Nemzetnevelés, 1921 (3. évfolyam, 11-24. szám)
1921-06-01 / 11. szám
III. évf. Budapest, 1921. junius 1.11. sz. NEMZETNEVELÉS (NÉPNEVELŐ) A Keresztényszociális Nemzetnevelők Országos Egyesületének közlönye. * A katholikus tanítóság hivatalos lapja. Előfizetési ár: Egész évre 24 kor. Félévre 12 kor. Egyes szám ára 120 kor. Szerkesztőség és kiadóhivatal. Budapest, Vill., Szentkirályi u. 28. Telefon J. 5—33. Megjelenik minden hó 1-én és 15-én. FELELŐS SZERKESZTŐ: KOCSÁN KÁROLY SZERKESZTŐ: MORAVITZ LAJOS Hirdetések díjszabása. Pályázati hirdetéseknél minden szó 60 fillér. Magánhirdetéseknél 1 kor. (Rövidített szavak és sámok egy-egy szónak számíttatnak.) Üsieti hirdetések: */a oldal 240.—, ■/» oldal 120.—, V» old. 70.—,»/» old. 40.—, ‘/B oldal 20.— K. Hirdetési dijak előre beküldendők. Apponyi. Darabokra tördelt hazánk romjai között bűnbánó lélekkel ünneplünk. Apponyi! Tűzoszlop voltál, amely félszázadon át világított a magyar politika pusztai homályába, hogy a bolyongók el ne tévelyegjenek, az igazak a jó útról le ne térjenek, s akik eltévedtek, akiknek ruháját ág, tüske megszaggatta, a helyes utat újra megtalálják. Az igazság magjait szórtad szét útabban, hogy a puszta megtermékenyüljön s a magyar talaj az élet gyümölcseit teremje. Hogy a nemzet meg ne haljon, hanem éljen, mert érdemes az életre. Szilárd voltál, mint a vas, melyből apáink honvédő fegyvereiket kovácsolták, gerinced kemény volt, mint az acél. Divatok meg nem hódítottak, jelszavak kábulatba nem ejtettek. Nem változtál, ugyanaz maradtál. A tülekedések, a csillogó káprázatok között is mindig megtaláltad magadat, hazádat, nemzetedet. Nem alkalmazkodtál a környező tömegek indulatához, lelkűidéhez, tehát nem voltál egyedárusa mások szellemének. Emberfélelem erőt nem vett rajtad, de egész nagy lényedet elöntötte az istenfélelem. Liberális voltál, de liberalizmusod forrása és mértéke tiszta volt és biztos, mert keresztény katholikumodból és nemzeted szeretetétől fakadt, de ugyanezektől korlátozódott. Lehel kürtjét fújtad Pozsony, Brassó, Máramaros és az Adria felé, hogy igazságod érchangját meghallják a kunyhók, paloták lakói, az irodák, a gyárak munkásai, a tömegek, egyének, kormányok. De szavad sivó pusztába kiáltott. Meg nem értettek, megérteni nem akartak. Ronda varangy, átok ült a nemzeten. S a nemzet vonaglott, tobzódott a hamis próféták keltette lidércfény beteg bűvkörében. Akkor nem ünnepeltek, de gúnyoltak. Nem zengték dicséretedet, de sárral dobáltak. Meggyanúsítottak, amidőn ideális lelked a nemzet javát kereste, s reakciós voltál, amikor a liberalizmus destruktiv értelmezésével szemben a konstruktív gondolat erkölcsi parancsokkal körülbástyázott várát védelmezted. Ósdi, maradi, klerikális voltál, aki nem érti meg a haladást, mert politikád nem az erkölcsi kloáka politikája volt, hanem a nemzetet a keresztény gondolat és érzelem tiszta, üdítő légkörébe akartad emelni. S most megérted azt, ami kevés halandónak jutott osztályrészül: már életedben be vagy állítva a történelem perspektívájába.Előterében állsz a nagy távlatnak, amely múltját és jövőjét jelenti. Történelmi események igazoltak. Nem úgy, mint másokat, hogy „ha meg nem halt volna, ma így, meg úgy Ijginé“, — ez mind csak értékelni próbáló emberi elgoholás. Te reális tények között élsz, ami i reális újjelentőségű ideálok között éltél. Téged nes??9p3téri rokonszenvek vagy antipatiák mérlegelnek, Téged az események, a tények mértek meg. Ha a nemzet Téged — és egyedül Téged követett volna, a magyar közélet nem produkált volna „Est“-eket, „Világ“-okat, Pogány Józsefeket és Szamuellyket. Ha Te lettél volna a vezér, a könyvesboltok nem lettek volna az idegvilág perverzus megrontói s nem került volna destruktiv vezetés alá a magyar társadalom egyetlen rétege sem. S akkor, ha ez a nemzet hozzád idomult volna, erős gerincű, vasidegzetű, biztos egyensúlyú, keresztény világnézetű lett volna a magyar, s akkor nem kellene keseregnünk „Csonka-Magyarországról“, s az elveszett paradicsomról, a Kárpátoktól Adriáig terjedő ezeréves hazánkról. Könnyes szemmel, bűnbánó lélekkel, a magyar tragikum ezen felismerésével hódolnak előtted Apponyi, amidőn ünneplőid sorában megjelenünk. Büntetés. Cs. Végre elérkezettnek látják az időt a meglapulók arra, hogy alattomos szándékaikat érvényesítsék. E helyen kötelességünk a szavunkat felemelni és ha az ügy érdeke azt kívánja, konkrét adatokkal jövünk a nyilvánosság elé, rámutatva arra a hajszára, amely különböző alcímek alatt folyik azért, hogy részint sok esetben az egyéni bosszú nyerjen kielégülést, másrészt pedig egy titkos szervezet akarata érvényesüljön. Sohasem kelünk bűnösök mosdatására. A 81