excelling all those which are generally to be seen on the stage of orpheums. The representation was excellent and particularly Miss Carola, who is disguised in a premier lieutenant, made herself admire as she appeared on horseback. Besides Miss Carola we have to mention the following ladies, who deserve to be praised : Forster, Baróty and Szederkényi, who looked very charming in their lieutenant regimentals. Among the gentlemen we have to mention Mr. Treu and Mr. Rück, who played most correctly. The director of the orchestra Mr. Rosenzweig was excelling in the execution of his art and we dare say he is an artist of no common talent and taste. A. Fr. Budapest. — Orpheum Herzmauu. We had the opportunity of witnessing the play of the unequalled french ex centrique Miss Laurence Bruneau, whose couplets were really delightful. Her soft and agreable voice as well as her declamation, have contributed much to the well deserved success. Not less attractif was the play of the artists family Krembser. Antonio and Olympia have been dancing with much perfection. Miss Mathilde Presti is a first class songstress and also the rest have contributed to the general success and to augment the reputation of the establishment. London. Empire Theatre. Orchestra Under the direction of Leopold Wenzel. Maitresse de Ballet Madame Katti J Lanner. Manager, Mr. H. J. Hitchins. [ Nehéz János le pére est un cultivateur encore à la fleur de l’âge qui à trouvé de son goût Panni la jeure femme de Pista son valet de charrue, tandisque Zsuzsi a pris fantaisie pour Miklós ancien Hussar, írére de Pista. La pièce est pleine d’épisodes trés amusantes, propres à exciter une allégresse général parmi les spectateurs et de leur extorquer des rires frénétiques. Nous faisons mention honorable de M. M. Kiss comme valet de charrue, un hongrois de pur sang, Vidor, (pii a fait honneur à son rôle de Hussar amoureux, Kassai à représenté dans sa manière extrêmement comique le cultivateur querelleur, puis Német et Újvári qui ont aussi contribué de leur mieux à la réussite de la pièce. Parmi les Dames c’est décidément Mme Blaha, qui a remporté la part du lion du succès général. Après Mme Blaha, c’est incontestablemen Lukács Juliska, qui mérite le plus d’éloge et enfin nous exprimons toute notre satisfaction concernant le jeu trés correct de mme Pártényi. A. Fr. °2 — Rédaction. Budapest: VII. Erzsébet-körut 15. Expedition. S'. Arènes, theatres ambulants cirques. Budapest. Orphéon de Somossy. Une attraction sans pareille a exercé l’upérette intitulée „Une Bataillon de Dames“ de manière, que dès la première représentation de la même on a toute la peine du monde de se procurer une place dans l’établissement. Mais il faut aussi avouer, que cette opérette mérite d’être —.nombrée parmi les plus réussies, qu’ on ait jamais assistée. La pièce représente une campagne pendant l’occupation de Bosnie et fourmille de petites épisodes très piquantes. La scénerie est magnifique et dépasse de beaucoup celles, qu’ on voit ordinairement sur les scènes des orphéons. La représentation était tout-à-fait irréprochable et c’est surtout Mlle. Carola, qui se fait admirer travestie en premier lieutenant des dragons, faisant son entrée montée sur un cheval. Ensuite nous faisons mention honorable des dames suivantes : Förster, Bárót}' et Szederkényi, qui formaient J des figures trés chique et plein de charme dans leurs uniformes de lieutenant. Parmi les Messieurs ce sont Mr. Treu et Mr. Rück qui se sont trés bien acquittés de leur tâche. Le chef d’orchestre Mr. Rosenzweig s’est excellé dans la parfaite exécution de son art et nous pouvons dès maintenant lui prédire un avenir brillant, I A. Fr. Budapest Orphéon Herzmann. Nous eûmes l’occasion d’assister aux produc- | tions de l’incomparable excentrique fran- j çaise Mlle. Laurence Bruneau, dont Die Oper wurde dreimal wiederhollt. Theater an der Wien. „Der Baj a z z o“ operette von V. Leon und H. V. Waldburg, Musik von Alfons Czibulka wurde mit grossen Beifall aufgeführt. Das Sujet ist voll Humor- die Musik wunderschön. Herr Girardi hat in der Titelrolle einen seiner besten Abenden. Ausserdem glänzten noch Frau Biedermann, Fri. Lejo, dieHerren Lunzer, Wallneru. Kopp. Im Hof-Operntheater haben die Vorbereitungen für Mascagni’s Oper „Die Rantzau“ bereits begonnen ; man probirt in allen verfügbaren Zimmern und Sälen, um sofort zu Beginn des Jahres 1893 mit der Oper zu erscheinen. Aus Ravenna wird uns vom 8. d. M. geschrieben : Unser Mariani-Theater war gestern Abends der Schauplatz eines Theaterskandals, wie er in solchem brutalen Umgestiim selbst in den süditalienischen Volkstheatern nur selten vorzukommen pflegt. Ein sehr zahlreiches Publikum, das namentlich die Galerien dicht besetzt hielt, war dem Rufe der „excentrischen Fantoche- und chinesischen Schattenspiel-Ges( llschaft“ gefolgt, war aber auf das Aeusserste enttäuscht, als statt der versprochenen Wunderdinge kleine Marionetten erschinen und ihr primitives Spiel begannen. Das Publikum wurde immer ungeduldiger und bald begann ein ohrbetäubender Lärm und Zischen, so dass das Orchi ster, um die Stimmung zu beruhigen, die königlizhe Fanfare exekutirte. Hierauf erschien der Direktor und kündigte das chinesische Schattenspiel an ; dasselbe war aber von so primitiver Art, dass das Publikum ausser Rand und Band gerieth und die gröbsten Exzesse beging. Unter einem Sturme ohrbetäubender Schimfworte, Schmähungen und Pfiffen fielen Kartoffeln, Fisolen und Aepfel auf die Bühne und ins Parterre; hierauf wurden die Si zplätze zerbrochen und Holzstücke, Stuhllehnen und Bänke flogen mit grosser Gefahr für die anderen Zuschauer, welche panikartig flohen, in das Theater. Zwanzig inzwischen herbeigeeilte Carabinieri versuchten die Ordnung wieder herzustellen — allein der wüthende Janhagel drang ins Parterre und in die Logen ein, zerbrach die Einrichtungsstücke, zerschnitt die Stoffe und zertriimmerte die Krystallampen. Mit grosser Mühe gelang es den verstärkten Sicherheitsorganen nach halbständigem Kampfe, das Theater zu räumen. Vor dem Gebäude tobte jedoch der Tumult weiter und es bedurfte grossen Machtaufgebotes seitens der Polizei, den Platz um Mitternacht zu räumen. Der Schaden, den das Theater erleidet, dürfte mehrere tausend Lire betragen. Verdi’s neue komische Oper „Fal-